Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-16 / 141. szám
4 NÖGRÄD 1966. június 16 csütörtök „Egy röpke ocsudás az ég alatt...66 Kedden délután futótűzként rohant végig salgótarjáni barátai között a döbbenetes hír, és nyomában, akiken átvágtatott üszkös feketeséget hagyott. Július elsején érett volna teljessé élete harmincadik éve. Ez most már befejezetlen marad, mint az a szép buzgalom, mellyel költészetünk aktív szolgálatára szegődött. — Meghalt Paróczai Gergő! — Ne viccelj! Milyen furcsa, hogy a tragikumot soha nem akarja valóságnak fogadni az ember. Visszautasítja, s csak azután döbben rá, hogy illetlenül szólt. — Meg kellene írni, hogy meghalt. — Boldogan. Micsoda boldogság az ilyen kötelesség?! S még mélyebb döbbenet a gondolati bénultságban ejtett szó után. Aztán meg csak olcsó és fáradt közhelyek következnének, ahogy illendő. De mért illendő közhelyeket mondani a múlandóságról, az ifjúság teljében abbaszakadt életről. Pár napja csak, hogy e hasábokon a Halotti Beszéd férfiasán komor soraihoz fordultam megnyugvással zárni egy történetet: Látjátok, feleim, szemetekkel —, mik vagyunk?... Csak por és hamu vagyunk. S nem gondoltam, hogy ilyen hirtelen, friss tragédiához kell idéznünk. Csak por és hamu vagyunk. Szabó Lőrincet, mesterét a költészet titkainak fürkészésében néhány éve megindító szép verssel búcsúztatta Nógrádból: Látod, csak ennyi, rövid volt az élet. Egy röpke ocsudás az ég alatt. S a zárósorokat most az ő búcsúztatására mondhatjuk. Azzal a néhány józan adattal, melyek Paróczai Gergely életét, rövidre mért pályáját adják. Endrődön, 1936. július 1-én született. 1958-ban a Szegedi Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakos oklevelet szerzett. Egy ideig az Orvostudományi Egyetem művelődési otthonának igazgatója volt. 1961 novemberében került Salgótarjánba. Előbb a Rákóczi úti iskolában tanított, majd 1962 szeptemberétől a megyei tanács művelődésügyi osztályának művészeti főelőadója lett néhány évre. 1965. január 1-től a Május 1. úti általános iskola, majd szeptembertől a Madách Gimnázium tanára félállásban, hogy napjai nagyobb felét az irodalmi alkotásnak adhassa. Versei hangzottak el a Rádió hullámain, megjelentek a szegedi fiatalok 1959-es antológiájában, a Tiszatájban, a Nógrádban, a Palócföldben. Szenvedélyes élvezője volt az élet szépségeinek, örömeinek, de szóljunk hozzá méltón, érzelgősség nélkül a tényről: június 14-én, délután két órakor elhunyt. Budapesten, senki által nem gondolt hirtelenséggel, egy kórházi ágyon, sokáig ártatlannak vélt tünetek végső fordulataként. „Látod, csak ennyi, rövid volt az élet. Egy röpke ocsudás az ég alatt.. (b. t.) „Lassan hagyományokkal is rendelkezünk..." Ismeretterjesztes a pásstói járásban Üj szövetkezeti áruház Korszerűsítik a boltokat Mintegy hárommillió forint értékű beruházást valósítanak meg az idén a Pásztó és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetnél. Az új pásztói áruház építésére több mint másfél millió forintot fordítanak. Átalakítják a bútorüzletet is, s a munkálatokra mintegy 800 ezer forintot költenek. A tervek szerint 200 ezer forintot áldoznak a központi iroda elkészítésére. A földművesszövetkezet vezetői azonban nemcsak a járási székhelyen gondolnak a bolthálózat korszerűsítésére. Jobbágyiban például új eszpresszót nyitnak, s a meglévő épület átalakítására, korszerűsítésére 155 ezer forintot fordítanak. Mátrakeresztesen csaknem 100 ezer forintból az idén befejezik a bolt építését. Jelentős összeget költenek a munkához szükséges gépek és egyéb . berendezések vásárlására is. Az idei tervek szerint mintegy 400 ezer forintot tartalékoltak ilyen célra. Évzáró hangverseny A Salgótarjáni Állami Zeneiskola és a művelődési ház balettiskolája holnap délután hat órakor tartja közös tanévzáró honcertjét a József Attila Művelődési Házban. A hangversenyen a zeneiskola és a balettiskola növendékei lépnek fel, akik a tanév során elsajátított tudásukról tesznek bizonyságot. A műsor után a helyszínen kerül sor a zeneiskolai bizonyítványok kiosztására. / A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat fő feladatának tekinti a tömegek kulturális igényeinek felkeltését. Az 1953-ban tartott alakuló közgyűlés leszögezte a társulat céljait: „a társadalmi és természettudományos ismeretek terjesztése, következetes harc a tudományellenes és áltudományos nézetek ellen, a magyar, tudomány és művészet haladó hagyományainak ápolása. A társulat az ismeretterjesztő munkában részt venni kívánó értelmiséget szervezetileg tömöríti és elősegíti továbbképzésüket.” A társulat taglétszáma azóta Nógrádban is tetemesen megnövekedett. Szervezetileg rendkívül jelentős továbbá, hogy a megyei központok mellett megalakultak a járási szakcsoportok is. Hogyan tevékenykednek, mik örömeik és gondjaik? A TIT megalakulása 125. évfordulója kapcsán rendezett ünnepi ülések után. a napokban, a pásztói járás TIT-titkárát, dr. Ungváry Jenőt kerestük fel hivatalában. Készséggel tájékoztatott, eredményekről számolt be, sajnálkozott: jön a nyár, holtszezon. Ezeket mondotta: — A pásztói járásban viszonylag elég magas a TIT- tagok száma, 87. A balassagyarmati és a rétsági járást, azt hiszem, ezzel megelőzzük. Általában évenként 400—450* előadást tartunk. Eddigi tapasztalataink alapján a közgazdasági, a történelmi és az irodalmi előadások mellett feltétlenül növelnünk kell a honvédelmi, polgári védelmi előadások számát, a helyes arányok kialakítása érdekében. ' Ez utóbbiak ugyanis összefüggésben ‘állanak elsősorban a fiatalok szocialista hazafiságának, proletár nemzetköziségének fejlesztésével, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy országépítő dolgainkat sikerrel végezzük. A jövőben, természetesen, az egyéb természettudományos, elsősorban az agronómiái előadásokra is több gondot kívánunk fordítani . — Problémánk az értelmiségi klub működtetése Pász- tón. Helyiség hiányában előadássorozatok tartásával szeretnénk összekovácsolni a tagságot. A község értelmisége azonban (főleg az igazgatási területen dolgozók, mérnökök, stb) ezeket az előadásokat nem látogatják. Általában elfoglaltságukra hivatkoznak. Véleményem szerint azonban távolmaradásukat ez csupán részben indokolja. A részvétlenség igazi oka. szerintem, az igény hiánya, illetve egy „jó adag” kényelmi szempont a szellem csiszolását illetően. — Feladataink a közeljövőben? Általában többet szeretnénk foglalkozni mind Pász- tón, mind pedig a járás községeiben a fiatalokkal. Az egészségügyi felvilágosítást ugyancsak elsőrendű feladatunknak tartjuk. Ez esetben arra kell majd ügyelnünk, hogy az eldugott, nehezen megközelíthető községekbe is gyakrabban jussanak el az előadók, s színvonalas felvilágosító munkát végezzenek. — Fejleszteni szeretnénk az akadémia-jellegű ismeretterjesztést. Jelenleg ülnöki-, négy ifjúsági akadémia, ill. nevelők akadémiája működik a tsz- akadémiákon kívül. Szeretnénk fejleszteni a tsz-akadémiák patronálási rendszerét is. Hasznos községben működő akadémiánkat például a salgótarjáni Acélárugyár patronálta, s ez igen sok szép eredményt hozott. A termelőszövetkezetekben fejleszteni kívánjuk a réteg-ismeretterjesztés azon formáit is. mint például a nők akadémiája, stb. — Kapcsolatunk a párt-, a tanács- és a tömegszervezetek helyi képviselőivel — azt hiszem, nyugodtan mondhatom —, rendkívül jó, gyümölcsöző. Ez a megállapítás a tömegszervezetek segítségét illetően azonban inkább csak Pásztora vonatkozik, kevésbé érvényes viszont a járás községeire, ahol az ismeretterjesztő munka támogatását nem minden esetben tartják szívügyüknek az arra illetékesek. A TIT Nóg- rád megyei Titkárságának segítségéről ugyancsak a köszönet hangján szólhatunk. — Lassan hagyományokkal is rendelkezik járási szervezetünk. Múlt évben például bevezettük a kísérletezéssel illusztrált előadásokat Jobbágyiban, Szurdokpüspökiben, amelyek országos visszhangot is kiváltottak. Ezeken alapvető fogalmakkal ismertettük meg az érdeklődőket. Ügy vélem, ez év végén szintén beszámolhatok majd hasonló sikerekről mind a mezőgazdasági, mind az egyéb jellegű ismeret- terjesztés kapcsán. T. E. Iskola és Vizezték A PATIKA MARAD? Milliós forgalom nyáron is — Ha elkészül az üzletház — Speciális követelmények a krémlagylaltot A tarjániak megszokták és hovatovább az idegenek sem csodálkoznak azon, hogy a városban egyre másra bontják a régi épületeket, helyet adnak az újnak, a korszerűnek. Alig költözött el régi helyéről a könyvesbolt — csákány alá került a Rákóczi úti épület. Rövidesen a Csemege üzlet is összecsomagol, hogy átmenetileg a Szabadság téren, egy erre a célra megfelelően átalakított helyen állítsa fel pultjait. Bontás, költözködés, építkezés városszerte — csak a Rákóczi út 92. szám alatti gyógyszertár marad? Erről kérdeztük meg dr. Pirkner Ferencnét a 4/26-os számú salgótarjáni gyógyszertár dolgozóját. — Egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy a jelenlegi helyzetben semmi körülmények között nem költözhetünk el. Ennek okát elsősorban abban kell keresni, hogy a gyógyszertári helyiségekkel szemben támasztott követelményeknek egyetlen szóba jöhető új hely sem felelne meg... A gyógyászati, egészségügyi és egyéb követelményeknek megfelelően a patikák speciális elosztásúak ... Külön helyiségre van szüksége a vényezőnek, külön a gyógyszer-alapanyag raktárnak, külön a kész gyógyszereknek és megint külön az adminisztrációnak. — Korábban ugyan szó volt arról, hogy átmenetileg —, amíg az új üzletház a Rákóczi úton elkészül — beköltözünk a régi József Attila művelődési házba. Ez a terv azonban — legalább is egyelőre — terv marad. A városközpontban folyó nagyarányú építkezést megelőző ..hagyományos” bontás minden valószínűség szerint megkímél bennünket, mindaddig, amíg az új üzletházba tervezett helyünkre átköltözhetünk. Emellett szól a gyógyszertár központi fekvése, rendkívül nagy forgalma. A forgalom szemléltetésére érdemes megemlíteni, hogy például a Lenin téri patikánál tízszerte nagyobb a betegellátásunk. Még a nyári időszakban is egymillió forint körüli forgalmat bonyolítunk le, és mivel közel vagyunk az állomáshoz — nagyon sok a vidéki vásárlónk is. Télen, a huru- tos megbetegedések idején nem ritka, hogy a másfél milliót is meghaladja a Rákóczi úti gyógyszertár havi forgalma. — Ilyen helyzetben még egy költözködés is komoly problémát jelentene. Maga az átköltözés ugyanis minimálisan két hét kiesést okozna ... Célszerűbb tehát, na 1967 őszéig jelenlegi helyén marad az „ügyeletes” gyógyszertár. pedagó»uslakás Érsekvadkerten Két éven belül megoldódik Érsekvadkert egyik legégetőbb problémája: a tanteremhiány. Nyolctantermes iskolát, és pedagógus lakást építenek. A költségekhez másfél millió forintot a községfejlesztési alapból biztosítanak, az állami segítség értéke majdnem négymillió forint. A tervdokumentáció már a községi tanács birtokában van; jelenleg a kisajátítási eljárás folyik. Az iskola helyéül olyan telket szemeltek ki, ahol — amennyiben szükséges lesz — további négy tantermet építhetnek. A községi tanács szeretné elérni, hogy az új iskola az 1968/69- es tanév kezdetére készen álljon. A társadalmi tulajdon és a vásárlók sorozatos megkárosítása miatt a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat eljárást indított a salgótarjáni Tejbüfé öt dolgozója ellen. Rákóczi Istvánná salgótarjáni lakos, a krémfagylaltgép kezelője az ellenértéket nem a perselybe, dobatta, hanem eltette magának, ezáltal mintegy 300 forintot eltulajdonított a bevételből. Rákócziné, Machinyák Ilona, Tőzsér Margit és Antal Erzsébet dolgozók rendszeresen vizet öntöttek (napi két- három litert) a fagylaltkeverékbe, ezáltal fertőzésveszélyt idéztek elő. Tímár Vincéné üzletvezető ellen is eljárás indult, mert a beosztottak üzelmeit eltűrte, és a lágy fagylalt árusításra vonatkozó elszámolási rendet megzavarta. KÖZVÉLEMÉNY A minap valaki azt mondta kissé dicsekvőn, kissé elmélázva a művelődési ház előtt: — Amikor öt éve idejöttem még sehol sem volt, most pedig városunk büszkesége. A mondatnak különös kicsengése megütötte a fülemet, öt év alatt nemcsak a modern művelődési ház épült fel a városközpontban, hanem egy „idetelepült” is magáénak fogadta a várost. Szereti és büszke rá, mégha oly közhelynek is hangzik. Nos, egy fecske még nem nyár, de alkalmam volt másokkal is beszélgetni. A kérdés prózai: Miért szeretik városukat? A válasz már több melegséget takar. Ilyesmiket mondtak: Szeretem, mert fiatalosan öreg, patinás és mégis új! Az illető pedagógus, magyar szakos és történelmet tanít. Ismeri a város forradalmi múltját és tisztában van a magyar nyelv választékos kifejezésmódjával. Ezért így fogalmaz: Az új, a modem épületek csak öregbítik városunk történelmi múltját. Felemelkedést lát a százméteres, nyolc-emeletes szalagházban és nem érzi a pusztulást, amikor a gyógyszertár környékén bontanak. Azt mondja: így kell lennie, így és ezért szeretem városomat. Ez a véleménye egy fiatalasz- szonynak is, aki kirakatokat néz, de az üveg mögött nemcsak a Balaton-garni túrát látja. „Nagyon kedves város, itt születtem, nem tudnám elhagyni, pedig akkor még ugyan csúnya volt.” Hogy mikor? Azt nem árulja el, tiltja az asszonyok diszkrét kormeghatározása, de mind a ketten tudjuk, mikor is volt az az „akkor”. A közvélemény hangja a postás is. Idős ember és még emlékezik a süppedékes vásártérre. „Most pedig tessék megnézni, mi van ott”! Megnéztem. A téren is álltam és kitekintettem a megyei tanácsház ablakából. Postásom pénzesutalványt adott át egy néninek. Nyugdíj volt? Biztosan. A néni eltűnt egy új épület lépcsőházában. Aztán még egy virágárust is megkérdeztem. Virágot kínált, rózsát, friss zölddel díszítve csokorban, és azt mondta: Neki ez a város a boldogságot jelenti, szereti nézni, figyelni, hogy mit csinálnak a főutcával. Nem, szó üncs kíváncsiságról. Szeretné megérni, amit az építészek jövendöltek: Az ötvenezer lakost, mert biztosan sok szép ház is épül akkor. Igen! Biztosan megéri, mint az a sok ezer, városát szerető ember, aki az egészséges, józan ás türelmes közvéleményt képviseli napjainkban. Gáldouyi Béla
