Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-01 / 154. szám
1 4 NÖGRÁD 1966. július 1. péntek Az Erzsi-ü A könyvhét után az új iskolai évre készül a könyvesbolt „Erzisi-ügyfcént” a községi pártbizottság egyik tagja emlékezett meg arról, ami esztendőkön át foglalkoztatta egyik falunk közvéleményét. Erzsi huszonnégy éves, elvált asszony. A községi tanács vb-titkára —, aki egy éve dolgozik a faluban — gyakran megfigyelte, amint ittas emberekkel ismerkedik a főtéren, és társaságukban eltávozik. Nem volt kétes, hová és miért? A titkár erről nem beszélt Erzsivel, de igaz eredménytelenül — megpróbálta rávenni, hogy munkát vállaljon. A községi nőtanács elnöke egy alkalommal személygépkocsit látott Erzsi udvarán. Feltűnőnek találta, hogy az autó mindkét rendszámtábláját letakarták. — Igenis kíváncsi voltam, ki lehet az esti látogató! — mondotta az őszinte szavú asz- szcxny. — Nekem is van iskolás gyerekem. Felháborodtam, hogy a nagyobb nebulók bebámészkodnak Erzsihez, amikor férfi látogatója van. Sajnos a rendszámot nem tudtam elolvasni, mert egy, magát a jármű sofőrjének mondó férfi elküldött a kocsitól. Egy idősebb pedagógus Sdmson-motor, egy fiatalabb pedig AKÖV teherautó vezetőjét látta betérni az igen rossz hírben álló kis házba. A házikót főként azért bon- tatta le a községi tanács, hogy sikerüljön Erzsit a falu közepéről eltávolítani. A botrányos életmódot folytató elvált asszony a vasútállomás közelében jutott másik lakóhelyiséghez. Parányi szobájába befogadott két fiatalkorú leányt, s hármasban folytatták, amit addig egyedül űzött. Betelt a pohár, és bejelentés alapján letartóztatták Erzsit és lakótársnőit. A terhelő tanúvallomások szaporodnak, és egyre ijesztőbb képet adnak. A tengernyi szennyből nem szívesen idézünk számszerű adatot. Elgondolkoztató, hogy Erzsi viselt dolgairól temérdek ember tudott a községben. Még tanácsülésein is elhangzott olyan felszólalás, amely gyors és erélyes intézkedést sürgetett — az Erzsi-ügy mégis — két éven át maradhatott befejezetlenül. Vannak esemény-sorozatok, amelyek láttán elégtelen a különben teljesen jogos erkölcsi felháborodás. Adódnak ismételten előforduló, teljesen egyértelmű szituációk, amelyeket nem elég elitélni. Találhatók személyek, akikkel kapcsolatban tökéletesen helytálló a büntető eljárás megindítását remélni, és bizakodni abban, hogy a hatóság adminisztratív úton megszabadítja tőlük a falut. Felháborodni, szóvátenni, reménykedni és ennél alig valamivel többet téve várni; nem helyes. Az Erzsi-ügy példázza: erélyes kiállással el lehet érni, hogy az illetékesek véget vessenek az erkölccsel, törvénynyel ellentétben álló Erzsi-íé- léik morális és egészségügyi kártevésének. b. z. A modem szállítóeszközök: a két talicska és a habarcs szállító „kultivátor” Nógrádmarcalon, a helyi termelőszövetkezet majorjában új gabonaraktárat építenek. Szép, tágas, szellős, modem raktárát. Hanem, ahogyan építik.. ! Olvasmányaimból emlékszem, hogy a régi görögök és itt aztán csakugyan bővelkednek modern eszközökben. Itt van mindenek előtt két talicska. (A szakirodalomban helyenként: furik.) Megbízhamindenesetre alkalmas, hogy a tetőszerkezet öt-hat mázsás gerendáit a magasba emelje.. Ugyanez a brigád fogja a tetőre felvinni a kétszáznegyven darab — egyenként száznyolcvan kilós — födémpanelt, amelyek egyelőre a készülő raktár mellett várnak a rómaiak nagyon büszkék tóságukat hajlott koruk névoltak építkezéseikre. S. hogy hány feltűnő ismertető jele a munkát gyorsítsák, külön- tükrözi. Vannak ugyan embe- bözö emelő, mozgató szerke- rek, akiknek fogalmuk sincs Az Állami Könyvterjesztő Vállalat salgótarjáni boltja, és a hozzá tartozó üzemi és iskolai könyvterjesztő hálózat a napokban összesítette az idei Ünnepi Könyvhét eredményeit. Az összegezés — annak ellenére, hogy a hét a korábbiaknál jóval csendesebb és szerényebb keretek között zajlott — igen kedvező képet mutat. A bolt, az árusító pavilonok, az üzemi és az iskolai könyvterjesztők forgalma az időszakban mintegy 100 ezer forint volt. Különösen szép eredményeket értek el az üzemi és az iskolai könyv- terjesztők, s jónóhány mű minden példányát eladták. Ilyenek többek között: Fehér Klára: Perben, haragban, Győri Dezső: Tűzvirág, Mesterházi: Isten, méretre, Tersánszlky: Kakuk Marci, Sánta, Ferenc: Az áruló című kötete, a Szép versek, 1965. című antológia valamint Lenin: Művészetről, irodalomról címmel megjelentetett esztétikai tanulmánygyűjteménye. Szép érdeklődés mutatkozott író vendégei n k: Vihar Béla, Csanády János és Solymár Jó zsef művei iránt. A legnagyobb könyvheti forgalmat a 95 árusító hely közül a salgótarjáni főtéri pavilon, valamint az Acélárugyár bonyolította le. Mindkét helyen 6.200 forintot árusítottak. A Zagyvapálfalvi Síküveggyárban 3 ezer, Szorospatakon 5,200, a salgóbányai általános iskolában 2 ezer, a salgótarjáni Sztahanov úti iskolában 4.500, az SZTK rendelőintézetben 2 ezer forint volt a forgalom. — Lesz-e nyári uborkaszezon a könyvhét után? — kérdeztük a boltvezetőt, Sim- kó Jenőt. — Ami azt illeti, tulajdonképpen most állunk az év legnagyobb feladata előtt. Az iskolákban most összesítik a tankönyv szükségletet, s az igénynek megfelelően gondoskodnunk kell a megrendelésről, elosztásról, a kért anyag időben való eljuttatásáról valamennyi iskolánkhoz. Ha tehát szépirodalmi keresletben számítunk is némi tünetére az „uborkaszezonnak”, munkánk azért nyáron is bőségesen lesz. Hórukk! íme, a tetőgerendák rendkívül korszerű beemelés! technikája Kladt-Kondratyev A feladatot végrehajtottuk l A nemrég rendbehozott Ir- tis-hídon át — csak három napja indult meg rajta a forgalom — a vonat, minden óvatossági rendszabályt meg- téve, gyorsan gördült előre. Maga mögött hagyta néhány nap alatt Zlatousztot, Ufát. Ekkor azonban, figyelembe- véve a szerelvény nagy súlyát (több mint 60 000 pud), a vasúthálózat silánysága, és több tönkrement híd miatt az útirány megváltoztatását kellett kérni Moszkvától. Április 28- án, ahelyett, hogy a Csimsa- Szimbirszk—Alatír vonalat követte volna, Számára (a mai Kujbisev) irányába haladt tovább a szerelvény. Nem volt veszélytelen a közlekedés ebben a körzetben. Kulákbandák és a fehérgárdisták maradványai garázdálkodtak errefelé. Az őrség minden katonája teljes harci készenlétben állt a posztján. Napokon keresztül szó sem lehetett alvásról, váltás nélkül őrizték az arannyal telt vagonokat, esőben, szélben, viharban. Sokan meghűltek, köhögték, de kitartottak őrhelyükön. Súlyosan megfázott Koszuhin és Varga István is, akik majdnem az egész idő alatt ügyeletet tartottak a szabadban . A Számára felé vezető úton a környező erdőből heves tűz fogadta az Aranyvonaitot. Koszuhin parancsot adott, hogy az őrség katonái géppuskatűz- zel árasszák el az erdőt. A reflektorok fénye lovaskozákok sziluettjét világította meg. Az erős géppuskatűz megtette a hatását: a támadók szétszéledtek az erdőben. Hamarosan feltűnt Számára városa. Az odavezető híd előtt rövid időre megint meg kellett állmok. A helyi műszaki szolgálat emberei nem garantálták, hogy ilyen nagy súlyú szerelvény épségben átjuthat a túlsó oldalra. Megint egyenként kellett átvinni a vagonokat, de most már nem kézierővel, hanem mozdony segítségével. Április 30-án Szizrany városához értek. Boldogan tapasztalták az őrség tagjai, hogy a városok, falvak, az egész Volga mentén a május elseje megünneplésére készülődtek. Mennyire megváltozott itt az élet, ahogy eltakarodtak az ellenforradalom képviselői. Az Aranyvonat május 3-án végre befutott Kazanyba. Nem kis meglepetésben volt részük a város lakóinak, amikor látták, hogy az egyetemmel szemben lévő teret, és a bank körüli utcákat, valami különös, idegen nyelvet beszélő, csukaszürke uniformisba öltözött katonák őrjáratai szállják meg. Meglepetésük nem csökkent, amikor azt tapasztalták, hogy ugyanilyen katonák őrizetében hamarosan faládákkal megrakott teherautók suhantak a bank épületéhez. Megkezdődött a Szovjet- Oroszország aranytartalékának visszaszállítása ugyanazokba a raktárakba, ahonnan azt két esztendeje a fehérek elragadták. — Lám, visszajött az aranyunk — mondta Kazanovszkij A. Koszuhinnak. — Kérek engedélyt az értékek meg- számolására. — Az engedélyt megadom. Csak az fáj, hogy sok olyan emberünk nincs itt, aki hozzájárult a nép vagyonának visszaszerzéséhez és visszaszállításához. Es elkészült az utolsó jegyzőkönyv, melyben ez állt: „1920. május 4-én Kazány állomásán megkezdődött a vagonok kirakodása, és az arany- készletet tartalmaró ládák átvétele. Megvizsgáltuk a vagonokat, a zárakat, épségben találtuk, a plombákat...” A zeteket találtak fel. Arra is emlékszem, hogy ezekkel a szerkezetekkel sokat dicsekedtek. Az volt a véleményük, hogy újításaikkal forradalmasították az építőipart. No hiszen! Forradalom! Jönnének csak —, ha tehetnék — Nógrádmarcalra. Megtudnák, mi az a korszerű építés. Mert mennyiség teljesen megfelelt a korábbi jegyzőkönyvben foglaltaknak.... Négy napig tartott a rakodás. A Népbank raktárába került: 4474 láda az un. arany raktárba, 2341 láda pedig az un. ezüstraktárba.” Az arany átadását é6 átvételét A. Koszuin, N. Kazanovszkij és helyettese, a nemzetközi ezred részéről pedig Hedrich Richárd és Mihályi Kálmán (Varga István időközben tüdőgyulladást kapott), valamint a pénzügyi szervek, és a munkás-paraszt felügyelet munkatársai végezték el. Koszuhin, aki szintén súlyosan meghűlt ezekben a napok, ban az 5. hadsereg különleges osztályától öt nap szabadságot kapott. „Előbb beszámolok a kormánynak, majd aztán pihenek” — határozta el. A pénzügyi elszámolást Kaza- novszkij állította össze, elküldte Moszkvába, majd új állomáshelyére ment, a Népbank számárai fiókjához. Az Aranyvonat más kísérői is, teljesítve kötelességüket, megkapták új beosztásukat. Az 1. nemzetközi ezred harcosai azt az utasítást kapták, hogy maradjanak Kazányban. Az állomáshelyen új nemzetközi egységeket képeztek ki, s ezeket 1920 nyarán a délnyugati frontra irányították, hogy lefegyverezzék Vrangel bandáit, és Turkesztánban a baszmacsokat. Ide utazott egyébként Varga István is, közvetlen bajtársaival. Vitézül harcolt a szovjet hatalomért, bátorságáért elnyerte a Vörös Zászló-rendet. (Következik: Találkozás Leninnel' a szakmáról, ezek rozzant taligának titulálják őket. De ma- radiság ugye, mindig volt és lesz is. Van aztán itt egy másik alkotmány, amelytől valósággal lázba jön az ember. Ez a habarcsszállító kézikocsi, amely egy kultivátor és egy rnalte- rosláda házasságából született. Praktikusságán kívül mélyebb összefüggéseket is sejtet. A kultivátor futóművét a termelőszövetkezet adta. A malte- rosládát az építők. Kultivátor és malterosláda. Ugye világos? Van továbbá egy négytagú építő brigád, amely ugyan nem tartozik a legmodernebb termelőeszközök közé, de arra a sorukra. A balassagyarmati közös termelőszövetkezeti építési vállalkozás tagjai közül néhányan ugyan Archimedesi emlegetik, aki állítólag forog a sírjában. De- hát ez csak babona. Arról nem is szólva, hogy az ő emelőcsigája fölött alaposan eljárt az idő. Azóta állítólag feltaláltak egy modernebb emelőt, darunak nevezik. Bár lehet, hogy ez is csak efféle mendemonda. Sok még a hiszékeny ember. És kinek van ideje ilyen híresztelésekkel foglalkozni, amikor Dombai József brigádvezető most is ide szól: No, fogjuk meg, gyerekek. Hórukk! Kétszáznegyven vasbeton födémpanel. Mivel a darut errefelé csak a nótából ismerik, kénytelenek emberi erővel a helyükre tenni őket IKosnány György felvételei^
