Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-14 / 192. szám

1956. augusztus 14. vasárnap M O C! 9 < r Közösen a határsértők ellen A külföld megismerése ma már nagyon egyszerű. Ha­zánkból mind többen utaznak a szomszédos szocialista or­szágokba, látogatnak el a Nyugat államaiba, hogy meg­ismerkedjenek az ott élő em­berek szokásaival, gyönyör­ködjenek egy-egy ország ter­mészeti szépségeiben. Me­gyénkből számosán utaztak már ebben az évben is a Szovjetunióba, Lengyelország­ba. Csehszlovákiába, resztvet­tek társas kirándulásokon Ausztriában. Svájcban, Olasz­országban, s ki tudná még fel­sorolni. merre jártak nógrá­diak. Igen jellemző adatot mutat a megyei határ átkelő­helyek idei forgalma. Január elsejétől több mint 220 ezer ember fordult meg a hatá­ron — ötvenezerrel több mint tavaly — s csaknem nyolcvanezer gépjármű haladt át a sorompókon. Csupán jú­liusban 83,704 turista jött be illetve hagyta el Magyaror­szágot. Ez tízezerrel több mint tavaly hasonló időszak­ban volt. Legnagyobb forgal­mat a balassagyarmati átke­lőhely bonyolítja le, július­ban ötvenháromezer turista útlevelét kezelték itt Ezek a számok mindennél jobban bizonyítják, hogy kor­mányunk támogatja dolgozó­ink külföldi útjait, szívesen fogadottak a barátként ha­zánkba érkező külföldiek is. Mindezt úgy is summázhat­nánk, hogy bárki előtt meg­nyílnak országhatárunk so­rompói. Ezek ellenére mégis sok érthetetlen esemény lezajlik a határon. Sokan semmibe ve­szik törvényeinket, azt, hogy államhatárunk szent és sért­hetetlen! A kormányok között létrejött megegyezés semmi­képpen sem jelenti azt, hogy átjáróház lett a határ, min­denki kénye-kedve szerint sé­tálgathat azon. Az elmúlt na­pokban Jozef Stilranka cseh­szlovák állampolgár került összeütközésbe törvényeink­kel. Egy 13 éves kisfiú tár­saságában „gombóani indult”, s „véletlenül” Karancskeszi- ben, rokonánál, Pulai Sándor- nénál kötött ki. Ellátogatott Karancsberénybe, s ott a la­kosság bejelentése alapján fog­ták el határőreink. Stilrankát átadták a csehszlovák hatósá­goknak. Akadnak a határsér­tők körött virtuskodó fiata­lok is. Lajtos Ferenc és Ju­hász Gyula varbói lakosok fo­gadásból lépték át a magyar határt A kocsmába döntötték el, hogy átjönnek az Ipolyon, ellátogatnak örhalomba. M. Mihály azonban igazoltatta őket — lakat alá kerültek. Akadtak mások is, akik vir­tusból lépték át a magyar ha­tárt Karancsberénynél, Nóg- rádszakálnél, Somoskőújfalu­nál — valamennyi rokonláto­gatás, vásárlás „címén”, enge­dély nélkül. Ütjük a fogdába őrségre, ahonnét már kiadták ellene a körözést Vannak, akik virtusból, ka­landkeresésből követnek el tiltott határátlépést. Legtöb­ben azonban az igazságszol­gáltatás elől menekülnének külföldre, Csehszlovákián át Ausztriába, Nyugat-Németor- szágba. Különösen az utób­biak veszélyesek a lakosság­ra. Lopnak, rabolnak, az utolsó magyar falut is zsák­mányuk gyarapítására hasz­nálják fel. Nem törődnek az­zal, hogy a közösség, vagy az emberek személyi tulajdonát lopják. Céljuk egy: megme­nekülni a börtönbüntetés elől. vezetett' A határsértők másik cso­portja már veszedelmesebb. Számuk az iskolai év befe­jeztével növekedett Sokan azért hogy megmenekülje­nek a szülői felelősségrevonás elől, mások kalandvágyból indulnak útra, s tiltott módon kívánnak Nyugatra jutni. E hónap első napjaiban Bojtor Károly kismarosi lakos, a fia­talkorú V. István szegedi, az ugyancsak fiatalkorú Sz. An­na és M. Éva szobi lakosok, te- hervonattal akartak Csehszlo­vákiába, onnét pedig Auszt­riába szökni. Zs. László szo­bi lakos jelentette a feltűnően viselkedő fiatalokat, akik kö­zül Bojtor Károly ellen eljá­rás is induL A határmenti községek la­kói közül számosán nem tud­ják, hogy esetenként milyen veszély fenyegeti személyi tu­lajdonaikat. A határsértők harmadik csoportjában ugyan­is azok tartoznak, akik az igazságszolgáltatás elől lóg­nának Nyugatra, vagy Délre. Juraj Szikara csehszlovák ál­lampolgár Ipolytarnócon lép­te át a határt, amikor a cseh­szlovák hatóságok már kö­rözték. Eddig 13 évet töltött börtönben, s egy év alatt újabb 103 betörést és lopást követett el. Útját Jugoszlávia felé irányította, de elfogták. Goricsova István romhányi lakos sikkasztott, a rendőrség körözte, s Ausztria helyett itthon került börtönbe. Laka­tos József lőrinci lakos F. Jó­zsef polgári személy bejelen­tése alapján került a határ­őrség fogdájába, majd a rend­Megyénk lakói közül mind többen ismerik fel a határsér­tőket, segítik a határőrök munkáját. Számos esetben tar­tóztattak fel, kalandra éhes fiatalokat, körözött bűnöző­ket. S míg a határsértők a megérdemelt helyre, a bör­tönbe, az igazságszolgáltatás elé kerülnek, addig belügyi szerveink azokról sem feled­keznek meg, akik segítették a határőrök munkáját. Csak­nem száz felnőttnek és úttö­rőnek nyújtottak át pénzju­talmat. Sokan kapták meg a „Kiváló Határőr” jelvényt, mások oklevelet a hazafias cselekedetért. Különösen az utóbbi évek­ben rendkívül kedvező kap­csolat alakult ki a határőrök és a falvak lakót között. Míg katonáink az aratásban, a be­takarításban, vagy a cséplés- nél segítenek a közös gazda­ságok dolgozóinak, addig azok a határsértők kézrekerítésében tevékenykednek igen eredmé­nyesen. Vannak azonban olya­nok is, akik közömbösek, akik nem jelentik a határsértőket A becsületes emberek követe­lik, hogy igazságszolgáltatá­sunk azokkal szemben is jár­jon el, akik — még ha roko­ni alapon is, mint Pulai Sán- domé — „elfelejtik” köteles­ségüket, s bűnrészessé válnak a határsértésben. Az országhatár sérthetetlen­ségén határőreink őrködnek. Munkájuk még eredményesebb lesz, ha mi is, mindannyian segítünk nekik a bűnözők, a hazaárulók leleplezésében, Somogyvári László m Ezalatt az ONI emberei tel­jes gőzzel dolgoztak. Megál­lapították Yamamoto személy- azonosságát: valódi neve Itaru Tachibaka sorhajó-kapitány a japán flottánál. Múltja: a ja­pán tengerészakadémián és a tokiói tengerészeti kollégium­ban végzett, sorhajó-hadnagy- ként került ki, majd rövide­sen előléptették sortiajó-kapi- tánnyá. 1930-ban az Egyesült Államokba költözött, s beirat­kozott a pennsylvaniai egye­temre, ahol Amerika törté­netét és külföldi kapcsolatait tanulmányozta. Amikor eze­ket a tanfolyamokat elvégez­te, a dél-califomiai egyetemre iratkozott be, Los Angelesben. Ezt követően évekig utazga­tott a Csendes-óceán partvi­dékén, ahol japán üzletembe­rekkel, vállalkozókkal tartott fenn kapcsolatot. Aztán mint­ha megszakadt volna Yama­moto amerikai tartózkodásá­nak fonala... Az ONI sem­mi egyebet sem tudott meg­állapítani róla.... Csak jó­val később tudták azonosíta­ni, hogy Yamamoto nem más, mint a japán konzulátus egyik 6zerény kis alkalmazottja, aki évekkel előbb eltűnt az USA­bői, s alig egy esztendeje ér­kezett csak vissza, de most már mint konzulátusi alkal­mazott, persze más néven. Jóformán minden szabadide­jét a Vörös Malomhoz cím­zett, hírhedt mulatóban töl­ti — legalább is a tengeré­szeti hivatal hírszerzői és el- hárítói ezt tudták később megállapítani. Ez a mulató viszont a japán hírszerzők ta­lálkozóhelye. De minderről Stanleyék ezekben a napok­ban vajmi keveset tudtak, noha Yamamoto súlyosan vé­tett az utasítások ellen, ami­kor Blake-kel közvetlenül felvette a kapcsolatot. Mert a parancs úgy szólt. hogy amerikai ügynökökkel a köz­vetlen kapcsolatot csak Kono, illetve a Vörös Malom japán „lánykái” tarthatják. A mód­szer a következő volt: az ügy­nökök betértek egy-egy pász­torórára a Vörös Malomba, s miközben a szerelem perceit élvezték, értesüléseiket átad­ták partner-nőjüknek, akit az­után szobácskájábán megláto­gatott időnként Yamamoto, hogy átvegye a híreket. A Vörös Malom minden al­kalmazottja a japán hírszer­ző központ szolgálatában állt: férfiak, nők egyaránt. S hogy a titok méginkább titok ma­radjon, a legcsinosabb japán lányokat válogatták ki erre a kényes és nem éppen lélek­emelő feladatra. Mint ké­sőbb kiderült a Vörös Malom nevű bordélyház női alkalma­zottaméi honleányi érzéseik­re apelláltak, amikor először idegen férfiak ágyába fektet­ték őket S mivel a konspi­ráció szabályai megkívánták, a lányoknak bármely oda­vetődő férfit ki kellett szol­gálniuk; híre ment a csinos és ügyes japán gésáknak, s a Vörös Malom forgalma fel­lendült. így aztán könnyen surrantak be az ügynökök, hogy néhány kellemes perc közepette — mert ez is dukált a jól dolgozó ügynököknek — átadják kémértesüléseiket... Nos, ide látogatott rendsze­resen Yamamoto, a „kis szür­ke konzulátusi alkalmazott” is ... Es egy-egy ilyen Vörös Ma­lom-beli útja után működés­be lépett a konzulátus kü­lönleges shiffre-gépje, amely átalakította a bediktált szö­veget a naponta változó kulcs­ra, hogy az éteren át továb­bítsa Tokióba, a japán hír­szerző szolgálat központjá­ba... Persze ezekről a mozzana­tokról az ONI csak jóval ké­sőbb értesült. Most azonban még csak annyit tudott, hogy Történetek, históriák a régi Nógrádból Pulszky Ferenc első évei Szécsényben Pulszky Ferenc megyénk közéletének egyik kimagasló egyénisége és személyisége volt a XIX, század második felében. 1814-ben született Eperjesen. 1838-ban már Sá­ros megye országgyűlési kö­vete és a reformok egyik elö- harcosa. Ügyes gazda, vagyo­nosán nősült. 1848-ban állam­titkár, a honvédelmi bizott­mány tagja, majd Kossuth megbízásából diplomatánk Londonban. Ott éri a szabad­ságharc bukása Sorsa a szám­űzetés. Idehaza még emlékét is üldözik. A tragikus sorsú Ferenczy Teréz írónőnknek is sok kellemetlenségben volt része, mert a zsandárok Pul­szky arcképét nála megtalál­ták. Száműzetéséből csak 1866-ban tért vissza. 1869-től 1894-ig a Nemzeti Múzeum igazgatója. Hivataloskodása idején is sokat törődik nem­csak az 1845-ben vásárolt sr*< csényi birtokával, hanem a Széesény környéki mezőgaz­dasági problémákkal is. ő az alapítója a „Széesény vidéki Gazdasági Egylet”-nek. 1897- ben halt meg. Igen becses tör­ténelmi forrásértékkel bíró emlékiratait 1880-ban fejezte be. Pulszky a gazdag bécsi Wal­ter Terézt vette feleségül, á Bécsben járó magyarok közül Szontágh Sámuel telebeszélte Pulszky apósának a fejét, hogy veje és lánya hagyják ott a távoli Eperjest és vásá­roljanak Pesthez és Bécshez közelebb eső birtokot, ö tud is Nógrádban eladó birtoko­kat. — Ez a Szontágh Sámuel 1842-ben lett a megye fő út- biztosa. Kisszalatnyai birtokát nagyszabású beruházásokkal Igyekezett korszerűsíteni. Ezért kölcsönöket vett fel. A vért nagy jövedelem helyett azon­ban csődbe jutott, mert az or­szágos piac felvásárló ereje még nem volt elég érett az Intenzív gazdálkodásra A gyárak, a gépek, az öntözött rétek, akkor még csak a ha­jóforgalomra alkalmas Duna mentén és a kevés nagy vá­ros közelében voltak jövedel­mezők. Máshonnan, így Nóg­rádból is, a szállítási költsé­gek fölemésztették, sőt fölül­Yamamcrto, az Amerika föld­jéről évekkel előbb eltűnt sor­hajó-kapitány ismét amerikai földre lépett. Ám, hogy hol lakik, merre dolgozik, még semmit sem tudtak megálla­pítani. Ennek pedig az volt az oka, hogy Yamamoto egy- egy ilyen kiruccanása után mindig a Vörös Malomba tért vissza, ahol átöltözött, aztán több tucat japán közé ve­gyülve jött ki az épületből, s eltűnt a város forgatagában. Az ONI-nak viszont ekkor még nem volt elég ereje ah­hoz, hogy egyszerre húsz-hu­szonöt embert is kövessen, fi­gyeltessen ... Pedig csak így állapíthatták volna meg, hogy a Yamamoto néven bemutat­kozott férfi mindig a japán konzulátusra tér vissza, s Ya­mamoto azonos a konzulátuson dolgozó Kochiba segédímok- kal. De nézzük, mi történt köz­ben Blake-kel? Sétált az ut­cán, sarkában a két némettel, s azon törte a fejét, hogyan teremtsen kapcsolatot Stan­ley-vei, s hogyan adja tudtá­ra: neki holnapután repülő­vel Ciocoba, onnan pedig a Matsonia nevű tengerjáróval Honoluluba kell ehitaznia. De semmi okos nem jutott az eszébe. Másnap délelőtt el­ment bevásárolni, hogy fel­készüljön az útra. Most két japán volt a követője. Blake belépett az egyik textilüzlet­be, hogy ingeket vásároljon magának. A japánok kint ma­maradtak. Egy pillanattal ké­sőbb egy idegen férfi lépett be az üzlet ajtaján, majd Blake mellé állt, mintha vá­logatna az áruba. Az izom­ember a japánokra fordította minden figyelmét, hogy egy alkalmas pillanatban elillan­jon előlük, s eközben észre Nógrád megye történe­tét nem Ismerjük eléggé. Amit erről eddig írtak, a felszabadulás utáni rész­lettanulmányok kivételével, ki kell egészíteni az újabb kutatások eredményeivel. Sok régi közlést újra kell fogalmaznunk, sok nem Is­mert tényt közölnünk kell. Jó, ha a középkortól nap­jainkig terjedő nógrádi megyetörténeti kutatások állásáról a nagyközönség is értesül. Ezért Írom ezt a néhány összefüggésre és tényre rávilágító cikksoro­zatot. múlták a termelési és eladási ár közötti különbséget. — Bé­csi ajánlata idején, 1845-ben, Szontágh Sámuel épp csőd alatt állott, amibe még apját és sógorát is berántotta. Nyil­ván valami közvetítői juta­lomra számított a különben élelmes ember a Pulszky féle nógrádi birtokvásáriás eseté­ben. Pulsziky, az 6 tanácsára, elő­ször a nagyoroszi, gróf Star- hemberg féle birtokot nézte meg. Itt a grófi család a leg­nagyobb ‘akarékossággal gaz­dálkodott, adósságai azonban mégis annyira felszaporodtak, hogy a birtok eladására kel­lett gondolniuk. — Két napig járta Pulszky az or őszi ura­dalomhoz tartozó pusztákat. Már úgy volt, hogy megveszi a birtokot, de amikor a be­táblázott adósságokat és a vé­telárat összeadták, kiderült, hogy számos leendő költséges per húzódik meg a számok mögött — Akkor ugyanis még nem tudták, hogy az urada­lomhoz tartozó, a megye má­sik végében fekvő baglyasa.1- jai bírtokrész sovány földjé­nek mélyében gazdag kőszén­telepek rejlenek, és hogy arra vasút is fog épülni. — Azoro- szi birtokvásárlás tehát a kút­ba esett. Ekkor mér híre futamodott a megyében, hogy Pulszky pénzzel jött és birtokot akar W■MM——1 sem vette azt a nyurga, fia­talembert, aki az üzletbe utá­najött Csak akkor csodálko­zott el kissé, amikor a nyur­ga férfi a kirakott áru kö­zött válogatva halkan meg­szólította Blake-t: — Mindenről tudunk, a Matsonián már nem lesz hely, s majd ezt követően, egy hét múlva indul csak ha­jó Honoluluba — Rádióval lehallgattuk az autóbeli be­szélgetést ... Blake azonnal megkönnyeb­bült Micsoda ügyesen dolgo­zik az ONI... Még szeretett volna kérdezni egy, s mást az idegentől, de sziszegő han­gú utasítást kapott, hogy gyor­san menjen ki az üzletből, és a japánok által megjelölt idő­pontban induljon San Fracis- coban... Blake eleget tett a parancs­nak: repülőre ült és San Fran­ciscóban utazott. A hatalmas Csendes-óceán parti város nyüzsgő életét élte, és hogy is gondolt vol­na arra, hogy falai között két hatalom kémei birkóz­nak. s a tét: az USA-t be­rántani a világháborúba, s le­kötni és legyengíteni, hogy a Távol-Kelet fölött a japán imperializmus lehessen a2 úr... Blake, mihelyt megérkezett, nyomban bement a hajózási irodába. S minden úgy tör­tént, ahogy az ingüzletben mondták neki: a Matsonián már nem volt hely és a kö­vetkező hajó egy hét múlva indult csak Honoluluba. Blake boldog volt, de ez az öröme gyorsan lelohadt, ugyanis amikor kilépett az irodából, egy Japán került melléje és így suttogta: — Kövessen. (Folytatása következik) vásárolni. Fel is kereste őt Fráter Pál, a megye első al­ispánja és meghívta Szécsény- be, mert ott a gróf Forgách Pál féle uradalom volt eladó Pál gróf ellen a saját test­vérei kértek csődöt Apjának, Forgách Józsefnek, még négy vármegyében voltak terjedel­mes birtokai, de ezt öt fiú örökölte. Ezek közül a legte­hetségesebbnek Ferencet tar­tották, aki udvari titkár volt Bécsben, Csakhogy Ferenc jö­vedelmei kevésnek bizonyul­tak ahhoz a nagyúri életfor. mához, amelyet folytatni akart. Uzsorások karmai közé került és csakhamar ötmillió forint — abban az időben hal. latlanul nagy összeg — adós­sággal terheivel hagyta el az állami szolgálatot. A hatalmas összeget a család beleegyezé­sével, a Pálnak jutott szécsé- nyi uradalomra táblázták be, mivel neki nem voltak fiai. Ijesztő nagy számadatok mutatkoztak tehát teherként a szécsényi uradalommal kap­csolatban Pulszky azonban jól ismerte a magyar nagy­birtokosok vagyonjogi űzel- meit, felvilágosításokat kért régi barátjától Szontágh Ist­vántól, aki Forgách Józsefnek volt sok évig jog- és jószág­igazgatója. Tőle tudta meg, hogy az egész betáblázott Fe­renc féle négy és fél milliós csődkövetelés csak névleges és semmi terhet nem róhat Szécsényi birtokosára. így azután 750 ezer forint­ban állapították meg a vétel­árat. Pulszkynak magának 300 ezer forintja volt. Ezt ki­egészítette a felesége hozomá­nyát képező 200 ezer forint­tal. Százezer forintot kölcsön­kértek. így 600 ezer forintja lett és csakhamar a hiányzó 150 ezret is összeszedte, öt­venezer forintot a portugál király, 100 ezret pedig Bie­dermann bécsi bankár adott neki kölcsön. — Ügy számí­totta, hogy a kamatokat ren­desen fizetve a szécsényi ura­dalomból húsz év alatt kifi­zeti a 250 ezer forint kölcsönt. — „Arra nem számíthattam —- írja — hogy három év múlva minden jószágom el lesz kobozva és tizennyolc évig a kamara birtokába ke­rül”, A vételárból rendezte a Vay féle 90 ezer forintot az esztergomi káptalan és a For­gách család kisebb követelé­seit is és így Pál gróf még mindig tetemes összeghez ju­tott. Pulszkyék 1845 szeptembe­rében költöztek Szécsénybe. Sorra látogatták a szomszédo­kat. Szontágh Pál — Madách Imre barátja — Szécsényben lakott és csaknem mindenna­pos volt Pulszkyéknál. Ö az, aki később Pulszky titkára és Bem József Bécsből való me­nekülésének és a honvédek közé jutásának elősegitóje. Ezért várfogságot is szenve­dett. Sokat járt Pulszkyékhoz a szomszéd faluban lakó Lisz- nyai Kálmán is, a palócok irodalmi propagátora. — Pul­szkyék! kastélya ezekben az években szinte vendégfogadó, ahol mindig megpihentek egy­két napig az átutazó nemes urak. — Az ilyen vendéges^ kedések ideje alatt nemcsak ismeretségek és barátságok szövődtek, hanem komoly me­gyei- és országos politikai el­határozások is születtek. Pul­szky Ferenc teljes erővel be­kapcsolódott az 1848 előtti évek megyei közéletébe, ahol egyre nagyobb szerephez ju­tott. Jó hírének, műveltségé­nek, reformokért sóvárgó po­litikai meggyőződésének egyik biztosítéka a gazdasági ügyek­be való jártassága volt. Ö ?z, aki ebben az időszakban a megye mezőgazdasági életé­ben a Szontágh Sámuel féle, korát meghaladó mezőgazda- sági reformok helyett a való­sáéhoz alkalmazkodó mező- gazdasági gyakorlatot valósí­tott meg birtokán. Későbbi éveiben is mindig figyelem­mel kísérte a megye mező- eazdaságának fejlődését és fő­leg a kis- és középbirtokos rétegek emelését Dr. Belitzky János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom