Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek1. XXII. ÉVF. 156. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1966. JÚLIUS 3. VASÁRNAP Kin, s miért csattan az o*tor? (3. oldal) Az élet védelméért, az igazságért (5. oldal) A szlovák képzőművészek tárlata (7. oldal) A Minisztertanács és a SZOT közös határozata Az államigazgatási szervek és a szakszervezetek rendszeres munkakapcsolatáról és együttműködéséről EMBEREK. A napokban egy idősebb tsz-taggal utaztam együtt, aki nemcsak életkorban, hanem tsz-tagságban is az öregebbek közé tartozik. A vonatablakból jó parasztember módjára figyelte a megélénkülő határt, amely az utóbbi esős napok üdítő nyomait viselte magán: mérgeszöld erős kukoricák, bökrosodó krumplik dúslevelű cukorrépák és súlyos kalászú gabonák gyönyörködtették a szemet. Az aratás szünetelt, csak egyetlen helyen láttunk az árpatábla szélén készenlétben három kombájnt és két Zetor-trak- tort a hozzájuk csatolt pótkocsikkal. A három kombájnhoz és a két traktorhoz mindössze öten tartoztak: öt gép és öt ember. Az éber készenléti állapotban, a gépek fel- sorakozásában volt valami rendkívüli megkapó és elgondolkoztató Űtitársam is mélázva meredt maga elé, mintha gondolatai belevesznének a komor hegyekkel határolt, árnyékverte látnivalóba. Olyan kép és látvány volt az, amelynek lapban közölt fényképe alá önként kínálkozik a szokványos aláírás: ,,Aratás 1966- ban”. A szunnyadozó emlékek, amelyek egyelőre némán kúsztak elő az agytekervé- nyeken, végül is nyilvánosságot követeltek: útitársam megszólalt Idézte, hogy az első arató-cséplőgép láttán, amelynek furcsa nevét (kombájn!) meg kellett előbb tanulni, milyen szorongás és rémület fogta el a parasztembereket még a termelőszövetkezetek biztonságos közösségében is! A magyar paraszt, mondta magyarázatul akkori viselkedésére, évszázadok nyomorában szokott rá arra, hogy a rekkenő nyárban, amikor kalászt vet az árpa, a búza és a rozs, kell megkeresnie a télirevalót, a család mindennapi kenyerét. Hetekkel Péter—Pál előtt már kalapálta a kaszát, igazította a nyelet, tokba helyezte a fenőkövet, és vagy a bandagazda, vagy az intéző nyakára járt, aszerint hogy zsellér volt-e vagy cseléd, csakhogy ki ne maradjon az uradalmak ünnepéből, a nincstelenek kenyérkereső munkájából. De még a földdel rendelkező parasztember is hasonló aggódással és izgalommal készült, mert neki sem volt mindegy, hogy idejében padlásra kerül-e a termés, vagy sem. Kézikasza és aratás elválaszthatatlan két fogalom volt. És akkor egyszeriben megjelent a gabonaérlelő termőföldön egy behemót gép, amely feleslegessé teszi nemcsak a kézi aratást, hanem a cséplőbandák munkakörét is! Mindenki, s így útitársam is, úgy érezte akkor, hogy a tiszteletet ébresztő gépóriások a parasztcsaládokat rövidítik meg, új és régi, egyéni és szövetkezeti gazdák gyermekeinek szájából veszik ki a faOlyan ellenszenvvel fogadták az első kombájnokat, mint valamikor a paraszt elődök az első cséplőgépeket az Alföldön. Mustrálták, bírálták, kákán is csomót keresve mindenben hibát találtak. Ugyanaz a folyamat zajlott le, mint amikor a gépállomások traktorai először álltak munkába, hogy vontatott ekéikkel mélyen forgassák a talajt. Csoportosan követték a gép útját és néhány elhullott szemből arra következtettek, hogy a kombájn el- prédálja a verejtékkel megÉS GÉPEK termett magot, s hasonló megállapításra jutottak a szokásosnál magasabb tarló láttán. Beletúrtak a zsákokba vagy az ömlesztett szemtermésbe és kicsinylően állapították meg, hogy nedves és szemetes a gabona. S olykor olyan túlzó és nevetséges következtetések is születtek, hogy a kombájnnal aratott és kicsépelt búzából rosszabb minőségű lesz a liszt és nem lesz olyan magas, ízletes és tápláló a kenyér, mint a kézi aratás idején volt. S még a reálisan gondolkozók is nehezen tudták elképzelni, hogy mi történik ezek után azzal a sok száz parasztemberrel, akiknek a nagyapák nagyapái óta nyaranta az aratás biztosított munkaalkalmat. Azóta, amint azt valameny- nyien jól tudjuk, az idő alaposan rácáfolt az aggodalmakra: a jól sütött kenyér éppen olyan fehér és foszlós, ha kasza helyett kombájn vágja, a szemveszteség is elenyésző és gondos talajművelés után már a gép sem hagy túlontúl magas tarlót. S munkaalkalom bőségesen akad az aratáson kívül is a termelőszövetkezetekben, sőt inkább az a gond, honnan teremtsék elő a szükséges emberi létszámot a munkaigényes növények gondozásához. Ma már a korábbi aggályoskodók azon törik a fejüket, hogyan lehetne más munkáknál, más ágazatokban is hasonló gépesítési fokot elérni, mint az aratásban. Azonkívül az aratásnál is olyan gondos és pontos szervezésre törekednek, hogy a rendelkezésre álló gépek is a lehető legtöbbet adják a nyári betakarítás nagy idényében, amikor nemcsak aratni és csépelni, de szállítani, szalmát lehúzni, diszk- tillerezni és szántani is kell. „Mindent géppel” — ez ma a jelszó, s ez a követelés már senkiben sem kelt visszatetszést, ellenben kiteheti magát a bírálatnak az a szakvezető, aki nem készítette elő a gazdaságot, az emberi és a gépi erőt, a nyári mezőgazda- sági munkák komplex végzésére. Mert a gép amellett, hogy gyors, és helyettesíti az embert, az embereket, egyidejűleg könnyít is a parasztember munkáján. Útitársam, aki annakidején úgy nézett az első szovjet kombájnokra, mintha ellenséggel került volna szembe, ma a harmadik ötéves tervről szóló tudósításokban is azt keresi, hogy milyen további gépi segítségre számíthat a szövetkezetekben dolgozó parasztember, különösképpen az őszi betakarítási munkák, a répaszedés, kukoricatörés idényében. S még ott, a vonaton megelégedéssel könyvelte el, hogy a harmadik ötéves terv végére Nóg- rád megyében is több lesz a traktor, a jelenlegi 92 hold helyett 78 holdra jut majd egy traktoregység, az erő és munkagépek holdanként kilenc normálholdnyi munkavégzést tesznek lehetővé, több lesz a lánctalpas és a függesztett gép, ami hegyvidéken nagyon fontos dolog. Mert más volt a gép szerepe is akkor, amikor az uraságnak és másnak termett a föld. és más ma, amikor a dolgos parasztember szinte korlátlan gazdaként alakítja gazdaságát. Így lett a gép és ember egymáshoz tartozó, egymás nélkül már egyformán elképzelhetetlen jó baráttá. Lakos György Hz eddigi eredmény: kétezer hold (Tudósítónktól.) A hét utolsó napjaiban nem volt eső, s ez lehetővé tette, hogy újra meginduljanak a kombájnok és az aratógépek a megye termelőszövetkezeteiben. A korábbi sikertelen próbálgatások után a legtöbb gazdaságban újra folyamatosan halad a gabonabetakarítás. A gépállomások megyei igazgatóságán kapott tájékoztatás szerint több mint 90 százaléka dolgozik újra a gépeknek. Emellett munkához látott a gabonaföldeken mintegy 120 termelőszövetkezeti és gépállomási aratógép is. A hét végéig mintegy 2000 hold gabona, főképpen őszi árpa aratását, betakarítását végezték el a kombájnok, aratógépek és a kézikaszások. Különösen a pásztói járás közös gazdaságaiban halad jó ütemben a munka. A palo- tási Május 1. Termelőszövetkezet határában négy kombájn dolgozik. Erdőkürtön és Kálión két-két kombájn járja a földeket. Erdőtarcsán egy arató-cséplőgép állt munkába a hét végén. Különösen jól szervezik a munkát az erdőkürti November 7. Termelőszövetkezetben, Itt a gabonabetakarítással egyidőben hozzáláttak a szalma bálázásához és megindultak a talajmunkát végző traktorok is. A termelőszövetkezetben egy ötven holdas táblán gyors egymásutánban követik egymást a munkálatok. A kombájnokat a szalmalehúzó követi, a szántó traktorok után pedig fogas és gyűrűshenger jár. Ezután kerül földbe a má.sodrtövény. A munka nagyon jó tapasztalatokat hozott a gazdaságban, s a tervek szerint mintegy 400 holdon dolgoznak ezzel a módszerrel. A termelő- szövetkezet vezetői szerint eredményesen dolgozik a német szalma bálázó gép is: teljesítménye naponta 7—8 hold gabona szalmájának összegyűjtése. A gépet két műszakban üzemeltetik, hogy meggyorsítsák a szalmalehúzás munkáját. A gabonabetakarítással egyidőben több gazdaságban megkezdték az aprómag betakarítását, cséplését is. Eddig mintegy 100 hold pillangós termését csépelték le a gép- és gépjavító állomások kom- bájnosai. A forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és elnökhelyettesei, valamint a SZOT titkárságának tagjai megbeszélést tartottak. Tájékoztatták egymást az ország gazdasági életével, a dolgozók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos tapasztalatokról, néhány időszerű kérdésről, s áttekintették a kormány és a SZOT előtt álló közös feladatokat. A megbeszélésen abból indultak ki, hogy az országgyűlés elfogadta az új ötéves tervről szóló törvényt, eredményesen folyik az 1966. évi népgazdasági terv végrehajtása, mindjobban kibontakozik az MSZMP IX. kongresszusa tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaverseny, megkezdődött a gazdasági irányítás reformjából adódó feladatok kidolgozása. Figyelemmel arra, hogy a feladatokat helyesen kialakítani, és végrehajtani csak úgy lehet, ha ebben a dolgozók — mindenekelőtt a szervezett dolgozók — javaslataikkal, tanácsaikkal tevékenyen részt- vesznek, az állami és társadalmi szervek összefogását meg kell erősíteni, együttműködésük formáit tovább kell fejleszteni, tartalmát pedig tovább kell javítani és bővíteni. A megbeszélésen létrejött megállapodás az alábbi főbb intézkedéseket tartalmazza. A megbeszélés résztvevői egyetértettek abban, hogy a soronlevő legfontosabb feladat az 1966. évi népgazdasági terv, valamint az új ötéves terv sikeres megvalósítása. A kormány és a SZOT erőteljesebb együttműködése arra irányul, hogy előmozdítsa a terv legfőbb céljainak elérését, — közöttük a munka hatékonyságának növelését, a termelékenység emelését, a minőség javítását, a takarékosság fokozását, valamint a termelés és a fogyasztás, továbbá az egészségvédelem, a kulturális előrehaladás és a szociális gondoskodás további fejlesztését. A Minisztertanács és a SZOT elnöksége egyetért abban, hogy a szakszervezetek tevékenyen résztvesznek az új gazdasági mechanizmus részletes kidolgozásában. Az állami vezető szervek és a szakszervezeti központi szervek között tovább fejlesztik az állandó konzultációs kapcsolatot, javaslataikat közösen egymás ülésein előterjesztik, s arra törekednek, hogy a kérdések megítélésében előforduló véleménykülönbségek nyíltan felszínre kerüljenek, és egyeztetésük megtörténjék. Közösen biztosítják, hogy maradéktalanul érvényesüljön a munka törvénykönyvének az a rendelkezése, miszerint a dolgozók életkörülményeivel kapcsolatos kérdésekben a Minisztertanács a SZOT véleményének meghallgatásával döntsön, a miniszterek pedig az érintett szakszervezetekkel egyetértésben határozzanak, és az e kérdésekben hozott fontosabb határozatokat együtt adják ki. A gazdasági irányítás reformja szükségessé teszi, hogy a dolgozók jobban résztve- gyenek a közügyek intézésében és ez a dolgozók aktivitásának újabb forrását nyitja meg. Ebből következik, hogy az üzemi demokráciának, az üzemi szakszervezeti munkának tovább kell fejlődnie, magasabb színvonalra kell emelkednie. Mindez szükségessé teszi, hogy a szocialista vállalatok vezetésében együttesen és egyidejűleg érvényesüljön az igazgató egyszemélyi vezetése és a dolgozók kollektív részvétele. A szakszervezetek és a gazdasági vezetés közös feladata, hogy mozgósítsák a dolgozókat kötelességük teljesítésére, egyszersmind a vezetésben való részvételre, jogaik érvényesítésére. A vállalati gazdasági vezetés és a szakszervezetek megállapodásait kollektív szerződésben kell ösz- szefoglalni. A dolgozók napi ügyeivel való alaposabb, lelkiismeretesebb foglalkozás, a dolgozók hathatósabb érdekvédelme indokolttá teszi, hogy a szak- szervezeti szervek a gazdálkodás jobb megszervezését, az egészségesebb és biztonságosabb munkafeltételeket biztosító fokozottabb követelményeket állítsanak a gazdasági vezetés elé. Szükséges, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos meghatározott kérdésekben a gazdasági vezetők üzemi szinten is csak a szakszervezetekkel való egyetértés alapján döntsenek. Az így létrejött döntéseket és intézkedéseket a szak- szervezetek támogassák, viszont emeljenek vétót minden olyan intézkedéssel szemben, amelyek a törvényes rendelkezéseket, a közös megállapodásokat, a szocialista erkölcsnek megfelelő bánásmódot sértik, s ne járuljanak hozzá ilyen intézkedések végrehajtásához. A jövőben az üzemi és üzemegységi gazdasági vezetők tevékenységének megítélésénél, vezető tisztségükben történő megerősítésüknél vagy leváltásuknál a szakszervezeti szervek véleményét ki kell kérni. Ennek rendszerét is közösen dolgozza ki a Minisztertanács és a SZOT elnöksége. Egyetértés alakult ki abban is, hogy a SZOT és a szakszervezetek a törvényes rendelkezések megszegőivel szemben az illetékes állami szerveknél eljárást kezdeményezzenek, s a szakszervezetekkel kötött megállapodások megszegése esetén — ameny- nyiben szükséges —, tiltakozásukat nyilvánosan is kifejezzék. Felhívják a gazdasági, műszaki, szakszervezeti vezetőket, hogy a továbbiakban is tegyenek meg mindent a dolgozók aktivitásának kibontakoztatására, a versenyvállalások sikeres teljesítéséhek útjában álló akadályok elhárítására. A Minisztertanács és a SZOT elnöksége felkéri a dolgozókat, hogy e nemes mozgalom keretében segítsék elő műhelyük, üzemük, vállalatuk, intézményük ez évi feladatainak megvalósítását, mert ez alapozza meg a további fejlődést, ez biztosítja az ország termelő erőinek fejlődését, és ezzel az élet- színvonal további növekedését. (MTI) cAes i látkép (Koppány György felvétele)
