Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-06 / 211. szám

Világ prol©*áricri, egyesüljetek! ARA: 50 FILLÉR XXII. ÉVF. 211. SZÁM 1966. SZEPTEMBER 6, KEDD AZ' MSZMP NOGRÁ.D MEGYEI BIZOTTSÁGA- ÉS A MEGYEI IANACS LAPIA — Növekszik az intervenciós csapatok létszáma Vietnamban (2 oldal — Javuló gazdaság — gondokkal <3 oldal) — Gyorslista az í. Békekölcsön sorsolásáról (4 „idaJ) A „Vörös zászló hőseinek útján!“ „Szép élmények, izgalmas akciók, nemes vetélkedők Ünnepi nagygyűlések, gazdag program a XVI. bányásznapon várnak rátok” Salgótarjánból indult útjára az új mozgalom Vasárnap érkezett csúcs­pontjához a több napos sal­gótarjáni úttörő program. Már reggel fél kilenckor megindul­tak a pajtások az örsi- és csa­patzászlók alatt a Zója-liget- be. Közel ötezer úttörő és ven­dég jött össze a város egyik legszebb ligetében, és izga­lommal várta a tíz órát: az országos jelentőségű ünnepség kezdetét. A Magyar Televízió három kamerával és közvetí­tő kocsival, a hazai sajtó pe­dig mintegy harminc tudósí­tóval és riporterrel készült fel, hogy az ország egymillió-két­százezer úttörőjét megmozgató eseményről tájékoztassa a közvéleményt Tíz órakor megszólaltak a harsonák, és kezdetét vette az ünnepség. A díszemelvény két oldalán úttörő és katonai dísz- egység sorakozott fel. A párt, az állami és a KlSZ-vezető- ket, az ünnepségen részt vett munkásmozgalmi veteránokat, n megyék küldötteit, a több száz szülőt és vendéget Géczi János elvtárs. a megyei párt- bizottság titkára köszöntötte. Majd így folytatta: — Salgótarjániból a magyar munkásmozgalom egyik jelen­tős központjából indítjuk a „Vörös zászló hőseinek útján elnevezésű mozgalmat. Ezt a megtisztelést az teszi indo­kolttá hogy megyénk igen gazdag szabadságharcos, for­radalmi hagyományokkal ren­delkezik. E forradalmi hagyo­mányok szelleme él megyénk dolgozóiban. A mozgalomról szólva Géczi edvtárs kiemelte: — A forradalmi emlékek eleven ismerete és ápolása hozzásegít, hogy igazán becsül­jük haladó hagyományait, hogy szocialista hazánk eredmé­nyeit még inkább magunkénak ismerjük, szeressük és készek legyünk gyarapítaná, tovább­fejleszteni és megvédeni. Végül így fejezte be: — Ehhez kívánok az ország valamennyi kisdobosának és úttörőjének sok sikert! lyeket a nyár elején a Ma­gyar Néphadsereg adott át őrzésre az úttörőknek, négy katona kíséretében négy ifi­vezető hozta. A Rákóczi-sza­badságharc hősi zászlaját a nyári hónapokban nógrádi, he­vesi, borsodi, szabolcsi és Haj- dú-Bihar megyei pajtások őriz­ték. és táboroztak alatta. A négy zászlót — a nógrádi par­tizánok. a csepeli vörös ezred, az 1848-as, valamint a Rákó- czi-szabadságharc lobogóit —, most visszaadták a Magyar Néphadsereg katonáinak to­vábbi őrzésre. Ezután Szabó Ferenc elv- táns. a Magyar Úttörők Orszá­gos Elnökségének titkára szólt: — A Magyar Úttörők Or­szágos Szövetségének megala­kulása 20. évfordulóján nép­hadseregünk az úttörőkre bíz­ta a magyar nép szabadság­harcainak, forradalmainak, di­cső jelképeit. A nyáron ezek a zászlók bejárták az egész or­szágot — majd így folytatta. — Őrizzétek szívetekben a vo­ids zászló hőseinek tiszteletét, kövessétek példájukat, tettek­kel, tanulással és munkával bizonyítsátok, hogy méltók vagytok elődeitekre. Járjátok a vörös zászló hőseinek útját. Szabó elvtárs ezután átadta a zászlókat a Magyar Néphad­sereg képviselőinek. — Katonák! Azzal nyújtjuk vissza e zászlókat, hogy önök­kel és a KISZ tagjaival együtt tovább őrizzük eszméit^ to­vább folytatjuk apáink mun­káját, építjük és védjük sze­retett hazánkat. Marties Pál vezérőrnagy vet­te át a szabadságharcos és munkásmozgalmi zászlókat. — Büszkék vagyunk arra, hogy dorefcas munkátokkal ki­érdemeltétek ezt a kitüntető bizalmat. Mi, a hadsereg ka­tonái ígérjük nektek — pajtá­sok —, hogy e zászlók alatt harcoló hazafiak példájához híven, becsülettel teljesítjük kötelességünket. Váljatok a vörös zászló hőseinek méltó utódaivá, és legyetek jó út­törői a Magyar Népköztársa­ságnak. A forradalmi zászlókat, me- (Folytatás a 2. oldalon) Vasárnap ünnepi nagygyűléseken emlékeztek meg a XVI. bányásznapról Nagybátonyban, Mátranovákon és Mi- zserfán. Délután valamennyi helyen gazdag kultúr- és sport- program volt, amelyben a helyi csoportokon kívül fővárosi művészek is részt vettek. Több helyen kiállításokat is ren­deztek. Nagybátonyban a híradástechnikai, ezenkívül villa­mos háztartási berendezést, bemutató Mizserfán repülő-, hajómodellező és könyvkiállítás nyílt. A gazdag programot este mindenütt bányászbállal fejezték be. Jakab Sándor: Megváltozott a bányász élete Nagybátonyba már a kora délelőtti órákban érkeztek az autóbuszok, hozták családostól a környék bányászait. A sza­badtéri színpadon, az ünnepi nagygyűlés elnökségében a bá­nya vezetői, élenjáró dolgozói között foglalt helyet Jakab Sándor elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának pót­tagja, a belügyminiszter első helyettese, Simon Antal, a Bá­nyász Szakszervezet főtitkára és a csehszlovák Nováki Bá­nyaüzem küldöttsége. A bá­nyászhimnusz után Jakab Sán­dor elvtárs emelkedett szólás­ra. Megemlékezett a bányászok harcos múltjáról, az 1919-es tatabányai eseményekről, az első nagyjelentőségű politikai megmozdulásról, a túlerő által megbuktatott Tanácsköztársa­ság utón. — Az akkori események megmutatták a magyar mun­kásosztály szocializmushoz va­ló vonzódását, azt, hogy nem lehet a munkásosztályból ki­irtani a szocializmus eszméit. Ezt bizonyították a Horthy-fa- sizmus alatti sztrájkok, felvo­nulások, a partizáoharc. Ké­sőbb a felszabadulás után a bányászok a kommunista párt vezetésével, kiemelkedő mun­kával segítették a népi de­mokrácia fejlődését — mon­dotta többek között Jakab elvtárs. — Ma más a bánya, meg­változott a bányász élete és megváltozott masga a bányász is. A gépek a technológia fej­lesztése jó hatással volt a bá­nyászokra is. A hős bányász, jelzőt néha gúnyosan is hasz­nálják, de van hős bányász, hiszen nemcsak a fegyveres harc szül hősöket, hanem a békés építőmunka is. A kong­resszusi verseny igazolja, hogy a bányászok érdemesek erre a jelzőre. A továbbiakban Jakab elv­társ a párt IX. kongresszusá­ra való készülődésről, maid a szénbányászat jövőjéről be­szélt. — A gazdaságosság, a mű­szaki fejlesztés, a nagyüzemek, a nagy teljesítményű aknák szerepe kerül előtérbe. Kányá- son már van jó példa erre. A szénhidrogénnek, mint ener­giahordozóknak a jelentősége fokozódott a világon. A szén részesedése csökken, ugyanak­kor az olcsóbb, jobb minősé­gű gázé és olajé növekszik. Magyarországon a szénterme­lés csökkenő tendenciát mutat, és ez a foglalkoztatottságot is érinti. A kormány ismeri a gondokat, foglalkozik velük, és megtalálja a megoldást — mondotta — majd végül az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről tájékoztatta • nagygyűlés résztvevőit. Jedlícska Gyula: gorói. Ünnepi beszédet Jed- licska Gyula mondott. — Negyvenhét évvel ezelőtt. 1919. szeptember 6-ón dördült el a gyilkos csendőrsortűz Ta­tabányán. Az áldozatok között volt Tóth Bucsoki József mát- ranováki bányász is. Rájuk emlékezünk a tizenhatodik bányásznapon. Ezután a nemzetközi hely­zetet ismertette, majd arról a nagyszerű munkáról beszélt, amelyet megyénk dolgozói a párt IX. kongresszusára való készülés során végeznek. A megyei pártbizottság első tit­kára ezután a bányászok vár­ható jövőjéről szólt. Választ adott több felmerült gondra, elsősorban arra, mi lesz a bá­nyászokkal, ha csökkenteni kell a szén termelését. — Csak akkor leszünk versenyképe­sek, ha jobbat és olcsóbban termelünk — jelentette ki az előadó. — A kormány és az MSZMP Központi Bizottsága megérti a mi gondunkat és segíteni is akar. A szénbányá­szatból felszabaduló munka­erő másirányú foglalkoztatá­sára gondol akkor, amikor új beruházások megvalósítását teszi lehetővé a megyében. A Salgótarjáni Acélárugyár bő­vítése mellett mintegy kétszáz külön autóbuszokon érkeztek Mizserfára. a bányásznapi ünnepségre. A művelődési otthon udva­rán gyülekeztek az ünnepély részvevői, A helybeliek, a mátraszeleiek, jános-aknaiak, kazáriak, rákóczi-telepiek. Bányászok, akik a dolgos hétköznapokon váll-váll mel­lett dolgoznak a bányák mé­lyén. Sokan eljöttek a hoz­zátartozók közül is. Köszön­teni azokat a dolgotokat, apákat és nagyapákat, akik a múltban és napjainkban is az egyik legnehezebb munkát végzik. A bányászhimnusz után úttörő fiatalok szavalattal kedveskedtek az ünnepeitek­nek. Sándor Gáspár bánya­vezető üdvözlő szavait köve. tőén Matúz József, a megyei pártbizottság titkára mon­dott ünnepi beszédet. A bányászok régi és mai életéről szólt. A harcos múlt­ról, a derék jelenről, a ne­héz munkáról, a múlt és a jelen különbségeiről. Emlé­keztetett azokra az időkre, amikor szigorú elnyomás, megtorlás volt a bányászem­ber bére, ha hallatta szavát a munkásjog és a szabadság Akkor leszünk versenyképesek, ha olcsóbban, jobbat termelünk Már szombaton este meg­kezdődött a bányásznapi ün­nepség Mátranovákon. Zene­szó köszöntötte a bányászokat koszorút helyeztek el a Szov­jet Hősök Emlékművénél. Kedves színfolt is akadt az előestén: négyes névadó ün­nepséget rendeztek. Vasárnap reggel zeneszó éb­resztette Mátranovák, Nádúj­falu és Homokterenye lakóit. A szabadtéri színpadon ötszáz villanyégőből képezték ki a bányászjelvényt, és egy akna­tornyot. A dísztribünön helyet foglalt Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei bi­zottságának első titkára, Wlodzimierz Balelki vezetésé­vel a lengyel, Matous Mirosz- láv vezetésével pedig a cseh­szlovák küldöttség. Ott voltak az üzem párt-, és gazdasági vezetői, a bánya legjobb dol­Wlodzimierz Balelki bányamérnök vezetésével a lengyel Walbrzych bányaváros Thore2 aknájának hattagú küldöttsé­ge tartózkodott megyénkben. A lengyel küldöttek a maira- nováki ünnepségen vettek részt millió forintos beruházási ösz- szegből már épül az új Tűz­helygyár. A jövő évben ugyan­csak kétszázmillió forintért megkezdik az új Bányagép­gyár építését is. Fejlesztjük az üveggyárakat, Nagybátony tér­ségében pedig új üzemet sze­retnénk létrehozni. Ezek a be­ruházások biztosítják a bányá­szok, bányászfeleségek és a fiatalok munkába állítását, foglalkoztatását. A bányásznap mátranováki programjában délután sport- ős kultúrműsor szerepelt. Mafúz József: Elismerés a mizserfaiabnak Mintha az idő is kárpótol­ni szerette volna a bányászó, kát a tárnák mélyén eltöltött évekért; ragyogó napfényben fürdött a táj. Zászlók lobog­tak az épületeken. A környe­ző községek, telepek lakói érdekében. Szólt a, ma bányá­száról is, akinek egy jobb, szebb élet jutott osztályrészül. Az az élet, amiért harcoltak. Elismerően beszélt a mi- zserfai bányaüzem dolgozói­nak szép eredményeiről, a termelési terv túlteljesítésé­ről, a költségszint csökken, léséről, a kongresszusi mun. Ica versenyben elért jó ered­ményekről. De a bányászsá- got foglalkoztató gondokról is szólott. E gondok megoldásá­nak feltételéről, az olcsóbb termelés in eg valós ít ás áról. Az ünnepi beszéd után is­mét szavalatok hangzottak el, majd a bánya vezetője ju­talmakat adott az élenjáró bányászoknak. Az Intema- rionáléval fejeződött be az ünnepség első része. Ezután kialakultak a beszélgető cső- portok. A szlovákiai Dolina- bánya küldötteit sokan vet­ték körül. Délután kultúrműsorral folytatódott az ünnepség. Es­te bányászhattál ért véget az idei bányásznap. A díszemelvénnye! szemben sorakoztak fel a megyék küldöttei, kiváló úttörők a „Vörös zászló hőseinek útján” moz­galmat meghirdető zója-ligeti ünnepségen (Koppány György felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom