Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-18 / 222. szám

96G. szeptember 18. vasárnap NÓGRÄD 3 • • Üzenjek, ne üzenjek? — Hová mész, kislány? — Az iskolába. — Hányadikos vagy? — Elsős, bácsi kérem. — És délután is van taní­tás? — Igen. — És miért? Nem tudod? — De tudom. Azt mondta a tanító néni, hogy sokan va­gyunk. És az új iskolánk még nincs kész. Bácsi kérem, nem tetszik tudni, mikor lesz kész az új iskolánk? — Nem, kislány, de meg­kérdezem az építő bácsiktól, és majd megüzenem. — Igazgató elvtárs, mikor lesz készen a salgótarjáni ti­zenhattantermes általános is­kola? — Jövőre, áprilisban. — De hiszen a vállalat szo­cialista szerződést kötött a Be­ruházási Irodával, hogy ez év november harmincadikára az iskola építését befejezik ...! — Ez még júniusban volt. Közbejöttek akadályok. — Az építésvezetőségen azt mondták, hogy kellő támoga- tással az idén befejezhető az épület... — Az iskolát téliesíteni fog­juk. Ez a vállalat érdeke. Az építésvezetőség csak a saját érdekeit nézi... Különben, amikor az új gimnáziumot az átadás előtt bejártuk a me­gyei és a városi pártbizottság első titkárával, megmondtam nekik is, hogy az általános is­kolát csak áprilisban ... Azt viszont becsületbeli kötelessé­günknek tartjuk, hogy a ta­vaszi szünetre meglegyen. — És ők mit szóltak? — Tudomásul vették. — Titkár elvtárs? Mi a vé­leménye az általános iskola jövő évi átadásáról? — Nem vettük tudomásul. Az igazgató arra hivatkozott, hogy több új munkát kell még az idén indítaniuk, s ezért az iskolához nem tud elég mun­kaerőt biztosítani. De új mun­kákhoz kubikosokra van szük­ség, nem szakiparosokra. — Bulyovszki elvtárs, ön­nek, mint a megyei Beruházási Iroda vezetőjének mi a véle­ménye a tizenhattantermes általános iskola áprilisi át­adásáról? Erről én most hallok elő­— Mi a következménye an­nak, ha az iskola átadása mé­gis jövő év áprilisára marad? — A késedelemért az épí­tőknek kötbért kell fizetniük. Ez körülbelül hatszázezer fo­rint. Száznapos késedelmen túl a duplája. Továbbá, amit az idén nem építenek be az iskolába, az a pénz a költség- vetésünkből elvész. Ha jövő­re folytatják, a befejezéshez más létesítményektől kell el­vonni a pénzt... — Műszaki osztály? A Nóg- rád megyei Építőipari Válla­lat téliesitési tervezetében mi­lyen összegekkel szerepel a tizenhattantermes általános is­kola? — Januárban egymillió-két­százezer, februárban hatszáz­ezer, márciusban négyszázezer forint — Az lesz. Két hét múlva elkezdhetik a hidegburkolást. Tán még előbb. A víz- és fű­tésszereléssel sem hiszem, hogy baj lesz. Az építésvezetőjükkel a minap beszéltem, munkát keres. Már azon spekulált, hogy ő is Pesten vállal fela­datot. A legfőbb gondunk az asztalos hiány. Ezt kell meg­oldanunk minél előbb. Az ab­laktokok elhelyezését, pászítá­sát. Aztán igen sok a műkő­munka. Az OSZV a tantermek gumipadló-burkolását ötven- hét napra vállalta. Ez sok. így kicsúszunk az évből. De az OSZV-val már máskor is meg­értettük egymást... — Építők? Az igazgató elv­társsal szeretnék beszélni. — Elutazott Kapcsolom. A főmérnök ? — Nem vagyok híve a fel­tétlen befejezésnek. Igen szo­rít bennünket az asztalos-hi­ány. Azonkívül sok a műkő burkolat. Az öblösüveggyári feldolgozó üzem kivitelezésé­nek sajnálatos elhúzódása mi­att valószínűleg ott is több szakiparosra lesz szükség. Ezért nem biztos, hogy az is­kolához megfelelő létszám mehet... — Nem lehetne esetleg a Pesten vállalt szakipari mun­kákból lemondani? — Azok már leszerződött munkák, előnyt élveznek ... — Tehát? — Véleményem szerint — ha sikerül az OSZV-val is meg­egyezni —, kilencvenszázalé­kos valószínűséggel elkép­zelhető, hogy az épület belse­je elkészül ebben az évben, vagy januárra. De a teljes be­deg-burkolást, október-movem- fejezés alighanem csak ápri­berben beüvegezünk, október lisra ... végétől jön a festés-mázolás, november közepétől parkettá- * zás... —■_ Tományi elvtárs, a szak­ipari építésvezetőségnek van-e elég munkája? — A kapacitásunkat a ne­gyedik negyedévre csak úgy tudjuk kihasználni, hogy Bu­dapesten vállaltunk munkát. — Télre lesz munkájuk? — Hogyne. A salgótarjáni tizenötös jelű, a balassagyar­mati negyvenlakásos épülete­ken és Pesten is ... — És a tizenhattantermes általános iskola? — Az nem. Illetve, az csak annyiban, hogy december vé­gére be kell fejeznünk. Itt van az ütemterv. Tessék. Szep­tember végén elkezdjük a hi­■— Főépítésvezető elvtárs, mi indokolja az általános iskola jövő év áprilisi befejezését? — Erről a terminusról ma­gam is csodálkozva szereztem tudomást. Az utóbbi hetekben a vállalati központból öten is kint jártak az objektumon, s a munka kívánatos üteméről, a befejezés határidejéről öt­féleképpen utasították az épí­tésvezetőséget. Megkérdeztem erről az igazgató elvtársat is. Nekem is áprilist mondott. Én elmondottam, hogy vannak reális lehetőségek az idei, de legkésőbb január végi befe­jezéshez ... — A szakipari építésvezető­ségen is így vélekednek. Csak munkaterületük legyen. Mit üzenjek az iskolába, an­nak az első osztályos kislány­nak? Egyáltalán, üzenjek, ne üzenjek? .Csizmadia Géza Olasz folklór csoport Salgótarjánban Olasz folklór csoport látogat szeptember 22-én Salgótarján­ba. Friuli Olaszországban az a terület, amelyet a Pó övezte síkság, s az Alpok határol­nak, illetve ahol az Isonzó fo­lyik egészen az Adriáig. E vi­dék évszázadokon át háborúk színtere volt. A tartomány há­nyatott életet élő népe a há­borúban és a békében egy­aránt megtalálta a kapcsola­tát a dallal és a tánccal, amelyben sikeresen kifejezte magát. E keretben dobogó poézis, kedvesség bontakozott ki, amely megőrizte Friuli év­százados tradícióit. E városunkba látogató fri- uli folklór csoport ismétlő­dően visszatérő sikert aratott nemcsak az olasz nagyváro­sok közönsége előtt, de a ha­táron túl is számos európai városban. Műsorukban életre kel a történelem, a tradíció. A dal és a tánc évszázados levegőjét, a friuli föld léleg­zetét tolmácsolja közönségé­nek. A programjukban sze­replő tánc a XT., vagy a XV. századba vezet vissza. A friuli táncegyüttes Sal­gótarjánban a megyei József Attila Művelődési Házban szeptember 22-én délután há­rom órakor mutatkozik be a közönségnek. Különyonat a Szovjetunióba Hagyományossá válik las­san Kijev — Moszkva — Le­ningrad útvonalon a küíön- vonat indítás a november 7-i ünnepségekre. A szervezés már túl van a „félidőn”. A vonat, mely november 4-e és 15-e közötti időre viszi a nógrádiakat, 270 fő számá­ra biztosít helyet. Az előze­tes felmérések szerint ennél már több a jelentkező, a já­rásokból a mezőgazdasági és ipari üzemekből. A kongresz- szusi munkaverseny legjobb szocialista brigádjainak tagjai Leningrádban vesznek majd részt a november 7-i ünnep­ségeken. •• Örökös megújulás Néhány, elkapkodott betűk- ről döntenek: s akkor reális kel rótt sor a jegyzetfüzetben: igazán a mérce, ha nem sé- „A kettes alapszervezet tag- mákhoz, hanem az egyes ern- gyűlése. Három tagfelvétel, berhez. sajátos adottságaihoz Az ajánlók egyike: tudom, igazítják. hogy jó elvtársunk lesz, mert .............................. megvan benne az a belső erő, A kommunisták tekintélyét, tartás, ami a kommunisták- emberi-erkölcsi rangját az ad­nál elengedhetetlen”. És egy *a’ ho§y a hétköznapok min­den feladatában — országos ügyekben és helyi teendőkben — elsőként veszik ki részü­ket: áldozatkészek, önzetlenül többet vállalók, melegszívűek, s ha kell következetesen ke­sorral lentebb, a válasz-kere­sésre ösztönző, kétszer aláhú­zott kérdés: „mi teszi kommu­nistává az embert?” A három tagfelvételre egyik üzemünkben került sor: a mények. öreg, sokat megért pártalapszervezet taggyűlésén szakmunkások, a föld műve- egyhangú szavazással fogad- lói éppúgy megtalálhatók so- ták soraikba a jelölteket, s raikban, mint a nagyszerű az ajánlók — maguk is fizikai műszaki eredményeket produ- munkások, akárcsak az aján- káló mérnök, az emberpalán- lottak — felelősségtudattal tákat formáló pedagógusok. A mérlegeltek. Olyan embere- céltudatosság, az akarás az a két javasoltak tagnak, akik belső erő, ami összeköti, s nemcsak szocialista brigádtag- hasonlóvá teszi őkét. Mert az ként a munkában, hanem ál- elsoroltakon kívül ez is kell talános magatartásukkal, ahhoz, hogy kommunistává le- egyéb tulajdonságaikkal is gyen az ember: a belső tűz, kitűntek. Ez lenne tehát a az örök nyughatatlanság, a kommunista ismérve? Kézen- nép ügyét szolgáló, mindig fekvő azt válaszolni, hogy megújuló többet-akarás. igen, ez is, s fel kell lapozni a párt szervezeti szabályzatát, . crsze, ki tagadná, hogy ott szabatos mondatokban fel- tóvednek is a kommunisták, lelhető a kommunista joga -s c*e- van erejük, bátorságuk kötelessége. annak beismeréséhez! Az őszinteség magunkkal és má­A párt IX. kongresszusára s°hkal szemben, a dolgok ne­készülve minden pártszerve- v®n nevezése — ez is felté- zetben azt is összegezik, mi- tele annak, hogy a kommu- lyen eredménnyel járt párt- nista megtisztelő rangját ki­építő munkájuk az elmúlt érdemelje az ember. A moz- négy esztendőben? A végső g^üom nagyszerű múltja, s mérleget a kongresszus von- küzdelmes jelenünk embert ja majd meg, de tény: a párt sorainak számszerű növekedése mellett a VIII. kongresszus óta eltelt négy esztendőben a párttagnak felvettek — mi­próbáló feladatai hány köve­tendő, lelkesítő példát állíta­nak elénk: ilyen a kommu­nista! És mégis; napról nap­i ______________^____ __ ra. újra és újra változnak a n őségi tartalmi erősödést is követelmények, magasabb lesz a merce, örökös, jelentettek. Pártalapszérve­zeteink nagy többségében szűnő megújulás. ez. A olyan elvi alapon mérlegeltek: fejlődése, társadalmunk megtalálhatóak-e azok a fő vonások a felvételre jelentke­zőben, amelyek kommunistá­percre sem párt szo­cialista átalakítása fokról fokra növeli a kommunisták­kal szemben támasztott er­riyeges* a^muí“’de“ - ffsi követelményeket. Vél­nem minden. Dolgozhat va- ia m e próbatételt, s becsü- laki úgy is jól a gépe mel- lettel helytállni, elvtársaink lett, hogy azonkívül nem tö- és munkatársaink előtt egy­rődik semmivel; fontos az is- _ . . .. . , , kólái végzettség, a tanulás, aram blzonyíta™ erdemesse- továbbképzés, d? mit ér, ha Sukkét —* összefoglalója mind- önzéssel, szerénytelenséggel annak, ami kommunistává te­párosul?! Az egész ember kell, 3Zj az embert! hogy mérlegre kerüljön, ha a párt soraiba való felvételé- M. O. Számíthat rájuk a szövetkezet Egy hivatalos látogatás tapasztalatai A rétsági járási tanács me- jobban a brigádot. Már há­zőgazdasági osztálya, a Haza­fias Népfront és a nőtanács járási bizottságaival karöltve tervbe vette, hogy közösen meglátogatják a járás mező- gazdasági üzemeiben működő szocialista brigádokat. Így ke­resték fel a romhányi II. Rá­kóczi Termelőszövetkezetnél dolgozó kertészeti szocialista brigádot. Sisa Jánosné szocialista bri­gádja 20 holdon paradicso­mot, 10 holdon paprikát, há­rom holdon kísérletképpen uborkát termesztett. A szé­pen díszlő, gyommentes ker­tészet a szocialista brigád jó munkáját dicséri. A brigád bevételi terve 286 ezer forint, ennek eddig már több mint a felét bevételez­te a tsz. Minden remény meg­van arra, hogy a tervüket túl Is teljesítik. A tíz holdas paprika-tábla szedése sürgeti most a leg­rom vasárnapon is szedték, hogy jó minőségű árut tudja­nak átadni a felvásárló szer­veknek. A kertészeti munka mel­lett segítettek a kenyér- és takarmánygabona betakarítá­sában is. S, ha szabad ide­jük van, ott segítenek a tsz- ben. ahol d legnagyobb a gond. Sisa Jánosné, a brigád ve­zetője, mint egy örök-mozgó, fáradhatatlanul dolgozik azon. hogy minden munka időben és jó minőségben el legyen végezve. De az eredményeink eléréséhez nagymértékben hozzájárult Kiss Magdolna, kertészeti agronómus irányí­tó munkája is. Az agronómus segített a munkák helyes szervezésében és abban, hogy a termeléshez szükséges erő- és munkagépek, szállítóeszkö­zök. göngyölegek stb. időben rendelkezésre álljanak. E. F. Emberek, küzdelem, élet Éjjel egy óra tájban Kis- — Ide egy fejtési faácso- telek-akna gyalusfrontján om- latot kell berakni — utasi- lás történt. A kőzet maga tóttá Garai Kását, azután to- alá temette Garai András vább ment. csapatvezető vájárt, aki szüle­tett: Nyíregyháza 1935 szep­tember elsején. A vájárt ki­mentették és súlyos, életve­szélyes sérüléssel a salgótar­jáni kórház, baleseti osztályá­ra szállították... ,..A kórháztól nyert érte­sülés szerint Garai András életbe maradásához nincs sok remény.. . 1966. szeptember 2. (A Nógrádi Szénbányásza­ti Tröszt jelentések könyvé­ből! Forgassuk vissza az időt. Kovács Sándor Gordossal először a kaparóban levő anyag szállításához fogott, azután a lakatos hívta őket — Mindjárt András, csak tarts ki! Segítünk — vigasz­talták volna, de hiába, meri nem hall az, aki eszméletlen. — Tartsátok! Még itt a lá­bát kiszabadítom... Percek, de talán egy óra is eltelt. Ugyan ki törődik ilyen­mérnöke, Nagy Sándor a bá­nyamentők parancsnoka és Hajnal Ottó üzemvezető. A körülményeket tisztázzák, az okot keresik. Éjszakai álmuk­ból riasztották valamennyit. Délelőtt tíz óra, mire a jegy­zőkönyvet aláírják. Szabály­talanság nem történt, a biz­tonsági előírásokat betartot­ták .,. I3J segítségül a gumiszalag fejál- kor az idővel? Fáradtak, de lomásához. Mire visszatértek ki veszi azt észre, ki gondol már Garai lapátolta a szenet rá Életről van szó. Egy fia­a kaparóba. — Hozzál már egy jobb nyársat, nem megy ez a fej­tőkalapács — kérte Kása, Gordost. Elindult, és amikor a csapatvezetővel egyvonalba ért, leszakadt a kőzet. Jaj! — hallotta még, áz­tál életről, jó barátról, vés munkatársról..: ked­A kórházban orvosok hajol­nak a sérült fölé. Csend van, csak a gyakorlott kéz dolgo­zik, amelyben műszerek vált­ják egymást. Légzési zavar. — Nem kap levegőt! Győr- Gé®ét metszenek. Mindent el­san ki a vágatra... Kása hányát fekszik a ka­paróban. Alacsony a főte. — Fektessétek rám — mondja, aztán elkezdi von­tán megdermedt. Garai eltűnt szólni magát hanyatt az áléit A csapatvezető hallgatja az aknász utasítását: — Tovább kell folytatni öt fővel a frontfejtésen a hom­lokra merőlegesen húzódó ve­tő mellett három-három mé­ter szélességben, a már ko­rábban kiképzett fülke hajtá­sát. Egy méter előrehaladás előle. — Segítség! — Indítsátok meg a kapa- rót! — Kiáltotta a csapatve­zető, de az omlás alól alig lehetett hallani a hangját. — Szaladj az aknászért! Telefonálj orvosért, mentőkért! — Próbáljuk meg! — Indul a kaparó, de né­hány centi után megakad. Nem is erőltetik. Kása, Ko­vács, Szalai nekiesnek a kő­zetnek. Az izgalomtól és az emberrel. Nem érezte a ter­het, a hátába maró fájdal­mat sem, amit a lánc oko­zott, csak minél gyorsabban ki onnan. — Próbáljuk a mesterséges légzést, mert megfullad. Egyenletesen lendítik a ka­rokat és mellhez szorítják. Hallgatják. Már szedi a le­vegőt. A hordágy is előkerül. Óvatosan ráfektetik. A légakna alatt találkoznak követnek, hogy életben ma­radjon. — Sajnos reménytelen, — Ez a hír jut el mindenhová. Mizserfára is, ahol üresen áll egy ágy, feltankolva egy Moszkvics. Visszatér-e m?g Garai András, a gépkocsi 3t éves tulajdonosa? Í4| után a vető mellett balolda- ______ __ ______ I on hozzá kell fogni a talp- ijedtségtől már gyöngyözik a Szabados doktorral, az íizem- “““ ~ homlokuk, szinte szólni sem " szedéshez — mondotta Vár­nai Ferenc aknász. mernek, várják, hátha ismét orvossal. lapodik Két injekció, rángatódzás. Csil­Kint A csapat elindult lefelé. Ga- jelez az omlás alól Garai. De már a mentőkocsi nyitott aj­[21 rai András. Kása István, Ko- hiába várják, nincs hang, taJa várja. Irány a kórház, vács Sándor, Szalai András nincs erő. vájárok és Gordos László se- — Vigyázz! Itt a feje. Csak gédvájár. Előző éjjel is ott óvatosan — dirigál már az dolgoztak. Néhány nap óta aknász, aki megérkezett és a vetővel kínlódtak a fron- belevetette magát a mentés- ton. A gyalut nem tudták vé- be. gigjáratni. A vezetőség úgy Garai ülőhelyzetben, arccal döntött: talp- és főte szedés- a földre szorítva, felette a sei egy síkba hozzák a fej- leomlott kőzet, tést, így a gyalu munkáját — Eszméletlen. Csak óva­biztosítani lehet. tosan, nagyon óvatosan. Másfél óra telt el, a bizott­ság a helyszínen van. Cseszt- vényi Béla, a Kerületi Bá­nyaműszaki Felügyelőségtől, Farkas József, a Bányász­szakszervezettől, Cserjési Mik­lós a tröszt biztonsági fő­A kórteremben egy hét­nyolc év körüli fiúcska sírva fakad: — Nem jött az anyukám? — fordul kérdőn felénk. — Jön a következő vonat­tal — vigasztaljuk. A másik ágyon elmosolyo­dik egy ember. Kemény az arcvonása, torkán kötés, a köszönésre ..Jó szerencsét"- tel válaszol, ö az, Garai And­rás. Már könyv is van mel­lette. A barátokról, munka­társakról is beszél. Megláto­gatták. — Jó a közérzetem, csak még felkelni nem szabad — mondja. Egy kicsit fárasztja még a beszéd... Bodó János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom