Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-16 / 193. szám
1966. augusztus 16. kedd NOG R A D 3 Nyárutón — ősz előtt Hz új munkaévre készülnek az építők kultúrosai Puska gyerekkézben Bővebb válasz olvasóink kérdésére Végéhez közelít már a nyár, ennek egyik csalhatatlan jele, hogy mind gyakrabban népesülnek be a művelődési otthonok. Az „uborkaszezon”, amely még mindig jelensége a kulturális munkának, a nyár véggel lassan megszűnőnek látszik, s formálódnak az új népművelési év tervei. A napokban az Építők megyei Szakszervezetének kul- túrbizottsága és a szakszervezethez tartozó vállalatok kul- túrfelelősei tanácskoztak a Salgótarjáni öblösüveggyári Művelődési Otthonban arról, milyen elgondolásokat valósítanak meg a soron következő munkaszakaszban. Számbavet- ték eddigi eredményeiket, s ezekre alapozva tervet készítettek a legfontosabb népművelési és kulturális tennivalókra. Egységes álláspontként alakult ki a tanácskozáson, hogy a továbbiakban is a szakszervezeti politikai iskoláknak, a szocialista brigádok részére nyújtandó kulturális segítésnek, a bejáró dolgozókkal való foglalkozás szélesíté- nek. az általános és a szakmai műveltség növelésének kell a tevékenység homlokterében államuk. Mindezekben már eddig is ért el eredményeket az Építők megyei Szakszervezete, de teendő még ezután is bőven akad. A burzsoá. polgári eszmeáramlatok hatásának kiküszöbölése,' felszámolása például napjaink népművelőinek egyik legnehezebb és legizgalmasabb dolga. A fellazítás ellen jól szervezett politikai neveléssel vehetjük fel a harcot — erre hívta fel a tanácskozók figyelmét Vratni József az Építők megyei Szak- szervezetének kultúrfelelőse, az Öblösüveggyári Művelődési Otthon igazgatója. Rengeteg a teendő a bejáró dolgozókkal való fokozottabb törődést, az általános műveltség emelése terén is. Ezekben csak úgy érhetnek el további sikereket, ha a feladatok vállalásába a következőkben a Zagyvapálfalvi Síküveggyár népművelői, kultúrmun- kásai is bekapcsolódnak. Ami az eddigi eredményeket illeti, azt jelzik, hogy érdemes volt a fáradozás. Az öblösüveggyári Művelődési Otthonban szervezett általános iskola keretében ezen a nyáron 42-en vizsgáztak alapfokon, illetve a hetedik és a nyolcadik osztály anyagából, s szeptemberben az általános iskola ötödik-hatodik osztályának felnőtt tanulói vizsgáznak. Az üzem megkezdte az októberben induló első-második, illetve hetedik-nyolcadik általános iskolai évfolyamok szervezését, s a hetedik osztályt kezdők részére egyhónapos előkészítőt is indít. Az új népművelési évben növeli az Építők megyei Szak- szervezete a politikai iskolák számát is Csaknem 300 hallgatóval 14 elsőéves, 120 hallgatóval hat másodéves és 40 résztvevővel két harmadéves politikai tanfolyam indul a megye e szakszervezethez tartozó üzemeiben, három községben kihelyezett politikai iskola működik. Az oktatási feladatokkal szoros kapcsolatot tart a kulturális tevékenység is. Az öblösüveggyár színjátszói október 21-én részt vesznek a Szé- csényben megrendezésre kerülő megyei színjátszó találkozón, a salgótarjáni országos vasas színjátszó fesztiválon, ezenkívül a megye számos községében, így Ságújfalun. Endrefalván, Plünyben. Nagy- lócon, Mátramindszenten műsort adnak a bejáró dolgozóknak. vendégszerepeinek a sa- jószentpéteri és a parádi üveggyárakban. A szakköri élet egyik eseménye a fotósok augusztus 28-i laborjártasségi vizsgája, majd a november 7-í házi kiállítás lesz. október 7-től 11-ig pedig a bélyeg- gyűjtők rendeznek kiállítást anyagukból. Érthető miért Balassagyarmat kedves szín- foltja a Bajcsy-Zsilinszki utcában az új zöldség- és gyümölcs kereskedés. A hatalmas kirakatokon belátni az Üzletbe, ahol Ízléses berendezés vonja magára a figyelmet. A falakon ügyes színes reklám- készítmények. A polcokon pedig — csodára — friss áru. Nemrég nyílt meg a régi magbolt helyén ez a modern üzlet. A környékbeliek várták Is nagyon, mert az átalakítás ideje alatt csak távolabb szerezhették be a zöldárut. Nos, úgy illik, hogy a korszerűbb üzletben az ellátás Is jobb legyen. Vajon így van-e? Találomra kérdezzük meg az egyik eladót, Dancsó Margitot. — Naponta kapunk friss árut a helyi raktárból és Salgótarjánból — válaszol kérdésünkre. — Csak a választékkal vagyunk elégedetlenek. Ajaj! Ha már az eladó is elégedetlen, mit szól a vevő? — Kérem, nekünk kell eladni az árut. Nem mindegy, hogy milyet tudunk adni, s egyáltalán van-e mit eladni — magyarázza. Ezzel tökéletesen egyetértek. De nézzük csak a polcokat. Paradicsom van. de törődött. Karfiol, görögdinnye nincs. (Bár lehetséges, hogy időközben kaptak)! Burgonya, kevés káposzta. hagyma, zöldség. A raktárban találunk sárgadinnyét is, de annyira zöld, hogy nem merik kitenni a polcra. Egy ideig érleHíreink között megírtuk, hogy Körmendi Lajos sziráki gépkocsivezető a hényel-pusz- tai mezőn ittasan elaludt, s hogy ekkor három gyermek elemelte mellette heverő vadászpuskáját. Arról is szólt a hír, hogy a fegyvert — még mielőtt bajt okozott volna — a megyei rendőrfőkapitányság bűnügyi osztálya megkerítette. Még aznap telefonon, másnap levélben érdeklődött több olvasónk: hogyan is történt a fegyverlopás. „Elég szomorú, hogy emelkedik a gyermekbalesetek száma — írták Szirákról —, más sem hiányzik, mint hogy fiúcskák belepuskázzanak egymásba.” Nógrád községből a helybeli erdész esetére emlékeztettek bennünket azzal, hogy a falu határában, bitorolt fegyverrel követtek el bűncselekményt. Pásztóról keltezett levél arról szólott, hogy ott — amint annak idején megírtuk — fiatalkorú bandavezér jogosulatlanul birtokában tartott fegyverre] fenyegette kisebb társait. Kilátogattunk Szirákra. Az autóbuszon mellettünk ülő néniké — a rövid utazás unalmát elűzendő — így szólított meg: — Mit tetszik szólni, micsoda veszedelemben voltunk?! Hála a jóistennek, előkerült a puska. Az én boldogult uram is vadászott, a sört is szerette, mégsem ivott meg Körmendi Lajossal takaros háza udvarán beszélgettünk. Szabadnapos volt, éppen motorkerékpárját javította. — Igen kellemetlen volt számomra, hogy megírták azt a puskadolgot. Minek? A rendőrség számára nem volt ilyen fontos. A gyerekek elvitték a puskát, a rendőrök visszaszerezték, visszaadták. — Csak úgy hoci-nesze? ... — Hát nem egészen úgy; szóvátették. hogy jobban is vigyázhattam volna. De kérem! 1966-ban lopjon valaki egy alvó ember mellől?! — A mi értesülésünk szerint a rendőrök nemcsak szóvótet- ték a puska-ügyet, hanem nagyon komolyan figyelmeztették. hogy a jövőben jobban vigyázzon. Ügy gondolom, bíznak is ebben, hiszen visszaadták a puskát. A vadász hosszú másodpercekig a motorház egyik csavarjához szükséges huszonkettes kulcsot kereste, aztán csak ennyit mondott: — Holtbiztos, hogy jobban vigyázok. A más puskáját megkívánt legénykék szülei közül csak egyikük édesanyját sikerült megtalálnunk; az ebéd előkészítésén szorgoskodott. Fia ott szepegett a konyhán, zömötk pajtása az udvaron drukkolt. — Amikor megtudtuk, mi történt, az én fiam bizony kaMegérdemelnek egy egri kirándulást Harmincnégy fiatalt egyesít a KISZ, homokterenyei alapszervezete. Nem nagy szám, ez kétségtelen, de ha figyelembe vesszük, hogy a község fiataljai közül sokan eljárnak üzembe dolgozni és a gimnazisták, technikumi hallgatók a tanintézetükben végeznek mozgalmi munkát — érthetőbb a viszonylag alacsony létszám. Ennek ellenére nincs szégyenkeznivalójuk a homokterenyei KISZ-eseknek. A szervezet tagjai rendszeresen részt vesznek a helyi Zagyvagyöngye Termelőszövetkezet időszerű munkáiban. Legutóbb például az aratásnál, hordásnál nyújtottak segítséget. A termelőszövetkezeti munka mellett kiveszik részüket a községiéi lesztés során adódó feladatok, a társadalmi munkák végzéséből is. A fiatalok azzal a meggyőződéssel vállaltak részt a járda- és parképítésben, hogy ez értük is van, A község parkjában ugyanis a tanács — gondolva a fiatalokra — kézilabdapályának is helyet adott. A pálya elkészült, vele a kellemest kötötték össze a hasznossal. A fiatalok vidám labdázását sók idősebb falubeli nézi nap mint nap. A homokterenyei fiatalok a község határain túl is vállaltak társadalmi munkát. Nemrégiben a csipkééi bányaüzemnél, egy átalakítás során lebontásra kerülő 28 méter hosszúságú fal bontásában és a kerítés építésében segédkeztek. A munka mellett a kulturális tevékenységben is szép eredményeket értek el, Alkotmányunk ünnepére önálló műsorral készülnek, melyet a Sók kiesi Piád nap van, reggel. Megrakott kocsi kocog az úton» A bakon Pista bácsi, az egyik legidősebb fogatos ül, kissé fázósan, előre meredve. — Pista bácsi, Pista bácsi!... Nevének hallatára az öreg lassan hátrafordul. A kiáltozó asz- szony már a kocsinál tart. — Adhatna egy karfiolt! Az öreg hosz- szasan gondolkodik, talán a jó é a rossz viaskodik benne, majd egv jólmegtermett karfiolt nyom a- asszony kezébe. Közben forintok vándorolnak át az öreg tenyerébe. Lebonyolódott az egyszerű csere. A kocsmaajtóból kijövet ismerős férfi várja Pista bácsit. A tsz-főkönyvelő. Az öreg meghök ken, vörösöd ik. zavarában nem is tudja, mit mondjon. Érzi hogy valamit mégis kellene mondani. — Csak egy karfiol... úgy is annyi van — lünnyögi az öreg A könyvelő a 'éjét csóválja ninth a azt mondaná; ejnye, ejnye. • • Az öreg is nagyot hallgat, majd megindul a kocsi felé. Fegyelmi nem lesz a dologból, de Pista bácsi, mint egy főbűnös kerüli a könyvelőt. Pár nap múlva megrakott szekerek hordják a kévéket a kertészet földje mellett. Pista bácsi paradicsomot rakodik, közben odakiált a mellette eldöcögő szekér fogatosának: — Hé, Feri! Leesett egy kéve a kocsidról. Szedd ’el, fiam, mert sok kicsi sokra megy!.. . 8. .E. község lakóinak, augusztus 20-án adnak majd elő. A fiatalok most úgy tervezik, hogy a nyár végén, közös egri kiránduláson vesznek részt. Remélik azt is, hogy a szövetkezet, tanács, bányaüzem — melyeknek egész éven át segítettek a sürgős feladatok végzésében — támogatja őket, abban, hogy az egri kirándulás terve valóra váijon. — Dilik. Viszont konzerveket bőségesen lehet kapni! Vitathatatlan, nem az eladókon múlik, hogy néha a nyakukon marad az áru. A raktárban levő karalábét például lehetetlen eladni. A vevők néha méltatlankodnak — szól közbe Hodur Istvánná, egy másik eladó —. a a kirakatból szedetik be az árut. Érthető, miért. P. A. egy pohárral sem, ha fegyver volt a kezeügyében. — Én csak azt nem értem — szólt közbe egy őezes férfi —, hogyan engedhették el egyedül a vadásztársai. Hiszen beszélgettek arról, hogy jó volna még néhány galambot ejteni. A vadászati szabályzat tiltja az egyedül való puskázást, méginkább az italozást vadászat közben. pott négy nyakast! — jelentette ki határozottan. — Gyereknek még akkor sem való fegyver, ha a kezébe nyomják. Várja ki a katonaidőt, s akkor vigyázzon ügy a puskájára, hogy senki se vehesse el tőle! Okos szó ez. Reméljük, akinek szükséges, tanul belőle Szirákon —, de másutt is... — b. z, — Vasárnapi barangolás Szentkútön Érdemes lett volna statisztikát késziteni! Becslések szerint is több ezren nyelték a port vasárnap Szentkúton. Jöttek buszokkal (legalább 100 kocsi) személyautóval (ötszáznál is több lehetett) motorkerékpárral (az udvarokon százával álltak), és akinek nem jutott jármű, gyalogosan indult el. Én most nem vitatkozom azzal, hogy a hasznosi, mát- raverebélyi, vizslási, mátra- szőllősi, és más falubeli hívőket okkal, vagy ok nélkül pa- koltatta fel a plébános úr. Lelke rajta, ha valaki később megbánta a vasárnapi több kilométeres kirándulást. Mindenesetre Jézus nevében alapos okot szolgáltattak a sűrű káromkodásokra. Nagybátonynál még vidám volt a menet. Még énekeltek is, hogy gyorsabban teljen az idő a poros úton. A plébános úr a hátsó sorokban két fiatal lánnyal beszélgetett, alighanem istenfélő dolgokról. Barangoltak ök is ... A szentkúti leágazásnál egymást érik a kocsik. Ide kellene az első csodatevő szent, nehogy karambol legyen. Eszembe jut: szeresd felebarátodat! Bizony ezek a kocsivezetők aligha tisztelik, a tíz- parancsolat eme mondását. Lám, egy világos Skoda is majdnem beléjük tolat. De mit is csináljon, mikor a keskeny úton alig van hely. A nylon ruhás, táskarádiós, fényképezőgépes kirándulók tömör sorokban vonulnak a „szent kúthoz". Egy fiatal lány kiválik a sorból, és a táskából Neuralgikát vesz elő, ami biztos, biztos, ö azért jobban bízik a Chionin készítményében, mint a „szent kút" csodatevő hatásában. Különben ezen a vasárnapon sokan rosz- szul lettek és a körzeti orvosok a megmondhatói, hétfőn •mennyi asszony kereste fel a rendelőt lépfájással, derék- csúzzal. Persze a recepteket alkotmány alapján SZTK-ra íratták fel. A plébános úr csak szentelt vizet szolgáltat, bár láttam egy esperest, aki a reverendája alól tucatnyi Andaxint vett elő. Hát akkor miben áll Szentkút csodája? A felebaráti szeretet megszegésében, papi segédlettel, embert összecsőditeni ilyen parányi völgybe — istenkísértés. A baleseti veszélyről már nem szólok, de a hygiénia. Mi lesz, ha a hívő sereg dizentéria járványt szór szét a megyeben. Még rágondolni is rossz. Sebaj, az utolsó kenetét feladják neki — ha megfizeti. Aztán az ellátás! Legtöbben tarisznyából esznek, és melegben poshadt vizet isznak rá. Egymásnak kínálják a csatos üveget. Csak a plébános úrnak van pohara. Szép, füles pohár, és sört öntenek bele a hívők egy új Moszkvics árnyékában. — Egészségére esperes úr! — Isten fizesse meg, kétszeresen — és iszik. — Egy kis rántott csirkét? — Csak keveset, mert a sok étel ártalmas, ilyen melegben. Lám, lám! Diétára inti híveit. Azt már nem volt időm megfigyelni, hány helyen ismételte el ugyanezt, és fogyasztotta a rántottcsirkét. Szentkút — kegyhely. Kegyesen vásárolhat a hívő színes fokost, fából faragott gereblyét, üveg alá ragasztott Krisztusképet, piskótából sü- tütt, pirosra, meg sárgára festett. nyakba akasztható rózsafűzért". Tessék, tessék, vegyék. vegyék a szentkúti fokost. imádkozzanak a lelki üdvökért". — És érdekes módon a bazárosok nem féltik lelki üdvösségüket. Drágán elsózzák gtecses bóvlijukat, szemérmetlen kapzsiságuk az égbe kiált, de legalább a tanácshoz, a Képzőművészeti Alaphoz eljuthatna a hírük. Azt is érdemes lenne — ha utólag is — megnézni, mennyit fizettek a buszok, a személyautók a közterületek használatáért. Mert a házaknál fizettek. Egy motoros ajánlotta a társának: Oda menj, ott olcsóbb! — a közterület pedig közpréda volt! De milyen alapon? Isten nagyobb dicsőségére semmibe vették az állam jogait... És a kár? Valószínűleg ezután rendezik el a községnek okozott kárt, a fű, a kert, a gyümölcsös lehengerléséért. De ki rendezi? Bízzunk a jóistenben? Valaki azt mondta: jó kirándulás! — és közben nyelte a szűnni nem akaró port. Néhány fiatal lány elunta a tolongást, összefogództak és eltűntek a szemközti erdőben. Különben az egész búcsú szomorú látványt nyújtott. Néhány pap összecsődílett több ezer embert csak azért, hogy vasárnapi ebédjüket vastag vorral, izzadsággal fűszerezve fogyasszák el. Mindenesetre szervezésből levizsgáztak. Már délelőtt 10 óra körül sokan szorongtak a busznál. Indultak haza. és nem éppen istenes kifejezések keringtek a szentelt levegőben ... Gáldonyi Béla
