Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-04 / 183. szám

4 NOGRAn 1966 augusztus 4 '-sütőrtök Iregssemcsén jártunk A rendszer Az iregszemcsei takarmány­termesztési rendszert nem a véletlen szülte. A mezőgazda­ság termelésének fokozása, kü­lönösen az állattenyésztés ho­zamainak növelése ma első­sorban kellő mennyiségű és minőségű takarmánnyal old­ható meg. A taikarmányterme- lő terület azonban egyre csök­ken. A szarvasmarha-tartás­ban csak jelentős abrakfo­gyasztás mellett tarthatjuk fenn a jelenlegi termelési szin­tet, amely a tej- és hústerme­lés tekintetében egyaránt alat­ta van a világszínvonalnak, és a szarvasmarha-állomány örökletes teljesítőképességé­nek. Ebben még az a sajnála­tos, hogy ezt az állapotot is csak úgy tudjuk fenntartani, hogy jelentős mennyiségű emészthető fehérjét importá­lunk. A takarmány termesztés fej­lesztésének központi kérdése a szarvasmarha-tenyésztés, ezen belül is a tehenészet takar­mány-, illetve fehérje-ellátásá­nak rendezése. A jelenlegi ta­karmánytermések sem meny- nyiségileg, sem minőségileg nem bizonyultak megfelelőnek ahhoz, hogy a szarvasmarha­tartás hozamát, a tej- és hús­termelést lényegesen növeljék. A szakemberek tudják, hogy a folyamatos, mennyiségileg és minőségileg kielégítő nyári ta­karmányozás sokszor ugyan­olyan gondot jelent, mint az átteleltetés. Ezért fordult az érdeklődés a különböző fehér­jedús takarmánykeverékek, a másod- és tarlóvetések adta lehetőségek célszerű kihaszná­lása felé. A Délkelet-dunántúli Mező- gazdasági Kísérleti Intézetben kidolgozott és több Tolna- és Baranya megyei termelőszö­vetkezetben már sikeresen al­kalmazott takarmánytermesz­tési rendszer lényeges elemei a különböző hagyományos őszi takarmánykeverékek. Az őszi takarmánykeverékek a je­lentős főtermés mellett a legkülönbözőbb tavaszi, il­letve nyári takarmány- keverékek biztos másodter­mesztését teszik lehetővé. Ön­tözéses viszonyok között jelen­tős harmadik terméssel is szá­molhatunk. A nagyüzemi ta­pasztalatok bizonyítják, hogy az öntözés nélkül elért, egy- egy forgón belüli, összesített termésátlagok sok helyütt megközelítik egész takarmány­termesztési rendszerünk ter­vezett átlagtermésének a két­szeresét. Közel hasonló elő­nyökkel jár a tavaszi-nyári ta­karmánykeverékek vetése is. Jelentőségüket csak fokozza az a körülmény, hogy a má­sod- és tarlóvetések lehetősé­gének kihasználásával, a fa­gyok beálltáig folyamatos zöldetetést tesznek lehetővé. A kísérleti tapasztalatok alapján dolgozzák ki az intézet kutatói a takarmánytermesz­tés megszervezésének két vál­tozatát. Az „iregszemcsei ta- karmánytermesztési rendszer” lényege, hogy öntözéses viszo­nyok esetében 0,7 holdon, ön­tözés nélkül pedig 1,3 holdon termelik meg egy tehén egész évi takarmányát. Mindezt úgy, hogy az a létfenntartáson kívül, abrak nélkül, átlag 3000 liter tej előállítására legyen elegendő. Ez már önmagában nagy eredmény, hiszen a ha­gyományos termelési rendszer­ben 2,2—2,9 hold területre volt szükség. A kísérletek igen biz­tató eredménnyel jártak, de mit igazol a gyakorlat? Az „iregszemcsei takar­mánytermesztési rendszert” tavaly 46, az idén pedig már 160 Tolna- és Baranya megyei termelőszövetkezet alkalmaz­za. Bevezetés előtt az intézet munkatársai felmérték a me­gyét, megszervezték a terme­lésfejlesztési és szaktanácsadó csoportot, — amely figyelem­mel kíséri az eredmények ala­kulását. elemzi és irányítja a munkát. Hadd tegyem hozzá, követésre méltó a módszerük, mert az elemzéseket nemcsak az érdekelt szövetkezetek kap­ják meg, hanem a megyei, já­rási párt- és tanácsvezetők is. A termelőszövetkezetek gya­korlata bizonyítja, hogy ápri­lis végétől október végéig fo­lyamatos zöldetetést lehet biztosítani, még a nálunk kri­tikus július—augusztusi idő­szakban is. A silózást pedig az üzem munkaerőbeli, gépi és szállítási kapacitásának figye­lembevételével a legmegfele­lőbb 2—3 időszakra lehet össz­pontosítani. Az „iregszemcsei takar­mánytermesztési rendszert” alkalmazó termelőszövetkeze­tek egy tehén teljes évi takar­mányát az őszi takarmányke­verékek, és az azt követő, fő­ként borsós-kukoricás, szudá- nifüves napraforgó, valamint szójás silókukorica és szójás cirok stb. vetésekkel átlag 1,2 holdon termesztették meg. Ta­vaszi keverékekkel, és az elő­zőkhöz hasonló másodvetéses kombinációkkal erre elegendő­nek bizonyult 0,95 hold terü­let. Hozzá kell tenni, öntözés nélkül. Egyes Tolna megyei szövetkezetekben hármas ta- karmánytermesztéssel is pró­bálkoztak. Itt katasztrális hol­danként 450—500 mázsa évi takarmánytermést érteik eh A kiváló taikarmánytermé- sekkel együtt a zöldtakarmá­nyozásra való átállással egy időben szinte ugrásszerűen nőtt a tejtermelés. A száj- és körömfájás ellenére a fejési átlag a második negyedben az első három hónap átlagához képest általában 20 százalék­kal nőtt. Ezzel szemben a ter­melési költség 30 százalékkal csökkent. Születtek egészen kiváló eredmények is. A mo­hácsi Űj Barázda Tsz-ben a fejési átlag az áprilisi 13,1 li" térről júliusra 20 literre emel­kedett, a termelési költség pe­dig 1,89 forintról 1,35 forintra csökkent. E takarmánytermesztési rendszer bevezetése lehetővé tette, hogy 250 napon át mű­ködjön a ,zöld futószalag”. Egy holdról 320—360 mázsa jó mi­nőségű zöldtakarmány nyer­hető folyamatosan, s a pillan­gósokat nem muszáj zölden megetetni, felhasználhatók a téli takarmányok javítására; ugyanakkor e módszerrel 70, sőt 100 kilogrammal több fe­hérjét lehet nyerni holdan­ként. Kialakítottak tehát egy űj módszert, amely alkalmas a takarmánygondok megoldásá­ra. Nos, ez eddig mind szép, de mi ebben az új, és hogyan tovább?... Pádár András A Janiik és a szakértők meghallgatásával folytatódott a Vadas-ügy Szerdán folytatódott Vadas Jenő tárgyalása a megyei bí­róságon. A vádlott kitartott amellett, hogy özvegy Balogh Istvánné meggyilkolásához semmi köze. A kérdésekre kő" vetkezetesen „erre nem emlék- szem”-el válaszolt, közben be­lebonyolódott állításainak szö­vevényébe. A tárgyalás a tanúk kihall­gatásával folytatódott. Állítot­ták, hogy Vadas Jenő gyakran megfordult Baloghné Temető utcai házában. Különösen ér­dekes volt — az egyik tanú —, özvegy Baloghné szomszédjá­nak a vallomása. — November 30-án este lát­tam Vadas Jenőt, amint meg­húzódott Baloghné lakásának kettős ajtaja között. A vádlott előre szokott köszönni. Azon az estén azonban csak akkor köszönt, amikor én üdvözöl­tem. Dr. Samu István, igazságügyi orvosszakértő, ideggyógyász főorvos fenntartotta korábban írásban adott szakvéleményét, és nyomatékosan hangsúlyoz­ta: Vadas Jenőn elmebetegség, tudatzavar jelei nem mutat­koznak. A vádlott képes a szörnyű bűncselekmény társa­dalmi veszélyességének és bün­tetőjogi következményeinek teljes felismerésére. — A vizsgálat idején nem tagadta, hogy ő gyilkolta meg özvegy Balogh nét. Közölte: tudja, hogy ezért akár halál- büntetéssel is súly that ja a bí­róság. Szóba került: Vadas, néhány évvel ezelőtt, olyan durván ütötte meg feleségét, hogy a fiatalasszony elájult. A vád­lott elmondta, hogy sebesült vadászkutyáját, hirtelen felin­dulásában agyonlőtte, mert az állat nem tudott úgy futni, mint azelőtt. Emlékeztették rendőrségi vallomására. Akkor a nyomo­zás vezetője megkérdezte, mit érzett amikor az idős asszonyt megölte? — Csak annyit, mintha egy őzet puffantottam volna le! Dr. Korit Ferenc és Dr. Ge- cseg Gyula igazságügyi orvos- szakértők egybehangzó szak- véleményt terjesztettek elő: „Az elhunyt fejére mért több, erős ütés. majd az ezt követő fojtogatás, külön-külön is al­kalmas emberélet kioltására.” A tárgyaláson visszajátszot­tak azt a magnetofon felvé­telt, amely bizonyítja: Vadas Jenő részletes beismerő vallo­mást tett a gyilkosság nyomo­zása alkalmával. A bíróság ma reggel foly­tatja Vadas Jenő gyilkossági perének tárgyalását. (b. z.) Festés. takarítás — társadalmi munkában A Salgótarjáni Acélárugyár fiatal munkásai évek óta követendő példaként tevé­kenykednek annak érdeké­ben, hogy a gyár környékén lakó idős emberek mindenna­pi életét megkönnyítsék. Az acélárúgyári KISZ-szervezet tagjai rendszeresen felkeresik az arra rászorulókat és se­gítséget nyújtanak a házkö­rüli munkában. Legutóbb, az Acélárugyár lakótelepén, egy idős néninél, Szlivka Máriánál jártak a fia­talok. Benga István, Palotai Ferenc és Ferenc József tu­domást szereztek arról, hogy az idős néni lakása festésre szorul. A három acélárúgyári fiatal nem üres kézzel érke­zett a látogatásra. Létrát, ecsetet, festéket is vittek ma­gukkal, és rövid idő alatt ki­festették a néni otthonát. A fiatalok a festést társa­dalmi munkában végezték, s azok a lányok sem kértek ellenszolgáltatást a gyors ta­karításért, akik a fiúk után Szlivka Máriánál megjelen­tek. Érdemes megjegyezni a többi alapszervezet tagságá­nak is, hogy az acélárugyári fiatalok ezzel nem állították sarokba a szerszámokat. A közeljövőben újra megjelen­nek a lakótelepen élő idős, magányos emberek otthoná­ban, hogy ahol szükség van rá, segítsenek. KISZ-esek a mezőgazdaságért A pásztói járás fiataljai az éves akcióprogramokban szá­mos olyan vállalást tettek, amelyek közhasznú társadalmi munkával vannak kapcsolat­ban. Az ifjúsági szervezet já­rási bizottságától kapott tájé­koztató szerint a fiatalok nagyrészt teljesítették a vál­laltakat. A Pásztói Állami Gazdaság KISZ-alapszervezetének tagjai például 30 holdon végeztek kukoricakapálást, az erdőtar- csaiak pedig két holdról gyűj­tötték be a lucernát. Nem ma­radtak el a többiektől az er- dökürti fiatalok sem. ök az aratási munkák idején 10 hol" dón csomóztak. A vanyarciatk 14 holdon, a béri fiatalok pe­dig öt holdon végezték el ezt a munkát. Az aratási munkákban való segítség mellett tevékenyen részt vállaltak a pásztói KISZ- esek a községfejlesztésben is. A fariak kereken ezer órát dolgoztak a községi műve­lődési otthon építkezésénél. Talár beafsteak Ma már egy közepes minő­ségű étlaphoz is széles körű nyelvismeretre van szükség. Olvasom a Karancs Étterem országosan is elismert étlap­ján a különféle készételeket és frissensülteket, közben el­vonul előttem az egész vi­lágatlasz. Például: kubai sültet kínál­nak és megtudom, hogy van westfáliai és elszászi sertés­borda. Mind a kettőt Nógrád megyei disznó bőre alól hasít­ják ki a böllérek. A tatár beafsteak csaknem olyan, mint a skóciai, csak éppen más. A kassai sertésjavát nem szabad összetéveszteni a bécsi szelettel, de még a párizsival sem. Ezenkívül rendelhet a kedves vendég erdélyi fatá­nyérost, svéd gombasalátát, angol zöldborsót (amit — mel­lesleg — itt szedtek a rétsági járásban). Van még berni be­vert tojás és Yorki rántott to­jás. Hiába, a gasztronómia túl­teszi magát határokon és tár­sadalmi meggyőződéseken. Bár halálos ellensége vagyok a kapitalizmusnak, azért nem bánom, ha bécsi szeletet hoz­nak akkora méretben, mint a tenyerem és angol zöldborsót szolgálnak fel. Sőt. megfigyel­tem, hogy a múltkor egy ka­nadai vendég mosolygó ábrá- zattal fogyasztotta a magya­ros töltöttkáposztát, és repe- tázott a somlói galuskából. Arról már csak úgy melles­leg szólok, hogy városi-státuszt kellene adni Pálpusztának, mi­velhogy minden, a vendégekre valamit is adó étteremben, karúnkban és külhonban egy­aránt ott szerepel a neve. Például a Karancs Étterem étlapján is ... — g — Felszabadulási emlékmű, Madách és Derkovits szobra Új köztéri alkotásokat kap Salgótarján Az épülő város, Salgótar­ján kul túrcentrummá válá­sát nemcsak új, impozáns objektumai, rangos területi- és országos rendezvényei, tu­dományos konferenciái jel­zik, hanem a falai között ott­honra találó képzőművészeti alkotások növekvő száma is. A nógrádi iparmedence központi városának építői, kulturális életének irányítói korán felismerték az igazsá­got: igazán otthonunk csak úgy lesz ez a helység, ha a fejlődő ipara által kínált szá­mos gazdasági előnyén, anya­gi javain kívül a kor embe­réhez méltó szellemi tevé­kenységből sem zárja ki la­kóit. Korántsem véletlen tehát, hogy Salgótarján — egyében kívül — Észak-Magyarország mind számottevőbb képzőmű­vészeti központjává válik. E hírnevét természetesen nemcsak az itt élő művészek érlelődő munkái, több orszá­gos visszhangot kiváltó tár­lata öregbíti, hanem formáló­dó közterein, középületeinek külső- és belső felületein el­helyezett, illetve elhelye­zendő, országos rangú, a me­gye határain kívül élő mű­vészek által készített képző- művészeti alkotások is. (Elég csak Tarr István, Makrisz Zi- zi. Csohány Kálmán és a többiek szobraira, mozaikjai­ra, stb. gondolnunk). Ez évben, illetve 1967-ben, ugyancsak több képzőművé^ szeti alkotással gazdagodik városunk, amely ezeken ke­resztül mindinkább jelenlegi hazai képzőművészeti életünk keresztmetszetét adja. Mindenekelőtt Somogyi Jó­zsef szobrászművész készülő Felszabadulási emlékművét kell említenünk. A három figurás, monumentális kom­pozíció tervét a Képző- és Iparművészeti Lektorátus el­fogadta, leleplezését még ez évre a november 7.-i ünnep­ségeken tervezik. Az emlék­mű városunk egyik leendő büszkesége lesz, a Karancs Szálló és a megyei József Attila Művelődési Ház által határolt tér centrumában kap helyet. A lektorátus által elfoga­dott, Salgótarjánban még az idén, vagy a következő év­ben* elhelyezendő alkotások közül a továbbiakban emlí­tést érdemel Varga Imre szobrász- és Magyar Géza építőművész Madách szobra és architektúrája. A tervező- művészek által bemutatott terv szerint a 280 centiméter figuraméretű szobrot az új gimnázium tornaterme épü- letszámyának végfala előtt körülbelül 300 centiméter magas kőtömbön helyezik el. Borsos Miklós szobrászmű­vész Derkovits-szobrot készít, amelyet a jelenlegi Rokkant­telepen állítanak fel a kö­vetkező évben. A Blaski János festőművész által alkotott, a megyei Jó­zsef Attila Művelődési Ház épületéhez készülő mozaik 1:10 arányú módosított ter­vét a lektorátus ugyancsak elfogadta. A bizottság szerint a bemutatott terv szintien erőteljesebbé vált. Különösen széfen megoldott a kompozí­ció baloldali figuracsoportja (zenészek) valamint a hárfá- zó nő. A kompozíciót a jövő évben smalti-mozaik anyag­ból vitelezik ki. A művész ez év októberére feleskartorit készít. A mozaik 104 négy­zetméter falfelületet borít majd. A Sztahanov úti lakótelep­re, a Technika Háza elé jö­vőre egy 200 centiméter fi­guraméretű kőszobor kerül, amelyet Dabóczi Mihály szob­rászművész készít. A Lovász József úti 2. számú óvoda kertjébe egy 160 centiméteres mese-, vagy ál­latfigurát helyeznek, Pató Róza szobrászművésznő al­kotását. A KÖJÁL épületéhez 5:4-es életnagyságú Fodor József portré kerül jövőre, Győri Dezső szobrászművész készí­ti. Ezeken kívül számos Sal­gótarjánba készülő képzőmű­vészeti alkotásról még nem döntött a lektorátus. Az új lakótelepeken több szobrot helyeznek még el a terepren­dezés befejezése után. A Pécskő úti lakótelep rende­zési tervének elkészítését kö­vetően döntenek egy szobor elhelyezéséről. Az Ém. Nóg­rád megyei Építőipari Válla­lat irodaházának tanácster­mébe két négyzetméter zo- máncos vörösrézlemez készül, Mészáros József szobrászmű­vész munkája. (tóth) fi méhsör és a varázsital Szedik a komlót a sziráki tavak partján és viccelődnek az asszonyok: — Azért dolgozunk, hogy majd az emberek esténként berúghassanak a sörtől. Pedighát valamikor nem is a komló volt a sör alapanya­ga, sőt Angliában, a XIV. szá­zadban törvény tiltotta a kom­ló felhasználását -sörkészítés­nél. Később pedig azt irta egy történész, hogy „Két ve­szedelem fenyegeti az embe­riséget, az egyik a kőszén, amely megrontja a levegőt, a másik a komló, amely a sör ízét teszi tönkre.” Ma pedig el sem tudjuk képzelni komló nélkül a sört. Először finn-ugor törzsek „fedezték” fel a komló ita­los erejét. Lett, finn és észt népek mondáiban már szere­pel a komló, mint észbontó ital alapanyaga. Például a finnek hősi eposza, a Kaleva­la — több helyen is említi a komlót, és a komlóval törté­nő sörgyártás éppen a finn­ugor törzsektől kerül a ger­mánokhoz, és velük együtt Európába. Az egyiptomiak ál­tal készített árpasörrel ke­verték á komlóból készültet, s a kettő együtt adta a mai finom italt. A legenda persze egészen mást mond. Ügy vélik, hogy a komló­ból gyártott söritalt Gambri- nus találta fel. Már a név sem pontos. Gambrinus — a sör védszentje — a Jan Pri­mus, vagyis I. János brabanti fejedelem nevéből keletke­zett, aki megkóstolván az italt,' azt jónak, ízletesnek ta­lálta és megadta az engedélyt a gyártásához. Az egyiptomiak a sörüket ,,haki”-nak nevezték, és kom­ló nélkül állították elő. Az óvilágban Egyiptom jelentette a sörgyártás központját és „Pilsene” Théba mellett volt. a mai Ben-Hasszan helyén. A sört Osiris italának, varázs­italnak nevezték el. Sorháza­kat létesítettek, ahol azonban nemcsak sört szolgáltak fel, hanem megalapították az első kijózanító szobákat is. Izmos szolgák a sörtől elázott pá­cienseket vállukra véve vit­ték a kijózanító termekbe, ahol kialudhattak magukat, hogy utána újra a sorházak­ban keressék örömüket. Világhírű komlóskertek vannak a bajorországi Spalt- ban, a csehszlovákiai Zatec- ben és Chilében. Persze hosz- szú volt az út az Attila ide­jében annyira kedvelt méh- sörtől a mai komlóból gyár­tott Kinizsig és Szalonig. Hazánkban kezdetben az árpasör, majd a méhsör volt divatban, és csak 1850-ben alakultak söröző céhek, ami­kor Magyarországon már 773 főzde, összesen 384 ezer hek­toliter kellemes italt állított elő. A méhsört ma már csak a skandináv államokban, vala­mint Lengyelországban és Anglia egyes vidékein kedve­lik. Receptje: vízzel hígított méz lefölözése és olyan fű­szerekkel való ízesítése, mint amilyen a szerecsendió, a ko- riander, egy kevés komló is néha, valamint élesztő. A hu­nok kedvelt itala volt, és ál­talában a szláv népek éltek vele valamikor. A hajdani varázsitalt na­gyon megkedveltük — azért is nehéz kielégíteni az igé­nyeket —, pedig a szervezetre nem ártalmatlan A mértékte­len fogyasztás káros részeg­séget alvászavart okoz, sőt bizonyos szorongást is elő­idéz. Ha viszont megfelelő mértékkel isszák, hizlal és kellemes közérzetet kölcsönöz az embernek. A Ben-Hasszán-i sörházak freskói ma az ut­cákon elevenednek meg. csu­pán az izmos legények hiá­nyoznak és a kijózanító szo­bák, amikről kétezer évvel ezelőtt már gondoskodtak... G. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom