Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-26 / 175. szám

4 T^ÖGR Ä D 1966 július 26. kedd A ma pedagógiája az életre nevel Jövőre is megrendezik az Országon Pedagógiai Június végén, tíz napon keresztül tartott nyitva a pe­dagógusok Fáklya klubjában, az Országos Pedagógiai Kultu­rális, Űjítási és Műszaki Fej­lesztési Kiállítás. A pedagógus újítók helyze­te különleges, hiszen munká­juk eredményeit nem lehet forintban, vagy százalékban mérni, azonban minden egyes olyan műszer, vagy szemlélte­tő eszköz, amellyel a tanulók jobban megértik a tételeket, fejlesztik gyakorlati érzéküket, a későbbiek során többszörös hasznot hoz. Az oktatás gépe­sítésével kapcsolatos problé­ma sok pedagógust és műsza­kit foglalkoztat. Az oktatásban ts érvényesíteni kell a taka­rékossági szempontokat a ha­tékony módszerek keresésével, a minőségi követelmények tel­jesítésével. A gépek feltétle­nül az oktató nevelő munka színvonalát fejlesztik. A pedagógusok újítómoz­galmának jelenlegi helyzetét és jövőjét, jelentőségét dr. Nagy Sándor, a Művelődés- gyi Minisztérium osztályveze­tője nyilatkozatában is hang­súlyozta: — A pedagógusok körében csak 1950 óta beszélhetünk újítómozgalomról, azonban az azóta eltelt idő alatt komoly eredményekről számolhatunk be — mondotta. — A benyúj­Ljítási Kiállítást tott újítási javaslatok száma a múlt tanévben 766 volt, kí­sérletre, megvalósításra elfo­gadtak 353-at, megvalósult 261. A kifizetett újítási díj ebben az évben 340 400 forint volt. És ami igen örvendetes: az újítómozgalom iránt változat­lanul nagy az érdeklődés, s ez biztató a jövőt illetően is. A jól szervezett, sokoldalú kiállítás több csoportosításban mutatta be pedagógusaink, és a taneszközök korszerűsítésé­vel foglalkozó szakembereink munkáit. Láthattuk — többi között — a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium is­kolamúzeumának művészet- történettel foglalkozó makett­jeit. Egy másik csoportosítás fogta össze a pedagógus újí­tók munkáit. Láttunk itt dina­mikus jellegű, több elemből összeépíthető eszközöket, a frontális tanulókísérletek esz­közeit. Bemutatták a nyelv- oktatáshoz használt didaktog- ráfot, Csigó Tibor praktikus nyelvtani síntábláit, a de­monstrációs és tanulókísérleti felszerelést a gimnáziumok mechanikai tanításához: a száz gyermek oktatásának és ellen­őrzésének ellátását szolgáló audio-vizuális tanítógépet, stb. Egy újabb csoportosítás fog­lalkozott a Munkaügyi Mi­nisztérium szakmunkásképző intézetének szemléltető eszkö­zeivel. Képviseltette magát még az Iparművészeti Vállalat, a Színházak Központi Műter­mei és a Filmtechnikai Válla­lat, a Tankönyvkiadó és az Iskolai Taneszközök Gyára is. A tapasztalatcserének beil­lő kiállítás anyagának széles körű felhasználására az új tan­évben, reméljük, sor kerül. Akik nem látták, vagy esetleg nem tudtak megfelelő anyagot gyűjteni munkájukhoz, a szer­vező bizottságon keresztül vál­tozatlanul megkaphatják a kiállított tárgyak esetleges le­írását, adatait. A pedagógus újítómozgalom további fejlesztését szolgálja az is, hogy a korábbi évekhez hasonlóan, ebben az évben szintén meghirdetik a pedagó­gus újítási pályázatot. Célja, a gyakorlati oktatáshoz mi­nél több korszerű szemléltető eszköz kidolgozása. A pályá­zat értékelésére 1967. decem­ber 31-ig kerül sor, a tavalyi 20 000 forint helyett ez alka­lommal összesen 40 000 forint pályadíjat tűznek ki. Remél­jük, hogy megyénk pedagógu­sai szintén nem maradnak ki ebből a nagyszerű, termékeny, eredményeket jelentő tevé­kenységből. Himer Zoltán Versenyeznek a földmuvesszövetkezetek dolgozói A IX. pártkongresszus tisz­teletére a földművesszövetke- aefek dolgozói is versenyvál- lalásofcat tettek. Nemcsak a gazdasági feladatok, a tanulás, a kulturális rendezvények sze­repelnek a vállalás-listán, ha­nem a „szocialista brigád” és a „kiváló bolt” cím elnyerése is. A szécsényi földművesszö­vetkezet dolgozói versenyre hívták a megye valamennyi szövetkezetét a címek elnye­résére. A szécsényi vas-műszaki bolt dolgozói, akiket kiemelke­dő munkájukért már eddig négyszer tüntettek ki a „szo­cialista brigád” címmel, és el­nyerték a bronz plakettet, ja­nuárban arra tettek ígéretet, hogy az év végéig 101 száza­lékra teljesítik forgalmi tervü­ket. Júniusban már módosí­tották vállalásukat és novem­ber 30-ig teljesítik elhatáro­zásukat. A szécsényi eken kívül a balassagyarmati földműves­szövetkezeti bolt dolgozói, vala­mint a salgótarjáni központi iroda könyvelési csoportja ne­vezett be a „szocialista bri­gád” cím elnyeréséért indított, kongresszusi versenybe. w\ Kati számára már az is nyugtalanító rejtély volt, hogy apja és Laci ismerik egymást, harapós, jobbra cél­zó és balra ütő huzakodásuk­ból pedig mit vélt kiérteni? Hogy Laci békülni akart, utána járt. egész a park ke­rítéséig jutott, csak elijesz­tették. Apja volt a tettes, a javíthatatlan tréfacsináló. Nyilván valami pokolian ot­romba trükköt csinált, úgy ijesztette el. Elijesztette? Megvadította! Ahogy az imént is cselekedett! Addig heccelte, szurkálta, hogy Laci se volt rest és visszadöfött. Hogy pontosan kire és mi­re célzott, az nem világos. De úgy látszik: őt is érinti, amit mondott, különben nem né­zett volna rá olyan gúnyosan. így Kati. A kiborult Laci pedig: — Nyomás, kotródjunk in­nen —, gondolta. — Rongy­ember vagyok, bemocskoltam, a becsületében bántottam meg Katit. Jogai sír, mérgé­ben sír. Azt se csudáinám, ha megint orron kapna, vagy szemközt köpne. El innen, öregem. És el is farolt, a kofákkal kezdett jegykezelés ürügyén jópof áskodni. Holott ha ma­rad, vagy legalább visszásán- dit. furcsa látványban lehe­tett volna része. Az' elképedt, saját vermébe esett Bársony Samun mulat­hatott volna, aki az ülésről is csaknem leszédült, és tá­togatni, pillogatni is alig tu­dott, amidőn Kati szemében —, mint hitte — a szégyen és a megbánás könnyeit meglátta. — Te... te sírsz? — for­dult Katihoz. — Hagyjon. — Sírsz, látom, hogy sírsz. Mi bajod, Kati? — Semmi. — Akkor mér’ sírsz? — Mi gon ja vele? Bogár ment a szemembe, és kész. Majd kipislogom. Azzal Kati elfordult, és durcés vállrándítással inkább az elmaradozó mezőket vá­lasztotta beszélgető társnak. Ez kellett csak, ez az elfor­dulás, hogy az öreg Bársony is csaknem sírva fakadjon. Felbőszültében. Hogy... gebedne meg az a bitang, pemahajder jegyli- kasztó ott! Vemének diót a csontjaival! Ügy látszik: mégse a levegőbe beszélt, csak megkapta, amire foga­dást kötött. Különben miért fordult volna el Kati? Miért rettegne az ő aggódó, miatta nyugtalan apai tekintetétől? Sírná pedig nyilván azért sír, mert préda —. egy nyikhaj nőcsábász prédája lett. aki nem is titkolja, sőt: dicsek­szik vele, hogy dobta már Katit, túladott rajta, öt ugyan nem hatja meg a könnyeivel. És mindezért — a jóreggel- lét ! — ki a felelős? Ki miatt lett Kati egy cé­géres gazember áldozata? Miatta! A vén, ügyefogyott Bársony Samu miatt! Ha idejében szól neki. ha fennhéjázásában nem nézi po­loskának a kalauzt, biztos vi­gyázott volna magára Kati. De nem! Bársony Samu — amilyen nagyra van a híres eszével — egyből elintézettnek vélte a kalauzt. Még arra se tartotta érdemesnek, hogy megemlítse Kati előtt a ravasz, kert al­ján kuncsorgó szélhámost. Mert... ravasz, agyafúrt a nyomorult és a képmutatás­ban is jeles. Megjátszotta — és micsoda sikerrel! —, hogy még látásból se ismeri a te­heneket hajkurászó Katit. Holott lesett rá. Dehogy is halra — Katira vetette ki a horgát, azért ólálkodott a kastély mögött. De... korán röhög, korán hiszi, hogy „volt szerencsém, bőghetsz angyalom”, csak ügy büntetlenül tovaroboghat. Ö, nem pofont és nem is farba rúgást kap. Annyira még mérgében sem veszti el Bár­sony Samu a józan eszét, hogy itt az autóbuszban, má­sok szeme láttára csináljon cA osmd tava A három „hulla” Gaxai Ági, Simon József és Sebestyén Zoltán. — Ki kell deríteni, ki a gyilkos? — mondja az egyik, Garai Ági. Folyik a „bűnügyi nyomo­zás”- A „bírósági tárgyalás” délután négy órakor lesz. Itt állunk a Horn Miklós főtéren, amelyet tréfásan a táborparancsnokról neveztek el, balról a Csitrik, jobbról a Rendőrség sátra. De különös dolog: a „hullák” élnek! Különben, miért lenne az: ez csak játék! Tizenkét hold víz A Bánki tó — 12 katasztrá- Iis hold vízfelület — 200 mé­terre terül el a tábortól. Tre- nyik András kabinos tájékoz­tatása szerint legnagyobb gánüdülő öregbíti Bánk jó hírnevét. (Szegény a propaganda, pe­dig közel van Budapest. Pár évtizeddel ezelőtt a fővárosi színházi világ színe-javának volt nyugalmas pihenője a tó környéke. Ma nem említi prospektus, Bánk és a kör­nyező falvak üzleteinek el­látása sem a legmegfelelőbb a vendéglátásra. Pedig a tó­ban rejlő idegenforgalmi le­hetőségeket ma is érdemes lenne, az eddigieknél fokozot­tabban kihasználni, hiszen még nem merült feledésbe a Bánki tó, most is népes a környéke. A KISZ-tábor két hétre ütött tanyát a parton, lakói — 110 leány és fiú — a bu­dapesti, VIII. kerületi Széc­henyi Közgazdasági Techni­kum diákjai. Múlt nyáron Balatongyörökön táboroztak. Miklós főtér szomszédságá­ban, központi helyen­A program — természete­sen — nem merül ki az étke­zésben. Mégcsak a „bűnügyi nyomozásban” sem. — Van zene, meg minden, Szécsi Bandi, Sebestyén Zol­tán gitározik, a többiek éne­kelnek. A kis Horváth Kati ugyan­csak szép karriert futott be rövid idő alatt, anyakönyvve­zetővé lépett elő. — Esküvőt játszottunk, a társadalmi ünnepek rendezé­sét gyakoroltuk — magyaráz­za. Mi még a program? Ren­geteg játék — és a tó. Meddig ér a Vim Street? A Vim Street a tábor fő­utcája, húsz sátor övezi- Az Aszlalifoci a Vim Streeten mélysége öt méter. „Hajó­parkja” egy vas- és egy men­tőcsónak. A község kezelésé­ben lévő strandon május 15- től szeptember 1-ig tart az idény- Partján egy Horgász­tanya, a községbeai két ma­paftáüiát. Azzal csak Katinak ártana. Tán még világgá is kergetné, mert a szégyenét ütné dobna. A lyukában vagyis az au­tóbusz vállalatnál kell farkon kapni a rókát. Farkon kapni és meg is szutyogtaitni a fö- löttesei előtt. Azzal. hogy szélhámos házasságot ígért, és most a csillagokat is le­tagadná az égről. Vagy... nem bemártást, de ügyvédet és bíróságot kíván meg az ilyen természetű pa­nasz? Meglehet. De annyi szent, ha még oly ravasz is a kalauz úr, kamatostól fogja visszakapni a kölcsönt. Az anyja tejét is megkeserüli, ha Bársony Sa­mu amúgy magyarosan ak­cióba lép. így pedig Bársony Samu. — Te Kati —, fogta vissza leszállás után váltig duzzogó lányát. — Hogy vagytok ve­le? Meddig mentetek el a picsi-pacsiban ? — Kivel? — A megrontóddal... Min­dent megkapott? Kati elszömyedt és úgy né­zett apjára. mintha az öreg Bársony meghibbant volna: — Kicsoda? — Hát... ő. Az a nyomo­rult kalauz ott. Nem az én hibám, hogy a nevét se tu­dom. — Az enyém se! — futot­ta el Kati arcát a harag és a szégyen vöröse. — Az enyém se, hogy... apus azzal a próbált eszével. .. hülyesé­geket beszél. Azzal se köszönt, se in­tett. csak el onnan, és bele a vásártér fortyogó, emberfej- buborékos üstjébe. (Folytatjuk) — ízlik-e Balaton után Bánk? — Igen — kiabálják. — Az ember megsüketülhet a csend­től, az a legjobb. Tojáspörkölt, meg minden Furcsamód emlegetnek itt egyébként mindent. Legfő­képpen a politikai gazdaság­tant- Miért éppen azt? Merthogy a táborparancs­nok, Horn Miklós „civilben” a politikai gazdaságtan taná­ra. S ha a tantárgyat nem is mindenki szereti, az általa ké­szített tojáspörköltet annál jobban. Ma ugyanis a táborparancs­nok a konyhafőnök. Nyolcta­gú brigád készíti az ebédet, végzi a tálalást. Naponként váltják egymást. Ott áll a ha­talmas ebédlő-sátor a Horn A mezőgazdaság gépesítése lé­nyegesen megkönnyíti a dolgozók munkáját, de növeli a baleseti forrásokat is. Mivel egészségügyi kérdésekben szinte már megdönt­hetetlen tantétel a „megelőzés” fo­galma, ezért a mezőgazdaságban végzett munka során is alkalmaz­ni kell a megelőzést, a felkészü­lést. A gépekkel végzett munka során előfordulhatnak apróbb-na- gyobb sérülések. Cséplés közben, főleg az úgynevezett „etetés” mű­veleténél elég gyakoriak a bal­esetek. Az óvórendszabályok be­tartása esetén persze a minimá­lisra csökkenthető azok száma. Vi­szont nem közömbös, mi történik a balesettel, még aránylag apróbb sérülések esetén is, hiszen a gyó­gyulásnál igen sok függ attól; mi­lyen módon és milyen körülmé­nyek között történt meg a seb legelső ellátása, bekötözése. Az esetleges sérülések ellátásá­hoz kötszerekre van szükség. Ezt az előírt, könnyen elérhető helyen tárolt, mentőláda biztosítja. Ezért megfelelő időben történjék gon­doskodás arról, hogy a gépegysé­gek kellő módon feltöltött, ollóval is ellátott mentőládával rendel­kezzenek. Az elhasznált kötszert elején foldbefűzött árboc, az árbocon Virnes dobozt zör­get a szellő. Ebben az utcá­ban lakik a Vimes brigád, onnan kapta a nevét. A tábor különben 12 cso­portra oszlik: a Páncélos, avagy mire jó az ágyútalp, a Vimes, a Csitrik, a Mákvirá­gok, az Angyalok, a Csorda­szellem, az Ökörszem, a Va- dóc, a Bogyók, az Aranyfiúk, a Sztárok és a Robinsonok brigádra. Délutánonként a lányok be­lefekszenek a csónakokba, ügy lehet jó barnára sülni. A csónakokat ringatja a víz, de ők nem igen figyelik a lo­csogást, nevetnek a merengő­kön. — Meddig és a Vim Street? — A jövő nyárig — mond­ják. Nyár közepe van, 30 Cel­sius fok. De ők már a követ­kező nyárra gondolnak. Tóth Elemér azonal pótoltatni kell. Nem kö­zömbös az sem, hogy ki végzi az első segítség nyújtását. Arra keil törekedni, hogy lehetőleg olyan személy foglalkozzon a betegek­kel, aki tanfolyamon kiképzést nyert. (Első segítség nyújtó tan­folyamokat a Magyar Vöröske­reszt szervez.) Balesetkor a legelső feladat a balesetest eltávolítani a baleseti forrás közeléből, szükség esetén lefektetni, levegőről, vízről gon­doskodni, a sebkötözést elvégez­ni, s a sérülés fokának megfele­lően orvoshoz küldeni (soha sem egyedül, mindig kísérettel!), vagy pedig orvost, mentőket hozni le­hetőleg gyorsan. Soha ne tegyünk olyan intézkedést, és ne végez­zünk olyan beavatkozást, ami a beteg ártalmára lehet! Eszméletlen beteg szájába ne öntsünk folya­dékot! Azon legyünk, hogy a balesetet szenvedett személy mi­nél előbb orvosi ellátásba vagy kórházi kezelésbe kerüljön. Vé­gül ne feledkezzünk meg a tör­vényesen előírtak alapján a meg­történt baleset szabályszerű beje­lentéséről sem! Dr. Szálkái Géza a KÖJÁL higiénikus ormsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom