Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-12 / 190. szám

4 WÖGRA D T966. arf^Ttsztirs ß. péntelr A rasas szín játszók első országos fesztiváljára készül Salgótarján Tizenhárom csoport érkezik — Ezüst vándorserleget alapítanak Salgótarján ez évben az I. Országos Vasas Munkás Szín­játszó Fesztiválnak válik gaz­dájává A vasas színjátszók a dunántúli, a dél-magyarorszá­gi városokban, valamint a Budapesten levő együttesek kivételével a korábbi évek­ben is találkoztak egymással, kicserélték tapasztalataikat. Eddig három Észak-Magyar­országi Vasas- Munkás Szín­játszó Fesztivál zajlott le, amelyek közül kettőt Salgó­tarjánban (1960, 1962), egyet Ózdon (1965) rendeztek meg. Az idei salgótarjáni feszti­vál lesz az első olyan orszá­gos fórum, ahol valamennyi, megfelelő színvonalon álló vasas színjátszó együttes do­bogóra léphet, számot adhat tudásáról. A Vasas Szakszer­vezetek Elnöksége és a Sal­gótarjáni Acélárugyári Mű­velődési Ház kezdeményezésé­re az I. Országos Vasas Szín­játszó Fesztivált október 1-töl november 12-ig rendezik meg Salgótarjánban. Célja: felmér­ni a munkás színjátszás hely­zetét, illetve megismertetni a közönséggel azt a színjátszó mozgalmat, amely igen régi és értékes hagyományokkal ren­delkezik. A Fesztivál Intéző Bizott­ságának vezetésével a Vasas Szakszervezetek Elnöksége Kovács József, művelődési otthon igazgatót bízta meg. Az öttagú zsűri elnöke Kele­ti István, a Népművelési In­tézet szakreferense lesz. A Fesztivál Intéző Bizottságának vezetője az alábbiakban tá­jékoztatott a programról. A fesztiválon 14 színjátszó csoport két héten át 13 egész estét betöltő műsort ad. A be­mutatók helye az Acéláru­gyári, illetve három alkalom­mal a Nógrád megyei József Attila Művelődési Ház lesz. tetett Vasas Központi Művész- együttes tánc- és zenekara, megyei József Attila Művelő­dési Ház). Október 9.: Rónai Miklós: Legfeljebb elválunk, zenés vígjáték (Salgótarjáni öblös- üveggyár színjátszói, vendég­csoport). Október 15.: Opera-Operett Est (Vasas Központi Művész- együttes, vezényel: Kenessey Jenő Kossuth-díjas és Somlai Ferenc karnagy). Október 16.: Moliere: Sca- pin furfangjai. vígjáték (Ika­rus Járműgyár művészegyüt­tese). Október 22.: Bródy Sándor: A tanítónő, dráma (Gyöngyö­si Egyesült Izzó Félvezető- és Gépgyártó Vállalat színjátszó együttese). Október 23.: Faulkner—Ca­mus: Recuiem egy áldozatért, dráma. (Salgótarjáni Acéláru­gyár Művelődési Házának művészegyüttese, megyei Jó­zsef Attila Művelődési Ház). Október 29.: Huszka Jenő: Gül Balba, látványos nagy­operett (Ózdi Művelődési Ház színjátszóig Október 36.: Arthur Mflier: Két hétfő emléke, egyfelvo- násos dráma (Magyar Optikai Művek Művelődési Házának színjátszó együttese) és Há­mori Ottó: Megmérettél, egy- felvonásos dráma (Borsodná- dasdi Lemezé rugyá^r színját­szói). November 5.: Csehov: Ház- tűznéző, egyf elvon ás os vígjá­ték és Füsi József: A certal- doi vásár, zenés vígjáték Boccaccio elbeszéléséből (Sze­gedi DÁV színjátszó együtte­se). nak. Az Acélérugyári Műve­lődési Házban szeptember 9- én sajtótájékoztatót tartanak a Magyar Rádió és Televízió, valamint a központi és a me­gyei lapok tudósítóinak jelen­létében. A Vasas Szakszerve­zetek Elnöksége a vasas szín­játszó mozgalom további ser­kentésére nagyméretű Ezüst Vándorserleget alapít. Ezt el­ső ízben Salgótarjánban nyújt­ják majd át a fesztiválon legjobban szereplő vasas szín­játszó csoportnak. A második, a harmadik és a negyedik he­lyezést elért együttesek ugyan­csak reprezentatív serleget kapnak. Díjazzák ezenkívül a legjobb rendezőt, illetve a legjobb női és férfi szerep­lőt. A fesztivál ideje alatt szá­mos kiállítást is nyitnak Sal­gótarjánban. Az Acélárugyári Művelődési Ház tablókon mu­tatja be színjátszó csoportjá­nak fejlődését, valamint ekkor rendezi meg foto-szakkörének ez évi kiállítását. Az Országos Vasas Képzőművészeti Kiál­lítást október 19-től november 2-ig rendezik meg a megyei József Attila Művelődési Ház kiállító termeiben. Körülbelül 350 képzőművészeti alkotás beérkezésére számítanak. Dí­jazzák a tárlaton legjobban szereplő szakköröket, és a legjobb képeket És. Az I. Országos Vasas Mun­kás Színjátszó Fesztivál ran­gos eseménye .lesz Salgótar­ján kulturális életének, s mél­tóan reprezentálja a hazánk­ban nagy múltra visszatekin­tő vasas színjátszást, és a szakmai tanácskozások, a be­mutatók, a tapasztalatcserék kapcsán elősegíti annak to­vábbi fejlődését, ismételt fel­virágzását. T. E. L L A N A T K É P E K A pildanatokiat nem szerve­zik, a pillanatok naponta szü­letnek, és legtöbbször úgy születnek, hogy az emberek közben végzik mindennapos, megszokott munkájukat. Vi­szont a pillanatoknak tar­talmuk, jelentőségük van. Ezt mutatja képriportunk is. Javítják a rolót a salgó­tarjáni KERAVILL szaküzlet előtt. Létra keil hozzá és nagy ügyesség, hogy a mór felszerelt roló ismét megfelel­jen eredeti rendeltetésének. A napfénytől óvja a kira­katban elhelyezett árut. A rolószerelőnek naponta sok nézője akad, legalább annyi, mint a kirakati árunak, és nem ritka a csipkelődő meg­jegyzés: — Ml az, kiállít a kirakat­ba, kisapáan? És a roló javító nyugodtan dolgozik tovább. Bevásárlás után hazafelé tartanak a háziasszonyok. Vi­rágot és főzeléknek való tö­köt visznek. A virág vázába kerül és a lakás dísze lesz, a főzeléket — a háziasszony főztjét — pedig a család di­cséri. Jó étvágyat hozná1. Munkában a rolójavító Hazafelé a piacról (Koppány György felvétele!) Október 1.: Priestlely: Ve­szélyes forduló (Soproni Mű­vészegyüttes). Október 2.: Bartók—Szilá­gyi—Eisenmann: Zsákbamacs­ka, zenés vígjáték (Salgótar­jáni Acélárugyár Művelődési Ház színjátszói). Október 8.: Don Cristobál, táncjáték (a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitün­November Ä.T Az ideiglene­sen Magyarországon tartózko­dó szovjet egységek együtte­sének bemutatója (megyei Jó­zsef Attila Művelődési Ház). November 12.: Max Frisch: .. .És a halottak újra énekel­nek, dráma (Gyöngyösi Kité­rőgyár színjátszói). A fesztiválon összesen mint­egy 600 résztvevőre számíta­DCálmún h aza jött Kálmán újra itthon van. Május elején ment ki a Ka­raites Étterm né­pi zenekarával a Német Szövetségi Köztársaságba, és Kreffeld városá­ban a „Cigánybá­ró Étteremben” játszanak. A ze- kamak is jár szabadság. Két hétre visszajöttek a szülőföldre. A presszóban beszélgetünk. Szo- mora Kálmán egy kicsit elfogódott. Még mindig nem tudott napirendre térni az otthon kellemes érzése felett. — Amikor a búcsúvacsorát tar­tottuk, felbontot­tunk néhány üveg magyar bort. Az­tán előkerült o hegedű és néhány kesergő magyai nóta. Nekem lett volna odakint munkám a sza­badság idejére is. Nem maradtam. Elfogott a hon­vágy. Egy-két hó­napig jó dolog vi­lágot látni, de az­tán __ S ietett haza a családjához, az is­merősökhöz. Hu­szonnégy órát utazott. Pedig odakint igen szeretik a magyar zenekart. A Horváth Zsuzsa meg a többiek kellemes hangula­tot teremtenek. — Zsuzsa fény­képét a villamo­sokon is kitették, mozikban is be­mutatták. 'Újsá­gok írtak rólunk, és a környező vá­rosokban nagyon kedvelnek. Magyar étté­■emben játszanak Vagyis a tulajdo­nos magyair, a onyha magyaros és a zenekar ma- oyar mentében muzsikál minden este hét órától éj­jel kettőig. A ne­gyed millió lako­sú városban a legkedveltebb ét­terem és ezt nem utolsó sorban, a tarjáni népi zene­karnak is köszön­heti. — Meddig ma­radnak kint? — A szerződés október 31-ig szól, de már célozgat­nak, hogy meg­hosszabbítják. Azt elhiszem. — Mi viszont, legalább is én nem hiszem, hogy maradok. Szép is, jó is, de jobb itt­hon .,. Szomora Kál­mán, a Karancs Zenekar cimbal­mosa megígérte: néha — a két hét alatt — benéz majd az étterem­be és eljátszik né­hány cimbalom- szólót. Azt a né­met vendégek is nagyon kedvelik — Kreffeldben .. . gáldonyi m Blake lelkében vihar dúlt. Mit tegyen? Jelentse? A do­log most már nyilvánvaló: hírszerzésire akarják felhasz­nálni. Végiggondolta isimét az egészet; nem volt olyan bu­ta, hogy ne tudott volna ar­ra a következtetésre jutni, miért éppen a flotta érdekli annyira a japánokat... Új­ságolvasó ember lévén, köny- nyen rájött, hiszen az újsá­gok is nap mint nap megír­ták már ezekben a hetekben, hogy a japánok Indokínára kacsintgatnak, távolabbi ter­veikben szerepel India, de egyelőre angol, francia és amerikai érdekekkel találják szemközt magukat.. . Főleg az amerikaival... A Csendes- óceánnak ezt a térségét ugyan­is az Egyesült Államok ural­ta... Ez járt Blake fejében, s közben az is erősen csábítot­ta, hogy havonta ezer dollár ütné a markát. A hazafiúi ér­zések összecsaptak a pénz utá­ni sóvárgással. Elvégre egyál­talán nem kis pénzről van szó, s esetenként még két-két ezer dollárt is kaphatna... így dúlt benne a kétség, amikor másnap észrevette, hogy a japánok nagyon is komolyan veszik a dolgot, mert bárhová megy, valaki mindig követi. Hol egy ja­pán, hol egy amerikai ... Vagy mégsem amerikai? Vé­letlenül elkapott egy szót egyik követőjétől, amint a másik váltotta, s ekkor hasí­tott bele a felismerés, hegy az illető — német. Tehát a japánok és a né­metek itt is összejátsza­nak ... Blake kétségtelenül nehéz helyzetbe kerüli Egy amatőr­nek és civilnek olyasmibe keveredni, amire a hivatáso­sak is évekig készülnek, ta­nulnak, nem volt túlságosan ajánlatos dolog még itt az Egyesült Államokban sem. Ugyanis a világháború kitö­résekor szigorított törvényt hoztak a hazaárulás és a kémkedés megtorlására. Azt persze Elake nem tudhatta, hogy ez a törvény önmagá­ban vajmi keveset ért; éles harc folyt ugyanis a kémel­hárításban, a kulisszák mö­gött. Az FBI és az ONI, vagyis a szövetségi elhárító és a tengerészeti hírszerző és elhárító hivatal között. Mint látni fogjuk, részben egy fatális véletlen, részben pedig ez a kulisszák mögötti harc volt az egyik eredője annak, hogy bár az amerikai elhárító szervek birtokában voltak egy olyan jelentésnek, amely utalt a bekövetkező Pearl Harbour-i támadásra, az óriási támaszpont elleni támadás teljesen felkészület­lenül, és váratlanul érte az amerikai hadvezetőséget... Blake úgy döntött, hogy érintkezésbe lép az ONI-vai, mégpedig úgy. hogy a japá­nok énről ne szerezhessenek tudomást. Ez viszont nem volt könnyű dolog. Követői rendkívül kitartóaknak bizo­nyultak; semmiképpen nem tudta őket lerázni, legalábbis úgy, ahogy azt amatőr-kép­zelete tanácsolta. Először a telefonra gondolt, de rövide­sen felfedezte, hogy egy dik­tafont rejtettek el lakása nappali szobájának karosszé­kében. El nem tudta képzel­ni, vajon a japánok, hogy jutottak be hozzá ... A telefon tehát nem jöhetett számításba, s ez méginkább rádöbbentette arra, hogy mennyire behálózták, s meny­nyire figyelik. Végképp eltö­kélte: megkeresi a tengerésze­ti elhárító szerveket. Kísérletezett azzal is, hogy bement egy átjáró házba, s az utca túloldalán próbált ki­jutni. Ám japán követője — aki éppen Blaket figyelte — nem állt meg a kapu előtt, hanem utána ment. . . Be­ugrott egy áruházba, hogy eltűnjön a forgatagban, de így sem tudta lerázni kísé­rőjét. Eközben érte Kono újabb telefonhívása. .. — Találkoznunk kell... — mondta. — Hol és mikor? — Egy óra múlva, az ut­casarkon, kocsival várom ... Blake elment a találkozó­ra... Kono felajánlotta, hogy ha egy héten belül Hawaiba utazik, kétezeré (száz dollárt kap és minden kiadását fe­dezik. De hogy Blake lássa, ők nem garasoskodnak, to­vábbi ötezer dollárt ígért ar­ra az esetre, ha átadja az in­formációkat, amelyeket Camp- beUtől megszerez... Az egykori izomember áll­ta az alkut, s mindent meg­ígért a japánnak. Most már azonban elkerül­hetetlennek látszott, hogy sür­gősen felvegye a kapcsolatot az ONI valamelyik tisztjével. Éppen az utcán sétált, nyo­mában nem is egy, hanem két kísérővel, amikor egy jó ötlete támadt. Bement a t egyik moziba. A japánok meg­torpantak az ajtóban, nyilván azon törték a fejüket: érde­mes-e utána menni ... Eköz­ben Blake átvágott az előcsar­nokon, s amikor látta, hogy követői nem mentek utána, gyorsan megkereste az igaz­gatót, akinek röviden előad­ta helyzetét, s megkérte, hogy engedje ki egy oldalajtón. — De uram, ön viccel!? — kérdezte csodálkozva az igaz­gató, s Blake mintha azt ol­vasta volna le az arcáról, hogy tanácstalansága csupán akörül forog: mentőkocsival is be lehet-e szállítani egy ilyen őrültet, vagy kényszerzubbony is kell hozzá? De Blake-nek nem volt ide­je. Sürgette az igazgatót, aki végül is talán elhitte, amit honfitársa mondott és komó­tosan kinyitotta az egyik ol­dalajtót, amelyen kiengedte a robotemberek egykori kirá­lyát. Blake rohant a tengerésze­ti hivatalba, ahogy csak a lá­bai bírták. (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom