Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-05 / 236. szám

1966 október 5, szerda NOGRAD es Dollár hazafiság-> wjrétköznapi külsejű, Jfjf ősz fejű férfi mu- . tatkozott be a Ma­gyar Sajtó Házában megtar- . tott sajtóértekezleten az új­ságírók, a televízió munka­társai, s rajtuk keresztül az ország nyilvánossága előtt. Kiss Nándor hálókocsi kala­uz. aki hét esztendeig ve­zette orruknál fogva az amerikai titkosszolgálat tisztjeit, nagyszerű példáját adta hazaszeretetének, ha- zafiságának. ő, akit az USA kémügynökei megvásárolha- tónak tartottak és akinek nagy pénzösszegeket aján­lottak fel, ha szolgálatukba szegődik, a dollárok helyett hazája mellett döntött. Nemcsak azonnal jelentette idehaza, hogy odakint mi­lyen ajánlatot kapott — eb­ben még esetleg a büntetés­től való félelem játszhatta volna a főszerepet —, ha­nem a magyar hatóságok kelésére vállalkozott is rá, hogy segít a magyar elhá­rításnak a harcban. Hét esz­tendeig tevékenykedett, mint „amerikai kém” — közben számtalanszor oda­kint, határainkon túl, a szó szoros értelmében életét kockáztatva nézett szembe ellenségeinkkel, akik meg­vásárolt emberüknek hitték. Kiss Nándor bátorságának és más hazafiak áldozat- készségének köszönhető, hogy az illetékes szervek fontos információkhoz jutot­tak az idegen hatalmak ké­mei ellen, hazánk biztonsá­gáért folytatott harcukban. Ha még képesek gondol­kozni, most is elgondolkoz­hatnak a nyugati emigrá­cióban élő és jövedelmüket hazaárulásból húzó gyász­magyarok azon: vajon mi ér többet? A dollár, vagy a haza? Az érdemtelenül élvezett jólét, vagy a tisz­tesség, és a becsület? Ök már régen olyan választ adtak önmaguk számára er­re a kérdésre, amelynek hallatán tisztességes magyar embernek felkeveredik a gyomra. Kiss Nándor habo­zás nélkül utasította vissza a júdáspénzt, hogy önzetle­nül szolgálatot tegyen ha­zájának. Ügy viselkedett, hogy kézszorítást érdemel mindnyájunktól, akinek drága ez az ország, ez a föld, ez a nép. Nyugodtan állíthatjuk — anélkül, hogy Kiss Nándor érdemeit kisebbítenénk —, hogy adott esetben nagyon sokan hozzá hasonlóan cse­lekedtek volna. Mert a ha­zaszeretet, a hazafiság nagy erő. Tudták ezt egykor az uralkodóosztály propagan­distái, amikor igyekeztek el­torzítani az emberekben a nemzeti érzést. Azon mun­kálkodtak, hogy a hazafi­ság helyébe a sovinizmus és a nacionalizmus lépjen. A nép legjobbjai azonban egy pillanatra sem hagyták magukat megtéveszteni. Akárhogyan is igyekezett magát nemzeti színűre má­zolni a Hitlert gátlástalanul kiszolgáló Horthy-fasdzmus, hiába igyekezett hazaáru­lással vádolni azokat, akik a nép, a haza igazi érdekeit képviselték, ez a törekvése nem járhatott sikerrel. Ha s nacionalizmus és soviniz­mus mérge valamikor elég széles köröket is megfertő­zött — úgy hogy maradvá­nyai még ma is fellelhetők — ma már milliók vallják tettekkel magukénak a szo­cialista hazafiságot. Nem frázisok ás nem is elsősor­ban a propaganda győzte meg az embereket, hanem az a hatalmas féjlődés. amely hazánkban, a szocia­lizmus: építő Magyarorszá­gon végbement. Aki igazán szere* i hazáját, az életének lebföbb mércéjévé a haza üdvéi teszi. A legutóbbi két évtized fejlődése pedig azt bizonyítja, hogy a magyar­ság boldogulásának útja a szocialista Magyarország. Aki a szocializmus ellensé­ge, az a magyarság ellen­sége is. / gaz, nem mindig könnyű eligazodni az egyre bonyolul­tabbá váló világban. Hála a technika fejlődésének, a jó öreg Föld — jóllehet mé­retei változatlanok marad­tak — mostanában alaposan összezsugorodott. Az egész világon utaznak az emberek: látni és tapasztalni akarnak, megismerni más népek éle­tét, sorsát. Sok százezer ma­gyar utazott külföldre a leg­utóbbi esztendőkben. s ugyancsak megnőtt a beuta­zó külföldiek száma. A ki­utazók többsége alaposan körülnéz, de a világ meg­annyi csodájának láttára sem felejti el, hogy ő ma­gyarnak született, olyan or­szágban, amely — ígv hoz­ta a történelmi fejlődés —, egyelőre még nem mérhető a legfejléttebb, a legszeren­csésebb országok mércéié­vel. A hozzánk látogató kül­földiek többsége is azt vizs­gálja, hogy a háború után nagy hátránnyal Induló Ma­gyarország miként szünteti meg nepe szorgos munkájá­val, ezt a régről itt maradt elmaradottságot. Elismerés­sel adózik a magyarság munkaszeretetének^ és te­hetségének a tények alap­ján, még akkor is, ha olyan országból jött, amely gaz­dagabb, jobb módú, mint a miénk. Tudjuk, az Egyesült Álla- mokbam sokkal inkább gé­pesítve van a mezőgazdaság — nálunk mégis öröm, hogy már kombájnokkal aratunk elsősorban. Több százezren látták, hogv Becsben jó né­hány aluljárót .építettek: mi alig váriuk. hogy a második elkészüljön. Olyan ország­ban dolgozunk, amely két évtizeddel ezelőtt romokban hevert, amelyet hárommillió koldus hazájaként Ismertek. Ma Magyarországon nem éhezik, nem fázik senki, a gyermekek nem sírnak egy karéj kenyér után. Nehezen érti ezt az, aki olyan or­szágból jön, ahol már év­tizedekkel ezelőtt is így volt. Ne beszéljünk most annak a másik világnak az árny­oldalairól. Elégedjünk meg csak annyival, hogy meg­említjük: az élet azért ott sem fenékig tejfel, s az élet­színvonal nem magasabb annyival, amennyit a gépko­csik száma és a kirakatok fénye mutat. De vajon, ha ötször-hatszor olyan gazda­gok lennének azok az or­szágok, mint amilyenek, va­jon ez csökkentené annak a hatalmas haladásnak törté­nelmi jelentőségét, amelyet mi megtettünk? Vajon, ha minden dollár tízszer annyit érne, mint amennyit ér, vajon meg lehetne-e vele fi­zetni annak a munkának az örömét, amelyet akkor ér­zünk. amikor hazánk gya­rapodását látjuk? A válasz nem kétséges. Az „ubi be­ne. ibi patria”, az „ahol jól megy dolgom, ott van hazám” gyökértelen szem­léletét már a régi rómaiak is megvetették. K iss Nándor vissza­utasította a felkí­nált dollárokat, s élete kockáztatásával tett szolgálatot hazájának. Száz és százezrek a hétköznapo­kon. a maguk módján tesz­nek bizonyságot hazaszere­tetükről. Azok, akik úgy gondolják, hogy pénzzel minden megvásárolható, gyakran lobogtatják felénk — a szó szoros és jelképes értelmében is — a dollár - kötegeket. Se nem irigyel­jük, se meg nem kívánjuk azokat. A mi dolgunk, hogv a Földnek ezen a részén, amelyet ma Magyar Nép- köztársaságnak hívnak, az itt élő emberek számára bol­dog életet, biztos iövőt bizto­sítsunk. Sokat kell fáradoz­nunk, áldozatokat is hoz­nunk, de örömmel tesz- szük. Az oly sok dicső­séget és oly sok bukást megért magyar történelem új, minden eddiginél di­csőbb fejezetét írjuk. Pintér István Alaposabb válogatást - tervszerűbb szállítást Vasárnap is átveszik a burgonyát Hamarosan befejeződik a burgonyaszüret Nógrád me­gye termelőszövetkezeteiben, azonban rendkívül lassan tel­nek a MÉK-raktárak. A ter­mést csak vontatottan szállít­ják a termelőszpvetkezetek és így fennáll annak a veszélye, hogy a burgonya nem kerül időben biztos, védett helyre. A megye közös gazdaságai 1452 vagon burgonya értéke­sítésére kötöttek szerződést a MÉK-kel. Eddig azonban csak mintegy 500 vagon burgonya jutott el a MEK-telepekre. A késedelmes szállítást legtöbb gazdaságban azzal indokolják, hogy rendkívül kevés szál­lítóeszköz áll rendelkezésük­re, a tehergépkocsik, a vonta­tók sürgősebb munkát végez­nek. A MEK felvásárlási tele­pein időben felikészültek a munkára. A felvásárlók kora reggeltől késő estig átveszik a termést. A munka meggyor­sítása érdekében — természe­tesen előzetes bejelentés alap­ján — a MÉK-telepeken va­sárnap is átveszik a burgo­nyát. Ha a termelőszövetkeze­teknek nincs elegendő szállító- eszközük, a vasárnapi szállí­tást a MÉK magára vállalja. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a felvásárló­telepek — ha a munka folya­matos — napi 15—20 vagon burgonyát fogadhatnak. A pásztói. a dejtári, a szécsé- nyi és a karancslapujtői tele­pek ennél nagyobb mennyisé­gű burgonya átvételére is ké­pesek. Viszonylag kevés burgonya van még a telepeken, de már­is adódtak minőségi viták. Néhány termelőszövetkezet­ből ugyanis a burgonyát vá­logatás nélkül szállították az átvevőtelepekre. Ezeket a vi­tákat elkerülhetik a közös gazdaságok, s még a burgo­nyáért is többet fizet a MÉK ha szállítás előtt a szabvány előírásainak megfelelően a termelőszövetkezeti asszonyok átválogatják a termést. Viták persze így is adódnak. Olya­nok is. amelyek eldöntetlenek maradnak. Ebben az esetben a termelőszövetkezetek a já­rási egyeztető bizottsághoz for­dulhatnak. A bizottság aztán szakértők bevonásával dönt a vitás kérdésben. Az elkövetkező napokban helyes, ha a járási mezőgazda- sági osztályok és a MÉK képviselői végigjárnak min­den olyan termelőszövetkeze­tet, amelyik burgonyaértéke­sítésre kötött szerződést a vállalattal. Ugyanis helyes lenne felülvizsgálni, megfele­lő-e a szállítás üteme, s ahol akadozik ez a munka, közösen keressék meg a módját a szál­lítás meggyorsításának. A termelőszövetkezeteknek ugyanis arra kell törekedniük, hogy a hajnali és az esti át­vételi lehetőségek kihasználá­sával, a vasárnapi szállítás megszervezésével még az esős, rossz idő előtt, október dere­káig elszállítsák á burgonyát a MÉK-telepekre. Ahol lehető­ség kínálkozik, ott helyben is tárolhatják a termést a közös gazdaságok A tárolásért meg­felelő ellenértéket fizet a MÉK. Barlai Gábor cserehogárpafor-fertőzés l^ógrádban Az Országos Növényvédelmi Szolgalat felhívása Szokatlanul nagyarányú ,gombafertőzést okozott az •idén a csapadéikos időjárás. iKülönösen a dohányperonosz- póra és a burgonya újabban elterjedt betegsége, a fitof- tóra károsította az ültetvénye­ket. A további veszteségek elkerülése érdekében a Nö­vényvédő Szolgálat a kötele­ző óvórendszabályok szigorú megtartására, a termények gondos ellenőrzésére hívja fel a gazdaságok. valamint az egyéni termelők figyelmét. A dohán y peron oszpóra fertőző gócai mindig az előző évi le­vél és szórmaradványokon te­lelnek át. Ezért az ősz folya­mán fel kell szántani minden dohánytermő területet úgy, hogy kóró, vagy levél ne ma­radjon a felszínen. A palánta­nevelő telepeken, a dohány- pajták körül ugyancsak meg kell semmisíteni minden hul­ladékot, mert a kék penész spórái ezeken is áttelelhetnek. A burgonya ültetvények nagy részén a lombot, később pedig már a gumókat is fitof- tóra fertőzés érte néhány gaz­daságban. Ezért csak gondos válogatás után szabad raktá­rozni. A talajvizsgálatok során az elmúlt hetekben erős cserebo- gárpajor-fertőzést tapasztal­tak Heves, Borsod, Nógrád és Somogy megyében. A drótfé­reg és a mocskospajor Hajdú- Bihar. Baranya. Komárom, Győr-Sopron és Pest megyé­ben szaporodott el. Azokon a területeken, ahol a talajlakó kártevők száma négyzetméte­renként 2—4 darab, talaj fer­tőtlenítést kell végezni.* A szakemberek elsősorban a múlt évben jól bevált Lindán 7-es porozószert, a lindános szuperfoszfátot, valamint a Hungária L2-es porozószert ajánlják. Aldrimes szuperfosz­fátot csak azokon a területe­ken szabad használni, ahol a fertőzés rendkívül nagy és főleg cserebogárpajor van a talajban. A növényvédelmi szakembe­rek felhívják a gazdaságok figyelmét, hogy a talaj fertőt­lenítő szereket a kiszórás után azonnal dolgozzák be se­kélyen a talajba. Az Aldrines szuperfoszfát használata ese­tén a táblán legalább három évig nem szabad zöldségfélé­ket termeszteni. Öt nap története II. Másnap reggel, a már is­mert, bordó színű Volgán jönnek értem szlovák bará­taim. hogy kellemes éjszakai szálláshelyemről, a zólyomi Hotel Pol’anából tovább vi­gyenek a közép-szlovákiai körútra. Ősrégi város ? Prievidzába vezet utunk A Felső-Nyitra vidékének legjelentősebb városa a turis­ták élőit úgy ismeretes, mint a szlovák városok egyik leg­régebbike. Az oklevelek ta­núsága szerint már 1113-ban állt, és a városi jogokat 1382- ben kapta Mária királynétól. Néhány kilométerrel a vá­ros előtt felkaptatunk egy dombra. Elénk tárul Privigye és környéke. Ez a néhány pillanat elég ahhoz, hogy bennem a város képe a tíz­emeletes épületekből álló. új lakónegyed látványaként rög­ződjék. Prievidza környékén húzódik a rendkívül gazdag handlovai szénbányavidék, s ennek köszönhető a városka gyors fejlődése, új lakónegye­de. amire az újabb jelző il­lenék igazán, hiszen egész város épült itt a városban, az ötvenes évek alatt. A város napközbe^ nagyon forgalmas és ami ugyancsak szembetűnő — feltűnően sok a gyerek. A CSM prievidzai járási bizottságán Mendel Ján sziegődik mellém, első­sorban azért, mert jól beszél magyarul, ö kalauzol a vá­rosban is. Megtudom: Privi gyének 1945-ben mindössze hatezer lakosa volt. Ma 27 ezer em­ber él a városban. A bányák, a hőerőmű. az elektromos ipar fejlődése mellett feltét­lenül említésre, sőt egy kis merészséggel megkckáztatom: nagybátonyi viszonylatban, követésre méltó az a törek­vés, amely itt érvényesül, és amelynek nyomán sok száz bányászfeleség jutott munká­hoz,1 elfoglaltsághoz. A híres Partizánské-i cipőgyár (Cseh­szlovákia legnagyobb cipő­gyárainak egyike, valaha a nagykapitalista Bata cég alapította az üzemet, s kor­szerűsítve. kibővítve, modern lakóteleppel övezve, ma jó példája a fejlődő szílovák iparnak) itt, a bányászcsalá­dok lakta Privi gyében. fél esztendeje egy leányvállalatot létesített. Lelkes kalauzom — Men­del Ján. vékonycsontú, ka­masz külsejű gyerek, nemré­giben még pincértanulósko- dott, de nem nagyon hasz­nált neki a füstös, szeszgőzös levegő ö is a modem cipő­üzem dolgozója. Jelenleg sa­rokcsiszoló. gépen dolgozik, szereti a evári munkát, és mint mondia. már nem szí­vesen csinálna mást. A sa­rokcsiszolással 1300—1400 koronát keres... Mintha Nagybátonyban járnánk. Az ötvenes évek eklektikus, de talán mégin- kább stílustalan épületeit, itt mindenütt nagyméretű szgraffitók díszítik. Betérünk egy külsejét tekintve szürke, ám belül meglepően tágas, jó ízléssel tervezett bányász művelődési otthonba. Az elő­csarnokban hatalmas méretű táblán 20—30 színes levele­zőlapot látok felerősítve. Ve­nezuela és Japán, Amerika és Jalta, Gibraltár és Helsinki üzenetét, üdvözletét tartal­mazzák. A bányász eszperan­tó szakkör — évek óta műkö­dik nagy helyi érdeklődés mellett — levelezésének egy része látható itt kifüggesztve, Mendel Ján azt mondja csendesen, inkább csak ma­gának, amikor kifelé me­gyünk az épületből: — Be­iratkozom. hiszen ez tényleg világnyelv... Közös gondok — eltérő eredmények Este a járási CSM bizottsá­gon találkoztam az ifjúsági vezetőkkel. Vendéglátóim udvariasaik: átengedik az el­ső kérdezés jogát. Így tudom meg: a járásban hat üzemi bizottság működik és ezek közül három helyen függetlenített állományban dolgozik a titkár. A járási bizottságnak egyébként nyolc „fizetett” tagja van, saját gépkocsival és két motorral rendelkezik. A prievidzai ke­rületben háromszáz alapszer­vezetben összesen hétezer tag tömörül, ötvenhat falusi alap­szervezetük és 60 üzemi szer­vezetük van. A járásban öt főiskola, 7 iparitanuló intézet és 28 általános iskola műkö­dik. Visszatérve a 300! ! ! alapszervezetre — Nógrád megyében a legnagyobbnak számító salgótarjáni járásban is mindössze 120—130 hason­lót tartanak nyilván. És újra az üzemek, az ipar, környezetet, embert formáló közelsége. A számok, a moz­galmi eredmények mögött, a magas fokon szervezett ipari, nagyipari termelés, a rendkí­vül elterjedt brigádmunka áll. Egyedül a nováki bánya­üzemben 1200 fiatal tagja van az ifjúsági szervezetnek. A járás üzemeiben pedig — a legutóbbi statisztika szerint — 3500 CSISZ-tag dolgozik. A privigyei járásban 112 ezer ember él. ... És akkor még említsük meg azt is, hogy 25 ezer az úttörők, 12 ezer a kisdobosok száma. Kikerülve a számok bűvö­letéből — nézzük az eredmé­nyeket. A járási bizottság mellett létrehoztak egy (öt fiatal jogászból álló) érdekvé­delmi bizottságot. Szlovák ba­rátaink ezt ifjúságvédelmi ta­nácsnak nevezik. Arra hiva­tott, hogy az érvényben levő törvények alapján — gyakran a kiskapukat is megkeresve — a fiatalok érdekeit képvi­selje. A képzett szakemberek­ből álló tanács mindazokkal az ügyekkel foglalkozik amelyéket a fiatalok nehez­ményeznek, vagy (és ez sem megy ritkaságszámba) a megtévedt, a bűnözés útjára kerülteket vezeti vissza a közösségbe, védnökséget vál­lalva felettük, enyhítve ezzel a törvény szigorát. Termé­szetesen elsősorban azokról a fiatalokról lehet szó, akik­ben egyébként megvan a jó­ra való törekvés hajlama. A bizottság nagyon, tárgyilagos. Minden döntését kétoldalú vizsgálat előzi meg. Közös gondjainkban is mi­nőségi eltérést tapasztalok. A járásban 17 ifjúsági klub működik, és számunkra szin­te hihetetlenül hangzik — minden alapszervezetnek van helyisége. Szlovák barátaink mégsem elégedettek. Szeret­nék. ha külön helyiséggel rendelkezne valamennyi. Ők . is megalázónak tartják az al. bérletet, de a mi alapszerve­zeteink közül soknak még ez a lehetősége sincs meg. . . " Néhány esztendeje még nem volt ilyen jó a helyzet' a Prievidza-i járásban. Még­is, hogyan érték el, hogy mind a 300 alapszervezet fe­je fölött van tető? A megöl-- dás így utólag ésszerűnek látszik. A csehszlovák ifjúsá­gi szervezet központi bizott­sága és a JEDNATO (a mi FMSZ-üm'knek felel meg) megállapodást kötött. A fia. talok egy-egy, a JEDNOTÁ. tól kapott helyiségért. 1000 társadalmi brigádórát dolgoz, tak a nyári építőtáborokban, az erdei termékek gyűjtésé­vel. a szövetkezet hote!irinek építésével. Ezért külön fize­tést is kaptak. Egyedül a lo­sonci járásban 300 klub léte­sült tavaly ily módon. Nálunk is érdemes lenne hoTzálátni a KTSZ KB és a SZÖVOSZ közötti érv ;nves megállapodás kivitelezéséhez.. (Folytatjuk) Pataki László

Next

/
Oldalképek
Tartalom