Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-08 / 160. szám
* d N ő G RÄT) TOT!us B. Foszló előítéletek „Másként bírálnak el bennünket” — mondták négy-öt évvel ezelőtt még a pásztói cigányok. „Hiába jelentkezett a feleségem a földművesszövetkezetnél takarítónőnek, nem vették fel.” Így beszéltek, és nem ok nélkül. Azonban, mint mondani szokás, az éremnek másik oldala is van. A bizalmatlanságot a cigánylakosság egy részének felelőtlen magatartása táplálta. S ha a kérdést még mélyebben boncolgatjuk, a felszabadulás előtti időket kell idéznünk, amikor nem vették emberszámba a cigányokat, minden megnyilvánulás önérzetükben sértette őket. Ez a felfogás áthúzódott a felszabadulás utáni időkre; nehéz levetkőzni az évszázados előítéleteket. Nehéz a földművesszövetkezet vezetőségének is, és ha az elnök törekvését nem támogatná a kollektíva, a cigányok előtt máig sem nyílt volna meg a lehetőség a szövetkezeten belül a becsületes munkára. Mezővári József ügyvezető elnök világosan látta, hogy igen sok függ a környezettől; az emberek megváltoztatásának módszere elsősorban a nevelés. Nevelni, de hogyan? Nem örökös gáncsoskodás- sal, ami megtépázza az amúgy is csekély önbizalmat. Inkább akarat kell hozzá, s ha ez megvan, nem marad el az anyagi és erkölcsi megbecsülés sem. — Körülbelül négy éve, hogy elhatároztuk: a magunk lehetősége szerint felkaroljuk a cigányságot — mondja Mezővári József. — Tudtuk: az a fizetés, amit eleinte kapnak a munkájukért, kevés ahhoz, hogy különösen a nagyobb családokat kiemelje a régi állapotból. Ezért a gyerekek iskolába Íratásakor öt-hatszáz forint szociális segélyt nyújtottunk nekik. — Nagy problémájuk volt a lakás is. Alacsony, sötét, kis viskóban lakott a legtöbb család. El sem tudták képzelni, hogy házat építhessenek maguknak. Ennek megoldására olcsó bontási anyaghoz juttattuk őket, a műszaki vezetőkkel tervrajzot készítettünk számukra, és a szövetkezet dolgozói társadalmi munkában, az építésben is résztvettek. — Az első ház elkészülése valóságos lakásépítési mozgalmat indított el a telepen. S az új, nagyablakos, tágas, padlós szobák magukkal hozták a rendezett életet is. És ha már ennyire a többi dolgozókéhoz hasonló életet éltek, tudni is any- nyit szerettek volna, mint mások. Nem egy cigány dolgozónk, aki négy év előtt még írni, olvasni is alig tudott, ma már az általános iskola utolsó éveit végzi. — Néha ellátogatok hozzájuk és hogy ennek milyen jelentősége van, azt nehéz érzékeltetni. A baráti közeledés megnyitja a szíveket és sok olyan sérelmüket, kívánságukat elmondják, amit más körülmények között elhallgatnának. Nyugdíjasaink is vannak a cigányok között, akiket az évente szokásos ünnepségre meghívunk. A sok törődésnek megvan az eredménye, mert — amint azt az elnök elmondja —, a cigányok kifogástalan munkát végeznek, szorgalmasak, feladatukat kötelességükön felül ellátják. Tavalyi jó munkájukért ketten" Farkas András és Farkas Béla elnyerték a „Kiváló Dolgozó” oklevelet. Kállai Bertalan zenekarvezetőt pedig az Országos Földművesszövetkezeti Tanács már évekkel ezelőtt a „Kiváló Dolgozó” jelvénynyel tüntette ki. Kemény Erzsébet Adagolják a mai ebédhez a húst, a zöldséget. Ezer adaghoz tisztítani, szeletelni nem kis dolog, és ezer embernek négyféle menüt készíteni délre — csak nehezíti a mindennapos feladatot. Pedig Giziké néni —- a Felsőmagyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat Jóbarát Éttermének főszakácsa — segítőtársaival együtt naponta nekilát zöldséget válogatni, tisztítani, húst mérni, és aprítani. Hagymaszag terjeng a konyhában, ma hagytnás rostélyos is szerepel az étlapon. Azt a kevéske időt, amit a munkájából le tud csípni, beszélgetésre használjuk: — Nekem az az életelvem, hogy adjál a másiknak, és közben te is kapsz valamit. Egy dicsérő szót, egy kis kedves figyelmességet. Ki nem állhatom az irigy embereket. Az adagokat rendesen megmérem — majd mosolyogva hozzáteszi. — Jól néznék ki, ha nem így tennék, azonnal beírnának a panaszkönyvbe. Giziké néni most 55 éves. Elérte a nyugdíj kort, de nem kíván még nyugdíjba menni. Kérték is, hogy maradjon még, és ő szívesen vállalta tovább a munkát — Pedig pár éve sírva jöttem ide. Azt beszélték, hogy a Jóbarátban kutya-macska barátság uralkodik, hogy az aszA szakácsnő szonyok verekednek, bíróságra szaladgálnak. A szóbeszéd nem volt alaptalan, de ma már csak rossz emlék csupán. Tizenöt éve áll a fazekak, lábasok, a főzőkanál mellett. Erről a tizenöt évről mindig szívesen beszél. Van azonban egy szakasz az életében, ami nagyon keserű volt. Akkor Kolozsváron laktak. A férje hazajött Zagyvapálfalvára, ő Erdélyben maradt kisfiával. A férje összeállt valakivel, és elhíresztelték, hogy a felesége, a kisgyereke meghalt egy bombatámadásnál. A KISZ Nógrád megyei Bizottsága tegnap délelőtt Salgótarjánban, az MSZMP megyei székházában tartotta ülését. A megyei ifjúsági vezetők előtt Herczeg István, a KISZ megyei bizottságának osztályvezetője számolt be az Még misét is mondattak értünk. Aztán később ő is hazajött, és a gyereke nevelésében kereste örömét. — Már hároméves az unokám! — mondja, aztán megint a szakácskodásra terelődik a szó. — Selypen kezdtem, és emlékszem még első készítményemre: Zöldbableves volt és tejfeles csirke. Ügy izgultam, mint a kisdiák vizsga előtt. Ma is izgul, ma is naponta vizsgázik ezer ember előtt. Még három-négy évig szeretne főzni számukra és közmondással búcsúzik: — A világot sokszor a gyomron keresztül látjuk! Igaza van... akcióprogramok első félévre tervezett végrehajtásáról. Az ifjúsági szervezet megyei bizottságának tegnapi ülésén az év első felében elért eredményei mellett meghatározták a következő félévre szóló feladatokat is. Rozgonyi István Napirenden s A KISZ első félévi munkája Közeleg az átadás határideje Háromezer köbméter kő szűk séges az átszivárgó bordák kiképzéséhez. A szállítószalag az ember munkáját könnyíti, gyorsítja Az észak-nógrádi regionális vízmű kivitelezésén dolgozó Közmű és Mélyépíiő Vállalat, valamint a Nógrád megyei Beruházási Iroda szocialista szerződést kötött: a megállapodás értelmében ez v augusztus 20-án a vízmű . számú gépegységét üzem- jehelyezik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a megyeszékhely lakossága az alkotmány ünnepének napján már az Ipoly vizét issza. Az emberi egészséget őrző KÖJÁL és az építési szakemberek egybehangzó véleménye szerint legkevesebb három-négy hónapra van szükség a vízmű-rendszer „bejáratására”, a folyó vizét ivásra alkalmassá tevő berendezések kipróbálására, oe- állítására. Az építőknek sok akadály- lyal kellett már megküzdeniük, hogy a szocialista szerződésben vállalt határidő valóra váljon. A legújabb zökkenőt az okozta, hogy építés közben megcsúszott a part az I. számú telepen, a vízkivételi mű mellett Szükségessé vált három, úgynevezett szivárgó borda és egy átemelő kút létesítése, amely a jövőben megakadályozza hasonló „balesetek” előfordulását. A többletmunka többletkiadással jár: hárommillió forintba kerül. Az építők mindenesetre arra törekszenek, hogy a part biztosítása, a felszíni vizek elvezetését szolgáló létesítmények kivitelezése gyorsan végbemenjen, s a vízmüvet augusztus 20-án üzembehelyezhessék. A vízkivételi mű főépülete. Gyors ütemben folyik a belső szerelés, hogy a próbaüzem augusztus 20-án megkezdődhessék Koppány György felvételei 4 — Hát aztán! — ellenkezett kalauzunk. — Maga is egyből errefelé vette az irányt. Pedig. .. maga se idevalósi. — Nem-e? Ojjé! — De nem ám. Két éve már, hogy folyton folyvást a peren- teli vonalat járom, és mégse, egyszer se fuvaroztam eddig. — Ccc, de okos valaki. Attól még lehetek perenteli. És vagyok is. Már az uraság, Czir- jéky gróf idejében is idevalósi voltam. Pedig az régen volt. Azóta szakmát cserélt, cigány- prímás lett a gróf. New York városában muzsikál. A kalauz vállat vont, hogy... bánja is ő a grófot, felőle akár kintornát is tekerhet. Mi több: nemcsak a kedve hervadt le, valahogy. .. a gusztusa is elment Katitól. Ez ám a cserfes, házsártos teremtés, gondolta. A férje, szegény, ugyancsak kicsi lehet mellette. Afféle... ágy alatt cilinderben szaladgáló papucshős. Akkor meg mire jó Kati szépsége? Kit boldogít? Jobb is, hogy kiadta a mérgét, és már csak szálaivá cseperészik a zápor, legalább olajra lehet lépni, mielőtt Kaiti ráspolyos nyelve újból munkába venné... Ám Kati — mintha csak gondolatolvasó lett volna — résen volt, és abban a pillanatban szólalt meg, hogy a tüllé foszló viharfelhőkön átcsillant a nap. — No, maga is híres egy legény lehet ám! — mondta. — Gondolja? — húzta el száját kalauzunk. — Biztos. — Aztán... miért? — Mert gyáva. Ijedtében követett nyomon. Ez itt ni — kapta föl a szoknyáját Kati —c a pendelyem volt az útmutatója. És nevetett, ismét nevetett. Szemében kancsi, orrot mutató manó. Pompás, szerelemre termett alakja pedig: itt vagyok, neked vagyok itt, mondta. Fogad vagy étvágyad nincs, hogy nem harapsz belém? — Egyszóval... gyáva vagyok? — ágaskodott neki kalauzunk sértett önérzete. — Az. — És maga arra kíváncsi, hogy... mi hozott ide? — Nyert. — Hogy megkapjam! Így ni! — robbant ki kalauzunkból az indulat. Azzal egyik karját Kati térdhajlása, a másikat a dereka alá csapta, és már vitte-ra- gadta is, melle a mellén, hogy tűzhalált halni a fészer szénájára hengeredjen vele. Azaz... csak vitte volna. Mert kiettőf se lépett, és úgy orrba vágták — amúgy me- nyeoskósen, dupla könyökkel — hogy a vére is eleredt. — Pimasz! — pattant földre, és taszította hanyatt kárvallott legényünket Kaiti. Rázott egyet magán, és us- gyé: neki a rétnek, bele a csatakba, hogy vízcseppekből való pávafarok szikrázott föl menekülése nyomán. Ekkor már ismét tiszta, mo- sottan tiszrta, és kókítővel is jól kiöblögetett volt az ég. Ujjongva, teli torokkal szóltak csízek, poszáták és nádirigók. A rét színt váltott: fémesen, tükrözve ragyogott fel rajta a boglárkák sárgareze és a kosborok buggyanó vöröse. És egy csodálatos, emberszabású margaréta is ott ingott- ringott a középen. Egyre messzebb, szívfájdí- tóan távolodva. A kalauz nézte, nézte, és így sóhajtott fel: — Csak egyszer, csak utoljára nézne még vissza! Kati vissza is nézett, de hogyan ? Hajaj, borulj be ég, hervadj le férfiúi remény: nyelvet öltve és szamárfüleket mutatva. (Folytatjuk) KRESZ-iáblák — egyéni ízlés szerini Sok szó esik nyáridőben az idegenforgalomról és a közúti közlékedés biztonságának fokozásáról. Amiről most írunk, mindkét szempontból fontos. Hazánk néhány évvel ezelőtt csatlakozott a közúti közlekedés egységesítése érdekében megteremtett Genfi Egyezményhez. Arra is kötelezettséget vállaltunk, hogy a közlekedési jelzőtáblákat a nemzetközi szabványnak megfelelő formában helyezzük el. Ennek teljesítésére milliókat áldoztunk. Sajnálatos, hogy egyes szervek mulasztása miatt még mindig akad olyan jelzőtábla, amely nem felel meg az előírásnak, vagy felismerhetetlen állapotban csúfoskodik. Ilyen például Szalmatercsen az „Állj! Elsőbbségadás kötelező!”, de fakó a salgótarjáni sajtószékház mellett a „Kötelező haladási irány” tábla is. Mi szükség arra, hogy „egyéni" KRESZ-táblák ejtsék gondolkodóba a járművezetőket, mint például a pásztói strandnál. A parkolást engedélyező, kékalapú tábla „P”- betűje az előírástól eltérően nem fehér, hanem sárga. A 21. számú műút korszerűen kiképzett útkereszteződéseinél „Behajtani tilos!” táblák is láthatók. Ügy látszik, aki ezeket festette, aki átvette (!), nem nézte meg a szabványt. A vízszintes fehér csík az előírásosnál rövidebb és keskenyebb. A közlekedési közöny kétesértékű pálmája Rétságé. ahol három példányban látható a rég érvényét vesztett formájú „Várakozni tilos!” jelzőtábla. Az illetékes szervek i’gy évvel ezelőtt menesztettek ez ügyben figyelmeztetést. A biztonságos közlekedés feltételei közé tartozik a jelzőtáblák kifogástalan állapota is. Arra, hogy a táblák ilyenek legyenek, van költségkeret. Tessék felhasználna T
