Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-17 / 221. szám

1966. szeptember 17. szombat NÓGRÁD 3 Az árutermelés kihasználatlan tartaléka A háztáji gazdaság szerepe megyénk mezőgazdaságában A mezőgazdaság gyorsütemű latállománnyal rendelkeznek, a háztáji gazdaságok kacsa- és fejlődése mellett mind gyak- ezért számottevő, hogy tér- libatojás felvásárlását és fő­rabban felvetődik a kérdés, melésükkel mennyire segítik leg a keltetést hogy a háztáji gazdaságok elő a fogyasztási igények ki­tudj ák-e még fokozni áru- elégítését. Érdemes elemezni, termelésüket. Nőtt a tsz-ek termelése hogyan is alakult a háztáji gazdaságokban az értékesítés hízottállatból és állati ter­mékekből a második ötéves terv során. A háztáji gazdaságok áru­Az utóbbi években megyénk területén sikerült meghonosí­tani a „rajnai lúd”-fajtát, amely lényegesen ^szaporább, illetve nagyobb tojás hozamú, mint a magyar lúd. Hibája azonban, hogy ez a fajta ,nem ül”, s ezért tojását na­A háztáji gazdaságok ma is értékesítése az összes felvá- gyobb részben nem tenyész­jelentős földterülettel és ál- sáriás százalékában: Megnevezés 1961-ben 1965-ben Hízottsertés 15,8 4,6 Vágómarha 52,3 31,6 Vágóbaromfi 43,3 13,0 Tojás 94,3 74,5 Tej 47.7 27,8 tési célokra használják fel. A háztáji hústermelésre ösz­tönöznek a szabadpiaci árak. Ha mégsem mutatkozik meg­felelő mennyiségi növekedés, az nem a takarmányhiány számlájára írandó. A háztáji termelők és tenyésztők az ese­tek többségében -nem takar­mányhiányra hivatkoznak, ha­nem egyéb tényezőkre, pél- A számok alakulásából bár- nek megfelelően kihasználva, dául legelő- és pásztorhiány- ki azt hihetné, hogy a ház- az áruértékesítést még jelen- r3; apaállat problémákra, stb. táji gazdaságokban vissza- tősen növelni lehet. Egyes községekben, mint pél­esett az állattenyésztés. Ez Minden különösebb beruhá- dául Egyházasdengelegen, Er- viszont nem egészen így van, zág ég lényegesebb állomány- dőkürtön nem csökkent a ko- hanem a tsz-ek egyes áruféle- növekedés nélkül további 50 caállomány, míg más közsé- ségekből nagymértékben nö- százajékkal növelhető volna Síkben csupán mutatóban vélték a termelést, s ez elto- a { -ástermelés és elérhetné maradt. A süldők iránti ke- lódást okozott az arányokban. az évi 65—66 millió darabot reslet változatlanul nagy, ami Hízottsertésből 9600-ról 24 Ehhez azonban következetesen ®Syreszt abból adódik, hogy a ezer 300-ra, tejből 64 100 hek- végre kellene hajtani minden ggjJJ»sza^oralítl^k kU- toliterről 121 100 hektoliterre, községben az állomany-cse- kop*. P3*3?™. 3 tojásból a 231 ezer darabból rét, bár már vannak ilyen- ?>«^ben tudja taelegdem az két és félmillió darabra nö- irányú eredmények, de a le- igényeket. A tsz-ek kocaauo vélték az értékesítést De je- hetőségek sokkal nagyobbak, f131?^311?^ csokkel}tese meg lentős mennyiségi emelkedés Jelenleg a háztájiban egy to- tovább fokozza a hiányt mert volt vágóbaromfiból is: a tsz- jóra évi 100-110 tojás jut, de J^-*b suldot^adnak^el a ek több mint ötszörösére nö- könnyen elerheto volna a vélték árutermelésüket. Több áru beruházás nélkül Természetesen a falusi la­kosság önellátásában továbbra is igen jelentős szerepe van a háztáji gazdaságoknak, hi­tagságnak, ez viszont növeli a 150—í60 darabos“ tojá“shozam keresletet^ és tovább szilárdít- is. Természetesen ehhez rend- ía az amugy ls magas szabad­szeresen biztosítani kellene a plac* arakat, tojótáp-ellátást. Ebben a kér- > désben hiányos és nem kielé­gítő a szakpropaganda sem. A hústermelés Kihasználni a meglévő adottságokat A tőkés piacon keresett A háztáji árutermelés foko­szen az 1966 március havi fel- cikk a vízisz^rnyaS; mégpedig zásának alapvető feltétele az mérés alapjan a tehénallo- els6sorban a liba> nem is szól- is, hogy a lehetőségekhez mér- mány 44,6 százaléka van a ya & libamáj-export nagy le- ten jobban ki kell használni a háztáji és egyeni gazdasagok hetőségeiről. A víziszárnyas meglévő adottságokat, az ott- birtokában. Ennek évi tejho- £ejvésárlás az utóbbi évek- honi munkaerőt, a háztáji óla- zama mintegy 130 ezer hektó- ben csökken5 tendenciát mu- kát és istállókat, valamint meg liter, amelynek 27—28 szaza- ^ mert; Nógrád megyének kell oldani a tartalék takarmá- lékát a tejiparnál értékesítik, nin’cs elegendg mennyiségű és nyok ésszerűbb felhasználá- a fennmaradó rész pedig minőségű törzsállománya, sát. A másik feltétel, hogy a mintegy 10 12 ezer család évi amelyből ki tudná elégíteni a szövetkezetek vezetői nyújt­tejszüksegletet biztosítja. Igen háztájj gazdaságok naposba- sanak minél több segítséget a jelentős még a háztájtfgaz- romfi ellátását. Amíg 1965 el- háztáji állomány felfejleszté- daságok vágómarha ertekesi- g~ félévében huszonnyolcezer séhez, a több áruelőállításhoz, tése is: 1965-ben a felvásárolt kacsát és huszonnégyezer na­vagomarhak 31,6 százaléka, pos_i;bát kaptak a háztájiban, azaz csaknem tizennej^ezer addig az id^n már csak hét- mazsa a háztájiból került fel- ezerkétszáz kacsát és tizenöt- vásarlásra. ^ ^ ^ ezerötszáz libát tudtak kiszál­A legjelentősebb mérvű az utáni, ami az igényeket csak árutermelés a tojásnál; a több igen kismértékben elégítette mint 90 százalékos emelkedést kk Pedig megfelelő szervezés- úgy érték el, hogy a háztáji sel elérhető volna fajtánként tojó állomány alig. 10 száza- hatvan-nyolcvanezer naposba- lékkal növekedett. romfi kihelyezés is. Ehhez A háztáji lehetőségek az azonban az eddiginél alapo- eredmények ellenére sínese- sabban kellene megszervezni Bognár József, a megyei tanács felvásárlási osztályvezetője Hagy raktárkészlet, bőséges választék Nagy erőpróbája a kereske­delemnek a felkészülés az őszi­téli idényre. Ezért tűzte napi­rendre a hét eleji igazgatósá­gi ülésén a Pásztó és Vidé­ke Körzeti Földművesszövet­kezet a lakosság ellátásának helyzetét és tárgyalta meg az ezzel kapcsolatos tennivalókat. A szövetkezet kereskedelmi főosztálya a hús- és szalonna­készlet biztosítására a Gyön­gyösi- és a Rest—Nógrád me­gyei Húsipari Vállalattal, va­lamint a Balassagyarmati Vá­góhíddal kötött megállapodá­sokat. Ennek eredményeként 135 mázsa zsír- és étkezési szalonna kerül a körzet üzle­teibe a közeli hetekben. Hogy a központi Mék-telep- ről minél kevesebb zöldségfé­lét és gyümölcsöt kelljen a boltosoknak rendelni, hely­ben is felvásárol, és tárol a földművesszovetkezet. Burgo­nyából 400, vöröshagymából 200, almából 300, körtéből 50 mázsa kerül készletezésre, ezenfelül 400 mázsa káposz­tát, 120 mázsa savanyú pap­rikát és 25 mázsa „vegyesvá- gottat” tartósítanak. Az élelmiszerek mellett má­sik fontos téli cikk a tűzre- való. A pásztói szövetkezet a vásárlók érdekében minden községben kijelölt egy boltot, ahol megrendeléseket vesznek fel. A bőségesebb faellátás biztosítására az erdészettel vették fel a kapcsolatot, ahon­nan közvetlenül vásárolják fel a fát. A vevőknek csak a he­lyi kirendeltségre kell elmen- niök és kívánságukra felvág­va, házhoz szállítva kapják meg a fát. Bútor-kirendeltségek léte­sültek Mátraverebélyben, Kál­ién és Szirákon. fgy a Bútor­értékesítő Vállalattól érkező bútort a lakosság a kijelölt falvakban helyben vásárolhat­ja meg. A téli ruházati cikkeket is megrendelték már a pásztói boltosok a nagykereskedelmi vállalatoktól. Háromezer me­legítő, százezer forint értékű olcsó női kabát, nagymeny- nyiségű iskolai- és gyermek­ruha, azonkívül gumicsizma, és cipő várja a vevőket. K. E. Ceredi gondok Ceredét nemcsak a közös gazdaságban elért eredményei alapján, hanem a falu építé­sében, szépítésében végzett társadalmi munka is az ér­deklődés középpontjába állí­totta. Tavaly 23 forint 50 fil­lér volt az egy főre eső tár­sadalmi munka értéke. Elvé­gezték a Petőfi utca járdásítá- sát, segítettek a gyógyszertár, a ravatalozó építésénél. A fa­lu apraja sem maradt el a felnőttek mögött, 4500 facse­metét ültettek el, a munka értéke meghaladta a 6000 fo­rintot. Mégis: gondokkal küzd a falu. Segítségkérő jelzésük el­jutott már több hivatalhoz, intézményhez. A cerediek nem értik azt a közömbösséget, amit az utóbbi időben a megyei tanács egész­ségügyi osztálya részéről ta­pasztalnak. Augusztus elsejé­től nincs orvos a faluban, pe­dig három község, Cered, Szi- laspogony, Zabar tartozik a körzethez. A régi orvost el­helyezték Karancslapujtőre, az új még nem érkezett meg! (?) Pedig lenne orvos. A baj ott van, hogy most végez. A ren­delet szerint hat hónapot kór­házban kell praktizálnia. Hat hónap, nagy idő. Különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy négy hete (ott jártunk óta már több is) nem volt orvosi felülvizsgálat a fa­luban. illetve a körzetben. Van olyan beteg, aki már régen meggyógyult, dolgozni menne, de nincs, aki kiírja. Vannak olyanok is, akiket betegállo­mányba kellene venni, de nincs felülvizsgáló orvos. Az ápolónő — aki most került a faluba — elvégzi azt, amit le­ijét. Mindent azonban ő sem vállalhat. Eszerint érthető a cerediek kérése! Az Egészség- ügyi Minisztérium engedélyez­ze, hogy az új orvos kórhá­zi gyakorlat nélkül elfoglal­hassa állását Cereden. Igaz. így is csak október elsején költözhetne ... Százharminchat kanyar ve­zet Ceredig. Azt mondják, azért van ennyi kanyar az úton, hogy az egykori méltó- ságos úr fiákere könnyebben tehesse meg az emelkedőt. Ma már „méltóságos-út” nem bír­ja a forgalmat. Az öt község egyesülése óta 11 000 hold ter­mését szállítják erre. Napon­ta 15 munkás- és 18 személyi autóbuszjárat fordul meg raj­ta. Ezen az úton történik min­Holdanként háromszáz mázsa silókukorica A szécsénkei Győzelem Termelőszövetkezet vezetői és tagjai igen nagy gondot for­dítanak a szántóföldi és réti szálastakarmányok betakarí­tásán kívül a jó minőségű silótakarmány készítésére is. Ez azért is fontos, mert a termelőszövetkezet közös ál­latállományán kívül mintegy 130 szarvasmarha van a ház­táji gazdaságokban. A silókukorica vetésterüle­tét már az előző évben jól előkészítették, tekintettel ar­ra, hogy ezen a helyen több éven át kívánnak silókukori­cát termelni. A silókukoricát vegyszerrel gyomtalanítják. — A kompolti tapasztalat- cserén javasolták, hogy a si­lókukorica vegyszeres terme­léséhez holdanként 7—8 ki­logramm Hungazin felhasz­nálása ajánlatos. Mi is így alkalmaztuk — mondja Pau- mann Ferenc, növénytermelé­si brigádvezető. — A jó ta­lajelőkészítéssel, kellő meny- nyisigű szervestrágya fel- használásával. az 50 centis sortávolsággal, időben törté­nő vetéssel, valamint a Hun­gazin helyes felhasználásával holdanként 300 mázsa silót takarítunk be. A betakarított silótakar­mányt Pauer József traktor- vezető DT 54-es lánctalpas traktorral tapossa. Mint mon­dotta, igen fontos, hogy a le­vegőt minél jobban kiszorít­sák a takarmányból, ezzel is növelik a minőséget. (Pauer József traktorvezető egyéb­ként munkája mellett a Me­zőgazdasági Technikum har­madik osztályát végzi Vá­cott!) Szalatnyai István, az állat- tenyésztési szocialista brigád vezetője elismerően nyilatko­zik arról, hogy a sokrétű fel­adat és elfoglaltság közepet­te a brigád elsőrendű felada­ta a kellő mennyiségű és jó minőségű takarmány tartalé­kolása. — Mi ezt a magunk ká­rán tanultuk meg — mondja — Most már a mennyiség mellett a minőségre is vi­gyázunk. A szocialista brigád egyéb­ként féléves tervét minden­ből túlteljesítette. E. F. Három ember a hegy tetején A völgyből felfelé tekintve csak akkor látni őket, ami­kor a szépen megdolgozott sziklahegy szélére merészked­nek. Feljutni hozzájuk egy keskeny, kitaposott gyalagös- vényen vagy a hegy dereká­ra fektetett, csillét szállító sínek mellett lehet. Barnára sült félmeztelen testüket az őszi nap feketé­re színezi, amint a hegy te­tején a sziklába vájva dol­goznak, kétéltű csákányaik­kal. — Réselünk — mondják. Ez azt jelenti, hogy egy 16 centiméter széles és 60 centi­méter mily gödörbe húzód­va bányásszák a keresett épí­tőanyagot, a tufakövet. Hár­man vannak: Hegedűs József, Sándor István, Bazsó László. Negyedik társuk, Hajdú Jó­zsef beteg. — Ki a brigádvezetőjük — kérdezem. — Tóth Sándor. Nincs Itt. Pásztóra ment a fűrészüzem­be. Pár napja, hogy függet­lenítették. Azóta egyszer ná­lunk van, máskor meg bent — magyarázza Hegedűs Jó­zsef, a brigád veteránja, aki tizenkét és fél esztendeje vé­si a hegyet, ö mondja: — Szeretem ezt a munkát. Pedig dolgoztam már másutt is. Egy rövid ideig az Acél­árugyárban, utána három és félévig fuvaroztam. Végül itt I kötöttem ki. Elszegődni más­hová? Tizenkét és félév után? Minek! Helyben va­gyok, nem kell utazgatnom, havi keresetem is jó. Átlag­ban elérem a kétezer forin­tot. De nagyon megszoktam ezt a hegyet is. Hiányozna. — Ilyen nagy darabokat szakítunk ki — mutatja Sán­dor István. — Lehetnek, vagy három és fél, négy má­zsásak. — És mennyit tudnak tel­jesíteni egy nap? — Attól függ, hogy hányán dolgozunk. Mert tudja, a kö­vet nekünk kell leszállítani azon a siklón, amelyen ma­ga kapaszkodott fel hozzánk — folytatja Hegedűs József. — A normát mindig túltelje­sítjük. A múlt hónapban 105 százalékunk volt. — És ha esik az eső? — Ha csak szemerkél, ész­re se vesszük. Ha meg zu­hog, a kiesést később pótol­juk. Mert a teljesítmény szá­mít. Azután kapjuk a pénzt. És, ha mi nem dolgozunk, akkor viszont Pásztón áll a gép. Ilyesmi azonban nem fordulhat elő. — Nem bizony — szól köz­be Hegedűs József. — A kö­vet nagyon várják a sütői­parban. A kemencék építésé­hez használják fel. Bent a te­lepen az általunk kibányá­szott tömböket hat centis la­pokra szeletelik, és úgy kül­dik el a megrendelőnek. — Nemsokára meg lesz a második kocsiravaló is — fordul társai felé Bazsó Lász­ló. A csákányütések nyomán kezd kirajzolódni az újab kő­tömb nagysága. Nehéz, fá­rasztó munka ez. Verejték­ben fürödnek mindannyian. Egy kicsit megpihennek, az­tán tovább folytatják. Csá­kánnyal, kézi erővel bányász­nak. Még megkérdem tőlük: Nem kértek gépet? — Nem! Ügy mondják, mint akik már beletörődtek abba, hogy így lesz ez addig, amíg ők itt bányászkodnak. Pedig egy réselögép nagyon elkelne. — Az Építésügyi Miniszté­rium Kutató Intézetét meg­bízta a vállalat vezetősége, hogy készítsen tanulmányt a tari kőbánya alapanyagainak hasznosítására — tájékoztat­tak később a megyei tanács ipari osztályán. Ebben biztos szerepel majd a tufakő bá­nyászás gépesítése is. Amíg el elkészül, s eldől, hogy a benne közölt javas­latból mit lehet megvalósíta­ni, addig a szemerkélő eső­ben, vagy a tűző napsütésben három kőbányász erejét meg­feszítve dolgozik a tufakövet magá barejtő hegy tetején. Feltekintve rájuk olyannak látszanak, mint törpék Gulli­ver országában. Venesz Károly den szállítás Salgótarján és Szilaspogony között. Az út veszélyes. Törnek a rugók, kopnak a gumik. Népgazda­sági kár ez! És a kérés? Ve­gyék már végre sorra ennek az útszakasznak javítását is. Kisvendéglője is van cered- nek, csak nem főznek benne. Pedig nagy a falu idegenfor­galma. Csupán a pedagógusok napi étkeztetése megoldott, de vagy száraz koszton élnek, vagy egy-egy családnál étkez­nek a termelőszövetkezetiek, az fmsz-nél és másutt dolgo­zó értelmiségi emberek. Az elmúlt három-négy hónap át­lagában száz-százhuszan igé­nyelték volna a meleg ételt. Most is lenne legalább har­minc olyan, aki mindennap igénybe venné a kisvendéglő meleg ételét. S mi a megol­dás? Ha a földművesszövet­kezet a kisvendéglőjében me­leg ételt is felszolgálnának! És ha már a kereskedelem­nél, vagy a vendéglátásnál tar­tunk, akkor tolmácsoljuk a cerediek másirányú kérését is. Szeretnének mindennap friss süteményt fogyasztani a ven­déglőben. Az sem ártana, ha a főtéri üzletet ÁBC kisáru- háznak alakítanák át. Így a cukrászda sorsa is végérvé­nyesen megoldódana. A művelődési otthon még a felszabadulás előtt épült. Azóta már toldozták, toldoz­ták. Van benne egy keskeny- filmszínház, egy klubhelyiség és egy 1500 kötetes könyvtár. Ma már kicsi. Nagyobbra len­ne szükség. Jelentkezett egy jó partner —a MOKÉP. Mint­egy 250 ezer forint értékű felszerelést adna, normál, vagy szélesvásznú vetítéshez alkal­mas gépet, és megoldaná az akusztikai burkolást is, sőt még egy „Hitting” típusú kályhát is a cerediek rendel­kezésére bocsátana. A feltétel az, hogy ezt az összeget még ebben az évben fel kell hasz­nálni. A MOKÉP kérése, hogy a tanács a gépházat megfele­lő méretre építéssé át. Igen ám, ehhez anyag és munka­erő is kell, amiért pénzt kér­nek. A járási tanács 20 ezer, a községfejlesztési alapból a község is 20 ezer forintot biz­tosít. összesen tehát van min­tegy 300 ezer forint. Ez vi­szont csak az anyagra ele­gendő. És amellett, hogy meg­oldódana a mozi problémája, a bővítéssel lenne ruhatár, na­gyobbodna a bejárat, büfét lé­tesíthetnének. A gépház mel­lett két klubszobát is nyer­hetnének, sőt ide költözhetne a KISZ-szervezet is. Mi a gond? Az, hogy itt a pénz, s félő, hogy elvész! A községben sok a szakipa­ros. Van kőműves, ács, vil­lanyszerelő és festő. Éppen az ő munkájukra, segítségükre leime szükség. Kiss Simon La­jos kőművesmester már vál­lalta a munka irányítását. Fel­ajánlotta segítségét Csörge Bá­lint ácsmester, Kiss Simon Gábor és Karcag Pál kőmű­vesmester is. Csakhogy ez még kevés! Szükség lenne a falu minden lakójára. A megoldás, ha érvényre jut­na a községi tanács legutób­bi határozata: vállaljon a fa­lu minden lakója egy napi társadalmi munkát a művelő­dési otthon átalakításánál. Ez is a község érdeke. Nem nagy falu Cered. La­kóinak száma alig haladja meg az ezerhatszáz lelket. Gondjaik azonban nagyok, de közös összefogással mind meg­oldható. Somogyvári László

Next

/
Oldalképek
Tartalom