Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-25 / 228. szám
1 NÓGRAn U16S. szeptember 25. vasárnap Katonáink megálltak helyüket Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter nyilatkozata a Vltava hadgyakorlatról PISEK (MTI) Vágó Tibor, az MTI kiküldött tudósitója jelenti: Czinege Lajos vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere benyomásairól, tapasztalatairól nyilatkozott az MTI munkatársának a Vltava hadgyakorlattal kapcsolatban. — A gyakorlat részletes értékelése még nem történt meg. Előzetes ismereteink azonban már most is vannak. Ismerjük Bohumir Lomsky hadseregtábornok gyakorlatvezető, csehszlovák nemzetvédelmi miniszter és a főparancsnokság véleményét. Ha ehhez hozzátesszük az általunk látottakat és tapasztaltakat, akkor az a véleményünk: a Vltava nagyszerűen sikerült gyakorlat volt — Az ilyen, több ország hadseregének részvételével lebonyolított nagy méretű gyakorlat megszervezése igen bonyolult nehéz munka, még akkor is, ha figyelembe vesz- szük, hogy a gyakorlat kedvező időjárási viszonyok között zajlott le. Meg kell mondanom: tervezése, és levezetése igen magas fokú szervezett- get mutatott. Figyelembe véve a gyakorlaton résztvevő erőket a feladatok, a mozzanatok bonyolultságát —, véleményem szerint —, igen magas fokú értékelést fog kapni a gyakorlat. Ez azért vált ki jó érzést bennünk, mert nem különleges kiválasztás alapján vettek részt a közös gyakorlaton csapataink, s úgy gondolom, odahaza levő egységeink ugyanígy képesek lennének hasonló jellegű feladatok megoldására. — Nagyszerű lehetőség nyílott tapasztalatok szerzésére, hiszen ismeretes, hogy először vettünk részt országhatáron kívül ilyen nagyszabású közös hadgyakorlaton, hogy lemérjük katonáink felkészültségét, kiképzettségét, más hadseregekkel összehasonlítva. Ezzel kapcsolatban az a véleményem : a résztvevő magyar csapatok megállták helyüket, s valószínűnek tartom, hogy ezért megfelelő értékelést kapnak. Volt a gyakorlatnak néhány különösen kiemelkedő mozzanata. Így például, amikor szovjet, csehszlovák és magyar egységek menetből, szorosan együttműködve haj - tottak végre a feltételezett ellenséggel szemben ellentámadást, igen nehéz terepen, nagy ütemben. Vagy például a Vltava-folyón menetből, széles arcvonalon történt átkelés. — Jogosan lehetnek büszkék a résztvevők. A büszkeség érzetén túl a gyakorlat a testvéri szocialista országok alakulatainak szinte óramű pontosságú együttműködése bonyolult harci mozzanatokban, azt bizonyítja, hogy csapataink külön-külön is magas fokon sajátították el a haza védelméhez szükséges katonai ismereteket, tudnivalókat. Ugyanakkor a gyakorlat azt is tanúsítja^ hogy. a csapatok együttműködése biztosítja e hatalmas erő sikeres Felgyújtották a házat, az ügyvivőt KINSHASA (MTI) Szombaton délelőtt tüntető tömeg rohanta meg Portugália kinshasai nagykövetségének épületét. Az AP hír- ügynökség jelentése szerint valószínű, hogy a tüntetők között nagy számú angolai is volt. Mint ismeretes, Kongó a Biztonsági Tanácsban azzal vádolta Portugáliát, hogy Angolában támaszpontot adott az ország függetlenségét fenyegető Csombe-zsoldosok kiképzésére. Emellett a volt keled tartomány fővárosában újabb zsoldos-lázadás robbant ki. A kinshasai rádió éppen azokban az órákban vádolta ismét Portugáliát a Kongói Köztársaság ellen elkövetett bűnökkel, amikor a portugál nagykövetség előtt összegyűli tömeg behatolt a háromemeletes épületbe és meggyújtotta a berendezést. Mint az AFP jelenti, a portugál ügyvivőt aki az épületben lakik, álmából riasztották fel a tüntetők. A diplomata a verekedés közben kisebb horzsolásokat szenvedett, majd kihurcolták az utcára és gépkocsin ismeretlen helyre szállították. A húszperces rohamot a rendőrség fékezte meg, több személyt letartóztattak. A tüzet eloltották. Rablás betörés nélkül Törökország történelmi nevezetességű értékeinek elrablása a krónikus betegség jellegét öltötte, és nagy nyugtalanságot okoz a tudósoknak. A bizánci és a hettita kultúra sok értékes emléke — a török lapok jelentései szerint — magángyűjteményekbe vándorol át. Tulajdonosai többnyire külföldiek, de elsősorban az Egyesült Államok — katonái! Az amerikai katonák — felhasználva ä területen kivüli- ségi jogot és azt, hogy a helyi törvények alapján nem vonhatók felelősségre —, nagy arányú spekulációs tevékenységet folytatnak, a feketepiacon nagy haszonnal árusítanak mindent: a rágógumitól és cigarettától kezdve a tranzisztoros rádióig és hűtőgépig. E termékek vámmentesen érkeznek az óceánon túlról, a katonák rendelkezésére álló üzletekbe. Csupán a múlt évben »,5 millió dollár értékben érkezett ilyen áru az Egyesült Államokból. A khekiszínbe öltözött üzletemberek az így szerzett pénzen felvásárolják a műkincseket. A tisztességtelen üzletelés minden feltétele biztosítva van: az Egyesült Államok katonai tábori postája ugyanis bármely küldeményt — I török illetékes szervek vizsgálata nélkül! — eljuttat az óceánon túlra. Mint a MILLIYET című lap közli, az illetékes török szervek a közelmúltban a Csigliben — Ismir közelében — levő légi támaszpont amerikai csempészpilótáit szerették volna figyelmeztetni: hagyjanak fel tevékenységükkel. Semmi sem lett belőle, sőt, még az is kiderült, hogy nem csak a repülők foglalkoznak feketekereskedelemmel, hanem az amerikai támaszpontok katonai parancsnoksága is. A magas rangú amerikai tisztek csempész úton, repülőgépen szállították az Egyesült Államokba a régi török és görög művészet felbecsülhetetlen értékű kincseit, múzeális értékű szőnyegeket és egyéb hasonló értéktárgyakat. Azaz: még a műkincs-rablók, csempészek világában is fejétől büdös a hal.. ... felhasználását —, mondotta a miniszter, majd így folytatta: valóban, nagyszerű érzést keltett, ahogyan fogadták a különböző országokból a baráti csehszlovák földre érkezett egységeket, köztük a magyarokat. Meg kell mondanom, hogy ez a fogadtatás a legkisebb faluban, a vasútállomásokon, mindenütt igen szívélyes volt. Az itt élő dolgos csehszlovák emberek őszinte, spontán megnyilvánulásai a katonákat, akik rendkívül nehéz feladatot hajtottak végre, még nagyobb erőfeszítésekre serkentették. A csehszlovák szervek, amelyek az előkészítésben hivatalosan részt vettek, de azon túl, másutt Is, akárhova fordultak katonáink különböző problémákkal. a legnagyobb segítő készséget tanúsították. — A gyakorlat sokféle szempontból hasznos tapasztalatokat hozott számunkra. Ezek feldolgozása csak ezután következik majd, amikor részleteiben, a legkisebb alegységtől felfelé, számba vesszük elemezzük hasznosítás céljából a harc közben szerzett tapasztalatokat. Ugyanígy, a technika alkalmazása, kezelése körül tapasztalt mindenféle jót, de az esetleges gyengeségeket, hibákat is őszintén fel kell tárnunk. Mindezt megköveteli a magasabb fokú harckészültségre való törekvés. Ugyanígy fel kell dolgoznunk a gyakorlat nagyobb összefüggéseinek vonatkozásaiban szerzett tapasztalatokat is, hogy a jövőben ezeket is hasznosíthassuk. — Ha végső soron a gyakorlat tanulságait nagyon tömören összegezni akarom, azt mondhatom: bizonyos időközönként célszerű ilyen méretekben, több ország hadseregeinek részvételével gyakorlatot végrehajtani. — Azzal fejezem be, hogy csapataink — a gyakorlat szerves részeként — most hazatérnek, s ez mint harci feladat áll előttük. Otthon megünnepeljük a Fegyveres Erők Napját, s utána — terveinknek megfelelően — tovább folytatjuk a munkát feladataink megoldását fejezte be nyilatkozatát Czinege Lajos. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN ENSX-kö»fgyülé* éa Vietnam — V Thant halaaatáat adott — Sti Int mát „átnevelik** — A London — Sáli »bury protokollcaata — A filibuater diadala Természetesen a kedden niegnyilt az ENSZ-közgyülési időszak a hét meghatározó eseménye, ennek jellegét viszont — ez alkalommal egy véleményen volt a világsajtó a Times-tól az Izvesztyijáig — a vietnami háború szabja meg. Holott a vietnami kérdés nem is szerepel a majd száz pontos, s decemberig letárgyalandó napirenden. „De a vietnami háború beárnyékol mindent, mert megmérgezi a politikai atmoszférát a Kelet és a Nyugat között, s hallatlanul megnehezíti az előrehaladást szánté minden lényeges kérdésben, kezdve a leszereléstől a vitás kérdések békés megoldásáról szóló egyezményig”, — állapította meg a Times. Vietnam tehát nem tartozák az egyébként heves vitákat ígérő napirendi pontok egyikéhez sem, de máris, a kezdet kezdetén, rányomta bélyegét a közgyűlési munkára. Formailag ez a kezdet egyelőre simának mondható. Hiszen könnyen választott elnököt, valamint egy sor más tisztségviselőt —' ezek között, hazánk nagy megbecsülésével, Csatorday Károly személyében magyar alelnököt — az ülésszak, s a napirend összeállításánál csak a Nyugat által erőltetett úgynevezett koreai kérdés körül támadt vita; az amerikai delegátus megelégedett protestálással „a Kínai Népköztársaság ENSZ jogai” megfogalmazású pontnál. De az általános politikai vitát csütörtökön megkezdő küldöttek előtt ott volt U Thant főtitkár rendkívül borúlátó összefoglaló jelentése. amely az ENSZ tehetetlenségét tárja fel a jelenlegi nemzetközi viszonyok eredőjeként. A főtitkár — aki mint ismeretes, képtelennek tartja magát egy megbénított világszervezet további vezetésére —. a bajok kűtforrá- sának szintén a vietnami háborút jelöli meg. S ami a legfonosabb: még az amerikai lapok is kénytelenek megállapítani, hogy U Thant a nemzetközi kapcsolatokat megrontó vietnami válság fő felelősének az Egyesült Államokat tekinti, s voltaképpen lemondásával is a konokul hibás amerikai vonalvezetés ellen kíván tiltakozni. A főtitkár azonban igyekezett megmenteni az ülésszak amúgy is nehéz körülmények között megrendezett munkáját a bonyolult utódlási vitától, s ezért a közgyűlési tevékenység végére, decemberre halasztotta távozását, viszont a lemondás szándékához változatlanul ragaszkodva. U Thant természetesen nem any- nyira az utódlás ügyében akart haladékot adni a világszervezetnek, hanem nyilvánvalóan valamelyes előrehaladást vár a sorsdöntő kérdésekben. Az a nyilatkozat, amelyet New Yorkba érkezésekor Gromiko szovjet külügyminiszter tett, tanúsítja, hogy a szocialista országok hasonlóan nagy erőfeszítésekre készülnek s nem tartják eleve reménytelennek, igaz biztatónak sem az ülésszak munkáját. Ellenben az amerikai álláspont változatlanságának adott hangot az általános vitában sietve elsőként felszólaló Goldberg amerikai küldött, aki — jellemző módon — mentegetőző és felelősségáthárító beszéddel pró- pált kitérni az Egyesült Államok politikai elszigeteltségéből. Két olyan vendég érkezett a hetven külügyminiszter sorában New Yorkba, akiknek ottléte kuriózumnak is felfogható. Couve de Murville közismerten nem számít gyakori vendégnek sem a világszervezetben — amelyet De Gaulle sokáig szinte semmibe vett —, sem az Egyesült Államokban, amellyel Franciaország katonai, politikai és gazdasági téren egyaránt egyre erősbödő hatalmi harcot vív. A másik illusztris vendég New Yorkiban Malik indonéz külügyminiszter, aki a dja- kartai szándékok szerint teljes jogú tagként szeretne részt venni a világszervezet munkájában. S miközben Indonézia visszatért az ENSZ- be, Djakartában a tavaly október 1-i fordulat következtében egyre forróbb a politikai légkör. A rhodesiai válság szinten ahhoz a nagy kérdéscsoporthoz tartozik, amely afrikai problémák néven várhatóan heves vitákat fog eredményezni az ENSZ-közgyűlósében is. Ismeretes, hogy a brit kormány az előz» héten lezajlott nemzetközösségi értekezleten mindent megtett, hogy elkerülje a szakítást a Smith ellen erélyes eszközöket követelő afrikai tagállamokkal. S éppen így akarta Wilson azt is, hogy a Nemzetközösség égisze alól kikerüljön s végül az ENSZ intézze a rhodesiai kérdést. A Nemzetközösséget ma még összetartó gazdasági szálak tették lehetővé Londonnak, hogy újabb haladékot kapjon. Úgy tűnik, hogy a Wilson kormány nagyon is a maga szája íze szerint értelmezi a kompromisszumot, csakúgy, mint az előző nemzetközösségi értekezlet döntését. A faji kérdés természetesen nemcsak Rhodesiában probléma, s nemcsak Afrikában, hanem az Egyesült Államokban is. A választásokra készülve Johnson és demokrata pártja ugyan szeretett volna a választók valamennyi rétegének ígérni valamit, s így új polgárjogi törvényt is beterjesztett a kongresszusban, mindenekelőtt a négerek lakóhelyi megkülönböztetésének megszüntetéséről. Kiderült azonban, hogy a kormányzat fontosabbnak tartja más, demagógabb terveinek keresztülvitelét a törvényhozásban, s végül meghajolt a szenátus fajüldöző kisebbségének obstmkciója előtt A déli szenátorok ismét bevetették a hírhedt fildbustert, a végnélküli beszédáradatot s a többségnek nem volt politikai ereje ezt visszaverni. A New York Times megállapította: „Az, hogy a szenátus visszautasította a polgárjogi törvényt, súlyos veresége az amerikai négereknek, mégin- kább a szenátusnak és leginkább a nemzetnek”. Avar János P/NTB fi H7V/VN/JJf}EGE'NV£ 18 A városkát. ahol állomásoztak, Bad Waldnak hívták, s valóságos paradicsomot nyújtott olyan fiatal tiszteknek. mint amilyen Francis Rowers hadnagy, Bad Wald a városka melletti erdőben húzódó kis fürdőről kapta a nevét. A fürdőhöz hatalmas szálloda tartozott — valamikor kikapds férjek és asszonyok számára építették, akik vidéki üzleti út, vagy egészségügyi éghajlatváltozás címén megszabadulva otthonról eljöttek ide, hogy jól érez. zák magukat. Ennek megfelelően a szállodát, amely csodálatosképpen minden berendezési tárgyával együtt telje, sen épen maradt a háború folyamán, minden kényelemmel felszerelték. Innen gyalog félórányira, kocsin alig öt percnyire terült el a repülőtér, amely szintén a második világháború hagyatéka volt, s amely ugyancsak teljesen érintetlenül került a szövetségesek kezére. Annak idején is a szállodában székelt annak a Luftwaffe alakulatnak a parancsnoksága, amely a repülőtéren állomásozott. Az öreg bad-waldiek elmesélték az amerikai tiszteknek, hogy akkoriban a repülőtisztek milyen nagy mulatságokat csaptak a városka két szórakozóhelyén, egy-egy jól sikerült bevetés után. Francis tudta, hogy innen a Luftwaffe gépek előbb az angol városok bombázására szálltak fel, majd később, 1944 nyarán egy vadászromboló egység kapott helyet Bad Wald. ban. amely a nyugati fronton támadta a partraszállt amerikai és angol csapatokat. Azok a németek, akik olyan készségesen sürögtek-forog- tak az amerikaiak körül, szemmelláthatólag szívesen emlékeztek azokra a győzelmi torokra, amelyeket saját katonáik rendeztek. Rowers nem gondolta végig a dolgokat ezúttal sem. megelégedett csupán annyival, hogy magában megjegyezze: az élet és a politika bizony gyakran produkál furcsa dolgokat. Rowers t, ha lehet, még kevésbé érdekelték a világ dolgai, mint azelőtt. A támasz-' ponton nem volt túlságosan nagy az elfoglaltságuk az amerikai tiszteknek. Néhánv pvaikorló felszálláson kívül, az égvilágon semmi teendőjük nem volt. így hát naphosszat a bárban ültek, éppen csak fenntartva a józanság látszatát, estére pedig teljesen eláztak, s a szesztől csaknem eszméletlenül kerültek az ágyba. Voltak tisztek, akik olvasással igyekeztek agyonütni az időt. Egyikük egyszer megkérdezte Rowerst: — Nem látta véletlenül a Walt Whitmanmomat? Rowers megrázta a fejét: — Csak látásból ismerem a legényét, nem tudom a nevét, de nem járt erre... A tiszt elnevette magát, de a bár közönségéből, az ottlévő tisztekből alig né- gyen-öten nevettek vele. A többiek úgy látszik szintén nem tudták, hogy ki volt Walt Whitmann. Maga Rowers is olvasott időnként, de nem költeményeket, még csak nem is regényeket, hanem comickso- kat. Azt tartotta, a modern kor emberinek - tökéletesen megfelelnek ezek a rajzos regények. Minden benne van, s mégsem tart soká. amíg elolvassa őket. Gyorsan és fájdalom mentesen lehet művelt ember bárki. Márpedig a műveltségre szükség van, ex is pénzt ér. A támaszpont egyhangú életébe Martin atya, a tengerentúlról érkezett újságíró vitt csak új sztot. Martin szikár, horgas orrú, ötven év körüli férfi volt. Katonainge hajtókáján és katonasapkájám egy-egy nagy ezüst keresztet viselt, balkarjám viszont „haditudósító” feliratot. Az atya foglalkozására nézve pap és újságíró volt, egy nagy New York-i vállalat, a Központi Katolikus Hírügynökség alkalmazottja. Azért érkezett Nyugat-Németországba. hogy riportokat írjon lapjának arról, mennyivel nagyobb val- > lásszabadságuk van a katolikusoknak Nyugat-Németor- szágban. mint a Német Demokratikus Köztársaságban. Martin atya alaposan kihasználta, hogy a hazugságot a szent zsinat csak bocsánatos bűnnek minősítette, mert esze ágában sem volt, hogy megpróbáljon a Német Demokratikus Köztársaságban utánanézni, hogy van-e ott vallásszabadság, vagy nincs. Egyszerűen beköltözött a Bad Waldu-i szálloda egyik szobájába és onnan küldte New Yorkba „szenzációs helyszíni riportjait a vasfüggöny mögötti katolikusok szenvedéseiről.” Rowers, ha véletlenül kezébe kerül egy «Íven riport, bizonyára az első szótól az utolsóig készpénznek vette volna, amit Martin kiötölt. (Folytatjuk)
