Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-15 / 219. szám
/ 4, jv <*)<-; ti ^ p 10fífí s!7pptomViöf 15 CcfHrvrfftjj Fejlődik a húsipari vállalat Új konyha, étterem, raktár a balassagyarmati telepen Két szocialista brigádot szerveztek a Pest Nóg- rád megyei Húsipari Vállalat balassagyarmati telepén. Az egyik a vágóban, a másik a feldolgozóban küzd a kitüntető cím elnyeréséért Vállalásaik között szerepel — többek között — a norma szerinti kitermelés, a bőrök hibamentes lefejtése, a minőségi munka javítása. A kongresszusi munkaversenyt szorosan beépítették a telepen már hagyományos éves versenyprogramba és olyan feladatokra is ösztönzik a dolgozókat, amelyek javítják a szociális- és munka- körülményeket. Így — például — már épül a balassagyarmati telepen az új üzemi konyha és étterem, ahol százhúsz dolgozót tudnak majd étkeztetni. Saját erőből, határidő előtt és elképzeléseiknek, céljaiknak legjobban valósítják meg a 400 000 forint értékű beruházást. A pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy az új konyhaétterem október végén már üzemek Gond a telepen a készáru raktározása. Egy hét- alatt 207 mázsa töltelékárut . is termeltek már. Ezenkívül a füstölt áru tárolása is sok helyet kíván. A jelenlegi raktárát meghosszabbítják. Dunaújvárosból rendeltek betonelemeket és tizenhat méter hosszú. korszerűbb raktárai építenek az év végéig 450 000 forintos költséggel és ugyancsak saját erőbőL Fii;co József és Antalka István a sertéshasításnál végeznek jó m unkát. Elkészült a friss töltelékáru, mehet a raktárba... Koppány György felvételei Revüoperett és táncjáték Salgótarján hétvégi műsorán Két érdekes művészeti eseménye lesz e hét végén Salgótarjánban a Megyei József Attila Művelődési Háznak. Az őszi színházi évad második estjére kerül sor szombaton este, s a miskolci színház vendégjátéka után ez alkalommal az Állami Déryné Színház együttese lép közönség elé. A színház operett társulata Ábrahám Pál több, mint három évtizede szinte megszakítás nélkül világszerte játszott, Bál a Savoyban című operettjét mutatja be, felfrissített szövegkönyvvel, Romhányi József átdolgozásában. A revüoperett Csongrádi Mária rendezésében kerül közönség elé, főszerepeit Fábián József, Szatmári Olga, Cseh Viktória, Torma István, Ve- szeley Mária és Németh József játsszák. Szeptember 18-án, vasárnap az Állami Budapest Táncegyüttes vendégszereplése jelent' igényes művészeti eseményt Salgótarjánnak. A kitűnő együttes Ballada az emberről címmel mutatja be új produkcióját, mely ez év tavaszán a budapesti Vígszínházban került először közönség elé és mind szakmai körökben, mind a széles nyilvánosság előtt élénk visszhangot keltett. A nagyszabású tánckompozíció Molnár István koreográfusi munkásságának egyik jelentős állomása. Erénye a rendkívül erős egyéni stílus. A Ballada az emberről Molnár Istvánnak több, mint egy évtizeden át készülő koreográfiája, s bizonyosan elismerési szerez számára a salgótarjáni közönség körében is. Poix humanité et am ifié entre les nations Magyar grafika az ENSZ kiállításán Az Egyesült Nemzetek Szervezete és a jugoszláviai ONU- klub októberben világkiállítást rendez a jugoszláviai Slovenj Gradecban, amelynek jelszava „Paix humanité et amitié entre nations” (Béke humanizmus a népek közötti egyetértés.) Ugyanitt létesítenek egy világmúzeumot is (Pavillon des beaux-arts, Slovenj Gradec”). Első kollekcióját a különböző országok képzőművszei által a népek barátsága jegyében az ENSZ-nek ajándékozott műveiből állítják össze. A világkiállítás, illetve a világmúzeum létesítésnek gondolatát az adta, hogy ez a 15— 20 ezer lakosú város ez év októberében lesz 800 éves. Slovenj Gradec a műemlékek városa. Illír és trák emlékektől kezdve a gótikus ka- tedrálison, 1450-ből származó gótikus szobrokon át barokk freskókig számos művészettörténeti értékkel rendelkezik. Dolgozott falai között Strauss, itt tevékenykedett a nagy szlovén szobrász Fran Bemeker, művészeti gyűjteménnyel rendelkezik, amelynek gyűjtését és rendezését Jakob Soklic művészettörténész kezdte el, s itt élt Ksaver Mesko szlovén író. Eddig több nemzetközi rangú symposiumot, illetve kiállítást rendezett a város. Többi között Henry Moor angol szobrásznak, Edvard Munch norvég festőnek és több amerikai művésznek nyílt itt tárlata. Festményeiből külön kollekciója látható a neves szlovén művésznek, Bozidar Ja- kacnak. Az októberben megnyíló világkiállításon a magyar képzőművészetet, illetve grafikát a Miskolcon élő Feledy Gyula, s a Salgótarjánban tevékenykedő Czinke Ferenc képviseli. Czinke Ferenc két szokatlanul nagyméretű rézkarcát küldte el Slovenj Gradecba. Egyik a Művészet című képzőművészeti folyóirat által már ismertetett Édesanyám ikonja című, a másik külön erre a kiállításra készített egyedi darab. Témája: öreg király és királynő áll egymás mellett, sötét foltban, fényben keresztül úszik fölötte egy önmagát megkoszorúzó munkás figurája. Az alkotás a fény és a sötétség harcát szimbolizálja, amelyből a fény, a teremtő ember kerül ki győztesen. A világmúzeum részére egy fehér embert sirató afrikai négereket ábrázoló rézkarcot ajándékozott Czinke Ferenc. — A népek közötti barátság, a békés egymás mellett élés szükségességének hangoztatása talán sohasem volt eny- nyire időszerű, mint napjainkban — mondotta. — Minden művészeti ágnak, a képzőművészetnek is legnemesebb célja e gondolat ápolása és erősítése. Számomra megtiszteltetés, hogy részt vehetek e rangosnak ígérkező világkiállításon, s ezt nemcsak, mint művész, hanem, mint ember is állíthatom. A művész számára a kiállítás bizonyára a további munkában is értékesíthető nemzetközi kitekintést biztosít, ezen kívül őrülök, hogy szerény erőmhőz mérten én is tehetek valamit az emberek többsége által óhajtott béke érdekében. A kiállítás megnyitásán személyesen részt veszek, remélem sok-sok hasznos tapasztalattal érkezem újra vissza. , Tóth Elemér az olvasó és a MÁV Válaszol Augusztus 3-án cikket közöltünk „Hasznos lenne felüljáró Hasznoson” címmel. Néhány nap múlva levelet kézbesített a posta hasznosi olvasóktól. „Nagyon helyesen írták, hogy a tanácsválasztások óta vajúdik ez a kérdés. Tegyenek már pontot egyszer a végére.” A hasznosi levéllel egy időben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztálya is hallatta szavát. „Mátraszőllős—Hasznos vasúti megállóhelyen az utasperon megközelítésével a gyalogos forgalommal, a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának megkeresésére ebben az évben már foglalkoztunk. Május 12-én helyszíni szemlét is tartottunk, melyen a községi tanács javasolta, hogy a jelenlegi tiltott és balesetveszélyes gyalogátjáró helyett felüljáró épüljön. Ez azonban kizárólag a község érdekelt szolgálná, ezért annak megépítéséhez szükséges hitelről a tanácsnak és nem a MÁV- nak kell gondoskodnia. A szükséges építési hitel biztosítása esetén a KPM Hídosz- tálya a lebonyolításban segítséget nyújt. A felüljáró költsége becslés szerint mintegy 350—400 ezer forint. Erről július 9-én dr. Kaszás József nét, a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságánál: titkárát tájékoztattam.” Tusa Lajos szakosztályvezető helyettes A szerkesztőség megjegyzése: Mint a fentiekből is kitűnik, nem egy tárgyalás volt már a hasznosi felüljáró ügyében, levelek mennek, kéréseket továbbít a posta, csupán a helyzet változatlan. Ügy gondoljuk, teljesen mindegy, hogy tanácsi költségvetésből, vagy a MÁV beruházásából biztosítják a balesetmentes közlekedést a vasúti megállóhelyhez. Véleményünk szerint még egy tárgyalásra, de végleges döntésre lesz szükség a közeljövőben, mielőtt súlyos balesethez vezetne a felüljáró megépítésének elhúzódása. — gáldonyi — P/NTBA íiJMN/JJREGE Ny* Rowers addig-addig álmodozott esténként, amíg elaludt. Reggel kába fejjel ébredt, s nyoma sem volt már az esti képzeletbeli hősnek. Sietett az iskolába, de előbb a reggelinél még végigrettegte, vajon apja nem kezdi-e el megint az utóbbi időben egyre gyakoribb témát — mihez lásson Francis az iskola elvégzése után. A fiú az iskolában sem érezte jól magát. Az órák alatt szinte le nem vette szemét Roseról, aki azonban ügyet sem vetett rá. Most már mindenki Nick girljének tekintette a lányt. Francis néhányszor megpróbált közeledni, de a lány nemcsak elutasította, hanem — és ez nagyon fájt a fiúnak — a háta mögött becsmérlően nyilatkozott róla: — Azt hiszi, hogy a széles vállával mindenkit megkaphat! Éhenkórász! Huszonötezer dolláron alul nem állok szóba senkivel! Huszonötezer dollár! Évi huszonötezer dollár! Mr. Rubin „huszonötezer dolláros ember” volt — vagyis évi huszonötezer dollárt keresett. Nick apjának — egy közepes üzem tulajdonosának — évi hatvanezer dollár volt a jövedelme. Vajon hogyan juthat be közéjük? Vajon mikor indulhat hátrány nélkül a Rose kegyeiért folyó versenyben? S ettől kezdve Francis Rowers álmodozásaiban egyre nagyobb szerepet kezdett játszani a pénz. Most már maga elé képzelte a jelenetet is, amikor az ezredirodán minden elsején átveszi a háromezer dolláros csekket, a fizetését. S amikor lelövi az „atombombát szállító orosz gépet”, akkor az elnök nemcsak köszönetét küldi és farmot adományoz, hanem hatszámjegyű csekkel fejezi ki Amerika és az egész emberiség háláját. A dollárezrek azonban egyelője sehol nem voltak, viszont már csak néhány hónap volt hátra az iskola befejezéséig. Az idősebb Rowers egyre gyakrabban vette elő fiát és nyag- gatta azzal ,hogy mi lesz majd belőle az iskola befejezése után. Világosan tudtára adta: főiskoláról, egyetemről szó sem lehet. Nem olyanok az anyagi viszonyaik, hogy ilyesmire gondolhassanak. Rowers- nek minél előbb pénzt kell keresnie, valamihez kezdenie kell. A fiú még mindig nem mert előállni tervével. Józan perceiben maga is komolytalan, gyermekes tervezgetésnek tartotta az egészet, hiszen a lapok tele voltak olyan történetekkel, amelyek jóminősité- sű világháborús pilótákról szóltak, akik valamiféle ala- csonyabbrendű munkából tengetik életüket, mert nem tudnak elhelyezkedni egyetlen légitársaságnál sem, nagy felesleg mutatkozik pilótákban. A hadsereg pedig igen válogatós. A véletlen sietett Francis segítségére. Egy napsütéses koratavaszi napon DeBoer tanár kíséretében két egyenruhás férfi jelent meg Francisék osztályában. DeBoer bemutatta őket: — Boys! A légierők elküldték hozzánk képviselőiket, hogy olyan erős, egészséges fiatalembereket keressenek, akik alkalmasak arra, hogy megragadják a kínálkozó lehetőségeket és a légierők szolgálatába állnak. Hallgassátok figyelemmel az urakat, s aztán aki kedvet érez, jelentkezzék ... A szülök megdolgozása a mi dolgunk... Oké? Először egy filmet vetítettek a diákoknak, amely a repülőélet szépségeit mutatta be. Negyedóráig tartott az egész, s amikor a film befejeztével kivilágosodott a terem, Francis úgy érezte, hogy a tizenöt perc alatt a valóságban látta mindazt, amiről annyit álmodozott. A film bemutatta, milyen nagyszerű dolguk van az U.S. Air Force katonáinak. Nyitva van előttük az egész világ. Japánban éppúgy, mint Nyugat-Némétországban, Törökországban és a Hawaiiszigeteken pompás lakások, bárok, ragyogó nők és természetesen magas fizetés várja a pilótákat. A film úgy fejeződött be, hogy lökhajtá- sos repülőerdők egész sora zúgott fenn a levegőben, a zenekar a Tipperaryt játszotta, s egy férfias, katonás hang izzó hangon harsogta: — Amerika fiai! Vár benneteket a légierő! Megismerhetitek a világot, bankbetétet gyűjthettek a leszerelés után* ra! Megalapozhatjátok jövőtöket, ha jelentkeztek a légierő toborzótiszt j einél! Francist nem kellett sokáig győzködni, a legszívesebben azt látta volna, ha a filmvetítés után azonnal véges za- kad a toborzásnak, de a két katonatiszt nem elégedett meg csupán a film vetítésével. Előadást tartottak: szóban megismételték mindazt, amit a film mondott. Azután folytatták: — A középiskola elvégzését követően munka után néztek, üzletet akartok nyitni, vagy főiskolára menni. Márpedig nagyon jól tudjuk, hogy ha elhelyezkedésre, vagy üzleti vállalkozásra kerül a sor, nagy a versengés. Majdnem minden esetben főiskolai végzettséget követelnek. Ennek a képesítésnek az elnyerése azonban nagyon költséges, ha csak nem a hadsereg útján szerzi meg az ember ... Az osztályból nyolcán írták alá az előadás után a jelentkezési lapot. Délután egy százados csöngetett be Rowersék lakásába. Bemutatkozott, s intett Francisnek, hogy hagyja őt magára az apjával. A százados úgy. tett, mintha Francis még nem írta volna alá a jelentkezési lapot. Igyekezett az öreget meggyőzni, hogy katonai pályára adja a fiát. Elmondta neki is, milyen nagyszerű jövő vár a gyerekre a légierőknél. Nem kell taníttatni, kikerül az iskola elvégzése utáni nagy versengésből, megoldódnak elhelyezkedési lehetőségei. Az apa ellenkezett. — Ilyenkor békében, nem mindig van szükség katonákra. Francisból pilóta lesz. És ha aztán úgy alakul hogy le kell szerelnie? Elég sok háborús veterán van állás nélkül, vagy méltatlan körülmények között... (Folytatjuk)
