Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-30 / 232. szám

NŐGRÄD J966. szeptember 30. péntek 9 Néger­tüntetések SAN FRANCISCO (MTI) A kihirdetett kijárási tila­lom ellenére folytatódtak a zavargások San Francisco né­ger negyedében. Ismét gyuj tópalackok hul­lottak épületekre és jármü­vekre. A UPI hírügynökség jelentése szerint az éjszakai órákban fegyverropogás is hallatszott. A négerek saját maguk Is felállították rendfenntartó, karszalagos erőiket. Ezek fe­gyelemre szólítják fel a tün­tető néger fiatalokat. A zavargások — mint isme­retes — akkor kezdődtek, amikor egy fehér rendőr aevonlőtt- epv 16 éves néger fiút. A rendőr azt állította, hogy a gyermeket autólopá­son érte. Husk hajthatatlan SAIGON (MTI) Amerikai repülőgépek szer­dán újabb támadásokat intéz­tek a VDK ellen. Az eddig beérkezett jelentések szerint az észak-vietnami légelhárí­tás egy támadó gépet lőtt le. Saigonban bejelentették, hogy amerikai tengerészgyalo­gosok két ízbén heves harcot vívtak a demilitarizált övezet közelében. Rusk amerikai külügymi­niszter szerdán visszautasítot­ta Fulbright szenátornak, a szenátus külügyi bizottsága elnökének javaslatát, hogy szüntessék meg a VDK elleni amerikai bombatámadásokat. A VDK külügyminisztériu­ma tiltakozott a japán kor­mánynál amiatt, hogy tá­maszpontjait a vietnami hábo­rú céljaira az amerikaiak rendelkezésére bocsátja és ha­dianyagot így napalm-bom­bákat — szállít az Egyesült Államoknak, A Nhan Dán szerdai szá­mában erélyesen tiltakozott a thaiföldi hatóságok magatar­tása ellen. Thaiföldön ugyanis az ott élő vietnamiakat üldö­zik. Egy önjelölt argentin akció- csoport szerdán jelképesen megszállta a Malvinas sziget- csoport fővárosát, Port Stón- leyt. Elrabolt utasszállító gé­pen érkeztek oda. A DC—4-es típusú utasszál­lító repülőgép szerdán, ma­gyar idő szerint a kora reg­geli órákban szállt fel Buenos Ai résből egy déli város felé. Amikor a gép körülbelül 900 kilométernyire eltávolodott a repülőtértől, váratlanul meg­változtatta útirányát és a brit fennhatóság alatt álló, a kon­tinens csücskétől 480 kilomé­terre fekvő Port Stanley felé vette útját A pilóta rádión közölte, hogy a gépet elrabol­ták. A tizennyolc főnyi „Tacura” fedőnevű, szélsőséges naciona­lista kommandó vezetője Dar- do Cabo újságíró, egy jólis­mert szakszervezeti vezér hu­szonötéves fia volt akit az anti-peronista Aramburu kor­mányzat idején bombamerény­let elkövetése miatt börtönre is ítéltek. A csoportban (szere­pe volt egy nőnek is: Maria Verriernek. Az ismert újság- írónő és drámaíró, a Peront követő ideiglenes kormány egyik miniszterének az uno­kahúga. A társaság hajnalban misét hallgatott aztán a többi utas­sal együtt — felszállt a gépre. Útközben az egyik terrorista pisztolyt rántott és Emesto Fernandezt, a gép parancsno­kát az útirány megváltoztatá­sára kényszerítette. A pilóta szakmai bravúrjá­nak köszönhető, hogy nem tör­tént semmi baj. Port Stanley repülőtere ugyanis legfeljebb sportgépek leszállására alkal­mas. Az utasszállító óriásgép alaposan túl is szaladt a be­tonon, és a repülőtér mellett fekvő lóversenypályán állt meg. A hírügynökségek úgy tud­ják, hogy az akciócsoport ar­gentin nemzeti lobogókat tű­zött le a gép mellé és beje­lentette : birtokba veszi az egész szigetcsoportot A re­pülőtér Port Stanley feliratú tábláját a Puetro Rivero fel­irattal helyettesítették. Le­fegyverezték a brit őrséget és közülük ötöt túszként foglyul ejtettek. Alighanem merő véletlen- ségből — a gép utasai között volt Jose Maria Guzman, Ti- erra del Fuego tartomány és a déli területek kormányzója, akinek illetékességi körébe tartozik — elméletileg — az Argentína áltól igényelt szi­getcsoport is. Guzman csütörtökön a haj­nali órákban rádióüzenetben kérte: küldjenek az utasok el­szállítására egy másik gépet, mert a DC—4-es beleragadt a lóversenytéri sárba. Az újabb jelentések szerint a brit karhatalom hozzálátott a csoport lefegyverzéséhez, amely túszait szabadon bocsá­tottá. Ugyancsak a szerda esti órákban történt, hogy Michael Creswell brit nagykövet Bue­nos Aires-i rezidenciájára két fekete gépkocsiból tüzet nyi­tottak. A házban nagyszabású előkészületeket tettek a foga­dásra, amelyet Fülöp edin­burghi herceg, II. Erzsébet királynő férje adott az argen­tin függetlenség kikiáltásának 150. évfordulója alkalmából. A merénylet időpontjában a herceg is az épületben tartóz­kodott. de nem történt senki­nek semmi baja. — Ezzel egy- időben Rosarióban megrohan­ták az angol konzulátust, le­tépték II. Erzsébet. Viktória királynő és Churcill arcképét. Ongania tábornok, Argen­tína köztársasági elnöke, csü­törtökön délelőtt bejelentette, hogy a repülőgéprablókat szi­gorúan felelőségre fog ják von­ni —, tekintet nélkül arra. hogy a szigetekre vonatkozó argentin követelés változat­lan. Vált merő nacionalisták bravúr ja Elraboltak egy repülőgépet Tüntetések Anglia ellen Argentínában BUENOS AIRES (MTI) Sukarno-ellenes tüntetés DJAKARTA (MTI) Az Antara hírügynökség jelenti, hogy az indonéz fővá­rosban csütörtökön délelőtt Sukarno ellen tüntettek a fő­iskolás Kami, és a középisko­lás Kappi akciófront szélső- jobboldali diákjai. A suhancok tehergépkocsi­kon vitették magukat keresz- tül-kasul a városon. Az au­tókra Sukarno-ellenes és kommunistagyalázó jelszava­kat függesztettek. Követelték Sukamo azonnali lemondatá­sát és „a kommunizmus vég­leges felszámolását Indonéziá­ban. Előzőleg »díszőrséget” álltak a szeptember 30-a ak­ció során megölt hat tábor­nok emlékére. A fiatalok kö­zül sokan „harci öltözéket” viseltek —, írja az Antara. A jobboldali tüntetők ezu­tán a kínai negyedbe hajtat­tak, ahol az. idén kétszer is feldúlták a kínai nagykövet­séget. Az AP hírügynökség be­számolója szerint az elnöki palotát katonai egységek és páncélosok védelmezték a több tízezer tüntető esetleges rohamával szemben. Drót­akadályokat is fektettek az útvonalakon, amelyek a pa­lotához vezetnek. Sukarno va­lószínűleg rezidenciáján tar­tózkodott. Mint az AP írja: az elnök azt tervezte, hogy csü­törtökön két napra — nyil­vánvalóan a várható tünteté­sek elkerülésére — Köaép- Jávába utazik, tervét azonban Suharto tábornok keresztül­húzta. A nyomorúság kirakata Újságírói jegyzettömbbel a kezemben keresztül-kasul utaztam a Koreai-félsziget — ahogy a koreaiak nevezik ha­zájukat: a Hajnali Frtsseség Országa — északi részét. És sikerült felkeresnem sok vá­rost. tartományt a 38-ik szé­lességi körtől délre, amely 1945 őszétől határvonal lett a mezőgazdasági Dél és az ipari Észak között. Az észak- kareai és a dél-koreai föl­dön az emberek egy nyelven beszélnek, egyforma nemzeti viseletben járnak, azonosak a szokásaik és a hagyományaik. Itt északon és ott délen egy az ég, egy a tenger, egyfor­ma az éghajlat, egyforma al­tatódalt énekelnek az anyák. •lelek a térképen Csak a sors különböző. Láttam, milyen boldogan mosolyogtak az észak-koreai geológusok, építészek, vasuta­sok, akik új ásványi lelőhe­lyeket jegyeztek a térképre, erőműveket, Vasutakat adtak át rendeltetésüknek. Délen pedig láttam az emberek sze­mében a haragot, és a fel­háborodást, amikor a térkép­re néztek, amelyen barna, kék. sárga, fekete köröcskék és háromszögek jelzik a dél­koreai földön levő amerikai katonai támaszpontokat. „Nem az amerikai támasz­pontok vannak Dél-Koreá!ban, hanem Dél-Korea — csakúgy mint Okinawa — tévedt az amerikai támaszpontok közé” — mondják keserű iróniával a dél-koreaiak. Az Egyesült Államok, a több mint húsz esztendeje tartó megszállás alatt kelet-ázsiai agresszív po­litikája egyik fő támaszpont­jává változtatta a Koreai-fél­sziget déli részét. E támasz­pontnak pedig különös jelen­tőséget tulajdonítanak most, amikor Washington a vietna­mi háborút minden eszköz­zel tovább folytatja. Több mint harminc nagy hadi támaszpont és több száz más katonai objektum hálóz­za be Dél-Koreát. A dél-ko­reai parasztoktól körülbelül 600 ezer hektárnyi jó földet vettek el tüzérségi és tank- gyakorló-terek, arzenálok, ka­tonai javítóműhelyek, hangá­rok, kaszárnyák és parancs­noksági épületek céljaira. Ezért is tragikus az amúgy is földben szűkölködő parasz­tok helyzete. Északon és délen Az észak-koreai városokat járva egyetlen munkanélküli­vel, vagy részleges munkanél­külivel sem találkoztam. El­lenkezőleg, sok helyütt olvas­ható, hogy a különböző üze­mek munkásokat keresnek. Dél-Korea városaiban — Szöulban, Incsonben, Teguban — azonban nem kell sokat né­zelődni, hogy meglássuk a gyárak és üzemek kapuin kí­vül került, elcsigázott embe­reket Ott ténferegnek a pia­cokon, minden utcában, a fo­lyópartokon és természetesen elsősorban az élelmiszerüzle­tek előtt, ahol adományokért nyújtják a kezüket — Gyárak, öntözőcsatomák. Iskolák helyett laktanyákat és börtönöket építenek — mon­dotta nekem Kim Szék szö­uli vasutas. Dél-Koreában körülbelül 7 millió a teljes és részleges munkanélküli. A családok százezrei éheznek. A költség- vetés 70 százalékát felemész­ti a „nemzeti” hadsereg és a 60 ezer főből álló amerikai megszálló hadsereg.. Dél-koreai munkásoktól és parasztoktól hallottam, hogy súlyos teherként nehezednek vállaikra a külnöböző adók. Több mint százhúsz adófajtát neveztek meg nekem (az ál­lam, a hadsereg, az egyház, a külföldi „szakemebrek” stb, stb. céljaira.) — Kevés a pénzünk, kevés a rizsünk, kevés az iparcik­künk, kevés az orvos — mondta Ingerült hangon egy Szöul melletti faluból való pa­raszt. — Csak az amerikai „tanácsadókban” dúskálunk, ök az urak mindenütt: a hadseregben, a bankokban, a minisztériumokban, ök tivor­nyáznak a vendéglőkben, csú­fot űznek feleségeinkből, le­ányainkból... Eg-y kísérlet csődje Dél-Koreában a kis vállal­kozók is küzdelmes •'életet él­nek. Elnyomja és megfojtja őket az amerikai tőke, amely keze közé kaparintotta a dél­koreai gazdasági élet kulcs- ágait. Még a szöuli sajtó sem titkolja, hogy tizenöt eszten­dő alatt, 1900-ig 1500 dél­koreai közép- és kis vállalat ment tönkre, mert nem bírta a versenyt az amerikai mo­nopóliumokkal. Azóta a cső­dök száma emelkedett. Még az amerikai sajtó is beismeri, hogy Dél-Korea azon ázsiai országok közé tartozik, ahol a legalacsonyabb az élet- színvonal. De hiszen, több mint 21 esztendővel ezelőtt, ugyanez az amerikai sajtó Li- Szin Man-t dicsőítve azt han­goztatta, hogy ez az „erős egyéniség” az amerikaiak se­gítségével” a szabad világ ózssiai kirakatává” változtatja Dél-Koreát. A „kísérlet” csak­nem tizenöt évig tartott. És mit eredményezett? Dél-Korea a nyomorúság és a börtönök kirakatává vált, Li Szín Man pedig a népfelháborodás elől kénytelen volt titokban a Ha­waii szigetekre menekülni... Az amerikaiak most min­dent kipréselnek Pák Csöng Hi diktatúrájából. S az ered­mény? A dél-koreai gazdasági életben aligha látható a vi­rágzás. Láthatók viszont az új rakéta támaszpontok, a kon­centrációs táborok, s az új dél-koreai hadosztályok, ame­lyeket amerikai hajókon és repülőgépeken szállítanak a dél-vietnami dzsungelekbe. Az új amerikai „kísérlet” foly­tatódik, ezúttal Pák Csöng Hl segítségével. És semmi jobb nem vár rá, mint az előzőre... A. T. ítélet Nürnbergiben Az ítélet, az amerikai—angol—francia—szovjet Nem­zetközi Katonai Törvényszék ítélete ma húsz eszten­deje hangzott el a hitleri Németország háborús főbű­nösei felett. Jelképes is, hogy a bíróság éppen Nürn- bergben hívta tetemre a náci rendszer főkolompo­sait — abban a városban, amely egykor erőt fitog­tató parádéik, s embertelen törvényeik meghirdetésé­nek színhelye volt. Noha az ítélethirdetést olyan vér- özön előzte meg, hogy a náci háborús bűnök minden különösebb bizonyítási eljárás nélkül is nyilvánvalóak voltak a világ színe előtt, a győztes nagyhatalmak ra­gaszkodtak a bírósági eljárás szigorú törvényességé­hez. Nem a bosszúállás, hanem az igazságosság vezé­relte őket. Az ítélet 1946. szeptember 30-án és október 1-én hangzott el, ám maga a por csaknem pontosan egy évvel korábban kezdődött: 1945. október 18-án, s a Nemzetközi Katonai Törvényszék az előkészítő mun­kálatok során több mint százezer dokumentumot gyűjtött össze, több ezer méter filmszalagot és 25 ezer fényképfelvételt, amelyek sok esetben magukra a náci háborús főbűnösökre is döbbenetes hatással voltak. A Nemzetközi Katonai Törvényszék a pör mintegy tizenegy és félhónapos időtartama alatt 403 nyilvános ülésén meghallgatott 116 tanút, s megvizs­gált kétezer írásbeli tanúvallomást „Ha bizonyos cse­lekmények vagy szerződésszegések bűncselekménynek tekinthetők — mondotta a pör amerikai főügyésze, Robert Jackson —, ezek egyformán bűnök, akár az Egyesült Államok, akár Németország követi el azokat. Nem akarunk olyan büntetőjogi rendszabályokat te­remteni mások ellen, amelyeket magunk ellen nem kívánnánk alkalmazni”. A nürnbergi ítélet óta húsz év telt el. Két évti­zed alatt a világ sokat változott. S e változások kö­zül az egyik legszomorúbb talán az, amiért ma em­lékeztetni kell a nürnbergi perre. Hazánkban néhány hónapja hosszabb ideig műso­ron volt egy kitűnő amerikai film: az Ítélet Nürn­bergben. Játékfilm volt ugyan, de a valóség egy ré­tegét mutatta be, a nürnbergi per, egy amerikai bíró működésének egy epizódját. A film végén felirat je­lent meg: azokat a jólismert számadatokat tartalmaz­ta, hogy a náci háborús bűnösök közül napjainkban hánynak van a Német Szövetségi Köztársaságban vagy éppen a NATO-ban felelős funkciója, hány elítélt van szabadlábon. Néhány perccel korábban pedig azt a jelenetet láthattuk, amely ezeket a számokat megma­gyarázza: az amerikai bírót Washingtonból Európába érkezett politikusok az ügyek gyors lezárására sürge­tik, mert a hidegháború kialakuló fagyos légkörében az Egyesült Államoknak szüksége van a német kato­nai és gazdasági potenciálra. A Német Demokratikus Köztársaságban tavaly do­kumentumkönyvet adtak ki, amelynek adatai szerint 1964-ben a Német Szövetségi Köztársaság huszonegy felelős kormánytisztviselője, száz tábornoka és ten­gernagya, 828 bírája és ügyésze háborús bűnös volt Egy évvel később a nyugatnémet parlament úgy dön­tött, hogy napirendre tűzi a náci bűnök elévülését A világméretű felháborodás kényszerítő hatására az ere­deti határidőt a bonni parlament öt évvel meghosszab­bította: még öt évig bíróság elé kerülhetnek a bujká­ló vagy éppen leplezetlen háborítatlanságban élő há­borús bűnösök. Azután azonban bonni mércével el­évül, amit az emberiség ellen elkövettek. Mi több most szeptember 15-én az AP amerikai hírügynökség azt jelentette, hogy a bajor igazságügyi hatóságok fontolóra vették: megkegyelmeznek Ilse Kochnak, akit életfogytiglani börtönre ítéltek. Ilse Koch a buchen- waldi koncentrációs tábor réme volt, aki áldozatai­nak bőréből lámpaemyőket készíttetett, s akinek bün- tetéísét annak idején még amerikai bíróság szabta ki. A nürnbergi ítélet kihirdetésének évfordulóján te­hát sajnálatosan bő anyag áll rendelkezésünkre az elmélkedéshez. Éppen ezért korántsem alaptalan, ha a világ emlékezteti az Egyesült Államok vezetőit: va­lamikor volt egy ítélet Nürnbergben. Húsz esztendeje még ítélkeztek azok fölött a német tábornokok fölött, akiknek nagy része napjainkban az Egyesült Államok katonai szövetségese. Húsz esztendeje még börtön járt azért, mit ma a Német Szövetségi Köztársaságban va­laki aktív miniszterként is megtehet: a szomszédos országok határainak megváltoztatását követelő izga­tásért. Igen, volt egyszer egy háború, és volt egyszer ítélet Nürnbergben... És a világ emlékezik rá! Serény Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom