Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-25 / 228. szám

1D66. szeptember 25. vasárnap NÓGRÁD 5 Egry szövetkezet— három kesdeményesés Mit tesznek a jövedelmező gazdálkodásért a nőtincsi Néphadsereg Termelőszövetkezetben Három éve már, hogy Nő­tincsen, a rétsági járás egyik eróziótól legjobban sújtott községében, végrehajtották a nagyarányú talajjavítást, ter — Sajnos, a juhaink je- éppen a gazdasági mechaniz­mus reformjának szellemében igen nagyok a lehetőségek. lenleg a távoli legelőket jár. ják... Ez az utóbbi megjegyzés már arra vonatkozik, hogy amely Itt „komplex talajjaví- augha győződhetünk meg tás” néven ment át a köztu. hatba. Elkészültek a különfé­le műtárgyak, átereszek, rő- zsegátak, különféle vízfogók, új utakat alakítottak ki. ki­tisztították a Lókas patak medrét és az ebbe torkolló árkokat, újabb gyepes vízle­vezetőket készítettek, körül- sáncolták a gazdasági épüle­juh-állo­személyesen is a mány állapotáról. S szóba kerül, ami ilyen­kor elmaradhatatlan: a juh a legigénytelenebb jószágok egyike, viszont a legjobban hasznosítható. Nincs egy por. cikája sem, amely ne terem­ne értéket. Gyapja a textil­ipar nyersanyaga, teje zsír. A gombüzem teket, a medreket hegyeket ^ ^ vltaminoJcban gazdag', lankasabbra faragták. Azóta húsának a szárazanyag is rendszeresen, és nagy terű- A_vitamtn tartalma. létén végeznek keresztirányú mólylazitást és alkalmazzák a kémiai talajjavítást. Meg­kezdték az áttérést az új ve- tésíorgóra is. amelyben dön­tő szerephez jutnak a pillan­gós növények: a negyedik év végére a tervek szerint a szántóterület több, mint egy- harmadát foglalják el. Az új termelési szerkezet ‘tS' a T7 tás. Talán ez teszi, hogy ép- vább. fejlődés iranya Az juhoknak vannak a eddiginél is nagyobb jelentő- £‘ját,L,HK «1, séget kap az állattenyésztés, „ mégpedig ezen belül is a nun- a szarvasmarha, a juh, a ló, A majorsági épületek sorá­ban, szárnyas deszkaajtók mögött, három kis szobába rejtve működik a szövetkezet kisegítő üzeme, a gombgyár­tó üzem. Vagy ahogy röviden itt mondják: a gombüzem. A gombesinálás ötletét az el­nök hozta Galgamácsáról. Kátai Dezső, az „üzemveze- tő” készségesen végig kíséri vendégeit a vegykonyhákon: _ . ,, „ . .. „ — Műgyanta, faliszt, gesz­Eaért terünk mi át J tenyepor és különféle szinte nagyobb arányú tenyésztésé- tikus kötőanyagok felhúzná. mondja az állattenyesz lásával készül ltt a gomb _ tési agronómus. - Meg hat, magyarázza. _ Huszonnégy a sok jó szálastakarmányt is hasznosítani akarjuk. A juh a legősibb háziál­lat, hiszen tulajdonképpen a vadjuh háziasításával kezdő­dött meg az emberi gazdál­kodás történetében a háziasí­legsajátosabb elnevezései. A kos, a nőivarú juh: fiatal lány és asszony téli­nyári foglalkoztatását oldja meg üzemünk. — Mennyi gombot gyárta­nak? — Négy-ötezer megy el naponta. Ruhagyáraiénak, ktsz-eknek. Csak megrende. lésre dolgozunk. Raktárkész­letünk nincs. — És tudják a megrende­viszont az abrakigényes ser­téstenyésztést és szertéstar- tást jövőre már teljesen meg­szüntetik. A szövetkezet ve­zetői, élen a hajdúsági szár­mazású Madácsi László tsz- elnökkél, nagyon leleménye­sen alkalmazkodnak az új körülményekhez. Fáradhatat­lanul kutatják, hogyan tud­ják a gazdálkodás jövedelme­zőségét tovább növelni, mi­képpen oldhatják meg a régi anya, a heréit: ürü. Atlók, hogy a nőtincsi tsz-ben ’ ’ " gombgyártással is foglalkozz sebb növendék: szopós bá­rány, egyéves korig az elvá­lasztás után: választott bá­rány, vagy kos-, jerke- és ürübárány. Toklyó 13—24 hónapos, harmadfüves 24—36 hónapos korában. Né­hol még a metszőfogak kivál- tódása szerint is meghatároz­zák életkorát. • A „kétfogú” egyéves, a „négyfogú” kété­ves a „hatfogú” hároméves és a „berakódott” négyéves. , . . . .... . De ezzel még nincsenek az gondot, a tsz-tagok teli fog- elnevezések kimerítve, mert üalkoztatasat. [TI Lipicaiak az istállóban Kezdeményezéseik közül ismeretes még: az apáca, az előhasi anya, a canga, a tenyészkos és a törzskos is. — Mi elsősorban tenyész­kosok nevelésére rendezke­dünk be — mondja a főagro- nómus. — Az anyák számát megkétszerezzük, vagyis öt' igen érdekes a lótenyésztés S2azira emeljük. Azonkívül __ m eghonosítása. ^ Két okból is egy kétszázötvenes létszámú Koncz. — Mi mindig azt néz­nak? — Annyira tudják, hogy a világon vagyunk — mondja a —• hogy nemrégiben London­ból kaptunk harmincötezer dolláros megrendelést. Persze egy év alatt sem tudnánk le­gyártani annyi gombot, amennyit az angolok rendel­tek. Le is mondtunk erről a jó üzletről. Végre az utolsó kis szobá­ba érünk. Itt történik a gesztenyeporból készült tet­szetős női gombok színre fes­tése : a fehéren és feketén kívül számos élénk színű gombféle is található. — Mennyit hoz a konyhára ez a mini-üzem? — kérde­zem. — Körülbelül négyszázezer forintot tisztán — feleli érdekes ez. Először: a lote- kihelyezett tenyészkos tele­liyésztésnek ezen a vidéken pijnk is lesz. A társszövetke- roegfcözelítőleg sincs olyan ceteket is segíteni fogjuk a hagyománya, mint Mezöhe- tenyésztésben. Hiszen a juh gyes és Bábolna körzetében, megyénk hagyományos álla­vagy akár a közeli Heves és ^ amelynek ‘tenyésztésében Borsod megyékben. Másod­szor: széles körben elterjedt az a hit, hogy a ló világszer­te elvesztette jelentőségét, nálunk is gépek serege lépett helyükbe, ennélfogva a léte­nyésztéssel nem érdemes fog­lalkozni. — A lipicai ló tenyésztését kezdjük él — mondja Varga Dániel, a szövetkezet főagro- nómusa. — Huszonkét anya. kancát vásárolunk és két ál­lami mént helyeztek ki hoz­zánk. — Lesz-e piaca az itt kite- jiyésztett lovaknak? — Az állományt törzsköny­vezzük. Tőlünk jó minőségű tenyrszamyag kerül majd ki. A jó csikókat pedig külföl­dön is, itthon is keresik. A lipicai kiváló nyerges-, igás- és versenyló. Az istállóban megtekintjük a szövetkezet új szerzemé­nyeit, köztük a két almás­derest, a tenyészet büszkesé-. geit. S a jelenlevő szakembe­rek azt is elárulják, hogy ez a sziklás, kemény, meszes talajon, a szélsőséges éghajla­tú tájakon Is jól nevelhető lófajta, viszonylag későn fejlődik, viszont hosszú éle­tű, igénytelen, szívós, jól ér, tékesíti a takarmányt, s amellett tetszetős is. — Belevágtunk — mondja Fehér János agronómus is, aki nemrégiben Szendehely­ről került Nőtincsre. — A számítások azt mutatják hogy érdemes foglalkozni. zük előbb, hogy gazdaságos-e és csak azután vágunk bele. így lehet a gyengéből köze­pes, a közepesből meg erős tsz-t csinálni... Lakos György A borfejedelem penészkucsmája Régebbi — nagyrészt ba­bonás — feltevések szerint a tokaj-hegyaljai mély szikla- pincékben buján tenyésző ne­mes penész, a Rhacodium Cellare a tokajinak főleg a sziklapincékben három-öt évig érlelődő aszúknak — varázs­latos erőt kölcsönöz. Élesíti az elmét, fokozza az életerőt A sziklafalakat, hordókat, berendezési tárgyakat, sőt a palackokat is sokszor két-há- rom ujjnyi vastagon beborí­tó szürkésbarna penészsző­nyegből próbáltak már átte­lepíteni egy-egy darabot más vidékek, más országok bor­pincéibe, de — állítólag — mindmáig nem sikerült. A tudományos vizsgálatok végre eloszlatták a penész­kucsma körüli homályt. Meg­állapították, hogy a Rhaco­dium Cellare a sajátos mikro­klímával rendelkező, úgyne­vezett ászokpincék jellegzetes növénytársulásába tartozik. Mindenütt elszaporítható, ahol a tokaj-hegyaljai pincékével azonos viszonyokat talál. Ha­zánkban — Tokaj-Hegyalján kívül — Eger határában, az árnyékszalai pincesoron és a tapolcai tavasbarlang környé- kény néhány pincében talál­ható számottevő mennyiség­ben. A budafoki óriás pince­labirintustól idegenkedik, né­hány kisebb ágában azonban sikerült meghonosítani. A nemes penész „varázs­erejétől” kiderült: a különbö­ző vidékekről származó, Igen változatos összetételű borokat néhány esztendő alatt teljesen tokaji jellegűvé érleli — a legfinomabb ízlésű szakember sem tudja többé megállapí­tani, hogy melyik tájon szü­retelték és milyen tőkékről. A kutató borászok szerint a nemes penész a levegőből szerzi tápláló anyagait, és így állandóan tisztítja a pincele­vegőt, ezenkívül a sajátos ki­gőzölgésével hat a borok fej­lődésére. Sőt, a legújabb vizs­gálatok szerint, antibiotiku­mokat is „termel”. Fiatalok sarokasztala J1 Helyem a világban...” — Munkába menet már hajnali ködök fogják körül aa alakom. Milyen volt az álmom? Fél órája sines, apró zajok ébresztettek, a szomszédok neszei... öt óra. Ülök egy kicsit az ágy szélén. Az ébredés pillana­tai súlytalanok. Egy perc, talán kettő is lepereg, mire a füle­mig jut a nagy, piros ébresztőóra sürgető ketyegése. Hátam mögött, a vastag dunyha alatt, lapul még tegnapi fáradtsá­gom. Lehajolok, nyögve húzom a cipőmet, és egyszeriben visszazökkenek a való világba. A cipő bőre ismerősként si­mul, pontosan illeszkedik a lábamra. Biztat: — Menj, tedd a dolgod! A konyhában már ég a villany. Anyám nyitva hagyta a szoba ajtaját, hogy meghalljam a lábas alián matató fakanál tompa surrogását, a pohárba szökkenő víz csobogását, és az éles hangú sistergést is, amely jelzi — készül a reggeli. Öl­tözködés közben észre sem veszem, mennyire takarékosak, beidégzettek, megszokottak a mozdulataim. A mindennapos gyakorlat faragta egyszerűvé, csiszolta simává őket. Negyed hat. Mire kiérek az utcára, lépteim is meglelik a helyes ritmust, a tegnapit, a tegnapelőttit... kip, köp, kip, köp... tíz, száz, ezer lépés marad el mögöttem, van még előt­tem. Sötétben, egyedül indulok otthonról, de mire a gyárka­puhoz érek egészen kivilágosodik... Mások is mennek, sokan mennek előttem, mellettem, mögöttem, ugyanazzal a ritmus­sal. .. kip, köp... Ismerősök találkoznak, sűrűn hallatszik a „Jó reggelt!”, a „Szervusz, felébredtél?”, a „Lépjünk ki mert elkésünk!” Elől valahol nevetés harsan. a szürke úttesten kerékpárosok húznak a gyár felé. Háromnegyed hat. Kormos, olajos kéz kapaszkodik a fé­nyes drótba, megrántja és fent a hosszú fekete cső nyílásá­ból, v-alakű gőzcsík ugrik az égre. Felbúg a gyári sziréna. Már a helyemen ülök, amikor megrándul a futószalag. A bá­dog ládák megkezdik a körforgást, embertől emberig halad­nak, némelyik felsikolt, azután simán, olajozottan gördül a végtelen sor. Az első mozdulatom is biztos, a szalag mellett nem lehet, nem szabad tévedni. Kezek nyúlnak a ládák fö­lé, kiemelik a munkadarabokat és hajtogatják, varrják, for­málják mindaddig, míg elkészül üzemünk terméke. — Tedd a dolgod! A pillanatokból percek, órák lesznek, egyetlen mozdulat sem hiábavaló. Ki tudná megmondani, hány kalapácsütés csattan egy nap a világon? Kőre, fára, vasra zuhognak az ütések... kip, köp, kip, kon... hallatsza­nak a kemény csapások. Ismerős ritmusban, egv nyelven szói a munka zaja. Detroitban, Párizsban, Kijevben és Miskolcon kezek nyúlnak — csak úgy, mint az enyém — a szerszám fé­nyes nyele után. Simán gördül a futószalag. A tízezredik mozdulat ugyan­olyan pontos mint az első. Nem szabad tévedni! A szalag mellett nincs fontos és kevésbé fontos munkakör. A legki­sebb alkatrésznek is pontosan kell illeszkednie az egészhez... kip, köp, mondja a kalapács és fáradhatatlan motollaként zúgnak, kattognak a gépek, amott bőszen sivít egy maró. Mindenki — mindenkiért. A közösség szép egymásra utaltsága itt tapintható, érzékelhető valóság. Kezek nyúlnak az egyre vonuló ládák fölé. A többiek bíznak bennem, tud­ják — az én kezem nyoma is, ott van az alkatrészeken és ők is belevarrják, rákalapálják a magukét Háromnegyed kettő. A fehér gőz, mint palackba zárt szellem — ugrásra kész. A fényes drót megrándul. Hazafelé már lassabban megyek. Utcánkban békés göd­röt ásnak a viharkabátos emberek. Egy egész századra való csákányozza az őszi földet. A járda mellett, a keskeny kőpár­kányhoz simulva, karcsú vaspóznák várják, hogy elég mély legyen a gödör. Nemsokára, egyetlen gombnyomásra — vala­mennyin felvillan a neonlámpa opálos fénye. Távolról nézve olyan leáz a hosszú lámpasor, mint ragyogó ékszer a város testén. És a barna bőrű, feszülő erő pontosan úgy táncol a csá­kányok élén, mint ahogy a kalapácsok szélén, a körző hegyén, vagy az örökké földre éhes eke vasán, — Tedd a dolgod! Pataki László Kihelyezett kostelep r _ A juhtenyésztés fejlesz­tésére ts fokozott gondot for­dítunk — mondja Paksi Pé­Tóth István ötven éve A vágómühely bejáratától Aztán ő az első síküveggyári vasató mester meg a segédei néhány lépésre van egy asz- dolgozó, aki ötven évi szol- megint megrakták a fazekat tál. Annál dolgozik Tóth 1st- gálatok tudhat maga mögött, cseréppel. Egyszer az egyik ván I. Ez a római egyes a ne- Sőt, mire nyugdíjba megy az henger megpattant a váíla- ve után azt jelenti, hogy ő őszön, ötven és felet. mon, s egy darabja a jobb a síküveggyári Tóth Istvánok És mind az ötven és fél — kezem fejére esett. Nem volt sorában az első. Kor szerin- egyazon gyárban. mély seb, de eret, inakat, ide­ti sorszám. Az adminisztrá- geket vágott át. Azóta a kö­ció kedvéért használják. Ne- • zépső és a gyűrűs ujjam nem egészen, de béna. A mutató Ebben a síküveggyárban el- ujjam nem baleset miatt ilyen töltött fél évszázadba bőven görcsös. Izületi gyulladás mi­belefér a magyarországi sík- att. Azért a szerszámot fog- üveggyártás története is: ja. Három év után inas let­— Cseh, német, szlovák, tem. Tizenhét éves koromban román munkások voltak fő- segéd, huszonöt éves korom- lég, amikor én dolgozni kezd- kan mester. Kilencszázhar- tem. A kolónián ha két. há- «ráncban megépült az első rom magyar család élt.. 1 húzó üzem. A fazekas kernen- Pock Jenő volt a tulajdonos, céket megszüntették. Kilenc- Én kihordó fiúként kezdtem, százharmincegy augusztusa óta Akkor még fazekas kemencék- vagyok vágó. ben csinálták a síküveget. Ho- . gyan? Ügy, hogy hordó alakú­ra kifújták. Amikor kihűlt. , gyémánttal a hosszirányban azt magyarázza, hogy bevágták. Azután mi, a ki- «? úvegvago gyémánt elhelye- bordó fiúk átvittük a nyújtó zasének, kipróbálásának, lefor- kemencébe vállon. Olyan ha- rasztásamak ma a fortélya, romszáz méternyid. Napolta számolgatni kezdem: ha Tóth százhetven darabot. Egy üveg- István ótven éve dolgozik, s tenger tizonkét-tizenhárom ki- 82 Mén megy nyugdíjba, hány lós volt éves lehetett, amikor először ' „ __ ,. munkába állt? A gyujtofcemenceben újra hevítették, a „hordó” szét- hiszen.... nyílt, nyújtották, vasalták. így — Bizony! — Az én meg- hogy összekeverjék az azonos lett a fúvott üvegből síküveg, hötokenésem láttán mosoly je- nevű embereket Nálunk egy fazékban húszon- lenik meg az arcán. — Még Pedig Tóth István más négy óráig olvadt az üveg. tíz éves sem voltam, amikor a szempontból is első. ö előtte négy órát „pihent”. Akkor gyárkapun betértem. Kilenc­például nem volt magyar kezdhettük meg a IridoLgo- száztizenöt októberében töltöt­származású kitanult üveges zást Az addig ment, amíg az tem be a kilencedik évemet, Zagyvapálfalván. üvegből tartott Akikor az ol- tizenhat márciusában pedig már dolgoztam. A tizennégyes háború hozta így. Apámat — aki szintéin itt dolgozott —el­vitték katonának. Csak tizen­kilencben jött vissza. Hárman voltunk testvérek. Két húgom meg én. A hadisegély: öt ko­rona egy hónapra. Abból né­gyen nem éltünk meg. Így lettem én családfenntartó. Tíz éves fejjel. Es három éven keresztül állandóan éjjel dol­goztam, hogy nappal iskolába járhassak. így jártam ki a hat elemit. Elég jóL Egyszer sem buktam ... Abban, amit elbeszél, s ahogyan azt teszi, nincs bő­beszédűség, magamutogatás. Nem mondhatnám, hogy szűk­szavú, sőt látom rajta, hogy szívesen lenne a riporter se­gítségére. „Igen, felel készsé­gesen, nős, három fia volt. Az egyik sajnos, tizenegyéves ko­rában vészes vérszegénység­ben meghalt. De a másik ket­tő él, egészséges. TMK laka­tos, amelyik itt a gyárban dolgozik. A másik a Fogaske­rékgyárban gépészmérnök.” De mit mondjon még, mikor eny- nyi az egész, semmi rendkívü­li...? Nézegeti, forgatja gö- csörtös, elformátlanodott ke­zét. Mintha kissé zavarban lenne, ötven év. No, igen, az valami. És igazolatlanul nem hiányzott egyetlen egyszer sem... És soha el nem vá­gyott innen. Bár a fiainak mindig azt mondta, „csak az üveges szakmát ne válasszá­tok, mert az nagyon nehéz.. Hogy ő mégis, miért maradt meg benne több, mint ötven évig? Ráadásul egy és ugyan­azon gyárban? Megvonja a vállát... Hát mi másra lehet büsz­ke egy hatvan éves munkás­ember? Néhány hónap és Tóth Ist­ván megkapja az obsitot. At­tól kezdve néni kell bejárnia a gyárba. Ha únja magát, ki­megy brezinai kertjébe. A malacok, csibék, nyulak ad­nak foglalatosságot bőven. Meg a vetemények. — Nem fog hiányozni a gyár, annyi év után? — Nem tudom. Egyelőre nem tudom. A tekintete a szemben levő falra vetődik. De most mint­ha nem a falat látná, hanem ami a falakon túl van ... Amikor az irodába hivatták, az igazgató fogadta, a szak- szervezeti tikár, a főmérnök, meg a párttitkár. És még töb­ben. Mosolyogva néztek ró, mások kíváncsian. Ajándéko­kat nyújtottak át neki. Az 6 egészségére ittak. Az övére, aki nem vitt végbe nagy hős­tetteket. Az élete olyan mint sok millió más munkásembe­ré. Mégcsak nem is politi­zált. Csak dolgozott. Csak! Körülnézett. Nagy ég! Hi­szen ezek közül az emberek közül szinte még egy sem élt, amikor ő. a kilencéves kisfiú, picit ijedten, de nagyon el­szántan megkezdte családfenn­tartó munkáséletét.., Csizmadia Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom