Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
IHM. július 10 vasárnsn NÓGHÁt) Piacról élünk — de hogyan? Megszokott kifejezés: A piacról élünk! Én hozzátenném, hogy egyesek a „piacból élnek” és ez az eladó, és a vásárló kölcsönös viszonyát jobban tartalmazza. Végül az sem mindegy: hogyan élünk a piacról? Ennek megállapítására szombatcwi reggel jártunk a salgótarjáni piacon. Arubőség? A felhozatal ma kedvező képet mutat, viszonylag bőségesen van áru, elsősorban burgonya, paradicsom, paprika, zöldség, uborka — a legfontosabb konyhai „kellékek.” Káposzta. tök, hagyma karfiol már kisebb mennyiségben jelentkezik. Kora hajnalban megkezdődött a felhozatal. Űj Moszkvics hátuljából zöldség és krumpli került elő kosarakban. A MÉK öt üzletét hajnali ötkor látták el áruval, a kofáknak egész nap szállítanak, szinte a nap minden órájában látni, amint cipelik a teli kasokat az elárusitó helyekre. A termelőszövetkezeteknél is van árubőség, bár nem olyan, mint a MÉK-nél, és a Icofaknái. De ez csak látszat. Sajnos, a szövetkezeti elárusító helyeken nem tudnak kellőképpen „tálalni”. Hátul, a raktári részben, ládákban, eldugva van áru, csak éppen a háziasszony nem látja. A kofa sokkal ízlésesebben mutatja be áruját, a kevesebbet, és nem egyszer a gyengébb minőségűt is. Megtörölgeti, lemossa, kirakja és kínálja. Hiába 2,80 forint egy kiló burgonya a magyargéci tsz-nél (másutt 3—3,50 forint), ha egyszer a drótháló mögött csak sejteni az áru minőségét. És így van ez a többi szövetkezetnél is. Pedig hely van, csak a dróthálót kellene levenni, csak a ládákat kellene ízlésesebben elhelyezni, egy kicsit dédelgetni azt az árut, amit eladásra kínálunk. Sxabályoz-e a MÉK? Amikor nagy a felhozatal (mint szombaton is), nem igen tűnik szembe az árkülönbség a MÉK, a szövetkezetek s a kofák között. A MÉK 1-es számú üzletében (ez a legnagyobb a piac öt elárusítóhelye közül) három eladó megállás nélkül dolgozik. Az áru nagyon szép (legszebb az egész piacon), és olcsó is. Paradicsom 11, uborka 4,50, burgonya 3,20, olcsóbb az átlagárnál. Káposzta, kelkáposzta, paprika 30—40 százalékkal olcsóbb itt, mint akár a szemközti kofáknál. Lőwy Lajos vezető szerint az árak stagnálnak most „az időjárás miatt”, csak a paradicsom megy lefelé. Kapnak árut Szolnokból, Hevesből, a csongrádi Szatymazról. Friss első osztályú — kapkodják a háziasszonyok. A MÉK egyre jobban betölti szabályozó szerepét. Nézzünk néhány „vidéki” árat: újburgonya Makón 2,80, Veszprémben 6,50, zöldbab Szegeden 3,50 és Zalaegerszegen 8 forint, tojás Kecskeméten 1,40 Budapesten 1,80 forint Salgótarján mindenben a középarányos szerepét tölti be. Több árut! Azt mondtuk, hogy a felhozatal megfelelő volt szombaton, mégis a több áruért kardoskodunk. A MÉK és elsősorban a termelőszövetkezetek hozzanak még több és még jobb minőségű árut a piacra. Ha a törteli (Cegléd melletti) és a viszneki (Heves megyei) szövetkezetnek megéri, hogy több száz kilométerre szállítsanak, és a paprikát olcsóbban is adják, mint a helybeliek, akkor valahol a szervezéssel van nálunk a hiba. A termelőszövetkezetek csak akkor lesznek versenyképesek a kistermelőkkel, kofákkal, ha nagy mennyiségben hoznak árut piacra, és azt legalább olyan körülmények között mutatják meg a háziasszonyoknak, mint a kofák. Ehhez minden adottsággal rendelkeznek. A tsz-áru nem kerül raktárba, mint a MÉK zöldsége, paprikája, közvetlenül az elárusító helyre szállíthatnak, alig egy-(két órával. Sajnos, éppen a szövetkezeti standokon láttam szombaton a legkevesebb friss zöldséget. A kezdet biztató, de valami igaza volt annak a busz-sofőrnek, aki a nyolcvan filléres zöldpaprikára azt mondta: már húsz fillérért kellene adni! Talán csak a fogalmazással volt baj, nemcsak kellene, hanem lehetne is az áruk nagyobb felhozatalával... G. B. Gazdag volt a szamóca szüret Gazdag volt a szamócaszüret az idén. A MÉK salgótarjáni központjában a napokban készítették el a felvásárlás mérlegét. Ezek szerint a tervezett 70 vagon szamóca helyett több mint 130 vagon ízletes gyümölcsöt vásároltak fel a közös gazdaságoktól. A hagyományos szamócás községek: Drégely- palánk, Ipolyvece és Hont mögé egy sor új gazdaság is felsorakozott. Jelentős meny- nyiségű gyümölcsöt értékesített az őrhalmi, a patvarci és a szécsényi termelőszövetkezet is. Különösen eredményes volt a szamócatermesztés a drégelypalánki termelőszövetkezetben. Bevételük csak ebből az egyetlen gyümölcsből megközelítette a hatmillió forintot. A termelőszövetkezet ilyen összeget tervezett a szamóca, málna és a feketeribizli értékesítéséből együttesen. A megyében felvásárolt szamóca nagy része, több mint 80 vagon, exportra ment Többek között Nyugat- Németországba, Svájcba, Svédországba és Csehszlovákiába szállították a nógrádi szamócát. PP Tisztelettel, Manolisz GlezoszuakT* A minap küldemény indult útnak Salgótarjánból Görögországba. A küldeményben bőrkötésű album, a következő felirattal: „Tisztelettel Manolisz Gle- zosznak! Forró, testvéri üdvözletünket küldjük az akro- pollszi hőstett. 25. évfordulója alkalmából. A Manolisz Gle- zosz szocialista brigád tagjai. Magyarország, Salgótarjáni Acélárugyár.” A feladók az albumhoz mellékelték a brigádról készült tabló kicsinyített mását és egy levelet. „Bemutatkozásul elmondjuk — szól a levél —, hogy brigádunk 1963-ban alakult. Célunk, hogy közös akarattal oldjuk meg feladatainkat, és minél teljesebben érvényre juttassuk a szocialista eszméket. Brigádunk a szocialista munkaversenyben háromszor kapott pénzjutalmat, öt tagja a „Kiváló dolgozó” címet viseli. 1965-ben elnyertük a megtisztelő szocialista címet. Brigádunk megalakulásakor az ön nevét vette fel. Példaképünknek tekintjük béke- és szabadságszeretetéért, haladó eszméi mellett való harcos kiállásáért, rendíthetetlen elvhűségéért. Ismerjük küzdelmes, hősies életét, antifasiszta munkásságát, a görög függetlenségi mozgalomban végzett kimagasló tevékenységét. Fogadja tiszteletünk és nagyrabecsülésünk szimbólumaként az emlékalbumot, a fényképeket, amelyek brigádunk tagjait munkavégzés közben ábrázolják. Legyen ez az emlékalbum a görög és a magyar nép internacionalista törekvéseinek, valamint brigádunk szolidaritásának jelképe. Forró, testvéri üdvözletünket küldjük az Akropolisz hősének, brigádunk példaképének: A Manolisz Glez»sz szocialista brigád.” A Manolisz Glezosz brigád, az acélárugyári hideghengermű pácoló üzemében dolgozik. — Most éppen éjjelessek — kezdetben felnéztek. Bíztak benne. S lám, amikor érdeklődtem a lakásán gyengélkedő Bayer- től, mi van a falusiak pénzével. ingerülten kérdezte: „Látta az aláírásomat azon a listán? Én csak azt fogadom el, ahol szerepel a nevem! Egyébként sokkal kevesebb volt az a pénz, mint amennyit , rámfognak. De különben is, a termelőszövetkezet is tartozik nekem. Abból a pénzből kielégíthették volna a parasztokat!” Ugyan melyik szövetkezeti tagnak jutott volna az eszébe, hogy aláírt nyugtát kérjen a főagronómustól, amikor befizetett a tűzifára? Bayer azonban mindenre mindig gondolt. Levelei, feljegyzései megtalálhatók a különböző szervek irattárában. Elvégre egy számító ember nem hagyhatja magát fedezékek. dokumentumok nélkül! Benzinjegyek és kórház Ügyességét korábbi élete is bizonyítja. Ez az ember minden volt már. Faátvevő, segédmunkás, szállítómunkás, anyag- beszerző, adminisztrátor, s anyaggazdálkodási előadó, illetve főagronómus. Mivel Vácon is dolgozott a Börzsönyi Erdőgazdaságnál, felkerestük a gazdaság vezetőit, hogy megkérdezzük, milyennek ismerik Bayert. — Ne is kérdezzék az elvtársak, annvi bajunk volt vele. örülünk, hogy megszabadultunk tőle — mondta Fekete József főmérnök. — De a főkönyvelő részletesebben tájékoztathatja önöket. Soós László főkönyvelő jellemzése igen rövid: — Csak a feleségét és családját sajnáljuk. Szófcnyitja a magával hozott irattartót, amelyben a Bayer-féle ügyek jegyzőkönyvei, fegyelmi határozatai lapulnak. — Két éve az eltulajdonított hatszáz liter benzint érő jegyek ellenértékéért elmarasztalták. A „Zefir” kályhákkal elkövetett szabálytalanságból kimászott, de az anyagbeszerzőt bennhagyta. Amikor már nagyon égett a talpa alatt a talaj, befeküdt a kórházba — sorolja a főkönyvelő. — Hogyan viselkedett a munkahelyen, a munkatársaival, vezetőivel szemben? — Ügy fogadott, mikor idekerültem, mintha évek óta barátok lennénk. Amikor azonban megtudta, hogy fegyelmit indítottunk ellene, sőt bíróságra kerül, cinikus lett. Ilyenkor „elfogta” az idegbetegség ... Barátkozóan kezdte Bayer Kutasón is. Igyekezett mindenütt ott lenni, s minél több befolyásosnak vélt emberrel megismerkedni. Amint azonban nem az érdekeinek megfelelően történtek a dolgok, megváltozott a magatartása. Fölöttébb nem tetszett neki az sem. amikor felszólították, hogy állása betöltéséhez erkölcsi bizonyítvány szükséges. Az 5/1957 (XII. 28.) BM. számú rendelet kimondja, hogy valaki csak abban az esetben tölthet be vezető állást, ha erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezik. Bayer Ágoston beadott ugyan egy 1963- ban Vácon kiállított erkölcsi bizonyítványt, amit a járási szervek — helyesen — nem fogadtak el. Ám a főagronómus nem nyújtott be másik erkölcsi bizonyítványt. Többször felszólították szóban, írásban, éppen a saját érdekében. Ezt a felszólítást azonban a mai napig sem teljesítette. Nem csoda, mert saját elmondása szerint is öt évet internáló táborban töltött tiltott határátlépés kísérlete miatt. Időközben Bayer a megyei tanács mezőgazdasági osztályát is megkereste leveleivel. Panaszokat nyújtott be, mert nem tekintik kihelyezett szakembernek. Az 1966. január 31. és a február 18-i levelére a következő válaszokat kapta: Az 1966. február 16-i válasz lényege: A járási tanács végrehajtó bizottsága még nem tárgyalta meg kihelyezését. Berendezkedési segély csak a kihelyezés elfogadásával jár. A második levélre írt válasz: „Ismételten közlöm önnel, hogy erkölcsi bizonyítvány hiányában nem tekinthető kihelyezett szakembernek. A munkaviszonya a termelőszövetkezettel jött létre.” Bayer fáradhatatlan vott. Egész apparátusokat mozgatott meg „igazáért”. A tanácstitkártól kezdve a megyei tanácsig levelezett mindenkivel. Embereket kötött le napokig, vádaskodásával akadályozta a munkát, megmérgezte maga körül a légkört. Minden esetben világos, érthető válaszokat kapott. Vajon akkor miért írja, hogy döntések sorozatát hozták az okmányok bemutatása, vagy személyes meghallgatása nélkül? Újabb anyagi ügyek és kórház Bayer meg van győződve arról, hogy ő csali jót tett. Feltárta a szövetkezetben meglevő lazaságokat, leleplezte a vezetés emberi gyengéit. S amint azt leírja és szavakban is elmondja: ezután megromlott a viszonya a vezetőkkel... Ezért kellett volna távoznia Kutasóról? Persze előfordulhat, hogy valahol ideig-óráig még tartják magukat a régi hibák, azonban az általános tendencia egészen mást mutat. A termelőszövetkezetben háborítatlanul dolgozhatott volna, ha megbecsüli magát. Kellemetlen anyagi ügyei rendezését a szövetkezet vezetői is szerették volna segíteni. A főagronómus azonban kitért, s inkább bevonult a balassagyarmati kórházba. Onnan írt levelet Hegedűs Sándornak, barátjának, hogy szerezzen pénzt és rendezze az ügyeket Miért is ne lenne ez a könnyebbik megoldás? Amíg foglalkoztam ezzel az üggyel, szüntelen az Hí—Pet- rov-i nagy kombinátor járt az eszemben. Elvégre igen nagy a hasonlatossága Osztap Benderrel. Ez esetben azonban a nagy kombinátor kifelejtett valamit a számításból. És éppen ő maga adta a tippet — saját maga ellen. Ugyanis levelét így fejezi be: „Audiatur et altera pars!” alapon kell az ilyen problémákat megoldani, nem pedig egyoldalúan.” Tartottam magam a régi latin igazsághoz, s igyekeztem minden oldalról megvizsgálni a tízoldalas levélben vázolt ügyet. Ügy érzem, nem nehéz a végkövetkeztetést levonni... Pádár András mondja Budai László, műszaki osztályvezető —, de Varga Sanyi, a vezetőjük, itt lakik a munkásszállónkban, felhívom telefonon. Varga Sándor vegyésztechnikus a Munkásőrség parancsnokságára készül) „újonc" előkészítő tanfolyamon vesz részt), ezért megállapodunk, hogy a főkapu előtt találkozunk. Majdnem egy óránk van a beszélgetésre. Nekiindulnánk a városnak, de a szeszélyes nyár sűrű esőt zúdit a nyakunk közé. A gyári nagyiroda épületében keresünk menedéket. — Tulajdonképpen már ki- lencszázhatvamegy óta együtt dolgozunk — mondja Varga Sándor, miután megállapodtunk egy folyosó-zugban —, de a munkabrigád csak hat- vanháromban alakult meg. Két évig így működtünk. A szocialista brigádmozgalomba csak ezerkilencszázhatvanöt- ben kapcsolódtunk be. Bár őszintén szólva, ezt még akkor is korainak tartottam. — Miért? — Elsősorban az emberek gondolkodásában meglevő régi vonások miatt. Tudja, akkor az én elképzelésemben a szocialista embertípus úgy élt, hogy az mindenben szinte tökéletes. Ezzel az elképzeléssel összehasonlítottam a mi brigádunkat ... Hát persze... túlzás ... — És lemondott erről az elképzeléséről? — Nem, arról nem. Csak rájöttem, ha együtt harcolunk érte, a szocialista brigádmozgalomban, hamarabb, köny- nyebben célt érünk. — Nem bánták meg, hogy ezt az utat választották? — Hogy bántuk volna meg? Hiszen már az első év munkája alapján a hideghengerműi brigádversenyben az elsők lettünk, a gyár összes brigádja közt az ötödikek. Persze, azért ne higgye, hogy amit az imént a gondolkodásról mondtam, az ma már nem érvényes. Hiába tagadnánk, még most sem érzi minden brigádtag a sajátjának a gyárat, az üzemet. Aztán, egyik-másik tagunk világszemléletéből nem szorult ki még a vallásosság. Ezért szoktam én mondani, hogy a tavaly november 7-e, amikor a szocialista brigád címet nekünk ítélték, nem jelent a számunkra valamiféle éles választóvonalat. Addig is jól dolgozott a brigád, azóta is az elsők között van a termelésben, de a cél: szocialista módon dolgozni, tanulni és élni — még messze van. — S hogyan szeretnének közelebb jutni ehhez a célhoz? — Ezen mindig nagyon sokat törtem a fejem. Nézze, szerintem a legfontosabb a brigád közösségi élete. A tagság zöme vidéken lakik, és ráadásul negyven éven felüliek. Ezért például az állami oktatásban való részvételt nem lehet erőltetni. Amit elérhetünk, azt ebben a tekintetben is itt, együtt érhetjük el a leginkább. Reggeli, vagy ebédidőben, vagy amikor átállás van és néha félóráig is szünetel a gyártás. Ilyenkor szakmai és politikai előadásokat tartunk. Ez, ami rendszeres. Évente egyszer, munkaidő után félnapig együtt van az egész brigád. Ilyenkor értékeljük az évet. aztán szakmai előadásra, majd színházlátoeatás. esetleg más kulturális programra kerül sor. Igyekszünk évente közös kirándulásokat tenni. Tavaly például autóbusszal bejártuk a Mátra vidékét. Az idén is elmegyünk valamerre. Gyűjtjük a pénzt rá. — Miből fedezik a költségeket? — A brigádnak közös kasz- szája van. Ide kerülnek a munkaversenyben nyert pénzjutalmak, a közös újításokért járó díjak, a büntetés-pénzek ... — Miféle büntetés-pénzek? A brigádvezető elmosolyodik. — Ennek története van. Ugyanis, a brigádnak van egy önkormányzati bizottsága. Három tagból áll. Most már elárulhatom, tulajdonképpen azért javasoltam a megalakítását, hogy a kisebb vétségekért — a technológiai fegyelem megsértéséért, késésért, satöbbi —, ne mindig az én zsörtölődésemet hallják. Ítélkezzenek a brigádtagok saját maguk a vétkesek fölött. Ezt is teszik, s már talán négy esetben ki is rótták a büntetést. Na, nem kell megijedni, legfeljebb tíz forintról szól az ítélet. Ezt viszont haladéktalanul be kell fizetni a közös kasszába. No, ez az a bizonyos büntetés-pénz. Igen ám. de később azon spekuláltam: jó, jó, büntetni már tudunk, s azóta nekem még kevesebb a gondom a munkafegyelemmel. Hanem dicsérni Is tudni kell! Erre megszerveztük a versenyt „A brigád legjobb dolgozója” címért. Csináltattunk Manolisz Glezosz képmásával egy vándorzászlót, amelyet kilencszázhatvanötös munkájáért már oda is ítélt az önkormányzati bizottság Maróti Lászlónak, száz forint pénzjutalommal egyetemben. Az eső alábbhagyott, megindulunk a Sztahanov úton. — Miért Manolisz Glezosz nevét vette fel a brigád? A fiatalember szeme egyszerre megfényesedik. — Mert ez az ember igazán nagy hős. Aki mindig a hite szerint cselekedett, aki az elvei mellett akkor is kitartott. amikor a börtön, a halál fenyegette. — És a levél, amit neki írtak? — Azt akarjuk, hogy 6 is megismerjen bennünket... És ... járt 5 már többször Magyarországon, biztosan jön még. Szeretnénk vele személyesen Is találkozni, elbeszélgetni ... A sorompónál szerelvény húz el, a mozdony éleset füttyent Mintha azt mondaná: úgy legyen! Csizmadia Géza Ezer tag — 35 vagon méz Megyénk ezer tagot számláló negyvenkét méhész szakcsoportja, tizenháromezer méhcsaláddal rendelkezik. Harminchat szakcsoport, százhúsz gépkocsirakománnyal vándorolt tavasszal a déli akácosokba. Májusban a virágzó nógrádi akácerdőkben pedig negyvenezer méhcsaládot raktak le gyűjteni. A földművesszövetkezetek húsz vagon mézet vásároltak fel és idei tervüket teljesítették. További tizenöt vagon mézet várnak saját méhészeinktől a szerződések alapján. Ezzel a várható évi felvásárlás eléri a harmincöt vagont, amihez hasonló jnézsziirefcr«” eddig csak 1956-ban volt példa. Ebből a mennyiségből a hazai ellátáson kívül jut exportra is. Tavaly sok panasz volt a mézre: híg, magas a víztartalma. majdnem teljes egészében másod- és harmadosztályú mézet pergettek méhészeink. Az idén a minőségben is javulás mutatkozott. Zömével elsőosztályú mézet adtak át a felvásárlóknak a szakcsoportok. A felvásárlásnak gátlója volt az elmúlt években az edény hiány. Földművesszövetkezeteink ezúttal előre, még az őszön gondoskodtak megfeleld IwmiáVrnl.