Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-16 / 193. szám

1966. augusztus 16. kedd NOG R A D 3 Nyárutón — ősz előtt Hz új munkaévre készülnek az építők kultúrosai Puska gyerekkézben Bővebb válasz olvasóink kérdésére Végéhez közelít már a nyár, ennek egyik csalhatatlan jele, hogy mind gyakrabban népe­sülnek be a művelődési ottho­nok. Az „uborkaszezon”, amely még mindig jelensége a kulturális munkának, a nyár véggel lassan megszűnőnek látszik, s formálódnak az új népművelési év tervei. A napokban az Építők megyei Szakszervezetének kul- túrbizottsága és a szakszerve­zethez tartozó vállalatok kul- túrfelelősei tanácskoztak a Salgótarjáni öblösüveggyári Művelődési Otthonban arról, milyen elgondolásokat valósí­tanak meg a soron következő munkaszakaszban. Számbavet- ték eddigi eredményeiket, s ezekre alapozva tervet készí­tettek a legfontosabb népmű­velési és kulturális tennivalók­ra. Egységes álláspontként alakult ki a tanácskozáson, hogy a továbbiakban is a szakszervezeti politikai isko­láknak, a szocialista brigádok részére nyújtandó kulturális segítésnek, a bejáró dolgozók­kal való foglalkozás szélesíté- nek. az általános és a szakmai műveltség növelésének kell a tevékenység homlokterében ál­lamuk. Mindezekben már ed­dig is ért el eredményeket az Építők megyei Szakszervezete, de teendő még ezután is bő­ven akad. A burzsoá. polgári eszmeáramlatok hatásának kiküszöbölése,' felszámo­lása például napjaink népmű­velőinek egyik legnehezebb és legizgalmasabb dolga. A fel­lazítás ellen jól szervezett po­litikai neveléssel vehetjük fel a harcot — erre hívta fel a tanácskozók figyelmét Vratni József az Építők megyei Szak- szervezetének kultúrfelelőse, az Öblösüveggyári Művelődési Otthon igazgatója. Rengeteg a teendő a bejá­ró dolgozókkal való fokozot­tabb törődést, az általános mű­veltség emelése terén is. Ezek­ben csak úgy érhetnek el to­vábbi sikereket, ha a felada­tok vállalásába a következők­ben a Zagyvapálfalvi Síküveg­gyár népművelői, kultúrmun- kásai is bekapcsolódnak. Ami az eddigi eredménye­ket illeti, azt jelzik, hogy ér­demes volt a fáradozás. Az öblösüveggyári Művelődési Otthonban szervezett általános iskola keretében ezen a nyá­ron 42-en vizsgáztak alapfo­kon, illetve a hetedik és a nyolcadik osztály anyagából, s szeptemberben az általános iskola ötödik-hatodik osztályá­nak felnőtt tanulói vizsgáz­nak. Az üzem megkezdte az októberben induló első-máso­dik, illetve hetedik-nyolcadik általános iskolai évfolyamok szervezését, s a hetedik osz­tályt kezdők részére egyhóna­pos előkészítőt is indít. Az új népművelési évben növeli az Építők megyei Szak- szervezete a politikai iskolák számát is Csaknem 300 hall­gatóval 14 elsőéves, 120 hall­gatóval hat másodéves és 40 résztvevővel két harmadéves politikai tanfolyam indul a megye e szakszervezethez tar­tozó üzemeiben, három köz­ségben kihelyezett politikai is­kola működik. Az oktatási feladatokkal szoros kapcsolatot tart a kul­turális tevékenység is. Az öb­lösüveggyár színjátszói októ­ber 21-én részt vesznek a Szé- csényben megrendezésre kerü­lő megyei színjátszó találko­zón, a salgótarjáni országos vasas színjátszó fesztiválon, ezenkívül a megye számos községében, így Ságújfalun. Endrefalván, Plünyben. Nagy- lócon, Mátramindszenten mű­sort adnak a bejáró dolgozók­nak. vendégszerepeinek a sa- jószentpéteri és a parádi üveg­gyárakban. A szakköri élet egyik eseménye a fotósok au­gusztus 28-i laborjártasségi vizsgája, majd a november 7-í házi kiállítás lesz. október 7-től 11-ig pedig a bélyeg- gyűjtők rendeznek kiállítást anyagukból. Érthető miért Balassagyarmat kedves szín- foltja a Bajcsy-Zsilinszki ut­cában az új zöldség- és gyü­mölcs kereskedés. A hatalmas kirakatokon belátni az Üz­letbe, ahol Ízléses berendezés vonja magára a figyelmet. A falakon ügyes színes reklám- készítmények. A polcokon pedig — csodára — friss áru. Nemrég nyílt meg a régi magbolt helyén ez a modern üzlet. A környékbeliek várták Is nagyon, mert az átalakítás ideje alatt csak távolabb sze­rezhették be a zöldárut. Nos, úgy illik, hogy a korszerűbb üzletben az ellátás Is jobb le­gyen. Vajon így van-e? Talá­lomra kérdezzük meg az egyik eladót, Dancsó Margitot. — Naponta kapunk friss árut a helyi raktárból és Salgótarjánból — válaszol kérdésünkre. — Csak a vá­lasztékkal vagyunk elégedetle­nek. Ajaj! Ha már az eladó is elégedetlen, mit szól a vevő? — Kérem, nekünk kell el­adni az árut. Nem mindegy, hogy milyet tudunk adni, s egyáltalán van-e mit eladni — magyarázza. Ezzel tökéletesen egyetér­tek. De nézzük csak a polco­kat. Paradicsom van. de törő­dött. Karfiol, görögdinnye nincs. (Bár lehetséges, hogy időközben kaptak)! Burgonya, kevés káposzta. hagyma, zöldség. A raktárban találunk sárgadinnyét is, de annyira zöld, hogy nem merik kiten­ni a polcra. Egy ideig érle­Híreink között megírtuk, hogy Körmendi Lajos sziráki gépkocsivezető a hényel-pusz- tai mezőn ittasan elaludt, s hogy ekkor három gyermek elemelte mellette heverő va­dászpuskáját. Arról is szólt a hír, hogy a fegyvert — még mielőtt bajt okozott volna — a megyei rendőrfőkapitányság bűnügyi osztálya megkerítette. Még aznap telefonon, másnap levélben érdeklődött több ol­vasónk: hogyan is történt a fegyverlopás. „Elég szomorú, hogy emel­kedik a gyermekbalesetek szá­ma — írták Szirákról —, más sem hiányzik, mint hogy fiúcs­kák belepuskázzanak egymás­ba.” Nógrád községből a hely­beli erdész esetére emlékeztet­tek bennünket azzal, hogy a falu határában, bitorolt fegy­verrel követtek el bűncselek­ményt. Pásztóról keltezett le­vél arról szólott, hogy ott — amint annak idején megírtuk — fiatalkorú bandavezér jogo­sulatlanul birtokában tartott fegyverre] fenyegette kisebb társait. Kilátogattunk Szirákra. Az autóbuszon mellettünk ülő né­niké — a rövid utazás unal­mát elűzendő — így szólított meg: — Mit tetszik szólni, micso­da veszedelemben voltunk?! Hála a jóistennek, előkerült a puska. Az én boldogult uram is vadászott, a sört is szerette, mégsem ivott meg Körmendi Lajossal takaros háza udvarán beszélgettünk. Szabadnapos volt, éppen mo­torkerékpárját javította. — Igen kellemetlen volt szá­momra, hogy megírták azt a puskadolgot. Minek? A rend­őrség számára nem volt ilyen fontos. A gyerekek elvitték a puskát, a rendőrök visszasze­rezték, visszaadták. — Csak úgy hoci-nesze? ... — Hát nem egészen úgy; szóvátették. hogy jobban is vi­gyázhattam volna. De kérem! 1966-ban lopjon valaki egy al­vó ember mellől?! — A mi értesülésünk szerint a rendőrök nemcsak szóvótet- ték a puska-ügyet, hanem na­gyon komolyan figyelmeztet­ték. hogy a jövőben jobban vi­gyázzon. Ügy gondolom, bíz­nak is ebben, hiszen visszaad­ták a puskát. A vadász hosszú másodper­cekig a motorház egyik csa­varjához szükséges huszonket­tes kulcsot kereste, aztán csak ennyit mondott: — Holtbiztos, hogy jobban vigyázok. A más puskáját megkívánt legénykék szülei közül csak egyikük édesanyját sikerült megtalálnunk; az ebéd előké­szítésén szorgoskodott. Fia ott szepegett a konyhán, zömötk pajtása az udvaron drukkolt. — Amikor megtudtuk, mi történt, az én fiam bizony ka­Megérdemelnek egy egri kirándulást Harmincnégy fiatalt egyesít a KISZ, homokterenyei alap­szervezete. Nem nagy szám, ez kétségtelen, de ha figyelembe vesszük, hogy a község fiatal­jai közül sokan eljárnak üzem­be dolgozni és a gimnazisták, technikumi hallgatók a tanin­tézetükben végeznek mozgal­mi munkát — érthetőbb a vi­szonylag alacsony létszám. Ennek ellenére nincs szégyen­keznivalójuk a homokterenyei KISZ-eseknek. A szervezet tagjai rendsze­resen részt vesznek a helyi Zagyvagyöngye Termelőszö­vetkezet időszerű munkáiban. Legutóbb például az aratás­nál, hordásnál nyújtottak se­gítséget. A termelőszövetkezeti mun­ka mellett kiveszik részüket a községiéi lesztés során adódó feladatok, a társadalmi mun­kák végzéséből is. A fiatalok azzal a meggyőződéssel vállal­tak részt a járda- és parképí­tésben, hogy ez értük is van, A község parkjában ugyanis a tanács — gondolva a fia­talokra — kézilabdapályának is helyet adott. A pálya elké­szült, vele a kellemest kötöt­ték össze a hasznossal. A fia­talok vidám labdázását sók idősebb falubeli nézi nap mint nap. A homokterenyei fiatalok a község határain túl is vállal­tak társadalmi munkát. Nem­régiben a csipkééi bányaüzem­nél, egy átalakítás során le­bontásra kerülő 28 méter hosszúságú fal bontásában és a kerítés építésében segédkez­tek. A munka mellett a kul­turális tevékenységben is szép eredményeket értek el, Alkot­mányunk ünnepére önálló mű­sorral készülnek, melyet a Sók kiesi Piád nap van, reggel. Megrakott kocsi kocog az úton» A bakon Pista bácsi, az egyik legidősebb fogatos ül, kissé fázósan, előre me­redve. — Pista bácsi, Pista bácsi!... Nevének halla­tára az öreg las­san hátrafordul. A kiáltozó asz- szony már a ko­csinál tart. — Adhatna egy karfiolt! Az öreg hosz- szasan gondolko­dik, talán a jó é a rossz viaskodik benne, majd egv jólmegtermett karfiolt nyom a- asszony kezébe. Közben forin­tok vándorolnak át az öreg tenye­rébe. Lebonyoló­dott az egyszerű csere. A kocsmaajtó­ból kijövet isme­rős férfi várja Pista bácsit. A tsz-főkönyvelő. Az öreg meghök ken, vörösöd ik. zavarában nem is tudja, mit mondjon. Érzi hogy valamit mégis kellene mondani. — Csak egy karfiol... úgy is annyi van — lünnyögi az öreg A könyvelő a 'éjét csóválja ninth a azt mon­daná; ejnye, ej­nye. • • Az öreg is na­gyot hallgat, majd megindul a kocsi felé. Fegyelmi nem lesz a dologból, de Pista bácsi, mint egy főbűnös kerüli a könyve­lőt. Pár nap múlva megrakott szeke­rek hordják a kévéket a kerté­szet földje mel­lett. Pista bácsi paradicsomot ra­kodik, közben odakiált a mellet­te eldöcögő sze­kér fogatosának: — Hé, Feri! Le­esett egy kéve a kocsidról. Szedd ’el, fiam, mert sok kicsi sokra megy!.. . 8. .E. község lakóinak, augusztus 20-án adnak majd elő. A fiatalok most úgy terve­zik, hogy a nyár végén, közös egri kiránduláson vesznek részt. Remélik azt is, hogy a szövetkezet, tanács, bánya­üzem — melyeknek egész éven át segítettek a sürgős feladatok végzésében — tá­mogatja őket, abban, hogy az egri kirándulás terve valóra váijon. — Di­lik. Viszont konzerveket bő­ségesen lehet kapni! Vitathatatlan, nem az eladó­kon múlik, hogy néha a nya­kukon marad az áru. A rak­tárban levő karalábét pél­dául lehetetlen eladni. A vevők néha méltatlankod­nak — szól közbe Hodur Ist­vánná, egy másik eladó —. a a kirakatból szedetik be az árut. Érthető, miért. P. A. egy pohárral sem, ha fegyver volt a kezeügyében. — Én csak azt nem értem — szólt közbe egy őezes férfi —, hogyan engedhették el egyedül a vadásztársai. Hiszen beszélgettek arról, hogy jó volna még néhány galambot ejteni. A vadászati szabályzat tiltja az egyedül való puská­zást, méginkább az italozást vadászat közben. pott négy nyakast! — jelen­tette ki határozottan. — Gye­reknek még akkor sem való fegyver, ha a kezébe nyomják. Várja ki a katonaidőt, s ak­kor vigyázzon ügy a puskájá­ra, hogy senki se vehesse el tőle! Okos szó ez. Reméljük, aki­nek szükséges, tanul belőle Szirákon —, de másutt is... — b. z, — Vasárnapi barangolás Szentkútön Érdemes lett volna statisz­tikát késziteni! Becslések szerint is több ezren nyelték a port vasár­nap Szentkúton. Jöttek bu­szokkal (legalább 100 kocsi) személyautóval (ötszáznál is több lehetett) motorkerékpár­ral (az udvarokon százával álltak), és akinek nem jutott jármű, gyalogosan indult el. Én most nem vitatkozom azzal, hogy a hasznosi, mát- raverebélyi, vizslási, mátra- szőllősi, és más falubeli hívő­ket okkal, vagy ok nélkül pa- koltatta fel a plébános úr. Lelke rajta, ha valaki később megbánta a vasárnapi több kilométeres kirándulást. Min­denesetre Jézus nevében ala­pos okot szolgáltattak a sűrű káromkodásokra. Nagybátonynál még vidám volt a menet. Még énekeltek is, hogy gyorsabban teljen az idő a poros úton. A plébános úr a hátsó sorokban két fia­tal lánnyal beszélgetett, alig­hanem istenfélő dolgokról. Ba­rangoltak ök is ... A szentkúti leágazásnál egy­mást érik a kocsik. Ide kel­lene az első csodatevő szent, nehogy karambol legyen. Eszembe jut: szeresd feleba­rátodat! Bizony ezek a kocsi­vezetők aligha tisztelik, a tíz- parancsolat eme mondását. Lám, egy világos Skoda is majdnem beléjük tolat. De mit is csináljon, mikor a kes­keny úton alig van hely. A nylon ruhás, táskarádiós, fény­képezőgépes kirándulók tömör sorokban vonulnak a „szent kúthoz". Egy fiatal lány ki­válik a sorból, és a táskából Neuralgikát vesz elő, ami biz­tos, biztos, ö azért jobban bízik a Chionin készítményé­ben, mint a „szent kút" cso­datevő hatásában. Különben ezen a vasárnapon sokan rosz- szul lettek és a körzeti orvo­sok a megmondhatói, hétfőn •mennyi asszony kereste fel a rendelőt lépfájással, derék- csúzzal. Persze a recepteket alkotmány alapján SZTK-ra íratták fel. A plébános úr csak szentelt vizet szolgáltat, bár láttam egy esperest, aki a reverendája alól tucatnyi Andaxint vett elő. Hát akkor miben áll Szent­kút csodája? A felebaráti szeretet meg­szegésében, papi segédlettel, embert összecsőditeni ilyen parányi völgybe — istenkísér­tés. A baleseti veszélyről már nem szólok, de a hygiénia. Mi lesz, ha a hívő sereg dizen­téria járványt szór szét a me­gyeben. Még rágondolni is rossz. Sebaj, az utolsó kene­tét feladják neki — ha meg­fizeti. Aztán az ellátás! Legtöbben tarisznyából esz­nek, és melegben poshadt vi­zet isznak rá. Egymásnak kí­nálják a csatos üveget. Csak a plébános úrnak van poha­ra. Szép, füles pohár, és sört öntenek bele a hívők egy új Moszkvics árnyékában. — Egészségére esperes úr! — Isten fizesse meg, két­szeresen — és iszik. — Egy kis rántott csirkét? — Csak keveset, mert a sok étel ártalmas, ilyen melegben. Lám, lám! Diétára inti hí­veit. Azt már nem volt időm megfigyelni, hány helyen is­mételte el ugyanezt, és fo­gyasztotta a rántottcsirkét. Szentkút — kegyhely. Kegyesen vásárolhat a hívő színes fokost, fából faragott gereblyét, üveg alá ragasztott Krisztusképet, piskótából sü- tütt, pirosra, meg sárgára fes­tett. nyakba akasztható ró­zsafűzért". Tessék, tessék, ve­gyék. vegyék a szentkúti fo­kost. imádkozzanak a lelki üdvökért". — És érdekes mó­don a bazárosok nem féltik lelki üdvösségüket. Drágán elsózzák gtecses bóvlijukat, szemérmetlen kapzsiságuk az égbe kiált, de legalább a ta­nácshoz, a Képzőművészeti Alaphoz eljuthatna a hírük. Azt is érdemes lenne — ha utólag is — megnézni, mennyit fizettek a buszok, a személyautók a közterületek használatáért. Mert a házak­nál fizettek. Egy motoros ajánlotta a társának: Oda menj, ott olcsóbb! — a köz­terület pedig közpréda volt! De milyen alapon? Isten na­gyobb dicsőségére semmibe vették az állam jogait... És a kár? Valószínűleg ezután rende­zik el a községnek okozott kárt, a fű, a kert, a gyümöl­csös lehengerléséért. De ki rendezi? Bízzunk a jóisten­ben? Valaki azt mondta: jó ki­rándulás! — és közben nyel­te a szűnni nem akaró port. Néhány fiatal lány elunta a tolongást, összefogództak és eltűntek a szemközti erdőben. Különben az egész búcsú szomorú látványt nyújtott. Néhány pap összecsődílett több ezer embert csak azért, hogy vasárnapi ebédjüket vastag vorral, izzadsággal fűszerezve fogyasszák el. Mindenesetre szervezésből levizsgáztak. Már délelőtt 10 óra körül sokan szorongtak a busznál. Indul­tak haza. és nem éppen iste­nes kifejezések keringtek a szentelt levegőben ... Gáldonyi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom