Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-02 / 155. szám

4 NŐGRAC 1966. július 9 «szombat Cikkünk nyomán... HANT éves korig jAr a családi pótlék Az illetékes válaszol Sajtódömping a főtéren cí­mű, június tizedikén megje­lent sajtóterjesztési észrevé­telünkkel kapcsolatban a Bu- dapest-Vidéki Postaigazgató­ság az alábbi tájékoztatást küldte: „Salgótarján hírlapárusítási hálózatának fejlesztése a rendelkezésre bocsátott pavi­lonok számától függ elsősor­ban. Ezideig két modem pa­vilont biztosítottak a város részére, amit az illetékes he­lyi szervek tudtával, egyet­értésével és engedélyével a legforgalmasabb közterületen helyeztünk el. A város tel­jes átépítésével kialakuló igé­nyeknek megfelelően készí­tettük el az áruslétesítmé­nyek fejlesztési tervét. Ebben szerepel a cikkben felsorolt helyek pavilonnal való el­Nem kaptam menetjegyet A homokterenyei vasútál­lomás pénztárában nem köny- nyű menetjegyet váltani. S hogy ez mennyire így van, arról sajnos június 27-én reg­gel magam is meggyőződtem. Salgótarjánig kértem egy re- turt, s mivel nem volt apró­pénzem 11.20 forint, így húsz forintossal akartam fizetni. Hangsúlyozom: csak akartam, mert a pénztáros nem volt hajlandó kérésemnek eleget tenni. Voltak azonban „sze­rencsés” utasok, mintegy he­ten, akik utánam kaptak je­gyet. Miután aprópénzzel fi­zettek, reménykedtem s új- re a pénztárablakhoz álltam, de még mindig ugyanazzal a húszassal kezemben, ismét re­ménytelenül. Kisebb bosszú­ságok fölött még csak elnéz az ember. Például azt, hogy az említett jegypénztáros fil­léreket, forintokat nem ad vissza, mert ilyen is van. De, sok kicsi sokra megy, és míg az ember a pénztár előtt megmagyarázza, hogy miért nincs aprópénze, azt veszi észre, hogy a vonat tovább megy. Jó lenne, ha a jövő­ben Homokterenyén is kellő „aprópénzzel”, készséggel áll­nának az utasok rendelkezé­sére. Juhász József látása is. Így például: a me­gyei tanácsnál előrelátható­lag még ebben az évben le­hetőség nyílik egy pavilon felállítására, majd ezt köve­tően abban az ütemben állí­tunk fel áruspavilont, aho­gyan ilyen létesítményeket az igazgatóság kap. A mozgóárus beállítását évek óta szorgalmazza a hi­vatal, sajnos eddig eredmény­telenül. Ennek oka elsősor­ban az, hogy erre a mun­kára jelentkező nem akad. A város területén egyébként igen jelentős árusítást foly­tatnak a postai és hírlap­kézbesítők, valamint az üze­mek, vállalatok és intézmé­nyek (iskolák) árushálózatai is. A cikkben foglalt észrevé­telekkel kapcsolatban még Mint ismeretes, a salgótar­jáni bányász férfikórus hat­van főt számláló együtte­se ez év május elsejére új egyenruhát kapott. Talán mondanunk sem kell, hogy tizenkét évi eredményes munkával meg is érdemel­tük, s a vezetőséggel együtt nagyon őszinte öröm töltött ei bennünket. örömünk azonban a ruhák átvételénél csakhamar alábhagyott. Más színű, a zakó, más a nadrág, a színámyalati különbségek jól láthatók. Rövid a za­kó derékban, aztán rövid, vagy hosszú az újjá, az egyik nadrág rövid, míg a másik hosszú. Kollektív pa­naszainkra a szabáshibá­kat kijavították. De „nem minden arany, ami fény­lik” mondással kell kifeje­zésre juttatnunk az anyag minőségét, a színek pászítá­sát. Mi ugyanis úgy gon­doltuk, hogy egy jobb, ru­galmasabb fésűsnek neve­zett kamgárn anyagú ru­hát kapunk, amely ellenáll a gyűrődésnek, valamint a annyit, hogy fokozott figye­lemmel kísérem a város árus­hálózatának — kívánságok messzemenő figyelembe véte­lével —, történő fejlesztését. Dr. Jáder Béla üzemviteli igazgató h.” A szerk. megj.: Helyesnek tartanánk, ha a Postaigazga­tóság nem várná meg az új pavilon megérkezését —, melynek szállítási határide­je 1966. december 31. —, ha­nem addig is a főtéren — az állomás mellett — levő hírlap-paviiont még most, jú­liusban áthelyezné a megyei tanács elé. De áthidaló meg­oldásként azt is el tudnánk képzelni, ha a Posta tulaj­donát képező hírlap-állvá­nyokból kapna Salgótarján. napsütés sem hagy nyomo­kat azon egy-két szereplés után. Sajnos nevetségesen gyűröttek vagyunk, amikor emelvényre kell lépnünk. A leggondosabb vasalásnak percek elteltével már nyo­ma sincs, s úgy érezzük: ezért joggal lehetünk bosz- szúsak. Nincs ugyan tudo­másunk arról, hogy egy-egy öltönynek mi volt az előál­lítási költsége, de a Sal­gótarjáni Szabó Ktsz ár­bevételi tervét, önköltségét bizonyára megjavította. Az anyag minőségéért, a szín­hibákért nincs szándékunk­ban bárkit is elmarasztalni. Azt viszont érezzük, hogy gazdaságpolitikánkban az új1 gazdasági mechanizmusnak már a kezdetén is ki kell zárni minden látszatra va­ló törekvést, szépítést, és lakkozást az élet valameny- nyi területén. És ezt nem árt mindnyájunknak a kez­det kezdetén megszívlelni. Szerkesztői üzenet L. A. (Szécsény): Ha sze­mélyi igazolványát elvesz­tette, ezt azonnal köteles be­jelenteni a rendőrségnek. A rendőrség az elveszett iga­zolvány helyett — az új sze­mélyi igazolvány kiadásáig — legfeljebb három hónapra szóló ideiglenes igazolványt állít ki. M. E. (Ludány halászi): A mezőgazdasági dolgozók szak­munkásképző tanfolyamai in­gyenesek. A hallgatóknak csak az írószerek és a tan­könyvek árát, továbbá a vizs­gáztatás díját, és a bélyegil­letékeket kell megfizetniök. • K. J. (Balassagyarmat): Ja­vasoljuk, hogy bérpanaszával forduljon munkahelyének szakszervezeti bizottságához —, ahol a tények és a kö­rülmények ismeretében —, segítségére lesznek. • B. A-né (Salgótarján): Pa­naszát továbbítottuk az il­letékes területi bizottsághoz, a válasz megérkezése után arra, levélben vagy szemé­lyesen visszatérünk. Meddig tart meg téli álmod!? Községünkben igen népszerűek a tévé és mozi előadások. Csak az a baj, hogy a tévét, vagyis műsorának megtekintését mindig vita előzte meg a fiatalok és a kultúrház vezetősége között. Ezt a problémát azonban egy hirtelen fordulat elnémította. Ugyanis szilveszter után a készülék fel­mondta a szolgálatot. A fiatalok többször kérték, sürgették az il­letékeseket, hogy javíttasák meg, hívják ki Salgótarjánból a sze­relőket, Állítólag ez meg is történt, úgy február táján. A készülék viszont még mindig néma, pedig már júliust mutat a naptár. Most nem tudjuk, hogy kihez fordul­junk, hiszen egy fél éve már, hogy nem sugároz műsort. Azt hiszem jogosan vetődik fel a kérdés a fiatalok körében: miért e büntetés, hol van a hiba. Hogy hol? Természetesen a készülék­ben! Őszintén reméljük, hogy meg­hallgatásra talál csekély kéré­sünk, s a nógrádszakáli fiatal­ságnak hamarosan lehetősége nyílik az esti műsorok rendsze­res megtekintésére. Demus István sok-sok fiatal nevében K. Gy. vizslási olvasónk le­velében kért felvilágosítást, hogy a tizenhatodik életév betöltése után milyen eset­ben, hány éves korig, és mi­lyen esetekben nem jár a gyermek után családi pótlék. Az érvényes rendelkezések szerint, ha a gyermek iskolai tanulmányokat folytat, legfel­jebb a 19. életévének betol té­M. J. salgótarjáni olvasónk írja, hogy felmondási idő alatt megbetegedett. Kérdezi, — jogosult-e a táppénzre? A felmondási idő munkavi­szonynak számít. Erre az idő­re a betegségi biztosítási szolgáltatások — táppénz, kór­házi kezelés — megilletik. Vi­szont ugyanarra az időre két­szeres juttatás nem jár. Amennyiben felmondási illet­ményét felvette, táppénzt azokra a napokra nem kap­hat. A felmondási idő letel­tével továbbra is jogosult azonban a biztosítási szolgál­tatásokra. A táppénzre és egyéb biztosításra ugyanígy jogosult az is, aki a munka- viszony megszűnése, és az azt „A bérlő elköltözött a la­kásból. Visszamaradt azonban az albérlő, aki ellen kiürítési pert indítottam. Ha lakáshasz­nálati díjat fogadok el tőle, nem ismerem-e azonnal el, bentlakásának jogosságát?” — kérdezi Z. A. olvasónk. A lakásügyi jogszabályok lehetővé teszik, hogy a szemé­lyi tulajdonban lévő házban a megüresedett lakásra a ház- tulajdonos maga, vagy egye- neságbeli rokona részére igényt tartson. E rendelkezés érvényesülését a jogcím nél­kül visszamaradt albérlő nem korlátozhatja. Az albérlet já­rulékos függvénye a bérletnek. séig jár a családi pótlék. Ipa­ri, kereskedelmi tanulók (el­ső és másodévesek) esetén a gyermek 18. életévének betöl­téséig. Nem jár családi pót­lék a gyermek után, ha tel­jes ellátásáról az állam gon­doskodik, ha ipari tanuló ott­honban helyezték el, vagy árvaellátásban részesül, ez utóbbi esetben kivéve, ha egyedülálló dolgozó nő tartja el a gyermekét. követő első vagy második na­pon betegszik meg. Más a helyzet, ha a munkaviszony megszűnését követő harmadik, és 15. nap között történik a megbetegedés. Ebben az eset­ben táppénz és egyéb bizto­sítási szolgáltatás a munka- viszony megszűnését közvet­lenül megelőző hathónapi fo­lyamatos munkaviszony ese­tén jár. Ha azonban hathó­napi megszakítás nélküli munkaviszonyt igazolni nem tud, de három hónapot igen, akkor a biztosítási szolgálta­tás — kórházi kezelés — leg­feljebb 13 héten át megilleti. Táppénz ebben az esetben nem jár. Ugyanígy jogosult a családtag is biztosítási szol­gáltatásra. A bérlettel együtt megszűnik az albérleti jogviszony is, ki­véve, ha a bérbeadó hozzájá­rul az albérlő visszamaradá­sához. Leveléből megállapítottuk: ön ehhez nem járult hozzá, Ezért kérdésére azt válaszol­hatjuk, hogy mindaddig, amíg a volt albérlő nem költözik el, a lakás használata fejé­ben jogosan követelhet olyan összeget, amilyet a szabad bérmegállapítás alapján elér­hetett volna. Azzal tehát, ha elfogadja a lakáshasználati dí­jat, nem ismeri el a volt al­bérlő lakásban tartózkodásá­nak jogosságát. Tóth Gyula a kórus nevében Üj jelzőtáblák autósoknak Vasaljuk, de hiába... FELMONDÁSI idő alatt történt megbetegedés ESETÉN IS JAR A TÁPPÉNZ A LAKÁSBAN VISSZAMARADT SZEMÉLT KÖTELES-E LAKÁSHASZNÁLATI DÍJAT FIZETNI? Kladt-Kondratyev ( Találkozás Leninnel Miután felgyógyult és más­ban beszámolt a kormány­nak, A. Koszuhin már ké­szült visszautazni Irkutszk- ba, ahol a régi beosztása vár­ta. 1920. június 2-án azon­ban értesítést kapott a kazá- nyi pártbizottságtól: keresse fel Moszkvában a belügyi népbiztosságot, bemutatják Leninnek. Moszkva derűs napfénnyel, s nagyvárosi zajjal fogadta. Sokáig kószált az utcákon. Miközben új, szürke köpe­nyében sétálgatott a Vörös téren, gondolatai akaratla­nul is a Kremlben jártak, Leninnél. S a találkozás nem sokáig váratott magára. Vlagyimir Iljics részletesen kikérdezte, miként történt az arany szállítása és nagyon elégedetten nyilatkozott arról, hogy az arany újra azokba a raktárakba került, ahon­m nan a fehérgárdisták elra­bolták. — Most mi ezt az aranyat gépek vásárlására, villany­erőművek építésére, egész­ségügyünk megjavítására és népoktatásra használjuk fel — mondta Lenin. Lenin részletesen akarta is­merni a felmerült nehézsége­ket, megpróbáltatásokat, a védőőrség hangulatát. Miután Koszuhin elmesélte a szerelvényen folytatott be­szélgetéseit, a vörösgárdisták gondolatait az aranyról, Vla­gyimir Iljics így válaszolt: — Igazuk, ezerszer is iga­zuk van a katonáknak, Ko­szuhin elvtárs. Az arany a szovjet hatalomnak egészen mást jelent, mint a kapita­listáknak. A kapitalista urak millió és millió embert öltek meg az aranyért, s véres há­borúk nyereségéből növelték nagyra vagyonukat. Aztán közelebb hajolva Ko- szuhinhoz, megkérdezte: — Valóban azt mondták a katonái: a győzelem után aranyból fogjuk építeni a házakat? Igaz? Lenin magávalragadóan el­mosolyodott, majd így foly­tatta: — Kénytelenek leszünk az­zal számolni, hogy országunk körül hömpölyög majd a ka­pitalizmus tengere. Az arany a kapitalista országokkal va­ló kereskedelemhez kell. Aranykészleteinket gondosan meg kell tartanunk, drágán kell eladnunk és olcsón kell vásárolnunk... Beszélgetés közben Lenin felesége, Krupszkaja lépett a szobába. Kezet fogott Koszu- hinnal és látva a kabátujj á- ból kifehérlő kötést, megkér­dezte: — Mi történt? Megsebesült? — Nem. Ez a szibériai fa­gyok következménye. Mikor át kellett vinnünk a vago­nokat a hidakon, a katonák fagyási sebeket kaptak és so­kan megfáztak. Nekem még furunkulusokat is sikerült „beszereznem.” Lenin utasítást adott a ka­tonák, az őrség kitüntetésére, s arra, hogy Koszuhint azon­nal helyezzék el a legjobb moszkvai klinikán. — De Vlagyimir Iljics, ez lehetetlen — felelt Koszuhin, — nekem dolgom van, vár­nak az elvtársak Szibériában. Köszönöm a gondoskodást, később feltétlenül kikezelte­tem magam... — Ilyen emberek — mond­ta Lenin miután elbúcsúztak — mindent megtesznek, min­den utasítást végrehajtanak, csak magukról nem tudnak gondoskodni. • S mi történt az aranykész­lettel? Kazányból nemsoká­ra átszállították Moszkvába, a2Í 1921. október 12-én meg­alapított Állami Bankba. A nép aranyát a népgaz­daság helyreállítására fordí­tották. Gabonát vásároltak érte az 1921—22. évi éhínség idején, a volhovi és dnyepa- ri vízierőmű berendezéseiért fizettek vele. Egy részét — Lenin utasítására — a tudo­mány fejlesztésére használ­ták fel, így a Pavlov-intézet felszerelésére. Sok mindenre kellett az 1920-ban oly hősiesen vissza­szerzett aranykincs. A szilárd szovjet rubel megjelent a vi­lágpiacon. s hozzájárult a vi­lág első szocialista állama kereskedelmi kapcsolatainak megszilárdításához. (Vége) A Budapest—Martonvásár közötti új autópályára vezető és a pályába betorkolló uta­kon, valamint a Budapest— Tatabánya autóúton már el­helyezték az autópálya, illet­Autópálya Autóút ve autóút kezdetét, és végét jelző, hazánkban eddig még nem alkalmazott — kék ala­pú — új táblákat. íme az új táblák: Autóút vége Autópálya vége

Next

/
Oldalképek
Tartalom