Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)
1966-10-23 / 252. szám
4 NŐGRAD TfliCT. október 23. vasi map Elégtétel fáz. — Nem is lett volna sóztak mind. JuH néni ki Sokan és sokszor fordultak már hozzám a fenti kérdéssel. És mivel a biztató sürgetések, s a már-már elmarasztaló türelmetlenkedések a táncdalfesztivál vihara után sem ültek el, reagálnom kell. Nagyon szépen megkérném önöket! Szabadjon _ nekem nem írni a slágerekről! Képzeljék el, ha egyszer mégis írnék erről, azzal kellene kezdenem, hogy én is szeretem a slágereket. Hát igen-igen, ez bizony gyerekes dolog, mégis szeretem. No, persze nem úgy, mint a kedves, és tehetséges Szörényi* Levente, aki vallja, hogy „egyéni” stílusával a fiatalok érzésvilágát tüközi, és gondolataikat mondja el. Az én gondolataim, és érzéseim ugyan történetesen egészen mások. Mégis szeretem... Lehet, hogy nem pont ezt a nagyon fejlett stílust. — Dehát, istenem ... Van aki például szereti nézni a szappanbuborékot fújdogáló kisgyermekeket is. (Én magam is). Hát nem édesek? Milyen boldog önkívületben fújják — fújják. A 6zemük ragyog. A képük fénylik!, izzad, felfúvódik, mint egy felfújt színes hólyag, pardon szappanbuborék. & most rontsuk el a játékukat? Hiszen az a szappanbuborék olyan hamar élpukkad ... Na tessék! Képzelj®: csak el, ha egyszer rászánnám magam, hogy írjak a slágerekről, és akkor ilyen hasonlatok jutnának eszembe... Kész botrány lenne. Nem, nem, sohasem... Dehogy írok ilyesmiről! Vagy emeljem fel fontoskodva a mutatóujjam, és mindent komolyan vevő tanárok módjára mondjam el, hogy a slágerszövegeknék semmi közük a költészethez, vagy éppen az Anyanyelvűnk lovaiban írjam azt meg, hogy gyakran semmiféle nyelvhez nem hasonlít a táncdalok szövege? — No persze, azért ne túlozzunk! A tagolatlan nyelvhez, a nyelvfejlődés legősibb, legprimitívebb formájához hasonlít a Je — je — je!-féle hangmondat Is. És különben is, a táncdalnál a ritmus a lényeg! Ritmusban pedig nincs Hány. Hát igaz-igaz, a Tégi elA Chinoinban külön laboratórium foglalkozik a gyógyszerek (főleg az új készítmények, de a régi jól bevált medicinák) hatásfokának vizsgálatával. Megnézik, hogy a dózis elegendő-e ahhoz, hogy az ember fejfájása a múlté legyen, hogy a gyomor görcseit kellemes érzés váltsa fel, bogy éjszakánként úgy aludjon, mint egy mormota. Szóval a legkitűnőbb vegyészmérnökök és orvos-tudorok kísérleteznek a legkedvezőbb mennyiség és minőség kialakításával. . Bizony jő terme a hatékonyság vizsgálatát a mindennapi életben is bevezetni Egyszerűen azt megvizitálni, hogy mikor és milyen mértékben érdemes szóvá tenni dolgokat, közéleti fonákságokat, és ebből mi a haszna éppen a köznek. Tapasztalatból állíthatjuk, hogy legtöbbször azt az újságírót tartják felelősnek a visszásságokért, aki felfedte azokat. No, persze nem ilyen egyértelműen fogalmaznak, mint én most, hanem mellémagyarázásokkal, a mondatok csűrésével és csavarásával, a szavak, fogalmak kiforgatásával, hogy még csak méteüenül se a hibát keteesavuít táncdalszemtélet még azt is elbírta, ha egy-egy slágernek dallama és szövege is volt. (És ezek a visszahúzó erők még mindig élnek a lakosság .„hatalmas többségében”. Talán ez a magyarázata annak, hogy maradi szerzők kellemes slágerekkel is meglepik még napjainkban is a „tömegeket”) De az ifjúságot ez ma már nem elégíti ki. Mert azok nem a negyvenévesek fejével gondolkodnak ám! Hát hogy is merném én bántani azt, amit meg sem értek? Ha mégis úgy adódna (Hisz ... nincsen olyan ember, ki ne érezné egyszer, hogy írni kell), inkább leírnám az egyik leghaladóbb mű teljes szövegét Például: „Újra várok rád, Mint ahogy nem régen volt, Ismét várok rád, Ügy érzem boldog vagyok, Csak még fáj, fáj, fáj, fáj, csak még fáj, fáj, fáj, fáj, Csak még fáj, fáj, fáj, fáj minden csók! Jó hogy most itt vagy nálam. Látod, hogy tied vagyok, Jó, hogy most itt vagy nálam, Feledni mégsem tudok, Hisz még fáj, fáj, fáj, fáj, Hisz még fáj, fáj, fáj, fáj, Hisz még fáj, fáj, fáj, fáj minden csók...’’ Nem, nem. nem, scha nem... Ezt a végtelen fájdalmat megéneklő művet képtelenség végig leírni. És igaz, ami igaz! Tíz-húsz százaléknak valóban tetszett Azonban ők sem éneklik. A 80—90 százai® pedig az előadásmódot sem értékelte megfelelően, dzsungelt, ugráló majmokat mit emlegetett Nem volt szép tőlük, nem ezt várná az új tánczenei hullám a 14—20 éves fiataloktól. Vannak persze sikeresebb számok is. A „Nem, nem, nem, soha, nem, nem, nem. nem... refrénű csatadalt például az óvodások szenvedélyesen fújják. És én körfjen azon tűnődöm, milyen alacsonyra szállnak, és milyen gyorsan élpukkannak azok a kedves, színes szappan- buborékok ... De jó, hogy a népdalokat népköltészetünk örökbecsű kincseit más anyagból gyúrták! Sohasem kopik meg a fényük! „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok!” Tóth Imre sék, hanem a felelőst, aki annak kinyomozásában részt vett. A múltkor például csörög a telefon: — Ki írta? Ez az elsődleges kérdés, filozófiai kategóriának számító feladvány: „ki írta?” Azután következik: Ki mondta el magának? — Mikor és milyen körülmények között és főleg miért? Mert — ngye — nem mindegy az, hogy ki bírál. Ha ugyanis a hibákat első kézből, megyei vezetőtől hallotta a toll-szerszámmal dolgozó, akkor egészen másként áll az ügy. Akkor ki kell vizsgálni, meg kell fenyíteni a vétkeseket. Ha viszont egy kisebb beosztott merészelte felkutatni a bajokat és erről tájékoztatta is az újságírót, akkor nagyon fontos a személye. Mert... Na, de ne firtassuk a „mert” után következő dolgokat. Szóval megírunk mi sok mindent és várjuk a hatást. Nem lennénk tárgyilagosak, ha állítanánk: egyértelmű a hatástalanság, és csupán visz- szautasításra találunk. Példák özönét sorolhatnánk, amikor megköszönik észrevételeinket, A magyar „vörös- márvány” A KGST most épülő moszkvai palotájának: egyik előcsarnokát süttői vörösmárvánn yal díszítik az építőművészek. Ezzel a tardoKi és süttői vörös mészkő — amelyet magyar vörösmárványnak nevezünk — sok évszázados pályafutásának legkeletibb állomására érkezik eü. A Gerecse hegységnek ezt a kincsét már az Árpád-házi királyok idejében is bányásztak. Kimeríthetetlen telérei- nek vörös márványa kedvelt és értékes nyersanyaga volta magyar romáin kor építészetének és szobrászaténak is. (Ebből faragták a XI. századi „kalocsai királyfejet”, az esztergomi „Széptemplom” díszkapujának figurálisait is). A bányákat II. Endre király 1216- ban az esztergomi érsekségnek adományozta. Kiaknázásuk ezután sem hanyatlott Ebből faragták a középkor legszebb szobrait, köztük a visegrádi királyi kastély Anjou kori kútjait. s a visegrádi gótikus díszudvar Ma- tyás-kútját. Tardos-süttői vörösmárvány volt Mátyás pompás budai építkezéseinek nyersanyaga is. Mátyás idején 76 hajórakomány mennyiségű vörösmárványt szállítottak Süt- tőről Budára. Ugyanebből a süttői vörösmárványból építették meg firenzei mesterek Bafkócz érsek — s rekonst- ráltan máig áHó — esztergomi kápolnáját, egyetlen megmaradt reneszánsz stílű épületünket. A Bakócz kápolna nemes arányai ihüettéfc IL Ulászló király öccsét, a hosszan Magyarországon élt Zsigmond lengyel királyit arra, hogyannak mintájára, s süttői vörös- márvány felhasználásával építtesse meg a világhírű krakkói Jagelló kápolnát A nyolcszáz éve művéSt. s kimeríthetetlen süttői vörös- márvány-bányák a moszkvai építkezéssel most már a Szovjetunióban is megkezdték — építészt, szobrászt s műélva- zőt egyaránt meghódító — útjukat. és azonnal intézkednek, mert tudják, érzik, hogy nem öncélnak, hanem segítő szándékkal fogalmazódtak az írások. Példát? Tessék: a KÖJÁL, a minap megköszönte e rovatban tett észrevételeinket és további segítségünket kéri. Bár segíthetnénk, de azon túl, hogy elmondjuk a higiénia alapvető szabályainak rendszeres megszegését a kereskedelemben, a vendéglátásban és másutt is, nem tudunk mit tenni. Tollal söpörni, takarítani, rendet tartani nem lehet. A Karancsból is „elismerő” levelet kaptunk nemrégiben. És azóta is kérik, bátran írjunk a hibákról, mert aki mindennap ugyanabban a környezetben dolgozik, nem veszi észre olyan gyorsan a látszólag apró hiányosságokat. Sok igazság van ebben, csakhogy nem mindenki szereti az igazságot. Például a MÁV. Szeretnénk velük egyszer már szót érteni. Barátién és hatásosam. Egyelőre lehetetlen. A múltkor például írtunk a jegypénztárról, a vasúti drótkerítésről, az UTASELLÁTÓ büféről, a hasznost felüljáróról. Jöttek is többen szerkesztőségünkbe, hogy tárgyaljanak a cikkről. De „csak” egy cikkről — a jegypénztárról tárgyalhattunk, erre volt felhatalmazásuk. A többiben csak levél érkezett, visszautasító, elutasító, megmagyarázó és elhárító levél. Más nem történt. Pedig ma is állítjuk, hogy a minimumai befestett kerítés O tt ahol a dorogbázá út eléri a nagy magtárat, a föld szélében asszonyok sürögnek. Szalmával takart halomból szedik, válogatják a burgonyát. Régi ismerőst kutatok közöttük. Pintér Joachimnét, az első szocialista munkacsapat vezetőjét — Még megvolnék —, egyenesedik fel félig rakott gyékénykosara mellől Juli néni. — Hanem a csapat... az szétszóródott Én sem vagyok már csapatvezető ... Kijön a friss földhányásra, s zavartan mondja: — Leváltottak a tavasz- szal... Pedig én nem úgy dolgoztam ... Nem voltam semmi jónak az elrontója— Amióta csak beállt a szövetkezetbe Pintér Joachim- né, szíwel-lélekkel azon fáradozott hogy minden nappal előbbre jussanak. Nem volt olyan asz- szony a növénytermesztésben, aki több napot dolgozott a közösben, több munkaegységet gyűjtött mint ő. Tisztelték is ezért a buzgalmáért. Hat éve, amikor megalakult az első szocialista munkacsapat, a huszonhat asszony Juli nénit választotta csapatvezetőnek. Nehéz id® volt®. Napközben a tengernyi munka kinn a földön. Aztán gyorsan elvégeztek a ház körül, mert csaknem valamennyit gyerek, férj várta odahaza. Amikor már egészen besötétedett, szaladtak az iskolába. Mert a munkacsapat később ketté vált, Juli néniék a kertészetbe kerültek. S a kertészeti munkacsapat asz- szonyai mind elvégezték a szakmunkásképző tanfolyamot. Pedig voltak közöttük jő páran, akik fölött bizony már eljárt az idő. — Megvoltunk ja egymással — mondja Tőzsér Lászlóné. Viszi a burgonyával tele kosarat a zsákhoz. Közben magyatovább rozsdásodik, már egyes helyeken feketedik. Az UTAS- ELLÁTÖ-val kapcsolatos véleményünket ismét tolira tűztük és a hasznosi felüljáró továbbra is téma a tanácsi berkekben. Mintha a felüljáró egy más állam, más szervének a hatáskörébe tartozna! Egyszerűen érthetetlen, hogy tanácsi, rendőrségi és más szervek véleménye elvész egy mindent kimagyarázó levél sűrű sorai között. Szeretnénk, kívánjuk, sőt, akarjuk, hogy a jövőben ez ne igy legyen! A Chinoin példájára jó lenne egy közügy-laboratórium sok-sok jogász-vegyésszel, mérnök-közemberrel, akik vizsgálnák az egyes intézkedések, javaslatok, bírálatok hatékonyságát. Isten uccse néhány hónapig sok munkájuk lenne. Sőt, javasolnám, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nyelvtan és szótár szerkesztő bizottsága rövid úton törölje a magyar köz- nyelvből a „magyarázkodás”, (a helyes és jóindulatú bírálatra vonatkozóan) a „visszautasítás” szavakat. Hogy még a szelleme is kipusztuljon közéletünkből és a helvét mielőbb foglalja el a cselekvés, a tenniakarás, a hibák kijavításának serény, szorgalmas munkája. Csakis igy dolgozhatunk hatékonyan és főleg egy célért: tízmillió ember boldog, nyugodt életéért. És ez csakis addig érződik majd frázisnak, amíg meg. nem valósul! g. h. itt semmi baj, ha ránk hallgat Juli néni. Mert a Mocsaras miatt van az egész— Előttem van most is, ahogy aznap este hazafelé tartottunk— Váltig kértük: ne bánja azt a földet Juli néni— Magára is, a csapatra is bajt hozhat Ha kevesebb lesz a burgonya, hát kevesebb lesz. Majd kijövünk valahogy— Apró-cseprő ügyek, zsör- tdlődések mindig adódtak az asszonyok között De azok nem olyanok voltak, hogy érdemes lett volna számontartani. Hanem tavaly, amikor a Mocsároson a burgonyaföldet mérték a csapatoknak, Juli néni nagyon kikelt magábóL Ügy látta, a csapatot szándékosan megrövidítik, hogy a gyenge, iszapos földet mind ők kapják. Az asszonyok megbolydultak. Hosszú ideig zúgott az egész Mo- csáros dűlő. A vezetőség csak üggyel-bajjal tudott rendet teremtem. Amikor beköszöntött a tavasz, Juli nénivel egyszerűen nem számoltak. A brigádvezető, Bakos Cs. István járta sorra az asz- szonyokat, s kérdezgette, ki melyik csapatban akar dolgozni. Amikor az első asszony szólt be, hogy nem lesz csapata, még kósza hírt gyanított mögötte. Aztán, hogy mind többen jöttek hozzá tanácsért, kihez álljanak, nem hagyta annyiban a dolgot Bement a szövetkezeti irodára. Katona Károly, az elnök, ott ült az asztalnál. Végighallgatta az asszonyt egyszerűen annyit mondott: — Maga már nem igen lesz csapatvezető, Juli némi Hógy értsem ezé! Hány éve dolgozom?— Folytatta volna továbbá dühös kitörést, de rájött, hiábavaló az egész. Az 6 dolgát már eldöntötték. — Ha nem, hát nem — mondta csendesebben. Később, amikor csitult háborgása, szólt az elnöknek: — írjatok be valamelyik csapatba... Katona Jánosnéhoz került Nem voltak zajosak az asszonyok. Sokat dolvelük. Pótolni akarta, amit a tavasszal mulasztott. A fia nősült A lakodalmi készülődés sok idejét elvette. Nem tudott úgy dolgozni, ahogy szokott. Ahogy múltak a napok, mind kisebb hullámokat vert bensejé- ben a háborgás is. Először csak maga előtt ismerte el, később az asszonyoknak is beszélt róla: mióta nem csapatvezető, kevesebb a dolga. Talán jobb is ez így. A sok szaladást nem is igen bírná már. Hiszen ötvenöt esztendős. Csak akkor borult el homloka, amikor arra gondolt szó nélkül engedték eL Hibázott, rendben van. De hívták volna be az irodára, s mondták volna neki, ezt, vagy azt rosz- szul tette! Nem bíznak rá csapatot. Nem esett volna annyira nehezére a leváltás. mint így. A zért ő maga nem kereste az elégtételt Sipos Sándor- né, a párttitkár hozta szóba, most nemrégiben a taggyűlésen. Amikor nyugodtan, higgadtan arról beszélt, hogy nem becsülik eléggé a szövetkezetben az asszonyokat, a szocialista munkacsapatot, Pintér Joachimné leváltását is említette. A vitában szót kért az elnök, Katona Károly is. — Pintér JoacMmndt va. lóban úgy váltottuk le^ hogy nem vizsgáltuk meg az ügyét— — ismerte be. — Azzal hogy csak ritkán ismerte el, ha hibázott, sok gondot okozott nekünk. Kár, hogy korábban nem szóltunk neki erről... Rosszul tettük. Tamil tunk belőle— Aznap este valahogy nyűgöd tabban igyekezett hazafelé Juli néni, — Ügy látszik — mondta —, ha nehezen is, a végén csak elrendeződik minden.,— Alkonyodlk. A szalmával takart burgonya mellől lassan felkelnek az asz- szonyok. Az egésznapi hajlongás után jól esik megropogtatni fáradt derekukat Juli néni is indulni készül. A kazal tövéből felveszi rövid kis bekecsét, s vállára teríti,. Hiába, múlik az idő. S ilyenkor már hűvösek az esték. Vincze Istvánná Kérdés - felelet — Milyen összefüggés van a falusi „toroköblögetők” és a buszmegállók között? — Nevetségesen könnyű kérdés: hát az, hogy egymás mellett helyezték el őket — És vajon miért? — Ezt már nem tudom biztosan. Gondolom azért, hogy a várakozó, míg jön a busz kellemesen elüthesse az idejét — Valamint elköitse a pénzét! — Hát ez már az ő dolga. — Szerinted jól van ez így? — Attól függ. A felnőttek részére mindenesetre jó. Nekem is, spéciéi. — Az iskolákat viszont körzetesitették! Sok gyerek utazik. A kocsmadialógusok és monológok nem éppen épületes tapasztalatokkal szolgálnak nekik, miközben várakoznak. — Ismerjék meg az életet a maga sokszínűségében. Ez ám az életre nevelés! — Fogalmad sincs, mi az, hogy pedagógia! A fenti beszélgetés — ha nem is szó szerint így —, a szilaspogonyi italbolt ajtajában zajlott le „A” és „B” között, néhány kupica után. A buszt várták. Kinn esett, benn áztak meg! s. L
