Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
4 WWi. ffilius 3. vasárnap A határozói igenév használata Kedves, régi tanárainkra emlékezvén, szorongva, bizonytalankodva használjuk beszédünkben a határozói igeneveket, ha választékos kifejezésre törekszünk. A messzi múltból földereng Kamii bácsi mosolygó arca, tudatunkból előbújik a nyelvi germanizmus hajdan sokat emlegetett veszélye, és inkább érzéseinkre, mint értelmünkre hallgatva felidézzük, vagy inkább mi magunk megfogalmazzuk a „szabályt”: a határozói igenév használata helytelen, tehát kerülni kelL Az óvatosság nem is árt! Hiszen a valóban helyten használat ijesztő példáit úton- útfélen hallanunk kell. Például: A rendelet ki lett hirdetve, a tagság előtt is ismertetve van. — A maga jegye már le van j á r- va. — A levél már el volt küldve. — Az osztályvezető elvtárs most el van utazva. — Meg lettünk hívva. — Be leszel mondva. — A beköpések gyűjtve vannak. — Ez a nézet nagyon el lett harpódzv a. (A határozói igenév igéből képzett határozószó. Képzője: — va, — ve. Régebben a — vén, — vén alakot is használták.) Lássuk az eddig előforduló határozói igeneveket! Először az első bekezdés példáit vegyük szemügyre: emlékezvén, szorong-va, bizcmytalaii- kod-va, hallgat-va. Az utóbbi három határozói igenévvel módhatározói viszonyt fejeztünk ki. (Hogyan használjuk? Szorongva, bizonytalankodva.) Az „emlékezvén” határozói igenévvel pedig a szorongás (bizonytalankodás) okát határoztuk meg. Használatuk tehát helyes, mert a határozói igenévnek éppen az a rendeltetése, hogy idő-, ok-, mód- és állapothatározót jejezzen ki. ' A második bekezdés határozói igenevei: hirdet-ve, is- mertet-ve, jár-va, küld-ve, utaz-va, hív-va, mond-va, gyűjt-ve, harapódz-va. Ezek a helytelenül használt igenevek _ példáinkban a létezést jelentő van (volt, lesz) igéhez kapcsolódtak, de velük nem állapotot jelöltünk. Márpedig a határozói igenévnek, és a van, volt, lesz igének a kapcsolata csak akkor helyes, ha azt akarjuk kifejezni, hogy az alany milyen állapotban van. Így helyes: A kilincs le van törve. A hajó ki volt kötve. A második bekezdés példáiban a határozói igenév használata azért helytelen, mert ott nem állapotot, hanem idő jelölésére használták azokat. Nem szabad tehát határozói igenévvel kifejezni azt, hogy az alany valamit cselekedett A kifogásolt mondatok (határozói igenév nélkül!) így hangzanak helyesen: A rendeletet kihirdették ... ismertették. — A jegye már lejárt. — Az osztályvezető elutazott. — Meghívtak. — stb. Befejezésül lássunk néhány irodalmi példát a határozói igenevek helyes használatára. Zöldre van a rácsos kapu festve. (Népdalsor). — Seregek bomlását szemlélte csodával ... Es nézni tovább még volna talán kedve: Hanem abbahagyta, csúful megijedve. — Duna-partban egy nagy zászló volt felüt- v e (Arany János) — Hogy járjanak a gyerekek iskolába?... Egy családban jó ha egy pár gyerekcipő van, s felváltva hordják... S az a sok meghűlés, nátha, torok- gyulladás. (Móra Ferenc). A határozói igenév használata tehát nem magyartalan. De ne idő jelölésére használjuk, hanem főleg mód- és állapothatározói viszony kifejezésére! Tóth Imre Aki ideges — megőszül A legmeghatóbb regények és riportok főhősei a nagy megpróbáltatások hatására gyakran egy éjszaka alatt megőszülnek, az ilyen történeteknek azonban nincs nagy sikerük a bőrszakorvosok előtt A budapesti bőrklinikán egész dokumentációs gyűjteménnyel bizonyítják, hogy az „órák alatt megőszült” emberek legalábbis hetek, hónapok alatt vesztették el haj tincseik szőke vagy barna színét Persze előfordulhat, hogy erős lelki megrázkódtatás következtében, akár egyik óráról a másikra megszűnik a szervezet pigmenttermelése, három-négy hétig azonban még épségben kitart a haj régi festékanyaga, s utána is egy ideig csak a haj töve fehéredik el. Kétségtelen viszont, hogy a sok bosszúság, az idegek túlterhelése gyorsítja az őszülést, különösen hamar veszti el színét azoknak a haja, akik arc-idegzsábá- ban szenvednek. Az ideg- zsába szerencsére nem túi gyakori, annál több az ideges, az őszülésre hajlamos ember. Számukra legjobb orvosság a kikapcsolódás, a szórakozás, a zene. A leg- zsongítóbb melódiák sem tudják azonban végleg megakadályozni, hogy a maga természetes idejében ne de- resedjék az ember haja. A tudósok próbálkoztak már sokfajta gyógyszerrel, de még a legreménytkeltőbb B-vitaminofc sem bizonyultak hatásosnak. A haj természetes fehéredése ellen pillanatnyilag egyetlen eszközt ismernek, a festéket. Ezt bárki tetszése szerint kiválaszthatja, ajánlatos azonban ügyelni arra, hogy sötét bőrűek lehetőleg ne használjanak szőke hajfestéket. Szakszerűen megfogalmazva ugyanis, a bőr barna pigmentjeihez a haj barna festékanyaga tartozik. Ha a kettő nem azonos, messziről lerí, hogy a természetes hajszínt mesterséges festékkel pótolták. Sok minden felesleges manapság, bár valljuk be őszintén: a „felesleges” is relatív fogalom. Mert — ugye — a felekezetnél- külinek felesleges a plébánia, a kopasz embernek, a fésű, kánikulában a ruhatáros és így tovább. De akadnak felesleges dolgok közéletünkben is. Például, hogy mást ne is említsük hamarjában: az alkoholizmus elleni küzdelem. Egyáltalán felesleges beszélni róla, mert van küzdelem, részeg ember is, szesz pedig dögivei — csak éppen eredmény nincs. Az aktivisták megkapják a feladatot az alkoholizmus elleni küzdelemre, a vendéglátóipari dolgozók pedig tervet kapnak a fogyasztás növelésére. Így aztán érthető, ha az egyik pincér így dobta ki már erősen illumi- nált állapotban levő vendégét: — Apukám, igya meg azt a korsó sörét, aztán tünés innen! Mire a vendég: — Drága főúr! Nem mindegy, hogy itt iszom tovább, vagy elmegyek egy másik csehóba? Ott is adnak ezért a magyar pezóért konyakot, hukk! De még mennyire, hogy adnak! Felesleges még a hivatalokban a rádió és a lemezjátszó készülék. Mert a hivatalos idő alatt tárgyalni kell a felekkel és levelet diktálunk a gépírónak és utasításokat adunk az enyhén bronzos hajú Editkének. Így azután nincs idő meghallgatni a délelőtti hanglemez parádét, a déli, nyugdíjasoknak sugárzott köny- nyűzenei műsort, a délutáni tánczenei coctailt, viszont a költségvetésben mindig van pénz, és azt valahogyan csak el kell költeni. Szerény számításom szerint az országban legalább 25 000 rádió és lemezjátszó porosodik a hivatalokban — irodák díszeként. Ez testvérek között is több millió forint, mert vacak rádiót senki sem vásároltat az irodájába. Ha viszont ezeket a készülékeket odaadnák a KISZ-nek, a kluboknak, a kultúrotthonoknak, napköziknek és nyugdíjasok otthonának, uramisten még haszon is származhatna belőle. Ugyanilyen feleslegesek a hivatali rekamiék, mert ugyan melyik ember vállalja magára, hogy munkaidő alatt szundít egyet... Felesleges a járdák le- söprése is minden reggel. A pórt és a szemetet gondosan lesöprik az úttestre és a járművek vissza- söprik a járdára. Másnap az egész kezdődik előröl. Persze az más lenne, ha a járdát, nem „le”, hanem „fel” — söpörnék. Felesleges még a vasúti jegypénztárnál kiírni, hogy „Menetdíj megolvasva kézben tartandó”, mert honnan tudhatom én azt előre, hogy Csajágaröcsögére mennyiért utazhatok személyvonat másodikon? Igaz, hogy megnézhetem a menetdíj táblázatot, de honnan tudjam, hogy a pénztáros hány filléres biztosítási bélyegei ragaszt a jegyem hátuljára? Aztán a salgótarjáni pályaudvaron éppen a jegypénztár kijárati részéhez függesztették ki a menetdíj táblázatot, így, mégha- nagyon kívánnám sem Történetek, históriák a régi Nógrádból Sa Igái Miklós kalandos élete A XIV. század végén és a XV. század elején az európai fejedelmi udvarokat szinte elárasztotta a reneszánsz szelleme. A könnyed, sőt könyel- mű élet, az addig legalább látszólag visszautasított „pogány” szellem a régi klasszikusok olvasása révén, megtette a maga hatását. Nők és férfialt az antik istenek és istennők szerelmi kalandjait követendő példának tartják. Sokan közülük, mint Borbála királyné, Zsigmond királyunk második felesége, már a túlvilági életben sem hisz. Neki, férjének és egész udvari környezetének az a legfőbb jellemvonásuk, hogy az élet adta minden lehetőségek közepette szinte habzsolják a testi gyönyöröket. A kor emlékirat-írói, Win- deoke és Aeneas Sylvius, a későbbi pápa, leplezetlen meztelenségükben mutatják be kortársaikat, és azt a rettenetes vajúdást, ami a régi és az új korszellem között volt, ami egyrészt Húsz János máglyára küldését, másrészt az élet szebbétételét, a kibontakozó és terjedő művészi alkotásokat jelentette. — Ilyen eszmék forgatagában élt a budai királyi udvar, amely egyúttal a német—római császári is volt és így a magyar urak számára nemcsak ablak, amelyen át kitekinthettek a külföldre, hanem színpad ás, ahol megcsodálták, vagy lehurrogták őket Nyilván politikai okai is voltak annak, hogy Garai János, a Zsigmondot támogatók egyik leghatalmasabbika, a szép Mazoviai Hedvig lengyel hercegnőt vette feleségül. Házasságukból egy Katalin nevű leányuk ' született, akit eljegyeztek Pelsőci Bebek Miklóssal, a tárnokmester fiával. Zsigmond akkoriban éppen Rómában járt, ahol császárrá koronázták. Távolléte azonban semmit sem változtatott a budai királyi udvar légkörén, ahol az „ekebontó Borbála” királyné jelenléte cseppet sem fékezte a kicsapongásokat. Egy szép napon meghalt Garai János, Hedvig nagyasszony férje, és egy másik szép napon igen furcsán kezdett viselkedni vőlegényével, Katalin kisasszony. — Egy haláleset és egy eihidegülő menyasszony nem valami nagy újság Akkor tudnám megnézni a viteldíjat. Mégis talán a legjobb lenne ezt az elavult és teljesen felesleges, senki által nem akceptált táblát kivonni a forgalomból! Felesleges még bosszankodni azon, hogy... — A posta időnként lezárja a bejárati üvegajtót és mehet körben az ember, feleslegesen ... — A főtéri építkezésen a járókelők fejére ejtik a deszkát és lentről ráordítanak a sajgófejűre: Hé, dobja már vissza azt a lécet!... — A Karancs cimbalmosa erősen ittasan jön be szünnapon és ingyen szórakozást biztosít a vacsorázó vendégeknek __ — A Csemegében éppen a csúcsidő alatt takarítják a pultot a legnagyobb lelki nyugalommal... — A Salgóban záróra előtt negyedórával „asztalt" bontanak és fizettetnek a vendéggel... Végül teljesen felesleges minderről szólni, mert a legújabb nemzetközi orvos-egészségügyi statisztika szerint vészes járványként jelentkeznek a „süket fülek” és az esős időjárás magával hozza a kiváló falrahányt borsó" termést. J 8- b. Nógrád megye történetét nem ismerjük eléggé. Amit erről eddig írtak, a felszabadulás után, részlettanulmányok kivételével, ki kell egészíteni az újabb kutatások eredményeivel. Sok régi közlést újra kell fogalmaznunk, sok nem ismert tényt közölnünk kell. Jó, ha a középkortól napjainkig terjedő nógrádi megyetörténeti kutatások állásáról a nagyközönség is értesül. Ezért írom ezt a néhány összefüggésre és tényre rávilágító cikksorozatot. sem volt az, de azzá lett, mert Bebek Miklós kutatni kezdte az ügyek állását. Sokat suttogtak akkoriban a királyi udvarban a szép asz- szonyok és lovagjaik kalandjairól, és így nem volt nehéz kinyomozni, hogy Hedvig asz- szony már férje életében megcsalta az urát, és hogy a Katiz nembeli Szécsényi Miklós, akit salgói uradalma után Salgai Miklósnak is neveztek, rakta a szarvakat a nagy úr homlokára. — Ez eddig még mindennapi eset, de az, hogy Garai János halálát Hedvig idézte fel arról csak most lebbent fel a fátyol. Hedvig, hogy a megcsalt férfi haragját kikerülje, megmérgezte az urát — Kiderült azonban az, hogy nagy lélekmérgező is. Lányát, Katalint rábeszélte: legyen egy ott vendégeskedő osztrák főúr szeretőié. Bebek Miklós, a megcsalt vőlegény, nagy felháborodásában a Pozsonyban tartott 1435. évi országgyűlés elé vitte az ügyet, amin a Rómából visz- szatért Zsigmond király is jelen volt. — A király vizsgálatot rendelt el, és annak során igazolódtak a vádak. Hermá- nyi László, Hedvig asszony védője, semmi lényegest sem tudott felhozni a tárgyalásra megidézett, de meg nem jelent úrnője védelmében. Ezért az egybegyűlt rendek vétkesnek találták Hedviget házassság- törés, férj gyilkosság és kerítés bűnében. Az ítéletet Zsigmond király mondta ki. Salgai Szécsényi Miklóst, Hedvig asszony szeretőjét, örök időkre száműzte az országból, Hedviget pedig összes birtokai elvesztésére és arra ítélte, hogy adják át néhai férje unokaöccsének, Garai László macsói bánnak, aki őt kastélyai egyikében élete fogytáig tartsa fogságban. Salgótarján egykori földesurának száműzetése azonban csak részben függött össze a szép Mazóviai Hedviggel folytatott kalandjával. Windecke, ez a sokat és sok mindenről fecsegő szemfüles német emlékirat-író az 1423—1424 évekkel kapcsolatban elmondja, hogy Zsigmond király a budai Zsidó utcában levő új kápolna javadalmas kanonoki állásának fenntartására Salgai Miklós jószágainak a jövedelmét fordította. Ebből az következik, hogy Salgai birtokait a király ezt megelőzően elkoboz- tatta. Véleményem szerint ez az ügy összefügghet Borbála királynő házasságtörései miatti 1417. évi Nagyváradra való száműzetésével. Nyilvánvaló, hogy a király és az. ország - nagyok ekkor nemcsak Borbálát büntették meg, de a környezetét is. — Azt pedig, hogy Salgai Miklós 1437-ben mégis szépszámú birtokról végrendelkezik, összefügghet Zsigmond és Borbála 1423. évi kibékülésével. amit az akkor megbüntetettek birtokainak visszaadása is követhetett. Erre Aeneas Sylvius megjegyzéséből: „Az egyik házasságtörő megbocsátott a másiknak” és egy másik emlékiratíró, Linkgraf előadásából következtethetünk, aki szerint a megbocsátás kölcsönös cinizmust vont maga után. és nem sokat törődtek többé egymás félrelépéseivel, de avval sem, hogy a világ élénk figyelemmel kíséri őket. Ez a kölcsönös megegyezés eredményezhette a Borbála miatt megbüntetettek megkegyelmezését. Azt, hogy milyen élénk figyelemmel kísérték az egyko- ruak a kegyvesztett Salgai Miklós minden ügyét — főleg pedig birtokügyeit — és siettek azokról a neki végeredményben sohasem megbocsátó királyt is értesíteni, igen jellemző a következő eset. 1433- ból ugyanis van egy oklevelünk. amely szerint Zsigmond király megparancsolta Szécsényi László nógrádi főispánnak — Salgai Miklós unokatestvérének — ha Hegyesd várát Roz- gonyi Simon veszprémi püspöktől, akinél zálogban volt, kiváltaná, azt semmiesetre sem merészelje eladni rokonának, Salgai Miklósnak. Ebből az tűnik ki, hogy Salgai Miklósnak volt pénze és képesnek tartották birtokvásárlásra. És az is, hogy a király előtt, a Borbála ügy miatt még mindig kegyvesztett volt — de nem a királyi udvar asszonyai előtt —, amit a Hedvig-féle ügy igazol. Amikor 1435-ben száműzte a király, távozása után az is kiderült, hogy honnan volt pénze. Nógrád- és Hont megyék Garai Miklós nádor elnöklete alatt tartott közgyűlésén ugyanis a két vármegye alispánjai és szolgabírái hamis pénzveréssel vádolták Salgai Miklóst. Ezért azután bírói úton elvesztette a szécsényi, almásl és sztracini birtokainak a felét, és az egész farkasfalvi birtokát Ez az ítélet meglehetősen hidegen hagyta Salgai Miklóst, aki az akkori világ egyik leg- mondénebb nagyvárosában, Velencében töltötte száműzetésének napjait. 1437 januárjában ugyanis végrendeletet készített a velencei hatóságok előtt, amelyben összes birtokait unokatestvéré Szécsényi László nógrádi főispánra hagyta. — Nyilván úgy gondolta, veszekedjék ő a saját alispánjaival és szolgabíráival a családi birtokok ügyében. Szécsényi László bele is ült a birtokba. Hihető, hogy ebben nagy segítségére volt az, hogy I. Ulászlóval szemben Zsigmond leányának, az özvegy Erzsébet királynénak a pártjára állt, aki azután az ő közreműködésével Nógrádba is behívta a cseh huszitákat — Igaz, hogy Salgót 1450-ben a behívott husziták foglalták el, és Szécsényi László 1459-ben már meghalt, de amikor Mátyás király 1460-ban Salgót visszafoglalta, akkor Szécsényi László leánya Anna, illetve fia. Lévai Cseh Péter, és apósa, első férjének apja, Guthi Országh Mihály birtokában volt ismét a vár, és az uradalmak. Salgai Miklós korának embere. Végeredményben ugyanazt csinálta, amit őse Folkus lovag csinált, csak más eszközökkel. Cselekedetei terhét elsősorban birtokainak dolgozó népe nyögte, akik nyilván görnyedtek a fényes úri és udvari életet folytató földesuruk anyagi követeléseinek súlya alatt. Dr. Belitzky János
