Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-01 / 154. szám
ELEVEN RENDELET A szövetkezetek fejlesztéséről, a gyenge tsz-ek megerősítéséről tartott tanácskozásokon az utóbbi években mind gyakrabban szóba került, Sümegi János, megyénk képviselője pedig több fontos fórumon, így az ország- gyűlésen is szóvátette, hogy különösen a Nógrád megyéhez hasonló iparvidékeken milyen nagy gondot okoz a parasztság társadalmi biztosítása és az ipari biztosítás közötti különbség. Nehezíti a fiatalok visszatartását a szövetkezetekbe, s az idősebb, munkabíró férfiakat is elvonja a mezőgazdasági munkáktól, s különböző sérelmekhez vezet a többgyermekes családoknál és a szülő nők körében. A szó nem hangzott el hiába. A mai napon több olyan rendelkezés lép hatályba, amely közeledést mutat a munkaviszonyban állók betegségi biztosításához és családi pótlék ellátásához, a termelőszövetkezetekben, és megszünteti teljesen a kevesebb jogot biztosító mezőgazdasági biztosítást az állami gazdaságokban és az erdő- gazdaságokban. A társadalombiztosítási jogszabályok egységesítése és az ezzel kapcsolatos, idén napvilágot látott rendelkezések megyénkben több mint húszezer tsz-tagot és többezer állami gazdasági és erdőgazdasági időszaki munkást érintenek. A tsz-ekben csak a februári családi pótlék rendelet, amely három, tíz éven aluli gyermek esetén szabta meg a családi pótlék mértékét, csaknem tízezer tsz- családot érintett, most a korhatár kiterjesztése és a két gyermek esetén is járó családi pótlék 700—800 tsz- családot érint. A megye valamennyi tsz-tagjára vonatkozik a betegségi ellátás és a szülési segélyezés további '' bővítése. Az új rendelkezések a szolgáltatásokat ugyanis kiterjesztették a szakrendelésre, vagy szakrendelésre utalás esetén útiköltség térítésre, fogpótlásra, gyógyfürdői kezelésre és a temetési segélyre is. Azonkívül \ az anyasági segély mértéke ugyanakkora lesz a tsz-ekben is, mint az ipari munka- viszonyban álló dolgozó nők esetében. Furcsa helyzeteket idézett elő a kettős biztosítási — az ipari és mezőgazdasági — rendszer keveredése az állami gazdaságokban és az erdőgazdaságokban. A mezőgazdasági és erdőgazdasági szerződéses dolgozók ugyanis aszerint, hogy milyen munkakörben foglalkoztatták őket, más-más biztosítási rendszer alá tartoztak. Más , volt a biztosítás feltétele, ha a kovácsműhelyben, vagy a rakodásnál és más, ha a növénytermesztésben, vagy állattenyésztésben dolgozott. Ha a dolgozó szerződését pótlólag meghosszabbította, az új szerződésnek számított, ás megszűnt a jogokat biztosító folyamatosság. A mezőgazdasági munkában eltöltött napokért kevesebb táppénzt fizettek. Sok esetben nem lehetett meghatározni, hogy egy-egy munkakör iparinak vagy mezőgazdaságinak minősül-e. Tsz-ekben, állami gazdaságokban, erdőgazdaságokban sokan vitatják ezekben a napokban az új rendelkezések előnyeit. Előkerülnek az em- iéktárakból azok az esetek, amelyek a korábbi biztosítási rendszer visszásságait tükrözik. Emlegetik, hogy a Magyabnándori Állami Gazdaságban egy kertészetben dolgozó asszony csak kivételesen kapta meg az anyasági segélyt, mert a korábbi rendelkezésben előírt 156 nap helyett csak 155 napot dolgozott le, és a Sziráki Állami Gazdaságban több szülő nő elesett a segélytől, mert négy-öt munkanapja hiányzott. Az új rendelkezések és jogszabályok igazán nagy horderejű előnyeit mától kezdve már a gyakorlat is alátámasztja. Nem lesz megyénkben olyan mezőgazdaságban dolgozó család, amelynek valamelyik tagja ne élvezné az új rendszerű társadalombiztosítás áldásait. Lakos György Világ proletárjai egyesüljetek! NOGRAD HÓRUKK! Heti rádióműsor f4 oldal) (5 oldal) XXII. ÉVF. 154. SZÁM ÁRA: 50 FILLER 1966. JÜLIUS I. PÉNTEK Életbe lépett az új viteldíí-rendszer az autóbusz heiyijáralokou (b jldai) NAPIRENDEN: A második ötéves terv teljesítése, harmadik ötéves terv feladatai Ülést tartott a megyei tanács Soronlevő ülését csütörtökön tartotta a Nógrád megyei Tanács. Illés Miklós, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese javaslatára Vass Miklós balassagyarmati városi tanácstagot választották meg a tanácsülés elnökének. A napirendi pontok elfogadása után a tanácsülés elsőként a második ötéves terv végrehajtásáról, és a harmadik ötéves terv feladatairól készített beszámolót vitatta meg. A napirend előtt Illés Miklós vb-elmölk- helyettes bejelentette, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága javaslatára Jakab Sándor tanácstagot, országgyűlési képviselőt a belügyminiszter első helyettesévé nevezték ki, s ezért kérte felmentését tanácstagsága alól. Hankó János, a megyei tanács vb-elnöke a tanács nevében levélben mondott köszönetét Jakab Sándornak tanácstagi munkájáért. Bejelentette még Illés Miklós, hogy Géczi Jánost, a megyei tanács vb-elnökhelyettesét a megyei pártbizottság titkárának választották, ezért az elnökhelyettesi teendők ellátása alól felmentését kérik, de mint tanácstag továbbra is részt vesz a megyei tanács munkájában. Eredményeink II. ötéves tervben A napirendhez Illés Miklós a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese adott szóbeli kiegészítést. Elmondotta, hogy a második ötéves tervben kitűzött célokat teljesítettük, s bizonyos területeken túl is teljesítettük. Sokat tettünk a foglalkoztatás, elsősorban a női munkaerő elhelyezésének javítása érdekében és a tanácsi iparban megduplázódott a foglalkoztatottak száma. A textilipar fejlesztése is ezt a célt szolgálta. Emelkedett az élelmiszerfogyasztás, a kereskedelem lényegében eleget tett az igények kielégítésének, nőtt az iparcikk vásárlás, főleg a tartós fogyasztási cikkek forgalma. Javult az egészségügyi ellátás, a kommunális ellátottság és folytattuk Salgótarján nagy arányú rekonstrukcióját. Mindebben segített a lakosság is társadalmi összefogással. A harmadik ötéves tervről szólva elmondotta, hogy már 1964-ben megkezdődött a tervezés, tavaly kialakították az elképzeléseket, és végül megkapták a népgazdasági irányszámokat megyénkre vonatkozólag. Bejelentette, hogy a napirenden szereplő anyag elkészítése óta felettes szerveink újabb 39,5 millió forinttal járulnak hozzá a megye fejlesztéséhez az ötéves tervidőszakban. Egyik legfontosabb feladat lesz, a helyiipar a kommunális beruházások, az egészségügy fejlesztése mellett a foglalkoztatottság, elsősorban a női munkaerő elhelyezésének a növelése. (A második ötéves tervről és a harmadik ötéves terv irányelveiről az írásos anyagot előre kézhez kapták a tanácstagok, az előterjesztést kivonatosan az alábbiakban közöljük.) A megyei pártbizottság és tanács — a VII. pártkongresszus, a párt- és kormány- határozatok szellemében, a főhatóságok irányelvei alapján — a II. ötéves tervidőszakban elhatározta a helyi - ipar erőteljes fejlesztését, a lakossági szolgáltatás biztosítását, a nagyipar kiegészítését, és ezzel párhuzamosan a foglalkoztatottság növelését. Célkitűzésünk volt a könnyűipar 28, az élelmiszeripar 28,7, a tanácsi építőipar, egyes kereskedelmi ágazatok termelésének 65 százalékos között, növelése. * í j exportcikkek A tanácsi vállalatok áruforgalmának értéke 1965-ben már 42,4 százalékkal haladta meg az 1960-as szintet, ami egymilliárd 125 millió 558 ezer forint termelési értéknek felel meg. A korábban gyártott cikkek jelentős részét új termékek váltották fel. A gyártmányfejlesztés előrehaladásával 1964—1985- ben már nagy mennyiségben exportáltunk gyümölcslátiá- kat, turista gázfőzöket. Az új termékek előállításában nagy szerepe van a tervidőszak utolsó szakaszában létrehozott gyártmányfejlesztő csoportnak. Élelmiszeriparunk — bár az országos irányelvek a II. ötéves tervben csak egy százalékkal számoltak — 28,7 százalékos emelkedést ért el. Megváltozott az egyes sütőipari termékek iránti kereslet is. A tervidőszakban 42,1 százalékkal emelkedett a kenyértermelés, és az egy főre eső fogyasztás tekintetében az országos átlag fölé kerültünk. Koncentrált építőipar A II. ötéves terv időszakában koncentráltuk építőiparunkat, összevontuk a meglevő két vállalatot, amelynek termelése 80 százalékkal emelkedett. Ugyancsak az építőipari munka javítását szolgálta az 1960-ban létrehozott Tanácsi Tervező Iroda. Növekedett a lakosságnak nyújtott szolgáltatás is. Tanácsi kezelésbe kerültek a bánya-lakótelepek törpevíz- művei, az állandó és ideiglenes jellegű fürdők, a nagy- bátonyi bányaváros, a salgótarjáni bányász lakótelep. Ennek következtében az ingatlankezelői tevékenység a tervidőszakban négyszeresére növekedett. Mutatják ezt az aiabbi számok: 1960-ban 2 500, 1965-ben pedig 7100 bérlemény volt állami ingatlankezelésben. Jelentősen nőtt a kiskereskedelem és a vendéglátóipar forgalma. Érdekes eltolódás tapasztalható az ■S? ■o 3 a ä I960 1965 30,70'o 18,10 'Q 24,50 26,10. u 3*á% *•>*% 18>*% «•!% A százalékos kimutatás azt is jelenti, hogy tavaly 74 millió forinttal több élelmiszert értékesített (a kereskedelem, mint 196Ó-ban. A lakosság érdeklődése a nagyobb értékű, tartós iparcikkek felé irányul. Míg 1960-ban 706, tavaly már 3500 televíziót vásároltak. A gépkocsivásárlás 133-ról 182- re, hűtőszekrény 160-ról 787- re emelkedett. Bútorból 1960- ^an 36,7, 1965-ben már 48,9 millió forintért értékesítettünk. Emelkedett a termelési érték A kereskedelmi forgalom növekedésének alátámasztására megfelelően emelkedett a termelési érték az iparban. A könnyűiparban egy munkás és alkalmazott termelési értéke tavaly 105 ezer 558 forint, az élelmiszeriparban 194 ezer 193 forint, az építőiparban 87 ezer 046 fo- ront volt. Az élelmiszeripar tavalyi termelékenysége az országos átlag felett volt. A termelési, termelékenységi és szolgáltató feladatok végrehajtásával párhuzamosan növeltük a tanácsi gazdaságban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak átlagkeresetét. Ez a tervidőszakban a következőképpen alakult: munkás alkalm. átlagkeresete forintban: Könnyűipar 16 405 19 738 Élelmiszeripar 19 656 19 636 Építőipar 18 481 20 459 Ingatlankezelés 17 556 18 871 Kommunális szóig. 17 758 18 944 A tervidőszakban évenként átlagosan 1—2 százalékos bérfejlesztést valósítottunk meg. A tanácsi gazdaság fejlődését vizsgálva elmondhatjuk, hogy a kitűzött feladatokat teljesítettük, a gazdálkodás minden területén előreléptünk. Egyben biztosítottuk a III. ötéves terv céliii tűzéseinek megalapozását. Fokozódó szolgáltatás A lakosság igényeinek mind szélesebb körű kielégítése érdekében rendeztük a területi munkamegosztást és nagy arányú fejlesztést hajtottunk végre. A tervidőszakban 10.7 millió forint beruházással javult a szolgáltatás. A szocialista szektor szolgáltató tevékenysége öt év alatt 45 százalékról 60,4 százalékra emelkedett. Központi forrásból beruházásokra 678 millió forintot fordítottunk, és ha a saját erőforrásokat is figyelembe vesszük, akkor megyénk fejlesztésére a tanácsi ágazatokban 801 millió forintot költöttünk. Elsősorban lakás- beruházásaink jelentősek. Elkészült a tizenötéves lakásfejlesztési program, kiépítettük Salgótarjánba^ a távhőszolgáltatást, befejeztük a falvak villamosítását. Több, mint 50 millió forintot fordítottunk a kereskedelmi hálózat fejlesztésére. A tanácsi kiskereskedelemben 21 605-ről, 22 708-ra, a vendéglátóiparban 9834-ről 10 934 négyzetméterre emelkedett az üzlethelyiségek alapterülete. A vízellátás fejlesztése A megye út- és hídállo- mányának korszerűsítésére hétmillió forintot költöttünk. Megépült 11 ezer négyzetméter pormentes és négyezer négyzetméter nem pormentesített út. Jelentős összeget fordítottunk ivóvíz-ellátásunk és szennyvízhálózatunk fejlesztésére. Igen súlyos problémaként jelentkezett Salgótarján vízellátása, de megoldatlan volt a város szennyvíz elvezetése is. Az 1939-ben épült szennyvízvezeték csupán tízezer főt vett számításba. Megkezdődött a regionális vízmű építése is. A fejlesztések eredményeként a közműves vízellátásban részesülők aránya nyolc és fél százalékról 14,1 százalékra emelkedett. A megye lakás- állományából közműves vízellátásba kapcsolt lakások száma öt év alatt 5917-ről 9616-ra nőtt. A fejlesztéssel nem oldódtak meg teljes mértékben problémáink és továbbra is gondot okoz Salgótarján vízellátása, a törpevízmű fejlesztési-program gyorsított megvalósítása, a csatornahálózat fokozottabb kiépítése. Tovább javult az óvodai ellátottság és a férőhelyek számát 4258-ról 4927-re emeltük. Helyzetünk jobb az országosnál, és a férőhely kihasználás 100 százalék felett van. Óvódáink nagy része korszerűtlen, kicsi és eredetileg nem óvodai célókra épült. Az elhelyezési igények különösen a városokban és ipari településeken magasak. A meglevő iskolák berendezéseinek korszerűsítése és fejlesztése mellett 99 általános iskolai tanterem épült. Ennek eredményeként az egy tanteremre jutó tanulók száma 42,5 Nógrádban, az országos átlag 45,8. A váltással használt tantermek aránya megyénkben 37,7, országosan 41,1 százalék. Átadtak 12 középiskolai tantermet, és elkezdték a salgótarjáni tizenhat tantermes közéDiskoia építését. A tervidőszak végén már 25 szakközépiskolai osztály működött megyénkben. Lakásépítés A művelődésügy szolgálatába állítottuk a salgótarjáni művelődési házat, a szé- csényi könyvtárat. Ma már csak 13 községünk nem rendelkezik művelődési ott-. honnal. Kétszáz ággyal gyarapodtak a megyei gyógyintézete!!. Ezzel a tízezer lakosra jutó ágylétszám 73,5, míg az országos vidéki átlag 75, 3. A tervidőszakban 11 orvosi körzetet alakítottunk ki. Így az egy körzetre jutó lakosok száma 3228-ról 2809-re csökkent. Bölcsődei ellátottság tekintetében országosan a leggyengébb megyék közé tartozunk. A tervidőszakban csupán egy 40 helyes bölcsőde építését kezdhettük el. Salgótarjánban és a megye területén 94 férőhely épül. Ugyanakkor községeink saját erőből jelentős összeget fordítottak a meglevő' bölcsődék korszerűsítésére. A II. ötéves terv egyik legfontosabb célkitűzése a lakás- helyzet javítása volt. Erre tizenötéves lakásfejlesztési programot dolgoztak ki. A tervidőszakban Nógrádban 7562 lakás épült. Ennek megoszlása a következő: állami erőből 1488, magánerőből (OTP kölcsönnel) 3679, magánerőből (OTP kölcsön nélkül) 2080. A lakások 71,8 százalékát két szobával építették, és az állami beruházásból készült lakások 47,9 százalékában megtalálható a távfűtés, 47,4 százaléka beépített szekrénnyel, 60,4 százaléka beépített konyhával készült. A tervidőszakban állami lakások építésére Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Nagybátonyban, Rom- hányban, és Pásztón került sor. Hogyan gazdálkodtunk ? Feladataink megvalósításához államunk évről évre magas költségvetést biztosít megyénknek. így 1960-ban 243 millió, tavaly pedig már 456 millió forint szerepelt a költségvetésben. Érdemes megemlíteni, hogy a II. ötéves ‘érv időszakában az állam 1196 millió forinttal járult hozzá a megye 1880 millió forintos összköltségvetéshez. Célkitűzéseink között első helyen szerepel a kommunális igények fokozottabb kielégítése. az egészségügy és kulturális ié(Folytatás a 3. oldalon)
