Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

IHM. július 10 vasárnsn NÓGHÁt) Piacról élünk — de hogyan? Megszokott kifejezés: A pi­acról élünk! Én hozzátenném, hogy egyesek a „piacból él­nek” és ez az eladó, és a vá­sárló kölcsönös viszonyát job­ban tartalmazza. Végül az sem mindegy: hogyan élünk a piacról? Ennek megállapítá­sára szombatcwi reggel jár­tunk a salgótarjáni piacon. Arubőség? A felhozatal ma kedvező képet mutat, viszonylag bősé­gesen van áru, elsősorban bur­gonya, paradicsom, paprika, zöldség, uborka — a legfonto­sabb konyhai „kellékek.” Ká­poszta. tök, hagyma karfiol már kisebb mennyiségben je­lentkezik. Kora hajnalban megkezdődött a felhozatal. Űj Moszkvics hátuljából zöldség és krumpli került elő kosarak­ban. A MÉK öt üzletét hajnali ötkor látták el áruval, a ko­fáknak egész nap szállítanak, szinte a nap minden órájában látni, amint cipelik a teli ka­sokat az elárusitó helyekre. A termelőszövetkezeteknél is van árubőség, bár nem olyan, mint a MÉK-nél, és a Icofaknái. De ez csak látszat. Sajnos, a szövetkezeti eláru­sító helyeken nem tudnak kel­lőképpen „tálalni”. Hátul, a raktári részben, ládákban, el­dugva van áru, csak éppen a háziasszony nem látja. A ko­fa sokkal ízlésesebben mu­tatja be áruját, a kevesebbet, és nem egyszer a gyengébb minőségűt is. Megtörölgeti, lemossa, kirakja és kínálja. Hiába 2,80 forint egy kiló bur­gonya a magyargéci tsz-nél (másutt 3—3,50 forint), ha egyszer a drótháló mögött csak sejteni az áru minőségét. És így van ez a többi szö­vetkezetnél is. Pedig hely van, csak a dróthálót kellene le­venni, csak a ládákat kellene ízlésesebben elhelyezni, egy kicsit dédelgetni azt az árut, amit eladásra kínálunk. Sxabályoz-e a MÉK? Amikor nagy a felhozatal (mint szombaton is), nem igen tűnik szembe az árkülönbség a MÉK, a szövetkezetek s a kofák között. A MÉK 1-es számú üzleté­ben (ez a legnagyobb a piac öt elárusítóhelye közül) há­rom eladó megállás nélkül dolgozik. Az áru nagyon szép (legszebb az egész piacon), és olcsó is. Paradicsom 11, ubor­ka 4,50, burgonya 3,20, ol­csóbb az átlagárnál. Káposz­ta, kelkáposzta, paprika 30—40 százalékkal olcsóbb itt, mint akár a szemközti kofáknál. Lőwy Lajos vezető szerint az árak stagnálnak most „az időjárás miatt”, csak a para­dicsom megy lefelé. Kapnak árut Szolnokból, Hevesből, a csongrádi Szatymazról. Friss első osztályú — kapkodják a háziasszonyok. A MÉK egyre jobban betölti szabályozó sze­repét. Nézzünk néhány „vidéki” árat: újburgonya Makón 2,80, Veszprémben 6,50, zöldbab Szegeden 3,50 és Zalaegersze­gen 8 forint, tojás Kecskemé­ten 1,40 Budapesten 1,80 forint Salgótarján mindenben a kö­zéparányos szerepét tölti be. Több árut! Azt mondtuk, hogy a fel­hozatal megfelelő volt szom­baton, mégis a több áruért kardoskodunk. A MÉK és el­sősorban a termelőszövetkeze­tek hozzanak még több és még jobb minőségű árut a piacra. Ha a törteli (Cegléd melletti) és a viszneki (Heves megyei) szövetkezetnek megéri, hogy több száz kilométerre szállít­sanak, és a paprikát olcsób­ban is adják, mint a helybe­liek, akkor valahol a szerve­zéssel van nálunk a hiba. A termelőszövetkezetek csak akkor lesznek versenyképesek a kistermelőkkel, kofákkal, ha nagy mennyiségben hoznak árut piacra, és azt legalább olyan körülmények között mu­tatják meg a háziasszonyok­nak, mint a kofák. Ehhez minden adottsággal rendelkez­nek. A tsz-áru nem kerül rak­tárba, mint a MÉK zöldsége, paprikája, közvetlenül az el­árusító helyre szállíthatnak, alig egy-(két órával. Sajnos, éppen a szövetkezeti stando­kon láttam szombaton a leg­kevesebb friss zöldséget. A kezdet biztató, de valami igaza volt annak a busz-so­főrnek, aki a nyolcvan filléres zöldpaprikára azt mondta: már húsz fillérért kellene ad­ni! Talán csak a fogalmazással volt baj, nemcsak kellene, ha­nem lehetne is az áruk na­gyobb felhozatalával... G. B. Gazdag volt a szamóca szüret Gazdag volt a szamóca­szüret az idén. A MÉK sal­gótarjáni központjában a na­pokban készítették el a fel­vásárlás mérlegét. Ezek sze­rint a tervezett 70 vagon szamóca helyett több mint 130 vagon ízletes gyümölcsöt vásároltak fel a közös gazda­ságoktól. A hagyományos szamócás községek: Drégely- palánk, Ipolyvece és Hont mögé egy sor új gazdaság is felsorakozott. Jelentős meny- nyiségű gyümölcsöt értékesí­tett az őrhalmi, a patvarci és a szécsényi termelőszö­vetkezet is. Különösen ered­ményes volt a szamócater­mesztés a drégelypalánki ter­melőszövetkezetben. Bevéte­lük csak ebből az egyetlen gyümölcsből megközelítette a hatmillió forintot. A terme­lőszövetkezet ilyen összeget tervezett a szamóca, málna és a feketeribizli értékesí­téséből együttesen. A megyében felvásárolt szamóca nagy része, több mint 80 vagon, exportra ment Többek között Nyugat- Németországba, Svájcba, Svéd­országba és Csehszlovákiába szállították a nógrádi sza­mócát. PP Tisztelettel, Manolisz GlezoszuakT* A minap küldemény indult útnak Salgótarjánból Görögor­szágba. A küldeményben bőr­kötésű album, a következő felirattal: „Tisztelettel Manolisz Gle- zosznak! Forró, testvéri üd­vözletünket küldjük az akro- pollszi hőstett. 25. évfordulója alkalmából. A Manolisz Gle- zosz szocialista brigád tagjai. Magyarország, Salgótarjáni Acélárugyár.” A feladók az albumhoz mel­lékelték a brigádról készült tabló kicsinyített mását és egy levelet. „Bemutatkozásul elmondjuk — szól a levél —, hogy bri­gádunk 1963-ban alakult. Cé­lunk, hogy közös akarattal old­juk meg feladatainkat, és mi­nél teljesebben érvényre jut­tassuk a szocialista eszméket. Brigádunk a szocialista mun­kaversenyben háromszor ka­pott pénzjutalmat, öt tagja a „Kiváló dolgozó” címet vise­li. 1965-ben elnyertük a meg­tisztelő szocialista címet. Brigádunk megalakulásakor az ön nevét vette fel. Példa­képünknek tekintjük béke- és szabadságszeretetéért, haladó eszméi mellett való harcos ki­állásáért, rendíthetetlen elv­hűségéért. Ismerjük küzdelmes, hősies életét, antifasiszta mun­kásságát, a görög függetlensé­gi mozgalomban végzett ki­magasló tevékenységét. Fogad­ja tiszteletünk és nagyrabe­csülésünk szimbólumaként az emlékalbumot, a fényképeket, amelyek brigádunk tagjait munkavégzés közben ábrázol­ják. Legyen ez az emlékalbum a görög és a magyar nép in­ternacionalista törekvéseinek, valamint brigádunk szolidari­tásának jelképe. Forró, testvéri üdvözletün­ket küldjük az Akropolisz hő­sének, brigádunk példaképé­nek: A Manolisz Glez»sz szocia­lista brigád.” A Manolisz Glezosz brigád, az acélárugyári hideghenger­mű pácoló üzemében dolgozik. — Most éppen éjjelessek — kezdetben felnéztek. Bíztak benne. S lám, amikor érdeklődtem a lakásán gyengélkedő Bayer- től, mi van a falusiak pénzé­vel. ingerülten kérdezte: „Lát­ta az aláírásomat azon a lis­tán? Én csak azt fogadom el, ahol szerepel a nevem! Egyéb­ként sokkal kevesebb volt az a pénz, mint amennyit , rám­fognak. De különben is, a termelőszövetkezet is tartozik nekem. Abból a pénzből kielé­gíthették volna a parasztokat!” Ugyan melyik szövetkezeti tagnak jutott volna az eszé­be, hogy aláírt nyugtát kér­jen a főagronómustól, ami­kor befizetett a tűzifá­ra? Bayer azonban mindenre mindig gondolt. Levelei, fel­jegyzései megtalálhatók a kü­lönböző szervek irattárában. Elvégre egy számító ember nem hagyhatja magát fede­zékek. dokumentumok nél­kül! Benzinjegyek és kórház Ügyességét korábbi élete is bi­zonyítja. Ez az ember minden volt már. Faátvevő, segédmun­kás, szállítómunkás, anyag- beszerző, adminisztrátor, s anyaggazdálkodási előadó, il­letve főagronómus. Mivel Vá­con is dolgozott a Börzsönyi Erdőgazdaságnál, felkerestük a gazdaság vezetőit, hogy megkérdezzük, milyennek is­merik Bayert. — Ne is kérdezzék az elv­társak, annvi bajunk volt ve­le. örülünk, hogy megszaba­dultunk tőle — mondta Fekete József főmérnök. — De a fő­könyvelő részletesebben tájé­koztathatja önöket. Soós László főkönyvelő jel­lemzése igen rövid: — Csak a feleségét és csa­ládját sajnáljuk. Szófcnyitja a magával ho­zott irattartót, amelyben a Bayer-féle ügyek jegyzőköny­vei, fegyelmi határozatai la­pulnak. — Két éve az eltulajdonított hatszáz liter benzint érő je­gyek ellenértékéért elmarasz­talták. A „Zefir” kályhákkal elkövetett szabálytalanságból kimászott, de az anyagbeszer­zőt bennhagyta. Amikor már nagyon égett a talpa alatt a talaj, befeküdt a kórházba — sorolja a főkönyvelő. — Hogyan viselkedett a munkahelyen, a munkatársai­val, vezetőivel szemben? — Ügy fogadott, mikor ide­kerültem, mintha évek óta ba­rátok lennénk. Amikor azon­ban megtudta, hogy fegyel­mit indítottunk ellene, sőt bí­róságra kerül, cinikus lett. Ilyenkor „elfogta” az idegbe­tegség ... Barátkozóan kezdte Bayer Kutasón is. Igyekezett minde­nütt ott lenni, s minél több befolyásosnak vélt emberrel megismerkedni. Amint azon­ban nem az érdekeinek meg­felelően történtek a dolgok, megváltozott a magatartása. Fölöttébb nem tetszett neki az sem. amikor felszólították, hogy állása betöltéséhez er­kölcsi bizonyítvány szükséges. Az 5/1957 (XII. 28.) BM. szá­mú rendelet kimondja, hogy valaki csak abban az esetben tölthet be vezető állást, ha erkölcsi bizonyítvánnyal ren­delkezik. Bayer Ágoston beadott ugyan egy 1963- ban Vácon kiállított erkölcsi bizonyítványt, amit a járási szervek — helyesen — nem fogadtak el. Ám a főagronó­mus nem nyújtott be másik erkölcsi bizonyítványt. Több­ször felszólították szóban, írásban, éppen a saját érde­kében. Ezt a felszólítást azon­ban a mai napig sem teljesí­tette. Nem csoda, mert saját elmondása szerint is öt évet internáló táborban töltött til­tott határátlépés kísérlete miatt. Időközben Bayer a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyát is megkereste leveleivel. Panaszokat nyújtott be, mert nem tekintik kihelyezett szak­embernek. Az 1966. január 31. és a február 18-i levelére a következő válaszokat kapta: Az 1966. február 16-i válasz lényege: A járási tanács vég­rehajtó bizottsága még nem tárgyalta meg kihelyezését. Berendezkedési segély csak a kihelyezés elfogadásával jár. A második levélre írt válasz: „Ismételten közlöm önnel, hogy erkölcsi bizonyítvány hiányában nem tekinthető ki­helyezett szakembernek. A munkaviszonya a termelőszö­vetkezettel jött létre.” Bayer fáradhatatlan vott. Egész apparátusokat mozga­tott meg „igazáért”. A tanács­titkártól kezdve a megyei ta­nácsig levelezett mindenkivel. Embereket kötött le napokig, vádaskodásával akadályozta a munkát, megmérgezte maga körül a légkört. Minden eset­ben világos, érthető válaszokat kapott. Vajon akkor miért írja, hogy döntések sorozatát hozták az okmányok bemuta­tása, vagy személyes meghall­gatása nélkül? Újabb anyagi ügyek és kórház Bayer meg van győződve arról, hogy ő csali jót tett. Feltárta a szövetkezetben meg­levő lazaságokat, leleplezte a vezetés emberi gyengéit. S amint azt leírja és szavakban is elmondja: ezután megrom­lott a viszonya a vezetők­kel... Ezért kellett volna távoz­nia Kutasóról? Persze előfordulhat, hogy valahol ideig-óráig még tart­ják magukat a régi hibák, azonban az általános tenden­cia egészen mást mutat. A termelőszövetkezetben háborí­tatlanul dolgozhatott volna, ha megbecsüli magát. Kellemet­len anyagi ügyei rendezését a szövetkezet vezetői is szeret­ték volna segíteni. A főagro­nómus azonban kitért, s in­kább bevonult a balassagyar­mati kórházba. Onnan írt le­velet Hegedűs Sándornak, ba­rátjának, hogy szerezzen pénzt és rendezze az ügyeket Miért is ne lenne ez a könnyebbik megoldás? Amíg foglalkoztam ezzel az üggyel, szüntelen az Hí—Pet- rov-i nagy kombinátor járt az eszemben. Elvégre igen nagy a hasonlatossága Osztap Benderrel. Ez esetben azonban a nagy kombinátor kifelejtett valamit a számításból. És ép­pen ő maga adta a tippet — saját maga ellen. Ugyanis le­velét így fejezi be: „Audiatur et altera pars!” alapon kell az ilyen problémákat megol­dani, nem pedig egyoldalúan.” Tartottam magam a régi la­tin igazsághoz, s igyekeztem minden oldalról megvizsgálni a tízoldalas levélben vázolt ügyet. Ügy érzem, nem nehéz a végkövetkeztetést levonni... Pádár András mondja Budai László, műsza­ki osztályvezető —, de Varga Sanyi, a vezetőjük, itt lakik a munkásszállónkban, felhívom telefonon. Varga Sándor vegyésztechni­kus a Munkásőrség parancs­nokságára készül) „újonc" elő­készítő tanfolyamon vesz részt), ezért megállapodunk, hogy a főkapu előtt találko­zunk. Majdnem egy óránk van a beszélgetésre. Nekiindulnánk a városnak, de a szeszélyes nyár sűrű esőt zúdit a nya­kunk közé. A gyári nagyiro­da épületében keresünk mene­déket. — Tulajdonképpen már ki- lencszázhatvamegy óta együtt dolgozunk — mondja Varga Sándor, miután megállapod­tunk egy folyosó-zugban —, de a munkabrigád csak hat- vanháromban alakult meg. Két évig így működtünk. A szocialista brigádmozgalomba csak ezerkilencszázhatvanöt- ben kapcsolódtunk be. Bár őszintén szólva, ezt még akkor is korainak tartottam. — Miért? — Elsősorban az emberek gondolkodásában meglevő régi vonások miatt. Tudja, akkor az én elképzelésemben a szocia­lista embertípus úgy élt, hogy az mindenben szinte tökéletes. Ezzel az elképzeléssel össze­hasonlítottam a mi brigádun­kat ... Hát persze... túl­zás ... — És lemondott erről az elképzeléséről? — Nem, arról nem. Csak rájöttem, ha együtt harcolunk érte, a szocialista brigádmoz­galomban, hamarabb, köny- nyebben célt érünk. — Nem bánták meg, hogy ezt az utat választották? — Hogy bántuk volna meg? Hiszen már az első év munká­ja alapján a hideghengerműi brigádversenyben az elsők lettünk, a gyár összes brigád­ja közt az ötödikek. Persze, azért ne higgye, hogy amit az imént a gondolkodásról mond­tam, az ma már nem érvé­nyes. Hiába tagadnánk, még most sem érzi minden brigád­tag a sajátjának a gyárat, az üzemet. Aztán, egyik-másik ta­gunk világszemléletéből nem szorult ki még a vallásosság. Ezért szoktam én mondani, hogy a tavaly november 7-e, amikor a szocialista brigád cí­met nekünk ítélték, nem je­lent a számunkra valamiféle éles választóvonalat. Addig is jól dolgozott a brigád, azóta is az elsők között van a terme­lésben, de a cél: szocialista módon dolgozni, tanulni és él­ni — még messze van. — S hogyan szeretnének kö­zelebb jutni ehhez a célhoz? — Ezen mindig nagyon so­kat törtem a fejem. Nézze, sze­rintem a legfontosabb a bri­gád közösségi élete. A tagság zöme vidéken lakik, és ráadá­sul negyven éven felüliek. Ezért például az állami okta­tásban való részvételt nem le­het erőltetni. Amit elérhetünk, azt ebben a tekintetben is itt, együtt érhetjük el a leginkább. Reggeli, vagy ebédidőben, vagy amikor átállás van és néha félóráig is szünetel a gyártás. Ilyenkor szakmai és politikai előadásokat tartunk. Ez, ami rendszeres. Évente egyszer, munkaidő után félna­pig együtt van az egész bri­gád. Ilyenkor értékeljük az évet. aztán szakmai előadásra, majd színházlátoeatás. esetleg más kulturális programra ke­rül sor. Igyekszünk évente kö­zös kirándulásokat tenni. Ta­valy például autóbusszal be­jártuk a Mátra vidékét. Az idén is elmegyünk valamer­re. Gyűjtjük a pénzt rá. — Miből fedezik a költsége­ket? — A brigádnak közös kasz- szája van. Ide kerülnek a munkaversenyben nyert pénz­jutalmak, a közös újításokért járó díjak, a büntetés-pén­zek ... — Miféle büntetés-pénzek? A brigádvezető elmosolyo­dik. — Ennek története van. Ugyanis, a brigádnak van egy önkormányzati bizottsága. Há­rom tagból áll. Most már elá­rulhatom, tulajdonképpen azért javasoltam a megalakí­tását, hogy a kisebb vétsége­kért — a technológiai fegye­lem megsértéséért, késésért, satöbbi —, ne mindig az én zsörtölődésemet hallják. Ítél­kezzenek a brigádtagok saját maguk a vétkesek fölött. Ezt is teszik, s már talán négy esetben ki is rótták a bünte­tést. Na, nem kell megijedni, legfeljebb tíz forintról szól az ítélet. Ezt viszont haladékta­lanul be kell fizetni a közös kasszába. No, ez az a bizo­nyos büntetés-pénz. Igen ám. de később azon spekuláltam: jó, jó, büntetni már tudunk, s azóta nekem még kevesebb a gondom a munkafegyelem­mel. Hanem dicsérni Is tudni kell! Erre megszerveztük a versenyt „A brigád legjobb dolgozója” címért. Csináltat­tunk Manolisz Glezosz képmá­sával egy vándorzászlót, ame­lyet kilencszázhatvanötös munkájáért már oda is ítélt az önkormányzati bizottság Maróti Lászlónak, száz forint pénzjutalommal egyetemben. Az eső alábbhagyott, meg­indulunk a Sztahanov úton. — Miért Manolisz Glezosz nevét vette fel a brigád? A fiatalember szeme egy­szerre megfényesedik. — Mert ez az ember iga­zán nagy hős. Aki mindig a hite szerint cselekedett, aki az elvei mellett akkor is ki­tartott. amikor a börtön, a halál fenyegette. — És a levél, amit neki írtak? — Azt akarjuk, hogy 6 is megismerjen bennünket... És ... járt 5 már többször Magyarországon, biztosan jön még. Szeretnénk vele szemé­lyesen Is találkozni, elbeszél­getni ... A sorompónál szerelvény húz el, a mozdony éleset füttyent Mintha azt monda­ná: úgy legyen! Csizmadia Géza Ezer tag — 35 vagon méz Megyénk ezer tagot szám­láló negyvenkét méhész szak­csoportja, tizenháromezer méh­családdal rendelkezik. Har­minchat szakcsoport, százhúsz gépkocsirakománnyal vándo­rolt tavasszal a déli akácosok­ba. Májusban a virágzó nóg­rádi akácerdőkben pedig negy­venezer méhcsaládot raktak le gyűjteni. A földművesszövetkezetek húsz vagon mézet vásároltak fel és idei tervüket teljesí­tették. További tizenöt vagon mézet várnak saját méhésze­inktől a szerződések alapján. Ezzel a várható évi felvásár­lás eléri a harmincöt vagont, amihez hasonló jnézsziirefcr«” eddig csak 1956-ban volt pél­da. Ebből a mennyiségből a hazai ellátáson kívül jut ex­portra is. Tavaly sok panasz volt a mézre: híg, magas a víztartal­ma. majdnem teljes egészében másod- és harmadosztályú mézet pergettek méhészeink. Az idén a minőségben is javu­lás mutatkozott. Zömével első­osztályú mézet adtak át a fel­vásárlóknak a szakcsoportok. A felvásárlásnak gátlója volt az elmúlt években az edény hiány. Földművesszövetkezete­ink ezúttal előre, még az őszön gondoskodtak megfeleld IwmiáVrnl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom