Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-09 / 214. szám
2 N:1GRAD T966. szeptember 9. péntek „A vietnami háború törvénytelen" Iáméi ítélkezett az amerikai katonai bíróság SAIGON (MTI) A szerdai nap folyamán az amerikai légierő repülőgépei Észak - V íetnamba n egy rakéta állást és egy üzemanyagszállító teherautó-konvojt támadtak. A szabadságharcosok Dél- Vietnamban. Quang Ngai tartományban a kormánycsapa- tok tábora ellen intéztek támadást. majd rövid harc után visszavonullak. A „Helgoland” nyugatnémet kórházhajó útban Saigon felé Singapore-ba érkezett, ahonnan üzemanyag és élelmiszer felvétele után tovább indul rendeltetési helyére. Ky dél-vietnami miniszter- elnök az AP meghívására novemberben az Egyesült Államokba utazik, hogy részt vegyen és felszólaljon az AP szerkesztőinek egy konferenciáján. WASHINGTON Az amerikai hadügyminisztérium közlése szerint októberben 49 200 személyt hívnak be katonai szolgálatra, az eredetileg tervezett létszámnál 3000-el többet. Novemberben a behívotlaik száma 43 700 lesz. Egy amerikai katonai bíróság a New Jersey állambeli Fort Dix-ben három évi kényszermunkára és a hadseregből való kizárásra ítélte Dennis Mora 25 éves amerikai katonát, aki nem volt hajlandó vietnami szolgálatot teljesíteni. Móra védekezésül felhozta, hogy tanulmányozta az indokínai helyzet történetét, és nem sikerült meggyőződnie arról, hogy az Egyesült Államoknak bármiféle keresnivalója van Vietnamban. Ügyvédje rámutatott, hogy a Mara ellen indított eljárásnak nincs alapja, mert a vietnami háború törvénytelen, azt az amerikai kongresszus sohasem szavazta meg. HANOI A hanoi Nhan Dán De Gaulle elnök, és Norodom Sziha- nuk herceg legutóbbi nyilatkozatait idézve, elutasítja azt az elgondolást, hogy a vietnami nép. amely a nemzet üdvéért foly tat ellenállási harcot, ezt hagyja abba, és így mozdítsa elő, hogy az agressziót elkövető Egyesült Államok kivonja csapatait. A lap rámutat, hogy az amerikaiak csak akkor lesznek hajlandók kivonulni Dél-Viet- narnból, ha megszilárdították bábjaik hatalmát, és a katonai támaszpontok polgári célokra való átalakításának ígérete is azt jelenti, hogy e támaszpontok a hazafiak börtöneivé válnának. A vietnami Kurír című Hanoi hetilap szerint a VDK kormányának négy pontból álló programja a vietnami probléma legmegfelelőbb politikai megoldásának alapja. De Gaulle utazása PAPEETE (MTI) Francia-polinéziai látogatásának második napján De Gaulle elnök ellátogatott a papee- tei parlamentbe, ahol Jacques Tauraa, a területi gyűlés elnöke többek között hangsúlyozta, hogy Franoia-Polinézia nagy szolgálatot tesz az anyaországnak azáltal, hogy helyet ad a nukleáris kísérleti telepnek. Ennek fejében több ellenszolgáltatást kért Francia- országtól. De Gaulle ezután fogadta John Tearikit, az ellenzék parlamenti képviselőjét, aki nagyobb autonómiát követelt a szigetországnak. Bár a beszélgetés részleteit nem közölték, Teariki már korábban kijelentette: emlékeztetni fogja De GauMe-t, hogy Francia- ország a nép támogatását ígérte, azonban a nukleáris kísérletek nem éppen a nép támogatását szolgálják. De Gaulle egyébként szoriibaton tekinti meg a kísérleti telepet Mururoa szigetén. Papeete utcáin látványos felvonulást tartottak a francia államfő tiszteletére. De Gaulle rövid beszédet mondott, amelyben köszönetét mondott Franoia-Polinéziának amiért Magyar államférfiak üdvözlő távirata Korea nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Dobi István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke táviratot intézett Kint ír Szén elvtárshoz, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága elnökéhez a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökéhez. Con Jen Gén elv- társhoz, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlése Elnöksége elnökéhez melyben a koreai nép nagy nemzeti ünnepe a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 18. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás— paraszt kormány és az egész magyar nép nevében szívből jövő üdvözletüket és jókívánságaikat küldik a koreai államférfiaknak és a testvéri koreai népnek. Az évforduló alkalmából Péter János külügyminiszter táviratban fejezte ki jókívánságait Pák Szón Csol-nak. a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének. Malinovsikii marsall cikke MOSZKVA (TASZSZ) A Szovjetunióban egy idő óta fiatalok járják be a szovjet nép forradalmi és harci dicsőségére, kimagasló munkateljesítményeire emlékeztető helyeket. így készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jövő évben esedékes 50 évfordulóiára. E mozgalom 10 millió fiatal résztvevőiéhez fordul Mali- novszkij marsall, honvédelmi miniszter, a Komszomolszkaja Pravda csütörtöki számábar. megjelent cikkében. A cikk hangsúlyozza, „ha nem lenne a Szovjetunió katonai hatalma, az imperialisták már rég kirobbantották volna az új világháborút. Készenlétünk. hogy bármely pillanatban megsemmisítő csapást mérjünk az agresszorra, pajzsként védelmezi békés földjeinket, városainkat”. Malinovszkij marsall elítéli az Egyesült Államokat vietnami háborújáért és latinamerikai üzelmeiért. — Ebben a nyugtalan helyzetben — hangsúlyozza a továbbiakban — a szovjet katonák teljesítik kötelességüket a civilizációval és szeretett hazájuk népével szemben. „Olyan védekezés ez, amely a vereség keserűségének elkerülése végett az agresszióra adandó válaszként mindent elsöprő támadásba megy át: erre a vaskövetkeztetésre tanított meg bennünket a történelem”. — Az idő nem múlt el hiába, sokan tanultak belőle, de korántsem mindenki. Még nem mindenki érti meg, hogy a jövő azoké, akik az igazságos ügyet szolgálják’ — írja a miniszter. Amerikai provokáció PEKING (MTI) A kínai tömegekben mély felháborodást váltott ki az, hogy augusztus 29-én amerikai katonai repülőgépek bombatámadást intéztek két kis kínai kereskedelmi hajó ellen, egy hajót elsüllyesztettek, egyet megrongáltak, megöltek kilenc embert és heten megsebesültek. A pekingi sajtó hangsúlyozza, hogy az amerikai légihaderő támadása súlyos eset és az amerikai imperializmus újabb nyüt háborús provokációja Kínával szemben. helyet adott a nukleáris kísérleti telepnek. Ben Barka-per így háborúzik Amerika Vietnamban Ben Barka elrablói perének harmadik napja sem adott választ a fő kérdésre: mi lett az 1965. október 29- én Párizsban tőrbecsalt és azután minden valószínűség szerint meggyilkolt Ben Barka marokkói ellenzéki politikus sorsa. A vádlottak szerdán az ügyészek, a Ben Barka családját képviselő ügyvédek és a védők kérdéseire válaszoltak. A tárgyalásra továbbra is a részletek aprólékos vizsgálata jellemző, a vádlottak pedig, akik egy kivételével különböző rendőri szervezetekhez tartoznak, nem válaszolnak a szervezetüket illető kérdésekre. Annyi azonban a szabadlábon védekező Leroy-Finville vallomásából mégis kiderült, hogy a francia kémelháritó szervezetnek már szeptember 22-én, azaz egy hónappal és hét nappal Ben Barka elrablása előtt, tudomása volt róla, milyen összeesküvést szőnek a marokkói politikus ellen. Ekkor elég lett volna letartóztatni az időközben öngyilkossá lett Figont és Berniért, hogy az egész terv meghiú- súljon. Leroy-Finville a tárgyaláson azt állította, hogy értesülését már akkor átadta felettesének, Jacquelet tábornoknak. Intézkedés azonban nem történt. □o Fájdalmas józanodás A vietnami háború első éveiben nem volt számottevő ellenállás az amerikai kormányzat háborús politikájával szemben magában Amerikában. S ez nem véletlen. Az amerikai átlagemberre jellemző, hogy kritika nélkül elfogadja, amit mindenkori vezetője mond neki, jelentkezzék az egy elnöki nyilatkozat, a tévé-kommentátor előadása vagy egy kis újságcikk formájában. A mindennapi élet rohanó irama anynyira elfoglalja, hogy sem energiája, sem ideje nem marad arra, hogy maga gondolkodjék, vagy igyekezzék több oldalról tájékozódni az adott kérdésben. A Vietnamban harcoló amerikai katonák nagy többsége sem rendelkezik más tájékozottsággal. Egy tartalmatlan, de kisgyerekkortól súlykolt nacionalizmus, felsőbbrendűség! tudat, hozzá az otthonról hozott és a csapattesteknél kapott szélsőséges soviniszta tájékoztatás, helyenként leöntve még jó adag vallásossággal: ez adja a harcoló egységek átlagos szellemi arculatát. A hivatásos katonatisztek, és tiszthelyettesek, akik ugyancsak- szép számmal találhatók Vietnamban a? amerikai hadseregben, valameny- nyire különböznek ettől. Ez a kaszt jóval „képzettebb”, ami elsősorban a tudatos kommu- nistaellenesség magasabb hőfokát jelenti. A hivatásos tiszt fújja a hitleristák egész „anti- bolsevista” fegyvertárát: a kommunisták elkobozzák a vagyont, a házat, még az autót is. Elveszik és a közös menhe- lyen nevelik a gyerekeket, leölik, aki nem ért egyet velük, bezárják a templomot, bevezetik a nőközösséget és hasonlók. E tisztek különösen büszkék fejlett technikájára. A Hold-rakétára, az U 2-es repülőgépek és mesterséges höldak által a szocialista országok felett készített felvételekre, atomfegyverükre, hírszerzésükre, a vasfüggönyön túli bizalmas természetű információikra. Ezek az emberek abban is különböznek a sorkatonáktól és önkéntesektől, hogy szeretik a háborút. Az átlag-amerikai ugyanis nem szereti a katonásdit, és csak végső esetben tesz eleget ilyen irányú állampolgári kötelességének. Ez az amerikai átlagos fiatalember ugyanis fizikailag erős, kisportolt, egészséges (egyelőre még megvizsgálják, bírja-e a trópusi körülményeket), de a mostoha körülményekkel szemben nem elég ellenállóképes. A többsége afféle „gombnyomásos” élethez szokott. Otthon évekig lépcsőt sem lát, csak liften jár — kétségbeejti hát, ha dombot kell Vietnamban rohamozni. Nem gyalogol. Kora gyermekkorától iskolába is autón jár — felháborodik tehát, ha vizenyős, hepehupás terepen tízkilométereket kell esetleg menetelnie. Magában az Egyesült Államokban, egészen az amerikai csapatoknak tömeges Vietnamba küldéséig, a politikai élethez nem szokott, egyoldalúan tájékozott átlagos közvélemény roppant keveset tudott arról, mi történik Vietnamban. Az emberek félfüllel hallottak róla, hogy „valami sárgák között folyik egy kis gyarmati rendcsinálás”, de nem többet ennél. Johnson elnök több ízben kijelentette újságírók kérdésére, hogy az Egyesült Államoknak kétségtelenül vannak bizonyos veszteségei Vietnamban, de egy meleg nyári vasárnapon az országúti balesetek több áldozatot követelnek Amerikában, mint egész Vietnam. Ez a magabiztos hang megMaxim Naimovics: Bulgária nem seti 1944. szeptember 9- és döntötte meg Bulgária népe hősi harcban a fasiszta diktatúrát. És ezen a napon született meg a népi demokratikus hatalom Bulgáriában. Ez a nap az ország nemzeti ünnepe. Múlt és jelen ... Gyakran használjuk ezeket a fogalmakat, s közben meg- fe led kezünk közös alapjukról, az időről. Pedig az idő, ha felmérjük változásait, rendkívüli tanulságokkal szolgál. Ezt a bolgár emberek igen jól tudják, amikor nemzeti ünnepükön visszatekintenek az elmúlt két évtized távolába. Bulgáriában akkor kezdődött meg az első ötéves terv végrehajtása. Sokan kétségekkel tosaatak ezt a nagy vállalkozást. Bulgária mint ipari ország? Utópiának tűnt sokak szemében. Bulgáriában akkor még nem kutatták fel a nyers- anyagkincáeket, a nehézipar- . még csak magva sem volt, a traktorok és kombájnok ritkaságszámba mentek, az elektromos energia mennyisége még a háztartási szükségleteket sem fedezte. És ez a Bulgária elhatározta: fejlett ipari ország lesz történelmileg rövid időn belül! Igen nagyok voltak a nehézségek. Még maga a bolgár ember is csak nehezen értette meg a jövőt, ábrázoló számok jelentőségét. Húsz évvel ezelőtt még nem volt elegendő a ruha. az élelem, s a bonyolult körülmények között néha a kenyérjegy A-szelvényére adtak ruhaneműt. És az első tervekben ugyanekkor milliárd kilowattóra elektromos áramról, sok ezer tonna öntöttvasról. színesfémről, nyersolajról és gépekről esett szó. 1946-ban fantasztikusnak tűntek a terv számai, érthető, ha sokan megmosolyogták. De íme, két évtized múltán, a megálmodott jövő jelenkori valóság lett. A bolgár ember ma már természetesnek tartja az eredményeket, s el sem tudja képzelni, mi más lehetne országában! nyugtatta azokat is, akik erre rászorultak. Az átlagamerikai ugyanis könnyen belenyugszik, hogy ő amúgy sem láthatja meg a szélesebb nemzetközi összefüggéseket, azért választ Amerika elnököt, hogy vesződjön az ilyesmivel. Még a Vietnamban partraszálló amerikai csapatoknál is tapasztalható volt egy ilyen hangulat: gitárt, harmonikát, sporteszközöket vittek magukkal a várható unalmas hónapok színesítésére. A vietnami valóság azonban gyorsan kijózanította ezeket a vidám fickókat. Sokszor már a partraszállás napján a Nemzeti Felszabadítást Front aknatüzébe kerültek, és örültek, ha futás közben el tudták dobni zeneszerszámaikat. S az ő tapasztalataik, valamint a veszteségldsták megnövekedése nyomán lassan beszivárog az amerikai közvéleménybe is a felismerés: Vietnamban valahogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt nekünk itthon elmondják. Ennek az alkoholmámor utáni kedvtelen hangulatnak adott hangot az ismert amerikai újságíró, Walter Lippmann — azóta is sokat idézett — az átlagamerikai színvonalára leszállított mondásával: „Akárhány amerikait viszünk is Ázsiába, az ázsiaiajk mindig többen lesznek ott, mint az amerikaiak.” Ennek nyomán a szakszervezetek bérharcai, a feketék polgárjogi mozgalmai mellett, harmadik erőként felsorakozott a kormányzattal szemben a vietnami háború amerikai ellenzőinek tábora. Tudósok, ünnepén A jövő, melyről álmodtunk, valósággá vált. Természetesen ezt nem lehet csak az exportlista nomenklatúrái által megállapítani. Ez c^ak az az anyagi változás. De van cég valami más. ami nem kevésbé fontos — az emberi öntudat fejlődése. Nálunk két évtized alatt az emberek öntudata valóban gyökeresen megváltozott. Nehéz pontosan kimutatni ezeknek a változásoknak a formáit. Lényegében a magántulajdon rendszerének összeomlásáról és új etikai és esztétikai értékek lét- rejövéséről van szó. Ma már a bolgár emberek más mértékkel mérnek, s ez nem gazdaságukban vagy szülőik társadalmi pozíciójában gyökerezik. hanem tudásukban. tehetségükben, alkotásaikban. Számos bolgár faluban zeneiskolák vannak a gyermekek számára. Nincs olyan bolgár falu. ahol ne lenne nyilvános kölcsönkönyvtár. A munkások gyűléseken vitatják meg az újonnan megjelent könyveket. Igaz egy acélöntőből ritkán lesz irodalomkritikus, s a baromfinevelő feladata sem a költészet hivatásos művelése. De maga az a tény, hogy egy falusi gyermek Brahms vagy Beethoven műveiből muzsikál, hogy egy falusi lányka Caldwell vagy Sálingen- iránt érdeklődik, sokat mond. Azt bizonyítja, terjed a kultúra és a műveltség, a háztartási hűtőszekrényekkel felszerelt újonnan épített lakóházakban. Csodák persze nem történnek! Az óriási ugrást nem titánok művelték, hanem emberek. Egyszerű emberek, akik önfeláldozóan dolgoztak a jövőért. S mi folytatjuk utunkat előre. A jövő pedig újból olyan nekünk, mint egy álom. De álom-e? Az ötödik ötéves terv előirányzata szerint 1970-ben újabb hatalmas előrehaladás valósul meg. Most már a leghitetlenebbek is hallgatnak: a valóság azt mutatja, hogy Bulgária jó úton, a szocializmus útján jár. Előttünk a jövő, mely holnap ismét jelenné változik! humanisták, politikusok, forradalmárok, egyszerű békebarátok, hozzátartozók mellett s mozgalomnak a nagyobb egyetemeken, főként az SNCC és az SDS diákszervezetek tagjai között van jelentősebb visszhangja. Ilyen fiatalok égetik el katonai behívójukat Amerikában, ilyen katonák tagadják meg a vietnami harctéren, hogy rohamra induljanak a Viet Kong ellen. Mert az egységtől, a támaszponttól elvágva, az áthatolhatatlan sűrűség előtt, a Nemzeti Felszabadítási Front tüzében hamar feledésbe megy a gyermekkorban a csillagos zászló előtt naponta tett eskü, hogy helyet adjon a teljes erkölcsi összeomlásnak. A fogságba kerülő amerikai katonák többsége tehetetlen, szánalmas roncsként adta meg magát a lenézett „sárgáknak”. Néha kis vietnami gyerekek ejtenek fogságba ilyen összeroppant, csapattestüktől elszakadt, fizikailag óriási, erkölcsileg azonban semmivé lett amerikai katonákat. Mindennek jelentőségét ez idő szerint még nem szabad eltúlozni. Kevés ez ahhoz, hogy megállítsa a gyilkosokat. Csírája lehet azonban egy mozgalomnak, amely a vietnami nép által a rablóhadseregre mért csapások nyomán a háború befejezésére, a csapatok kivonására kényszeríti majd az amerikai kormányt. Máté György Következik: A B—52-esek tündöklése és nyomora •I
