Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-01 / 154. szám

ELEVEN RENDELET A szövetkezetek fejlesztésé­ről, a gyenge tsz-ek meg­erősítéséről tartott tanácsko­zásokon az utóbbi években mind gyakrabban szóba ke­rült, Sümegi János, megyénk képviselője pedig több fon­tos fórumon, így az ország- gyűlésen is szóvátette, hogy különösen a Nógrád megyé­hez hasonló iparvidékeken milyen nagy gondot okoz a parasztság társadalmi bizto­sítása és az ipari biztosítás közötti különbség. Nehezíti a fiatalok visszatartását a szövetkezetekbe, s az idősebb, munkabíró férfiakat is el­vonja a mezőgazdasági mun­káktól, s különböző sérel­mekhez vezet a többgyerme­kes családoknál és a szülő nők körében. A szó nem hangzott el hiába. A mai napon több olyan rendelkezés lép ha­tályba, amely közeledést mu­tat a munkaviszonyban ál­lók betegségi biztosításához és családi pótlék ellátásához, a termelőszövetkezetekben, és megszünteti teljesen a keve­sebb jogot biztosító mezőgaz­dasági biztosítást az állami gazdaságokban és az erdő- gazdaságokban. A társadalombiztosítási jog­szabályok egységesítése és az ezzel kapcsolatos, idén nap­világot látott rendelkezések megyénkben több mint húsz­ezer tsz-tagot és többezer ál­lami gazdasági és erdőgaz­dasági időszaki munkást érin­tenek. A tsz-ekben csak a februári családi pótlék ren­delet, amely három, tíz éven aluli gyermek esetén szabta meg a családi pótlék mér­tékét, csaknem tízezer tsz- családot érintett, most a korhatár kiterjesztése és a két gyermek esetén is járó családi pótlék 700—800 tsz- családot érint. A megye va­lamennyi tsz-tagjára vonat­kozik a betegségi ellátás és a szülési segélyezés további '' bővítése. Az új rendelkezé­sek a szolgáltatásokat ugyan­is kiterjesztették a szakren­delésre, vagy szakrendelésre utalás esetén útiköltség térí­tésre, fogpótlásra, gyógyfür­dői kezelésre és a temetési segélyre is. Azonkívül \ az anyasági segély mértéke ugyanakkora lesz a tsz-ek­ben is, mint az ipari munka- viszonyban álló dolgozó nők esetében. Furcsa helyzeteket idézett elő a kettős biztosítási — az ipari és mezőgazdasági — rendszer keveredése az álla­mi gazdaságokban és az er­dőgazdaságokban. A mezőgaz­dasági és erdőgazdasági szer­ződéses dolgozók ugyanis aszerint, hogy milyen mun­kakörben foglalkoztatták őket, más-más biztosítási rendszer alá tartoztak. Más , volt a biztosítás feltétele, ha a kovácsműhelyben, vagy a rakodásnál és más, ha a nö­vénytermesztésben, vagy ál­lattenyésztésben dolgozott. Ha a dolgozó szerződését pótló­lag meghosszabbította, az új szerződésnek számított, ás megszűnt a jogokat biztosító folyamatosság. A mezőgaz­dasági munkában eltöltött napokért kevesebb táppénzt fizettek. Sok esetben nem lehetett meghatározni, hogy egy-egy munkakör iparinak vagy mezőgazdaságinak mi­nősül-e. Tsz-ekben, állami gazdasá­gokban, erdőgazdaságokban sokan vitatják ezekben a na­pokban az új rendelkezések előnyeit. Előkerülnek az em- iéktárakból azok az esetek, amelyek a korábbi biztosí­tási rendszer visszásságait tükrözik. Emlegetik, hogy a Magyabnándori Állami Gaz­daságban egy kertészetben dolgozó asszony csak kivéte­lesen kapta meg az anyasági segélyt, mert a korábbi ren­delkezésben előírt 156 nap helyett csak 155 napot dol­gozott le, és a Sziráki Álla­mi Gazdaságban több szülő nő elesett a segélytől, mert négy-öt munkanapja hiány­zott. Az új rendelkezések és jog­szabályok igazán nagy hord­erejű előnyeit mától kezdve már a gyakorlat is alátá­masztja. Nem lesz megyénk­ben olyan mezőgazdaságban dolgozó család, amelynek va­lamelyik tagja ne élvezné az új rendszerű társadalombiz­tosítás áldásait. Lakos György Világ proletárjai egyesüljetek! NOGRAD HÓRUKK! Heti rádióműsor f4 oldal) (5 oldal) XXII. ÉVF. 154. SZÁM ÁRA: 50 FILLER 1966. JÜLIUS I. PÉNTEK Életbe lépett az új viteldíí-rendszer az autóbusz heiyijáralokou (b jldai) NAPIRENDEN: A második ötéves terv teljesítése, harmadik ötéves terv feladatai Ülést tartott a megyei tanács Soronlevő ülését csütörtökön tartotta a Nóg­rád megyei Tanács. Illés Miklós, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese javaslatára Vass Miklós balassagyarmati városi tanácstagot vá­lasztották meg a tanácsülés elnökének. A na­pirendi pontok elfogadása után a tanácsülés elsőként a második ötéves terv végrehajtásá­ról, és a harmadik ötéves terv feladatairól készített beszámolót vitatta meg. A napirend előtt Illés Miklós vb-elmölk- helyettes bejelentette, hogy az MSZMP Poli­tikai Bizottsága javaslatára Jakab Sándor tanácstagot, országgyűlési képviselőt a bel­ügyminiszter első helyettesévé nevezték ki, s ezért kérte felmentését tanácstagsága alól. Hankó János, a megyei tanács vb-elnöke a tanács nevében levélben mondott köszönetét Jakab Sándornak tanácstagi munkájáért. Be­jelentette még Illés Miklós, hogy Géczi Já­nost, a megyei tanács vb-elnökhelyettesét a megyei pártbizottság titkárának választották, ezért az elnökhelyettesi teendők ellátása alól felmentését kérik, de mint tanácstag továbbra is részt vesz a megyei tanács munkájában. Eredményeink II. ötéves tervben A napirendhez Illés Miklós a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese adott szóbeli kiegészítést. El­mondotta, hogy a második öt­éves tervben kitűzött célokat teljesítettük, s bizonyos terü­leteken túl is teljesítettük. So­kat tettünk a foglalkoztatás, elsősorban a női munkaerő el­helyezésének javítása érdeké­ben és a tanácsi iparban meg­duplázódott a foglalkoztatottak száma. A textilipar fejlesztése is ezt a célt szolgálta. Emelkedett az élelmiszerfo­gyasztás, a kereskedelem lé­nyegében eleget tett az igé­nyek kielégítésének, nőtt az iparcikk vásárlás, főleg a tar­tós fogyasztási cikkek forgal­ma. Javult az egészségügyi el­látás, a kommunális ellátott­ság és folytattuk Salgótarján nagy arányú rekonstrukció­ját. Mindebben segített a la­kosság is társadalmi összefo­gással. A harmadik ötéves tervről szólva elmondotta, hogy már 1964-ben megkezdődött a ter­vezés, tavaly kialakították az elképzeléseket, és végül meg­kapták a népgazdasági irány­számokat megyénkre vonat­kozólag. Bejelentette, hogy a napirenden szereplő anyag el­készítése óta felettes szerve­ink újabb 39,5 millió forint­tal járulnak hozzá a megye fejlesztéséhez az ötéves terv­időszakban. Egyik legfonto­sabb feladat lesz, a helyiipar a kommunális beruházások, az egészségügy fejlesztése mellett a foglalkoztatottság, elsősor­ban a női munkaerő elhelye­zésének a növelése. (A második ötéves tervről és a harmadik ötéves terv irány­elveiről az írásos anyagot elő­re kézhez kapták a tanácsta­gok, az előterjesztést kivona­tosan az alábbiakban közöl­jük.) A megyei pártbizottság és tanács — a VII. pártkong­resszus, a párt- és kormány- határozatok szellemében, a főhatóságok irányelvei alap­ján — a II. ötéves tervidő­szakban elhatározta a helyi - ipar erőteljes fejlesztését, a lakossági szolgáltatás bizto­sítását, a nagyipar kiegészí­tését, és ezzel párhuzamosan a foglalkoztatottság növelé­sét. Célkitűzésünk volt a könnyűipar 28, az élelmiszer­ipar 28,7, a tanácsi építőipar, egyes kereskedelmi ágazatok termelésének 65 százalékos között, növelése. * í j exportcikkek A tanácsi vállalatok áru­forgalmának értéke 1965-ben már 42,4 százalékkal haladta meg az 1960-as szintet, ami egymilliárd 125 millió 558 ezer forint termelési érték­nek felel meg. A korábban gyártott cikkek jelentős ré­szét új termékek váltották fel. A gyártmányfejlesztés előrehaladásával 1964—1985- ben már nagy mennyiségben exportáltunk gyümölcslátiá- kat, turista gázfőzöket. Az új termékek előállításában nagy szerepe van a tervidőszak utolsó szakaszában létreho­zott gyártmányfejlesztő cso­portnak. Élelmiszeriparunk — bár az országos irányel­vek a II. ötéves tervben csak egy százalékkal számoltak — 28,7 százalékos emelkedést ért el. Megváltozott az egyes sütőipari termékek iránti kereslet is. A tervidőszakban 42,1 százalékkal emelkedett a kenyértermelés, és az egy főre eső fogyasztás tekinte­tében az országos átlag fölé kerültünk. Koncentrált építőipar A II. ötéves terv idősza­kában koncentráltuk építő­iparunkat, összevontuk a meg­levő két vállalatot, amely­nek termelése 80 százalékkal emelkedett. Ugyancsak az építőipari munka javítását szolgálta az 1960-ban létre­hozott Tanácsi Tervező Iro­da. Növekedett a lakosságnak nyújtott szolgáltatás is. Ta­nácsi kezelésbe kerültek a bánya-lakótelepek törpevíz- művei, az állandó és ideig­lenes jellegű fürdők, a nagy- bátonyi bányaváros, a salgó­tarjáni bányász lakótelep. Ennek következtében az in­gatlankezelői tevékenység a tervidőszakban négyszeresére növekedett. Mutatják ezt az aiabbi számok: 1960-ban 2 500, 1965-ben pedig 7100 bérlemény volt állami ingat­lankezelésben. Jelentősen nőtt a kiske­reskedelem és a vendéglátó­ipar forgalma. Érdekes el­tolódás tapasztalható az ■S? ■o 3 a ä I960 1965 30,70'o 18,10 'Q 24,50 26,10. u 3*á% *•>*% 18>*% «•!% A százalékos kimutatás azt is jelenti, hogy tavaly 74 millió forinttal több élelmi­szert értékesített (a keres­kedelem, mint 196Ó-ban. A lakosság érdeklődése a nagyobb értékű, tartós ipar­cikkek felé irányul. Míg 1960-ban 706, tavaly már 3500 televíziót vásároltak. A gépkocsivásárlás 133-ról 182- re, hűtőszekrény 160-ról 787- re emelkedett. Bútorból 1960- ^an 36,7, 1965-ben már 48,9 millió forintért értékesítet­tünk. Emelkedett a termelési érték A kereskedelmi forgalom növekedésének alátámasztá­sára megfelelően emelkedett a termelési érték az ipar­ban. A könnyűiparban egy munkás és alkalmazott ter­melési értéke tavaly 105 ezer 558 forint, az élelmiszeripar­ban 194 ezer 193 forint, az építőiparban 87 ezer 046 fo- ront volt. Az élelmiszeripar tavalyi termelékenysége az országos átlag felett volt. A termelési, termelékeny­ségi és szolgáltató feladatok végrehajtásával párhuzamo­san növeltük a tanácsi gaz­daságban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak átlagkeresetét. Ez a tervidő­szakban a következőképpen alakult: munkás alkalm. átlagkeresete forintban: Könnyűipar 16 405 19 738 Élelmiszeripar 19 656 19 636 Építőipar 18 481 20 459 Ingatlankezelés 17 556 18 871 Kommunális szóig. 17 758 18 944 A tervidőszakban évenként átlagosan 1—2 százalékos bérfejlesztést valósítottunk meg. A tanácsi gazdaság fej­lődését vizsgálva elmondhat­juk, hogy a kitűzött felada­tokat teljesítettük, a gazdál­kodás minden területén elő­reléptünk. Egyben biztosítot­tuk a III. ötéves terv céliii tűzéseinek megalapozását. Fokozódó szolgáltatás A lakosság igényeinek mind szélesebb körű kielégí­tése érdekében rendeztük a területi munkamegosztást és nagy arányú fejlesztést hajtot­tunk végre. A tervidőszakban 10.7 millió forint beruházás­sal javult a szolgáltatás. A szocialista szektor szolgáltató tevékenysége öt év alatt 45 százalékról 60,4 százalékra emelkedett. Központi forrásból beruhá­zásokra 678 millió forintot fordítottunk, és ha a saját erőforrásokat is figyelembe vesszük, akkor megyénk fej­lesztésére a tanácsi ágaza­tokban 801 millió forintot költöttünk. Elsősorban lakás- beruházásaink jelentősek. El­készült a tizenötéves lakás­fejlesztési program, kiépítet­tük Salgótarjánba^ a táv­hőszolgáltatást, befejeztük a falvak villamosítását. Több, mint 50 millió fo­rintot fordítottunk a keres­kedelmi hálózat fejlesztésére. A tanácsi kiskereskedelem­ben 21 605-ről, 22 708-ra, a vendéglátóiparban 9834-ről 10 934 négyzetméterre emel­kedett az üzlethelyiségek alapterülete. A vízellátás fejlesztése A megye út- és hídállo- mányának korszerűsítésére hétmillió forintot költöttünk. Megépült 11 ezer négyzetmé­ter pormentes és négyezer négyzetméter nem pormen­tesített út. Jelentős össze­get fordítottunk ivóvíz-ellá­tásunk és szennyvízhálóza­tunk fejlesztésére. Igen sú­lyos problémaként jelentke­zett Salgótarján vízellátása, de megoldatlan volt a város szennyvíz elvezetése is. Az 1939-ben épült szennyvízve­zeték csupán tízezer főt vett számításba. Megkezdődött a regionális vízmű építése is. A fejlesz­tések eredményeként a köz­műves vízellátásban részesü­lők aránya nyolc és fél szá­zalékról 14,1 százalékra emelkedett. A megye lakás- állományából közműves víz­ellátásba kapcsolt lakások száma öt év alatt 5917-ről 9616-ra nőtt. A fejlesztéssel nem oldódtak meg teljes mértékben problémáink és továbbra is gondot okoz Sal­gótarján vízellátása, a tör­pevízmű fejlesztési-program gyorsított megvalósítása, a csatornahálózat fokozottabb kiépítése. Tovább javult az óvodai ellátottság és a férőhelyek számát 4258-ról 4927-re emel­tük. Helyzetünk jobb az országosnál, és a férőhely ki­használás 100 százalék felett van. Óvódáink nagy része korszerűtlen, kicsi és eredeti­leg nem óvodai célókra épült. Az elhelyezési igények külö­nösen a városokban és ipa­ri településeken magasak. A meglevő iskolák beren­dezéseinek korszerűsítése és fejlesztése mellett 99 általá­nos iskolai tanterem épült. Ennek eredményeként az egy tanteremre jutó tanulók szá­ma 42,5 Nógrádban, az or­szágos átlag 45,8. A váltás­sal használt tantermek ará­nya megyénkben 37,7, orszá­gosan 41,1 százalék. Átadtak 12 középiskolai tantermet, és elkezdték a salgótarjáni ti­zenhat tantermes közéDiskoia építését. A tervidőszak vé­gén már 25 szakközépiskolai osztály működött megyénk­ben. Lakásépítés A művelődésügy szolgála­tába állítottuk a salgótarjá­ni művelődési házat, a szé- csényi könyvtárat. Ma már csak 13 községünk nem rendelkezik művelődési ott-. honnal. Kétszáz ággyal gyarapod­tak a megyei gyógyintézete!!. Ezzel a tízezer lakosra jutó ágylétszám 73,5, míg az orszá­gos vidéki átlag 75, 3. A tervidőszakban 11 orvosi körzetet alakítottunk ki. Így az egy körzetre jutó lakosok száma 3228-ról 2809-re csök­kent. Bölcsődei ellátottság tekin­tetében országosan a leggyen­gébb megyék közé tartozunk. A tervidőszakban csupán egy 40 helyes bölcsőde építését kezdhettük el. Salgótarjánban és a megye területén 94 fé­rőhely épül. Ugyanakkor köz­ségeink saját erőből jelentős összeget fordítottak a megle­vő' bölcsődék korszerűsítésére. A II. ötéves terv egyik leg­fontosabb célkitűzése a lakás- helyzet javítása volt. Erre ti­zenötéves lakásfejlesztési prog­ramot dolgoztak ki. A terv­időszakban Nógrádban 7562 lakás épült. Ennek megoszlá­sa a következő: állami erőből 1488, magánerőből (OTP köl­csönnel) 3679, magánerőből (OTP kölcsön nélkül) 2080. A lakások 71,8 százalékát két szobával építették, és az ál­lami beruházásból készült la­kások 47,9 százalékában meg­található a távfűtés, 47,4 szá­zaléka beépített szekrénnyel, 60,4 százaléka beépített kony­hával készült. A tervidőszak­ban állami lakások építésére Salgótarjánban, Balassagyar­maton, Nagybátonyban, Rom- hányban, és Pásztón került sor. Hogyan gazdálkodtunk ? Feladataink megvalósításá­hoz államunk évről évre ma­gas költségvetést biztosít me­gyénknek. így 1960-ban 243 millió, tavaly pedig már 456 millió forint szerepelt a költ­ségvetésben. Érdemes megem­líteni, hogy a II. ötéves ‘érv időszakában az állam 1196 millió forinttal járult hozzá a megye 1880 millió forintos összköltségvetéshez. Célkitű­zéseink között első helyen sze­repel a kommunális igények fokozottabb kielégítése. az egészségügy és kulturális ié­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom