Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-07 / 212. szám

J * A l 1966. szeptember 7. szerda 2 Harcok Da Nang közelében Vietnami tudósítások SAIGON (MTI) Meghiúsított puccskísérlet Szíriában DAMASZKUSZ (MTI) A damaszkuszi rádió kedden reggel bejelentette, hogy Szí­riában államcsíny-kísérletet hiúsítottak meg. A közlemény szerint az ösz- szeesküvésben a Baath Párt régi vezetői — Aflak, a párt alapítója, Munif Razzaz, a párt volt főtitkára, Szalah Bi- tar, volt kormányfő és a Baath Párt nemzetközi veze­tőségének volt tagja, valamint Amin el Hafez volt államfő­vettek részt. A puccskísérlet meghiúsult — közölte a rá­dió. Az összeesküvés részvevői a Baath Párt nemzetközi ve­zetőségének tagjai. A damaszkuszi rádió közle­ménye szerint az összeesküvés részvevőit rendkívüli bíróság elé állítják. Az amerikai haditengerészet lökhajtásos bombázógépei is­mét Észak-Vietnam partmenti vasútvonalait és egy Hanoi közelében levő országutat bombáztak. A dél-vietnami kormánycsa­patok amerikai tengerészgya­logosok támogatásával harcba keveredtek a felszabadító erőkkel Da Nangtól 28 kilo­méternyire délnyugatra. A kormánycsapatok támogatásá­ra közbelépett az amerikai tüzérség és légierő is. A Vietnami Néphadsereg Főparancsnokságának össze­kötő bizottsága üzenetben til- takazott a nemzetközi ellen­őrző bizottságnál amiatt, hogy az amerikai 7. flotta anyaha­jóiról felszálló repülőgépek szeptember 3-án, és 4-én is­mét behatoltak a VDK légi­« terébe, és minden megkülön­böztetés nélkül bombáztak sű­rűn lakott területeket, gazda­sági létesítményeket a VDK több tartományában. Tran Van Do, a dél-vietna­mi kormány külügyminisztere egy keddi sajtóértekezleten nyilvánosságra hozta azt a le­velet, amelyet a kormány a nemzetközi ellenőrző bizott­sághoz intézett tiltakozásul az ellen, hogy állítása szerint „észak-vietnami csapatok meg­sértették a demilitarizált öve­zetet”. Kijelentette továbbá, hogy megtesznek minden szük­séges intézkedést „az észak­vietnami agresszió megakadá­lyozására”. Hozzátette azon­ban, egyelőre nem tartják szükségesnek dél-vietnami csapatok „állomásoztatását”, a demilitarizált övezeten be­lül. De Gaulle az Új-Hebridákon PORT VILA (MTI) De Gaulle elnök Űj-Kale- dóniából kedden egynapos lá­togatásra az Űj-Hebridákra utazott. A francia elnököt Port Vila repülőterén a csen­des-óceáni francia—brit kon- dominium hivatalos szemé­lyiségei Jacques Mouradian, a francia Hebridák főbiztosa és sir Rober Foster brit főbiztos üdvözölte. De Gaulle a fello­bogózott repülőtérről az éljen­ző tömeg sorfala között a vá­rosba hajtatott. A fővárosban a francia államfő látogatása tiszteletére munkaszüneti na­pot rendeltek el. De Gaulle rádióbeszédet intézett a lakos­sághoz és tolmácsolta a fran­cia nép jókívánságait. Visszatérése előtt De Gaul­le üzenetet intézett II. Erzsé­bet angol királynőhöz, amely­ben örömmel állapította meg, hogy „a világ e részén Nagy- Britannia és Franciaország együttműködése eredményes”. Jelentősen feilődik a nehézioar Csehszlovákia negyedik ötéves terve PRÁGA (MTI) A nehézipar export 50 száza­A csehszlovák nemzetgyű- lékkai növekszik. A Szovjet­lés ipari és közlekedési bi- unió a nehézipari termékek zottsága megvitatta a negyedik exportjának 35 százalékát öl éves népgazdaságfejleszté- veszi át. si terv javaslatát A bányaiparban megterem­A javaslat szerint az ipar tik a munkaidő további rövi- hrutto termelése 1970-ben, az dítésének feltételeit. Jelenleg elmúlt évihez viszonyítva 68 a bányászok 99 százaléka milliárd koronával növekszik. 42—44 órát dolgozik heten- Ennek több mint 50 százaié- ként, de még ez év végéig szá- kat a nehéziparnak kell biz- mításba jöhet a 40 órás mun- tosítam. kahét bevezetése. „Fegyver helyett — szavakkal Pekingi jelentés PEKING (TASZSZ) A pekingi lapok jelenté­se szerint visszatértek vi­dékre az augusztus 31 -i pe­kingi nagygyűlés részvevői. Mint az Uj Kína hírügynök­ség jelentette, ezen a gyű­lésen ..ötszázezer forradal­mai' pedagógus és diák” vett részt, többségük „az ország különböző részeiben levő egyetemekről, főiskolákról és középiskolákról érkezett a fővárosba, a nagy proletár kulturális forralalomra vo­natkozó tapasztalatcsere cél­jából.” Mint az Űj Kína hírügy­nökség jelentése mondja, a pekingi nagygyűlés részvevői azzal az elhatározással tér­ten vissza vidékre, hogy ,.tö- mörítsék az emberek többsé­gét, összpontosítsák az erő­ket a burzsoá jobboldali ele­mek kis csoportjára méren­dő csapáshoz. Világosan meg­értették, hogy a csapás fő célpontjául azokat a szemé­lyeket kqll kiválasztani, akik miután befurakodtak a párt­ba. és hatalmon vannak, ka­pitalista úton haladnak”. A pekingi nagygyűlésen részt vetteket az az elhatározás tölti el. hogy „harcoljanak minden tisztátalanság ellen szavakkal, nem pedig fegy­verrel.” A Renmin Ribao hétfői számának vezércikke ..Szó­val. nem pedig fegyverrel harcolni” címmel szintén e harc módszereivel foglalko­zik. Ezeket a módszereket azokkal a személyekkel szemben kell alkalmazni, „akik bár hatalmon vannak, kapitalista úton járnak”, to­vábbá ..a földesurakkal, a kulákokkal. az ellenforradal­mainkkal. a káros és jobb­oldali elemekkel szemben” — jegyzi meg a lap. A nagy pekingi lap, a Da­gong Bao szeptember I5-től Csiencsin Bao (Előre) néven jelenik meg. II Pravda szemleíróia Erhard egy kijelentéséről MOSZKVA (TASZSZ) A Pravda keddi számá­ban Jurij Zsukov, a lap po­litikai szemleírója vitába bocsátkozik Erhard bonni kancellárnak szombati stockholmi sajtóértekezletén elhangzott kijelentésével, amely szerint a nagyhatal­mak 1945-ben, a potsdami értekezleten elismerték Né­metországnak az 1937-es ha­tárokhoz való jogát. Amikor a stockholmi saj­tóértekezleten az egyik szovjet újságíró megkérdez­te Erhardtól, a Potsdami Egyezmények melyik cikke­lye szól az 1937-es határok­ról, Von Hassel államtitkár sietve közölte, hogy az 5. cikkelyben történik erről említés. — A sajtóértekezlet után megmutatták Erhardnak a Potsdami Egyezmények 5. cikkelyét — folytatja Zsu­kov. Ebben arról van szó, hogy bíróság elé kell ál­lítani a háborús bűnösöket és azokat, akik részt vettek a náci bestialitások kiter- v elésében, vagy végrehaj­tásában. — Nehéz e cikkely alap­ján igényt tartani arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaság hatalmát ide­gen területekre terjesszék ki — állapítja meg a Prav­da szemleírója, majd így folytatja: — A Varsói Szerződésben részvevő államok július 9-i bukaresti nyilatkozatukban ismételten leszögezték, hogy alaptalanok és kilátástala­nok Nyugat-Németország területi igényei Európában Egyedül Bonn emleget a végtelenségig olyan igénye­ket, amelyeknek értelme az NDK bekebelezése és szom­' szédos országok területeinek elfoglalása. így háborúzik Amerika Vietnamban Villám csap a Y illa mliáboi’ú bu Egy évvel ezelőtt, amikor megkezdődött az amerikai csapatok tömeges partraszál­lása Vietnamban, Johnson el­nök és tábornokai gyors győ­zelmet ígértek az otthoniak­nak és szövetségeseiknek. Af­féle „villámháborút”, akár csak egykor Hitler. A háború sikeres és gyors befejezésének ígéretéből azóta kiábrándult amerikai politi­kusok és tábornokok gondo­latvilágát most egy sor prob­léma gyötri: hogyan alkal­mazzák hatékonyabban e há­borúban fegyveres erőiket és a bábhadsereg egységeit; med­dig fokozhatják a Vietnamban állomásozó és küzdő amerikai hadsereg létszámát. Kísérle- tezzenek-e továbbra is a Fel- szabadulási Front elleni eddig meddőnek bizonyult támadá- I sokkal, vagy pedig válasszák I a védekezés, a támaszpontok megtartásának taktikáját. Ren­dezkedjenek be hosszú lejá­ratú háborúra, vagy pedig va­lamilyen módon igyekezzenek gyorsan befejezni vietnami kalandjukat? Kiderült, hogy nemigen tud­nak közös nevezőre jutni, el­sősorban azért, mert egy ál­láspont képviselője sem ér­velhet katonai sikerekkel. Vajon lehet-e érvelni például egy ilyen értekezleten, hogy a Plei Ku-i csata az ország belsejében folytatott hadmű­veletek előbbrevalóságát bizo­nyítja. Plei Ku messze van a ten­gerparttól, közel a Dél-Viet- nam — Laosz és Kambodzsa hármas határához. 400 kilo­méterre fekszik Saigontól; az amerikaiaknak a tengerpart­tól legtávolabb fekvő hatalmas támaszpontja ez. Kikötője, Qui Nhon. 150 kilométerre fekszik Plei Kutól. A két város kö­zött jóformán járhatatlan ős­erdők,. magas hegyek feksze­nek. A Plei Ku-i támaszpont létesítésével az volt az ame­rikaiak célja, hogy megakadá­lyozzák a Laoszból és Kam­bodzsából állítólag Dél-Viet- namba áramló külső segítség­nek az országba való érkezé­sét. Plei Ku vidékét a moy nemzetiség lakja. Az ameri­kaiak, mihelyt berendezkedtek Plei Kuban, katonai szolgá­latra hívták be a moyokat, és arra használták fel őket, hogy minden bokrot kivágattak ve­lük a környéken, nehogy a Viet Kong elrejtőzhessen a szemük elől. Ugyanezen cél­ra használták fel a sok me­nekültet is, akik a Plei Ku-i katlanba igyekeztek, menteni életüket a B—52-es nehézbom­bázók halált hozó terhe elől. A parasztok ugyanis azt remélik, hogy legalább Plei Ku kráterét nem fogják talá­lomra bombázni a B—52-ek Mindez azonban a legke­vésbé sem hozta meg az ame­rikaiaknak a megfelelő ered­ményt. Plei Ku 1965-ben a Felszabadítási Front gyűrűjé­be került, és csak az ame­rikai légierő összpontosított bevetése tudta ideig-óráig / I megakadályozni a Plei Kuba szorult amerikaiak és a báb­hadsereg megsemmisülését. Építsünk inkább támaszpon­tokat magában az őserdőben — mondhatja ezek tudatában valaki ezeken a magas szintű megbeszélések valamelyikén. — Ha a növényzet megvédi a Viet Kongot, megvéd majd bennünket is. Nézzük meg pél­dául An Khe esetét. An Khe őserdőbe épült. Alig 80 kilométernyire Qui Nhon- tól, annak az útnak a men­tén, amely Plei Ku felé ve­zet. Jelentős helikopter-tá­maszpont. Nemrégiben még jelentéktelen kis falu volt, né­hány bambuszházat a parasz­tok úgy építették, hogy az erdő megvédje őket a viha­roktól. Ma már rá sem lehet ismerni a környékre. Renge­teg ember él itt. Sok harc­kocsi, ágyú és főképpen he­likopter rejtőzik a magas fák között. A házakat nagyrészt fából és műanyagból építet­ték. Itt nincsenek dél-vietna­mi bábkatonák: An Khe la­kói mind amerikaiak. Mint a kaméleonok, igyekeznek ido­mulni a zöld környezethez, egyenruhájuk zöld. sátraik és házaik is zöldek, ilyen színű­re festették fegyverzetüket is. An Khe helikopterei sok csatát vívtak már: bevetették őket Qui Nhonban a tüntető buddhista tömegek és a Plei Kút ostromló szabadságharco­sok ellen is. An Khe utánpót­lási támaszpontként is szol­gál, de ez csak mellékes ren­deltetése. Példának mégsem jó. Ez a furcsa, aránylag rö­vid idő alatt létesített hatal­mas tábor nem képes önma­gát megvédeni. Állandóan ki 11 Thant dilemmája U Thant az ENSZ főtitkára latin-amerikai kőrútjának be­fejezte után közölte elhatáro­zását. hogy nem vállalja to­vább a világszervezet admi­nisztratív első' emberének sze­repkörét. Elsősorban azért akar visszalépni, mert úgy érzi, pró­bálkozásai a vietnami háború megszüntetése érdekében cső­döt mondtak. U Thant döntését a világ- szervezet legtöbb tagja aggo­dalommal vegjjes sajnálkozás­sal fogadta. Az ENSZ 25 or­szágból álló ázsiai csoportjá­nak küldöttsége felkérte a fő­titkárt hogy hivatali idejének lejárta után se távozzék a vi­lágszervezet éléről. A latin­amerikai államok hasonló lé­pésre készülnek, és a főtitkár moszkvai útját követően nyil­vánvalóvá vált. hogy a szov­jet vezetők is azt tartanák a leghelyesebb megoldásnak, ha U Thant maradna. Nagy kér­dés azonban, hogy sikerülhet-e a közeljövőben, a főtitkár véle­ményét és határozatát meg­változtatni. Az alapvető probléma, hogy eddig minden igyekezete süket fülekre^ ta­lált, amikor az Egyesült Álla­mok felelős politikusait ész­szerűbb lépésekre akarta rá­venni. U Thant háromszor szó­lította fel a washingtoni veze­tőket, hogy hagyják abba a Vietnami Demokratikus Köz­társaság bombázását. Johnson, elnök még csak válaszra sem méltatta a főtitkárt, sőt azt a javaslatot is elutasította, hogy jöjjön létre egy személyi ta­lálkozás közte és U Thant kö­zött. Ilyen körülmények között az ENSZ titkársága és a Fehér Ház között a viszony egyre in­kább elhidegült. U Thantot felháborította az is, amikor Johnson kongresszusi üzeneté­ben így szólt: „Mi nem aka­runk területeket hódítani Viet­namban. Nincs szándékunk­ban, hogy ott hadibázisokat építsünk ki gazdasági téren sincsenek terveink. Üjabb ka­tonai paktumokat sem óhaj­tunk létrehozni”. Közben pe­dig az amerikai katonai had­erő Vietnamban rég túlhalad­ta a háromszázezer főt. a Vi­etnami Demokratikus Köztár­saság területét naponta átlag nyolcszáz amerikai bomba tá­madás éri. a külügyminisztéri­um pedig már arra is utalt, hogy elképzelhetőnek tartja a demilitarizált zóna amerikai megszállását. Ezt pedig már az sem zárja ki. hogy az Egyesült Államok megpróbálja a kalóz­háborút szárazföldi vonalon is kiterjeszteni. Sőt, amikor a dél-vietnami bábkormány mi­niszterelnöke indítványozta, hogy kezdjenek hadműveletet kínai területek ellen, Washing­tonban még ezt sem utasítot­ták el határozott hangon. A következő láncszem a Cam- ranh-i öbölben az amerikai katonamémökök hozzákezdtek az egyik legkorszerűbb tenge­ri. szárazföldi és légi támasz­pont kiépítéséhez. A méretek azt igazolják, hogy az Egyesült Államok hosszú, ha nem vég­nélküli háborúra akar beren­dezkedni. Ezek a tények te­hát arról győzték meg a főtit­kárt, hogy az Egyesült Álla­mok vezetőitől igen távol áll minden reálpolitikai elképze­lés. U Thant pedig latin-ame­rikai körútja során is kijelen­tette: „Ha a vietnami harcok intenzivitása nem csökken, ez a háború komolyabb konflik­tussá válik, megbontja a bé­két és az egyensúlyt az egész földkerekségen”. Felmerül végül a kérdés, ha U Thant valóban távozik, ki lehet az utódja? Felmerült a tunéziai Monzai Szldm, a gha- nai Robert Gardiner,. a szene­gáli Gabriel d’Arboussier ne­ve. az afrikai politikusok kö­zül. Ázsiaiak ezúttal nem jö­hetnek számításba, mert U Thantot követően most más földrészeken van a sor. Akad­nak latin-amerikai jelöltek is. Felmerült az elképzelés, hogy talán Finnország adhatna egy semleges diplomatát. Mindez persze csak találgatás, a lé­nyeg az, hogy az amúgyis bo­nyolult nemzetközi helyzet­ben újabb problémát jelente­ne, ha a világszervezet legfőbb tisztével kapcsolatban szemé­lyi viták is nehezítenék az előrehaladást. De az sem le­hetetlen, hogy U Thant mégis marad. Problémájának ilyen éles hangsúlyozása azonban ez- esetben sem volt hiábavaló. Sümegi Endre van téve a partizán támadá­soknak, a Felszabadulási Front aknavető tüzének, amely igen sok helikoptert tesz harckép­telenné. S a támaszpontról az amerikaiak nem tudnak tö­megesen messzire eltávolodni, hiszen az őserdőben magában a Front a korlátlan úr. Holott az An Khehez ha­sonló, utánpótlást biztosító tá­maszpontokra az amerikai hadseregnek égető szüksége van. Egy-egy amerikai kato­na szerényen számított szük­séglete hadianyagban, ételben, italban személyes használati tárgyakban és pihenésre szol­gáló eszközben napi 29 kiló, havonta tehát csaknem egy tonna, Az ország termékei csak kis részben alkalmasak az amerikai igények kielégítésé­re. A személyenkénti 29 kiló a körülményekhez képest na­gyon sok. Ebben a vonatko­zásban az amerikai hadveze­tőség nem volt előrelátó. A katonáknak többnyire rizsföl­deken vagy erdőkben kell mo­zogniuk. Valamennyien pa­naszkodnak, hogy így sokszor belesüppednek az elárasztott rizsföldek közötti laza talaj­ba, bakancsukra rátapad az agyagos föld, sokat szenved­nek a hátukon és oldalukon elhelyezett tehertől a nagy hő­ségben. Ilyen körülmények között nem tudnak eléggé vigyázni, hogy ne lépjenek aknára vágy ne essenek csapdába. Gyako­ri a napszúrás, az állandó iz- zadás okozta bőrmegbetege­dések. Egy amerikai tiszthelyettes. Mark Hutten, aki" végig részt vett az An Lao térségben a Kétfejű sasról elnevezett tisz­togató hadműveletben, fev nvi- latkozott erről egy francia új­ságírónak: „A tengerészcva- logosok nagyon lassan tudtak mozogni a nehéz gránátokkal, alma vetőkkel, hiszen közben a géppisztolyt is vinniök kellett. Szánalmasak voltunk, ahogy gömyedeztünk e terhek alatt, ugyanakkor a Viet Kong köny- nyű fegyverzetével könnye­dén mozgott. Ott szállt ve­lünk harcba, ahol ő akart Nekünk hét órára volt szük­ségünk, hogy három-négy ki­lométert haladjunk előre.” Ha az amerikaiak tehát az ország belsejében akarnának nagyobb számban támaszpon­tokat létesíteni, ehhez több embert kellene ilyen körül­mények közé juttatniuk. Qui Nhon és Án Khe közötti rö­vid utat azonban egy teljes ezrednek kell őriznie, mert e nehéz mozgású csapatok állan­dó partizántámadásnak van­nak kitéve, és gyakori feltöl­tésre, váltásra szorulnak. Ha támaszpontjaikat bizto­sítani akarják, maga az után­pótlás odaszállítása ^nagyobb erőt Igényel, mint ahány ka­tonát a támaszpont be tud fogadni. Sok ember kell ezen kívül a megrongált utak ja­vításához, a hidak helyreállí­tásához, a gépek karbantar­tásához és javításához is. Ez az „improduktív” létszám ó!r landóan növekszik. Ez az oka annak, hogy a dél-vietnami kikötők nem bírják azt a gi­gászi árumennyiséget, amely oda érkezik. Ez az egyik korlát, amely az ellen érvel, hogy az Egye­sült Államok úgy emelje Dél- Vietnamban harcoló csapatai­nak létszámát, ahogyan azt szeretné. így jelentkeznek az amerikaiak szemében a hábo­rú problémái. Pronagandáiuk- ban sem könnyedek többé, egyre ritkábban beszélnek ..villámháborúról”, s egvre többet hosszú, nebéz. belát­hatatlan kimenetelű bcrcrál, A tények u n van is makacs dolgok: mind kevesebb az olyan hisz^kenv amerikai „i.-j a villámháború meséiét el­hinné. Máté György Következik: „Felsőbbrendű” gyilkosok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom