Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

10 r ö <5 R A D 1966 lúlius 17- vasárnap Amilyen a kérdés, olyan a felelet „Nagyon bonyolult az éle­tem. Először K.-val barát­koztam. Aztán R. udvarolt nekem, bár ekkor már job­ban tetszett P. De P. nem vált be, összevesztünk, és most J.-vel barátkozom. De R. továbbra is kitartóan ud­varol nekem, és azt mondja, hogy jobban szeret, mint J. Kérem, segítsenek, hogy el tudjak igazodni érzelmeik­ben...” Riga, Szvetlána R. „Kedves Szvetlána! Az eligazításra sajnos nincs lehe.őség, mert nem ABC- sorrendben barátkozik.” „Osztályunkban sok gyerek elkésik az iskolából. Harco­lunk ez ellen, de eddig még teljesen eredménytelenül. Na­gyon kérjük Önöket, segítse­nek nekünk ebben a harc­ban...?’ Szmolenszk, Ira Sz. „Kedves Ira! Ha nektek semmi nem si­kerül, akkor közöljétek ve­lünk az elkéső gyerekek cí­meit. Szerkesztőségünk min­den reggel jel jog ja őket kelteni.” „Elhatároztam, hogy ezután irodalomból fogok élni. Ké­rem közöljék, hogy anyagi szempontból mi kifizetendőbb, a vers vagy a próza?” Podolszk, Andrej K. „Tisztéit Andrej} Anyagi szempontból a leg­jobb, ha Volgát" nyer a lottón»• Relativitás A kis Marika és Zsuzsika fürödni mentek. Amikor Mar rika levette cipőjét és zok­niját, Zsuzsika elszömyedt: — Neked sokkal piszkosabb a lábad! — Természetesen — mond­ja Marika. — Hiszen egy hónappal öregebb vagyok ná­lad! Az éjjeli őr írta: Vidor Eftimiu Ali-Mahmud éjjeli őr volt Bukarest központjában fekvő előkelő étteremben. Ez az El- basanból származó igazhivő lelkiismeretesen ellenőrizte a személyzetet és a tárgyakat, úgy hogy se edényt, sem pe­csenyét, sem italt el nem vi­hetett senki. Ali-Mahmud ébe­ren őrködött. Egyszer azonban mégis meg­járta. Olyan dologba ütötte bele az orrát, ami nem tarto­zott reá. Egy kiejtésével eze­ket mondta: — E ffendi, hallom hogy reggel elutazni akarol Pitesti- be. Én azt mondok, ne utaz­zál. Az éjszakán azt álmod­tam, hogy az otomobil beleüt- közte és te meghaltál maga­dat. Allah üzent: ne utazz. Effendi, halasszál utazást más­korra. Lordache, az igazgató, gon­dolkodóba esett. Nem hitt az álmokban, és az ehhez ha­sonló ostobaságokban. Fontos dolga volt Pitestiben, jó vétel kínálkozott kitűnő bor bevá­sárlására. Csak nem fog ilyen alkalmat elszalasztani, mert egy albán hegyekből ideszár­mazott szunnita holmi sze­rencsétlenségről álmodott. Lordache egészséges észjárá­sú ember volt, az éjjeli őr sza­vai mégis ott motoszkáltak a fejében. Akármennyire nem is vagyunk babonásak, de lel­künk mélyén mégis rejlik va­lami ösztönös félelem, mert hiszen mégis hallottunk már egészen különös, szinte titok­zatos eseteket. A töprengés vége az lett, hogy a három utitársával, akikkel együtt akart Pitestibe menni, közölte, hogy nem utazik. Persze szót sem említett Ali álmáról, hogy fci ne nevessék, azt mondta, fontos dolga van a Kereske­delemügyi Minisztériumban, és igy kénytelen Bukarestben maradni. Este kezébe veszi az újságot és ezt a nagybetűs címet ol­vassa: „1Borzalmas szerencsét­lenség a Pitesti-i országúton”. A cikk beszámol róla, hogy nem messze Gaesti községtől egy társasautó, amelyik Craio- vából jött, összeütközött egy bukaresti autóval. A bukaresti autó három utasa szörnyet halt Lordache szive egy percre megdermedt. Haö is rajta lett volna a gépkocsin, most ő is hulla lenne. De mert humánus gondolkodású ember volt, így filozófált: — Ha én utaztam volna, nem történt volna a szeren­csétlenség. Néhány perc, né­hány másodperc és megváltoz­nak a dolgok. Nem pontosan ugyanakkor ültem volna fel a kocsira, mint a többiek. Né­mi haladék történik. Talán tiz perccel később megyünk. És ha késünk a két autó nem ta­lálkozik azon a baljós helyen, elkerüljük a szerencsétlensé­get. Én nem engedtem volna meg a sofőrnek, hogy olyan gyorsan hajtson. Én nem uta­zom gyorsabban, mint órán­ként hatvan kilométer. Sze­gény emberek! Ha velük va­gyok, nem pusztulnak el. Lordache tiszta szive ilyen gondolatokat sugallt. De mi­kor csengetett a telefon és gratuláltak neki, hogy nem esett a katasztrófa áldozatául, mégis elmondta, hogy nagy szerencséje volt és milyen pompás dolog, hogy épségben ül a családja körében. Mit csinálnának most nél­küle szegény felesége, két fia és leánya, aki éppen most lett menyasszony? Miért dolgozott egy életen át, és gyűjtött ma­gának egy családi ház felépíté­sére? Nem lett volna kár azért a húsz-harminc évért, amit még szerettei körében el­tölt és polgártársai nagyrabe­csülését élvezi? Csak most jutott eszébe, mi­lyen óriási szolgálatott tett neki az éjjeli őr, hogy vissza­tartotta az utazástól. Ali Mahmud szokás szerint őrködött a portán. Szerényen meghúzódott, és nem tolako­dott az igazgató élé, hogy mint életmentő felhívja magára a figyelmet. Sőt csodálkozott, hogy Lor­dache effendi hívatja. Még félt is. vajon mit akar tőle. — Ali, a te álmod megmen­tette az életemet. Köszönöm neked. Tedd el jutalomképpen ezt az összeget öreg napjaid­ra. Ali-Mahmud igen őszintén úgy vélte, hogy nem tett egye­bet, mint ami a kötelessége, ő meg van elégedve az éjjeli őrnek járó fizetéssel, és nem fogadja el az ajándékot. — Csak fogadd el Ali — makacskodott az igazgató — szükséged lesz rá, mert az ál­lásból elbocsátalak. — Hogyan? — Kidoblak Ali, mert ma­gad bevallottad, hogy ahelyett, hogy őrködtél volna, aludtál. — Honnan tudod effendi, hogy aludtam? — Ha ébren vagy, hogy ál- mondtál volna akkor éjjel? MESÉLIK — önt titkárnőnek veszem fel... Elsősorban az a kí­vánságom, hogy tisztában le­gyen vele, beosztottammá! a kezdeményezést értékelem a legtöbbre. — Kitűnő, igazgató elv­társi Hova megyünk ma este? — Miért sír, anyóka? — kérdezi a rendőr az idős asz- szonyt — Valamelyik huligán fel­döntötte a kosaramat! — Szándékkal? — Nem. körtével. — Látja, Kovács úr, ez az én fiatalkori portrém... — Gyönyörű munka. Hiá­ba : a reneszánsz festőkkel senki sem veszi fel a ver­senyt. Könyvesboltban: — Szeretnék valamilyen detektívregényt vásárolni, az­zal a feltétellel, hogy egy ha­lott sincs benne — közölte a vásárló. — De hiszen a halott minden detektívregény alap­ja — válaszolta az eladó. — Sajnos nekem diétáznom kell. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ Bulgária Tizennyolc esztendővel ez­előtt született a magyar- bolgár barátság fontos okmá­nya: aláírták a magar—bol­gár barátsági, együttműködé­si és kölcsönös segélynyújtási szerződést 1. Bulgária egyik nagy, ne­hézipari kombinátja, mely a harmadik ötéves terv idősza­kában létesült (600 000 kW kapacitású hőerőművében és :rikettgyárában évi 11 millió onna lignitet dolgoz fel). 12. 1947-ben alapított bolgár szo­cialista város (nehézvegyipari özpont). 14. Átfogó, teljes. ' 5. Község a siófoki járás­ban. 16. Móricz Zsigmond bírója. 17. Rangjelzés. 19. .......és halat, s mi jó falat, S zem-szájnak ingere” (Arany). 20. T.M.D. 22. ...ovo (ele- >étől kezdve). 24. Légköri nyomásegység (Torricelli olasz fizikus nevéről). 25. Megszólítás (fordítva). 26. Kiváló bolgár költő, a bol­gár ellenállási mozgalom har­cosa volt. Forradalmi tevé­kenységéért kivégezték (1909 —42). 30. Dunántúli csator­na. 31. Város a Duna bal martján. 33. A traktor elődje. 34. Az elektromos áramfor­rás negatív sarka. 36. A.V, 37. Az egyik szín. 38. A leg­mélyebb alpi állóvíz. 39. Kettős betű. 40. N.T.U. 42. Lehár Ferenc operettje. 43. Balzsam. 44. A gerincesek ;gyik osztálya. 47. „Meg is . magát benne, Ha az éj lem közelegne” (Petőfi). 49. ^'-Uentétes kötőszó. 51. A méh­félék családjába tartozó ro­var. 52. Névelő. 53. Glembay ... (Krlezsa színműve). 54. Urán és lantán vegyjele. 56. Rémület következtében kelet­kező zűrzavar. 58. E.V. 60. Ahogyan hívják. 62. A régi „cs”. 63. K.G.Á. 64. Régi olasz hegedűkészítő család. 66. N.Á. 68. Tűvel és cérná­val dolgozik. 69. Behelyez. 71. Cukrászati készítmény. 73. Bulgária legmagasabb csúcsa a Rila-hegységben (2925 mj FÜGGŐLEGES: 1. A* európai szocialista országok nemzetközi gazda­sági szervezete, amelynek többek között Magyarország és Bulgária is tagja. 2. El- csodálkozás. 3. öröklődő cím Angliában. 4. ... hal (béka­poronty). 5. Az egyik mor- ze-jel. 6. Becézett Ilona. 7. Nagy­........(A Zempléni hegy­s ég legmagasabb csúcsa). 8. Arzén vegyjele. 9. Igevégző­dés. 10. G.E.V. 11. Nyári gaz­dasági munkát végez. 12. Ovodista. 13. Cabet (1788— 1856) francia utópista által elképzelt társadalom elneve­zése. 18. A vég vége. 21. Szerencselovag. 23. A legna­gyobb bolgár költő, ki életét áldozta hazája felszabadítá­sáért (1848—76). 25. A leg­nagyobb dunai bolgár kikö­tőváros (ipari központ). 27. Olasz folyó. 28. Régi űr­mérték (—’). 29. Mértani rajz készítésénél használt eszkö­zök (+0. 32. M.R. 35. Dip­lomáciai Testület 38. Bolgár kikötőváros a Fekete-tenger partján. A népi demokrácia eredményeként gyorsan fej­lődő nagy ipari központ 41. Oktat. 43. Végtelenül kis mennyiségekre vonatkozó számítások egy fajtája (... számítás). 45. Átnyújt 46. Óda betűi, keverve. 48. T.L. 49. A dunai hajózás fejlesz­tésére alakult szervezet, amelynek Bulgária is tagja. 50. Analizál. 52. Lásd a 17. sz. sort 55. Ünnepélyesen be­iktató (—’). 57. Trungbo viet­nami országrész régebbi ne­ve. 59. A legnagyobb bolgár kikötőváros a Fekete-tenger partján, látogtott üdülőhely. 61. Az állatgondozó teszi. 63. Gazdasági szerszám. 65. Van — németül. 67. Portéka. 68. Folyadék. 70. Kettős betű. 71. M.G. 72. Egy másik ket­tős betű. BEKÜLDENDŐ: a vízszin­tes 1., 12., 26., 73. függőleges 1., 23., 25., 38., 49., és 59. számú sorok megfejtése. A július 10-i keresztrejt­vény helyes megfejtése : Szi- cilium egyenirányításos, Ori­ent, Helikon. Diessel, Mot- donyrádió, Ward-Leonard, Integradominó. Pannónia, Po- lonia. Könyvjutalmat nyertek: Orosz Béla Tiszaszentimre, Szopkó József Starján, és Rá- di Arnold Nagybátony. A könyveket postán küld­jük el! Az én Pegazusom / \ tI /l (Hubert Montaier rajza) Az udvarias ékszerrabló (Quick karikatúrája) — Ha akkor Is lett volna. ■. .. .Angyal és televízió... (Mészáros András rajza) Gyors! Eredményes! HIRDESSEN A Apró — soros — és keretes hirdetések Hirdetésfelvétel: Salgótarjánban és Balassagyarmaton HIRDESSEN A NÓGRÁD-ban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom