Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-02 / 181. szám

1006 augusztus 2 kedd NÖG R A D *? A gazdaság motorja Pártélet as őrhalmi Hazafias Népfront Tss-ben Az őrhalmi szövetkezei nemcsak a balassagyarmati járás, hanem a megye legjobb" jai közé is tartozik. Az ered­mények indokait illetően meg­oszlanak a vélemények, de abban még a vetélytársak is megegyeznek, hogy sok ilyen szilárd alapon nyugvó tsz-re lenne szükség megyénkben. — örhalmon rendkívül jók a talaj adottságok! — Szorgalmasak a tsz-tagok. Nem csoda, mert ebben a köz­ségben a felszabadulás előtt is sok értő, ügyes parasztgazda élt. — Bállá István jó elnök. Fiatal, képzett ember, benne jó irányítóra talált az őrhalmi Hazafias Népfront Tsz. — Az lendítette fel őket, hogy nagy területen termesztik a burgonya vetőgumót, a kis- várdai rózsát. — Az állattenyésztés hozza ott a pénzt. Kiváló a tehené­szetük, a sertéstenyészet meg az ország több szövetkezetét ellátja príma tenyészanyaggal. — Mindent termesztenek, ami jó pénzt hoz. A korai sza­mócát az idén is harminc fo­rint körüli áron értékesítették. Kétharmada tsz-tag Ilyesféle vélemények hang­zanak el kívülről, s a tsz-tagok egy-két kivétellel osztják is a véleményeket, legfeljebb azt tagadják, hogy örhalmon a természeti adottságok oly kü­lönösen kiválóak lennének, és a szamóca ára is csak az első, primőr időszakra vonatkozik. Viszont az őrhalmiak sikerei­ket egy eddiginél is fonto­sabbnak tartott okkal magya­rázzák: — Nálunk él a pártszerve­zet! S ez a kijelentés nemcsak a párttagok, hanem a pártonkí- vüliek részéről is számtalan­szor elhangzik. Nem szólam, hanem bizonyosság. — Harmincegy tagú a párt- szervezetünk — mondja Bállá István, a szövetkezet elnöke. —A tagok több mint kéthar­mada válóban tsz-tag, még­pedig a legszorgalmasabbak. A kommunisták között olyan neveket találunk, akik a sok többi szorgalmasan dolgozó tsz-tag között is méltán kiér­demlik a megbecsülést szor­galmukkal, igyekezetükkel. Fábián István raktáros fegyel­mezett és fegyelmet követelő ember, lelkiismeretes mun­kásságáért tisztelet övezi. Mé­száros Sándor foga tost kora reggeltől, késő estig munkában lehet találni. Kanyó István Csínom állattenyésztésben gyakorolt igyekezetét, és hoz­záértését a borjúnevelő ered­ményei igazolják. De sorolhat­nánk a neveket végig. — Ügy szerveztük meg a munkákat, hogy minden ága­zatba minden munkahelyre jut legalább egy kommunista — magyarázta a tsz párttitká" ra. — Ezzel nemcsak a példa- mutatás válik általánossá, ha­nem a párttaggyűlések határo­zatai is hamar eljutnak a ta­gokhoz. És mindez fordítva is érvényes: a tsz-tagok vélemé­nye is eljut a pártvezetőség­hez. Kilenc új felvétel Természetesen senki ne gon­doljon arra, hogy ezt a szer­vezeti előnyt egyszerű, admi­nisztratív eszközökkel érték volna el. Nem azt csinálták, hogy a meglevő párttagokat osztották el a különböző mun­kahelyekre. Örhalmon ezt nem is tehették, hiszen általános törekvésük, hogy minden mun­kakörben a legrátermettebb, legszakképzettebb tsz-tagot foglalkoztassák. A hasznos megoszlás első­sorban a pártszervezet jó párt­építő munkásságának köszön­hető. 1962 óta kilenc új tagot vettek fel, tehát a taglétszám mintegy egyharmadával növe­kedett. A párttagok sorába került tsz-tagok munkaterüle­tükön hosszabb ideje kiváló szorgalomról, szép fejlődésről tettek tanúbizonyságot. A fel­vett újak között több fiatal ember is akadt: Fábián József kőműves, a szövetkezet építő­brigádjának tagja, alig múlt húszéves, Szilvásl Lajos, a hires őrhalmi gépesített hizlal­da gondozója is jóval a har­minc esztendő alatt jár. Mindez azonban nem jelenti, hogy az őrhalmi tsz-pártszer- vezetben a pártépités zavarta­lan és tökéletes. Egyik fő hiá­nyosság, hogy bár a tsz-tagok többsége nő, a pártvezetőség­ben és párttagok között egyet­len tsz-ben dolgozó nő sem akad, a község asszonyait és leányait a pártszervezetben mindössze két tanítónő képvi­seli. Az őrhalmiak keresik a módját, hogyan tudnának vál­toztatni ezen a visszásságon. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a nagy szorgalmukról neveze­tes őrhalmi asszonyokat és leányokat senki se képviselje a pártszervezetben. Kongresszusi verseny Mindenesetre a pártszerve­zet segítő és irányitó szerepe jól érvényesül az őrhalmi szö­vetkezetben. Nem véletlen, hogy az idén tavasszal éppen az őrhalmi állattenyésztők hir­dették meg az országos ver­senyt a pártkongresszus tiszte­letére. — A kihívásban a tsz veze­tősége és verseny bizottsága Biztonságosabb lesz a villamosenergia ellátás Több mint három és fél­millió forint értékű munká­val teljesítette túl az ÉMÁSZ salgótarjáni üzletigazgatósága az első félesztendőre kisza­bott feladatait. Jeleskedtek a villamos hálózatszerelők, az égj* főre tervezett termelési értéket magasan túlszárnyal­ták; nyolcvankétezer forint megtakarítást értek el a szállítási részleg dolgozói, a jármüvek teljesítőképességé­nek jobb kihasználásával, ök. s az üzletigazgatóság számos más dolgozója hozzájárult ahhoz, hogy a hat hónap fo­lyamán több mint három szá­zalékkal csökkent a vállalati köttségszint. Az eredményes tevékeny­ség egyik „látható” jele az is. hogy a balassagyarmati ut­cai közvilágítás — korszerű­sítés — a vállalat dolgozói­nak felajánlásához hiven — a befejezéshez közeleg. Né­hány szakaszon már megtör­tént a próbaüzemelés. A második félesztendő ér­dekes új feladataihoz tarto­zik két úgynevezett statikus kondenzátor-telep megépíté­se: az egyik a ZIM Salgótar­jáni Gyáregysége, a másik az Acélárugyár mellett. A mint­egy kétmillió forintos beru­házás kivitelezését júliusban megkezdték, s még az idén be is fejezik. A két létesítmény haszna a ráfordított összegnél jóval nagyobb, hiszen beikta­tásukkal nemcsak az említett gyárak, de Nógrád megye va­lamennyi ipari üzemének vil- lamo6energia-ellátása megja­vul, de a mainál Is biztonsá­gosabbá válik. vállalta, hogy év közben is nyilvántartják, ellenőrzik a versenyt — fordultunk Bállá Istvánhoz, a szövetkezet elnö­kéhez. — Történt-e valami kézzelfogható ebben a kérdés­ben? A szövetkezet elnökét a kér­dés nem találja váratlanul. — Márton István állatte­nyésztési brigádja a szocialista címért küzd — magyarázta. — S ez meglátszik az eddig elért eredményeken is ... Éppen a napokban „értékel­ték” a kihívó brigád eddigi eredményeit. Az értékelés ál­talánosságban is az állatte­nyésztők fokozott igyekezeté­ről tanúskodik: a legnagyobb takarékosság nyilvánul meg a takarmányfelhasználásban, szépen javul a fejési átlag, és igen jó a sertések és a hízó­marhák súlygyarapodása. — Milyen a takarmányhasz­nosítás? — Állattenyésztőink 3,9 ki­logramm takarmányból állí­tottak elő egy kiló sertéshúst, és három kiló takarmányt használtak fel egy kiló mar­hahús előállításához. — És a tejhozam _hogyan alakult? — A fejési átlag kis híján eléri a 13 litert, és az istálló" átlag is meghaladja a tízet. — A súlygyarapodás? — Kiváló. Átlagban napi 118 dekával erősödnek jószá­gaink. Hízómarhánál megha­ladja a napi súlygyarapodás a 120 dekát. Így válik anyagi erővé ör­halmon a kommunisták szor­gos igyekezete, így érvényesül és mutatkozik meg a gazda­sági eredményekben a jó párt­munka, a pártszervezet eleven gazdaságszervező tevékenysé­ge. Lakos György Csendes a nyári éjszaka. Fülledt a levegő. Az ember kitár ilyenkor ajtót, ablakot — szomjas a táj. Az ég alja hirtelen villan. A messziség- ből moraj gördül, s fáradtan hull a Karancsról a völgybe. Magányos alak tapad a vi­déket átszelő nagyfeszültségű távvezeték egyik oszlopához. Átöleli a vasat. A közeli fa­luból idehallani egy kutya vo­nítását. Kísértetiesen üvölt az eb. Ismét villányiik. Az alak már fenn tornászik a tartók között... A kékes fény után nincs moraj. A hang gyenge, mint amikor valaki egy papírlapot kettétép. * Rangos porta a falu köze­pén. A rácsos kapu zárva. A zörgetésre fekete ruhás nő jön. Alig lehet húszéves. Sá­padt arcából kivilágít kék szeme. — A Dodi ügyében? — kér­di halkan. — Tessék bejön­ni... A paraszt-kastély feljáró­jánál alacsony ember nyújt kezet. A lépcsőn gyászruhás idős asszony áll- A fiatal öz­vegy szülei. — Akaratos ember volt. Tönkretette a lányom életét — hajtogatja a lány anyja. — Mennyit könyörögtünk neki. hogy jöjjenek lakni hozzánk. Van itt hely elég ... Tágas minden. Biztos ju­tott volna hely a vőnek is. \z asszonyok azonban kitarta­nak a véleményük mellett: Karácsony Jóska nem akart Ideköltözni! — Hiába kérleltem, hiába mondtam neki, hogy az any­jával nem tudok együtt élni. Nem ért semmit — panaszol­ja özvegy Karácsonyné. — Nem engedte ide az any­ja. meg a rokonok — veti közbe az öregasszony. — Dug­va jöhetett... Feszül az indulat ebben az asszonyban. Nem tudni mi­ért. Semmi okát nem látom. Napirenden a balesetvédelem I. Ahogy a szakszervezeti munkásvédelmi felügyelő látja Az utóbbi időben igen sok szó esik a szénbányáknál a baleseti helyzetről. A sta­tisztika szerint szaporodnak, noha évről évre milliókat költenek biztonsági beren­dezésekre és munkás védelem­re. Vajon ml az oka ennek? Hol a legnagyobb veszély? Mit lehetne és kellene tenni a megelőzés érdekében? Ilyen kérdésekkel kerestük fel az illetékeseket, Farkas Józsefet, a bányász szakszervezet munkásvédelmi felügyelőjét. Sült Tibort, a tröszt főmérnö­két, Bakos Józsefet, a Kerü­leti Bányaműszaki Felügye­lőség vezetőjét, akiktől a következőket tudtuk meg: — Sajnos annak ellenére, hogy a létszám csökkent, a balesetek száma valóban nö­vekedett — mondotta Farkas József. — Az omlásos baleset kevesebb, de nagyon sok sé­rülés fordult elő a szállítás­nál. Fél év alatt 191. Miben látom a fő okot? Elsősorban abban, hogy a szállító beren­dezések TMK-ját elhanyagol­ják. Ha erőltetik a berende­zéseket. azok szakadnak, ki­vágódnak. Gusztáv-aknán ilyen ok vezetett halálos bal­esethez. A másik elég gyakori hiba a telepítések helytelensége. Például amikor frontra nem telepítenek szakembert, a bányászok kénytelenek elvé­gezni a lakatos, villanyszere­lő munkáját. Szakavatatlanul nyúlnak berendezésekhez. Jú­nius 25-én Murányi Albert vájárt azért érte baleset, mert a kaparó végtagjára nem szerelték fej a védőle­mezt. Ebben az esetben ki­lenc ember mulasztását álla­pították meg. De mit segít ez a szerencsétlenül járt vá­járnak, akinek amputálni kellett a lábát. Nemrég halálos baleset ér­te Látos Rudolf ácsot, azért, mert a tiltó rendeletek elle­nére egyedül indult függőkö­télpálya-vizsgára. Albertus József vájár Gáti II. aknában azért szenvedett balesetet, mert a végtelen kötelű szál­lítógép megcsúszott. Torják Menyhért, Szurdok-lej tósak- nában a mozgásban levő kaparó felett szállított alkat­részt, amelynek a vége a kaparóba esett és az oldal- támfához sodorta. — A munkásvédelmi őrök állandóan ott vannak, de tel­jesítik-e kötelességüket? Eredményes-e munkájuk? — Jelenleg 1316 munkásvé­delmi őr van a nógrádi bá­nyákban és mintegy három­negyed részük tevékenykedik. A naplók mindenütt megta­lálhatók. de azok vezetése sajnos nagyon hiányos. Ta­pasztalatunk szerint a mű­szaki vezetők többsége lebe­csüli ezt a társadalmi tevé­kenységet. Félnek a bejegyzé­sektől. Azt mondják; inkább szóljon a munkásvédelmi őr, minthogy a naplóba írjon, mert annak nyoma marad. A vezető és beosztott egy­máshoz való viszonyának helytelen értelmezése ez. A szakszervezeti bizottsá­gok mellett működő munkás- védelmi bizottságok ma már terv szerint dolgoznak. Az 5 munkájukat is a munkásvé­delmi őrökéhez hasonló okok gátolják. Eeves gazdasági ve­zetők például igyekeznek még a kötelező havi bizton­sági szemléket is csak szak- szervezeti feladatként kezel­ni. Ezek a bizottságaink terv szerint önállóan is végeznek ellenőrzéseket és intézkedése­ket tesznek. Talán abban kel­lene javítani munkájukat, hogy a helyszínen magya­ráznák meg a dolgozóknak: mi a helytelen, hol követték el a hibát. — Az állandó oktató, neve­lő munka ktelégítő-c a nóg­rádi bányákban? Megfelelő­nek és elégségesnek tartják-e a munkásvédelmi propagan­dát? — A dolgozók nevelése, oktatása közös feladat. A he­tenként két alkalommal kö­telező balesetelhárítási okta­tás szakosított tematika sze­rint folyik, de sajnos még ma is sok helyen minden maradt a régiben. A mono­ton felolvasásokra az embe­rek nagy része nem* is figyel. Ott. ahol a megtörtént bale­setek okainak elemzésével töltik ki az oktatás idejét, több marad a fejekben. A KISZ-szel közösen már szerveztünk és a jövőben is szervezünk munkásvédelmi vetélkedőket. Rövidesen Mi- zserfán és Nagybátonyban kerül rá sor. Ezenkfvül táj- jelleggel szervezünk munkás- védelmi őr ankétokat. ta­nácskozásokat. amelyek min­dig hasznosak. — Miben látja a kiutat, a balesetek megelőzését? — Csak a tudat állandó formálásával lehet előbbre jutni. És akkor, ha a gazda­sági és műszaki vezetők is jobban megértik: az emberről való gondoskodás a legfon­tosabb. Ma még, sok eset­ben rettegnek a különböző szankcióktól, ugyanakkor nem ellenőrzik elég kritikusan a bányák biztonságát. Igen fontosnak tartanám, hogy a felsőbb vezetők se menjenek el szó nélkül egyetlen hiba mellett sem, azonnal intéz­kedjenek, neveljék a dolgo­zókat a biztonságos munká­ra. — Sajátos a bányászat helyzete, hiszen napról-napra változnak a körülmények. Üj korszerű berendezések kerül­nek az üzemekbe, amelyek­nek a kezelése nagyobb szak­tudást követel. Ezek mégin- kább erősitik azt az igényt, hogy ki-ki a saját feladatát lássa el becsületesen az elő­írásoknak megfelelően, és akkor sokkal kevesebb lesz majd a baleset — fejezte be Farkas József. Kísértetjárás — Nem sejtettek semmit? — kérdezem. — Ki gondolta? — adja vissza a kérdést csüggedten az apa. — Nagyon rossz ez minekünk. — Azt mondják az embe­rek, nem szívelték ... A fiam nem tiszteltem any- nyira, mint őt! — vág közbe sietve az öregasszony. — Még tésztát is főztem neki, pedig mi nem szeretjük ... Az özvegy ölbeejtett kézzel ül. Mereng, aztán mintha csak magának mondaná: — Elmentem a temetésre, vittem koszorút. Ledobták a sírjáról... Nem tudom mit mondjam. Hallgatunk. — ... Nekünk még csak nem is szóltak, mikor meg­találták ... A falusiak arról beszélnek nem is úgy éltek, mint a há­zasok. — Kérem két táborra sza­kadt a falu — mondják a ta­nácson. A falu vezetői gondterhel­ten beszélnek a szerencsét­len esetről. Szerették, becsül­ték Karácsony Jóskát. S na­gyon tisztelik, szánják a fiú édesanyját. — Ilyenkor az emberek összevissza beszélnek — szól egyikük. — Jó, jó, akad abban sok igazság is — veti közbe a má­sik. A beszélgetésből annyit le­het kiszűrni, hogy az ifjú asszony állítólag nem tisztel­te az anyósát. Vajon miért’ Az egyik tanácsvezető így fogalmaz: — A Karácsony-rokonság egyszerű, de dolgos. Régen ilyenekre mondták: a kódisok. A másik oldalon már más volt. Egykor tehetősebb volt a komaság ... S a tekintély tisztelet? A menyem-lányom, vőm-fiam törvénye? Mindez semmi? — Miért kellett együtt lak­niuk a fiataloknak az idő­sebbekkel, ha nem tudtak megegyezni? — kérdem. — Nem laktak együtt egyik szülővel sem — mondják. — Igaz, hogy egy fedél alatt, de külön lakásban. Az épület előtt ünneplés emberek sietnek. — Ismét egy temetés — hallom. — Nem lehetett volna Ka­rácsony halálát megakadá­lyozni? összenéznek. Nagy a csend. Kis, horpadozott ház áll a félreeső utcában. Nem is ut­ca ez, hanem inkább rend- szertelenül beépített sor, öre- gecske házakkal. Kopott vó- lyogfalak, kapu nélküli ud­varok. Meggyötört parasztasszony fogad. Megmerevedik az arca, mikor mondom, miért jöttem A földes tiszta szobában ülünk le. Mozdulatlan. szó+- lan, s csak akkor vonaglik végig rajta a fájdalom, mikor a fiáról kérdezem. — Mit tett, úristen mii tett? — sírja bánatát. — Ami­kor összekerültek, hónapokig be se jöhetett hozzám. Csak beköszönt az ablakon, mikor ment a munkába ... A kezébe temeti az arcát. — Egy nap aztán mire ha zajött, Panni elment innen Elvitte a ruháit is. Mondtam a gyereknek, menj utána fi­am! De a gyerek azt mondta, majd visszajön úgy ahogy el­ment, édesanyám... De nem jött — sírja. — Azt beszélték a faluban, hogy a gyerek ne­kem adja a pénzét. Nem igaz, tíz fülért se kaptam tőle.. Fásultan Ismételgeti a til­takozást. Lehorgasztja a fe­jét, a válla rázkódik a hang­talan sírástól. Mit él át ez a szegény asszony? Férjét a nyilasok ölték meg, s ő negy­venötben itt maradt két-há- rom családra való gyerekkel. Mennyire szerette ezt a fiát! — Rajtam nem segit senki! — tör fel belőle újra. S el­süllyed a bánat tengerébe. Valaki megnyitja az ajtót, de visszahúzódik. — Mondtam a gyereknek, vessél meg mindenkit fiam, csak vele legyél jól — csuk­lik fel a hangja. Erre az asszonyra mondta valaki, hogy útálta a menyét? De hiszen az anyák akkor boldogok, ha látják, hogy a gyerekük megtalálta a bol­dogságot. Karácsony József boldog volt? Talán. Mert na­gyon szerette a feleségét. Meg­tett volna érte mindent. Az­az egyet mégsem. Az édes­anyját. ezt az egyszerű, kér­ges tenverű parasztasszonyt nem tudta megtagadni. Nem tudott dönteni. S ebben sok körülmény akadályozta Ezért történhetett meg. hogy egy gyenge pillanatában élete ki­oltásával tett pontot az ellen­tétek végére. Ki a felelős? Nehéz eldön­teni. Annyi bizonyos, egy le­tűnt társadalmi rendszer <tt- rekedt erkölcsi szokásaiba üt­között Karácsony Jóska. Fele­más életet nem tudott élni, felrúgni nem tudta, nem akar­ta azt. ami rossz. Tragédiája tanulság: manapság lehetet- '°n ál erkölcsökkel élni! Friss sirhant domborodik a kis temetőben. A fejfán ez áll: Karácsony József, élt 24 évet... Pádár András

Next

/
Oldalképek
Tartalom