Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
1066. július 24, vasárnap NÖGRÄD 5 De — elvtársaim! ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! És búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagát! (József Attila: Munkások c. verséből) Akit kiprédikáltak... Sokféle nevet ragasztottak rá életében hetvennégy esztendő alatt, Baglyasalján úgy mondják, hogy Kristóf József „ustring”, mert több Kristóf él errefelé. Így különböztetik meg őket egymástól. A kertből jött elő, a szőlőben tettvett. A gyerekeknek ültette, az unokáknak „mert én magam nem teszek kárt a borban”. Az élete csupa harc volt, kézzel fogható nyomait viseli szívós testén. — Sérvet kaptam a gyomromra, aztán a hajlatba, meg izomszakadást a lábamba, a gúzsbakötés miatt. Amíg azonban erre sor került, sok minden történt Kristóf Józséffel. szervezni a parasztokat, kubikosokat. Arról beszélt nekik, hogy a bányászoknak, meg a nincstelen zselléreknek egy a céljuk: megdönteni az urak uralmát. — Nyisztor György volt az irányító, nagyon sokat tanultam tőle és nem is vetkőztem ki magamból, amit elnyertem. Én az ő neveltje vagyok. Neveket említ: Sulyok Andrást, Eppich, meg Pothornik elvtársakat, aztán Benkő Tónit, akikkel az illegalitás éveiben került szorosabb kapcsolatba. Illegalitás és önkéntes külföldi száműzetés; ez volt a sorsa abban az évtizedben az aktívan harcoló magyar kommunistának. Kristóf József is megjárta ezt az utat. Volt Franciaországban, Belgiumban, s ott is csak a szervezett munkások körében találta fel magát. Így telt el felette ötven esztendő. Mindig a pártban és mindig a párt érdekeiért harcolt. A felesége őtven év alatt állandóan mellette állt. Ügy is. hogy párttag volt, úgy is, hogy buzdította, támogatta. Előkerülnek a régi iratok és az új kitüntetések. Az egyik fáj neki ez a látszólagos „mellőzés”. Pedig elismerik, szeretik Baglyasalján a Kristóf- házaspárt, a párt veteránjait. Egy példa: amikor az ellen- forradalom után szervezték a pártot, csak beköszöntek Kris- tőfékhoz. — Magukat már előre beírtuk Kristóf néni, úgy is tudjuk, hogy közénk jönnek. — De közzétek ám, ki sem maradhatunk — válaszolta Kristóf néni az aprócska ház ajtajából. így megy ez ma is. Elmaradhatatlan résztvevői a gyűléseknek, pártnapoknal: „bár én már néhány hete nem voltam köztük, a betegség nem engedett”. A veterán házaspár megbecsüléséről sokféle jel tanúskodik. Kristóf bácsi a nagy szobából hozta ki a hatalmas kristály-vázát. Cseh üveggyárban készítették az ottani kommunisták és egy baglyasi összejövetel alkalmával nyújtották át. — Van itt két kitüntetés is. Nézze már, ugyan milyen? — kérdezi, mutatja Kristóf néni. Mind a kettő a Szocialista Munkáért Érdemérem. Mindkettőt az utóbbi években — Egyszer, lehetett úgy 1910-ben (akkor a Gusztáv- aknán dolgoztam) két elvtárs erkezett hozzánk a pártközpontból. Az egyiket Csizmadiának hívták, a másik nevére nem emlékszem. Előadást tartottak es harcra szólították fel a sztrájkoló népet. Sokan voltunk az erdei gyűlésen, bi- rinyiek, etesiek, karancsaljai- ak. Azt mondták az elvtársak, ha leálltunk, tartsunk is ki. Mi ki is tartottunk két hétig. Ezalatt a papunk kétszer kiprédikált. Velünk nem bírtak, hát az asszonyokat kezdték ki. Azt mondta a pap a feleségeknek. az anyáknak, hogy sztrájk Sodorna és Gomora pusztulását zúdítja a falura. Féltek tőle az asszonyok, mert a két város történeté benne volt az imádságos könyvükben is. Kristóf József felesége is hallgatja az elbeszélést és közbeszól. — Én még kislány voltam akkor, de hallottam a prédikációról. Józsi bácsi folytatja: — Azt mondta az anyám: ha ki nem lépsz abból az istentelen szervezetből, kitagadlak a családból. Meg azt mondta: „lólábú szocialisták”. Kristóf József nem lépett ki a pártból, sőt a feleségét is beszervezte. Az északi bányavidékről járt az Alföldre arról tanúskodik, hogy Kristóf József már régóta a munkásmozgalomban tevékenykedik. Tavaly a jubileum alkalmával Kádár János elvtárs aláírásával ellátott emléklapot nyújtottak át Kristóf Józsefnek. — De én nem kaptam — hallod-e apó — mondja a felesége nem kis keserűséggel a hangjában. — Pedig én is mindig ott voltam, ahol te, csak valahogy a nevem kimaradt abból a névsorból. ígérték az elvtársak, megkeresik és megkapom utólag, de hallgatnak róla. Kicsendül a hangjából, hogy kapta Kristóf József. A front után — így mondják — 100 forint volt a nyugdíjuk. Aztán a párt, sok évtizedes munkásmozgalmi tevékenységükért, a bányászok között sztrájkharcban eltöltött évekért 1600 forintra emelte. — Ebből megélünk kettecs- kén — mondja Kristóf néni — csak azt az emléklapot küldenék. amit az apó is megkapott, mert mi egyszerre léptünk a pártba. Egyszerre és egy célért: a hét unoka és a három dédunoka jobb, szebb életéért... Gáldonyi Béla [18J A természetét hazudtolta volna meg, ha gunnyasztását szó nélkül hagyja. — Mi az, kartárs? — évő- dött vele. — Patak híján a porban horgászunk? De meg se állt, hágott is föl az autóbuszra, mert ki-mi volt számára Laci? Tréfa-alany. Peches pasas, aki újból az utcájába tévedt. Annál nagyobb lett aztán a meglepetése, amidőn már fenn az autóbuszon — egy kofa és a helybeli esperes szomszédságában — azt kellett látnia, hogy Kati falfehér. szédeleg, és már-már az ájuláshoz van közel. — Hát te. lányom? — ijedt meg az öreg. — Mi bajod? Rosszul vagy? — Á — tiltakozott Kati — Csak a lábam. — Mi van veié? — Fáj. Ráhágtak. Sarokkal hágtak rá. — Affenét?! — méltányolta a bajt teljes együttérzéssel az öreg. Kati mértéket tart, ha füllentésére hallgatással tesz pecsétet, később, a jegyváltásnál se keveredett volna gyanúba. De Kati — mint minden másban — a kíváncsiságban is Éva lánya volt. Hallgatás helyett valahova a kocsi eleje felé Intett és szaggatottan, a nekirugaszkodó autóbusz bakugrásaival hadakozva kérdezte: — I-i-i-ismeri? — Kicsodát? — értetlenkedett az öreg. — Kit kéne, hogy ismerjek? Aki a lábadra hágott? — Ugyan. Azt ni, ott elől. Azt a kalauzt. — Hogyne ismerném! De mennyire ismerem. Három hete sincs, hogy kibabráltam vele. — Mit csinált? Az öreg Bársony elégedetten nevetgélt: — Amit az ilyen beképzelt ficsúrokkal szokás csinálni. Csőbe húztam a komát. — Hol? — A kastély mögött, a patak folyásánál. Ahonnét iszapot szoktam talyigázm. — Te jó isten! — Miért? — mulatott Kati rémületén az öreg. — Se lángesze egy ilyen kalauznak, se hatalma, hogy vissza tréfálhasson. Persze, hogy kibabráltam vele. És most is megugratom. Megugrasszam? — Ne... Nem akarom. — Félsz? Egy ilyen .nitug- rászitól félsz? Menyecske létedre? Ide vigyázz! így kell móresre tanítani az ilyen fi- csúrakat. Azzal akcióba is lépett, hiába próbálta Kati lefogni hadonászó karját: — Hé. kalauz úr! Egy szóra! — hívta magához Lacit. — Nekünk is adjon jegyet. Laci elsápadt. Egészséges, barna-piros bőre citromsárga lett. Gondolta magában; most jön a megszégyenítés. Ez a kaján, bosszúálló vénember „Hands up, Hoy!'* Fiatalkorú bűnszövetkezetet leplezett le a rendőrség Ifjúságvédelmi gyűlés Pásztón Szerdai lapszámunk hírei között jelentettük, hogy szombaton délután a Pásztói Béke Tsz nagytermében ifjúságvédelmi gyűlést rendeznek. Az összejövetelt tegnap délután meg is tartotta a KISZ Pásztói Járási Bizottsága. A nagy számú hallgatóság előtt a kapitányság ifjúságvédelmi előadója mondotta el. miért kell tizenhárom fiatalkorút bíróság elé állítani. • Sok a feljelentés Április elején, derekán szokatlanul sok feljelentés érkezett a rendőrkapitányságra. A panaszosok többnyire aránylag csekély kárról beszéltek: egy-egy kerékpárlámpa, dinamó eltűnését jelentették. Ebben az időben az egyetlen komoly tétel egy japán zsebrádió volt. amelyet egy gépkocsi ablakának felfeszítése útján vitt el valaki, vagy vittek el valakik. Később a gimnázium igazgatója tett feljelentést, hogy a garázsajtót feltörve, autója műszerfalát pedig barbár módon megrongálva találta. Betörés történt a pásztói gimnázium politechnikai műhelyébe. Innen temérdek szerszám tűnt el. Tebke pusztáról lószerszámnak kelt lába. Betörést jelentettek Hasznosról, Tarról, Szurdökpüspö- kiből. Felfeszítve találták a FÜSZÉRT-raktár ablakát. A leltározás során édesség hiányát állapították meg. Öcska rádió, hasznavehetetlen ingaóra, ponyvaregény-kőteg egy- egy padlásról került más gazdához. A Muzsla-pusztai MERT-üdülőből odalett úszónadrág, zseblámpa. Egy Jeepről és egy Volgáról kártevő kezek letörték a rádióantennát. A MÁV-tól száz csomag Fecske ellopását jelentették. — Az. hogy a károsultak csekély veszteséget is bejelentettek, megkönnyítette a tettesek elfogását — emlékezett az ügyre munkatársunkkal beszélgetve a kapitányság úgy megszégyeníti a lánya előtt, hogy íziben másik vonalra helyezteti át magát. — Hány jegyet tetszik? Kettőt? — kérdezte szemlesütve. — Annyit — hagyta rá az öreg Bársony. Szörnyen elégedett volt, még a száját is megnyalta, mint aki előre élvezi a medvetáncol tatást. — Hanem ... — meresztette fel a mutató ujját — mással is adósom, tudja-e? — Ugyan mivel? — Egy áldomással. Amit a maga kontójára iszunk meg. Ha nemcsak a ... szájával legény, azóta már biztos megkapta, amit akart... Megkapta? Erre az ordítóan egyértelmű célzásra Laci teljesen meghülyült, és csak a jószerencséje óvta meg attól, hogy jegyek helyett a hüvelykujját lyukassza át. Minden világos, kesergett. Kati — amiért nem ugrott be neki és mosolyaival nem hagyta provokáltatni magát — most apját, ezt a vén, minden hájjal megkent rosszcsontot heccel te fel. Szoknya helyett nadrágot vetett harcba. Csakhogy — téved. Csillik Lászlónak is megvan a magához való esze. Egyszer beugratta ugyan Bárifjúságvédelmi előadója. — A sok apró adatból egyre teljesebben bontakozott ki előttünk a bűncselekmény-sorozat képe, s amikor már csak néhány folt maradt, elérkezett az Idő. hogy megkezdjük a gyanúsítható személyek kihallgatását. Minden eshetőségre készen, már az első alkalommal házkutatási parancsot vittünk magunkkal ... Helyesnek bizonyult az előrelátás! A rendőrök galambot kerestek, és — a házkutatás alkalmával — kerékpáralkatrészeket találtak. A következő napok munkája feltárta, hogy a lakosság köréből érkezett harminchárom bűncselekményre vonatkozó feljelentés alapos. A bűncselekményeket tizenhárom fiatalkorúból alakult bűnszövetkezet — köznyelven szólva: galeri — követte el. A galeri feje K. Ferenc volt, akit faluszerte Boy néven emlegettek. Mit mond egy sárgult jegyzőkönyv? 1962-ben a MÁV-állomáson dobra tekerve lerakásra várt egy leólmozott végű kábel. Egy fiúcska annyira megkívánta a néhány forintot érő ólmot, hogy letörte a kábel végéről, s elvitte. Ez a kártevő kisfiú Boy, azaz K. Ferenc volt. A rendőrség akkor jegyzőkönyvi figyelmeztetésben részesítette a szülőket és gyermeküket; s az előbbiek előtt részletesen feltárta, milyen veszélyekkel jár, ha Feri nevelését elhanyagolják. A figyelmeztetés semmi eredménnyel nem járt. Nem fogták szigorúbban a fiút. A. Sándor szülei sem, pedig a gyermeket a közelmúltban kellett könnyű testi sértés miatt figyelmeztetésben részesíteni. Boyra meg nem érdemelt tisztelettel s ugyanakkor félelemmel tekintettek a galeri tagjai. Ez a fiú — amint a nyomozás során a tizenöt éves K. József szipogva vallotta — veréssel, sőt lelövéssel fenyegette társait, ha valamely bűncselekmény elkövetésétől húzódoztak. Boynak valóban volt fegyvere, lőszere. Pajtásai a Kövicses partján találsony Samu. de ha belekékül, akkor se teszi még egyszer nevetségessé. Uralkodott magán és faképpel mondta: — Itt a két jegy, parancsoljanak. Tizenegy hatvanat kapok. — És az áldomás? — ádáz- kodott az öreg Bársony. — Az áldomást mikor Isszuk meg? Lacinak már a nyelvén volt, hogy... mit idétlenke- dik, maga tudja a legjobban, hogy sohanapján. De aztán gondolt egyet — eh, bánja is ő, legalább könnyit a lelkén — és foghegyről, hányaveti képpel mondta: — Bármikor. — Ho-o-ogyhogy? — hökkent meg az öreg. — Hát... aktuális? — Erről — húzta el Laci gúnyosan a szót — majd más valaki nyilatkozik, ha nincsen ellenére. Katira pillantott, hogy. nesze neked, most nevess ki. ha tudsz, de rögtön megbánta és szíves örömest visszaszívta volna a hazugságát, mert amire álmában se mert volna gondolni: könnyeket látott Kati szemében. Gyöngyöző, elpisloghatat- lan könnyeket. A bánat és a lemondás könnyeit. (folytatjuk,) ták, tőlük vette el. Boy kényszerítette fenyegetéssel a kilenc éves Cs. Istvánt kerékpár lopásra. Vissxalapoxunk a történelemben A felszabadulás előtt ritkaság volt, ha falusi gyerek a törvény elé került. Akkor talán a társadalom nagyobb gondot fordított rájuk?... Dehogy. A Horthy-időkben a legtöbb falusi családnál a szó legszorosabb értelmében kenyérkérdés volt, hogy amint lehet, keressen a gyerek. Jobb híján kicsapták a libalegelőre vagy a töltés oldalába az egyetlen tehénke mellé —, s bizony lett volna nemulass, ha a gyerekre bízott jószágnak baja esik. Azok a fiatalkorúak, akik az utóbbi hónapokban ilyen sok bűncselekményt követtek el, összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között éltek, mint apáik. Legtöbbjüknek mindkét szülője dolgozik, keres. Az a szomorú viszont, hogy az anyagiak megteremtésén túl gyermekeik nevelésével mitsem törődtek. Az egyik gyerek apja — például — azt sem tartotta érdemesnek, hogy megtévedt fia ügyében bemenjen a rendőrségre. — ehelyett a feleségét küldözte. Egy másik szülő — a gyermék jelenlétében — azt bizonygatta, hogy a vasútról cigarettát lopni nem bűncselekmény. A harmadik gyerekre sem apja, sem anyja rá sem nézett, odahagyta a hetvenéves nagyanyára. Ismét másutt az iszákos férfi eltűrte, hogy kamasz-fia válogatott durvaságokkal cse- pülje édesanyját Ax iskolai értesítőé a szó A pásztói tizenhármak nem nincstelenségükben, hanem magukra hagyatottságukban loptak, elárvultságukban törtek be. A rosszban tanúsított összefogásuknak ez az igazi oka. Jól tudjuk, akad nehezen nevelhető gyermek nem egy, sem kettő. Abban a társadalmi rendben azonban, amely szervezetten könnyít a szülők nevelési gondjain, amelyben támogatást adni készen áll a pedagógus kar, a KISZ, a rendőrség, a nőtanács — vétkes mulasztás nem megfogni a segítségre nyújtott kezet. Sző sincs arról, hogy a történtek után csupán a nevelést eddig elhanyagoló szülőknek kell szigorú önbírálatot gyakorolniuk, s eddig alkalmazott pedagógiai eszközeiken változtatniuk. Megbánásra, a javulás megfogadásá- ra — és megtartására — épp elég okuk van azoknak a fiúknak is, akiket a bíróság von majd felelősségre, s büntet meg vétkességük arányában. S végezetül: helyes volna elgondolkodnia annak a tizenhárom gyermeknek is, aki töb- bet-kevesebbet tudott ugyan társai tolvajkodásáról, csavargásáról, de teljesen tévesen értelmezett barátságból — vagy éppen gyávaságból — nem szélt azokról sem szüleiknek, sem nevelőiknek. Borváró Zoltán
