Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-11 / 216. szám

1966. szeptember 11. vasárnap NŐGRÁD 3 Me maradjanak tisztázatlan kérdések Taggyűlés előtt Karancslapujtőn Ilyenkor, a vezetőségvá­lasztáso-k előtt, bizony van tennivaló minden pártszerve­zetben. Azt mondja Kovács János, a karancslapujtői Ka- rancsvölgye Termelőszövetke­zet pártbizottságának titkára: különösen akkor áll ez a meg­állapítás, ha készülődés _ köz­ben sok mindenben eltérnek a korábbi megszokott gyakor­lattól. Második esztendeje már, hogy a termelőszövetkezet négy gazdaságot egyesített. Így azután a pártbizottsághoz négy község hét alapszerve­zete tartozik. A termelőszö­vetkezetnek 580 tagja van, az alapszervezetek 280 párttagot számlálnak. — Nem azért, mert így va­gyunk „vonalban”, de azt sze­retnénk, ha a beszámoló nem­csak az én véleményem alap­ján készülne ... Még nem is csak a pártbizottságén — ma­gyarázza Kovács János. — Az lenne igazán jó, ha a pártta­gok, a kommunisták felelőssé­ge, állásfoglalása tükröződne a beszámolókban... A korábbi hetek-hónapok hasznosan teltek Karancsla- pujtőn. A pártbizottság, az alap- szervezetek vezetői, a tenger­nyi munka mellett is találtak módot arra, hogy minden üzemegységben, alapszervezet­ben összehívják a kommunis­tákat. Ezeken a csoportos be­szélgetéseken sok mindenről esett szó. Különböző nézetek, vélemények csaptak össze. Az emberek őszintén, bátran be­széltek akkor és most a tag­gyűléseken is. Mert Karancs- lapujtőn a községi alapszer­vezetben és a karancsberényi pártszervezetnél már megtar­tották a vezetőségválasztó. taggyűléseket. Heves szócsa­ták közepette kristályosodtak a vélemények. Így „írták” a beszámolót Karancslapujtőn. Az új gazdasági mechaniz­musról, a termelőszövetkeze­tek megnövekedett önállósá­gáról beszélgetünk Kovács Já­nossal. Véleménye: — Ezzel nemcsak ter­mesztés, valamint a segéd- és melléküzemágak tevékenysé­ge. A gyakorlatban azonban mindez nem ilyen egyszerű.. A szövetkezetben is megbom­lott az elképzelt arány. A jö­vedelem egyharmadát a se­géd-üzem,ágak adják. S ez rendkívül sok vitát vált ki a közös gazdaságban. Látja azt Kovács János is, nem könnyű .a szövetkezeti vezetők helyzete. Mint általá­ban az iparvidékeken, Ka­rancslapujtőn is kevés a mun­kabíró férfiak száma a szö­vetkezetben. — A mezőgazdasági mun­kának nincs túlságosan nagy becsülete nálunk — mondja. A segéd és melléküzemek te­vékenysége közelebb áll az iparhoz, így oda van jelent­kező bőven. Itt szívesen vál­lalnak munkát a kívülállók is. Évről évre emelkedik tehát a termelőszövetkezetben a készpénzes munkások száma. Jelenleg is 86 alkalmazottat foglalkoztatnak. Annak elle­nére, hogy a munkaegység tervezett értéke most is több 30 forintnál, mégis arányta­lanság van a szövetkezeti ta­gok és az alkalmazottak „pén­ze” között. A kiosztható jö­vedelem csaknem 70 százalé­kát kapják az alkalmazottak. Alig valamivel több mint 30 százalék jut a termelőszövet­kezeti tagoknak. Hogy mit tehet ilyen eset­ben a pártszervezet? — Megpróbáljuk enyhíteni az ellentéteket — magyarázza a pártbizottság titkára. — Természetesen már amennyi­re lehet. Nemrégiben azt ja­vasoltuk a termelőszövetkezet vezetőinek: fizessék ki az SZTK-t azoknak a tagaknak, akik a kötelező 110, illetve a 200 munkaegységet teljesítik Prémium lenne ez, a szorgal­mas tagok jutalma. Félévkor néztük, van-e valami eredmé­nye a javaslatnak? A terme­lőszövetkezeti tagok több mint fele teljesítette az előírt mun­kaegységet .. A végleges megoldást ter­mészetesen a készpénzfizetés melőszövetkezeti vezetők műn- jelenti. Hogy mikor vezethe- kája,. gondja lesz nagyobb. Megnő a pártbizottság, a pártalapszervezetek felelőssé­ge is ... A termelőszövetkezet rend­kívül nehéz körülmények kö­zött gazdálkodik. Földjein nyújtózik a Karancs. A víz­mosások szabdalta lankák sok és nehéz munka után is csak keveset adnak. Szinte magá­tól jött a választás: az állat- tenyésztés erőteljes fejleszté­se az ésszerű. Ezt egészíti ki a gazdaságban a növényter­tik ezt be? Lehet, hogy már jövőre, de az is lehet, hogy csak egy két év múlva. Biz­tos alapok szükségesek hozzá, és ezzel bizony itt-ott még baj van Karancslapujtőn. Így aztán a pártbizottság, a párt­alapszervezetek arra vigyáz­nak, hogy a kifizetett százez­rek mögött ott legyen minden nap az alkalmazottak, a tagok munkája. A csoportos beszélgetéseken sok más is felszínre került. Az egyik ilyen tanácskozáson felállt egy idős kommunista és azt mondta: — Hol van a párt vezető szerepe, ha a termelőszövet­kezetet mind pártonkívüliek vezetik? A hangot többen is felkap­ták. „A kommunisták kiadták a kezükből a hatalmat. Gyen­gül a proletárdiktatúra, ha a párttagok, a kommunisták he­lyett pártonkívüliek vezet­nek!” Aggályaikra nyomban választ kaptak, de ezzel a kér­dés még nincs elintézve Ka­rancslapujtőn. Sok párttag, ,s elsősorban azok, akiket a ko­rábbi években valamilyen sé­relem ért, nehezen barátkoz­nak azzal a gondolattal, hogy pártfunkció kivételével min­den egyéb tisztséget rábízhat­nak a pártonkívüliekre i.*. Alapvető követelmény, hogy alkalmasak legyenek a veze­tésre. — Karancslapujtőn ilyen gondok nincsenek... A szö­vetkezet vezetői értik a dol­gukat . i. — mondja Kovács János. Aztán arról beszél, hogy a párt vezető szerepet egyébként sem az dönti el, hány kommunista áll a gaz­daság élén. A párt politikájá­nak' végrehajtásán munkál­kodnak, fáradoznak terme­lőszövetkezet vezetői is. Es ebben segíti őket a pártbizott­ság, a pártszervezet, a kommu. r.isták. Az igaz, a pártbizottság és a szövetkezeti vezetők munka- kapcsolata ma még nem min­denben kielégítő. Az alapszer­vezetek, s időnként a pártbi­zottság vezetői olykor-olykor megfeledkeznek arról, hogy a termelőmunka megszervezése irányítása továbbra is a gaz­dasági vezetők, az elnök, a főagronómus, az üzemegység vezetők feladata. A szövetke­zeti vezetők még nem mindig számolnak a pártbizottsággal. Látja ezt Kovács János is’ és azt mondja: — Szeretnénk tisztázni mi­nél előbb a nézeteltéréseket Mindannyiunk közös érdeke ez... Vincze Istvánná Piros lámpa ,zöld lámpa II z építésvezető megiga­zítja orrán a szemüve­gét: — Eddig ment a gépezet. De most piros lámpa került elénk; és fogalmam sincs, hogy med­dig ég. — Higgye el — szólt a mű­vezető —. az embernek nincs kedve kimenni a munkahelyre. Ilyenkor, s egy ilyen munká­nál azon spekulálni, hogy az ácsbrigád felét felajánljuk va­lamelyik másik építkezésnek! Hogy a kubikosainknak ma még tudunk adni munkát, de holnap már ki tudja, lesz-e mit csinálniuk! — Megbotrán- kozva házzá a fejét. Nincs még félesztendeje, hogy a ZIM Salgótarjáni Gyár­egységének új gáztűzhelygyá­rával kapcsolatban — látva az előkészítés elhúzódását — megkerestük a kivitelező vál­lalat főmérnökét, a beruházó vállalat vezérigazgatóságát és a KGMTI tervezésért felelős osztályvezetőjét... Akkor a legtöbb vitát az váltotta ki, vajon a kivitelező, az új léte­sítmény nagy csarnokának ala­pozási műszaki terveivel a kezében, magára veheti-e a kockázatot, hogy szerződést kössön az egész munkára, és súlyos milliókért megrendelje az előregyártott elemeket az ÉM. 31. számú Építőipari Vál­lalatánál. Vaj,on mi történik akkor, ha az építkezés prog­ramja valami okból lelassul, meghiúsul? Az osztályvezető azzal nyugtatta meg a kedé­lyeket: anyagi rizikó a kivi­telező vállán nincs, azt átvál­lalta a beruházó. Az építők­nek egyetlen kockázata van: dolgozni kell, építeni. Napjainkban az építők azt mondják: szívesen vállalnák az építés kockázatát, ha megte­remtenék a feltételeit. Másszóval: az építők aggo­dalmai valóra váltak. A sal­gótarjáni gázkészülékgyár ki­vitelezése megakadt. Az ÉM. Építőipari Főigaz­gatóságának első kijelölése szerint az idén 15,7 millió fo­rintot kellett volna a beruhá­záshoz felhasználni. Később az összeget 14,1 millió forintra csökkentették. Prazdnovszky János építésvezető megjegyez­te: — Eddig négymilliót sikerült abszolválnom. Hogy a hátra­levő időben mennyit még — azt sem én, sem más nem tudja. a Franki cölöpfúró beren­dezés zuhog éjjel, nap­pal. A harminchétmá­zsás kos, már a nagy csarnok­hoz szolgáló cölöpöket veri. Az öltöző-fürdő és a konyha-étte­rem épületének cölöpözése kész. Az előbbi alapozásához, a betonrács elkészítéséhez még valahogy kiszorították a be­tonacélt. Elkezdték a konyha­étterem alapjainak, talpgeren­dáinak zsaluzását, de a desz­kaváz üres. Idomár nem ju­tott vas. Elkezdhették voLna már a nagy csarnok gerenda­rácsozatának betonozását is — ha volna vas. De nincs. ..A III. szakasz és a teljes beruházás gerincét jelentő hi- deg-melegüzemi gyártócsarnok alapozási munkáihoz és hely­színi vasbeton munkáihoz mintegy 1350 mázsa beton­acél szükséges. A legcseké­lyebb reményünk sincsen, hogy ezt az ÉPELLÁTÖ a folyó év­ben biztosítani tudná.” — ír­ja egy feljegyzésében a kivi­telező vállalat főépítésvezető­ségének képviselője. — Más sincs — legyint az építésvezető, — A szociális épület szerkezete előregyártott elemekből készül. A megren­delést az ÉM Budafoki úti épületelemgyára visszautasítot­ta. A konyha-étterem szerke­zete monolitikus vasbeton. Két oldalt hatalmas üvegfallal. A Nógrád megyei Fémipari Vál­lalat elvállalta a lakatos-szer­kezetek gyártását, de sok pro­fil-vas kéne hozzá. Egyelőre az sincs. Nem tudom, sikerült-e valamit elérni a nagycsarnok előregyártott elemeinek ügyé­ben. A falpanelek élőregyár- tását — amit Dunaújváros ko­rábban elutasított —, úgy ér- . tesültem, a KISZ KB-szerve- zőjének kérésére az ottani fia­talok elvállalták... .Azt jelentené ez. hogy talán mégsem veszett el minden? Hetényi Imre, a kivitelezés­sel megbízott főépítésvezető­ség előkészítő csoportjának vezetője hétfőn járt Tiszasze- derkényen: Lassul az USA gazdasági fejlődésének üteme Az Egyesült Államok keres­kedelmi minisztériumának je. lentése szerint ez év második negyedében az amerikai gaz­daság fejlődési ütemének je­lentős lelassulása volt meg­figyelhető. A termelt áruk és , s szolgáltatások együttes^ ér­téke április, május és június folyamán mindössze 10,8 mil­liárd dollárral emelkedett. 1964 óta ez a legkisebb ne­gyedévi emelkedés. Ennek kb. 60 százalékát nem a termelés növekedése, hanem a cikkek árának drágulása váltotta ki. A nemzeti össztermék reális növekedése összehasonlító árakon mindössze 3,7 mil­liárd dollár volt a második negyedévben. A minisztérium jelentése rámutat, hogy a gazdasági fejlődés ütemének lelassulá­sát „a fogyasztói kereslet lé­nyeges csökkenése” idézte elő. Csendes morgással emészte­nek a kohók. Az olvasztárok pontosan meghatározott idő­közönként megcsapolják őket. Elektródával égetik a csapo­lónyílást. Vakít az ívfény, fel­mordul a kád,/ mintha véde­né kincsét, azután hörgő han­gon mégis leadja, ömlik a fémszilícium-, a kohászat öt­vözőanyaga. Azután észreve­szik, meghibásodott a kemen­ce. Üzemzavar. Riasztják a karbantartókat. Nemcsak a borító lemez, a belső szénfal is foltozást igényel. — Korábban egy ilyen üzemzavar elhárítása tíz 'na­pot vett igénybe. Most a terv szerint nyolc nap kell a ki­javításához. de a karbantartók 'hat nap alatt elkészítették új­ságolja Mitelbách Pál, az Öt­vözetgyár főmechanikusa. — A kongresszus tiszteletére vállalták, hogy a karbantartás idejét lerövidítik és csökken­tik az üzemzavar miatt kieső időt —, ezt viszont Kovács Ist­ván versenyfelelőstől tudtuk meg. Tavaly a tervszerű megelő­ző karbantartás miatt 2523-óra esett ki a termelésből. Az idén is ennyi a terv, de ebből 123 óra megtakarítást vállaltak. Az üzemzavarok miatt kiesett idő 1174 óra volt, amiből 74 óra megtakarítást, illetve csökken­A karbantartók milliói tést vállaltak. Ha valahol, ak­kor itt igazán drága az idő, hiszen egy óra több mint tíz­ezer forint termelési értéket jelent. Eltelt nyolc hónap, de vég­leges adatok még csak a hét hónapról ismeretesek. A ver­senyfelelős ■ szorzógépet tesz az asztalra. Kiderül, hogy érde­mes számolni. Az üzemzavarok csökkenté­sében 103, a TMK-munkáknál pedig 258 órát takarítottak meg, és ezzel több mint három és félmilló forint értékű több­termelést tettek lehetővé. Órákból milliók lettek, és ha már az év végéig semmit nem tudnának megtakarítani, ak­kor is túlteljesítették ígéretü­ket. Mi a sikerük titka? — Jól dolgozik a két bri­gád. — Az egyiket Szabó Fe­renc, a másikat Gajdár Jenő vezeti — mondja Krechnyák Gyula művezető, majd így folytatja. — Jól sikerült az átszerve­zés is. Korábban ugyanis a karbantartók egy műszakban dolgoztak. Ha délután.. vagy éjszaka baj volt, gépkocsival kellett összeszedni őket. Most az egyik brigád délelőtt, a másik délután dolgozik. Éjsza­kás és vasárnapi ügyelet is van. Addig nem megy haza a délutános brigád, amíg ki nem javítja a hibát. Első az üzem termelésének biztosítása. — Amikor nagyobb munka van, besegítenek az egyébként beruházási munkát végző bri­gád tagjai és a hibás kemen­ce személyzete is. Vagyis ösz- sze fogunk minden, erőt az üzemzavar elhárítása érdeké­ben. Szabó Ferenc, a délelőttös brigád vezetője most a mű­helyben tevékenykedik a töb­biekkel együtt. Az ilyen ,,szélcsendes", üzemzavarmen­tes időt előkészületekre hasz­nálják fel, hogy legyen min­den, amikor sürgősen kell. „Segítség kellene’’ — szól­nak be az ajtón. Gépkocsi ér­kezett és a fémforgáccsal telt ládákat nem bírják feltenni. Mennek a szakmunkások is szó nélkül segítenek. Pillanatok alatt autóra kerülnek a nehéz ládák, majd a karbantartók is­mét saját munkájukhoz látnak Feltűnő, hogy szót is alig vál­tanak egymással, annyira le­köti valamennyit a saját mun­kája. — Az idén a szocialista bri­gád cím elnyerését is célul tűztük, de még messze van az év vége — mondja Szabó Fe­renc. — Itt nincs különbség az emberek között. Az egyik ta­lán képzettebb, a másik azon­ban szorgalmasabb. A hiány­zás ismeretlen, viszont ha az üzem érdeke túlórázást kíván, szó nélkül maradunk vala­mennyien — mondja a brigád- vezető. — Lesz még az idén nagy munkánk: az egyik kemence teljes nagyjavítása. Ilyen éven­te csak egy van. Már hozzá­fogtunk volna, de más vállal­kozókra is szükség van. ök még nem biztosították a szük­séges anyagot. A kemence üzemel és dolgozik is addig, amíg mindent nem sikerül elő­készíteni. Csak akkor lehet majd ott is csökkenteni a ter­vezett javítási időt — mondja búcsúzóul a művezető. A kohó-csarnokban még a kifejtett bélésfal-törmeléket takarítják. A karbantartók már levonultak. A kijavított ke­mence lassú morgással ol­vasztja az ércet. Lassan csa­poláshoz készülődnek- , Bodó János — A nagycsarnok előregyár­tott elemeinek programozását szerettük volna megbeszélni. Sajnos, el kellett halasztanunk húszadikáig. Á! — csendül ki egy kis irónia hangjából — az is olyan vállalat, mint a miénk. Szerezzünk nekik csa­varokat az Acélárugyártól, csináltassunk vibrátorkocsit a Bányagépgyárban, meg ilyes­mi .. Szeptember húszadikán megint elmegyünk hozzájuk. Remélem, több eredménnyel térünk vissza. Pál János, a KISZ Központi Bizottságának függetlenített szervezője. A salgótarjáni KISZ-bizottság ugyanis véd­nökséget vállalt a beruházás megvalósítása fölött, és az if­júsági szervezet központi bi­zottsága ezt a vállalkozást — egyebek között — úgy támo­gatja. hogy az akadályok el­hárítására létrehozott opera­tív bizottság élére saját szer­vezőjét állította. I gen — feleli a KB-szer- vező —, a közelmúlt­ban jártunk Dunaújvá­rosban. Beszéltünk az épület­elemgyártó vállalat KISZ szer­vezetének titkárával. Megígér­te: segítenek a fiatalok. A vállalat vezetői hozzájárulnak a túlmunkához, munkaterüle­tet is biztosítanak. Távirat ér­kezett a dunaújvárosi KISZ- titkártól. Jelzi, hogy a nagy­csarnok mintegy százhetven­száznyolcvan egyedi gyártású falpaneljének előállítását el­vállalták. A részleteket megbe­széljük. s ha lehet szscialista szerződést kötünk. Egyébként tárgyalok az itteni építésveze­tőséggel is. Előkészületeket te­szünk. hogy a betonvas-hiány megszüntetése, vagy legalább enyhítése érdekében is tegyünk valamit. Részletes akcióprog­ramot állítunk össze. Mindent elkövetünk, hogy az anyag­hiány elháruljon, a fiatalok pedig készen állnak, hogy szükség esetén társadalmi munkával segítsék a kivitele­zést Dianovszki Gyula, a Tűz­helygyár igazgatója és Péter Pál, a műszaki fejlesztési cso­port vezetője is jól ismeri a beruházás megvalósítását las­sító akadályokat. A hiányzó anyagok jegyzékét hetekkel ezelőtt megkapták az építők­től. Továbbították a problémá­kat a vezérigazgatóhoz. Kiss János kohó- és gépipari mi­niszterhelyetteshez is. Egyéb­ként úgy tudják, hogy a tisza- szederkényiek megkapták az előregyártához szükséges be­tonacél-kiutalást ... Az építésvezető azt mondta: „Nagyon szép feladat a mi­énk, megérintette a becsvá­gyunkat. Alkotni szeretnénk. Csak az a baj. hogy nincs mi­ből. Ha valaki megmondaná, hogy egy hónap múlva megin­dul a folyamatos anyag-, elem-, szerelvényszállítás, ad­digra mindent gyönyörűen elő­készítenénk. Addig azonban minden elképzelés, terv telje­sen bizonytalan ... De már sorompóba léptek sokan, akik az ügyért, az sal­gótarjáni, új gázkészülékgyár építése előtt tornyosuló aka­dályok elhárításáért tehetnek valamit. A piros lámpa azon­sán még ég. Várjuk, türelmet­lenül várjuk, mikor gyűlik ki a szabad utat biztos/tó zöld fény... Csizmadia Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom