Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-06 / 185. szám
1966. align 'Ius 6. szombat NÖGRÁO .3 Szombattól — szombatig A hét hazai eseményei Kádár János interjúja az UPI amerikai hírügynökségnek — Kállai Gyula látogatása Szászhalombattá* — Továbbra is gond a kenyérgabona betakarítása m Az elmúlt hét eseményei közül kiemelkedik az az interjú, amit Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára adott, Henry Shapi- ronak, az UPI amerikai hírügynökség állandó moszkvai tudósítójának. A válaszok felölelik a Magyar Népköztársaséig elmúlt tíz esztendejének legfőbb állomásait, a fejlődés mozgató-rugóit, és hazánk viszonyát a szocialista és a vezető kapitalista országokhoz. Kádár János, a tudósító kérdésére a többi között elmondotta, hogy: „Az elmúlt tíz év eredményeinek számbavételekor nem lehet megfeledkezni arról, hogy tíz évvel ezelőtt az ország, s maga a nép súlyos helyzetben volt. Amikor a párt és a kormány kijelentette. hogy visszavezeti az országot a szocialista fejlődés útjára, sokak szerint megoldhatatlannak látszó feladatra vállalkozott. Azóta még ellenfeleink és ellenségeink is kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy a feladatot megoldottuk.” A tudósítónak arra a kérdésére, hogy: „Van-e valamilyen intézményes, vagy másféle garancia, hogy a személyi kultusz nem éled újjá?” — Kádár János kijelentette: „Van. Én e garanciát magában a szocialista rendszerben látom. Ezenkívül a történelmi tapasztalatok alapján a törvények megfelelően kiegészültek oly módon, hogy biztosítsák az állam törvényes rendjét, és egyidejűleg az állampolgárok védelmét” Elhangzott néhány kérdés a művészettel, illetve a művészeti irányzatokkal kapcsolatban is. Két kérdés érintette a gazdasági reformot. Ezekkel kapcsolatban Kádár elvtárs elmondotta: „A közeljövőben jelentős mértékben bővíteni fogjuk az üzemek önállóságát, és ezen belül az igazgatók hatáskörét. Bízunk abban, hogy ez az országra előnyös lesz. Hogy az igazgatók helyesen élnek majd a megnövekedett hatáskörrel, arra a gazdasági rendszerben látjuk a garanciát; abban, hogy az igazgatók nagy többsége szubjektíve, őszintén a szocializmust kívánja építeni, kellő vezetési tapasztalata és szakismerete van, azon kívül az eddiginél nagyobb mértékben akarjuk személy szerint és anyagilag is érdekeltté tenni őket abban, hogy az ország javára helyesen éljenek megnövekedett hatáskörűikkel.” Több kérdésre válaszolva Kádár János érintette a szocialista országokkal való kapcsolatunkat. Magyarország és az USA viszonyát, a nemzetközi munkásmozgalom egységét, az európai biztonság és az Egyesült Államok kapcsolatát, a német békeszerződést, és a vietnami háborút. Henry Shapiro kérdésiként tette fel: „Milyen lehetőségek vannak a harmadik világháború elkerülésére?” Kádár János válaszában körvonalazta a háború ellenes erők erősödését, az emberiség békeóhaját. Azonban hangsúlyozta: „Megnyugtató helyzet a világon csak akkor lesz, ha a különböző kérdésekben érdekelt felek a megegyezés őszinte készségével látnak hozzá a problémák megoldásához. Ezen kívül szükség van a nemzetközi jog tiszteletbentartására. az agressziótól való tartózkodásra, az országok szuveré- nitásának tiszteletbentartására ... Ezek közül egyik sem könnyű kérdés, de nemcsak a népiek sorsáért őszintén aggódóknak, hanem minden épeszű embernek, éljen a föld bármely országában, mindent meg kell tennie egy új világháború megakadályozására. Hazánk új büszkesége épül Szászhalombat- tán: a Dunamenti Hőerőmű. Kedden, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a kormány elnöke tett látogatást Szász- halombattán. Kállai Gyula és kísérete megtekintette az épülő hőerőművet. Ezt követően a Dunai Kőolajipari Vállalathoz látogattak. Ide a Barátság Kőolajvezetéken érkezik a szovjet olaj. Egy esztendeje készült el az első üzem, s évenként egymillió tonna kőolajat dolgoz fel. Most a harmadik ötéves tervben épül a következő üzem, amely már kétmillió tonna kőolaj feldolgozására lesz alkalmas. A negyedik ötéves tervben kétszeresére bővül a gyár kapacitása. Kállai Gyula és kísérete több munkahelyet meglátogatott és hosszasan beszélgetett a műszaki vezetőkkel és a munkásokkal. 3 Az elmúlt hét változékony és erősen csapadékos időjárása újabb nehézségek elé állította mezőgazdasági üzemeinket. Megnehezült a kenyérgabona betakarítása. A felázott talajon nehezen tudnak dolgozni a kombájnok. és csak nagy küzdelem árán tudják végezni a szövetkezetek dolgozói a keresztekbe rakott gabona hordását is. A probléma országos. Érthető tehát, hogy a kenyérgabona betakarításáról tanácskozott hétfőn Salgótarjánban is a megyei mezőgazdasági operatív bizottság. Mint arról keddi lapunkban beszámoltunk: a bizottság ülésén több olyan javaslat hangzott el, amelyek megvalósításával a mostoha időjárás ellenére is, megoldható a gabonabetakarítás gyorsítása. E javaslatok között szerepelt az elegendő szállítóeszköz biztosítása, és az is, hogy az ipari üzemek nyújtsanak segítséget a termelőszövetkezeteknek. A tanácskozás óta — noha az időjárásban lényeges változás nem történt —, biztató jelek vannak arra. hogy jövő évi kenyerünk mielőbb a magtárakba kerül. béke-barátok. Ennyi az egész. — Ilyen ember nagyon sok van a világon. — De mi többet akarunk tenni, mint az a sok, békebarát. — Ki az a „mi”? — A bátyám és én. Mi ketten. Hirosimából jövünk. Végig az ázsiai és az európai kontinensen. Nem akarunk szenzációt kelteni, csak elmondjuk az embereknek, milyen pusztítás volt Hirosimában. Gyorsan számoltam. Amikor az amerikaiak 1945. augusztus 6-án ledobták Hirosimára az első atombombát, még csak kétéves lehetett. — Mindegy, hány éves voltam. Nem emlékszem pontosan arra a napra, de azt tudom, hogy elvesztettem a szüléimét, mindenemet. Csak a bátyám maradt életben. A bátyám akkor Tokióban tanult. ö vett magához és nevelt fel. Neki köszönhetem, hogy élek. Hirosimából kórházba került. Hatéves volt. amikor újra játszhatott az egészséges gyerekekkel, akik távol voltak az atombomba hatósugarától. Először járni tanult, aztán beszélni egy gyógypedagógiai intézetben. A szörnyű látvány gátlásokat váltott ki, és évekig nem jött hang a torkán. Később megtanult írni és olvasni, majd elvégezte a középiskolát, és ápoló let* egy intézetben, ahol atombombától sérülteket gyógyítottak. — Azt hiszi lehet őket gyógyítani? Én nem hiszek benne. A legszörnyűbb pusztítóeszközt szabadították ránk. Csak a lelkét lehet gyógyítani, a sugárzás lassan szétroncsolja a testet. — Maga is lelket gyógyított? — Ha nem ezt teszem, már régen halott vagyok. — Nem értem... — Engem is ért sugárzás. Nyomait ma is viselem a ki- monóm alatt. Az egyik karom hiányzik... Eddig nem vettem észre, műkeze van. A jobbkarja hiányzik és úgy fog vele, úgy mozgatja, mintha „élő” lenne. — De más nincs? — De van, mit akar még tudni rólam? — Mindent! — Fehérvérűség, lassú sorvadás, gyors halál. Mondjam még tovább? — Túl pesszimista. — Elég beteget vigasztaltam magam is. Tudom, hogy mit és miért mondok, azt is tudom, hogy önmagámnak nem szabad hazudni. Úgyis hiábavaló lenne, belém égett az atombomba villanása. Nem a fájdalom, azon már túl vagyok, segít a morfium, ha szükséges. — Azt mondják, a japánok nem bőbeszédűek. — En elhatároztam: az leszek. Mindenkinek elmondom, mit tettek velünk, akik semmiről nem tehetünk, akik tehetetlenek voltunk és vagyunk most is. Vékony hangja szinte sikolt a tűző napfényben úszó parkban. — Mit tenne, ha módjában állna megbüntetni a bűnösöket, akik ledobták az atombombákat Nagaszakira és Hirosimára? Elgondolkodik. — Megmutatnám nekik az áldozatokat, az élő halottakat. Ez lenne számukra a legsúlyosabb büntetés. — Ügy tudom ezt meg is tették, hiszen amerikai orvosok, tudósok, katonák hosszú hónapokon át tanulmányozták az atombomba hatását a helyszínen. Legyint. — Azt hiszi, hogy azok a két- és háromcsillagos yenki tábornokok eljutottak a hullakamrákig, az agonizáló fe- hérvérűekig? Löncsöltek a hűs irodákban, és iratokból tanulmányozták az eseteket. Mikor egy idős halász letépte testéről a kötést, hogy sajgó sebeit megmutassa, ellökték, gyorsan elvitték. — Mit ér el vele, ha minderről és mindenkinek beszél? Már eltűnt a mosoly arcáról: — Vádolni akarok, mindenütt, ahol csak megfordulunk Bíznak a brigádban paptagi rész ieltárói A Forgóoh-aknán feltárják a paptagi szánterületet. Ifjú Nemesi Gyula bronzérmes szocialista brigádja hajtja és TH-val építi a kilences siklót. Már most kellene ez a terület, ha kész a sikló. Az utóbbi időben Forgách- aknáról rossz hírek terjedtek el. Mennyiben felelnek meg ezek a valóságnak? — Sajnos, nagyon sokban — válaszol Kertész Róbert aknavezető, majd így folytatja. — öreg már a mi aknánk, a bányász ősök meg- túrkálták olyannyira, hogy előre nem is tudjuk, mit kapunk. Két méteres telepet fejtünk, amiben 40-től 180 centiméter vastagságban váltakozik a szénréteg. Rövid idő alatt igen nagyot esett a kibányászott szén kalóriaérté- téke. Ez a magyarázata a rossz hímek, A paptagi részen majd jobb szenünk lesz. Ügy kell az a terület, mim egy falat kenyér. — Tavaly, május elején fogtunk a feltáráshoz. Beruházási munkának indult. Szeptember elejéig állandóan túlteljesítettük a normát, elkészítettünk belőle 100 méter hosszút. Elfogyott az egymillió forint, minket meg máshová osztottak — magyarázza a brigádvezető, azután így folytatja. — Februárban kezdtük újra, de többször más munkahelyre kellett mennünk. Nem rajtunk múlott. Májusban, amikor folyamatosan dolgoztunk. 47 métert is elértünk. Olyankor persze a kereset is jobb. — Elég komplikált munka — veszi át a szót ismét az aknavezető. — A gáz- és vízveszély miatt biztonsági okból előre fúrunk 50—60 métert. Csövet szerelünk, ce- mentálunk. A mostani fúrásnál már elérték a szenet. Jött egy kevés víz és szénsavgáz is, de nincs nagyobb veszély. — Ha mindig ezt hajthatnánk, nagyobb lenne az előrehaladás és a keresetünk Is — veti közbe az egyik brigádtag. — Ritka, amikor egy hónapot folyamatosan tudunk a siklóban dolgozni — szól a másik. — Változtatunk ezen — válaszol az aknavezető, majd így folytatja. — Még nem beszéltünk róla, de nekem már van elképzelésem. Ügy gondolom, ez a brigád alkalmas arra, hogy az egész paptagi rész feltárását rábízzuk. Az eddigi munkájukkal igazán meg vagyunk elégedve és ha ők készítik, mi is nyu- godtabbak leszünk — mondja, majd sorolja az elképzelését a bátyámmal. Ügy sem sokáig tehetem. — Nem értem mire céloz. — Én is meghalok. Az orvosok egy évet mondtak, amikor elindultunk világkörüli utunkra. Egy év és vége. Talán még megérhetem a tizenkilenc esztendőt. Néztem az arcát. Szomorú volt, de nem elkeseredett. Benyúlt a táskájába és egy rizspapírba csomagolt jelvényt adott. Fekete, kitárt szárnyú madár volt. A rózsapapíron pedig a hirosimaiak éneke a halálról és a bosszúról. — Ezt osztogatom a barátoknak. Nekem ajándékozta a bambusz legyezőt is. Azt mondta, adjam annak, aki majd egyszer számomra a legkedvesebb lesz. Ez a legyező családi ereklye. Ne féljen, nem fertőz! Mind a kettőt — a legyezőt is, a jelvényt is — legféltettebb kincseim között őrzöm. Azóta semmi hír a mosolygó arcú lányról, de mindig megdöbbent egy pillanatra. ha a napilapokban japán emberek sugár-haláláról olvasok. Lám, a francia és az osztrák kollégák megsejtették a japán kislányban a sztoryt, bár ez olyan lett volna, amit aligha közöl le a New York-i rádiótársaság, vagy a párizsi le Monde... Gáldonyi Béla — Vasárnap leszállítjuk a végtelen kötelű berendezést, mert ilyen hosszan már nem jó vitlázni. A felszerelésnek nincs semmi akadálya. Sokat könnyít majd a kötél. Dolgozom egy gyorsvágathaj- tási technológián is. A brigád számára készül. Az emberek összenéznek. Látszik, egyre jobban érdekli őket, mit akar az aknavezető. Itt van Barják János, a műszaki patronáló is. Kertész Róbert pedig mondja: — A brigád létszámát megnöveljük. Akkor a sikló mellett a légvágatot és a feltáró vágatokat is kihajtják. Egy rakodó-gépet szerzünk, a szállítást meg részben kaparóval oldjuk meg. Ez a gyorsvágat- hajtási technológia alapelképzelése. Nincs ellenvetés, örülnek a bizalomnak. Azután kirajzolódik a paptagi bányarész jövője. Frontok, vagy acéltá- mos csoportos kamrafejtések lesznek ott. Kérdés, hogy mikor? Nemesiéken nem múlik. Ahogy mondják, kongresszusi felajánlásuk 103 százalék volt. Féléves átlagban csaknem 110 százalékot értek el. Mióta a gépek felett is védnökséget vállaltak, nem volt üzemzavar. Megváltozik a helyzet. A főcél a kilences sikló kihajA szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz-ben vezetőségi értekezleten értékelték az idén eddig elért és várható terméseredményeket. Rendkívül kiemelkedő termésátlaggal örvendeztette meg a szövetkezet tagságát az őszi árpa, amely száz- nyolcvan hold átlagban húszmázsás termést adott holdanként. Hasonló szép termést várnak búzából is. Az eddigi csépléseredmények alapján hatszáz hold átlagában valószínű 19—20 mázsa lesz a holdankénti búzatermés. Burgonyából száz holdnyi területet vetettek. Negyven holdon Kisvárdai Rózsa, máVasárnap délelőtt tartják Nógrádmarcalon a hagyományos „bearatást” — befejezik az idei aratást, cséplést. A marcaliak nagy szorgalommal dolgoztak a gabona betakarításában, s a rossz időjárás ellenére is különösebb veszteség nélkül sikerült betakarítani. Csaknem négyszáz holdról vágták le a gabonát és csépelték el a' magot. A termelőszövetkezetben ünnepélyesein fejezik be ezt (Folytatás az első oldalról.) Szoó Béla a salgótarjáni járási pártbizottság első titkára a bányászatban jelentkező problémákról tájékoztatta a pártbizottságot. Géczi Imre, a balassagyarmati városi párt- bizottság titkára közölte, hogy a második ötéves tervben az iparfejlesztés eredményeként megoldották a foglalkoztatottság problémáját. László István, a megyei NEB elnöke a beruházásoknál mutatkozó visszásságokról szólt. Sült Tibor, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt főmérnöke szerint a gépesítés fokozását, a fizikai munkásoknál jelentkező elöregedés, és a nehéz fizikai munka indokolja. Illés Miklós, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese felhívta a figyelmet, hogy az tásának meggyorsítása. Ez az üzem érdeke és ez a Nemesi Gyula vezette brigádé is. A vezetők bíznak a brigádban. Ez a bizalom, nem újkeletű. Hat éve együtt vannak, jóban rosszban és még soha nem okoztak csalódást. De nemcsak egyszerűen munkakapcsolat az övéké, hanem sokkal több még a baráti kapcsolatnál is Szocialista brigád, olyan közösség, ahol egymást segítik, egymásért is felelősséget éreznek. Ha idejük engedi, akkor a Somlyói kultúrotthon környékét családosán szépítik. Van, aki az általános iskolát végzi, a másik az esti egyetemi előkészítőt. Lengyel László ifjúmunkást ők segítik, hogy vájár lehessen. Becsülete van a brigádnak, amit jó munkával, jó magatartással szerzett meg. Most új jelszó következik számukra a kongresszusi versenyben, Amit az aknavezető elképzelt, elmondott, annak a végrehajtása rájuk vár. Gyorsabban és olcsóbban kihajtani a kilences ereszkét, feltárni a paptagi részt. Életkérdése ez For- gách-aknának és Nemesi Gyula biígádjában jó feltárókat telepítettek oda. Olyanokat, akik nemcsak lelkesedni, de tenni is tudnak, csak módot adjanak számukra. sik negyven holdon Gül-Ba- ba és húsz holdon Aranyalma vetőgumót termesztenek. A becslések alapján holdanként száz mázsán felüli termés várható. Bőséges mennyiségben takarítottak be szénát az idén, és gazdag magfogásra számítanak a vörösherénél, 160 hold. Cukorrépából pedig, amelyből holdanként 200 mázsás termésátlagot terveztek, előreláthatólag 250—300 mázsa lesz a holdankénti átlag. A növénytermesztés sokat pótol azokból a kiesésekből, amelyet az elemi károk, a a Ipoly kiöntése és az ötvenhét hízott marhát elpusztító vil« lámcsapás okozott. a nagy munkát. Az asszonyok elkészítették a hagyományos kalász-koszorút, amelyet ez- alkalommal adnak át a termelőszövetkezet elnökének. A szövetkezetiek vendégül látják az ünnepélyen a patronáló vállalatot, a balassagyarmati Fémtömegcikk Vállalat küldöttségét is. A régi szokásokat felelevenítő ünnepséget közös ebéddel és táncmulatsággal folytatják a nógrádmarcaliak és a vendégek. agitációs munkában az eddiginél jobban mutassuk be a megye kulturális és szociális fejlődését Tóth Béla, a megyei pártbizottság mezőgazda- sági osztályvezetője, a mező- gazdaságban mutatkozó tartalékok hasznosításával a beruházás helyes kialakításával és a termelési szerkezet megváltoztatásával foglalkozott. A vitában felmerült kérdésekre Jedlicska Gyula, a megyei pártbizottság első titkára válaszolt. Ezután a pártbizottság tudomásul vette az első félévi tervek teljesítéséről szóló tájékoztató jelentést, Jedlicska Gyula ismertetőjét a Központi Bizottság július 28-i üléséről, végül elfogadták a pártbizottság második félévi munka tervét. Bodó János Rekordtermések Szécsényben A marcaliak már a hagyományos „bearatásra” készülnek Ülést tartott a megyei pártbizottság
