Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-24 / 174. szám

1966 Július 24. vasárnap NOOR AD II 99 Egy pofon ári,,. 99 Általános iskolai, alsó osz­tályos tanítónőtől hallottuk: H. Jóska nem figyelt, a pad alatt játszott valamivel. A tanítónő odasietett hozzá, mire a gyerek arca ele kapta két kezét és ré­mültén nézett rá görcsösen me­rev ujjai mögül. A gyerek attól félt, hogy po­fon ütik. A pedagógusnak ez eszében sem járt, soha nem nyúlt egyetlen tanítványához, nem is szándékozott. A beszélgetésből minden kiderült. Jóska megszokta (mi­lyen borzasztó ez a szó: meg­szokta!), hogy ha valami csint követ el, akár csak apró mu­lasztást is, otthon „lekevernek egyet.” Beszélgetés a szülőkkel. Azt állítják, hogy „gyerekeket nem lehet verés nélkül nevelni, ők is elég sok pofont kaptak, így lettek rendes emberek.” A fiatal pedagógusnő kétség- beesetten, elgyötörtén tiltako­zik: nem szabad, higgyék el, ez nem vezet semmi jóra... In­kább szép szóval, mindig szép szóval... Az anya elmondja még, hogy a verés után legtöbbször ma­ga is megbánja hirtelenségét és dédelgetni kezdi a kisfiút. Nem érti meg, hogy ez a leg­rosszabb. Nem érti, miért uta­sítja vissza a gyerek a becé- zést. Mert igazságtalanság érte őt, és ezt semmivel nem lehet jó­vátenni. Mert csalódott édes­apjában. vagy anyjában — a felnőttekben. Aránytalannak érzi a büntetést azzal, amit el­követett. A hirtelen támadt gyengédségben ösztönösen sej­ti az anya vagy az apa rossz lelkiismeretét. Bontakozó egyé­nisége az igazságot keresi — az elhamarkodott büntetés pedig éppen úgy megzavarja, mint az érthetetlen, indokolatlan gyöngédség. Elvész a bizalma, szülők és pedagógusok, általában a fel­nőttek iránt. Konfliktusba ke­rül a világgal, amelytől segít­séget, támaszt remél. A pofon mindig árt. Egyéb „büntetlek” sokkal hatáso­sabbak lehetnek. Ne menjen moziba, ne nézhesse a televí­ziót, ne kapjon édességet egy­két napig — ha megérdemli. Ne mehessen az udvarra ját­szani, Játszás helyett tanuljon vagy segítsen otthon néhány óráig, átmenetileg a zsebpén­zét is csökkenthetjük. Mindez többet használ, mint a testi fenyítés. „Amit az ember megért, szívesen megteszi” — ez a gye­rekre is érvényes. A nyugod­tan közölt érvelés mindig meg­győző, ha szeretet sugallja. Feladatokkal bízzuk meg, amelyek a hasznosság érzésé­vel töltik el. Menjen vásárol­ni, öntözze a virágokat, hord­ja ki az edényt az asztalról ebéd után. Dicsérjük meg, ha ügyesen végzi ezeket az apró­ságokat — hálás lesz érte. S ha már elcsattantak a po­fonok, ha „megszokta” a gye­rek, lehet-e még változtani, ja­vítani a helyzeten? Mindig le­het! Ha a szülőkben megvan az önfegyelem és a javulás szándéka. A gyerek megérzi, ha „más szelek fújnak”, örömmel al­kalmazkodik, ha nem az ide­gesség, a szeretetlenség, a ha­misan értelmezett tekintély­tisztelet légköre veszi körül. A türelem, a megértés, a pajtási — mégis tekintélyt őr­ző! — nevelés jobb és szebb gyümölcsöket terem, mint a testi fenyítés, amely mindig kitörölhetetlen, káros nyomo­kat hagy a fejlődő emberben. Gyenes István Háztartási újdonság Qtői esetek — Szörnyű nőszemély, már nem bírom ki vele tovább! — Válj el tőle... — De hiszen nem a fele­ségem! Anya: — Hajnalban kell ha­zajönni? Hol voltál egész éj­szaka? ... A lány: — De, anyuka, kép­zeld el a fiúk valahová eldug­ták a ruhámat, meztelenül mégsem jöhettem haza ... Történetünk idején még nem ismerték a naptárt A Hét gyermekei, a napok úgy sorakoztak egymás mellé, aho­gyan éppen kedvük tartotta. Ha a Hétfő úgy látta jónak, felkelt mindjárt Vasárnap után, s kezdte a hetet Ha azonban ugyanez Szerdának jutott az eszébe, változott a helyzet, s Hétfő helyére a Szerda nyomakodott elő. A napok családjának feje a Hét, rengeteget töprengett. A rendszertelenség miatt támadt végső elkeseredésében, a hó­napok tanácsához fordult: se­gítsenek végre sorba állítani rakoncátlankodó gyermekeit. Ám a hónapok tanácsa sem jutott sokra. Januárnak ugyan volt egy indítványa. Azt ja­vasolta, hogy nagyság szerint állítsák sorba a napokat, s úgy válasszák ki közülük, melyik legyen az első, a második, a harmadik és így tovább. A javaslatot azonban elvetették, mert ugye minden nap egy­formán huszonnégy órából áll, nem lehet tehát válogatni közülük. A kudarc elkeserítette a Hetet, s újabb hosszas gondol­kodás után döntött úgy, hogy a napok, hetek és hónapok népes családjának kormány­zójához, a nagy szakállú Esz­tendőhöz folyamodik segítsé­gért. Az Esztendő akkor ép­pen a Kékhegyen túl lakott. Szegény Hétnek három ten­geren és hét hegyen kellett átlábolnia amire elérkezett /MSkA Hétvégi kirándulásnál, nyaralásnál Jó szolgálatot tesz atu- rista-sportfőző. A napok versenye Gyufadobozból — hűha szoba - h ú tő ir Esztendő négy színű palotá­jához. Az első kapunál Tél­apó, az első ajtónálló fogadta. Zúzmarával árasztotta el, s csontjait hideggel rázatta. A második kapunál azonban Ta­vasz kedveskedett a vendég­nek: friss virággal, zöld lomb­sátorral üdvözölte. A harma­dik a nyár kapuja volt. Itt érett gyümölcs, s telt kalá­szok integettek a már fáradt Hétnek. Végül az ősz, Esz­tendő utolsó ajtónállója a nagy szakállú bölcs elé bo- csájtotta a napok miatt ag­gódó Hetet. — Azt mondom neked — mondta bölcsen az Esztendő —, hirdess versenyt gyerme­keid között. A Tél kapuja előtt az őszi nap-éj egyenlő­ség idején, a Szilveszter-réten találkozzanak, s nemes vetél­kedéssel döntsenek saját rang­jukról. Amint mondta úgy is tör­tént. Szeptember 21-én, az őszi nap-éj egyenlőség napján összegyűltek a napok. Elsőnek Csütörtök érkezett. Nagy hanggal dicsekedett, s hfrül kiáltotta: ez a verseny csak az ő győzelmével végződhet, mivel nála testesebb nincs. A közben megérkező Kedd azonban letorkolta: ha már futni kell, bizonyára 5 lesz a győztes, hiszen mind között 6 a legkönnyeDD. Vasárnap ugyancsak saját elsőségét em­legette. Igazat adott ugyan Csütörtöknek abban, i.ogy a legerősebb, de mindjárt hoz­zátette; a hat írásjel nehéz­kessé teheti a nagy hangú nap futását... A többiek szerényen viselkedtek. Hétfő például egy szót sem szólt. Félre vonult, s szorgalmasan végezte az izomlazító gyakor­latokat. Péntek és Szerda az esélyeket latolgatták. Szombat viszont betegségére panaszko­dott. Azt mondta: csak azért jött a versenyre, mert nem hagyhatja cserben a többie­ket. Ügy kívánja a tisztesség meg az ellenfelek megbecsü­lése, hogy egy rajthoz álljon ő is... Javában piroslott már az ég alja, amikor a hónapok ta- csáru.k küldötte, Január meg­jelent a Szilveszter-réten. Ki­osztotta a rajtszámokat, s in­duláshoz állította fel a szo­rongó, izguló napokat. Aztán elhangzott az indulást jelző fütty... Mindjárt Vasárnap állt az élre. Vezette a napok mező­nyét egészen kétszáz méterig. A nagy hajrá azonban meg­bosszulta magát, helyét át Gyújtsd a kiürült gyufaska­tulyákat, a kisebb 30 fillére­seket és a nagyobb, 40 fillé­reseket. Nyolc kisebb és 11 nagyobb gyufásdobozból, egy kerek sajtos dobozból és egy 10 grammos Polo szappanpe- hely-dobozból készítheted el zokat valóban ki is húzhatod, mint az igazi fiókokat. Az ajtót is nyithatóra. csukhatóra készítheted — de félő, hogy a sok hajtogatástól egyszer leszakad. Inkább ne vágd fel, legyen mindig csukott. A szekrényke lába négy parafa­dugó darabja, befestve. A karosszék négy nagy gyu­fásdobozból készül, ragaszd össze a minta szerint és vond be színes papírral — pasz­tellszínnel is lehet, sőt min­tással is. . A rekamié fekvő része 4 nagyobb gyufásdoboz, háta és oldala egy-egy kisebb skatu­lya, élére állítva. Ezt is vond be színes papírral. A kerek asztal lapja a sajt dobozából készül, peremét vágd keskenyebbre. A három vagy négy asztalláb rajzpa­pírból sodrott, keskeny, kissé tölcsérszerűen bővülő formá­ját ragaszd össze, s a tetején kb. fél cm. mélyen vagdosd be a rajzon bemutatott babaszo- ba-bútorokat. A Polo szappanpehely-do- bozt elöl vágd ketté, mérd rá egy kis gyufaákatulya széles­ségét, elfelezve (a szaggatott vonaltól balra-jobbra 1,85 cm-t), húzz itt egy-egy füg­gőleges ceruzavonalat. Ezen a vonalon hajtsd be a doboz elejét és ragaszd közé az 5 gyufásdobozt a foszforos ol­dalánál. Most ragaszd be a szekrényt fényes drapp vagy barna papírral — a fiókok fölötti részt esetleg celofán- papírral, ha elég ügyes vagy, hogy a szekrénynek vitrin-ré­sze is legyen, méghozzá „üve­gezve” —, majd iratkapcso­kat szúrva a dobozok elejé­be és az ajtókba, fogantyú­val látod el a szekrény ajta- jait és fiókjait. A gyufadobo­kellett adnia Csütörtöknek. Csütörtök óriási iramot dik­tált, szinte teljesen szétszórta a mezőnyt. A hónapok taná­csának tagjai és az öreg bölcs Esztendő azonban látták a fu­tásán, hogy nem bírja sokáig: hat ékezetfölöslege hamaro­san kifullasztja. Így is tör­tént. ötszáz méternél Kedd, hatszáznál pedig Hétfő vette át a vezetést. Utánuk így ala­kult a sorrend: Szerda a har­madik, Csütörtök a negyedik. Péntek az ötödik, a gyengél­kedő, de szívósan küzdő Szom­bat a hatodik, s Vasárnap a hetedik helyen futott alaposan lemaradva. A verseny végéig már nem változott a sorrend. A célsza­lagot elsőként Hétfő szakítot­ta át. Február, a hónapok ta­nácsának legfürgébb tagja azonnal bejegyezte nevét a jegyzőkönyvbe, s utána egy­más alá írta az érkezőket: Kedd, Szerda. Csütörtök. Pén­tek, Szombat, Vasárnap. A napok alaposan elfárad­tak. Szombatnak, mert gyen­gélkedve is rajthoz állt, jó néhány óra pihenőit engedé­lyeztek, de a többieknek azon­nal dolgukhoz kellett látni. Hétfő indult munkába, Vasár­nap pedig a hét végét készí­tette már elő. Azt mesélik az öregek, így történt és nem másként. Igaz­mondásukban nem kételke­dem, én is ott voltam amikor ezt a történetet elmondták. Szolnoki István ollóval —, ex a ragasztószél, ezt ragasztod az asztallap al­jára. Az asztalkát Is ragaszd be drapp vagy barna papírral. Ha mindez kőszén van, sze­rezz egy-két nagyobb dobozt, — cipődobozt, cukordobozt — mert legközelebb babaházat építünk belőlük. Maglód! Magda MORZSÁK A kisfiú belép az üzletbe és édesanyja számára harisnyát kér. — Mekkora legyen? — kér­dezi őt az eladó. — Körülbelül 35 évesnek való. Az unoka a nagyapjához: — Nagyapa, kérlek, borot­váld le a szakálladat. Nem áll jól neked. Nem akarsz fiata- labbnak kinézni, mint ameny- nyi vagy? Pistike a papájához: — Mondd, apuka, te csukott szemekkel is alá tudod írni a neved? — Persze, kisfiam. — Csukd hát be a szemed és irdd alá az értesítőmet. 9 — Miért álldogálsz az esőn, Jancsi? Teljesen átázol... — Elszaladtam hazulról, mert anyukám meg akart für­detni. Vitorláson 1x10 az tíz Csobog a kékifi viz. 2X10 az húsz Szellő-csikó húz. 3x10 harminc Amíg húz, hát baj nincs. 4xlo az negyven Csudajó a kedvem! 5x10 az ötven A túlsó part kfidben. 6x10 az hatvan Bodri reánk vakkant. 7x10 az hetven Büszke sirály rebben. 8x10 az nyolcvan A mentőöv hol vanT 9x10 kilencven Ha kell, vizböl kimentsen! 10x10 az éppen száz Vízbe ne ess, kispajtás! Lelkes Miklós GYERMEKEKNEK VÍZSZINTES: 1. Szép mesét olvastatok tollából. 10. Iluska. 11. Sü­temény. 12. 1050 római szám­mal. 14. Vörös angolul. 15. Z-vel végén édesség. 16. Vi­gasság. 18. Madár. 19. Fázz ikerszava. 20. Nyíltan. 22. öt­let, elképzelés. 23. Növény. 24. Szép, ha gondozzák. 25. Azonos mássalhangzók. 26. Terus. 28. A.U.E. 29. Főze­lékféle. 30. öreg. 32. Ráró mássalhangzói. 33. Időszak. 35. Mérés magánhangzói. 36. Megyénk nagy sportesemé­nye volt (Folytatása a vízsz. 40.) 40. A vízsz. 36. folytatá­sa. (Utolsó négyzet üres.) FÜGGŐLEGES: 1. Nagy helyiség. 2. Kard­dal küzd. 3. Meggyőződés. 4. Sporteszköz. 5. Származik. 6. Vissza: csapadék. 7. For­dított, személyes névmás. 8. Szervezett egység. 9. Kocsi. 13. Ingovány. 14. Utca fran­ciául. 17. Neve napja volt e héten. 18. Kereskedelmi társaság angol röv. 19. Ten­ger neve Zrínyinél. 21. Vízi állat. 22. K-val elején: táj jelzője lehet. 24. Császári és királyi német röv. 25. Rövid. 26. Pattan. 27. Rágcsáló. 28. Nagy népcsoport. 29. Embiéi mája futball-labda. 31. Más­salhangzó fon. 33. Elem. 34. Aladár magánhangzói. 38. Ékes mássalhangzói. 39. Ha­Megfejtésül beküldendő a vízsz. 1 és 36. Gyermekrejtvényünk helyes megfejtése: Magyar atomerő­mű épül, szovjet segítséggel. Könyvjutalmat nyertek: Vai- kó Zsuzsanna, B.-gyarmat, Koós Pál Salgótarján, Kecs­kés Babl Maconka. A könyve­ket postán küldjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom