Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-25 / 201. szám

2 N ' n R A D 1966. augusztus 25. csütörtök A háborúról én a békés egy iHi élésről A baloldali erőit előretöréséről Gus Hall nyilatkozata a Pravdának Sukarno nem utazik Az indonéz fővárosban olyan hírek terjedtek el, hogy_ Su­karno elnök a közeljövőben, esetleg szeptemberben két hó­napra Európába utazik. Az indonéz külügyminisz­térium szóvivője szerdán ha­tározottan cáfolta ezeket a híreket. Kijelentette, szó sincs róla, hogy az indonéz elnök elhagyná hazáját akár orvosi kezelés céljából, akár más ok­ból. Csütörtökön az Ideiglenes Népi Tanácskozó kongresszus zártkörű ülést tart, és ezen megvitatja Sukarno elnök leg­utóbbi beszédét. Ismeretes, hogy jobboldali ellenfelei bírálattal fogadták az elnök megnyilatkozását, sőt a parla­menttől követelték Sukarno ideiglenes elnöki megbízatásá­nak érvénytelenítését is. Adam Malik indonéz kül­ügyminiszter — jelenti az AP — újságíróknak kijelentette, hogy Malaysiával rövidesen megteremtik a diplomáciai viszonyt. A külügyminiszter szembefordult ismét Sukarno- nak azzal az igényével, hogy tartsák meg Dj akartában a CONEFO (Feltörekvő Űj Nem­zetek) értekezletét. MOSZKVA (TASZSZ) Gus Hall az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának főtitkára nyilatkozott a Prav­dának a nemzetközi helyzet­ről és az Egyesült Államok belpolitikájáról. Elmondotta, hogy az amerikai kommunis­ták hogyan harcolnák a viet­nami agresszió beszüntetéséért és hogyan védelmezik az ame­rikai munkások érdekeit. A párt szerepéről szólva, a főtitkár aláhúzta: ma már azt mondhatjuk, hogy pártunk a baloldali mozgalom fő ereje, s e baloldali csoportok és az ifjúság körében a legbefolyá­sosabb. A főtitkár elmondotta, hogy az Egyesült Államokban ki­alakulóban van az új, antl- imperialista tartalmú hazafi­asság, amely az államok közöt­ti békés együttélés szükséges­ségének elismerésén alapszik. Az egyszerű amerikaiakat az aggasztja, hogy Washington mostani politikája jelentősen csökkenti az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyét. Az if­júság pedig mindenek előtt az élet vagy a halál kérdését látja ebben a politikában. A kormány háborús politi­káját egyes tőkések is ellen­zik. A háború vagy béke kér­désében most először tapasz­talható széthúzás a tőkés osz­tályban. Az Egyesült Államoknak a háborút sürgető körei szeret­nének hisztérikus, de lega­lábbis fenyegető légkört te­remteni. Ez azonban nem si­kerül. Az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának állásfogla­lása a vietnami háború kér­désében világos — mondotta a párt főtitkára. — Mindent elkövetünk, ami csak erőnk­től telik, hogy elérjük az ag­resszió megszüntetését, el­érjük a jelenlegi politikai vo­nal módosítását, biztosítsuk a vietnami nép önrendelkezési jogát és kicsikarjuk az ame­rikai intervenciósok kivoná­sát Vietnamból. Gus Hall a továbbiakban az amerikai tömegmozgalmak­ról, a polgárjogi mozgalom­ról beszélt, részletesen fog­lalkozott a kommunista párt jelenlegi helyzetével és pers­pektívájával. Hall végezetül hangoztatta a nemzetközi kommunista mozgalom egységének szüksé­gességét. Rámutatott: az ame­rikai imperializmus vietnami agressziója elleni egységes harc érdekében félre kell tenni a nézeteltéréseket. Ért­hetetlen, hogyan tagadhatják meg egyesek a vietnami kér­désben az akcióegységet és közös fellépést, hogyan foly­tathatnak szakadár taktikát. „Vietnamban az Egyesült Ällamok Wqldeck Rochet-1­az agresszor“ Demokratikus fl play-boy villája avagy takarékosság Wilson mádra Egy angol play-boy a közelmúltban 75 ezer fontért, megközelítőleg ötmillió forintért vásárolt egy 16 szobás villát. Hogy a londoni aranyifjú mire költi a pénzét, ahhoz tulajdonképpen senkinek semmi köze, nem is hör­dült volna fel az angol közvélemény, ha a dúsgazdag fia­talember nem éppen ezekben a napokban szór ki, mert ki tud szórni, pusztán a szép kilátás kedvéért, játszi könnyedséggel, ilyen summát... Az eseményt a lapok hatalmas terjedelemben tár­gyalják. A konzervatív párt szócsövei és természetesen a munkáspárti sajtó is. A mínuszos hírt sem érdemlő vá­sárlás nem véletlenül került a közvélemény érdeklődésé­nek fókuszába. Amióta a Wilson-kabinett — a font meg­mentéséért hirdetett harca kapcsát —. kiadta a törvény­erejű jelszót: „Takarékoskodni keilt”, az utca emberétől a szakszervezeti vezetőkön át a Munkáspárt balszárnyáig mindenkit az foglalkoztat, a nemzetgazdaság melyik terü­letén lehetne ténylegesen szükebbre húzni a nadrágszí­jat. Tanács és javaslat von bőven. Lehet is. A legkézen­fekvőbb, ahogy erre az ország progresszív körei többiz- ben rá is mutattak, természetesen az irreális nagyságú hadikiadások csökkentése lenne. Azért is a demilitarizá- lás jelenthetné a megoldást, mert csupán a „Szueztől ke­letre” vállalt katonai pozíció fenntartási költségei meg­egyeznek a brit fizetést mérleg deficitjével, A Wilson-kormány, mint ismeretes, vállalt is némi csökkentést az improduktív katonai kiadások tekinteté­ben. A miniszterelnök kihirdette takarékoskodás azonban a brit birodalom zsandár-szerepének igen kis hányadára vonatkozik, mindössze 10 ezer katonát érint. A program jelentéktelenségét kiemeli az a körülmény, hogy csupán Singapore-ban, Eszak-Borneón és Malaysiában 53 ezer ka­tona állomásozik angol lobogó alatt. Annál több embert érint a drákói bérbefagyasztás. Több szenátor Rusk menesztését követeli többséget A tory lapok ezért tárgyalják kárörömmel a play-boy nagyvonalúságát”, kihasználva, hogy a Wilson-politika ellen ingerelhetik a közvéleményt. SAIGON (MTI) Az amerikai légierő kedden folytatta a VDK elleni táma­dásokat: elsősorban az ország déli részét bombázták, ezenkí­vül a tengeren támadást In­téztek észak-vietnami torpedó­naszádok ellen — közölte az amerikai szóvivő. A Vietnam Nouveau című dél-vietnami francia nyelvű napilap szerdán vezércikkben foglalkozott azzal, hogy az amerikaiak tévedésből végre­hajtott bombázásai, hivatalos adatok szerint, több mint száz halálos áldozatot követel­tek a dél-vietnami polgári la­kosság körében. WASHINGTON Az amerikai szenátusban kedden három szenátor is éles támadást intézett Rusk kül­ügyminiszter ellen, követelve, hogy Johnson elnök menessze a State Department vezetőjét. Stephen Young ohiói demok­rata szenátor kijelentette, hogy Rusk „a legfőbb háborúspárti héja az amerikai kormány­ban”. Young élesen elítélte Rusk augusztus 5-i nyilatko­zatát. amely a vietnami demi- litarizált övezet amerikai meg­szállásának lehetőségére cél­zott Morse, Oregon állambeli demokrata szenátor kijelentet­te, hogy Johnsonnak új kül­ügyminiszterre lenne szüksé­ge. Emest Gruenilng alaszkai demokrata szenátor hangoz­tatta: „Vietnamban az Egye­sült Államok az agresszor”. Megjeleni az SZKP Történetének második kötete MOSZKVA (TASZSZ) A szerdai Pravda szerkesz­tőségi ismertetőt közölt a Szovjetunió Kommunista Párt­jának Története című hatkö­tetes mű most megjelent má­sodik kötetéről. Az új kötet a párt történe­tének 1904 és 1917 februárja közötti időszakát öleli fel. A szovjet párttörténet má­sodik kötete ismerteti, hogyan gazdagította Lenin a hábo­rú, a béke és a forradalom marxista elméletét. A könyv rámutat, hogy a bolsevikok kiemelkedő szere­pet töltöttek be a nemzet­közi opportunizmus és revizio- nizmus ellen vívott harcban. KISLÁNYOKNAK MAROKKO VÁSZON ISKOLA KÖ­80 forinttól 170 forintig. FIÓKNAK KÉK VÄSZON ISKOLA KÖPENY 66 forinttól 150 forintig PÁRIZS (MTI) WaLdeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára kedden este az Europe—1. rá­diónak adott interjúban ismé­telten kifejtette a kommunis­ták álláspontját a baloldali po­litikai erők összefogásának szükségességéről. A kommu­nista párt és a baloldali szö­vetség viszonyáról szólva meg­állapította, hogy az nem rom­lott meg ugyan, de nem is ja­vult. elsősorban azért, mert a szövetség vezetői mind ez ide­ig nem adtak választ a kom­munista pártnak egy közös program kidolgozására irányu­ló javaslatára. A kommunisták világos vá­laszt várnak arra vonatkozó­an, hogy a szövetség vezetői kiket tartanak tőlük jobbra levő „haladó köztársaságiák­nak” — mondotta az FKP fő­titkára. Amikor a kommunisták ki­jelentik. hogy nem hajlandók szövetségre lépni a jobboldal­lal, akkor nem pusztán vá­lasztási taktikáról van szó — mondotta —. hanem azt kell tisztázni, hogy a jelenlegi rendszert egy valódi demokra­tikus rendszerrel, vagy pedig egy másik reakciós hatalom­mal váltsuk-e fel. Magukat baloldalinak nevező egyes em­berek azzal kísérlik meg in­dokolni a jobboldallal való szövetség szükségességét, hogy többséget kell szerezni, min­degy. hogy milyent. A kom­munisták véleménye szerint viszont nem akármilyen több­séget kell kialakítani, hanem demokratikus többséget, ame­lyik lehetővé teszi a szociális haladás és a béke politikájá­nak megvalósítását. Végül az FKP főtitkára han­goztatta, a kommunisták azt kívánják, hogy létrejöjjön a megállapodás, de most a szö­vetség vezetőin a sor, hogy vi­lágosan kijelentsék, akarják-e ezt vagy sem. A haladó lapok viszont baloldalról vetik szeméré a kormánynak, hogy a bérek befagyasztása csak a dolgo­zókat sújtja. Sokszorosan is. Hiszen a keresetek emelését tiltja ugyan a törvény, s ezt a gyárosok és vállalkozók készséggel be is tartják. Viszont az árak emelkedése — bérbefagyasztás ide, bérbefagyasztás oda —, nem szűnt meg. Sőt, tájékozott körök megítélése szerint legalább 1000 féle cikk ára emelkedett az utóbbi időben. Még súlyosabb a másik és ugyancsak rövid idő alatt mutatkozó hatás. A felvevőpiac csökkenése következtében egymás után bocsátják el munkásaikat, zárják be kapui­kat a gyárak, a munkáspárti kormány asszisztálása köze­pette növelvén így a szigetország egyébként is tekintélyes munkanélküli seregét. ... Semmiképpen sem érdemelné meg hát a londoni play-boy, hogy Anglia céltáblája legyen. Különösképpen érdemtelenül érik a szemrehányások, mert míg 6 csak a ma­ga pénzéből szórt el könnyed eleganciával — 75 ezer fon­tot, Anglia kormánya még könnyedebb eleganciával, és sokkal nagyobb összegeket pocsékol el az adófizetők pén­zéből. S azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a villa — senkit sem bánt, senkinek sem árt, viszont Mr. Wilson éppen ezekben a bibliai szűk napokban készül ki­fizetni egyebek közt annak az 50 darab F—111-es bombá­zógépnek az árát is, csekélyke 280 millió fontot, melyek­nek szerepe a font megmentése ügyében enyhén szólva kétes... ö. Gy. Gyilkosok iskolája A nyugat-európai sajtó egyre nagyobb nyugtalan­sággal foglalkozik az In­dokmai amerikai agresz- szió kiterjesztésének lát­ható jeleivel. A párizsi Express nemrég helyszíni riportban számolt be egy olyan amerikai katonai kiképzőtáborról, ahol a Vietnamba szánt legény­séget minden elképzelhe­tő eszközzel „aklimatizál- ják” a vietnami báború viszonyaira. A riportból nem nehéz a kellő követ­keztetéseket levonni. . . — Hol az ezred ed? — Nevem Robert Joins, számom 3550, születtem 1943. március 15-én. — Néhány jólsikerült pofon és gyomronrúgás után a ki­hallgatás folytatódik, — A századosod neve? — Nem tudom. Az én ne­vem Robert Joins, számom 3550, születtem 1948. március 15-én. Kissé távolabb egy másik kép: hatalmas, megtermett fickó még egy amerikai „fog­lyot” vonszol az apró, figyelő­ablakkal ellátott bambuszfal­hoz. — Amerikai kutya! — üvöl­ti a fickó, miközben foglyát gallérjánál fogva vonszolja. Térdének egy lökésével a fal­hoz szorítja, s ebben a pilla­natban a bambusznád szálai között valaki vörös, ragadós folyadékot önt a veréstől el­kábult katona fejére. Az egyik hóhér felüvölt: vér, vér! A pocsolya mellett Bűzös, sáros pocsolya előtt egy katona térdel. A katonát kihallgatják. — Amerikai disznó, semmit sem ér a hadsereged ... Vald be, hány ágyúja van az ezre- dednek? Hatalmas rúgás, és a kato­na feje már a bűzös pocsolyá­ban van. Louisiana államban va­gyunk, Fort Polkban. Amit látunk, az csupán az ameri­kai gyalogság „edzése” a vi­etnami háborúra. Fort Polk az egyik legnagyobb ilyen kato­nai tábor és gyakorlóterep eb­ben az államban. Mintegy 350 négyzetkilométernyi területet foglal el, főképpen erdők kö­zött. Itt, ugyanúgy, mint más hasonló táborokban a kato­nákat a harci körülmények­hez szoktatják. Jóllehet az egész olyan, mint egy színjá­ték, az ökölcsapások azonban épp oly igaziak, mint a gyű­lölet és az erőszak légköre, amit itt kialakítottak. Falu a táborban Az éjszaka folyamán vég'g- néztünk egy „vietnami falu” ellen rendezett támadást, amit 220 főnyi osztag hajtott vég­re. Külön e célra pálmaleve­lekkel fedett bambuszkunyhó­kat emeltek. Sőt, az egyik házban iskolát rendeztek be, közelében pedig fölállították az ősök hagyományos oltárát. Nem feledkeztek meg a disz­nók és bivalyok számára nél­külözhetetlen pocsolyákról sem. A disznók igaziak vol­tak, de bivaly nem volt, va­lószínűleg nem futotta a pénz­ügyi keretből. A kulisszafalu főterén tyúkok kapirgáltak. Az egyik kunyhón vietnami nemzetiszínű zászló lobogott. Egy házikó falán hatalmas plakát: vérző asszony gyer­mekkel a karján élettelenül hever egy amerikai katona cúzmája alatt. A felirat viet­nami nyelven így hangzott: Az amerikai agresszor felper­zseli falvainkat, meggyilkolja asszonyainkat és gyermekein­ket. Az ostrom Tökéletesen olyan volt a be­nyomásunk. mintha Vietnam­ban volnánk, csupán az za­vart, hogy a falu bejáratánál ..Behajtani tilos” és „Dohá­nyozni tilos” angol feliratú táblák fogadtak. öt amerikai katona fekete öltözetben és műanyagból ké­szült csúcsos kalapban — ilyet hordanak a vietnami parasz­tok, de szalmából — a táma­dást váró partizánok szerepét játszotta. Feladatuk az volt, hogy csapdákat helyezzenek el a faluban és aláaknázzák az utakat. Hajnali öt órákor tompa robbanás, elnyújtott kiáltás hallatszott. Az amerikaiak tá­madást indítottak. Az álviet­namiak lövöldözve visszavo­nulnak. A falura gránáttűz zúdul. Az egyik katona észre­veszi, hogy egy rőzsek üteg­ből puskaagy kandikál ki. Ab­ban a pillanatban, ahogy hoz­zányúl, a köteg ferobban. A katonát fehér por borítja, és szinte megsüketül a robbanás­tól. Nem sebesült meg, de megtanították, hogy hasonló hibát többé ne kövessen el. Az ál-vietnamiak, mlutín bekerítik őket, megadják ma­gukat. Azok a fiatal katonák, aki­ket ebben a táborban dresszi- roznak, nem hivatásosak: 18— 21 éves újoncok. A kiképzés kilenc hétig tart, utána egy hónap szabadságot kapnak, majd irány: Vietnam. A ki­képzők egytől egyik Indokínát megjárt háborús veteránok. A kiképzés helyét gondosan el­rejtették avatatlan szemek elől. A környező erdőségekbe sem éjjel, sem nappal nem le­het belépni, mert a betolako­dót nyomban elkapják az éber őrszemek. A kilencedik hét végén az amerikai fiatalember tudni fogja, mi vár rá „ott” ... r

Next

/
Oldalképek
Tartalom