Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-09 / 187. szám
4 NŐG R A D 1966 augusztus 9. kedd FALUSI FIATALOK L Elvándorlástól a viss&avándorlásig Mind gyakoribb, hogy egy- egy társadalmi réteg vizsgálatára vállalkozunk, és ez nem valamiféle új divat, vagy öncélú búvárkodás. A felmérések — az igényeknek megfelelően — az élet, az elért eredmények, a meglevő gondok megismerését hivatottak elősegíteni. Olyan társadalmi igény ez, amely nélkül lehetetlen volna a továbblépés. A KISZ Nógrád megyei bizottságának munkatársai is azzal a céllal indultak útnak, hogy a megyei társadalmi bizottságokkal karöltve, megismerjék a falusi fiatalok életét. A felmérés hosszú időt, sok munkát igényelt, eredményességét pedig az a húszoldalas anyag bizonyítja, amelyet a felmérő a munka végeztével, az ifjúsági szervezet, megyei végrehajtó bizottságának asztalára helyeztek. Mire ad választ, mire hívja fel a figyelmet a tanulmány? 1 A mezőgazdaságban nyilvántartott keresők száma Nógrád megyében 35 800 fő, amely 95 termelőszövetkezetben 8 állami gazdaságban, 6 gépállomáson dolgozik. A KISZ-korosztályba tartozók 30—35 ezren vannak — többségük (27—29 ezer fiatal) falun él. Megyénkben fokozott mértékben jelentős tehát a falusi fiatalok helyzetének, élet- és munkakörülményeinek vizsgálata. Az országos jelenség — a faluról városbaözönlés — nem ismeretlen Nógrád megyében sem. Az ipar elszívó hatása elsősorban a salgótarjáni és a Budapest környéki iparvidékek szomszédságában érezteti hatását. Ha az iparba eljáró fiatalok nagy számához hozzáadjuk még a községekhez, falvakhoz közelálló gimnáziumok, technikumok és egyéb tanintézetekben tanulók számát is, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a falun élő fiatalok 70 százaléka naponta, illetve hetente ingázik. A velük való foglalkozást nagyon megnehezíti, sok esetben lehetetlenné teszi az a körülmény, hogy többségük sem az üzemekben, sem pedig a szülőfalujában „nincs otthon”. Az ingázók nagy száma feltétlenül figyelemreméltó. A velük való törődés eddiginél eredményesebb lehetőségeit keresni kell, bár nyilvánvaló, hogy gyökeres változást csak a szövetkezetek erősödésével, a falusi élet- és munkakörülmények javulásával várható. Biztató jelek, egyelőre csak kivételesnek mondható esetek máris vannak. A közeli fővárosból Hontra visszatért fiatalok mellett Drégelypalán- kon és Nógrádsápon is élnek visszavándorlók. Mindhárom helyen brigádot alakítva dolgoznak, és azon túlmenően, hogy visszatérésük önmagában is örvendetes — jelentős motívumként kell említeni, hogy friss, a kornak megfelelő szemléletet hoztak magukkal. Természetes, hogv korszerűbben szeretnének dolgozni és az is. hogy a városban rövid idő alatt megszokott életre vágynak. Szerencsére többségük azzal is tisztában van. hogv változáshoz a vágyakozás önmagában kevés. Hl A falusi fiatalság rétegződését tovább vizsgálva külön kell szólnunk azokról, akik falun a tanácsok, földművesszövetkezetek alkalmazásában élnek és dolgoznak. Ezek többnyire tanultaki, résziben a falu értelmiségéhez tartoznak. tevékenységük is pozitívnak mondható a falu életében. Több helyen a KISZ-szervezet bázisát jelentik. Érdemes megjegyezni, hogy a munkafeltételeik sokban hasonlóak az iparban dolgozókéhoz és, hogy általában perspektívát éreznek maguk előtt. A felmérés alapján a falun élők mintegy 19 százaléka sorolható ebbe a csoportba. Azt az általános törekvést figyelembevéve, amely az adminisztráció csökkentését célozza, számszerű növekedésükre nincs lehetőség. Egy-egy íróasztalért így is nagy harc folyik a fiatalok között, és nem ritkán a protekció dönti el, kié legyen a hely. Elgondolkodtató az agrár- értelmiség, az egyetemet végzett fiatal szakemberek helyzete is. A falusi fiatalok körében ők vannak a legkevesebben. Az egyetemet végzettek közül sokan félnek a falusi élettől. Nem ritka az sem. hogy azok a fiatal mérnökök. technikusok, akik vidékiek, vagy akik már akkor tudták, hogv munkáiuk majd vidékre szólítja őket, amikor pályát választottak, az egyetemi tanulmányok után nem hajlandók elszakadni a várostól. Miért? Az okok közismertek. A falusi és a városi élet között még meglehetősen nagyok a különbségek, természetesen a város javára. Az egyszerűbb, kevesebb lehetőséget kínáló vidéki életforma egyelőre nem tud versenyre kelni a városival és különösen nem a pestivel. Mivel egyensúlyozható mégis ez a hátrány? Elsősorban azzal, hogv az egyetemeken, főiskolákon a valóságnak, a vidéki életnek megfelelőbb képet kell adni, mellőzni kell a ..lakkozást”, és mindenekelőtt több gondot fordítani a fiatalok hivatástudatának fel- ébresztésére. az áldozatvállalás szükségességének megértetésére, vagyis a nevelésre. (folytatjuk) Pataki László 2 Ezerkilencszáznegyvenet írtak; a háborús pszichózis már ide, az Egyesült Államokba is eljutott, s talán ennek tudható be, hogy Blake kicsit furcsának találta Kono megjegyzéseit. Sőt, ahogy elgondolkodott a japán szavain, egyszerűen gyanússá lett előtte a dolog. Még aznap megpróbált utána nézni, barátai, ismerősei körében, vajon nem tudják-e véletlenül, ki ez a japán és merre lakik, de semmit sem sikerült róla megtudnia. Pedig még a japán konzulátuson is érdeklődött, aztán utána nézett a telefonkönyvben, eredménytelenül. Felhagyott az egyébként céltalan kereséssel, s lassan el is feledkezett a találkozásról, mikor 1941. márciusában, Hollywoodban találkozott Ko- nóval. Blake néhány nete költözött a Los-Angeles melletti filmvárosba, amikor az utcán összefutott a kis, ferdeszemű emberrel. A japán úgy tett, mintha különös örömet okozott volna neki a találkozás. Javasolta is, hogy sétáljanak egyet. Blake kapott az alkalmon, mert eszébe jutottak Kono San-Francisco-i szavai. Elindultak az emberektől nyüzsgő sétányon. Eleinte közömbös dolgokról beszélgettek, majd az amerikai így szólt: — Azon gondolkodom, hogy visszamegyek a flottához.. . Előbb-utóbb mi is belépünk a háborúba, s ákkor elkelnek a tapasztalt tengerészek ... Blake úgy tett, mintha mindez csak úgy, véletlenül jutott volna az eszébe, s rá sem pillantott a japánra. Pedig, ha most látja az arcát, észreveszi, milyen örömet szerzett a zömök kis embernek. — Igen, azt hiszem, általánossá lesz a háború :.. — felelte Kono. — De mi nem akarunk az Egyesült Államokkal hadba kerülni... A mi érdekeink Távol-Kelethez fűződnek... — Ügy gondolja, hogy vissza tud kerülni a flottához? Én azt hiszem, oda fiatalemberek kellenek . .. — Attól függ, kinek ki a barátja... — ment bele a iátékba a „robotemberek egykori királya.” — Hát igen ... Mert ilyesmit egy kisember nem tud elintézni... Ahogy látom jól benne van már a korban .. Hiába, múlik fölöttünk az idő... — Sajnos,... De azért az eresebb korosztálvoknak is '"annak előnyei. F.srv háború ecetén a taDasztalat sokszor többet ér, mint a fizikai erő... Különösen a flottánál ... Különben, van egy jó barátom a Pennsylvánián. Tudja, a zászlóshajónkon ... Nem is kis ember... Oda szeretnék visszakerülni... A zászlós hajóra ... — Hogyan? Ügy tudom, a Pennsylvania kint hajózik a nyílt tengeren. A levelezés sokáig tart... — Ah, a Pennsylvania most Hawai szigeténél horgonyoz... — Így beszélgetett a két sétáló, amerikai és japán, mindketten ízlelgetve, próbálgatva a másikat... Kono meghívta Blakeet, vacsorázzék vele Bonson Street-i lakásán. Blake azonban egy kis időt akart nyerni, gondolkodnia kellett vajon megéri-e az időt a további „játék”, ezért azt válaszolta a meghívásra, hogy aznap estére már elígérkezett valahová. Kono most már nem hagyta emberét; ebédre hívta meg Blake-et mégpedig most, azonnalra . . . — Étkezzünk együtt a híres japán vendéglőben. a Kawafuku Teiben ... Különleges a kiszolgálás és pompásak az ételek. Fürdő is van, gésák is vannak . . . Nos? — Kérdezte Blake-hoz for- dudva. Hiába volt az egykori izomember '•avaszsáea. nehéz volt kitérnie a 'apán meghívás elől;.. Végül is Egy „nemesen dobogó szív**: Veres Pál A Nógrád megyei Vanyarc község temetőjében néhány évvel ezelőtt felkerestem Veres Pálné, a magyar nőnevelés úttörőjének sírját. Közös sírboltban pihen férjével, közös a sírkövük is. Ennek fel" ső felében a következőket olvashatjuk: buzdító példára volt szükség. — Mindenki bámulta rettenthetetlen bátorságát, hogy a balassagyarmati nagy megyeházban, midón a hivatalszobák mind kiüresedtek este, egyes-egyedül maradt éjjelre (mikor a cholera javában dühöngött a városban), még huszárját is hazabocsátotta es- ténkint” (1. a Veres Pálné Beniczky Hermin élete és működése c. könyvében). Veres Pál 1815. dec. 14-1886. máj. 8. „Önzetlen, tiszta jellem, mint a kristály, s nemesen dobogó szív volt.” (Mikszáth) Ki volt ez a Veres Pál. aki nyolcvan esztendeje halt meg, s akinek emlékét Mikszáth Kálmán ilyen megkapó, szép szavakkal tette maradandóvá? Mikszáth több helyen is írt róla. A Vasárnapi Újság egy 1896. évi számában „nagy műveltségű, derék, csöndes, finom lelkű úrnak” nevezi. Veres Pál 1839-ben vette feleségül Beniczky Hermint. a magyar nőnevelés későbbi úttörőjét. Két nagy lélek találkozása volt ez. Veres Pált már akkor is ismerték Nógrádban, utóbb pedig tevékenységével az egész megye szeretetét, becsülését kiérdemelte. Mikszáth olyan embernek ismerte, „aki maga nem vágyik szerepre, de minden köztevékenységre van buzdító szava”. Veres Pálék vanyarci kúriája (melyet pár évvel ezelőtt — sajnos — félig lebontottak) évtizedeken át a ma" gyár művelődés egyik vidéki tűzhelye volt; . a környék kiváló emberei — olvassuk Mikszáth cikkében — sűrűn megfordultak a kristálytiszta jellemű gazdánál. Odajár Szontáglh Pál, nagy jövőjű fiatalember, minden szépért, nemesért buzduló; néha megjelenik Madách Imre is. s nagy irodalmi, politikai és társadalmi viták folynak ...” Veres Pál köztevékenységének színhelye elsősorban a balassagyarmati megyeháza. Mikszáth ott ismerte meg közelebbről. Amikor Veres Pál volt a nógrádi alispán, Mikszáth — három más fiatal esküdttel együtt — mellette dolgozott. Akkor még nemigen gondolta Mikszáth Kálmán igent mondott, közben törte a fejét: tényleg kém ez a Kono? Még mindig nem volt biztos a dolgában, bár egyre inkább erősödött benne a gyanú, hogy a zömök kis japán tőle akar kémértesüléseket szerezni, pontosabban tengerészeti adatokat. Egy homályos érzés azt súgta neki, hogy Kono fontos szerepre akarja felhasználni. Felötlött benne az is, hogy értesíteni kellene az illetékeseket, mert egy idő múltál talán késő lesz. De még nem merte megtenni: hátha felsül, hátha tévedés az egész, csupán az ő állandóan működő fantáziájának tudható be. Együtt ebédeltek, de a beszélgetés érdektelenül folyt le. Igaz, végig csinálta az itt szokásos szertartást, s ez önmagában is igen kellemes volt. Kono javaslatára először a fürdőhelyiségbe mentek, ahol két japán hölgy vette kezelésbe őket. A ruháitól megfosztott Blake úgy érezte. mintha újjászületett volna a kis japán nő ujiáitól. A lábujjától a fejebúbjáig végismasszírozták, aztán forró fürdőben lemosták. Igazi felfrissülés volt ez. s az ebéd különösen jól esett. De a beszélgetés semmit sem hozott. A japán mintha megfeledkezett. volna arról, milyen melegen érdeklődött még egy órája az amerikai flotta iránt.. . Ugye, ugye, mondta önmagának Blake, hátha csak a régi emlékek vonzzák hozzá a japánt? Megállapodtak, hogy két nap múlva ismét találkoznak, ugyanitt, a japán étteremben. — Valóban kitűnő a konyha — állapította meg Blake. — Ott leszek .. . (Folytatása következik) megyei esküdt, hogy másfél évtized múlva ő írja meg egykori főnöke nekrológját. Veres Pál halála alkalmából (1886-ban) a Pesti Hírlap közölte róla Mikszáth közvetlen és meleghangú megemlé" kezesét. „Tíz évnél is több már — írja Mikszáth —, mikor utoljára láttam, amint hatalmas léptei végigrengtek a megyeház kövezetén. Amerre ment. tiszteletteljesen mozdultak meg a kalapok a fejeken.” S ez a tisztelet talán nem is annyira az alispánnak, mint inkább az embernek szólt. Veres Pál alispán nem parancsolgatott, Mikszáth szerint mégis „parancs volt neki még az a szava is, amelyik csak tréfának jött ki a szájából”. Mikszáth jegyezte föl róla a következő esetet: „Egyszer megpillantotta, hogy néhány kődarab föl van szakadva a megyeház udvarán. Mosolyogva szólt le a várnagyhoz: — Rakják helyre azokat a téglákat, barátom, nehogy meg találjanak bennök botlani az esküdtek, mikor éjjel hazajönnek becsípve. Elég volt. Ettől a naptól kezdve minden esküdt korán feküdt le és józanon. Olyan nagy dolog volt az. ha az alispán kimondott valamit.” Aztán így jellemzi cikkében Mikszáth: „Egyszerű, igénytelen ember volt, akiben nem találni nagy ambíciókat. — de nagy kötelességérzetet. Bölcs volt, anélkül, hogy tu- dákos lett volna, szigorú volt, de mégis szelíd, parancsolni tudott, pedig csak a tanácsadásaival, a tekintély nymbusa adta neki azt a varázserőt, ami mesének való lesz lassanként. Tiszta, önzetlen jellem, mint a kristály, s nemesen dobogó szív volt. Megyéjében már évtizedek óta nagy tekintélyt vívott ki magának a megye jeles fiai, Szomtágh Pál és Madách Imre mellett...” Mikszáth azután így folytatja: ...... háromszor vállalt n agyobb szereplést, mert jobban szerette a falusi zajtalan életet: egy ízben 1848 előtt, midőn főjegyzői hivatalát a szabadságharc szakitá meg, majd a hetvenes évek elején alispánná választották, mely hivatalába másodszor is őt helyezte a megye egyhangú bizalma. s innen a parlamentbe küldé a balassagyarmati választókerület ...” Veres Pálék leánya, Rud- nayné Veres Szilárda is érdekes dolgokat jegyzett föl apjáról, a nógrádi alispánról: „1873-ban a cholerajárvány dühöngött. Veres Pál mindenütt ott termett megyéjének faluiban, hol segélyre, szigorú erélyre, vigaszra s különösen Félidejéhez érkezett a Szegedi Szabadtéri Játékok eseménysorozata. A legnagyobb érdeklődést Nógrád megyében a Háry János előadása váltotta ki. Az IBUSZ salgótarjáni irodája három külön vonatot indított az előadásokra. Szegedre. Háry a szomszédos Csehszlovákia polgárainak érdeklődését is felkeltette, a CEDOK egy autóbusz* küldött ez alkalomra a Tisza- parti városba. Nagy számban utaztak Nógrádból Szegedre Utolsó éveiben már nem vállalt hivatalt Veres Pál, de a megyei közügyekben állandóan tevékenykedett. Így érte utol a halál. Utolsó napjaira Rudnayné a következőképpen emlékezik: „1886-ban, a közügyek iránti kötelessége teljesítése közben, érte a halál. Néhány hónap előtt kiállott tüdőgyulladása ugyanis erősen megtámadta volt a már akkor 70 éves ember szervezetét. Egy dermesztőén hideg májusi nap hajnalán indult közgyűlésre B.-gyarmatra; útközben meghűlt, s éppen a zöld asztal mellett — mint központi választmányi tag —, esküje elmondása közben érte a szél- hűdés; lehanyatlott. Érthető szó többé nem hagyta el ajkát. Egy ér pattant meg agyában amely, a bénulást s néhány napra rá halálát okozta. Temetésén az egész vármegye megjelent...” Veres Pál azért is megérdemli tiszteletünket, mert példás férj és jó apa volt. Egy későbbi, Veres Pálné halála alkalmából írt újságcikk is megjegyzi, hogy családi életük igen boldog volt: Philemon és Baucis, az ókor ideális házaspárja sem élhetett szebben, mint ők. Érdekes, hogy Veres Pál majdnem pontosan egyidős volt Veres Pálnéval: ugyanazon évnek két egymás mellet" ti napján születtek, a feleség december 13-án, a férj december 14-én! Az 1902-ben kiadott Veres Pálné-emlékkönyvben Rudnayné Veres Szilárda közzétette szüleinek néhány fennmaradt levelét, Veres Pál így irt feleségének házasságuk 33. évfordulóján, esküvőjük napjára emlékezve: „Részemről a harmincharmadik évforduló napján éppen oly meleg érzelmekkel érzem magamat rajtad csüngenl. mint akkor; soha egész idő alatt megbánás pillanatát nem észlelve, ha a le" folytat újra lehetne kezdeni, egy percig sem tudnék habozni az azonos választásban ...” Veres Pál jellemében és arcban, nagyon hasonlított Arany Jánosra, akivel egy évtizedben született és halt meg. Amikor a nyolcvan éve el* hunyt Veres Pálra emlékezünk. Arany János Domokos- napra című versének örökszép sorai jutnak eszünkbe: Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben. Ember lenni mindég, minden körülményben. Veres Pál a múlt azon nagyszerű emberei közé tartozik, akiknek jelleme és embersége példa lehet a jelenben, s a jövőben is. Dr Pásztor Emil Madách Imre: Az ember tragédiája előadásaira is, amely ez évben érte meg 50. szabadtéri előadását. Az IBUSZ két autóbuszon szállította a Madách-rajongókat. Élénk érdeklődés előzi meg megyénkben Othello bemutatóját is, amelyre szintén indít autóbuszt az IBUSZ. Az idei szegedi szabadtéri játékok iránt ez évben fokozódott az érdeklődés Nógrádban. Fokozódott az érdeklődés a szabadtéri játékok iránt Az ember tragédiájának 50. szabadtéri előadása
