Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-20 / 198. szám

1966. augusztus 20 szombat NOG R A D 3 A bor, a ló meg az amazon Az lij kenyér Egyszercsak ott vagyunk a kastély előtt. Ez a szl- ráki „palota” a XVIII. szá­zadban épült, barokk-stí­lusban, műemlék, ott akis márványtábla a falon, köz­vetlenül a bejárat mellett. — Nézd meg jól a lép­csőt szegélyező rácsot — mondja B. és menetközben végig húzza az ujját az or- gonasip-szerű rácsozaton. — Ez csupa mordálycső ... Puskacsövekből készítet­ték ... Így mondják. Mondják. Attól még le­hetnek közönséges csövek is. Mindenképpen azok, ha egyszer rács készült belő­lük. Még akkor is, ha egy­koron tényleg egymásra lőt­tek velük az emberek. Leg­jobb lenne az összes töb­biből is rácsot csinálni. Annyi rács viszont nem kell. Egyre kevesebb kell. Bent ,a folyosón repede­zettek a kövek. A lépcső­sor végén, az első emeleti pihenő ablaka alatt két ha­talmas, anakronisztikus bőrfotel és egy Intarziás asztal áll őrt. Valamikor intarziás lehetett. A lapján még van némi nyoma. Ezeknek a bútoroknak, azon­kívül, hogy a múltat idé­zik. úgy érzem, semmi sze­repük a kastély mai életé­ben. Nehéz elképzelni, hogy valaki is betelepedne e bú­tor-mamutok egyikébe. Nincs idő ilyesmire, így a nyárutón legkevésbé. A kas­télyban a gazdaság székel, és itt lakik Kati is. Még mindig a bútorok. Kati a gazdaság főkertésze. A fiatal nő, egy keskeny kis szobában lakik, az első emeleten. A szoba fala mé­ter»«, az ablak alig fél mé­ternyi szélességben szerény­kedik rajta. Két modern formájú, huzatú kerevet áll a fal mellett. Hosszú köny­vespolc, tele könyvvel, mel­lette keret nélkül képek a falon. Egy rajz. Szemüve­ges férfit ábrázol. Dedikál­va van, de az aláírást nem tudom kibetűzni. Felette egy színes reprodukció. Csontváry. Kicsit jobbra tőle fotó. Már láttam va­lahol. És az egésszel szem­ben, a másik falon Jean D’ Arc — egyedül. Termé­szetesen, keret nélkül. — Ne nézzenek körül — mondja Kati, és hellyel kí­nál bennünket. — Igaz. itt mindennap takarítanak, de nekem nincs érzékem a női dolgokhoz... Gyenge ol­dalam a rendcsinálás. Meg a varrás. Ideje lenne meg­nősülni ... Viccnek szánja, de van benne valami. Rövid haj, erős váll. nyak. férfiasán szegletes csípők, nadrág, pu­lóver, az arcán is sok a nőhöz nem illő éles vonás, a hang mély, magabiztos, a szöveg úgyszintén. Nem lesz könnyű dolga a férjé­nek. Az ágy alatt kis, kékszi- r.ű, műanyagból készült női papucs. Időnként rá kell néznem, hogy elhigyjem — bár érdekesen férfias je­lenség!, azért mégiscsak nő a tulajdonosa. Mert az. Har­cias, célratörő, amazon. — Néha összerúgjuk a port a főnökömmel — mondja nevetve. — Nem tudom elviselni, ha bárki is átsétál az én területem­re. Jó az önállóság, még jobb a kölcsönös bizalom egymás munkája iránt. Én sem szólok bele az ő dol­gába, elvárom ... Azért jó ember. A bor meg a ló. Ez a két dolog érdekli igazán, ezt. a senkihez sem hasonlító lányt. Bor meg ló. Évezre­dek óta mindkettőt kisa­játították maguknak a fér­fiak. A borral, lóval fog­lalkozás, igazi férfimunka, az összes valamirevaló szak­értő Is közülük került ki. Megtört a hegemónia? — Jöjjenek le a pincébe. Megmutatom a hordóimat. Fekete, szürke, penészfol­tos falak, romantikus bolt­ívek, és akkora hordók, hogy akármelyikben elférne az ember állva is. Kétezer hektóliter. Einnyi a hordó­kolosszusok űrtartalma. Persze, bor nincs ennyi. Kati a gyertyákkal bajló­dik: — Márcsak egy kis sep­rőnk van... De ebben a legkisebb hordóban akad még az olaszból. Ezt azért nyugodtan megkóstolhat­ják. Félkört alakítunk az ,.olaszt” rejtő legkisebb kö­rül, kezünkben az üres tal­pas poharakkal, és szótla­nul nézzük, ahogy a sző­lészlány a hosszú gumicső segítségével edényeinkbe lopja a bort. Jónéhány pin­cében megfordultam már. De, ha felidézem azokat, a mostanihoz hasonló szer­tartásokat. a hordók körüli ceremónia emléke mindig nadrághoz, vastag, ízes ba­ritonhoz, piros orrhoz, eset­leg bajuszhoz kötődik ben­nem. Itt egyedül a nadrág egyezik. A többi szokatlan. Vajon, mennyi időnek kel! eltelni még, hogy az elő­ítéletek hordóiból kifogy­jon ... Ismerek női kertészmér­nököt, aki éppen, mert a gazdasági vezetők ma még csak elvétve várják tárt karokkal a női mezőgazdá­szokat — manökennek, egy másik- meg kozmetikusnak állt be — Pesten. Kati ki­vétel. Férfias jelleme, kül­seje, a bizonyítás szándé­kának embert formáló ere­jétől alkuihatott így ki. Talán túlságosan is jól si­került. — Nyakunkon a komló­szüret ... Na, még egy po­hárral ... Kicsit lejebb tart­sa, alacsonyan van a hor­dó... Hatvannégy hold. Ennyi komlónk van az idén. A szőlő 79 hold területen érik, és van nyolc hold mál­násunk. meg ez a pince, kétezer hektóliterrel. Ez az enyém. Ez mind. A kom­lót szorozza héttel, a sző­lőt öttel, a málnát nyolc­cal. Akkor kijön — mennyi szántóterületnek felel ez meg. Az öszeszorított gumi­csőből spriccelve csurog a bor. Ahogy a pohár telik, egyre vékonyabb hangot ad az olasz rizling. A bor. És a ló? — Hatéves. Kanca. Hon­nan tudja, hogy sokat lo­vagolok? Mondták? Igaz. Mit mondjak róla? Csak rúg és harap ... Szeret vág­tázni. Én is szeretek. Meg­értjük egymást — mondja Kati, mialatt összecsavarja a piros gumicsövet. A lovát Verának hívják. Pataki László — Hogyan értékelik a me­gyei, járási, városi és köz­ségi tanácstagok munkáját? Hogyan valósul meg a vá­lasztók javaslata, kérése, a beszámolás a végzett mun­káról? — Az utóbbi időben megnö­vekedett a tanácstagok akti­vitása. Egy évvel ezelőtt a Hazafias Népfront aktivistái mintegy háromezer tanácstag­gal folytattak beszélgetést munkájukról. Ennek pozitív hatása erőteljesen érezhető volt az utóbbi hónapokban. A beszélgetések arra késztették a népfront bizottságok tagjait, hogy még nagyobb gonddal készítsék elő a tanácstagi be­számolókat. Ez a munka tük­röződött a lakosság nagyobb érdeklődésében, a beszámolók látogatottságában is. Különö­sen hasznos javaslatok hang­zottak el a községfejlesztési feladatokkal kapcsolatban, amelyek zömében az ivóvízel­látás, az úthálózat, a lakosság egészségügyi körülményeinek javítását szolgálták. Talán a legjobb példa erre a sámson házaiak aktivitása, ahol a kút kevés és gyenge minőségű vizet szol­gáltatott. Gyakori volt a sor­baállás. A választók javas­lata alapján a községi tanács létrehozta a vízműtársulást. A csővezeték-hálózat kiépítése még az idén megkezdődik. Ez biztosíték arra, hogy a követ­kező évben teljesül a község lakóinak régi kívánsága. A Ha­zafias Népfront figyelemmel kíséri jelöltjeinek munkáját. Nagyra értékeljük azokat a ta­nácstagokat, aikik becsülettel megállják helyűiket. A Haza­fias Népfront vizsgálja a ta­nácstagok munkáját abból a szempontból is, hogy megfelel­nek-e a lakosság bizalmának. Nem engedhetjük meg, hogy a bizalommal egyes személyek visszaéljenek. Ebben a válasz­tási periódusban mindössze két esetben kellett tanácstagot visszahívni, összeférhetetlenség miatt. — Milyen hatással van a megyei képviselő-csoport munkája Nógrád életére? — A képviselő-csoport tevé­kenységét a kollektív munka jellemzi. Ez már az üléseken tükröződik, amikor megvitat­ják a megye lakosságát legjob­ban érintő problémákat. A legutóbbi csoportülésen, ami­kor a III. ötéves terv parla­menti vitájára készültek, meg­állapodtak abban, hogy a ki­lenc nógrádi képviselő közül ketten felszólalnak. Ügy dön­töttek:. hogy Somoskői elvtárs, a nógrádi szénbányászat jövő­jéről, a foglalkoztatottság gondjairól, Sümegi elvtárs pe­dig a megye mezőgazdaságát érintő problémákról beszél, így került a parlament és a kormány elé az Ipoly-szabá- lyozás, a talajerőgazdálkodás. a társadalombiztosítás egysé­gesítése. Ezek a példák is bi­zonyítják, hogy megyénk or­szággyűlési képviselői mindig a választókat legközelebbről érintő feladatokkal, gondokkal foglalkoznak és azok megva­lósítását szorgalmazzák. A képviselők munkája nem me­rül ki a parlamenti ülés vitá­jában, hanem segítik más, községfejlesztési létesítmények, fontos beruházások gyors elké­szülését. Kezdeményezésükre kapott Salgótarján távfűtést, a gépipari technikum tanmű­helyt, a lakosság Fortuna üz­letházat és más. a köz érde­két szolgáló létesítményt. — Milyen feladatok állnak a Hazafias Népfront előtt a következő hónapokban? — Legfőbb feladatunknak tartjuk a III. ötéves terv cél­kitűzéseinek ismertetését, a lakosság mozgósítását a fela­datok végrehajtására, melyet társadalmi munkával is sze­retnénk elősegíteni. Elsősorban a községfejlesztési feladatok­nál számítunk a lakosság ön­kéntes munkájára. Műszaki akcióbizottságunk mintegy 120 tagja a tervek társadalmi el­készítését vállalja. A népfront bizottságok vezetőit a közeljö­vőben tanfolyamokon készít­jük fel a gazdasági irányítás reformjának megértésére és annak hatékonyabb elősegíté­sére. Néhány hónap múlva sor kerül pártunk IX. kongresszu­Érdekes találkozásnak vol­tam a szem- és fültanúja a közelmúltban: a sütőipari vál­lalat igazgatója és egy mező- gazdasági szakember tréfálko­zott egymással. A szakemoer nem is egészen Jogtalanul ki­fogásolta a Nógrád megyei kenyér minőségét, és az ille­tékes igazgató azzal vágott vissza, hogy olyan lisztből kell sütnie, amilyet a mező- gazdaságtól kap. Márpedig ha a búza nagy víztartalmú, ha kicsirázik a kévében, akkor a liszt minősége sem lehet olyan, hogy abból rétest le­hessen sütni. Sőt pék legyen a talpán, aki az ilyen kétesér­tékű lisztből különösen Jó mi­nőségű kenyeret sikerítsen. A párbeszéd tréfás keretek kö­zött zajlott le és mint tudjuk, a tréfa nem nélkülözi a túlzó elemeket, mégis sok az igaz­ság a mindkét részről elhang­zott csípős megjegyzésekben. Mert valóban elsősorban a mezőgazdasági üzemek dolgo­zóinak példás Igyekezetétől függ, hogy a kenyérgabona milyen minőségben kerül mag­tárba, viszont az sem mellé­kes, hogy ugyanabból a liszt­ből melyik-melyik vállalat mi­lyen minőségű kenyeret állít elő. Az is igaz, hogy nem min­degyik tsz ad kiváló búzát, lisztet a sütőiparnak, viszont azt sem tagadhatjuk, hogy azonos minőségű nyersanyag-, ból más-más értékű kenyér sül a kemencékben. Minden új aratásnál abban bízunk, hogy a legfrissebb be­takarítási ünnep, amelynek napja, augusztus 20, egybeesik az alkotmány ünnepével, se­gít fátylat borítani az előző évek szomorú tapasztalataira és végre mind a mezőgazda­ság, mind a sütőipar nagyobb felelőségérzettel, szebb ered­ményekkel rukkol ki, áll a vásárló közönség elé. A mező­gazdaság lelkiismeretét köz­vetve, a sütőiparét közvetlenül észleljük, tapasztaljuk, s ter­mészetesen a közvetlenül ta­pasztalt hiányosságok, hibák hatnak ránk jobban, a köz­vetlen hibák elkövetőit érin­tik bírálataink. Ennélfogva a szép terméseredmények után az idén is fehérebb, lágyabb és főként valóban átsült ke­nyeret várunk a pékségek, sü- tőirpai vállalatok, telepek dol­gozóitól. Annál is inkább me­részelünk ilyen kívánságokat hangoztatni, mert az utóbbi év időszakában azonos nyers­anyagból a magánpékek jobb és ízletesebb kenyeret sütöt­tek. Nem szólván arról, hogy hazánkban a kenyér nem csak jelkép, hanem mindennapos fogyasztási cikk is, sokkal in­kább, mint bárhol a világon. sára. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy a kongresszust követő időszakban széles kör­ben tájékoztassuk a megye la­kosságát a kongresszus útmu­tatásairól és azok valóra váltá­sára mozgósítjuk a társada­lom minden rétegét. A követ­kező hónapok nagy feladatok elé állítják a Hazafias Nép­front mozgalmat. 1967-ben ugyanis befejeződik a jelenle­gi választási periódus. Ezért mindent meg kell tennünk a választási időszak eredményes lezárására. Segítő munkánk a tanácsok éves terveinek sike­res teljesítésére, a tanácstagok közéleti szereplésének növelé­sére, a választók által elmon­dott okos és közérdekű javas­latok megvalósítására irányul­nak. — Népfront bizottságaink vezetőit szeptemberre tanács­kozásra hívjuk össze és meg­vitatjuk velük az előttünk ál­ló feladatokat, hogy alkalmas­sá tegyük őket azok maradék­talan megvalósítására. A fel­sorolt eredmények szoros kap­csolatban vannak Népköztár­saságunk Alkotmányával, mely biztosította dolgozó népünk boldogabb életének megterem­tését, a szocializmus építését. Amikor Alkotmányunk 17. év­fordulóját ünnepeljük, illő mérlegre tennünk eddigi fej­lődésünket, hogy közös ösz- szefogással segítsük további céljaink megvalósulását. G. B. Bár bírálatunk elsősorban a közvetlen vétkest, a sütőipart illeti, világért sem kívánunk menlevelet biztosítani a me­zőgazdasági üzemek olyan dol­gozóinak, akik a nyári betaka­rítás Időszakában kényelmes­séget, felületességet és csök­kentett hozzáértést tanúsíta­nak. Annak ellenére, hogy me­gyénk az utóbbi esztendőkben a betakarítási határidők be­tartásában országosan szép eredményekkel dicsekedhet, s több alföldi, vagy dunántúli megye előtt Is példaként áll­hat, nem titkolhatjuk el, hogy egynémelyik tsz-ben a beta­karításban már nem csillog­tatnak hasonló eredményeket. A kenyérgabonát megtermesz- tik. a becsült termésátlagok fölöttébb b'ztatóak, viszont a már megtermett kalászosokat éri veszteség, ami azután ká­rosan hat ki a termésátlagok alakulására is. Amilyen lé­nyeges dolog a termésátlagok alakulásában a korai és szak­szerű vetés, annyira mellőz- netetlen a gyors és gondos be­takarítás. Nem mindegy az. hogy veszteség nélkül, jó mi­nőségben kerül-e magtárba a kenyérgabona. vagy pedig megtizedelve, madarak és ház­táji szárnyasok táplálékaként vész el a tarlón. Jóleső érzés manapság a nógrádi tsz-ek határát járni, mert évek óta nem volt olyan tiszta a határ, a tarló, mint az idén, pedig az időjárás vi­szontagságai az idén sem kés­lekedtek borsot törni a föld­művelők orra alá és a bő ter­més az idén is fokozott szer­vezési készséget követelt min­denkitől. Mégis rendületlenül búgtak a cséplőgépek, a süp­pedő talajú tarlókról is szé­rűkre kerültek a kévék, s en­nek megfelelően korán az át­vevőhelyek magtáraiba ván­dorolt az értékes kenyérgabo­na. Szinte nevetségesnek tű­nik ma már az, ami három­négy éve még szomorú való­ságként mutatkozott meg éle­tünkben, hogy egynémelyik szövetkezet még szeptember közepén és végén is a cséplés gondjaival küszködött. Pedig így volt Ebből a meggondolásból for­gatom én is vissza most egy év gazdálkodásának filmjét, amelyen a Nógrád megyei dolgozó parasztok, tsz-tagok nem epizód-szereplők, hiszen nevüket nemcsak a megye, hanem az egész ország elis­merése övezte. S ha mégis felszínre hozom a hiányossá­gokat is, azt a javítás szándé­kával teszem. Tavaly ősszel megyénk tsz- tagjai és gépállomási dolgozói, traktorosai az országban is el­sőként fejezték be a vetést. Mégpedig úgy, hogy a legtöbb helyen minőségi kifogás sem merülhetett fel. Viszont (mit tagadjuk!) egynémelyik tsz- ben a minőséget másodrendű­nek tekintették, és mindent elkövettek, hogy minél előbb táviratilag jelenthessék az őszi szántás-vetés befejezését. A statisztika és a pillanatnyi érdemek érdekében mellőz­ték a minőségi előírások be­tartását, a mennyiségi köve­telmények mögé helyezték a szakszerűségi előírásokat. Nem a véletlenek játéka tehát, hogy ezeken a helyeken a ta­valyi kimagasló termésátla­gokhoz képest az idén kedve­zőtlenebb terméseredmények­ről adnak számot. Tehát az ünneplés hangulatában, a szép átlagtermések tudatában sem feledkezhetünk meg arról a tanulságról, hogy semmi sem lehet fontosabb a kenyérga­bona vetésénél, de minden más vetésnél sem, mint a mi­nőségi mutatók, a szakmai kö­vetelmények és előírások be­tartása. A tél végi és koratavaszl ápolási munkák szem előtt tar­tása az idén nagyobb szere­pet kapott szövetkezeteink életében. A gondos féjtrágyá- zás és a gyomirtó vegyszerek kiszórása az idén átlagosnak mondható és kevés volt az olyan tsz. ahol a virágzó me­zőgazdaságot a pipacs- és bú­zavirág-tenger jellemezte. Pe­dig — különösen a vegysze­res gyomirtásban — az előké­szület az idén sem árult el különösen magas fokot, meg­késtek gazdaságaink a szerve­zéssel és a rendelkezésre álló növényvédő gépeket sem cso­portosították megfelelően) Egyedül a pásztói járásban tapasztaltuk, hogy elsőrendű kérdésnek tekintik a kalá­szosok ápolását és ennek ér­dekében több szövetkezet kö­zös növényvédő brigádokat hozott létre. Az aratás és begyűjtés szer­vezése az idén valamivel jobb­nak mondható, mint a tava­lyi, viszont még mindig nem fektettek kellő súlyt a megye szövetkezetei a kombájnok teljesítőképességének jobb ki­használására, s ebben a terv- szerűtlenségben és kapkodás^ ban valamennyire minden já­rás ludas, egyedül a pásztói járás szakelőadóit illeti a ki­vétel, mert ahelyett, hogy minden áron való aratásra tö­rekedtek volna, türelemre in­tették a szövetkezetek veze­tőit és dolgozóit, s nagyobb he­lyesen sokoldalúan szorgal­mazták a kombájnok jobb éa hatékonyabb kihasználását. S íme eljutottunk ismét á minőséghez, ami ugyanúgy el­sőrendű tényező, mint a meny- nyiségi hozamok növelése, mi­több a kettő összefügg és a jó szakemberek jól tudják* egymástól elválaszthatatlan. A szép termésátlagok állandó­sítása tehát fokozott, rend­szeres és általános szakértel­met követel, viszont az állan­dósuló nagy termésátlagok előbb-utóbb egy állandó jó minőséghez vezetnek, A gon­dos szántás-vetés, a szakszerű ápolás és betakarítás az alap­ja a jobb liszt előállításának, s előbb-utóbb (az út erre mu­tat!), joggal vonhatjuk fele­lősségre a gyengébb minősé­gű kenyér előállítóit, készí­tőit, mert a mezőgazdaság ol­daláról, amint azt mondani szokás: nem érheti szó a ház elejét. A jövő évi kenyerünk meg- termesztésének előkészületi napjait éljük, olyan alkalom ez tehát, amikor a mezőgaz­dasági üzemek megkezdhetik a bizonyítást. Űj szép küzde­lem kezdődik immár az új kenyérért, különös lendülettel és tanulságokkal, azon a na­pon, amikor az idei, első új kenyeret szegjük meg. Lakos György Kitüntetések augusztus 20-a alkalmából Augusztus 20-a alkalmából tegnap, Salgótarjánban több, a békemozgalomban és a nép­művelésben kiváló eredményt elért békeaktívát és peda­gógust tüntettek ki. A Hazafias Népfront me­gyei titkárságán Lizsnyánszky Antal, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának alelnöke 41 dolgozónak, köz­tük Vágvölgyi Annának, az MSZMP Nógrád megyei Bi­zottsága munkatársának, Kiss Imrénének, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa mun­katársának, Takács Lajosáé­nak, a megyei nőtanács mun­katársának, Gálfi Árpádnak, a TIT megyei titkárának, Sándor Istvánnak, a KIOSZ megyei titkárának és Szla- bej Istvánnak, a MÉSZÖV osztályvezetőjének nyújtotta át az „Aranykoszorús béke­jelvényt.” A ícsgylv tanács VB termé­ben Molnár Pál, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának vezetője, a népműve­lés érdekében kifejtett ered­ményes tevékenységük elis­meréséül Virág Lászlónak, a Salgótarjáni Állami Zeneisko­la igazgatójának, Iványi Ödön festőművésznek, Csukly Lász­ló mátraverebélyi pedagógus­nak, Hargitai K. Attila, a sal­gótarjáni járási tanács nép­művelési felügyelőjének, Biró Károlynak, a rétsági járási tanács népművelési felügyelő­jének, a „Szocialista kultúrá­ért” kitüntetést adta át. Pet- rovics Ferencné és Fehér Kál- mánné könyvtárosok a műve­lődésügyi miniszter dicsérő oklevelét kapták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom