Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-15 / 219. szám

/ 4, jv <*)<-; ti ^ p 10fífí s!7pptomViöf 15 CcfHrvrfftjj Fejlődik a húsipari vállalat Új konyha, étterem, raktár a balassagyarmati telepen Két szocialista brigádot szerveztek a Pest Nóg- rád megyei Húsipari Vál­lalat balassagyarmati te­lepén. Az egyik a vágóban, a másik a feldolgozóban küzd a kitüntető cím el­nyeréséért Vállalásaik kö­zött szerepel — többek között — a norma szerinti kitermelés, a bőrök hiba­mentes lefejtése, a minő­ségi munka javítása. A kongresszusi munka­versenyt szorosan beépí­tették a telepen már ha­gyományos éves verseny­programba és olyan fel­adatokra is ösztönzik a dolgozókat, amelyek javít­ják a szociális- és munka- körülményeket. Így — pél­dául — már épül a balas­sagyarmati telepen az új üzemi konyha és étterem, ahol százhúsz dolgozót tud­nak majd étkeztetni. Saját erőből, határidő előtt és elképzeléseiknek, céljaik­nak legjobban valósítják meg a 400 000 forint értékű beruházást. A pártkong­resszus tiszteletére vállal­ták, hogy az új konyha­étterem október végén már üzemek Gond a telepen a kész­áru raktározása. Egy hét- alatt 207 mázsa töltelék­árut . is termeltek már. Ezenkívül a füstölt áru tá­rolása is sok helyet kíván. A jelenlegi raktárát meg­hosszabbítják. Dunaújvá­rosból rendeltek beton­elemeket és tizenhat méter hosszú. korszerűbb rak­tárai építenek az év vé­géig 450 000 forintos költ­séggel és ugyancsak saját erőbőL Fii;co József és Antalka István a sertéshasításnál végez­nek jó m unkát. Elkészült a friss töltelékáru, mehet a raktárba... Koppány György felvételei Revüoperett és táncjáték Salgótarján hétvégi műsorán Két érdekes művésze­ti eseménye lesz e hét végén Salgótarjánban a Megyei József Attila Művelődési Háznak. Az őszi színházi évad máso­dik estjére kerül sor szombaton este, s a mis­kolci színház vendégjá­téka után ez alkalommal az Állami Déryné Szín­ház együttese lép közön­ség elé. A színház ope­rett társulata Ábrahám Pál több, mint három évtizede szinte megsza­kítás nélkül világszerte játszott, Bál a Savoyban című operettjét mutatja be, felfrissített szöveg­könyvvel, Romhányi Jó­zsef átdolgozásában. A revüoperett Csongrádi Mária rendezésében ke­rül közönség elé, fősze­repeit Fábián József, Szatmári Olga, Cseh Vik­tória, Torma István, Ve- szeley Mária és Németh József játsszák. Szeptember 18-án, va­sárnap az Állami Buda­pest Táncegyüttes ven­dégszereplése jelent' igé­nyes művészeti eseményt Salgótarjánnak. A kitűnő együttes Bal­lada az emberről cím­mel mutatja be új pro­dukcióját, mely ez év ta­vaszán a budapesti Víg­színházban került elő­ször közönség elé és mind szakmai körök­ben, mind a széles nyil­vánosság előtt élénk visszhangot keltett. A nagyszabású tánckom­pozíció Molnár István koreográfusi munkássá­gának egyik jelentős ál­lomása. Erénye a rend­kívül erős egyéni stílus. A Ballada az emberről Molnár Istvánnak több, mint egy évtizeden át készülő koreográfiája, s bizonyosan elismerési szerez számára a salgó­tarjáni közönség köré­ben is. Poix humanité et am ifié entre les nations Magyar grafika az ENSZ kiállításán Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete és a jugoszláviai ONU- klub októberben világkiállítást rendez a jugoszláviai Slovenj Gradecban, amelynek jelszava „Paix humanité et amitié ent­re nations” (Béke humanizmus a népek közötti egyetértés.) Ugyanitt létesítenek egy vi­lágmúzeumot is (Pavillon des beaux-arts, Slovenj Gradec”). Első kollekcióját a különböző országok képzőművszei által a népek barátsága jegyében az ENSZ-nek ajándékozott mű­veiből állítják össze. A világkiállítás, illetve a vi­lágmúzeum létesítésnek gondo­latát az adta, hogy ez a 15— 20 ezer lakosú város ez év ok­tóberében lesz 800 éves. Slovenj Gradec a műemlé­kek városa. Illír és trák em­lékektől kezdve a gótikus ka- tedrálison, 1450-ből származó gótikus szobrokon át barokk freskókig számos művészettör­téneti értékkel rendelkezik. Dolgozott falai között Strauss, itt tevékenykedett a nagy szlo­vén szobrász Fran Bemeker, művészeti gyűjteménnyel ren­delkezik, amelynek gyűjtését és rendezését Jakob Soklic művészettörténész kezdte el, s itt élt Ksaver Mesko szlovén író. Eddig több nemzetközi ran­gú symposiumot, illetve kiállí­tást rendezett a város. Többi között Henry Moor angol szob­rásznak, Edvard Munch nor­vég festőnek és több ameri­kai művésznek nyílt itt tár­lata. Festményeiből külön kol­lekciója látható a neves szlo­vén művésznek, Bozidar Ja- kacnak. Az októberben megnyíló vi­lágkiállításon a magyar kép­zőművészetet, illetve grafikát a Miskolcon élő Feledy Gyula, s a Salgótarjánban tevékeny­kedő Czinke Ferenc képviseli. Czinke Ferenc két szokat­lanul nagyméretű rézkarcát küldte el Slovenj Gradecba. Egyik a Művészet című kép­zőművészeti folyóirat által már ismertetett Édesanyám ikon­ja című, a másik külön erre a kiállításra készített egyedi darab. Témája: öreg király és királynő áll egymás mellett, sötét foltban, fényben keresz­tül úszik fölötte egy önmagát megkoszorúzó munkás figurá­ja. Az alkotás a fény és a sötétség harcát szimbolizálja, amelyből a fény, a teremtő em­ber kerül ki győztesen. A világmúzeum részére egy fehér embert sirató afrikai négereket ábrázoló rézkarcot ajándékozott Czinke Ferenc. — A népek közötti barát­ság, a békés egymás mellett élés szükségességének hangoz­tatása talán sohasem volt eny- nyire időszerű, mint napjaink­ban — mondotta. — Minden művészeti ágnak, a képzőmű­vészetnek is legnemesebb cél­ja e gondolat ápolása és erő­sítése. Számomra megtisztel­tetés, hogy részt vehetek e rangosnak ígérkező világkiál­lításon, s ezt nemcsak, mint művész, hanem, mint ember is állíthatom. A művész szá­mára a kiállítás bizonyára a további munkában is értéke­síthető nemzetközi kitekintést biztosít, ezen kívül őrülök, hogy szerény erőmhőz mérten én is tehetek valamit az em­berek többsége által óhajtott béke érdekében. A kiállítás megnyitásán személyesen részt veszek, remélem sok-sok hasz­nos tapasztalattal érkezem új­ra vissza. , Tóth Elemér az olvasó és a MÁV Válaszol Augusztus 3-án cikket kö­zöltünk „Hasznos lenne fe­lüljáró Hasznoson” címmel. Néhány nap múlva levelet kézbesített a posta hasznosi olvasóktól. „Nagyon helye­sen írták, hogy a tanácsvá­lasztások óta vajúdik ez a kérdés. Tegyenek már pontot egyszer a végére.” A haszno­si levéllel egy időben a Köz­lekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium Vasúti Főosztálya is hallatta szavát. „Mátraszőllős—Hasznos vas­úti megállóhelyen az utas­peron megközelítésével a gya­logos forgalommal, a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának megkeresésé­re ebben az évben már fog­lalkoztunk. Május 12-én hely­színi szemlét is tartottunk, melyen a községi tanács ja­vasolta, hogy a jelenlegi til­tott és balesetveszélyes gya­logátjáró helyett felüljáró épüljön. Ez azonban kizáró­lag a község érdekelt szol­gálná, ezért annak megépí­téséhez szükséges hitelről a tanácsnak és nem a MÁV- nak kell gondoskodnia. A szükséges építési hitel bizto­sítása esetén a KPM Hídosz- tálya a lebonyolításban se­gítséget nyújt. A felüljáró költsége becslés szerint mint­egy 350—400 ezer forint. Er­ről július 9-én dr. Kaszás Jó­zsef nét, a Nógrád megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottságá­nál: titkárát tájékoztattam.” Tusa Lajos szakosztályvezető helyettes A szerkesztőség megjegy­zése: Mint a fentiekből is ki­tűnik, nem egy tárgyalás volt már a hasznosi felül­járó ügyében, levelek men­nek, kéréseket továbbít a posta, csupán a helyzet vál­tozatlan. Ügy gondoljuk, tel­jesen mindegy, hogy tanácsi költségvetésből, vagy a MÁV beruházásából biztosítják a balesetmentes közlekedést a vasúti megállóhelyhez. Vé­leményünk szerint még egy tárgyalásra, de végleges dön­tésre lesz szükség a közel­jövőben, mielőtt súlyos bal­esethez vezetne a felüljáró megépítésének elhúzódása. — gáldonyi — P/NTBA íiJMN/JJREGE Ny* Rowers addig-addig álmo­dozott esténként, amíg el­aludt. Reggel kába fejjel éb­redt, s nyoma sem volt már az esti képzeletbeli hősnek. Si­etett az iskolába, de előbb a reggelinél még végigrettegte, vajon apja nem kezdi-e el megint az utóbbi időben egy­re gyakoribb témát — mihez lásson Francis az iskola el­végzése után. A fiú az iskolában sem érezte jól magát. Az órák alatt szinte le nem vette szemét Roseról, aki azonban ügyet sem vetett rá. Most már min­denki Nick girljének tekin­tette a lányt. Francis néhány­szor megpróbált közeledni, de a lány nemcsak elutasította, ha­nem — és ez nagyon fájt a fiúnak — a háta mögött becs­mérlően nyilatkozott róla: — Azt hiszi, hogy a szé­les vállával mindenkit meg­kaphat! Éhenkórász! Huszon­ötezer dolláron alul nem ál­lok szóba senkivel! Huszonötezer dollár! Évi huszonötezer dollár! Mr. Ru­bin „huszonötezer dolláros em­ber” volt — vagyis évi hu­szonötezer dollárt keresett. Nick apjának — egy közepes üzem tulajdonosának — évi hatvanezer dollár volt a jö­vedelme. Vajon hogyan juthat be közéjük? Vajon mikor in­dulhat hátrány nélkül a Ro­se kegyeiért folyó verseny­ben? S ettől kezdve Francis Ro­wers álmodozásaiban egyre nagyobb szerepet kezdett ját­szani a pénz. Most már ma­ga elé képzelte a jelenetet is, amikor az ezredirodán min­den elsején átveszi a három­ezer dolláros csekket, a fize­tését. S amikor lelövi az „atom­bombát szállító orosz gépet”, akkor az elnök nemcsak kö­szönetét küldi és farmot ado­mányoz, hanem hatszámjegyű csekkel fejezi ki Amerika és az egész emberiség háláját. A dollárezrek azonban egye­lője sehol nem voltak, viszont már csak néhány hónap volt hátra az iskola befejezéséig. Az idősebb Rowers egyre gyak­rabban vette elő fiát és nyag- gatta azzal ,hogy mi lesz majd belőle az iskola befejezése után. Világosan tudtára adta: főiskoláról, egyetemről szó sem lehet. Nem olyanok az anyagi viszonyaik, hogy ilyes­mire gondolhassanak. Rowers- nek minél előbb pénzt kell ke­resnie, valamihez kezdenie kell. A fiú még mindig nem mert előállni tervével. Józan per­ceiben maga is komolytalan, gyermekes tervezgetésnek tar­totta az egészet, hiszen a la­pok tele voltak olyan törté­netekkel, amelyek jóminősité- sű világháborús pilótákról szóltak, akik valamiféle ala- csonyabbrendű munkából ten­getik életüket, mert nem tud­nak elhelyezkedni egyetlen légitársaságnál sem, nagy fe­lesleg mutatkozik pilótákban. A hadsereg pedig igen válo­gatós. A véletlen sietett Francis segítségére. Egy napsütéses ko­ratavaszi napon DeBoer tanár kíséretében két egyenruhás férfi jelent meg Francisék osztályában. DeBoer bemutat­ta őket: — Boys! A légierők elküld­ték hozzánk képviselőiket, hogy olyan erős, egészséges fiatalembereket keressenek, akik alkalmasak arra, hogy megragadják a kínálkozó le­hetőségeket és a légierők szol­gálatába állnak. Hallgassátok figyelemmel az urakat, s az­tán aki kedvet érez, jelent­kezzék ... A szülök megdolgo­zása a mi dolgunk... Oké? Először egy filmet vetítet­tek a diákoknak, amely a re­pülőélet szépségeit mutatta be. Negyedóráig tartott az egész, s amikor a film befejeztével kivilágosodott a terem, Fran­cis úgy érezte, hogy a tizen­öt perc alatt a valóságban lát­ta mindazt, amiről annyit ál­modozott. A film bemutatta, milyen nagyszerű dolguk van az U.S. Air Force katonái­nak. Nyitva van előttük az egész világ. Japánban éppúgy, mint Nyugat-Némétországban, Törökországban és a Hawaii­szigeteken pompás lakások, bárok, ragyogó nők és ter­mészetesen magas fizetés vár­ja a pilótákat. A film úgy fejeződött be, hogy lökhajtá- sos repülőerdők egész sora zú­gott fenn a levegőben, a ze­nekar a Tipperaryt játszotta, s egy férfias, katonás hang izzó hangon harsogta: — Amerika fiai! Vár ben­neteket a légierő! Megismer­hetitek a világot, bankbetétet gyűjthettek a leszerelés után* ra! Megalapozhatjátok jövőtö­ket, ha jelentkeztek a légierő toborzótiszt j einél! Francist nem kellett sokáig győzködni, a legszívesebben azt látta volna, ha a filmve­títés után azonnal véges za- kad a toborzásnak, de a két katonatiszt nem elégedett meg csupán a film vetítésével. Elő­adást tartottak: szóban meg­ismételték mindazt, amit a film mondott. Azután folytat­ták: — A középiskola elvégzését követően munka után néztek, üzletet akartok nyitni, vagy főiskolára menni. Márpedig nagyon jól tudjuk, hogy ha elhelyezkedésre, vagy üzleti vállalkozásra kerül a sor, nagy a versengés. Majdnem min­den esetben főiskolai végzett­séget követelnek. Ennek a képesítésnek az elnyerése azonban nagyon költséges, ha csak nem a hadsereg útján szerzi meg az ember ... Az osztályból nyolcán írták alá az előadás után a jelent­kezési lapot. Délután egy szá­zados csöngetett be Rowersék lakásába. Bemutatkozott, s intett Francisnek, hogy hagy­ja őt magára az apjával. A százados úgy. tett, mintha Francis még nem írta volna alá a jelentkezési lapot. Igyeke­zett az öreget meggyőzni, hogy katonai pályára adja a fiát. Elmondta neki is, mi­lyen nagyszerű jövő vár a gyerekre a légierőknél. Nem kell taníttatni, kikerül az is­kola elvégzése utáni nagy ver­sengésből, megoldódnak elhe­lyezkedési lehetőségei. Az apa ellenkezett. — Ilyenkor békében, nem mindig van szükség katonák­ra. Francisból pilóta lesz. És ha aztán úgy alakul hogy le kell szerelnie? Elég sok há­borús veterán van állás nél­kül, vagy méltatlan körülmé­nyek között... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom