Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-29 / 231. szám
4 NOG R A C T966. szeptember 29 esCftPfi öA Az áldozaté a szó Nyomoz a város — 4 hűtlenség ára — Nagymama hiába szólt Az augusztus tizenharmadikát követő napokba® gyakran állítottalk meg ismerősök az utcán: „Megvan- e már a salgótarjáni Szabadság téri kirakatbetörő? Mégis csak hallatlan, hogy a város szivében. .. Tényleg nincs meg?! No. nekem megmondhatod...” Ügy látszik, a tarjániak hozzászoktak, hogy mifelénk fehér holló számba megy a felderítetlen bűncselekmény. Meglátszik az is, — s ez még fontosabb! —, hogy az embereket felháborítja a társadalmi tulajdon megkárosítása; s őszintén kívánják, hogy a tettes mielőbb kézre kerüljön. Pontosan így vélekedett B. Tibor is, az Öra- Ékszerbolt vezetője; akitől a betörő három órát vett el és ilyenformán joggal nevezhető a bűncselekmény „áldozatának.” — Bizonyosak voltunk abban, hogy meglesz a betörő, — említette beszélgetésünk során. — Az elfogás érdekében nem egy bejelentés érkezett a rendőrségre. A siker, bizonyára ezek nélkül is bekövetkezett volna, de valószínűnek tartom, hogy a becsületes emberek segítsége gyorsította a rendőri munkát. A magunk részéről igyekszünk megnehezíteni az augusztusi betörés tetteséhez, Hényel Miklóshoz hasonló szem lyek dolgát. Sűrűbb rácsot rendeltünk, s a jövőben még külön engedéllyel sem hagyunk értékesebb tárgyat éjszakára a kirakatban. ■ — De ha megmondja, hogy miattam volt?!... Jaj, mit is tettem, miért is tettem... A fiatal lány egy férfi ismerősével ment este a sétányra. Ott bizony nem úgy viselkedett. amint élettársa joggal elvárhatta volna. És — amint már későn bánva mondja —. csak azért vállalkozott az esti sétára, mert az a másik („Pedig nincs ám olyan csinos, mint Gyula!.olyan nagyon szépen kérte.. . A kiruccanást odahaza cívódás, a jogos szemrehányást késszúrás, azt kórház, letartóztatás követte. — Nagyon-nagyon bánom; soha többé... Meglátja Gyula is, ha kiszabadul... Ami a szép szemeket illeti, azokban K. Jóskának sincs hiánya. értelmes, meleg, tiszta ez a szempár. Gazdája a baleseti sebészeten fekszik, s tizenegy évének minden vitalitásával tekintget a világba. — Ojjé, már semmi bajom! Csak a csontom repedt egy kicsit. — ? ? — Ne ijedjen meg! Mondom, hogy már jól vagyok. Tetszik tudni, az olyan furcsa volt, hogy siettem az iskolába, aztán hirtelen minden sötét lett; aztán itt találtam magam a kórházban. Rossz volt, hogy fáj a fejem, meg hogy hányok... Most már jó lenne hazamenni, meg az iskolába... A doktoroknak más a véle-' ményük; olyan baleset után, aminőt a Csizmadia úti iskola négyes rendű kisdiákja elszenvedett. általában háromheti kórházi ápolás szükséges. Az agyrázkódás, a koponya- repedés nem csekélység! S lám, ezzel fizetett a jóeszú fiúcska csak azért, hogy kö- rúlpillantás nélkül lépett le a járdáról, /s nekiszaladt egy autóbusznak. — Nem is értem, hogyan lehettem ilyen figyelmetlen, — csodálkozik elgondolkodva. — Az iskolában is hallottam arról, hogy vigyázzunk, anyu is mondta, meg a nagymama is. — Mit szólnál, Józsi, ha ezt a beszélgetést megírnám az újságba ? — Nem bánnám! Én már tanultam, és már mindig nagyon vigyázok. Hadd tanuljanak a többiek is. • Baleset is, bűncselekmény is adódik az életben. Alkalom adtán érdemes elgondolkodni, mennyire felelős azért az áldozat —, de azon is, hogy a maga életében ki-ki mit tehet azért, hogy egyik se forduljon elő... — h. s. — O. Mária barna szemei akkorák, hogy alig fémek el az orcáiban. Ügy mondja, hirtelen lesoványodása is hozzájárult ehhez. Sok vért veszített. Hét naipig volt kórházban, a fájdalom, s ráadásul a bánkódás az élettárs, Oláh Gyula miatt. — Maga írta meg az esetünket? Intézze már el a rendőrségen, hogy Gyula ne kerüljön bíróság elé, — kérlel. — Ezt nem lehet elintézni! Az emberölési kísérlet nagyon súlyos bűncselekmény. A megyei TIT besztercebányai vendégei Kedves vendégei érkeztek A vendégek a baráti ío- kedden a TIT Nógrád megyei gad tatás után ellátogattak id. szervezetének. A háromtagú Szabó István bencúrfalvi delegáció tagja Bures, Gallóés műtermébe, a salgótarjáni Kirjpovszki elvtársaik a beszter- bányamúzeumba s a három- cebányai TIT elnöksége kép- napos ittlétük alatt megis- viseletében látogattak hoz- merkednek Nógrád nagyobb zárak, hogy tanulmányozzák művelődési intézményeivel és az ismeretterjesztő munkát fontosabb történelmi neveze- és megyénk életét. tességeivel. Madách plakettek Október elejének egyik legkedvesebb színfoltja Salgótarjánban, hogy Madách Imre halálának évfordulóján a Karancs Szálló mozaiktermében kiosztják a Nógrád megyei Tanács VB Madách-plakettjeit az arra érdemeseknek. Az elegáns teremben baráti beszélgetésre gyűlik össze ilyenkor a város értelmiségének, a kultúra munkásainak népes serege. Zajlik a későig nyúló vita, a városból, a megyéből elszármazott, s ez alkalomra hazalátogató, gyakran országos nevű irodalmárok, írók, művészek, kutatók s az itthon tevékenykedők között, a város kulturális centrummá alakításáról, annak örömeiről, gondjairól, elvekről, gyakorlati problémákról. Október 3. szép hagyománnyá válik most- már. Először 1964-ben, a Madách centenárium programjaként került sor a Madách-hagyo- mány ápolásában kimagasló tevékenységet végzők Madách-plakettel való jutalmazására. A tanács kitüntetését eddig körülbelül harmincán kapták meg. Milyen szempontok alapján, milyen gondolatok jegyében történik a plakettek átadása? Elsősorban természetesen a Madách-hagyo- mány ápolásáért adják át e jutalmat irodalmároknak, színházi szakembereknek, képzőművészeknek, kutatóknak stb. Ezen túl évenként jutalmazzák vele Nógrád történelmi, irodalmi, művészeti hagyományainak felkutatásában és publikálásában kimagasló eredményt elért személyeket, illetve a megye jelenlegi kulturális életében eredményesen tevékenykedőket is. A Madách-plaket- tekkel jutalmazandókat a Palócföld című antológia szerkesztő bizottsága jelöli évenként. . , . Kulturális életünk ezzel az eseménnyel is gazdagodott. A Nógrádban élő értelmiség számára szerény ösztönző segít abban, hogy kibontakozzék alkotókészsége, számot adjon arról mennyit tesz kulturális kincseink feltárásában, szocialista művelődésügyünk továbbfejlesztésében. , Ez az immár hagyománnyá vált ünnepség mindezeken kívül az alkotók és a közönség kapcsolatát is erősíti, amennyiben nyilvános elismerést jelent az alkotóknak. Műalkotás csak akkor válik társadalmi érdekűén művészetté, ha a műélvezők, a közönség áramkörébe kerül, ha kiadják az irodalmi művet, a tanulmányt, színpadon életre keltik a színművet, a közönség elé kerül a film stb A művész (alkotó)—közönségkapcsolat másik formája napjainkban az úgynevezett fehér asztal melletti találkozók szervezése. Természetesen ez esetben Füleki József szerint is (Hidak és partok. Népművelés, 1966. szeptember) „a kölcsönös feltételezettség tudatosságán alapuló viszonyáról lehet szó, amely „egyfelől magába foglalja a művésznek a mai társadalmi viszonyok által kialakított és determinált ízlés- és közönségrétegekről szerzett ismeretét: tekintettel van e rétegek kulturáltságára, tudatállapotára, igényeire, ízlésére. Másfelől — a befogadó oldaláról — fokozatosan bővülő jártasságot tételez fel a mai művészet dolgában: törekszik a művészetre ható társadalmi erők megismerésére, a kifejezésformák, a stílus, a nyelvezet elsajátítására is, utat keres az alkotói szándék megértéséhez, érdeklődik a művészet iránt — és nem egyszerűen (vagy csak) kikapcsolódást kér számon az alkotástól. E kölcsönösség tehát az alkotót az arisztokratikus távolállás közönyétől, a befogadót pedig a spontán műélvezés közönyétől mozdítja el, egymás felé indítva mindkettőt.” A Madách-plakettek kiosztásának ünnepélyes aktusa ilyenformán nemcsak eseményként jelentős (sőt, elsősorban nem akként az!), hanem a benne rejlő ösztönzők, lehetőségek vonatkozásában. Tágabb értelemben nemcsak a művész és a közönség, hanem a kulturális élet valamennyi munkása és a lakosság egymáshoz való közelítésében, „elmozdításában” tölthet be a jövőben is szerepet. Reméljük — nem ünneprontásként — az október 3-i művészklubbeli kedves ünnepségen a beszélgetések kapcsán — egyében kívül -r- e gondolatok is szóba kerülnek. Hiszen ezek kitüntetett és kitüntető számára egyaránt hasznosak lehetnek. > Tóth Elemér A fegyveres testületek tagjait ünnepeljük minden év szeptember 29-én, akik szocialista társadalmunkat védelmezik és akik folytatják a szabadságharcos elődök hősi erőfeszítéseit. Ezek a katonák néphadseregünl. tagjai, a rendőrség, határőrség egységeiben teljesítenek szolgálatot. Es ez meghatározza tevékenységük jellegét: védik a népi va- gyontf lesújtanak arra, aki kárt okoz szocialista társadalmunknak. Nógrádban különösen jelentős számunkra a fegyveres erők napja. A múlt kizsákmányoló rendszerével fegyverrel is szembenálló erőknek itt volt a bölcsője. És ez meghatározza a mai nap jelentőségét, hiszen a nógrádi szén- medencében találkozott a partizánmozgalom a kommunista hazafiak elképzelésével: megszabadítani a hazát a fasiszta nyűgtől és megteremteni a milliók számára boldog társadalmat. Fegyverrel és politizálva — a kettő elválaszthatatlan volt már akkor és az ma is. Az már csak magától következő folytatás volt, hogy a partizánegység tagjai az ország felszabadulása után elsők között jelentkeztek a megalakuló néphadseregbe és hosszú éveket szolgáltak, mint Bojtos Sándor, Nógrádi Sándor Magyarországon> Barboriák Pál Csehszlovákiában. Nemcsak kezdeményezői voltak egy sokak által várt és áhított új korszaknak, hanem védelmezték is azt fiatal korában. Ennek az áldozatos, hősies harctület tagja, sokoldalú feladatot old meg. Építi az országot, ha kell ott van a gáton és nem véletlen, hogy tavaly, a 120 napig tartó, nagy dunai árvízveszély elhárítása éppen néphadseregünk jól felszerelt egységeinek köszönhető. kapcsolatok segítségével. tis2Uí eszközökkel történik. Ezt mutat• ja a legutóbb lezajlott Vltava- hadgyakorlat is, ahol négy ország néphadseregei tettek tanúbi- zony ságot magas fokú harci felké- szültségükről. Joggal mondta Ma- ünovszkij marsall a hadgyakorlat nak és helytállásnak folytatói ma néphadseregünk fiatal katonái, a rendőrség törvényt, jogot, államot védelmező tagjai, határőreink, a fegyveres testületek valamennyi tagja. Alkotmányban rögzített kötelesség a haza védelme, azé a hazáé, amelynek fogalma egy lett a néppel. Ma a katona, a fegyveres tesÁm nem kell messzire mennünk. Somoskőújfalu határában is katonáink dolgoznak. Vasutat építenek és közben tanulnak. Politikát és szakmát, megtanulják mit jelent a haza védelme a szocialista társadalomban. A haza védelme a nemzetközi, testvéri után, hogy a szocialista országok védelme, a szocializmust építő népek munkája, biztonsága jó kezekben van. Ezért köszöntjük megkülönböztetett szeretettel fegyveres erőink valamennyi tagját, kívánjuk, hogy feladatukat a jövőben is sikerrel lássák el társadalmunk sikeres építése érdekében.
