Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-14 / 192. szám
1956. augusztus 14. vasárnap M O C! 9 < r Közösen a határsértők ellen A külföld megismerése ma már nagyon egyszerű. Hazánkból mind többen utaznak a szomszédos szocialista országokba, látogatnak el a Nyugat államaiba, hogy megismerkedjenek az ott élő emberek szokásaival, gyönyörködjenek egy-egy ország természeti szépségeiben. Megyénkből számosán utaztak már ebben az évben is a Szovjetunióba, Lengyelországba. Csehszlovákiába, resztvettek társas kirándulásokon Ausztriában. Svájcban, Olaszországban, s ki tudná még felsorolni. merre jártak nógrádiak. Igen jellemző adatot mutat a megyei határ átkelőhelyek idei forgalma. Január elsejétől több mint 220 ezer ember fordult meg a határon — ötvenezerrel több mint tavaly — s csaknem nyolcvanezer gépjármű haladt át a sorompókon. Csupán júliusban 83,704 turista jött be illetve hagyta el Magyarországot. Ez tízezerrel több mint tavaly hasonló időszakban volt. Legnagyobb forgalmat a balassagyarmati átkelőhely bonyolítja le, júliusban ötvenháromezer turista útlevelét kezelték itt Ezek a számok mindennél jobban bizonyítják, hogy kormányunk támogatja dolgozóink külföldi útjait, szívesen fogadottak a barátként hazánkba érkező külföldiek is. Mindezt úgy is summázhatnánk, hogy bárki előtt megnyílnak országhatárunk sorompói. Ezek ellenére mégis sok érthetetlen esemény lezajlik a határon. Sokan semmibe veszik törvényeinket, azt, hogy államhatárunk szent és sérthetetlen! A kormányok között létrejött megegyezés semmiképpen sem jelenti azt, hogy átjáróház lett a határ, mindenki kénye-kedve szerint sétálgathat azon. Az elmúlt napokban Jozef Stilranka csehszlovák állampolgár került összeütközésbe törvényeinkkel. Egy 13 éves kisfiú társaságában „gombóani indult”, s „véletlenül” Karancskeszi- ben, rokonánál, Pulai Sándor- nénál kötött ki. Ellátogatott Karancsberénybe, s ott a lakosság bejelentése alapján fogták el határőreink. Stilrankát átadták a csehszlovák hatóságoknak. Akadnak a határsértők körött virtuskodó fiatalok is. Lajtos Ferenc és Juhász Gyula varbói lakosok fogadásból lépték át a magyar határt A kocsmába döntötték el, hogy átjönnek az Ipolyon, ellátogatnak örhalomba. M. Mihály azonban igazoltatta őket — lakat alá kerültek. Akadtak mások is, akik virtusból lépték át a magyar határt Karancsberénynél, Nóg- rádszakálnél, Somoskőújfalunál — valamennyi rokonlátogatás, vásárlás „címén”, engedély nélkül. Ütjük a fogdába őrségre, ahonnét már kiadták ellene a körözést Vannak, akik virtusból, kalandkeresésből követnek el tiltott határátlépést. Legtöbben azonban az igazságszolgáltatás elől menekülnének külföldre, Csehszlovákián át Ausztriába, Nyugat-Németor- szágba. Különösen az utóbbiak veszélyesek a lakosságra. Lopnak, rabolnak, az utolsó magyar falut is zsákmányuk gyarapítására használják fel. Nem törődnek azzal, hogy a közösség, vagy az emberek személyi tulajdonát lopják. Céljuk egy: megmenekülni a börtönbüntetés elől. vezetett' A határsértők másik csoportja már veszedelmesebb. Számuk az iskolai év befejeztével növekedett Sokan azért hogy megmeneküljenek a szülői felelősségrevonás elől, mások kalandvágyból indulnak útra, s tiltott módon kívánnak Nyugatra jutni. E hónap első napjaiban Bojtor Károly kismarosi lakos, a fiatalkorú V. István szegedi, az ugyancsak fiatalkorú Sz. Anna és M. Éva szobi lakosok, te- hervonattal akartak Csehszlovákiába, onnét pedig Ausztriába szökni. Zs. László szobi lakos jelentette a feltűnően viselkedő fiatalokat, akik közül Bojtor Károly ellen eljárás is induL A határmenti községek lakói közül számosán nem tudják, hogy esetenként milyen veszély fenyegeti személyi tulajdonaikat. A határsértők harmadik csoportjában ugyanis azok tartoznak, akik az igazságszolgáltatás elől lógnának Nyugatra, vagy Délre. Juraj Szikara csehszlovák állampolgár Ipolytarnócon lépte át a határt, amikor a csehszlovák hatóságok már körözték. Eddig 13 évet töltött börtönben, s egy év alatt újabb 103 betörést és lopást követett el. Útját Jugoszlávia felé irányította, de elfogták. Goricsova István romhányi lakos sikkasztott, a rendőrség körözte, s Ausztria helyett itthon került börtönbe. Lakatos József lőrinci lakos F. József polgári személy bejelentése alapján került a határőrség fogdájába, majd a rendMegyénk lakói közül mind többen ismerik fel a határsértőket, segítik a határőrök munkáját. Számos esetben tartóztattak fel, kalandra éhes fiatalokat, körözött bűnözőket. S míg a határsértők a megérdemelt helyre, a börtönbe, az igazságszolgáltatás elé kerülnek, addig belügyi szerveink azokról sem feledkeznek meg, akik segítették a határőrök munkáját. Csaknem száz felnőttnek és úttörőnek nyújtottak át pénzjutalmat. Sokan kapták meg a „Kiváló Határőr” jelvényt, mások oklevelet a hazafias cselekedetért. Különösen az utóbbi években rendkívül kedvező kapcsolat alakult ki a határőrök és a falvak lakót között. Míg katonáink az aratásban, a betakarításban, vagy a cséplés- nél segítenek a közös gazdaságok dolgozóinak, addig azok a határsértők kézrekerítésében tevékenykednek igen eredményesen. Vannak azonban olyanok is, akik közömbösek, akik nem jelentik a határsértőket A becsületes emberek követelik, hogy igazságszolgáltatásunk azokkal szemben is járjon el, akik — még ha rokoni alapon is, mint Pulai Sán- domé — „elfelejtik” kötelességüket, s bűnrészessé válnak a határsértésben. Az országhatár sérthetetlenségén határőreink őrködnek. Munkájuk még eredményesebb lesz, ha mi is, mindannyian segítünk nekik a bűnözők, a hazaárulók leleplezésében, Somogyvári László m Ezalatt az ONI emberei teljes gőzzel dolgoztak. Megállapították Yamamoto személy- azonosságát: valódi neve Itaru Tachibaka sorhajó-kapitány a japán flottánál. Múltja: a japán tengerészakadémián és a tokiói tengerészeti kollégiumban végzett, sorhajó-hadnagy- ként került ki, majd rövidesen előléptették sortiajó-kapi- tánnyá. 1930-ban az Egyesült Államokba költözött, s beiratkozott a pennsylvaniai egyetemre, ahol Amerika történetét és külföldi kapcsolatait tanulmányozta. Amikor ezeket a tanfolyamokat elvégezte, a dél-califomiai egyetemre iratkozott be, Los Angelesben. Ezt követően évekig utazgatott a Csendes-óceán partvidékén, ahol japán üzletemberekkel, vállalkozókkal tartott fenn kapcsolatot. Aztán mintha megszakadt volna Yamamoto amerikai tartózkodásának fonala... Az ONI semmi egyebet sem tudott megállapítani róla.... Csak jóval később tudták azonosítani, hogy Yamamoto nem más, mint a japán konzulátus egyik 6zerény kis alkalmazottja, aki évekkel előbb eltűnt az USAbői, s alig egy esztendeje érkezett csak vissza, de most már mint konzulátusi alkalmazott, persze más néven. Jóformán minden szabadidejét a Vörös Malomhoz címzett, hírhedt mulatóban tölti — legalább is a tengerészeti hivatal hírszerzői és el- hárítói ezt tudták később megállapítani. Ez a mulató viszont a japán hírszerzők találkozóhelye. De minderről Stanleyék ezekben a napokban vajmi keveset tudtak, noha Yamamoto súlyosan vétett az utasítások ellen, amikor Blake-kel közvetlenül felvette a kapcsolatot. Mert a parancs úgy szólt. hogy amerikai ügynökökkel a közvetlen kapcsolatot csak Kono, illetve a Vörös Malom japán „lánykái” tarthatják. A módszer a következő volt: az ügynökök betértek egy-egy pásztorórára a Vörös Malomba, s miközben a szerelem perceit élvezték, értesüléseiket átadták partner-nőjüknek, akit azután szobácskájábán meglátogatott időnként Yamamoto, hogy átvegye a híreket. A Vörös Malom minden alkalmazottja a japán hírszerző központ szolgálatában állt: férfiak, nők egyaránt. S hogy a titok méginkább titok maradjon, a legcsinosabb japán lányokat válogatták ki erre a kényes és nem éppen lélekemelő feladatra. Mint később kiderült a Vörös Malom nevű bordélyház női alkalmazottaméi honleányi érzéseikre apelláltak, amikor először idegen férfiak ágyába fektették őket S mivel a konspiráció szabályai megkívánták, a lányoknak bármely odavetődő férfit ki kellett szolgálniuk; híre ment a csinos és ügyes japán gésáknak, s a Vörös Malom forgalma fellendült. így aztán könnyen surrantak be az ügynökök, hogy néhány kellemes perc közepette — mert ez is dukált a jól dolgozó ügynököknek — átadják kémértesüléseiket... Nos, ide látogatott rendszeresen Yamamoto, a „kis szürke konzulátusi alkalmazott” is ... Es egy-egy ilyen Vörös Malom-beli útja után működésbe lépett a konzulátus különleges shiffre-gépje, amely átalakította a bediktált szöveget a naponta változó kulcsra, hogy az éteren át továbbítsa Tokióba, a japán hírszerző szolgálat központjába... Persze ezekről a mozzanatokról az ONI csak jóval később értesült. Most azonban még csak annyit tudott, hogy Történetek, históriák a régi Nógrádból Pulszky Ferenc első évei Szécsényben Pulszky Ferenc megyénk közéletének egyik kimagasló egyénisége és személyisége volt a XIX, század második felében. 1814-ben született Eperjesen. 1838-ban már Sáros megye országgyűlési követe és a reformok egyik elö- harcosa. Ügyes gazda, vagyonosán nősült. 1848-ban államtitkár, a honvédelmi bizottmány tagja, majd Kossuth megbízásából diplomatánk Londonban. Ott éri a szabadságharc bukása Sorsa a száműzetés. Idehaza még emlékét is üldözik. A tragikus sorsú Ferenczy Teréz írónőnknek is sok kellemetlenségben volt része, mert a zsandárok Pulszky arcképét nála megtalálták. Száműzetéséből csak 1866-ban tért vissza. 1869-től 1894-ig a Nemzeti Múzeum igazgatója. Hivataloskodása idején is sokat törődik nemcsak az 1845-ben vásárolt sr*< csényi birtokával, hanem a Széesény környéki mezőgazdasági problémákkal is. ő az alapítója a „Széesény vidéki Gazdasági Egylet”-nek. 1897- ben halt meg. Igen becses történelmi forrásértékkel bíró emlékiratait 1880-ban fejezte be. Pulszky a gazdag bécsi Walter Terézt vette feleségül, á Bécsben járó magyarok közül Szontágh Sámuel telebeszélte Pulszky apósának a fejét, hogy veje és lánya hagyják ott a távoli Eperjest és vásároljanak Pesthez és Bécshez közelebb eső birtokot, ö tud is Nógrádban eladó birtokokat. — Ez a Szontágh Sámuel 1842-ben lett a megye fő út- biztosa. Kisszalatnyai birtokát nagyszabású beruházásokkal Igyekezett korszerűsíteni. Ezért kölcsönöket vett fel. A vért nagy jövedelem helyett azonban csődbe jutott, mert az országos piac felvásárló ereje még nem volt elég érett az Intenzív gazdálkodásra A gyárak, a gépek, az öntözött rétek, akkor még csak a hajóforgalomra alkalmas Duna mentén és a kevés nagy város közelében voltak jövedelmezők. Máshonnan, így Nógrádból is, a szállítási költségek fölemésztették, sőt fölülYamamcrto, az Amerika földjéről évekkel előbb eltűnt sorhajó-kapitány ismét amerikai földre lépett. Ám, hogy hol lakik, merre dolgozik, még semmit sem tudtak megállapítani. Ennek pedig az volt az oka, hogy Yamamoto egy- egy ilyen kiruccanása után mindig a Vörös Malomba tért vissza, ahol átöltözött, aztán több tucat japán közé vegyülve jött ki az épületből, s eltűnt a város forgatagában. Az ONI-nak viszont ekkor még nem volt elég ereje ahhoz, hogy egyszerre húsz-huszonöt embert is kövessen, figyeltessen ... Pedig csak így állapíthatták volna meg, hogy a Yamamoto néven bemutatkozott férfi mindig a japán konzulátusra tér vissza, s Yamamoto azonos a konzulátuson dolgozó Kochiba segédímok- kal. De nézzük, mi történt közben Blake-kel? Sétált az utcán, sarkában a két némettel, s azon törte a fejét, hogyan teremtsen kapcsolatot Stanley-vei, s hogyan adja tudtára: neki holnapután repülővel Ciocoba, onnan pedig a Matsonia nevű tengerjáróval Honoluluba kell ehitaznia. De semmi okos nem jutott az eszébe. Másnap délelőtt elment bevásárolni, hogy felkészüljön az útra. Most két japán volt a követője. Blake belépett az egyik textilüzletbe, hogy ingeket vásároljon magának. A japánok kint mamaradtak. Egy pillanattal később egy idegen férfi lépett be az üzlet ajtaján, majd Blake mellé állt, mintha válogatna az áruba. Az izomember a japánokra fordította minden figyelmét, hogy egy alkalmas pillanatban elillanjon előlük, s eközben észre Nógrád megye történetét nem Ismerjük eléggé. Amit erről eddig írtak, a felszabadulás utáni részlettanulmányok kivételével, ki kell egészíteni az újabb kutatások eredményeivel. Sok régi közlést újra kell fogalmaznunk, sok nem Ismert tényt közölnünk kell. Jó, ha a középkortól napjainkig terjedő nógrádi megyetörténeti kutatások állásáról a nagyközönség is értesül. Ezért Írom ezt a néhány összefüggésre és tényre rávilágító cikksorozatot. múlták a termelési és eladási ár közötti különbséget. — Bécsi ajánlata idején, 1845-ben, Szontágh Sámuel épp csőd alatt állott, amibe még apját és sógorát is berántotta. Nyilván valami közvetítői jutalomra számított a különben élelmes ember a Pulszky féle nógrádi birtokvásáriás esetében. Pulsziky, az 6 tanácsára, először a nagyoroszi, gróf Star- hemberg féle birtokot nézte meg. Itt a grófi család a legnagyobb ‘akarékossággal gazdálkodott, adósságai azonban mégis annyira felszaporodtak, hogy a birtok eladására kellett gondolniuk. — Két napig járta Pulszky az or őszi uradalomhoz tartozó pusztákat. Már úgy volt, hogy megveszi a birtokot, de amikor a betáblázott adósságokat és a vételárat összeadták, kiderült, hogy számos leendő költséges per húzódik meg a számok mögött — Akkor ugyanis még nem tudták, hogy az uradalomhoz tartozó, a megye másik végében fekvő baglyasa.1- jai bírtokrész sovány földjének mélyében gazdag kőszéntelepek rejlenek, és hogy arra vasút is fog épülni. — Azoro- szi birtokvásárlás tehát a kútba esett. Ekkor mér híre futamodott a megyében, hogy Pulszky pénzzel jött és birtokot akar W■MM——1 sem vette azt a nyurga, fiatalembert, aki az üzletbe utánajött Csak akkor csodálkozott el kissé, amikor a nyurga férfi a kirakott áru között válogatva halkan megszólította Blake-t: — Mindenről tudunk, a Matsonián már nem lesz hely, s majd ezt követően, egy hét múlva indul csak hajó Honoluluba — Rádióval lehallgattuk az autóbeli beszélgetést ... Blake azonnal megkönnyebbült Micsoda ügyesen dolgozik az ONI... Még szeretett volna kérdezni egy, s mást az idegentől, de sziszegő hangú utasítást kapott, hogy gyorsan menjen ki az üzletből, és a japánok által megjelölt időpontban induljon San Fracis- coban... Blake eleget tett a parancsnak: repülőre ült és San Franciscóban utazott. A hatalmas Csendes-óceán parti város nyüzsgő életét élte, és hogy is gondolt volna arra, hogy falai között két hatalom kémei birkóznak. s a tét: az USA-t berántani a világháborúba, s lekötni és legyengíteni, hogy a Távol-Kelet fölött a japán imperializmus lehessen a2 úr... Blake, mihelyt megérkezett, nyomban bement a hajózási irodába. S minden úgy történt, ahogy az ingüzletben mondták neki: a Matsonián már nem volt hely és a következő hajó egy hét múlva indult csak Honoluluba. Blake boldog volt, de ez az öröme gyorsan lelohadt, ugyanis amikor kilépett az irodából, egy Japán került melléje és így suttogta: — Kövessen. (Folytatása következik) vásárolni. Fel is kereste őt Fráter Pál, a megye első alispánja és meghívta Szécsény- be, mert ott a gróf Forgách Pál féle uradalom volt eladó Pál gróf ellen a saját testvérei kértek csődöt Apjának, Forgách Józsefnek, még négy vármegyében voltak terjedelmes birtokai, de ezt öt fiú örökölte. Ezek közül a legtehetségesebbnek Ferencet tartották, aki udvari titkár volt Bécsben, Csakhogy Ferenc jövedelmei kevésnek bizonyultak ahhoz a nagyúri életfor. mához, amelyet folytatni akart. Uzsorások karmai közé került és csakhamar ötmillió forint — abban az időben hal. latlanul nagy összeg — adóssággal terheivel hagyta el az állami szolgálatot. A hatalmas összeget a család beleegyezésével, a Pálnak jutott szécsé- nyi uradalomra táblázták be, mivel neki nem voltak fiai. Ijesztő nagy számadatok mutatkoztak tehát teherként a szécsényi uradalommal kapcsolatban Pulszky azonban jól ismerte a magyar nagybirtokosok vagyonjogi űzel- meit, felvilágosításokat kért régi barátjától Szontágh Istvántól, aki Forgách Józsefnek volt sok évig jog- és jószágigazgatója. Tőle tudta meg, hogy az egész betáblázott Ferenc féle négy és fél milliós csődkövetelés csak névleges és semmi terhet nem róhat Szécsényi birtokosára. így azután 750 ezer forintban állapították meg a vételárat. Pulszkynak magának 300 ezer forintja volt. Ezt kiegészítette a felesége hozományát képező 200 ezer forinttal. Százezer forintot kölcsönkértek. így 600 ezer forintja lett és csakhamar a hiányzó 150 ezret is összeszedte, ötvenezer forintot a portugál király, 100 ezret pedig Biedermann bécsi bankár adott neki kölcsön. — Ügy számította, hogy a kamatokat rendesen fizetve a szécsényi uradalomból húsz év alatt kifizeti a 250 ezer forint kölcsönt. — „Arra nem számíthattam —- írja — hogy három év múlva minden jószágom el lesz kobozva és tizennyolc évig a kamara birtokába kerül”, A vételárból rendezte a Vay féle 90 ezer forintot az esztergomi káptalan és a Forgách család kisebb követeléseit is és így Pál gróf még mindig tetemes összeghez jutott. Pulszkyék 1845 szeptemberében költöztek Szécsénybe. Sorra látogatták a szomszédokat. Szontágh Pál — Madách Imre barátja — Szécsényben lakott és csaknem mindennapos volt Pulszkyéknál. Ö az, aki később Pulszky titkára és Bem József Bécsből való menekülésének és a honvédek közé jutásának elősegitóje. Ezért várfogságot is szenvedett. Sokat járt Pulszkyékhoz a szomszéd faluban lakó Lisz- nyai Kálmán is, a palócok irodalmi propagátora. — Pulszkyék! kastélya ezekben az években szinte vendégfogadó, ahol mindig megpihentek egykét napig az átutazó nemes urak. — Az ilyen vendéges^ kedések ideje alatt nemcsak ismeretségek és barátságok szövődtek, hanem komoly megyei- és országos politikai elhatározások is születtek. Pulszky Ferenc teljes erővel bekapcsolódott az 1848 előtti évek megyei közéletébe, ahol egyre nagyobb szerephez jutott. Jó hírének, műveltségének, reformokért sóvárgó politikai meggyőződésének egyik biztosítéka a gazdasági ügyekbe való jártassága volt. Ö ?z, aki ebben az időszakban a megye mezőgazdasági életében a Szontágh Sámuel féle, korát meghaladó mezőgazda- sági reformok helyett a valósáéhoz alkalmazkodó mező- gazdasági gyakorlatot valósított meg birtokán. Későbbi éveiben is mindig figyelemmel kísérte a megye mező- eazdaságának fejlődését és főleg a kis- és középbirtokos rétegek emelését Dr. Belitzky János