Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-20 / 198. szám
Világ proletárja*, egyesüljeteV1 AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Wii EVF. 198. SZÁM ARA: 80 FILLÉR I960. AUGUSZTUS 20. SZOMBAT Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Törvényerejű rendeletet hozott az „INTERME- TALL” vaskohászati együttműködési szervezet létesítéséről szóló egyezmény, valamint a szervezet alapszabályának kihirdetéséről. Módosította a Büntető Törvény- könyvről szóló 1961. évi 5. törvény egyes rendelkezéseit, valamint az ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek szervezeteiről szóló 1958. évi 12. számú törvény- erejű rendeletet. Az alkotmány szilárd alapján írta: Mihály fi Ernő Az Elnöki Tanács új törvényerejű rendeletet alkotott a szabadságvesztés büntetés végrehajtásáról. Az Elnöki Tanács Szigetvár községet várossá nyílvánította, majd folyamatban levő ügyeket tárgyalt. Teljesítették vállalásukat Szép programpontja ennek a mai ünnepnek, augusztus 20- naik, alkotmányunk születése évfordulójának, hogy ezen a napon hazalátogatnak szülőfalujukba, szülővárosukba azok, akiket az utóbbi évtizedek fejlődése más munkahelyekre állított, s köszöntik az otthoniakat, a kis családokat, és a nagy közösségeket. Hazamennek és beszámolnak életükről, és munkájukról, eredményeikről, és terveikről a minisztériumok munkatársai, tanácsok vezetői, pedagógusok, mérnökök, szocialista brigádok vezetői, katonatisztek, akiknek mind a ma 17 éve született alkotmányunkban foglalt jogok tették lehetővé a tanulást, és azt, hogy képességeik szerint bármilyen munkakört betölthessenek ennek az országnak az életében. Én ezekkel a sorokkal is hazalátogatok Nógrádba, és köszöntőm kis szülőfalum, Bér és egész megyém lakosait. Ma 17 éve alkotmányunk, a magyar nép történelmének első jogokat adó alkotmánya, a felszabadulásunk első éveiben elért eredményeket, történelmi győzelmeket foglalta össze. Szilárd alapokat rakott le, amelyekre biztosan emelhetjük új, szép életünk otthonának falait, építhetjük a szocialista népi Magyarországot. Kádár János legutóbb a világsajtó számára adott, és a mai hazai és nemzetközi élet valamennyi kérdését felölelő nyilatkozatában a forradalmi munkás-paraszt kormány első és legfontosabb eredményének mondotta a Magyar Nép- köztársaság alkotmányos törvényes rendjének helyreállítását. — Ez biztosította — mondotta Kádár János — az élet, a szocialista építőmunka feltételeit. amelyek között a magyar nép az elmúlt tíz év alatt céltudatos erőfeszítéssel megszilárdította a szocialista állam, a rendszer politikai, és gazdasági alapjait, és új, történelmi jelentőségű győzelmet aratott a mezőgazdasági szocialista átszervezésének megoldásával. Az elmúlt esztendőben ünnepeltük az egész világgal együtt a második világháború befejezésének huszadik évfordulóját, és ugyanakkor Magyarország felszabadulásának huszadik évfordulóját a fasizmus rémuralma alól. Két évtized eredményeit, fejlődését, két évtized munkájának gyümölcseit vettük számba azon a huszadik évfordulón. Elégedett számvetéssel, teljes nemzeti egységben, boldogan ünnepelte a második szabad évtized befejezését az egész dolgozó magyar nép. Az új Magyarország tehát belépett a harmadik évtizedbe, férfikorba ért. Az első két évtized először felépítette a romokat az országban, és a lelkekben, pótolta a háborús pusztítást, és lerakta minden vonatkozásban a meg- úiult élet alapjait. Közben súlyos hibák is történtek, amelyek nagy tanulságokkal jártak. Megállapíthattuk, hogy a hibák forrása mindig az volt, ha eltértünk alkotmányunk önmagunk szabta rendelkezéseitől, eredményeink pedig mind alkotmányunk sziklaszilárd alapjára épültek és csakis arra épülhetnek. Legyőztük saját hibáinkat, és ellenségeink támadásait visz- szavertük. A harmadik évtizedben további fejlődésünk új szakasza kezdődik. Jelzi ezt népgazdaságunk harmadik ötéves terve, amelyet, nemrég emelt törvényerőre az országgyűlés és jelzi a Magyar Szocialista Munkás Párt IX. Kongresszusa, amelyre most készül pártunk tagsága, de amelyet nagy figyelemmel vár az egész ország, a szocializmus építésében résztvevő minden ember. Mit várhatunk hát új életünk harmadik évtizedétől? Többek között azt, hogy ebben az időszakban jelentősen meg fog gyorsulná az építés, a fejlődés minden téren. Nem köti le többé energiánkat a romok helyreállítása, felszabadult erőkkel emelhetjük még magasabbra a falakat, minden reményünk megvan arra, hogy soha nem képzelt tempóban haladhatunk a még szebb, gazdagabb élet felé. A fejlődés egy részét meg lehet jósolná, ki lehet számítaná, csak meg kell hosszabbítani eddigi eredményeink és terveink irányvonalát, és hiteles biztonsággal meg tudjuk mondani, mit várhatunk a következő öt-tíz esztendőben. De csak egy része látható előre az elkövetkező fejlődésnek, más részét semmiféle fantáziával megjósolni nem lehet. Gondoljunk csak arra, hogy öt évvel ezelőtt egyetlen jós sem tuda volna megmondani, hogy a következő esztendőkben az ember meghódítja a világűrt, egymás után fognak következni a fantasztikusnál famtasztiku- sabb eredményű űrrepülések. Ki merte volna öt esztendővel ezelőtt megkockáztatni azt a jóslatot, hogy öt esztendőn belül az ember sétálni fog a világűrben. Ugyanilyen, vagy még nagyobb váratlan csodák következhetnek be a következő öt vagy tíz éven belül, amik döntően megváltoztathatják a mi országunk életét is. Ezekről tehát előre alig beszélhetünk, de nézzük, mi az, amit a harmadik évtized várható eredményeiből előre láthatunk, amire már ma biztosan számíthatunk? Ezek közé tartozik a városok, és falvak életének átalakulása, megváltozása, meg- szépülése. Ezt megrajzolhatjuk, ennek jelei már most látszanak, a fejlődés megkezdődött, az irányt látjuk. Az első két évtizedben kétségtelenül a lakáskérdós volt az életszínvonal alakulása legsúlyosabb problémáinak egyike. Emlékezzünk arra, hogy honnan indultunk a felszabaduláskor. A háború előtt, és a háború alatt tízezrével voltak emberek, családok, akiknek egyáltalában nem volt lakásuk Budapesten, és más városokban. A városok szélén nyomortanyákon, barakklakásokban, és szabad ég alatt levő gödörlakásokban húzódott meg megszámlálhatatlan szegény család. A háborúban azután elpusztult, vagy megsérült a budapesti lakások 75 százaléka. Innen indultunk tehát. A háború előtti bűnöket, és a háborús pusztításokat kellett mindenekelőtt jóvátenni, és csak azután kezdődhetett az új élet városainak építése. Nem csoda, ha óriási erőfeszítésekkel is alig lehetett enyhíteni a lakáshelyzetet. De ma már látjuk, milyen lesz az új város. Másütt is születtek szép, új szocialista városok üres mezőkön, szabadon beépíthető térségeken, de itt egészen más volt a feladat. A régi terv- szerűtlenül épített város helyére, annak lebontásával egyidejűleg, és párhuzamosan kellett az új várost felépíteni. S ma már kialakultak a remekül megtervezett, új Salgótarján körvonalai. Büszkék lehetnek rá a tervezők, az építők, büszke lehet rá az egész megye, az egész ország. Falun már ma sincs lakáshiány. Az elmúlt két évtized alatt új utcasorok épültek minden magyar faluban, a réginél tágasabb, kényelmesebb, egészségesebb, modem bútorokkal berendezett lakásban laknak a falusi családok. Azelőtt a magyar faluban egy szoba jutott egy családnak, akármekkora volt is az. Ha volt is a házban még egy „tiszta szoba”, azt nem vették igénybe állandóan lakás céljára. A pusztákon, tanyákon pedig több bérescsalád lakott egy szobában. Ma a falusi családoknak két vagy több szobás korszerű házuk van. És küszöbön van, illetve már meg is kezdődött a falu ugrásszerű új fejlődése: a városias falu megszületése. Elkészültek már a tervek a közművesített, csatornával, vízvezetékkel ellátott modem mintafaluk építésére, amelyekben emeletes lakóházak, és emeletes középületek, aszfaltozott utak biztosítják a városias civilizáció minden kényelmét és örömét. A villany már az első húsz évben megérkezett minden magyar faluba. Az első városias mintafalvak rövidesen épülnek már, és a harmadik évtizedben előreláthatóan több is követi az úttörőket, átalakul városi színvonalra a falu élete, de úgy, hogy megtartja a falusi élet minden vonzó szépségét, a természet közelségét is. Ezzel párhuzamosan megszűnik a tanyavilág, ahová lehetetlen volt elvinni a kultúra, a civilizáció vívmányait. A falu életének teljes átalakulását, megváltozását hozza magával az is, hogy hatalmas tempóban változik meg a mezőgazdasági munka jellege, a mezőgazdaság gépesítésével egyre inkább megszűnik a különbség a mezőgazdasági, és a gyári munka között. A fejlődés beláthatatlan. Ezért lehet, hogy törvényhozásunknak időnként kisebb kiigazításokat kell az alkotmány egyes paragrafusain eszközölni, hogy lépést tartson eredményeinkkel. Hiszen például alkotmányunk születésekor megkezdtük a szocializmus alapjainak lerakását, azóta pedig befejeztük ezt a munkát. Lehet, hogy nemsokára az űrjogot is be kell iktatni paragrafusai közé. De akkor sem fognak megváltozni az alapvető jogok és kötelességek, amiket országunk minden dolgozója számára biztosít. Ünnepi, születésnapi öröm az alkotmány biztonságában tervezgetni, számítgatni jövőnk lehetőségeit. Megalapoztuk annak a lehetőségét is, hogy a harmadik évtizedben nagv lépéseket tegyünk az általános kulturális színvonal emelése terén. Az iskolareform hatása most fog igazán kibontakozni. Az új építőművészet győzelmével párhuzamosan, illetve azzal szorosan összefüggően jogos a reményünk arra vonatkozóan is. hogy a kialakult, kiforrott modem korstílus jegyében érett alkotásokat hoznak létre a harmadik évtizedben a képzőművészet más ágaiban, a festészetben és a szobrászatban is. És itt ismét hivatkozhatunk Nógrád megye és benne Salgótarján érdemeire. Nemcsak abból állnak ezek, hogy az újjáépülő város alkalmat, és lehetőséget ad monumentális képzőművészeti alkotások, szobrok, mozaikok megszületésére és elhelyezésére, hanem egyre élénkül a megye művészi élete, egyre több kitűnő művész telepszik le véglegesen — az itt születetteken kívül is — a tanácsok segítségével kialakuló művésztelepen. Egész társadalmunk életének átalakulásában egyre nagyobb a szerep az automatizálás fejlődésének. Megnövekszik a szabadidő mindenki számára, bárhol dolgozzék is. A szocialista társadalomban az automatizálás nem veszélyezteti a munkaalkalmakat, nem jelent munkanélküliséget, csak megkönnyíti a munkát, rövi- debb munkaidőt tesz lehetővé, és módot ad a nap több idejének kulturális, szórakoztató kihasználására. Mi már választ tudunk adni arra a kérdésre, amit harminc évvel ezelőtt tett fel a haladó magyar sajtó egyik legnagyobb alakja, a mártírhalált halt Bálint György, aki ezt írta: „Vajon milyen lehet félelem nélkül élni? ... csak önmagunkban hinni, a szuverén emberben, és abban a sorsban, melyet magunk alakítunk, abban az életben, melyet nem bizományba kapunk, hanem magunk termelünk, és magunk fogyasztunk, felnőtten, és elfogulatlanul.” A válasszal, amelyet mi már ismerünk, köszöntsük 17. születésnapján alkotmá nyunkat, és köszöntsük ma az új kenyeret, amelyet ebben az évben is megtermeltek egész népünk részére szocialista mezőgazdaságunk dolgozói. És köszöntsük mindazokat, akik munkájukkal részesek eredményeinkben. Megérkezett az Ipoly vize Salgótarjánba A salgótarjáni regionális vízmű megvalósítására még az elmúlt év december 10-én szocialista szerződést kötött a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, az ÉM Közmű- és Mélyépítő Vállalat, az Élemiszeripari Berendezés és Gépgyártó Vállalat, és az ÉM Mélyépítési Tervező Vállalat. Ebben a szocialista szerződésben azt vállalták, hogy augusztus 20- ra megérkezik az Ipoly vize Salgótarjánba. Alkotmányunk születésének 17. évfordulója előestéjén ismét találkoztak a szerződő felek. A megyei tanács épületében megrendezett ünnepi tanácskozáson a kivitelezők örömmel közölték, a beruházó boldogan vette tudomásul: teljesítették a vállalást, tegnap délben megérkezett a nyersvíz Salgótarjánba. A regionális vízmű megvalósítására mintegy 69 millió forintot biztosított népgazdaságunk. Ebből az összegből megépítették a kiviteli-művet, s négy telepen, 26 kilométeres vezetéken most már naponta ötezer köbméter vízhez jut a város. A közös ösz- szefogás eredménye, hogy a jogi szerződéstől eltérően több mint négy hónappal korábban jött be a nyersvíz a városba, s 1967 júniusa helyett alig két hónap múlva tiszta, fogyasztható víz folyik a csővezetékeken a megyeszékhelyre. A kivitelező vállalatoknak* Salgótarján dolgozóinak, akik társadalmi munkával építették a vízvezetéket, köszönetét mondott tegnap Illés Miklós. a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. A város nevében Szalai Gás- * pár, az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottságának első titkára köszöntötte az építőket* azokat, akik összefogtak, hogy a párt IX. kongresszusa tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben valóra vált a szocialista szerződés, megérkezett az Ipoly vize Salgótarjánba! Felavatták a Tűzhelygyár új alagútkemencéjét Teljes kapacitással dolgozik az üzem Az elmúlt év végén láttak hozzá a ZIM Salgótarjáni Gyáregységében az úgynevezett „kis ZIM” építéséhez. Erre a célra több. mint kilenc millió forintot biztosított a Kohó- és Gépipari Minisztérium. Az új üzemből — elsősorban a gyáregység vezetőinek, szakembereinek és munkásainak köszönhetően — mintaszerű gyorsasággal elkészült, s már teljes kapacitással dolgozik a szerelde kivételével valamennyi részleg. Az ünnepélyes avatást tegnap rendezték, amelyen megjelent Jedlicska Gyula, a megyei pártbizottság első titkára, Kiss János miniszter- helyettes és Babai József, a ZIM vezérigazgatója. Ebből az alkalomból nyújtották át a beruházás kivitelezésében kiemelkedő érdemeket szerzett dolgozóknak a kitüntetéseket. Ezenkívül. a gyáregység huszonkilenc dolgozójá- nak Kiváló Dolgozó kitüntetést adtait át. Kazáron a lányok és menyecskék, az aratás ideje alatt gyászolták a határt. Vasárnaponként félgyászba öltöztek. Amikor a sarlós aratásról rátértek a kaszásra, az új munkamódhoz az egyes ruhadarabok is alkalmazkodtak. A mindennapi élet, a munka, a szerszámok, a munkamódok változásával együtt változott az ember gondolkodása, babonái, szokásai és életkörülményei. A aratás megkezdésének és befejezésének megünneplését már az ókori népeknél is megtaláljuk. Az első levágott kalászcsomót, vagy learatott kévét hazavitték, s az állatoknak adták. Az aratás befejezésének jelképe az arátókoszorú. Hazavitelének és az, aratóvégző megünRégi aratások népiesének szinte falvanként kialakultak a változatai. Keresem Herceg József hajdani aratógazdát Hollókőn. Ereszkedik le — nem a mennyekből — háza padlásának magasságából. Leér a földre. Pókháló fonta be, tépi magáról a fényes, szívós szálakat. „öregember vagyok én már. 77 éves, nem emlékszem semmire” — mondja. De felcsillannak mégis beszélgetésünkkel az emlékezés pókhálófonalai. „Beavatáskor — aratás végén — bearató koszorút készítettünk búzaszalmából. Papírral feldíszítettük, beköszöntünk vele az urasághoz, aki már ünneplőben várt bennünket. Azt mondtuk: Dicsértessék a Jézus! Hála legyen az Istennek, hogy megengedte érni ezt a szép bearatást, s kívánjuk, hogy adjon a jövőre több gabonát, tartsa meg egészségben őrizze meg minden szerencsétlenségtől, adjon az életben erőt, egészséget, holta után pedig örök üdvösséget. Erre az uraságtól inni kaptunk. utána kivonultunk a pusztára, ahol birkát vágtak, mindenkinek adtak még egy liter bort — a félrészeseknek fél litert — és mulattunk. Cigány is került. aki húzta. Egyszer pedig szarvast lőttek, így szarvas pörköltet ettünk. Az étel a szabadban, kondérban készült. Az uraság nemigen jött ki hozzánk nagylóci kastélyából.” Melik Andrásnak három pusztája volt, s hatvan pár aratója. Zsuny-pusztán Herceg József 1929-től 1939-ig volt arató — azelőtt pedig, 1923- tól tarlógazdája. Hányszor kívánta neki az Istentől, hogy adjon jövőre még több gabonát. Hogy őrizze meg hűvös kastélyában minden szerencsétlenségtől. Hogy holta után nverjen örök üdvösséget. Hogy szolgálhassa — szolgálhassák! — őt. Erre mindig kapott tőle egy liter bort Hej, kutya élet!... Tóth Elemér
