Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-13 / 217. szám

NÖO R A D 1966 szeptember 13. kedd A A kommunista irodalom Nógrádban A kommunista agitácíóban nélkülözhetetlenek a tájékoz­tató munkák, a könyvek, a folyóiratok és az egyéb kiad­ványok, A marxista-leninista pártok létezésüktől kezdődően fontos feladatuknak tartották a marxista irodalom terjeszté­sét. A pártirodalom terjesztésé­nek szép hagyományai van­nak. Az illegalitás éveiben, 1945 előtt ez volt az egyik legveszélyesebb pártmegbiza- tás. A konspiráció minden eszközét igénybe kellett ven­ni, hogy a párt tanítása eljut­hasson a párttagsághoz, a dol­gozókhoz. A Magyar Kommunista Párt a felszabadulás után is meg­szervezte a pártirodalom ter­jesztését. A munkát az agitá- ciós és propaganda osztályok politikai munkatársai végez­ték. Ez a terjesztési mecha­nizmus az ellenforradalomig tartott. Az MSZMP megalakulása után a Központi Bizottság lét­rehozta a Kossuth Könyvkia­dót. Ezt követően az ország valamennyi megyéjében létre­jöttek a kiadó megyei kiren­deltségei, melyeknek feladata a marxista irodalom terjesz­tésének segítése. A Kossuth Könyvikiadó Nóg- rád megyei Kirendeltségének munkáját ma már több. mint 540 párt- és mintegy 150 szak- szervezeti-. KISZ- és Nőtaná­csi aktíva segíti. Felkerestük a kirendeltség vezetőjét Vígh Mihályt aki kérdéseinkre az alábbiakban válaszolt: — A tudományos szocializ­mus, a marxizmus-leninizmus olyan elmélet melyet igazán elsajátítani csak a megfelelő szakirodalom folyamatos ta­nulmányozásával lehet. A marxista ismeretterjesztő és egyéb művek nagy része a Kossuth Könyvkiadónál jele­nik meg. Mit jelent az emberek tu­datformálásában a kiadó me- 71lei kirendeltségének tevé­kenysége? — Elöljáróban le kell szö­geznem: a kirendeltség csupán egy kis részét végzi annak a munkának, amelyet eredmé­nyei tükröznek, s amelyért el­sősorban a pártbizottságokat, illetve a pártmunkások és a tömegszervezeti aktívák soka­ságát illeti a dicséret. Az ő munkájuk eredményeként a megyében majdnem nyolcezer elméleti folyóirat olvasónk van havonta, s a dolgozók évente körülbelül félmillió fo­rint értékben vásárolnak Kos- suth-kiadványt a folyóiratokon kívül. A tankönyv-vásárlók száma 14 ezer háromszáz. Nógrád megye a Kossuth-ki- adványok vásárlási értéke te­kintetében a megyék között az ötödik helyet foglalja el. En­nek ellenére, természetesen még számos tennivalónk van. Az MSZMP Nógrád megyei Végrehajtó Bizottságának múlt év december 31-i határozata a többi között felhívja a figyel­met a marxista elméleti fo­lyóiratok olvasói számának növelésére, a terjesztési mun­ka megjavítására olyan közsé­gekben is. ahol eddig ez nem kielégítő, a terjesztési és az elszámolási fegyelem szilárdí­tására, és egyéb más kérdésre. — Milyen kiadványai, illet­ve sorozatai vannak jelenleg a Kossuth Könyvkiadónak? — A kiadó ez évi tervében összesen 258 mű kiadása sze­repel 6 540 OOO példányban. Tíz tárgykörben jelennek meg kiadványok, a marxizmus-le- ndnizmus klasszikusai a filozó­fia (esztétika, Univerzum­könyvtár), a történelem, a közgazdaság, a szocializmus építése hazánkban, a nemzet­közi munkásmozgalom és nem­zetközi kérdések, a pártépítés, a pártoktatás, az egyéb társa­dalomtudomány és a szépiro­dalom tárgykörökben. A kia­dó sorozatai közül kiemelkedő a „Marx és Engels művei”, a „Lenin összes műve”, a „Ko­runk világnézeti kérdései” („A pragmatizmus”, „Az egziszten­cializmus és kultúra”, és más filozófiai témák), a „Népszerű történelem” (Balázs József: Négy év vasban és vérben 1914-—1918, P. Ovszjanyin: Mussolini végnapjai. Liptai Ervin: A Magyar Tanácsköz­társaság), a „Világtörténet”, az „Univerzum könyvtár”, az „Ország-Világ”, a „Gazdasági életünk”, a „Tsz-tagok kis­könyvtára” sorozat. — Milyen rendezvényeket szervez a kirendeltség? — Rendezvényeink azt a célt szolgálják, hogy az érdeklődő­ket tájékoztassuk egy-egy olyan bel-, vagy külpolitikai kérdésről, amelyre vonatkozó­an már megjelent irodalmunk van. Író-olvasó találkozókat, könyvankétokat rendezünk. Sikeres író-olvasó találkozókat bonyolítottunk le Vietnammal kapcsolatban Salgótarjánban, a Nógrád megyei Rendőrfőkapi­tányságon és Szécsényben. ahova Makai György látoga­tott el. ugyancsak Salgótarján­ban, valamint Bíró-Fábián: Karrier című könyvével össze­függésben. Rendezvényeink között szerepelnek továbbá a könyvkiállítások, a „Politikai könyvhetek”, az ..Egy diák — egy könyv” akciók. A téli hó­napokban ez évben is megren­dezzük a „Falusi könyvna- pok”-at. Az elmúlt három év­ben körülbelül tízezer pél­dányban vásároltak ez alkal­makkor pártaktíváinktól a fa­lusi dolgozók könyvet. T. E. Ssinházi esték : Gyenge operett- kitűnő produkcióban Színházi kultúrát meg­honosítani a salgótarjáni talajon — az egyik fontos feladata — sok más egyéb mellett — az új megyei művelődési háznak. A fel­adat véghezvitele — ahogy az utóbbi hónapokban ki­derült — nem éppen egy­szerű. önálló színház híján megyén kívüli erőkre tá­maszkodva egyedi produk­ciókat ugyani megnyerhe­tünk céljainknak, de aligha alakíthatunk ki igényeink szerinti hasznos, tudatfor­máló műsorpolitikát. Az „eszi, nem eszi — nem kap mást” pregnáns példáját adta a Megyei József Attila Művelődési Ház első színházi esemé­nye is — Fényes Szabolcs: Maya című revüoperettjé- nek színrehozása. A Miskolci Nemzeti Szín­ház salgótarjáni vendég­játéka örvendetes és kö­szönetét érdemlő cselekedet a maga tényében, kérdéses azonban, hogy a nyújtott műsor hozzájórul-e és mennyiben járul hozzá mű­vészeti-kulturális életünk gyarapodásához? Kétségte­len, hogy Fényes Szabolcs sikeres és tehetséges foly­tatója azoknak a hagyomá­nyoknak, melyeket Lehár, Kálmán Imre, Abrahám Pál muzsikája képvisel a zenés színpadon, de vitat­ható, hogy néhány népsze­rű melódia indokolja-e Harmath Imre meglehető­sen sovány és lapos meséjű szövegkönyvének felújítá­sát, melybe még a revű látványos eszközei sem tud­nak sok életszerűséget pumpálni. Alvilági Figu­rák, félvilági nőcskék. ko- kottok és nagyvilági léhű­tők lelki hasmenését szem- Jéljüik a műfaj konvencio­nális kereteiben. A darab egyedül friss szóvicceivel hat a publikumra egy-egy pillanatra, különben enyhe unalom árad a történetből A miskolci színház együt­tese jobb ügyhöz méltó energiával fáradozott a Maya sikerre vitelén. Orosz György rendező nagy ira­mú előadást produkált, sok technikai és játékötlettel, s a szereplők is minden szalmaszálat megragadtak, hogy a siker partjaira küzdjék magukat. Ez a leg­szerencsésebben a címsze­repet játszó Komáromy Évának sikerült, aki szép hangjával, megjelenésének kellemével hódította meg a közönség szívét. Tetszett a robbanóan temperamentu­mos Virág Ilona, a pi­káns humorú Máthé Éva. a játék mulattatói közül főképpen Varga Gyula. Kautzky Ervin, Polgár Gyula, valamint Pálffy György. Varga Gyula éne­kes feladatában kifogásta­lanul teljesíti a komponis­ta igényeit, játékban azon­ban hiányérzetet hagy ma­ga mögött. A szereplő együttesből Sallós Gábor. Bánó Pál nevét kell még dicsérettel említenünk. A zenekar élén Kalmár Péterben szuggesztív hatá­sú vezénylőt ismertünk meg, aki együttesével ko­moly részese a vendégjáték sikerének. Hasonlóan elis­merést érdemel a látvá­nyos. csillogó díszleték és jelmezek tervezője; Kal­már Katalin, valamint a táncok koreográfiáját ter­vező Somos Zsuzsa. Mindent egybevetve: gyenge mű kitűnő előadá­sát láttuk; szeretnénk, ha a jövőben mű és előadása egyaránt kitűnő minősítést kaphatna s zínpadunkan. (b. t.) Farzsaltah Haik: Barzsut, a hegy leánya A Kossuth Könyvkiadó Tarka Könyvei új színfolttal gazdagodtak: a legfrisebb kötet, Farzsallah Haik liba­noni író poétikus kisregényét tartalmazza. Számunkra tá­voli. egzotikus világról szól az író, a Közel-Kelet egyik országa tárul fel előttünk, s habár a történet a közel­múltban játszódik, mégis a középkor levegőjét érezzük. Évezredes hagyományok, lelketlen és megalázó szoká­sok, vallásos babonák kötik gúzsba az emberibb életre vágyó „bábokat.” Mert a kis hegyi falu lakói valóban bá­bok, és báboknak is érzik magukat a kifürkészhetetlen, engesztelhetetlen Sors kezé­ben. E kegyetlen sors kiszol­gáltatott játékszere Barzsut, a sejk leánya. Taniost szere­ti. a molnárt. A két családot azonban hatalmi versengés állítja szembe. A nagyhatal­mú sejk rendelkezik jószág és ember felett, még saját lányát is jószágként adja el barátjának, csakhogy az igaz­ságszolgáltatás elől mene­küljön. A keleti szerelmespár tör­ténete kevésbé romantikus, mint a veronai Rómeóé és Júliáé, de tragédiájuk talán még mélyebb, mint amazo- ké. Haik realista iró, néhol talán túlságosan is vaskos a realizmusa; a valóság hű ábrázolása, pontos rajza megfosztja a történetet az idilli hangulattól. Barzsut és a falubeliek élete azonban így válik még igazabbá. Pergő és fordulatos a cse­lekmény: gyilkosság, erőszak, erotika — mindez külsősé­geiben is fokozza a regényes­séget. Haik azonban csak esz­közül használja a gyorsan elénk sorakozó történéseket. Képi hasonlatai, választékos példázatai tágabbra nyitják a libanoni horizontot, mint Bait Sabab ,,kék sziklafalak­kal védett völgye”, költői szépséggel, kendőzetlen szó­kimondással, eleven párbe­szédekkel ötvözött prózája ősi hagyományokat és mai hétköznapokat olvaszt egy­ségbe. A regényt Moll La- josné fordította. H. Gy. I Természet és emberkéz alkotta szépség Tervezik a salgótarjáni Béke-parkot A friss színekben pompázó, új salgótarjáni városközpont­ra sötétzöld koronás fák te­kintenek a Pipis oldaláról. Itt emberkéz, amott természet al­kotta szépség. Kétségtelen, hogy a vadon hegyoldalnak is megvan a maga romantikája, — de szebb lenne, s szebb is lesz, ha ott szintén érvénye­sül a tervezett, művészi elkép­zelés. Megváltoztatni egy hegyoldal arculatát, nem cse­kély feladat. Mégis akadt rá vállalkozó. A nagyszerű ter­vezést társadalmi munkában végzi Szatmári Béla, a megyei tanács tervezőirodájának fia­tal mérnöke. Rétegvonalas térkép fény­másolata, sok-sok skiccpausz zizzen az asztalon. Beszédesek a rajzok, beszédes az alkotó: — A Fipis-tető felé ma a legrövidebb út az úgynevezett Kálvária-lépcső. Szerencsétle­nül kiképzett fokai, negyvenöt fokos meredeksége miatt igazi kálváriajárás felkapaszkodni rajta« A Béke-park kialakítá­sa során ennek a lépcsőnek csak a helyét szeretném meg­hagyni. Rámpa szerű, kényel­mes feljárót képzeltem oda, fordulóiban körülbelül húsz négyzetméteres pihenőkkel. Rajzomon már eltüntettem a mai barlangot. Ott jókora, hát­oldalán íves térséget szeret­nék kiképezni. A térséget le­záró támfal hat-hét méter ma­gas volna. Elébe két-, talán háromalakos szoborcsoportot képzeltem. A támfalra, nemes kőből faragva, esetleg a város akkorra elfogadott címere ke­rülne. Azt hiszem, jól festene néhány kandeláber. Az előbb említett térség lenne a Béke­park centruma. — Ettől jobbra mély völgy nyújtózik. Ide mit álmodott a tervező? — Teraszos gyermek-paradi­csomnak szántam. Támfalak kiképzése itt is szükséges. Azokra vidám, bohókás fríze­ket szeretnék. Több homoko­zó, néhány négyzetméteres víztükör élénkítené ezt a he­lyet. A napsugarak hevétől kábelekre függesztett tető óv­ná a felügyelő szülőket, az ap­róbb gyermékeket. — A sziklacsoportnak mi­lyen szerepe lenne? — Kívánatosnak tartom, hogy a földréteg alól jobban kiszabadítsák a sziklát. E fölé nagyon modern vonalú kilátó­eszpresszót képzelek. Zagyva- pálfalvától Zagyvarónáig fes­tői panoráma tárulna innen a turisták élé. A Béke-park északi határa a ' fenyvesnél volna. A csendes, levegős tisztásra olvasóparkot tervez­tem. — Itt bizonyára kellemesen éreznék magukat a csend ba­rátai. A lármás kamaszoknak jutna-e hely a Béke-parkban? — Persze! A centrumtól balra alakítanánk ki a focipá­lyát. Nem NB-I-es mérkőzé­sek lejátszására, hanem jóked­vű rugdosásra valót A park­nak ezt a részét körbástya ala­kú kilátó zárná: esetleg bü­fével. A Karancs utca fölött elterülő kifli-alakú, selymes füvű rét környékén kevés a formálnivaló. Ez a terület sza­lonnasütő rétnek, majálisozó- nak kínálkozik... Elvként tűztem magam elé, hogy ahol lehet: meghagyom a növényze­tet. A Pipis lábánál azonban ki kell majd vágnunk a fákat; zavarnák a kilátást. Helyükbe virágos növényekből botani­kuskertet terveztem. Ügy szá­mítom. a Béke-park hazánk felszabadulásának huszonötö­dik évfordulójára elkészülhet­ne. ­— Szóljunk az anyagiakról is; hiszen csak addig nyújtóz­hatunk, ameddig a takarónk ér... — Az elvégzésre váró mun­ka igen nagy hányada szak- képzettség nélkül is kivitelez­hető. Ismerem a salgótarjá­niak áldozatvállalása készségét, ha városukról van szó. Azaz: városunkról, mert bár az Al­földről jöttem, tarjámnak val­lom magam. A létesítmények egy része gazdaságilag is hasznos beruházás; kelleme­sebbé tenné a tartózkodást a megyeszékhelyet mind na­gyobb számban felkereső bél­és külföldi turisták számára. — b. z. — 'mretj P/NTEA H7M’Ai//JPEöE WKf Az angol nyelv és Iroda­lom tanára még folytathat­ta volna, de az elnöklő Mr. Rubin leintette: — Azonnal hagyja abba! Vegye tudomásul, hogy vizs­gálóbizottság előtt áll és nem tűröm, hogy még itt is kom­munista propagandát űzzön! Rosa a hallgatóság sorai­ból csillogó szemmel figyelte apját. — Ugye, milyen kemény emlber, igazi férfi! — súgta a mellette ülő Nicknek, isko­latársának. A fiú bólintott, s óvatosan belekarolt a lány­ba, mintha moziban lenné­nek. A lány tűrte, nem vontaid karját, pedig máskor meg­tette volna. Most azonban minden idegszálával az el­nöki székben trónoló apját figyelte. Úgy érezte, hogy a „papi” most szavaival egész Amerika szabadságát és ci­vilizációját védi a barbárok ellen. DeBoer folytatta: — Én is nehezen türtőz­tettem magam, amikor most ez a fickó — bökött megve­tően a tanár felé — félbe­szakította szagaimat, s pro­paganda előadásba kezdett Igazán nehezemre esett, hogy türtőztessem magam. De így legalább a tisztelt vizsgáló­bizottságnak módja volt hal­lania, milyen módszerekkel dolgoznak Moszkva ügynökei. Nos, biztos tudomásom van arról, hogy a vörösök már el­készítették a vörös lázadás tervét, amelyet itt akarnak végrehajtani, Amerikában. Ezekben a piszkos tervekben kapott vezető szerepet McGrath. Az ő feladata lett volna a diákok közül vörös ügynököket toborozni ehhez a lázadáshoz... DeBoer — mint a színész a színpadon, a szavalat befe­jeztével — meghajtotta ma­gát, s diadalmasan nézett kö­rül a teremben. Ott zúgás támadt. Fantasztikus! Ret­tenetes! Készen áll már a vö­rös lázadás terve! Milyen veszélyben voltak... Ki hit­te volna, hogy ez az igényte­len külsejű angol tanár ilyen nagy szereltet kapott volna a lázadásban ... Mr. Rubin néhányat ko­pogott a ceruzájával az el­nöki asztalon. — Uraim, a tárgy komoly­ságához illő csendet kérek! Van valakinek kérdése a ta­núhoz? McGrath felállt: — Van. Honnan veszi Mr. DeBoer a vörös lázadás ál­lítólagos tervét? Azt mon­dotta, hogy biztos tudomása van erről... Honnan szerez­te ezt a biztos értesülést? És mivel bizonyítja, hogy az én feladatom az lett volna, hogy ehhez az akcióhoz, a diákok közül vörös ügynököket to­borozzanak? Várom a vá­laszt! DeBoer kivörösödött, s se­gélykérőén nézett az elnökre. Csak annyit tudott kinyögni: — De kérem, hallatlan, hogy a becsületes amerikaiakat ilyen impertinens hangon, még Itt, a vizsgálóbizottság előtt is rágalmazzák! Mr. Rubin segítségére sie­tett a matematika tanárnak: — Igaza van, Mr. Beér­nék! Nem kell ezekre a kér­désekre válaszolnia. A vád­lottnak pedig megtiltom, hogy a tanúhoz további kérdéseket intézzen. Diadalmasan nézett körül, a mellette ülő két urat, a vészbíróság tagjait kereste tekintetével. Azok bólintot­tak. McGrath még egyszer szót kapott, az utolsó szó jogán beszélhetett. Ennyit mondott: — Semmi olyasmit nem tettem, ami összeférhetetlen lenne a mi amerikai demok­ráciánk igazi eszményeivel. A hisztéria, amelyet ez a bi­zottság felkorbácsolt, a leg­aljasabb üldöztetésnek tesz ki engem. Az ellenem, mint ta­nár ellen indított üldözés an­nak a kampánynak egy ré­sze. amelynek célja, hogy a tanárokat országszerte meg­fosszák gondolatszabadságá­tól... A bizottság kétperces ta­nácskozás után úgy döntött, hogy McGrath „vörös”, aki minden alkalmat megraga­dott. hogy a gondjaira bízott gyermekeket a vörösök szája íze szerint nevelje.” Külön megemlítették: az iskola egyik „tragikus körülmények kö­zött” elhunyt tanulójának te. metésén „lázító beszédet” mondott és úgy állította be a dolgot, mintha az amerikai ifjúság nevelése nem lenne a legjobb kezekben. Ezzel Is a vörösök propaganda szóla­mait ismételte. Ezért Mc- Grathot állásvesztésre ítélte. A tárgyalóterem közönsége megelégedetten vette tudo­másul a döntést. Francis, aki mindaddig szerette McGrath- ot, ugyancsak helyesnek tar­totta, ha a tanárt eltávolít­ják — talán még a többieknél is jobban gyűlölte most. amint kiderült róla. hogy vö­rös. Hiszen, ennek a tanár­nak majdnem sikerült őt is hálójába kerítenie. Pedig az ifjú Rowers igazi amerikai akart lenni, s még a gondo­latától is irtózott, hogy saját hazája ellenségének tekint­sék. Ha némi rókonszenv ma­radt is még benne a felfüg­gesztett tanár iránt, arról nem volt hajlandó tudomást venni. Egy igazi amerikainak nem szabad szentimentális­nak lennie. A kommunisták terve éppen az. hogy bizal­mat keltve férkőzzenek közel az emberekhez. McGrath kö­zel került az ő szívéhez, s bi­zonyára azért, hogy később felhasználja majd őt Ameri­ka ellenségeinek érdekében. De nem, abból nem eszik Mr. McGrath, Francis Rowers amerikai, s eszerint él. s ha kell, hal is. (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom