Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-21 / 224. szám

4 NŐGRÁD 1966. szeptember 21. szerda Képzőművészeink már a jövő évre készülnek Érdekes tervek az esztétikai neveiesre Néhány évvel ezelőtt fiata­lokkal beszélgettünk Szügy- ben. Vasárnap délelőtt, ami­kor azok is otthon voltak a faluban, akik eljárnak dol­gozni a városba. A kulturá- lódásról, szórakozásról, a fa­lusi fiatalok „nehéz helyze­téről” váltottunk szót. Jogo­san mondták: rosszak a lehe­tőségek Szügyben. A mozin kívül alig van szórakozási le­hetőség. Esetleg műkedvelő előadást, vagy bált rendeznek — néhanapján. Felújítás A beszélgetés óta eltelt néhány év, s nemrég ismét Szügyben jártunk egy vasár­nap délelőtt. Mikszáth em­lékek után nyomozva keres­tünk fel néhány embert. A véletlen pedagógusokkal is­mertetett meg. Felidéztem azt a régebbi beszélgetést. Va­jon történt-e azóta változás? Üj ismerőseim elvezettek az épülő művelődési otthon­hoz. Ez a szépülő valami — volt az épület már sokmin­den — lesz a művelődés, szórakozás hajléka, ha elké­szül. Üj épületet anyagiak hiányában nem tudtak épí­teni a szügyiek, s ezért szü­letett meg az elhatározás, hogy a hajdani levente ott­hont, illetve iskolai osztályt, azaz klubszobát — micsoda változatosság! — alakítják át. Közpénzből, hozzájáru­lásból, társadalmi munkával. Más, alkalmasabb épület a faluban nem akadt, ezért esett a választás erre. Segít az egész falu Régóta készülnek a szügyi­ek egy elfogadható hajlékot építeni, ahol nyugodtan szó­rakozhatnak a fiatalok, meg­szűnne a színjátszók és ané­Korábban közöltük, hogy a Népköztársaság Elnöki Taná­csa törvényerejű rendeleteket hozott a szabadságvesztés büntetés végrehajtásáról és a Büntető Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek mó­dosításáról. Ezeket a rende­leteket nagy jelentőségű bün­tetőjogi intézkedéseknek ne­vezte dr. Kovács László, a Baáassagayrmiati Megyei Bí­róság elnöke, akivel azok megjelenését követően be­szélgettünk. — A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának el­sődleges célja, hogy az el­ítéltet törvénytisztelő ember­ré formálják — mondotta. — Szükséges, hogy a büntetés végrehajtása a szocialista humánumnak megfelelően történjék. Ehhez hozzátarto­zik, hogy az elítéltet a tár­sadalomra hasznos munkával foglalkoztassák, s hogy azért az általános bérezési élvek­nek megfelelő díjazásban részesítsék. Hangsúlyozom, hogy a szocialista humaniz­mus nem téveszthető össze az elvtelen engedékenység­gel. Az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendelete a foko­zódó szigorúságű szabadság- vesztés büntetés végrehájtá- sát teszi lehetővé. E négy fokozat szerint büntetés vég­rehajtási munkahelyen, szi­gorított büntetés végrehajtá­si munkahelyen, börtönben, szigorított börtönben kell a szabadságvesztés büntetést letölteni. A fiatalkorúak vo­natkozásában büntetés vég­rehajtási munkahelyről és fiatalkorúak börtönéről in­tézkedik a rendelet. A bí­róságnak kell meghatároznia hogy a büntetést milyen f<" kozatba i hajtsák végre. — A nevelést illetően, ho gyan intézkedik a törvény- erejű rendelet? pi táncosok számkivetettsége s végre elfogadható helyre kerülne a mozi is. A két cso­portról különös szeretettel beszélnek a szügyiek. Lelkes pedagógusok verbuválták ösz- sze évekkel ezelőtt, s azóta is működnek, élnek. A fiata­lok művelődését, szórakozá­sát szolgáló elfoglaltság azt is elősegítette — több-keve­sebb sikerrel —, hogy ne széledjen szét a nagyvilágba a falusi fiatalság. E nemes törekvés eredményeként kia­lakult a fiataloknak egy kis csoportja, amely igyekszik otthon megkeresni a művelő­dés, a szórakozás lehetősé­geit. A megtaláláshoz mutat­nak utat a nevelők. Sokáig gondot okozott a megfelelő hajlék hiánya. Ezt panaszolták néhány éve azon a bizonyos beszélgeté­sen is a kiszesek. Ha lega­lább lenne egy terem! Ért­hető ez az óhaj. A falu veze­tői, amint lehetőség nyílt kap­tak az alkalmon, hogy segít­senek. Persze nem olyan könnyű ez a dolog — még ha csak átalakításról van is szó. A falusiak mégis vállalták. Az állam által nyújtott segít­séghez hozzáteszik a saját maguk támogatását is. Haj­landók nagyobb összeget fi­zetni családonként a község­fejlesztési alapra a szügyiek, az új művelődési otthon el­készülése érdekében. De még ettől többre is! Az idős em­berek példamutatóan segíte­nek az építkezésnél. Jelent­kezett a helybeli állami gaz­daság, a termelőszövetkezet, összefogott a falu. Hajnal Sándor pedagógus, a művelődési otthon igazga­tója kalauzolt az épületben. A munka befejezése még hó­napok kérdése, s a nagyte­— Intézményes oktatást kell szervezni annak érdeké­ben, hogy az ötvenedik évü­ket még be nem töltött el­ítéltek az általános iskola negyedik osztályát elvégez­hessék, ami az új rendelke­zés szerint kötelességük is A büntetés végrehajtási in­tézményekben ugyanakkor lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az elítéltek az ál­talános iskola V—VIII. osz­tályát elvégezhessék. — Az új tvr-ben igen ár­nyalt ítélkezési gyakorlat ki­alakításának lehetőségét lát- iuk. Milyen múltra tekinthet­nek vissza ezek a törekvé­sek hazánkban? — A büntetés végrehajtá­sának magas szintű szabá­lyozására most először ke­rült sor Magyarországon; no­ha a felszabadulás óta bün­tetőjogunk jelentős fejlődést mutat. A büntetés végrehaj­tásának kodifikálására az el­ső hazai próbálkozások száz­huszonhárom évvel ezelőtt történtek, de ezek nem ve­zettek eredményre. — A szabadságvesztés vég­rehajtásával — nézetünk sze­rint — még nem fejeződött be az elítélt sorsának alakí­tása. Mivel segíti az állam a zabadulókat? — A tvr az elítéltek köte­lességeinek és jogainak sza­bályozásánál intézkedik ar­ról, miként kell elősegíteni, hogy a szabaduló minél előbb munkába állhassoni Lénye­gesként emelem ki: a fiatal­korúaknál arra kell töreked­ni, hogy azok már szabadu­lásuk előtt munkaszerződést köthessenek leendő munkál­tatójukkal — fejezte be tá­rem is csak októberben lesz használható. De már mindent a maga helyén lát. Érthető az öröm. Oly szépen elkép­zeltek már mindent. A nagy­teremben meg lehet rendez­ni a különböző előadásokat. S tervezik, hogy meghívják a Déryné Színházat is. A klubszobában végre nyugodt helyet találhatnak a fiatalok. Itt lesz « megnagyobbított könyvtár is. Gond persze még mindig akad. A berendezésre már nincs pénzük a szügyieknek. Hiába szeretnék ízlésesen és otthonosan berendezni, még a legszerényebb elképzelése­ket sem valósíthatják meg. Dicséretére legyen mondva a megyei Moziüzemi Vállalat­nak, sokat levesz a szügyi­ek válláról a nagyterem be­rendezésével. Normálfilm-ve- títőgépet ígértek, s elkészítik a terem akusztikai burkolá­sát is. Sőt a fűtésről is gon­doskodnak. De miért ne le­hetne megférnie a mozisok­nak is a művelődési otthon­ban? Igv legalább mindenki jól jár. Hát még ha a megyei tanács segítene valamivel? Nagyon ráférne a szügyiekre. Megérdemlik, hogy támogas­sák őket. tJj műsor a megnyitóra A művelődési otthon épül, a színjátszócsoport pedig ké­szül a megnyitóra. A tánco­sok sem akarnak elmaradni. Érdekes műsorral lépnek a falu elé. Bizonyítani, szeret­nék, hogy nem méltatlanok a támogatásra. Nos, valóban: ezután a fia­talokon a sor. Lesz már hová menni, művelődni, szórakoz­ni. Mert a pedagógusokon, Hajnal Sándoron nem múlik. P. A. jékoztatását dr. Kovács Lász­ló, a megyei bíróság elnö­ke. McGraht és azok, akikkel “gyütt érte meg a hitleri zmus esztendeit, még jól emlékez­hettek rá, mit mondott annak idején Göbbels a német fiata­loknak: „Helyettetek a - Führer gondolkodik.’' McGraht azon­ban valahol messze volt, az üldöztetések elől egy északi kisvárosba költözött, nyakken­dő ügynökként próbálta fenn­tartani magát és családját ű még nem feledte el, hogyan folyt a lélekméigezés a náci Németországban. Dehát ot „vö­rösnek”, „árulónak” bélyegez­ték mindazokkal együtt, akik mint igazi amerikaiak, az Egyesült Államok hűséges ál­lampolgárai, aggódva látták, miként válik országuk a sza­badság és demokrácia hazá­jából a félelem és lelki rab­ság földjévé. Mások, akik éppoly tapasz­taltak voltak, mint McGraht és éppen úgy módjuk lett vol­na szabad véleményalkotásra, inkább magukra vették a gon­dolkozás béklyóit, csakhogy ne veszélyeztessék egziszten­ciájukat. Az állásából elbocsá­tott ezer és ezer ember sorsa mindenki előtt példázta, hogy Amerikában csaladja és sa­ját maga megélhetését koc­káztatja az, aki önállóan gondolkodik. Sok ember meg­rettent — dehát éppen ez volt a félelemkeltés bajnokainak célja. Amerika civilizált or­szág. Hitler annak idején túl­Mérsékelt szél... viharos szél... A rádióban naponta több­ször elhangzik: gyenge széL .. mérsékelt szél... viharos szél... stb. Mitől függ hogy milyen fogalmazásban kerül be a Meteorológiai In­tézet jelentésében a szél erősségének mégha tározása ? Beaufort, angol admirális még 1806-ban 12 . kategóriát (fokot) állapított meg a szél erősségére, amelynek meg­felelő műszerről közvetlenül leolvashatók. Ebben megha­tározta a szél másodpercen­kénti. illetve óránkénti se­bességét. valamint 1 négyzet, méter területre kifejtett nyo­mását. Eszerint gyenge fuvallatról beszélünk, amikor a füst majdnem egyenesen száll fel, de még nem érzékelünk sze­let, Testünk csak a második fokozattól, a gyenge szellőtől kezdve érzékeli a légmozgást A mérsékelt szél a fák kisebb gallyait, az élénk szél pedig a kisebb ágakat is megmoz­gatja. Ez utóbb már kelle­metlen érzést kelt az ember­ben. Óránkénti sebessége 27—35 kilométer, egy négy­zetméterre kifejtett nyomása megközelíti a 10 kilót. Erős szélben az épületek mellett zúgást hallunk, s nagyon erős szél pedig a gyengébb fatör­zseket is meghajlítja. A viha­ros szélnek két fokozata van: egyik nagy fákat is meghaj­lít, gallyakat tördel, a máso­dik pedig gyengébb fákat tördel és megmozgatja a te- tőcserepeket is. A kétféle viharos szél óránkénti sebes­sége 55 és 77 kilométer, nyo­mása pedig 40 és 50 kiló kö­zött változik. Az erős vihar nagy fákat tévestől kitép vagy kettétör, a házakat meg­rongálja. Sebessége 78—90 kilométer, nyomása megkö­zelíti a 70 kilót A szélvész lehordja a háztetőket, épü­leteket dönt és erdőt pusztít.' Sebessége 91—104 kilométer között váltakozik, nyomása pedig 90 kiló fölött van. Az orkán pusztító hatású, órán­kénti sebessége 104 vagy több kilométer, és egy négy­zetméterre 105 vagy még több kiló nyomást gyakorol. ságosan durva eszközökkel dolgozott. Az Egyesült Álla­mokban vannak finomabb módszerek is... Egy átlag amerikai feküdt utoljára Betty ágyában, ami­kor Rowers elbúcsúzott tőle. Egy átlag amerikai, akinek nem .volt önálló véleménye, sem közügyekről, sem magánügyek­ről, sőt arra volt büszke, hogy 5 éppen olyan ember, mint a többiek. A lánytól váló búcsú egyéb­ként simán ment, Betty meg­szokta azt, hogy növendékek jönnek, hadnagyok távoznak Annál nagyobb örömet szer­zett Francis odahaza édesany­jának, Mrs. Rowers — ez az anyák örök tulajdonsága — még kisgyermeket látott a fiában, s amikor a fiatal had­nagy avatása után egy hónapi szabadságra hazaérkezett, úgy bánt vele, mint vakációzó kis­fiával. Kedvenc ételeit sütöt- téft-íőzték, az ágyba kapta a reggelit, s ő élvezte a szülői ház páratlan, szeretetteljes Ké­nyelmét. Harmadik napja tartózko­dott otthon a fiatal hadnagy, amikor az anyja üzenetet ho­zott. Nick kérte, hogy látogas­sa meg. — Köpök rá, nem érdekel az a felfuvalkodott fickó! — — mondta Rowers az anyjá­nak. — Menj el hozzá, Francis — kérlelte az anyja. — Szeren­csétlen ember... Vak! — Vak? — Igen Koreában megvakí- tották. Az alkotó művész számára nem lehet közömbös a kö­zönség hozzáértésének mér­téke. Különösen vonatkozik ez a képzőművészet alkotá­saira, ahol napjainkban sem beszélhetünk még általáno­san kialakult, korszerű esz­tétikai ízlésről és tájékozott­ságról. A nógrádi megyei képző­művészek érmék tudatában állították össze most azokat a feladatokat, amelyeket a soron következő időszakban szolgálni akarnak. Fontos pontokban összegezték teen­dőiket, s ezekről beszélget­tünk Iványi Ödön festőmű­vésszel. a Képzőművészek Észak-Magyairországi Terüle­ti Szövetsége megyei összekö­tőjével. — Hogy a képzőművészeti alkotó munka széles körű fi­gyelemre tarthasson számot — mondotta —, nagyon sok a tennivalónk. Mindenekelőtt a képzőművészeti kultúra átfogó nevelői tevékenységé­ről, a terjesztésből eredő feladatokról kell gondoskod­nunk. Ennek érdekében az 1967-es évtől fokozottabban tevékenykedni kívánunk kép­zőművészeti jellegű ismeret- terjesztő előadásokban, a Művészeti Fórum életének gazdagításában, a Művészeti Klub vitaestjein, tárlatveze­tésben és a Palócföld iro­dalmi csoport életében is. — Az esztétikai nevelést szolgálják a működő és a továbbiakban létrehívandó felnőtt szakkörök is. Elsősor­ban Salgótarjánban. Balassa­gyarmaton, Szécsényben, Pásztón és Somoskőújfalun váruník igen sokat ezektől. A szakkörök mimikájának anya­gi zavartalanságát sikerült a tanácsok segítségével megol­danunk. s a legtehetségesebb szakköri tagokat a Képző-mű­vész Stúdió nyári művészte­lepére is meghívjuk, számuk­ra részvételt biztosítunk a stúdió őszi tárlatán. A kiállítási tervekről eze­ket mondja Iványi Ödön. — A megyei Képzőművész Stúdió egy esztendeje jött létre. Tagjai évente égy al­kalommal közös kiállításon Francis elszégyellte miagat „Felfuvalkodottnak" nevezte hajdani osztálytársát, pedig az a szemevilágát adta a koreai háborúban! A Star and Strí- pes-ben, a hadsereg lapjában a tisztiiskolán Francis éppen elég történetet olvasott arról, milyen kegyetlenül bántak az észak-koreaiak hadifoglyaik­kal. A riporterek versengtek egymással, melyikük tud több kegyetlenséget, borzalmat a legaprólékosabban leírni. Na­pirenden voltak a „hiteles tör­ténetek” fogságba esett ameri­kai katonákról, akiket eleve­nen megnyúztak, megcsonkí­tottak, vagy éppen a szemü­ket szúrták, vagy égették ki. Francis, amikor becsöngetett Nickék házába, úgy érezte ma­gát, mintha egy kicsit az egész amerikai hadsereg képviselő­je lenne, aki bajtársi üdvözle­tét visz a súlyosan rokkant bajtársnak, s egyben fogadal­mat tesz, hogy tovább har­colnak azzal a fegyverrel, amelyet a rokkant kénytelen volt kiadni a kezéből. Nick egy karosszékben ült. a kandalló előtt. Kötött — Ne nevess ki — mondta Nekem már csak ez maradt Ha nem ezt tenném, s foly­tam csak gondolkoznék, meg­bolondulnék. .. — Átkozottak — mondta Rowers. Egy cseppet sem pó­zolt most valóban ökölbe­szorult a keze. Nick hangja kísértetiesen csengett: — Igen, átkozottak! Átko­zottak legyenek örökre! mutatják be műveiket, A területi szervezetbe tar­tozó megyei művészek osz- sze fogása több esztendőre meghatározza tennivalóinkat. A jövő évben további lehető­ségek nyílnak egyéni tárla­tokra a megyei művelődési ház, és a Képcsarnok Válla­lat szárnyai alatt. A művelő­dési ház egy. a Képcsarnok Vállalat két művész egyéni tárlatának rendezését vállal­ta. a salgótarjáni képcsarnok boltban pedig négy kamara­jellegű kiállítás lesz. Ezeken kívül a megye területén mintegy 22 nagy, és négy kamarajellegű kiállítást ren­dezhetünk. Számíthatunk jö­vőre is egy besztercebányai anyagra, ugyanakkor mi Kassán, Besztercebányán es Freibergben állíthatunk ki. — Igen egészséges az a kezdeményezés, mely a TIT keretében működő Művészeti Fórum útján indult el. Itt alkalomszerűen körülbelül 15 művész alkotásainak zártkö­rű bemutatása szerepel prog­ramban, s lehetőségünk nyí­lik a közönséggel való kap­csolatra a Palócföld irodalmi esteken is. — Ezek szerint mit mutat az 1967-es kiállítási naptár? — Habár változások még történhetnek. terveink sze­rint januárban Salgótarján­ban Gyüre Nándor és Gon- da Zoltán stúdió tagok ön­álló kiállítása nyílik meg, én Nagybátonyban mutatok be gyűjtemenyes anyagot. Feb­ruárban Eigel István és Tasai Klára állít ki Salgótar­jánba. Szurcsik József és ko<nfár Gyula Nagybátony­ban. Márciusban Salgótarján­ban iparművészeti kiállítás lesz, Nagybátonyban a Kép­zőművészeti Stúdió mutatja be anyagát. Az év további részében Salgótarjánban. Nagybátonyban és Balassa­gyarmaton kiállítási anyagot láthatnak az érdéklődők töb­bek között Somogyi Józseftől. Farkas Andrástól, Feledy Gyulától. Radics Istvántól. Réti Zoltántól, Orosz János­tól, Bojtor Károlytól. Lóránt Jánostól és több kitűnő ipar­művésztől. Kínos csend volt a szobá­ban, Rowers nem tudta, mit mondjon és Nick is hallgatott. Csak már elkezdené, csak már panaszkodna. Végül is Francis törte meg a csendet: — Nagyon borzasztó? Nick nem válaszolt. Rowers felé fordította arcát, s a piló­ta megborzongott, Ügy érezte, mintha hajdani osztálytársa a szeme helyén tátongó két fekete üreggel figyelmesen vizsgálná őt. A csend még nyomasztóbbá vált. Rowers szerette volna ismét megtör­ni a némaságot, de egysze­rűen nem volt hozzá bátorsá­ga. Nick végre megszólalt: — Mennyit fizetnek? Rowers mindenre számított, csak erre a kérdésre nem. Az olyan családban, mint a Nické, kevesebb szerepet játszik a pénz, mert bőven van belő­le. Alig tudta kinyögni a vá­laszt: — Havi nyolcszázat! Nick lassan, szinte szótagol­va mondta: — Szép pénz! És lesz még több is... Francis idegeskedni kezdett. — Igen, évenként emelke­dik — motyogta, csakhogy mondjon valamit. — Évenként? Halottanként! — mondta Nick. Francis azt hitte, rosszul hallja Nick sza­vait — Bocsánat, nem jól hal­! attain! Nick hangja meg sem reb­bent: — Nem voltál a barátom, most sem vagy, mégsem kívá­nom, de egy esztendei vak­ság után, neked is jobban ki­finomulna a hallásod! Azt mondtam: halottanként emel­kedik a fizetésetek! Nagy jelentőségű büntetőjogi intézkedések (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom