Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-22 / 172. szám
r 4 RfleRífi Ä68. jűltus 22 péntek JVénia tanúk között Bűnözők és bűnjelek Mind a büntető, mind a polgári bíráskodásban fontos szerep jut a tanúvallomásoknak. A törvényalkotó ezzel kifejezésre juttatja azt a felelősséget, amelyet minden becsületes ember érez az : ;azs ágszolgál tatás iránt. A törvénykezésben a tanúvallomások mellett a tárgyi bizonyítékok, közöttük a bűnjelek is szóhoz jutnak. Igen fontos, hogy azokat az ítélet ogerőre emelkedéséig lehetőleg abban az állapotban őrizzék meg, amilyenben a bűncselekmény elkövetésekor ' oltak. A fényképfelvételek, j agyzőkönyvek bizonysága mellett sem nélkülözhető gyakran, hogy a szakbírók s a népi ülnökök szemügyre vehessék a bűncselekménynél használt vagy annak során bizonyító erejűvé vált tárgyakat Olvasóink bizonyára emlékeznek még a mátraverebélyi Rajcsik Istvánná ügyére. Ezt az asszonyt kezdetben emberöléssel vádolták. Testi sérülései mellett több helyütt átszűrt ruhája azonban amellett szólt hogy férje rendkívüli hevességgel támadt rá, s hogy emiatt az asszony szinte önkívületi állapotba került; ezért szűrt akkor is, amikor a férje által használt kés megszerzésével már megszabadult az életveszélyből. Mint emlékezetes: Rajcsiknét a megyei bíróság jogerősen kék. Ügy két hete, hogy Csábi Jánc®, a rimóci postabetörő jelenlétében a rendőrfőkapitányság vizsgálati és bűnügyi osztályának dolgozói több földművesszövetkezeti boltba visszajuttattak pulóvert, ágyneműt A szándékolt bűncselekmény eszközét — például a betörőszerszámot, testi sértéshez, emberöléshez használt kést — elkobozza a bíróság. Az utóbbi, szomorú emlékeknek többnyire megsemmisítését is elrendeli. Helyes intézkedés ez; megelőzi, hogy nem ép idegzetű emberek beteges fantáziájának eszközei legyenek. Szokatlan jellegű bűncselekmény elkövetéséhez használt tárgyat olykor a rendőrség bűnügyi múzeuma, olykor az igazságügyi orvosszakértői gyűjtemény kap meg. Az utóbbiban őrzik azt a hatalmas nikkelezett, szarvasagancs nyelű kést, amelyet egy férfi, anyósa meggyilkolásához készített Ki ad többet érte? Oktalanság volna, ha — az említettek kivételével — hasznavehető tárgyakat is halálra ítélnének csak azért, mert Virágos falu szerepeltek valamely bűnügyben. Az ismeretlen tulajdonosú, továbbá az elkobzott árukat — közöttük a csempészésre használtakat — átadják a Bizományi Áruháznak, vagy a szocialista szektor valamelyik szervének. Erre a sorsra jut — például — a lefülelt csempészeiktől elkobzott cigaretta: értékesítésre a Kiskereskedelmi Vállalat kapja meg. Rozsdás bugylibicskával, csorbult élű baltával, tönkre silányított öreg rádiókészülékkel persze a Bizományi Áruház sem bajlódik. Kiszámíthatatlan, hogy az efféle ócskaságok mikor találnak gazdára; az irka-firka többe kerülne, mint amennyit érnek. Az ilyen holmit összegyűjtik s évente egy-két alkalommal elárverezik. Ez a pénz az államot illeti. A bűnjelek kezeléséről sző ló jogszabály lehetővé teszi, hogy emberek felesleges károsodását megelőzzék. Ha valamely, a Bizományi Áruháznak átadott, vagy elárverezett tárgy gazdája előkerül, s tulajdonjogát hitelt érdemlően igazolja: megkapja a tárgyért befolyt összeget b. z. IVIáiraszelén felmentette. Has%nálható, mégis összetörik~ A p>er jogerős befejezésekor dől el a bűnjelek további sorsa. Egy részüket a bíróság visszaadni rendeli jogos tulajdonosuknak: például a károsultnak a lopott holmit Itt jegyezzük meg, hogy olykor már a nyomozás során visszakerülnek gazdájukhoz az éltulajdonított értéA községi tanácstagok szervezésével, irányításával és részvételével parkosítják, vi- rágosítják Mátraszelét. Ebben az évben a társadalmi munka értéke már elérte a 21 200 forintot — tavaly egész évben csak 17 000 forint volt — és a lakosság további önkéntes munkával segíti a falu szépítését A parkosításra községfejlesztésből 29 000 forintot fordítanak. Vagyis minden községfejlesztési forint mellé másik forintot tesznek társadalmi munkájukkal a mátraszeleiek. Különösen kedvelik a muskátlit, a rózsát, és ebből készítenek virágágyásokat a köztereken. A jövő héten kezdik meg a tanácsháza melletti terület parkosítását ahová a külszíni bányáktól mintegy 1500 köbméter földet szállítanak. Segédkezett a lakosság a régi épületek bontásánál is. Az így nyert anyagból építik fel a sportpályán az öltözőt. A társadalmi munka szervezésében különösen kitűnt Kazinczy B. Gábor tanácstag, aki a mizser- fai bányaüzem dolgozóival együtt segíti a falu szépítését He! Teszem azt... Pesten még az éjszakája se volt zavartalan. Vasút mentén lakott, és sehogy se tudta megszokni se a mozdonyok panaszos, zöld lámpáért rimánkodó füttyét, se a szerelvények házat is megingató csattogását Folyton fölriadt és meredten, torkában dobogó szívvel figyelte, hogy — jaj, micsoda vicsorgó, sűrű fogsorú szörny! — hogyan villog és villámlik tova a mennyezeten a vonatablakok egymásba folyó, fejtetőre állított sora. Később megszokta persze, s nem riadt fel, mindazonáltal mégis csák belejátszott álmaiba a robaj és a mozdonyok hujjogatása is. Mezőben állt: hullámzó, ezüst tajtékos rozstábla közepén. Zenét is hallott, kalászi zenét. Szél cirókálta rozskalászok eiteraszavát hallotta. A mindenségnek kenyérszaga volt. Párolgó, ünnepre szegett fij kenyér szaga. Egyszer csak megreszketett és felmorajlott a föld. A mező egész hosszában végighasadt. A mélységből füst csapott fel. Vastag, zsíros, kátrányos kondorolás. És egy bika: egy vaspatás. tüzet prüszkölő szörny is bömbölni kezdett. Hosszan, kitartva. acéltorokkal. Erre félelmében elszürkült, üveggé dermedt a világ, s az égről — szíven lőtt sármány — buckázva hullott alá a nap. tie otthon? Otthon megnyugodott; Kati, a száján mézzel aludt el, és mézzel is ébredt, mintha nemcsak a paplana, de langyos, békamuzsikás éjszakái is pehellyel lettek volna kibélelve. És újdonság volt neki a munka is: a babráló, vete- ményezéssel és palántázással bíbelődő kerti munka. Kezdetben ugyan meghúzta a derekát, de beleszokva és hosszú távra vérpezsdítőén jólesett neki. Hogy aztán sárral, bűzzel, továbbá: mozi, vízvezeték, angol WC és egyéb hiánnyal is járt ez az újra vállalt falusi élet? Istenkém! A tél, az igazi próbatétel ideje még mesz- sze volt, nagyon-nagyon messze. A lent zöld-arany, odafönn pedig selyem-kék koranyár viszont teljes gazdagságban pompázott. Maga az elvadult, mesésen bozótos park, mögötte a táblákra szeldelt virág- és konyhaker- tészet és a borostyán ruhás, ezüst fenyők őrizte szülői ház aztán szintúgy megtette a magáét. Annyira visszabűvölte, édesgette apja mellé Katit, hogy a pesti életnek még a valóban megkedvelt vívmányairól is könnyű szívvel volt képes lemondani. Ezt a boldogságot tette tönkre, ebbe tap»sott bele durván, két lábbal Laci. Oda is lett a nyugalma és a derűje Katinak. Morcosán, kényszeredetten tett-vett. Magától nen. szólt. Felelni is csak ímmel-ámmal felelt. Ha meg észrevette magát, hogy... jaj, utóbb még gyanúba talál esni, hát olyan fülsértő hangoskodást művelt, hogy már-már sirámnak hatott és szánalmat keltett a kacagása. Főleg a csütörtökjei és a vasárnapjai lettek kibirha- tatlanok. A remény tudniillik, hogy majd csak hozzá szelídül Laci. és a beszélő viszonyt is helyreállítja vele, mindkét heti vásáros napx>n: szerdán és szombaton is autóbuszra ültette. De bárcsak ne ültette volna! Laci — a mafla, a fafejű- ség netovábbja — változatlanul kimért és egész ameg- átalkodottságig szófukar maradt Pedig ha van szeme, ha nem veszi el megfogyatkozott ítélőképességét is az idült gyanakvás, észre kellett volna vennie, hogy provokációról szó sincs. Érte és csakis érte viteti-rázatja magát immár a harmadik hete oda-vissza az autóbuszon Kati. És az öreg Bársony? ö csak nem volt vak? ö csak észrevette, hogy valami nies rendjén Katinál? Hogyne. Csak kivárt. figyelt, adatokat egyeztetett. Higgadt, tapintatos férfiú létére mindenekelőtt a baj mibenlétével szeretett volna tisztába jönni. Azt még elnézte, és' holmi bal-lábbal-keléssel magyarázta, hogy Kati figyelmetlen, s hogy ennek folytán gyom helyett virágtöveket vagdal ki. El még azt is, hogy a kezében kész vészéEgy ismeretlen József Attila fénykép nyomában A Csongrád megyei Hírlap szerkesztőségi munkaterve szerint le kell adnom egy riportot a hódmezővásárhelyi Vörös Lobogó utcai iskola úttörőiről, akik segédkeztek egy elesett szovjet hős sírjának felkutatásában. Vásárhelyre érkezve egyenemég az anyagkönyvvezetőve) is beszélni szeretnék. Még egy utolsó kérdés: — Miért éppen József Attila a raj neve? — Azért, mert a nagyanyám személyesen ismerte — mondja büszkén egy barna szemű kisfiú — fényképe sen a iskolához megyek. Az igazgató és az úttörő csapat- vezető már vár. Az osztályban az ötödikesek mindenről pontosan beszámolnak. Alig győzöm jegyezni az adatokat Sietnem kell. Délelőtt delem, valóságos iszapoló puska az öntöző „slag”. Mivelhogy elbámészkodik ugyebár, és akkora lyukat váj ki a sugarával, hogy egy egész üregi nyúl család is bátran ellakhatna abban. Sőt mi több: még Kati sűrű utazgatásán se akadt fenn, noha látván láthatta, hogy a haja rendben van. nem kíván fodrászt és hogy a kosara is mindig üres, csak parádénak van ott a karján. Hanem hogy a főzőtudománya is válságba jutott?! Hogy — amire még emlékezni is siralom — legutóbb kristálycukor helyett sóval szórta meg a túrós palacsintát?! is van tőle, meg egy könyv valami beírással. Kételkedem és bizakodom egyszerre. A nagyszünetben elkérem a fiút az igazgatótól — a Rákóczi utca 18 alig tíz percre van az iskolától. A lehetőségeken töprengek; útközben. Hat évig kutattam József Attila emlékek után Makón és Kiszomboron, és mindössze néhány visszaemlékezést sikerült magnószalagra gyűjtenem. Semmi mást! Talán most sikerül. A nagymama özvegy Szántó Józsefné (szül: Dezső Jusztina 1900) • éppen mos az udvaron. Rosszkor jöttem, de azért bevezet a homályos utcai szobába és keresgélni kezd. Idegesen várakozom. Azután egy dobozból három fénykép kerül elő, meg egy bőrkötéses könyv. József Attila „Nem én kiáltok” című verseskötete. — Ez itt Makai doktor úr, ez Etuska a kislányával — mutatja a képeket. — Ez pedig — adja a kezembe vigyázva a harmadik, a régen divatos barna-fehér felvételt — Attila. Négy évig, 1928- tól 1932-ig dolgoztam náluk. Itt laktak akkor Vásárhelyen a Szentesi út 24 szám alatt. A kereskedelmi banknál volt ügyész a doktor úr. Akkor kaptam ezeket a képeket, meg ezt a kötetet Attilától.. j A képről a fiatal József Attila néz rám. Semmi kétség. Ismeretlen. Soha, sehol nem láttam ezt a felvételt! A fénykép hátsó oldalán piros színű bélyegző: „Foto Mészöly. Budapest. IV. Párizsi utca 2. Váci utca sarok. Telefon L: 969-54. „Azután a barna bőrbe kötött könyv címoldalát ütöm fel. Rajta a jellegzetes József Attila-i de- dikáció. A két aláírás között a következő szöveg: „Ez a könyv Etuska nénémé, húgomé, hogy megcsókolja homlokomban a transzparenseket is. Budapest, 1925. február 9.” Etuska nénémé? — De hiszen ez nem magának szól?! — Csakugyan — mondja Jusztin néni —, de Attila azt mondta, hogy most nincs másik kötete és amíg szerezni tud, addig nekem adja Etuskáét. — Sokára búcsúzom. A képet elkérem. Visszahozom a jövő héten — ígérem meg a kapuban s akkor majd a könyvet is lefényképezzük. • Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum. A múzeum tudományos munkatársa, Baróti Dezső vezet végig az állandó József Attila kiállításon. Megnézünk minden tárlót, de az „én” képemnek nincs mása sehol. A könyvtárban az ismert József Attila életrajzok képanyagát böngész- szük. Itt is eredménytelenül. .. Aztán még egy utolsó bizonyítási lehetőség: özv. Makai Ödönné „Etuska” címét keresem ki a telefonkönyv- ből. ö lesz a koronatanú. A lakásán várni kell rá. Amikor megjön elébe teszem a képet és csak ennyit kérdezek: Ismerős ez a kép? A válasz gyors és határozott: Ismerem. De, hogy került ez magához? Nem tudom mikor és hogyan veszhetett eL Talán a költözködéskor. .. Elmondom a fénykép és a neki dedikált könyv rövid történetét. Csodálkozik. Közben meghatottan nézegeti Attila fiatalkori képét. — A felvétel valószínűleg 1929- ben készült — emlékezik — 24—25 éves lehetett akkor Attila. Bizony maholnap már negyven éve ennek... Maholnap negyven éve. Polner Zoltán Hogyan tároljuk a gombát? Rágalom és rosszmájúság volna azt állítani, hogy az öreg Bársony élt-halt a hasáért, s hogy eképpen a lánya bajba jutását nem any- nyira az esze, mint inkább az ínye ismertette fel vele. Ez nem áll. De az már szentigaz, hogy a több mint három esztendőn át gyártott saját koty- valékot és a szomszédasszonyok fűrészpor ízű remeklései után úgy, de úgy ízlett neki Kati főztje, hogy arra már kifejezés sincs. És 6, igen: a palacsintát is világ életében „egyelekmeg”-nek becézte. Ha tehát nagy kanállal készült belőle enni, s rögtön az első falásra sóval ment tele a szája, mi sem természetesebb annál, hogy nemcsak testileg, de lelkileg is megrendült. — Szerelmes Kati! — lett a só gondolat-szilánkja alá a mágnes — De... kibe? Ki a választott? És mert nemcsak higgadt és tapintatos férfiú volt, de gyakorlati észjárása se volt híjával, így okoskodott tovább: — Jól van, buszozz csak. lányom. Legközelebb majd én is veled buszozok. Régi palóc szokás szerint kard- csony este gombalevest fogyasztanak.. A gombát nyáron szedik, decemberig tartósítani kell. Ennek is megvan a módszere ^ csak kevesen ismerik. Ezért fordulhatott elő, hogy egy falusi családnál tragédiát okozott az eltett gombából készült pörkölt. Mérgező anyaga sokáig megmarad és újabbak keletkezhetnek, ha nem megfelelő módon tárolják. A szakértők szerint gombáink tartósításának hazánkban háromféle változata van: • Gondosan megmosott, majd két- három darabra felaprított gombát forró vízben forralják (így elpusztulhatnak az esetleg káros baktériumok is). Később hideg vízzel átszűrik, majd befőttes üvegbe helyezik. De nem akárhogyan! Egy sor gomba, egy sor só, aztán ismét gomba, ismét só. Általában 1 kilogramm gombához 10—15 dkg sót kell felhasználni. * A másik az ecetes eljárás. Légombát kis mennyiségű ecetoldatba helyezzük, majd üvegbe rakjuk. • A harmadik =* és leginkább használatos —» a száritásos módszer. Köztudott, hogy a gomba 95 százaléka víz. Szárítását nem ajánlatos leterített papír szőnyegen végezni, mégha szellös, száraz helyen csináljuk is. A leghelyesebb, ha pálcikákra nyársszerűen felszúrjuk a szeletelt darabokat. Ha megcsavarva már nem nedvesek akkor ritka szövésű tüllzacskókba kell rakni és szellös, száraz hegyen felfüggeszteni. * A szakszerűen tárolt gomba egy évig is jól eláll, de sok függ a fajtájától. A vargánya, a róka és a csupros gombák jól tárolhatók. Nem mondható ugyanez el a galambgomba három változatának egyetlen ehető fajtájáról sem. Tehát a fokozott alaposságról tárolás közben sem szabad elfeledkeznünk. mert a szomorú következményekkel iáró felületesség, vagy hozzá nem (Folytatjuk) nyege: a feldarabolt, megmosott már késő a bánati T
