Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-20 / 170. szám

1966. Jffflus 36. seertfa NÖGRÁÖ 3 Kompién: módon Aratás Ipolyvecén Kéai kaszások kozott a határban Az ipolyvecei határt járva. Fiatal, energikus ember már messziről szembetűnik az Kmetty Sándor, a főagronó- aranyló gabonatáblában haj- mus. Ahogy leszáll a motorról, ; adózó emberek sokasága, porlepte arcán fáradtság tük­Aratógépet vagy kombájnt röződik. Nem lehet valami egyet sem látni. A modem gé- könnyű dolga mostanában. El- pek zúgása nem töri meg a mondja, hogy a 140 hold őszi kaszák suhogását, csak a tá- árpa aratását befejezték. Ezt Yólból hallatszik egy-két trak- teljes egészében kombájn vág- tor búgása. Ahogy közeledünk ta, és csépelte. A kombájn után az aratóikhoz, vidám élcelődést az érsekvadkerti Magyar— és énekszót hallunk. Öröm lát- Csehszlovák Barátság Tsz szal­ui és hallani, hogy az embe­rek a nehéz munkát milyen szívesen, örömmel végzik. Pásztor János, az első ka­szás abbahagyja a íenést — Hogy megy az aratás? Nincs-e nagyon melegük? — teszem fel a szokványos kér­dést — Ami azt illeti, az időre igazán nem panaszkodhatunk — mondja Pásztor. — Régen volt már ilyen jó idő aratás­kor. Nincs nagy meleg. Köny- nyebben megy a munka A gabonára viszont annál több panaszunk van. Nagyon sok a szöszös benne, és úgy össze kuszálódott, hogy az ember nem is tudja melyik oldaláról álljon neki... — Nem baj az! — szólt bele a beszélgetésbe Okolenszki László, a második kaszás. — Az a lényeg, hogy sűrű a ga­malehúzójával a szalmát eltávolították a tarlóróL — A rozs aratásának és cséplésének megszervezése volt a legnehezebb feladat — mondja. — Ebben nagy segít­séget nyújtott a termelőszö­vetkezet pártszervezete. A párttagok személyes példamu­tatása. a nehéz munkában va­ló részvételük a tsz-tagok fi­gyelmét és szorgalmát tovább javította. Zsebéből füzetet vesz elő, amelyből kibontakozik az ara­tás és cséplés komplex hadi­terve. A 390 holdnyi rozs aratását a hónap elején kezdték meg, s ehhez jó előre 67 aratópárt szerveztek. Az aratópárok kö­zött vállalásukhoz mérten fel­osztották a területet. Minden igyekezetükkel azon fáradoz­nak, hogy megteremtsék a kedvező feltételeket a cséplés gyors, veszteségmentes befeje­bona, telt, hosszú kalászú. Re- zéséhez. A cséplés előkészíté­méljük bőven meghálálja radozásunkat. fá­— A kombájnok merre dol­goznak? Kérdésemre a harmadik ka­szás, Lukács László válaszol. — Ebben a táblában, ilyen erős, dőlt gabonában a kom­bájn meg sem tudna mozdulni — mondja. — Erős férfikéz kell ide! De amint látja, nincs itt semmi hiba, levágjuk mi egy-kettőre az egészet! A beszélgetésre a sarlósok is közelebb jönnek. Fiatal, élet­erős asszonyok mindhárman. — Talán a feleségeik? — kérdezem. — Igen. Velünk dolgoznak ők is — feleli Okolenszki. — És hogyan oldják meg az étkezést? Ki gondoskodik me­leg ételről? — Este főzünk — felelik az asszonyok. — Napközben kon- zervet és felvágottat fogyasz­tunk. Más megoldás nincs, mert a földművesszövetkezet­nek még nincs kifőzdéje. Pe­dig ilyenkor nagyon jó volna. — Remélhetőleg hűsítő ital­lal annál inkább ellátják ma­gukat? — Hűsít azt kapunk bő­ven, sőt néha még egy kis sör is akad. Csak az a baj, hogy friss ivóvízhez nem tudunk hozzájutni. Két kilométerre a \ asútállomáson van olyan kút amelynek iható a vize. — Miért nem szólnak a ve­zetőségnek? — Nem vagyunk tsz-tagok — felelik egyszerre a férfiak. — Mi az iparban dolgozunk, csak hazajöttünk segíteni. — A feleségeink a tagok — mondja Lukács László. — De azért ml is szívesen besegí­tünk a munkába ... Miránk minden nagyobb munkában számít és számíthat a tsz. A beszélgetést motorzúgás szakítja félbe. — Jön a főagronómus — mondja Pásztor. — ö és az elnök is miden nap megláto­gat bennünket. sével kapcsolatban elmondja, hogy komplex cséplőbrigádok alakultak. A cséplést két gép­pel végzik. A behordásra ki­jelölték a gépeket és a foga- tosokat. A rakodók és a csép­lőmunkások, tsz-tagok és ipari munkások. A főagronómus távozása után az aratók ismét megsu­hogtatják a kaszát. Jókedvű nótázásuk messzire hallatszik: Jaj de tokát arattam a nyáron. De keveset aludtam az ágyon!... Tisztelet és megbecsülés il­leti az ipolyvecei munkásokat és tsz-tagokat, akik azon fá­radoznak, hogy mielőbb mag­tárba kerüljön a kenyérga­bona. Kmetty Lajos Újabb üzemorvosi állásokat szerveznek a megyében Megyénk üzemeiben mind nagyobb gondot fordítanak a dolgozók egészségvédelmére. Jelenleg tizenkilenc üzemor­vos tevékenykedik, közülük hat a bányáknál, hat pedig főfoglalkozásban a nagyobb gyárakban. A megyei tanács végrehajtó bizottsága még az év elején tárgyalta az üzemorvosi háló­zat fejlesztésének lehetősé­gét, s utasította az egészség- ügyi osztályt, hogy az érintett üzemek vezetőivel közösen ké­szítsen tervet az üzemegész­ségügyi hálózat bővítésre. A terv néhány fontosabb része azóta már a megvalósulás út­ján halad, s újabb üzemorvosi állásokat szerveztek a megyé­ben. Salgótarjánban, az Öb­lösüveggyárban már május 15- én betöltötték a főfoglalkozású üzemorvosi állást. Mátrasze- lén egy körzeti bányaüzemi, Nagybátonyban pedig ugyan­csak főfoglalkozású üzemor­vosi állást szerveztek, melye­ket a tervek szerint augusztus elsején betöltenek. Tárgyalás folyik arról, hogy a Síküveg­gyár, a Bányagépgyár és az Öblösüveggyár részére össze­vontan főfoglalkozású üzemor­vosi állást is szerveznek. K ezdeményesés a nők foglalkoztatására A nőik foglalkoztatási prob­lémáinak megoldása ma igen aktuális kérd'és Salgótarján­ban. A városi nőtanács leg­utóbbi ülésén a második fél­évi teendők meghatározása közben elhatározták egy há­romhetes horgoló tanfolyam beindítását az ősszel. Az ered­ményesen végzők bedolgozási rendszerrel kereseti formához jutnak majd. Tuják, hogy ez­zel nem oldják meg a női munkaerő foglalkoztatottságát, de a kezdeményezés kétségte­lenül hasznos. A tanácskozáson elhatároz­ták még. hogy a háziasszonyok klubja keretében fokozzák a nők politikai aktivitását, és továbbra is hatékonyan támo­gatják megyénk állami gyer­mekotthonait. A salgótarjáni nők társasutazás keretében idén októberben ismét ellá­togatnak a Szovjetunióba. Mucur és a — Agyonütjük, istenbizony prímás egy jónevű zenekar­agyonverjük, ha igaz — és bán, a lányuk gyors- és gép- nagy csoport ember húsán- írónő. Szeretik a szépet. Nem gokkal felfegyverkezve indult hiányzik a lakásból a tele- Arpád keresésére. A szeren- vízió, a rádjó, pedig sok a csétlen ember mit sem sej- földes szoba. tett a fenyegető veszélyről Aztán kiderült, hogy tulaj­donképpen nincs is mitől tar­tania. A harcias csoport tag­jai — valamennyien a Fécs- kő utcai telep lakói — azt hitték: dr. Baár Józsefet ér­te a motorbaleset. Mindez már korábban tör­tént, de hűen bizonyítja: a Pécskő utcaiak szeretik a körzeti orvost, betegségükben hanem a magánéletükben is tanácsadó. A kapcsolat már régi. — Amikor tizenöt évvel ezelőtt brigádorvosként Sal­gótarjánba küldtek hat hó­napra, még nem gondoltam. Az orvost mindig tisztelet­igénybe vettek a filmezés­nél. Táncoltatták a fiatalo­kat, népviseletet kerestek a kunyhókban, beszélgettek ve­lük, és feljegyezték róluk, hogy nagyon szeretnek utaz­ni. Főleg az asszonyok jár­téi fogadják. Törölköző, fris- nak gyakran Csehszlovákiá­Lipcséb'n sen vasalva a szék támlá­ján, mosdótál, víz, szappan nélkülözhetetlen kelléke a te­lepen is a betegvizsgálatnak. — Sőt, nem egyszer tapasz ba és voltak már is. Van akikkel azért még egy Baár csopoiY. doktor taltam, hogy a földes pado- S€m ^lr’ a telep la­zatot sárga festékkel frissen felmeszelték. Ügy vártak... Igény már van a telepen, aki nemcsak a lehetőségeket pedig a ta- segíti őket, nács teremti meg azzal, hogy telket, hitelt nyújt az épít­tetőknek. A Kavicsoson már új utca van kialakulóban. A hangulat is megváltozott mostanában a telepen, Sal­gótarján legszebb részén, ahol az új toronyházak hogy itt maradok — mondja egész sora épül. Nylon blúz, dr. Baár József. Aztán le- trotőr cipő, selyem kendő telt a hat hónap, és én nem jelenti a modernet, de a rá­mentem vissza a Kékgolyó gadéknevek továbbra is utcába. megmaradtak. nonemA JSfJr - Ha valakit keres az egyszázán laknak még ma is ember- legJobb ha ugy ker‘ kunyhókban, pedig a torony­házak egyre jobban szorít­ják őket a Művésztelepre, dezi, hogy itthon van-e a Mucur? Az orvosnak is van raga­Kavicsosra. Ritkulnak a vá- dékneve, persze csak a kol- lyogviskók é6 csökken az or- légák között. Ügy hívják, vos gondja. hogy a „doktor cigányvajda”. — Az első években sok merthogy annyira hallgatnak volt az angolkóros gyerek a ra a telepen. telepen. Nagy családok él- Nemrégiben itt jártak a nek itt, nem ritka a 6—7 Német Demokratikus Köztár­gyerek, de annyit sikerült saság televíziójának opera- már elérni, hogy minden tőrei, munkatársai, bajjal orvoshoz jönnek. Jár- napon át filmeztek a telepen vány nem volt a telepen, az és csodálkoztak, oltásokra rendesen járnak. _ Nálunk még megoldat- Nyolc éve, hogy valaki oda- jan ez a probléma, sokkal haza szült, a kismamák kór- rosszabb körülmények kő­házba hozzák világra gyere- 2^tt laknak — mondták dr. keiket, A terhes tanácsadás- B a árnak akit ugyancsak ra is pontosan járnak, nem­csak a kelengye miatt... Persze, amíg eljutott idá­ig, a telepen sok mindennek szemtanúja volt. Egyszer „le­bombázták” az egyik kuny­hót a haragosok. Két karta- rés és rendőrségi eljárás lett a vége. Máskor verekedés­ben kellett igazságot tenni. Olyan is előfordult, hogy te­lefonon hívták. — Segítsen doktor úr, nem bírok velük. A segélykérő, egy orvosnő volt A telep lakói Baár dok­tor szavára lehiggadtak. — Ma már egyre kevesebb az ilyesmi. A telep lakói kö­zül a legtöbben rendszere­sen dolgoznak. A ZIM-ben, az Acélárugyárban, a gyere­keiket szépen járatják, taní­tanák. Az egyik lakó fia kói is kiközösítenek magú közül. Kupeckedéssel fogla­koznak. Felvásárolják a rossz gebéket. Sósavval kéz • lik, ahogy ők mondj „bliszterezik” a pókoslé' lovakat. aztán a követke"ö vásáron dupla árért tóvá1' : - adják. A csizmaszárból ha­mar előkerül a bicska és vi­zet csak a keresztelí sk — láttak, különben pálinka az italuk. A telep úgy is modern, hogy reformálták a károm­kodást: Essen a tüdődbe a rákfene! — mondják gyakor­ta és a le^válogatottabb, betegségeket kívánnak egy­másnak. — Kitől hallják? Nehéz lenne felkutatni, de sokszor haliam tőlük. Megfigyeltem, hogy Baár doktor beszélgetés közben kerülte a szót: cigány! A te­lep lakói sem szeretik, ha így hívják őket. Megindul egy folyamat, ami egyre erő. teljésebben érezteti hatását Három és azt mutatja: asszimilálód­nak, beilleszkednek a mo­dernebb, jobb életbe. — Ezért dolgosom én köz­tük szívesen, és ezért is sze­retnek a telepen... — G. B. — Fülig ahogy elpirult, Semmel­weis teremben az elnöki asztalhoz szólították. Sötétkék ruhában, fehér kesz­tyűben, tűsarkúban és kipirulton igazán vonzó jelenség volt. amikor átvette az „érdemes gyógysze­rész” kitüntetést. Aztán másnap foly­tatta megszokott munkáját a Nógrád megyei Gyógyszertá­ri Központban, mi­kor telefonon keres­ték. Tiltakozott: — Csak röviden, csak a munkámról, rólam semmit — mondta és igaza lett. Ha dr. Nagy Sán- dorné érdemes gyógyszerészről akar írni az ember, mind­untalan belebotlik a gyógyszerész érde­kes és változatos munkájába. Már gyermekkora óta gyógyszerésznek készült. — Tízéves voltam, amikor elhatároz­tam, hogy a gyógy­szerekkel foglalko­zom. Meg is valósítot­ta elhatározását. — Szerintem ez egy igazi, női pálya, nekünk való és én nagyon megszeret­tem. Tulajdonképpen a A kitüntetett gyógyszerészt mun­kának azt a részét szeretem. amikor közvetlenül foglal­kozik a betegekkel. Átveszi a vényt, „tessék helyet fog­lalni, rögtön kész lesz”, aztán kikeresi a gyógyszert, ellen­őrzi, kiszámítja az árát, blokkot ad és kiszolgál. Látja a beteget, aki sápadt és türelmetlen, ide­ges, mert beteg. Ru­tinmunka, de szép! Tudja, hogy az an­tibiotikum vagy az a parányi méreg, amit tablettákban készítettek el, most életet ment, gyógyír. És ma mégsem azért kapta az „ér­demes gyógyszerész” kitüntetést, amiért ezt a szakmát szere­ti. A központban dolgozik, a gyógy­szergazdálkodás ve­zetője. A megy' gyógyszerellátását intézi hosszú évek óta. — Tervezek, ren­delek a szükséolet szerint. — mondja és hozzáteszi — már ezt a feladatot is megszerettem. Furcsa, hát a gyógy szerfogyasz - tást is tervezik? — Másként hogyan biztosíthatnánk a folyamatos ellátást. Az előző időszak forgalma, az új ké­szítmények iránti ér­deklődés szabja meg, hogy miből, meny­nyit kér a gyógy­szeripartól a megye. Példának említi, hogy az utóbbi idő­ben az antibiotiku­mok viszik a pál­mát. - Az összes gyógyszerforgalom húsz százalékát je­lentik. Utánuk kö­vetkeznek a külön­féle fájdalomcsilla­pítók. idegnyugta­tók. Ez a beosztása már nem tűri a ru- tinmunltát. Ismernie kell a legújabb gyógyszerkészít­ményeket is. Tudnia kell, hogy ha vala­mi kifogyott — per­sze csak pillanatnyi­lag — akkor hasonló hatásban mit ajánl­hat, mit küldjön n gyógyszertárakba. Sokat kell olvasnia... — Vagy inkább kellene, de nem ju­tott tdő rá. Tanul­tam. .. — Szakmai köny­vekből? — Marxizmust, közgazdaságtant, el sem hiszi az ember, hogy mennyire tud­ja hasznosítani a mindennapos mun­kájában — aztán újra pirul, és ma­gyarázkodik. — Ne gondoljon frázisra. A szemlélet, a gon­dolkodásmód válto­zik meg az esti egyetem elvégzése után, és ez helyesen befolyásolja munká­mat. Azt mondta, ezu­tán több idő jut a szakmai irodalomra, mert befejezte az egyetemet. A záró­vizsga napján közöl­ték, hogy Budapest­re kell utaznia. a kitüntetését nyújt­ják át. Két öröm ér­te egy napon, ötös­re vizsgázott és c kitüntetés. Nagyon boldog volt. Társadalmi mun­kája a szakszerve­zet, ahol elnök, és a szakmában most o gyógyszer hatástan- nal foglalkozik be­hatóbban. A törzs­gárda tagja, tíz éve egy munkahelyen dolgozik. Jól dolgozik, azért lett „érdemes gyógy­szerész”. GáManyi Béla Parafakőgyái* a megyehatáron A bánya megyénk szélén túlteljesítést ígértek a IX. van olyannyira, hogy nemrég pártkongresszus tiszteletére. a szociális létesítmények építéséhez Egerből kellett en­gedélyt szerezni, öt méterre építettek a megyehatártól, hát ezért. Érdekes anyagot bányász­nak itt Szurdokpüspöki hatá­rában. Ha egy rögöt kézbe a vesz az ember, csak azt ér­zi, nagyon könnyű. A kiter­melt anyagot szétterítik, fa­kalapáccsal törik, a nappal száríttatják és úgy szállítják a törőre. Parafakőgyár. Csak ezen a néven ismerik, pedig hivata­losan az ÉM Budai Tégla és Cserépipari Vállalat 11. szá­mú üzeme. Liszté őrölt ko­vaföldet állítanak itt elő. amit másfél mázsás tételtől vagontételekig szállítanak az ország valamennyi nevezete­sebb építkezésére hőszigete­lésre. Ömlesztve és papír­zsákban utazik a kovaföld. Legnagyobb részét maga a vállalat dolgozza fel termo- nit téglának, amit kazánok bélelésére használnak. Szircsák András telepve­zetőtől értesültünk, hogy az éves 1450 vagonos terv idő­arányos részét az első félév­ben 6,7 százalékkal túltelje­sítették, holott 5 százalékos Ügy vannak ők ezzel, ha jön a rendelés, többet igényelnek, akkor jobban igyekeznek. Szeretik a napfényes időt, mert akkor ingyen száríthat­nak. Az esőt mindig a kazán begyújtásának kell követni, hosszú forgó­dobos szárítóra is szükség van. Fogy a szén, növekszik az önköltség, bár gazdaságos az üzem. Az udvaron egy új Hidasi- féle rakodógép áll. A munká­sok méregetik. — Most érkezett a napok­ban. Gépesíteni akarjuk a bá­nyát. Eddig mindent kézierő­vel végeztünk. A közeljövőben beállítunk a bányánál egy ké­ses törőgépet, a rakodást még ezzel a géppel oldjuk meg. Ügy számítunk, nyolc ember munkáját megtakaríthatjuk — újságolja a telepvezető. A gyárudvaron megszorul a levegő, száll a finom fehér por. A verseny táblára új ered­ményeket írnak. Az őrlők 121, az anyagszállítók 111, a va- gonrakók 107 százalékos telje­sítményt értek el júliusban. A kongresszusi verseny úgy lát­szik fokozódik a parafakőgyár- nál. A kapunál gépkocsi dudál. Anyagért jött, a kovaföldért. Befejezték a nyári gyakorlatot Nógrádban a miskolci gépészmérnök jelöltek Az idén a Miskolci Nehéz- A tröszt műszaki dolgozói ipari Egyetem 18 gépészmér- sokat segítettek az egyetemi nők hallgatója töltötte két- hallgatóknak. Szebényi Fe- hónapos nyári gyakorlati renc. Szőke József, Magyarfi idejét a Nógrádi Szénbánya- Károly, Szvoboda Imre, Viskár- szati Trösztnél. A mérnök- .. Ti. _ _ jelöltek egyetemi tematika dl László, Chemel Ferenc, Ga- alapján tanulmányozták a bá- zs' Zoltán. Mihalik Sándor, nyák gépesítését, különös te- Jambrik Pál tröszti mérnökök, kintettel a maróhengeres és valamint Csontos József bá- gyalus frontokra, ezenkívül . megismerkedtek az aknaszállf- főmérnök tartot­tó-gépekkel, osztályozói be- számukra egy-egy siak- rendezésekkel. kérdésről előadást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom