Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-25 / 201. szám

4 v "• Ü W A n 19W. augusztus 25, csütörtök Szeptember cikkei Megérkeztek az új tankönyvek — Folyik a tanszervásár Budai Mihály teljesítmény es 338 száza lék Helytálltak a gép« és gépjavító állomások Még nyár van, de már érez­ni a levegőben az „iskolai il­latot”, az új tanév közeled­tét A boltok kirakataiba már ott halmozódnak „szeptember cikked”, a füzetcsomók, kék csomagolópapírok, a köpeny, az úttörő egyenruhához tar­tozó fehér ing stb. Igen, már készülődünk, pár nap múlva az iskolában felberregnek az 1966—67-es tanév kezdetét jel­ző csengők, s addig még szü- lőnék, diáknak akad beszerez­ni való bőven. S most még a szaküzletekben kényelmesen lehet vásárolni, nincs tolongás. A csúcsforgalom szeptember első hete lesz. Az új tankönyvek felől ér­deklődünk az Állami Könyv- terjesztő Vállalat 353-as sal­gótarjáni boltjában. — Az általános iskolások számára a tankönyvek nagy része, eddig körülbelül 550 ezer forint értékben, már meg­érkezett — mondja Simkó Je­nő, vezető. — Mind Salgótar­jánban, mind pedig vidéken árusításuk a múlt évek gya­korlatához hasonlóan az is­kolában történik majd, aho­vá az igények alapján a tan­könyveket szeptember 1-re ki­szállítjuk. Egyes tankönyvek példányszáma idén egy-két százalékkal csökken. (I. osz­tályos Olvasókönyv, V. osztá­lyos Számtan feladatlap, VII. osztályos Olvasókönyv.) E pél­dányszámokat az iskolák be­gyűjtésből pótolják. Az álta­lános iskolában ez évben ösz- szesen 17 féle új tankönyv je­lenik meg. A középiskolás tan­könyvek még csak résziben, körülbelül 300 ezer forint ér­tékben érkeztek, a többit szeptember 1-re várjuk. Áru­sításuk szintén az iskolákban történik. A gimnáziumokba 19, a közgazdasági techni­kumba 17 féle reform-tan­könyv kerül az új tanévre. A dolgozók középiskolájában tanulók részére a tankönyvek szintén megérkeztek, a dolgo­zók általános iskolája felnőtt hallgatói számára a tanköny­veket szeptember 15-re ígér­ték, Egyébként a boltban ad­dig, amíg az iskolákból a fe­lesleg vissza nem érkezik, nem lehet tankönyvet vásá­rolni Mi csak akkor árusít­juk őket, ha valamennyi ok­tatási intézmény elszámolt a kiadott mennyiséggel, s visz- szaküldte a felesleget. A vi­déki iskolákat a hozzánk tar­tozó salgótarjáni járás intéz­ményeinek kivételével a föld­művesszövetkezeti könyvesbol­tok látják el tankönyvvel. A balassagyarmati bolt a város, a balassagyarmati és a rétsá­gi járás, a szécsényi a község és a szécsényi járás, a pász­tói pedig a község, és a pász­tói járás tankönyv ellátását végzi. Salgótarjánban a Fortuna üzletházban, a megye legna­gyobb papír és írószer szak­üzletében Baráti István tájé­koztat — A boltok ellátását me­gy eszerte már a múlt tanév végén, májusban megkezdtük. s a felkészülést júniusban fe­jeztük be — mondja, — Hi­ánycikk nincs választékos, és jó az ellátás. Az általános is­kolás diákok számára típus­csomagokat készítettünk, a város három középiskolájába pedig ki is szállítjuk a füzet­csomagokat. Néhány adat: 95 ezer füzet, 1400 rajztábla, 1000 aktatáska, 500 bőr-toll­tartó, 20 ezer füzetborító, 50 ezer könyvcimke, 15 mázsa kék csomagolópapír, több száz pasztell iron és körző, töltő­toll, és még számos más cikk áll üzletünkben a vásárlók rendelkezésére. A tanszervá- sáirt augusztus 1-től hirdet­tük meg, azóta folyamatosan érkeznek a vásárlók, de a nagyobb érdeklődésnek is örülnénk. Az Állami Áruház gyermek­ruha osztályán különböző szí­nű és méretű iskolaköpenyek között válogathatnak a gondos szülők. Nagy a forgalom a gyermekosztályon. Pár nap... És reggelre már köpenyes kis- és nagylányok, fiúk sietnek a frissen festett Iskolába. Jelzi az iskolacsen­gő: vége a vakációnak, kez­dődjék az új tanév. (tóth) Nemzetközi palóc bál Sa Igótarjártban Kezdődik az őszi báli idény. Ebből Nógrád megye sem ma­rad ki. A megye szinte vala­mennyi művelődési otthoná­ban már elkezdődtek az elő­készületek a szüreti mulatsá­gokra. A legjelentősebb azon­ban Salgótarjánban lesz. Az IBUSZ és a Karancs Szálló közös szervezésében az idén először a megyeszékhelyen megrendezik a nemzetközi pa­lóc bált, amelyre csehszlovák, szovjet és lengyel vendégeket várnak. A bálon — amelyet szep­tember 24-én a Karancs Szál­ló összes termében rendeznek — a nyitó táncot a kazár! népi együttes járja; részlete­ket mutat be a kazári lako­dalmasból. A rendező bizott­ság úgy tervezi, hogy a presz- szóban és az étteremben tánc­zenekar, a mozaik teremben pedig népi zenekar muzsikál majd. Énekesnőnek a Tele­vízió I. Táncdalfesztiválján díjat nyert Kovács Katit kér­ték fel. ÜLI Ross őrnagy úgy is tett, ahogyan Andersonnak meg­ígérte. Még aznap este kihir­dette, hogy rövidesen szüle­tésnapja lesz, és jónéhány ba­rátját ■ meghívja vacsorára. Shawant odarendelte az asz­talához, s részletesen megbe­szélte vele a vacsora fogásait, az italokat. — Azt szeretném, ha a ba­rátaim évek múlva is emlé­keznének erre a vacsorára — mondta Shawannak, akiről nem lehetett megállapítani, hogy kínai-e vagy japán. Shawan meghajolt, udvaria­san mosolygott, és azt felelte, hogy mindent megtesz, amit csak tud, hogy így legyen. Három nap múlva került sor Ross őrnagy születésnapi ün­nepségeire. Először a bárban vendégelte meg barátait, még­pedig olyan jól, hogy ami­kor aztán a különterembe vo­nultak, mindannyian igen jó- kedvűek és beszédesebbek let­tek, sokkalta inkább, mint ren­desen. Különben ez a beszél­getés már vacsora közben megindult, s annak hallatán, amiről a tisztek között szó volt, az őrnagyot bizonyára megütötte volna a guta, ha nem tudja, hogy mind légből kapott valótlanság. — Be kell vallanom, hogy az a negyven szabad francia század éppen a legjobbkor érkezik... — mondta az egyik tiszt, kissé italosán, s jó han­gosan. — Négy nappal ezelőtt indultak el TricamaleSbóL, úgyhogy minden percben vár­hatjuk őket... — Kedves öregem — kiál­totta egy másik —, sokkal nyugoditabb leszek, ha az a huszonkilenc francia gépesített egység itt lesz! Ügy hallom, a hónap vége felé érkeznek. Az aszital másik végén va­laki így felelt: — Nos, mint hú skót haza­fi, és csak azt mondhatom: tartsátok meg magatoknak a fiaitokat. Én a magam részé­ről nem tudok nyugodtan aludni addig, amíg skót csa­pataink meg nem érkeznek! — Hát arra nem kell soká várnod — válaszolta szom­szédja. — Az öreg Archie Macfarlane mondta ma, hogy hat vagy hét zászlóaljat kül­denek a honfitársaidból. Nem tudom, melyik ezredből, de november második hetében biztosan itt lesznek ... — Hallottátok, az „amik” mire készülnek? Nagy közöt­tük a mozgolódás! — kiál­totta közbe ismét valaki, s félszemme] Anderson kapi­tányra pislogott. — Csak legalább több bo- forsunk lenne... A másfél tucatból csak tizenkettőt le­het használni... A többi rossz. Miközben ez az „indiszkrét” beszélgetés folyt, Anderson kapitány két szót írt egy pa­pírdarabkára, amelyet egy használt borítékról tépett le. A papírdarabkát összehajto­gatta, aztán az üzenetet egy pincérrel a házigazdához, Ross őrnagyhoz küldte. Ross kibontotta a papírt, és ezt olvasta: „Figyelje Sha­want!” A pincérek főnöke a boros- asztalnál állt mellette üvegek garmada sorakozott. Az őr­nagy odapillantott, s látta, hogy Shawan letépi az egyik borlap sarkát, majd néhány pillanatig mintha a nadrág­tartóján babrálna. Aztán több­ször egy ceruzacsonkkal fir­kált valamit a borlapra. Az őrnagy azonban még nem mozdult. Csak egy jó fél­óra múlva parancsolt csendet, majd így szólt: — Shawan, küldd ki a pincé­reket! Te is kiszolgálhatsz, ha vaiüftnre szükségünk lesz. Amikor az utolsó pincér is kiment, Ross őrnagy odain­tette magához: — Shawan, gyere ide! A főpincér odalépett: — Parancsol? Az őrnagy felugrott, és meg­ragadta Shawan nadrágtartó­ját. Nem volt nehéz kitapin­A gép- és gépjavító állo­mások traktorosai jelentős munkasikereket értek el a kongresszusi versenyben a nyári betakarítás során. Jel­lemző a nagy igyekezetre, hogy augusztus első két de- kádjában csaknem harminc­ezer normálhold munkát vé­geztek, ami az egész évi fel­elmúlt esztendőben még csak mint segédvezető ismerkedett a gabonabetakarítás legfej­lettebb módszereivel. Telje­sítménye a végleges adatok szerint elérte az 557 holdat, s összesen 774 tonna gabonát csépelt el. A pásztói járás déli részében Erdőtarcsán, zott arra, hogy segíti a beta­karítást. Jellemző a szoros versenyre, hogy Nagy Gyula, a Pásztói Gépjavító Állomás tavalyi megyei bajnoka az idei ver­senyben csak a negyedik he­lyet tudta megszerezni 480 holdas és 50 vagonos teljesít­ményével. Hasonló jó ered­ményt ért el az érsekvadkerti Kissimon Sándor szerelő-kom- bájnos és a tolmácsi Dósa Károly kombájnos, akik 450 hold feletti területről takarí­tották be a gabonát. Kévekötő-aratógéppel 13 384 holdas eredményt értek el a gép- és gépjavító állomások traktorosai. Ebben az elsősé­get Zsélyi József, a Kisterenyei Gépállomás traktorosa sze­rezte meg, aki 260 holdon aratott le, tehát teljesítmé­nye 200 százalékos. Öt követi a versenyben a Tolmácsi Gépállomás traktorosa: Topol- csik Imre 248 holdas teljesít­ménnyel. A harmadik helye­zést Pusztai János, a Szécsé­nyi Gépjavító Állomás trak­torosa szerezte meg 244 hol­das gépi aratással. Mintegy húsz azoknak a gép- és gép­javító állomási traktorosoknak a száma, akik 200 hold fe­letti teljesítést értek el kéve­kötő-aratógépükkel. Kálión es Erdőkürtön a ter­Budai Mihály, ae idény legjobb gépállomás» kombájnosa adattervnek majdnem egyha- toda. A nagy munkából a kom- bájnosok dicséretre méltóan kivették a részüket. Mintegy huszonegyezer holdról, a tsz- ek összes kalászos területé­nek egyharmadáról takarítot­ták be a gabonát. Teljesítmé­nyük értékét külön növeli, hogy a kedvező sík és alig lejtős terület nem haladja meg a tízezer holdat. Az aratást az országos ver­senyben is határidőn belül valósítottuk meg. Ez a siker a munkaszüneti napokon is dolgozó traktorosok, kombaj- nosok érdeme elsősorban. Öt olyan kombájnos tűnt ki a kongresszusi munkaverseny­ben, aki 500 hold feletti tel­jesítményt ért el. Közülük is elsőként kell említeni a fiatal Budai Mi­hályt, a Pásztói Gépjavító Ál­lomás kombájnosát, aki az melőszöveíkezetek gabonatáb­láin dolgozott: az általa be­takarított terület csaknem 14 mázsás szemtermést adott holdanként. Teljesítményével az egy kombájnra előírt terv­Az idei aratási idényben minden gép- és gépjavító ál­lomás jelentősen túlteljesítet­te gabona-betakarítási ter­vét. Megyei szinten az arató­géppel történő aratás tervét 126, a kombáj naratás tervét fanra azt a kis zsebecskét, amely a nadrágtartó egyik szárának belső oldalén lapult. Shawan megpróbált hátraug- rani, de ekkor már Anderson kapitány szorította le a kar­ját. A kis zsebből előkerült a borlap letépett sarka. Ez volt ráírva: „P. W. Nov. vége”. Nem volt nehéz kitalálni a szavak tartalmát, hiszen el­hangzott az asztaltársaságnál, hogy a Prince of Wales, vagy­is Anglia legnagyobb, s állí­tólag legsebezhetetlenebb csa­tahajója november végén Sin- gapore-ba érkezik. A borosasztalon levő borla­pon néhány számot találtak, ceruzával feljegyezve, amelye­ket szintén Shawan írt fel, mégpedig azoknak az egysé­geknek a számát, amelyekről a beszélgetés során szó volt. Shawant behurcolták a tisz­ti klub egyik szobájába. Mind­össze Anderson kapitány és Köss őrnagy maradt a helyi­ségben, hogy őrizzék mindad­dig, amíg az elhárító tisztek megérkeznek. Anderson azon­ban már megtanulta a flottá­nál, hogy sohasem árt egy kis buzgóság, s átkutatta a pin­cér zsebeit. Egy blokkfüzetet emelt ki, olyat, amilyenre a vendégek számláit írják feL Üresnek látszott. De amint is­mét átlapozta, s az utolsó előtti oldalon levő néhány fel­jegyzést akarta átfutni, Sha- wan mint egy oroszlán ráve­tette magát a fizikumban jó­val erősebb Andersonra, hogy kitépje a kezéből a fü­zetet. Anderson egyetlen moz­dulattal lerázta magáról a pincért. Ezt olvasta le a blokkfüzetről: „November. 25. 30. összevonás. Pearl Harbour. 270.” (Folytatása következik) Zsélyi József, a legjobb aratógép kezelő (Bencze Barna felvételei) feladatot 338 százalékra tel­jesítette. Rekord-eredménynek nevez­hető Krizsán József, az Ér­sekvadkerti Gépjavító Állomás fiatal dolgozójának teljesít­ménye is: 500 holdról 690 ton­na szemtermést takarított be. Hasonló jó eredményt ért el Halaj Sándor, érsekvadkerti kombájnos is: csaknem 500 holdas és 700 tonnás teljesí­tésével. Eredménye azért is becsülendő, mert mint sze­mélygépkocsivezető vállalko­149 százalékra teljesítették. A legnagyobb mértékben a Pásztói Gépjavító Állomás tel­jesítette túl aratási előirány­zatát' 5200 holdas tervével szemben 9404 holdon végezte el a gabonák gépi betakarí­tását. Ezzel 182 százalékos át­lagot értek el. Az Érsekvad- kerti Gépjavító Állomás dol­gozói is becsületesen helyt­álltak az aratási munkákban: 5000 holdas területen végezték el a kalászosok aratását, s idei tervüket 161 százalékra teljesítették. A csipesz Nem tudom, hive volt-e Piatnik az inkvizíciónak, vagy sem? Mindeddig — bevallom — téves elképzeléseim voltak a kártyajáték­ról. Azt hittem ugyanis, hogy a meghatározott számú, képekkel ellátott kartonlapokkal történő já­tékok — amelyek egyike-másika Kínában már a 9—10. században ismeretes volt, s a 14. századra Európában is elterjedtek —, kizá­rólag a szórakozást, az élvezetet szolgálják. A magyar kártyáról sem tudtam eddig mást, mint azt, hogy az Európában legelterjedtebb három játékkártyatípus egyike, német, vagy svájci kártyának is nevezik, s hogy négy színben (piros, tök, zöld és makk) 8—8, összesen 32 lapból áll. Legfeljebb még annyit, hogy já­ték közben a kártyázok az úgy­nevezett kártyanyelvet alkotó jel­legzetes szavakkal, kifejezésekkel tájékoztatják társaikat a lapjaik­ról, szándékaikról stb. Hogy a kártyát Magyarországon a budapesti Piatnik-gyár utóda, a Játékkártyagyár és Nyomda más célra is készíti, nem tudtam. Hitem tegnap Salgótarjánban, a Pécskő utcában dőlt meg, miköz­ben Apó és társai kártyapartiját figyeltem. Azaz, inkább a játéko­sok orrát, melyekre 30 centiméter hosszú akácbotokat csíptettek va­lamely okból gazdáik. — Pénz helyett orrcsipeszre ját­szunk — világosítottak fel. — 4 parti-vesztes fizetés helyett csi­peszt rak az orrára, amelyet a következő győztes parti után ve­het le. Mivel nincsen olyan játékos a Pécskő utcában sem, aki egy dél­után ne veszítene legalább egy vartit senki sem kerüli el az orr- csipeszt, s a vele járó kint. Csak egy valaki: a kibic. Élvezi is a játékot. (te)

Next

/
Oldalképek
Tartalom