Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-28 / 204. szám
2 NÖGKAD 1966. augusztus 28 vasárnap Hét ..honatya** ísőrao<csci Megkezdődött a dél-vietnami választási hadjárat A francia elnököt úgy lopták ki sével francia küldöttség tartózkodott a VDK fővárosában. A küldöttség megbeszéléseket folytatott a VDK szakszervezeti vezetőivel, BELGRAD Branko Bogojevics tábornok a Narodna Armija című lapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a Jugoszláv Néphadsereg a vietnami partizán hadviselés tapasztalatait a jugoszláv katonai hadtudomány fejlesztésének részeként tanulmányozza. — A partizán hadviselés új feltételei — mondotta —, fokozott készültséget és a tapasztalatok felhasználását követelik meg. Az indiai alsóház vitája ÜJ DELHI (MTI) Az indiai alsóházban, megkezdődött a törvényhozás védelmi vitája. A vitára azért került sor, mert az indiai kormány értesülései szerint Pakisztán nyakló nélkül fegyverkezik és nemrégiben kanadai gyártmányú lökhajtá- sos harci repülőgépeket hozatott be az országba Nyugat- Németországból és Irániból. A pénteki ülésen több képviselő heves bírálattal illette a nyugati hatalmakat, vádolva őket, hogy Pakisztánt fegyverekkel segítik és erköl- cs’leg is támogatják Indiával szemben. Elhangzott olyan javaslat is, hogy India „gyártson nukleáris fegyvereket a pakisztáni előkészületek ellensúlyozására”. Az indonéz mozaik ECY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN De Gaulle utazása Afrikába és Ázsiába — A nyugatnémet „tábornoklázadás’% Dassel és Erhard — A leszerelési értekezlet elnapolása Genfhen SAIGON (MTI) Dél-Vietnamban a szombati nappal kezdetét vette a választási hadjárat. Ennek nyitánya 48 tábornok tanácskozása volt, amelyen jóváhagyták az alkotmányozó gyűlési választások lebonyolítására vonatkozó terveket A tanácskozásról közleményt adtak ki, amelyben a tábornokok fogadkoznak, hogytűz- zel-vassal biztosítani fogják a választások zavartalanságát. összesen 542 jelölt vetélkedik 148 mandátumért. A választásokat szeptember 11-én rendezik meg, de csak azok indulhatnak, akik a dél-vieta repülőtérre De Gaulle A világjáró De Gaulle francia köztársasági elnök tüntetésektől kísért, Szomáli-parti látogatásának befejeztével szombaton Addis Abebába, Etiópia fővárosába érkezett, hogy viszonozza Halié Sze- lasiszié császár párizsi állami látogatását. De Gaulle-t Hailé Szelasszié császár, a királyok királya fogadta, s francia nyelven üdvözölte. Felhangzott a két állaim nemzeti himnusza, díszszázad sorakozott fel. A tábornok és vendéglátója ezt követően a városba hajtatott Franciaország a 17. század óta tart fenn kapcsolatokat ezzel az ősrégi kelet-afrikai állammal. De Gaulle és Halié Szelasszié vasárnap kezdi meg hivatalos tárgyalásait. Elsősorban a vietnami problémát vitatják meg. A francia—eti- ópiai kapcsolatokat az utóbbi illőben beárnyékolta Etiópiánami kormány irányvonalát többé-kevésbé támogatják. Hét „honatya’-jelölt pénteken este a rádióban, „jólétet, bőséget” ígérgetett a választóknak. A rádióbeszédek elhangzásával egyidőben kormánykatonáknak öltözött hazafiak Saigon határában rajtaütöttek egy rendőrőrsön. Tűzharc támadt. hat rendőrt megöltek, majd a támadók gépkocsin elhajtottak. Mint a hanoi rádió jelenti, a CGT francia szakszervezeti szövetség főtitkárának vezeténak Francia-Szomáli-Partra támasztott területi igénye. De Gaulle Djiboutiban, felkorbácsolt szenvedélyeket hagyott maga mögött. Az elszakadási mozgalom, és a francia gyámkodás híved között véres kézttusa. robbant ki, s a legújabb jelentések szerint a két szembenálló csoport valamint a gyakran közbelépő csendörség és idegenlégió ösz- szecsapásának két halálos és mintegy hatvan sebesült áldozata van. De Gaulle elutazását szigorú biztonsági intézkedések előzték meg. Harckész katonai egységek sorakoztak fel azokon a főútvonalakon, ahol elhaladt a repülőtérre tartó elnöki autókaraván. A magasban helikopter keringett. A legfontosabb helyeken szögesdrót akadályokat állítottak fel. De Gaulle-t valósággal úgy lopták kd a városból — a repülőtérre nem engedtek be bennszülötteket. A mozaik sok apró, szabálytalan alakú üvegvagy márványdarabból áll össze. Azok a hírek, amelyek az elmúlt napokban Indonéziából érkeznek, hasonlóan szabálytalanok s bizony nem könnyű belőlük a politikai helyzet valódi képét összeállítani. Íme egy néhány: július végén, amikor bejelentették az új kormány megalakulását és Sukarno haragos beszédben szállt szembe „a külföldi sajtójelentéseknek az indonéz belpolitika fejleményeit eltorzító tendenciával”, az elnök mellett egy síró férfi állt. Leimena volt a síró férfi, a volt miniszterelnökhelyettes, aki kimaradt az új kormányból — miután heteken át ő volt a fő céltáblája a KAMI nevű szélsőjobboldali diákszervezet heves támadásainak. Sukarno egyszerre csalt hangot váltott és ünnepélyes modorban jelentette be, hogy Leimena ugyan nem tagja a kormányelnök' ségnek, de elnökhelyettese az elnöki tanácsadó főbizottságnak. .. E z a hír-cserép viszont közvetlenül egy másik mellé helyezendő: az elnöki hatalom és hatáskör határait jelző hír mellé. Suharto tábornok ugyanis — az új kormány kinevezése alkalmából Sukarno előléptette négycsillagos tábornokká! — kijelentette: ő a kormányelnökség elnöke. Ez lényegében a miniszterelnöki rang új elnevezése. Sukarno viszont megmagyarázta: az alkotmány szerint a mindenkori elnök egyúttal miniszterelnök is. A következő hír a mozaikban a „triumvirátus” szerepéről szól. Hárman állnak A nyugatnémet hadügyminisztérium körül kavargó politikai botrány és De Gaulle tábornok elindulása a földgolyót megkerülő, 43.000 kilométeres útjára; a két esemény új megközelítési módot teremt a nemzetközi élet megfigyelőinek a változatlanul fennálló súlyos problémák elemzéséhez. De Gaulle ellátogat Kambodzsába is, a V'etnammal szomszédos országba s itt — szinte a helyszínen — tárgyalhat a világ elsőszámú gondjáról, az amerikaiak bűnös és veszélyes vietnami agressziójáról. Norodon Sziltanuk herceg, kambodzsai vendéglátója maga is bizonyítékokat tárhat De Gaulle elé az Egyesült Államok bűneiről, hiszen nemrég amerikai repülők kambodzsai falvak ellen ugyanolyan kálózta mad ások a t hajtottak végre, mint a VDK-ban. A kambodzsai elnök ezért el is tanácsolta Averell Harri- mant. Johnson utazó nagykövetét, aki Phnom Penh-be is el akart menni, hogy kifejtse a Fehér Ház urának véleményét, elképzeléseit valamilyen vietnami „rendezésről”. Harriman helyett az a francia köztársasági elnök lesz a kambodzsai fővárosnak rendkívüli pompával fogadott vendége, akiről köztudomású, hogy a délkeletázsiai térség semlegesítését ajánlja az amerikai agresz- ezió elutasításával egyidőben. De Gaulle elnök útjának egyik első állomása Addisz Abeba. Az etióp császárral hármas okból találkozik és tárgyal: Hailé Szelasszié az afrikai kontinensek kétségma Indonéziában a hatalom valódi nyomógombjainál, az első Suharto tábornok, aki a kormányelnökség elnöki tisztje mellett betölti a hadügy- miniszteri és belbiztonsági miniszteri állást is, így hét a hadsereg és rendőrség főnöke is. Adam Malik külügyminiszter a többi politikai tárca fölött áll mint miniszterelnök-helyettes, Buwono, a dzsogdzsakartai szultán pedig a gazdasági kérdésekkel fog • lalkozó minisztériumokat ellenőrzi. Am a megfigyelők azt mondják, hogy e látható triumvirátus három tagjával szemben, három másik Személyiség szerepét kellene elemezni ahhoz, hogy a múlt év szeptember 30-a óta oly tragikus eseményeket átélt ország mai helyzetét és jövőjét értsük. Az első természetesen Sukarno elnök. Az ő szerepe, ha a katonai csoport és a „látható triumvirátus” látszólag legyőzte, még mindig fölöttébb fontos. Suhartóék kiszoríthatták a hatalomból, megfoszthatták az örökös elnöki tisztségtől, nem is jelentéktelen tömegek állnak mögötte. Az a tény, hogy augusztus első napjaiban Báli szigetéről fegyveres összecsapásokat jelentettek „a szélső- jobboldal és a baloldal erői között”, valószínűleg azt jelenti, hogy a kommunisták elleni véres hajsza után most már Sukarno hívei is veszélyben vannak és ők fogtak fegyvert, őket nevezi a kormány hírszolgálata — minden komoly alap nélkül — baloldaliaknak. S az. hogy Sukarno egyszerre „imperialistaellenesnek és kommunistaellenesnek” jellemezte az indonéz politikát, arra mutat, hogy az elnök ellenfelei jelszavait meglovagolva igyekkívül egyik legtekintélyesebb vezéralakja, s vele a francia elnök megvitathatja az afrikai földrész jövőjének számos átfogó, nagy problémáját, (köztudott, hogy 13 volt gyarmata révén Franciaország Itt az elsőszámú érdekelt!) de sor kerül francia—etióp tárgyalásokra is, lévén a még íran- cia igazgatás alatt álló Fran- cia-Szomáli-Part olyan terület, amelyre Etiópia is igényt tartani látszik. Mindezeken túlmenően a francia tábornok-elnök Addisz Abebában ki akarja puhatolni az afrikai államok vélekedését a vietnami kérdésről, mielőtt még Kambodzsában az ázsiai álláspontot megismerné és felvetné a maga új javaslatait a probléma megoldására. Térjünk azonban vissza Európába, annak is nyugati felébe: a hét látszólag váratlan nagy eseménye anvu- gat-németországi katonai botrány kirobbanása. A kezdet és az ürügy: a Starfighter- ügy. Az Amerikában megrendelt, nyugatnémet felségjeles 700 vadászbombázóból másfél év alatt már 61 zuhant le konstrukciós hibák és egyéb okok miatt, s a gépek pusztulása 400 millió márka veszteséget okozott a nyugatnémet kincstárnak és a Bundeswehmek. Már egy éve tart a vita: ki a felelős azért, hogy az eredetileg vadászrepülőnek tervezett gépek a Bundeswehr- ben kettős feladatot kapna*, atombombák szállítására is alkalmassá tették, persze csak többletköltség és kapkodó áttervezés révén. A Luftwaffe főparancsnoka, Panitzki altábornagy a hadügyminisztéríkockái szik visszaszerezni a hatalomnak legalább egy részét. A második nagy ismeretlen: Nasution tábornok. Az ő szerepe aligha marad a mai. Suharto javaslatára a törvényhozó testület elnöke lett, azé a testületé, amelyből eleve kizárták nemcsak a kommunistákat, de más haladó erőket is — nehezen képzelhető el, hogy az energiától duzzadó katonai vezető elegendőnek találja ezt a pusztán névleges vezetői rangot, A megfigyelők csak azt találgatják, hogy Suharto oldalán, vagy ellene lép akcióba. A harmadik személy az egykori alelnök, Mohamed Háttá, aki volt már — 1948—1950 között — miniszterelnök is és több nagy külföldi tőkéscsoport szerint „képes volna polgári kormány élén hitelt és az adósságokra halasztást szerezni”... %#an még mozaikdarab yj jónéhány — itt van például az 1958-as szumátrai ellenforradalmi lázadás vezetőinek szabadon bocsátása. Suharto maga adott parancsot arra, hogy a tíz ellenforradalmi vezetőt engedjék ki a börtönből — ahová egyébként nem is az 1958-as véres zendülés után kerültek, hanem egy általuk, búvóhelyükből 1961-ben szervezett Sukarno-elleni kézigránátos merénylet után. A mozaikok ragasztóanyagául legjobban azt a sok-sok hírt használhatjuk, amelyek a „Malaysia elleni konfrontáció” szembenállás ügyéről szinte naponta érkeznek. Már a kormányalakítás előtt beszéltek arról, hogy a Malaysia elleni fellépés „káros”; miniszteri rangú indonéz és malaysiai küldöttek találkoztak semleges területen; a KOGAM (a „Malaysia Szétumot hibáztatta egy hírlapi nyilatkozatában, mire von Hassel hadügyminiszter felftlg- gesztete állásából. Tiltakozásul Trettner, a Bundeswehr főfelügyelője, akinek nevét a hírhedt „atomaknazár-terv” tette ismertté, nyugdíjazását kérte. Erhard kancellár egyelőre von Hassel mellett állt ki. A „tábornoki lázadás” nyomásának — nem tudni — meddig és hogyan fog tudni ellenállni a hadügyminiszter és az 6 személyén keresztül ugyancsak támadott kancellár. Ügy tűnik, hogy a Bundeswehr tábornokai nagyobb szerepet követelnek maguknak az ország ügyeinek irányításában. Velük szemben azonban természetesen sem von Hassel- ról, sem Erhardról nem lehet kiállítani a meggyőződésen demokrata és antimilitarista bizonyítványát... Sőt! Az er- hardi és hasseli politika változatlanul a nyugatnémet atomfelfegyverzés alapján éU. Ennek árnyaltabb, finomabb megfogalmazása: „az Egyesült Államok nuklerélis együttműködése a Német Szövetségi Köztársasággal”. Amint a genfi tizennyolchatalmi leszerelési értekezleten a szovjet képviselő rámutatott: a vietnami agresszión kívül a legnagyobb akadálya a leszerelésnek az az amerikai állás- foglalás, amely ezt a bizonyos „nuklerális együttműködést” továbbra is szorgalmazni kívánja. Így állhatott elő az a helyzet, hogy Genfben a leszerelési értekezlet munkáiét abbahagyta, s a 286. ülésen — amely az idén az utolsó volt — meghatározatlan időre elnapolták a további üléseket. zúzására Alakult Parancsnokság”) egyes tisztjei gyorsan más beosztást kértek és kaptak. Malaysiából, Abdul Razak közvetlen környezetéből olyan hírek érkeztek, hogy már meg is van a titkos békeegyezmény a két ország között. Ekkor történt, hogy Sukarno kijelentette: a konfrontáció a neokolonialista Malaysiával szemben ezután is érvényben van, csak most „békés úton és nem fizikai szemben-állás formájában. E fából-vaskarika-elmélet — meglepően hasonlít az úgynevezett „antiimperialista és egyúttal antikommunista” politikára! — végére az tett pontot, hogy Sukarno beszédének másnapján nemcsak Suharto, majd Malik külügyminiszter mondott az elnöki szózattal pontosan ellenkező értelmű dolgokat, hanem Buwono, dzsogdzsakartai szultán is megmagyarázta: nincs külföldi kölcsön vagy mara- tórium a Malaysiával való kézfogás nélkül. S mintha csak a mozaik sarkába oda akarná illeszteni a mesterjelet, Abdul Razak megmagyarázta: a Nemzetközi Pénzügyi Alap és a Nemzetközi Fejlesztési és Újjáépítési Bank nem kockáztathat sem beruházást sem kölcsönt ott, ahol „harcias szónoklatok vannak”, mert a nemzetközi tőke másféle Indonéziát akar, mint a múlt esztendők „nyugtalan országát”. A legújabb hírek szerint már Sukarno is módosította álláspontját; Abdul Razak és más malaysiai vezetők hamarosan Dzsakartába látogatnak. .. A z indonéz adósságokat dollárban számolják — és most a további hitelkérésnél már csak a dollárra gondolnak. A belpolitika jobbratolódása után kezd kiraizolódni egy olyan külpolitika eltolódás képe is, amely a mozaikon szintén a jobboldal sziliéi) erősíti meg. Gárdos Miklós U Thant sajtóértekezlete MEXICO (MTI) U Thant ENSZ-főtitkár pénteken Mexicóban tartott sajtóértekezletén kijelentette, nem tartja célszerűnek, hogy már most nyilatkozzék arról, elfogadja-e november 3-án lejáró főtitkári megbízatásának meghosszabbítását újabb négy évre. Döntését csak jövő hét csütörtökén, a világ- szervezet székhelyére visszatérve hozza majd nyilvánosságra. (A főtitkár szombaton Panamán keresztül Chilébe utazott). A mexikói vezető politikusokkal folytatott tárgyalásaiIiörkérdés A Novosztyi hírügynökség körkérdést intézett a világ közvéleményének különböző képviselőihez a Német Demokratikus Köztársaságnak az európai béke és biztonság fenntartásával kapcsolatos javaslatait, az NDK ENSZ-be való felvételét és a nyugatnémet atomfegyverigényeket illetően. A Pravda szombati számában válaszokat közöl a körkérdésre. Leon Kukulasz. a görög fró6zövetség elnöke hangsúlyozza. hógjr az NDK felvétele az ENSZ-be megfelelne a világszervezet alapokmányának és mindenki számára tasznos lenne. ról a főtitkár kijelentette, hogy elsősorban a vietnami kérdésről, a latin-amerikai integrációról, a terület atomfegyver-mentesítéséről és a nukleáris kísérletek megszüntetéséről volt szó. Az újságírók kérdéseire válaszolva U Thant sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy aa ENSZ eddig nem tudta biztosítani a vietnami probléma békés rendezését. A világszervezet főtitkáraként mindent elkövetett a békés rendezés érdekében, de eredménytelenül. A jövőben is folytatni kívánja erőfeszítéseit. az NDK-ról McWilliams, a Nation című amerikai folyóirat szerkesztője kiemeli, az NDK békejavaslatainak fontosságát. Nyilatkozatában mély nyugtalanságát fejezte ki amiatt, hogy Nyugat-Németorszáe a nukleáris fegyverek megszerzésére törekszik. Artobolevszkij szovjet akadémikus, a „Znanyije” ismeretterjesztő társaság elnöke kijelentette, hogy az NDK felvétele a világszervezetbe kétségtelenül nagymértékben szolgálná a béke ügyét. Célszerű lenne ugyanakkor Nyu- gat-Németországot is felvenni, mert ezzel elősegítenék a két német állam közötti kölcsönös megértést.
