Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-25 / 149. szám

4 nicr í n TJ)S6. június 25. szombat Hozzászólás í Szerkesztői üzenetek „Effy újlaki dolgozó’’ jeligére: Hozzánk küldött levelében fog­laltakat kivizsgáltuk, s hogy válaszolni tudjunk, kérjük közöl­je velünk nevét, és lakhelyét. A külön utak messzire vezetnek Jól ismerem az újságcikk szereplőit. Molnár Gyula sze­mináriumi előadónk volt az ellenforradalom utáni évek­ben. Amit tőle tanultunk, az azt bizonyította, egyenes, be­csületes — józan ítélőképessé­gű ember, aki szocialista tár­sadalmunk fejlődésében fő jellemzőinek a tiszta eszkö­zök alkalmazását látta. Nem olyan embernek is­merjük Molnár Gyulát, aki a történtekből egy életre va­ló tanulságot ne vonna le. Elgondolkoztató azonban az eset, s mint a cikkből is ol­vassuk — nem elszigetelt je­lenség. Szomorú igazság ez, és ezért szükséges arról a nyilvánosság előtt is beszél­ni — és írni. Tárjuk fel bát­ran a hibákat, hogy azok el­tűnjenek, és ne legyenek gát­lói társadalmunk fejlődéséi nek. Folyik a vita az érte­c. cikkhez kezlet'eken, sajtóban, szakla­pokban arról, milyen lesz, vagy legyen az új mechaniz­mus, amelytől oly sokat vá­runk. Fontos kérdésként me­rül fel, kik fogják ezt vég­rehajtani? A válasz erre egy­értelmű lehet: csakis azok a kommunisták és pártonkfvü- liek, akik mindig harcosai voltak ügyünk kristálytiszta szellemének, akik bátran ki­álltak a liberalizmus, a meg­alkuvás, a korrupció elleni harcban, akik a népgazdasá­gi vagyont meg tudják vé­deni, és ádáz ellenségei a pa­zarlásnak. Olyan emberek, akik támaszkodnak a dolgo­zó tömegek egészséges vélemé­nyére, akik elfogadják az alulról jövő helyes javaslato­kat Akiknek ajtaja nyitva áll a dolgozók előtt A jövő nagy feladatait azok a vezetők fogják jól megol­dani, akik szakmailag, politi­kailag és erkölcsileg érettek lesznek. Egy-egy vezető jó­zan, becsületes életmódjával a legjobb példát tudja mu­tatni, s így válik megbecsült vezetőjévé üzemének, válla­latának dolgozói előtt is. A mátranováki cikk olvasá­sa ezeket a gondolatokat tá­masztotta bennem, és szeret­ném hinni, jó lecke volt a párt vizsgálata és határoza­ta, abból sok vezető —, akik­re a jövő nagy feladata há­rul — okul, és nem várja meg a holnapot, hanem még ma levonja a maga számára a tanulságokat. Vezetni csak egyféleképpen lehet. A párt és a kormány határozatainak tiszteletben tartása mellett a széles tömegekre támaszkod­va, tárgyilagosan., tisztán, de­mokratikusan. M. M. A. M. (SzécsCny): Névváltozást nemcsak vezetéknévre, utónévre is lehet kérni. A kiskorú gyer­mek nevének megváltoztatását törvényes képviselője (szülő vagy gyám) kérheti. A belügyminisz­ternek címzett kérelmet az állan­dó lakhely szerint illetékes anya­könyvvezetőnél kell benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni az új nevet, csatolni kell a születé­si anyakönyvi kivonatot, és öt­ven forintos Illetékbélyeget. • L. D.-né (Salgótarján): A Mun­ka Törvénykönyve 94. paragrafusa szerint dolgozó nőt nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely testi alkatára tekintettel reá néz­ve hátrányos következményekkel járhat. Javasoljuk, hogy pana­szával forduljon a vállalati mun­kaügyi döntőbizottsághoz. H. Zoltán (Pásztó): A vonatkozó rendelet értelmében azt a had­kötelest, aki bármely okból nem jelent meg az összeíráson abban az évben, amelyben a 18. élet­évét betölti, a megjelenési köte­lezettség annak az évnek decem­ber 31. napjáig terheli, amely­ben az 50. évét betölti. Egy jól sikerült társasutazásról Utat kérünk... Az IBUSZ és a Megyei Nő­tanács szervezésében mint­egy hatvan fő vett részt kár- pátukrajnai társasutazáson. A csoport munkás és terme­lőszövetkezeti nődolgozókból tevődött ki. Sárospatakon megtekintettük a Rákóczi vá­jet—Magyar Baráti Társaság Elnöksége adott fogadást a csoport tagjainak. Ez a Pioní­rok Palotájában volt, ahol pionírok, szülők, tanárok tár­saságában töltöttük az estét. A színvonalas pionír műsor közepette virág-tengerrel árasztottak el bennünket. Sok száz családot érintő probléma az, Jiogy lassan már a zergéket megközelítő ügyességgel tudunk ottho­nunkba feljutni. Nem kérjük mi az építési tervek meg­változtatását, csak egy kis figyelmet az építésvezetőség­től, hogy hagyjanak szaba­don egy tenyérnyi helyet, ahol az ember élete kockáz­tatása nélkül közeledhet, a régen járdának nevezett út­vonalon. felbontva, ahol nemcsak „árok is van, meg gödör is van”, hanem nyakig sár, meg sötétség. A templom mellett az új bölcsőde és zeneiskola közötti feljárót teleszórták agyaggal, ahol csak sejteni lehet a lépcsőt, és esőtől csú­szós talajon négykézláb igye­keztem bejönni az egyenes­be, megbillent egyensúlyom helyrehozása közben. HÁZASTÁRSI PÖTLÉK EZER FORINTON ALULI NYUGDÍJ ESETÉN I. T.-né olvasónk írja, hogy férje 950 forint nyugdijat kap. Ügy tudja, hogy száz forint házastársi pótlék illeti meg a nyugdíjast, ezzel szemben ők ötven forintot, összesen ezer forintot kapnak. Olvasónknak abban igaza van, hogy a házastársi pót­lék száz forint. Ez abban az esteben illeti meg a nyugdíjast, ha a nyugdíjas házastársa az 55. életévét betöltötte, a nyug­díjassal együtt él, és a havi keresete nem haladja meg a 360 forintot. E feltételek együttes fennállása esetén is csak akkor, ha ezer forinton alul van a nyugdíja. Olvasónk férje 950 forint nyugdíjat kap, és ehhez számítják hozzá a házastársi pótlékot, annyit, hogy az ezer fo­LEMONDHAT-E A SZÜLŐ A „Volt férjem nagyobb ösz- szeget és ingatlant ajánlott fel, ha lemondok a tartásdíj­ról. Lemondhatok-e érvénye­sen a tartásdíjra való igé­nyemről?” — kérdezi H. M.- né olvasónk. A tartásdíj fizetésének el­sődleges célja, hogy a gyer­mek létfenntartását, ellátá­sát folyamatosan biztosítsa. Ezért a tartásdíjra való jog tulajdonképpen a gyermeket illeti meg, és azt az eltartó (szülő) a gyermek érdekeinek megfelelően köteles felhasz­nálni. Ebből pedig követke­zik, hogy a gyermeket meg­illető jogról egyoldalúan ér­vényesen nem lehet lemonda­rintot elérje. A rendelke­zés értelmében ugyanis ná- zastársi pótlék címén az az összeg jár, amely a nyugdí­ját havi ezer forintra egészíti ki, legfeljebb azonban száz forint. Ha kilencszáz forint, vagy azon alul lenne olva­sónk férjének nyugdíja, a havi száz forint teljes egé­szében megilletné. Olvasónk kérdésésre azt is közöljük, hogy a 7/1965. szá­mú korm. rendelet emelte fel az értékhatárt ezer forintra, mert a korábbi rendelkezések szerint 850 Ft-on aluli nyug­díj esetén járt a házastársi pótlék, mégpedig annyi, amennyi a 850 forintig kiegé­szítette az összeget, legfeljebb azonban szintén száz forint. GYERMEKTARTÁSDlJRÓL? Ahhoz, hogy a lemondás ér­vényes legyen, a gyámnató- ság jóváhagyása szükséges. A gyámhatóság hivatott elbí­rálni, hogy a tartásdíj egy összegben, és ingatlannal való megváltása mennyiben felel meg a gyermek érdekeinek. Ha a felajánlott összeg, és ingatlan biztosítja a gyermek folyamatos ellátását, nincs akadálya annak, hogy le­mondjon a további rendsze­res tartásdíj iránti igényéről. A kiskorú érdekét szolgál­ja az a családjogi rendelke­zés is, hogy a kiskorút hat hónapra visszamenőleg akkor is megilleti a tartásdíj, ha az eltartó (szülő) saját hibájá­A csoport tagjai Uzsgorodban rat, majd városnézésre in­dultunk. Csapnál léptük át a határt, és Uzsgorodon egy teljesen új, modern turista- szállóban szálltunk meg. Más­nap a város nevezetességeivel ismerkedtünk, képtárat, mú­zeumot látogattunk. A Szov­Az út további részében gyönyörködhettünk a Kár­pátok szépségeiben. A csodás hegyek, források, fenyvesek örök élményként maradnak meg valamennyi látogató em­lékezetében. Takács Lajosné II falus; lakosság igényeinek kielégítéséről A kereskedelem egyik leg­fontosabb feladata a lakos­ság minél jobb áruval való ellátása, mind minőség, mind mennyiség tekintetében. Ezt a a megbízatást a kereskede­lem évről évre rosszabbul látja el, ami azt jelenti, hogy az igényeket nem tudja meg­felelően követni. A baj a nagykereskedelmi vállalatok összevonásával, szakosításá­val kezdődik, mivel ahány cikkcsoport, annyi nagyke­reskedelmi vállalat elégít ki kiskereskedelmi megrendelést. A falusi ember ezt figyel­men kívül hagyja, s csak akkor elégedett, ha faluja boltjában megtalálja, amit éppen keres. A kiskereske­delem után falusi viszony­latban tovább romlott a ven­déglátóipari ellátottság is. Amíg az elmúlt években bő választék állt rendelkezésre, addig most hetek telnek el faluhelyen, amíg az italbolt­ban egy pohár sört, vagy ép­pen egy fröccsöt lehet kap­ni. De nem különb a hely­zet a hűsítő italok ellátásá­nál sem. Mindezt a kereskedelem és a termelő vállalatok fel­készületlensége okozta. Az ostor azokon is csattan, akik a pult mögött vannak, és közvetlenül találkoznak a vevőkkel, amikor a „sajnos nincs” szó kerül előtérbe. Nem is beszélve a forgalmi tervről, hiszen tudjuk, hogy a terv, törvény, melyet tel­jesíteni kell. összegezve; jó lenne, ha a kereskedelem a gyártó vállalatokkal együtt az igények ismeretében szer­vezné meg az ellátást. Kukely Mihály Nagykeresztúr Mert meet mi a helyzet? A Pécskő út felőli feljáró Szűcs Lajos tanár Rokkant telep ni, mert az sértheti a mek érdekeit. gyér- bői mulasztotta el érvényesí­teni követelését. Kladt-Kondratyev A E Az előkészítő munkálatok­ban részt vett a bank igaz­gatója, Nyikoláj Kazanov- szkij, a tapasztalt banktiszt­viselő, aki életének értelmét látta az arany hiánytalan megőrzésében, és még hár­man a bank alkalmazottai közül, Valamennyiük tevé­kenységét éberen figyelték a kolcsakista kémelhárítás ügy­nökei. Megint ellenőrzés követ­kezett: 1919 október végén Kazanovszkij irányításával. E nem hivatalos kontroll al­kalmával megállapították, hogy Kolcsak és emberei ed­dig több mint 11 500 púd aranyat tékozoltak el. A szovjet csapatok köze­ledtére Omszkban pánik tört ki. Kolcsak Irkutszkot jelöl­te meg kormánya új tartóz­kodási helyéül. 1919. október 31-én az omszki bankból a teljes aranykészletet átvitték a vas­útállomásra. Huszonkilenc va­gon sorakozott fel az állo­máson. November 12-én el­hangzott a parancs: indulás kelet felé! S az Aranyvonat a Kolcsak „fővárosához” kö­zeledő Vörös Hadsereg ágyúi­nak dörgése közepette elin­dult Két napra rá Omszk felszabadult. Kolcsak útközben tudta rnee. hogy Irkutszkban fel­keli'"' tört ki. Megparancsol­ta 'v.emjönov atamánnak, hoev „foglalja el a várost, likvidálja a felkelést”. Elein­te változó sikerrel folytak Tovább kelet felé az irkutszki harcok, de vé­gül is a felkelők akcióját siker koronázta. Ezidőtájt Kolcsak már nem volt a helyzet ura. Mi­vel nem látott más kiutat, mindenben engedett a szö­vetségesek utasításainak. 1920. január 5-én így írt nap­lójában: „Ma megkezdtem a vonat átadását az állami ér­tékekkel együtt a csehszlo­vák fegyveres erőknek.” Mindenesetre ennek előtte maradt még annyi ideje, hogy húsz láda kincset át­vitessen saját kupéjába. De korántsem ez volt minden érték, amit Kolcsak „megőr­zésre” átvett. Még ugyanezen a napon az admirális aláírta lemon­dását Gyenyikin tábornok ja­vára. Alighogy hírt szerzett Kolcsak lemondásáról, Gye- nyikin levelet írt neki, s kö­vetelte, hogy bocsássa ren­delkezésére az aranykészle­tet. Röviddel később Nyera- tov, az orosz ellenforradalom ismert személyisége, Gyenyi- kin megbízásából így írt Lon­donba Szazonovnak: „... Az aranykészletet haladéktalanul külföldre kell szállítani meg­őrzésre, azzal a céllal, hogy e fedezetre a szükség sze­rinti hiteleket felvehessük Angliától, az Egyesült Álla­moktól s Japántól, körülbe­lül egyenlő mértékben.” Még január 5-én este a ..ehszlovák parancsnokság megtekintette az arannyal telt vadonokat, s a maga ré­széről is leplombálta azokat, majd cseh katonákból őrsé­get állított a vagonok mel­lé. Az Aranyvonat 1920. janu­ár 10-én elindult kelet felé. A- út Irkutszkhoz a város­tól mintegy 130 kilométerre fekvő Cseremhovo járáson át vezetett, amely nagy ipar­vidék volt. Kőszenet is bá­nyásztak itt, ezzel táplálták Kelet-Szibéria vasúthálózatát és üzemeit. A helyi munkások, a bol­sevikok vezetésével, már meg­indították aktív harcukat a szovjet hatalom ellenségeivel szemben. Még 1919 nyarán Cseremhovóba érkezett E. V. Berdnyikova, akit az OKP inkutszki megyei bizottsága illegális munkára odairányí­tott. Jeléna —,. ahogy az elv­társak nevezték — azonnal hozzálátott, hogy erős bolse­vik szervezetet kovácsoljon össze. A szervezet kapcsola­tokat létesített a megye min­den üzemével és bányájával, továbbá a cseremhovói bá­nyászpartizánokkal. December 6-án egy bá­nyász lakásában illegális ta­lálkozóra gyűltek össze Cse­remhovo járás kommunistái. Jeléna és a pártbizottság tagja, a munkás-vörösgárdis- ta Perszikdv azt javasolta, hogy a partizánokat vonják össze a város körül, s szer­vezzenek diverziót a vas­úton. S ami a legdöntőbb, december 19-re hirdessenek általános sztrájkot, majd robbantsák ki a fegyveres felkelést. Már végefelé járt a gyűlés, amikor egy pro­vokátor vezetésével beron­tottak a házba Kolcsak kémelhárítói. Több elvtársat letartóztattak. Jeléna elke­rülte a letartóztatást: a böl­cső mellé ült és megjátszot­ta a fiatal anyát, a házi­gazda feleségét. E kudarc ellenére a cse­remhovói kommunisták tevé­kenyen készülődtek tervük megvalósítására. A városban, a bányákban, a vasútállo­másokon munkásegységeket szerveztek. A pártbizottság indítványára több kommunis­ta beépült a garnizonba, hogy fegyvert szerezzenek. Decem­ber 10-én a még illegálisan működő pártbizottság meg­adta a direktívát a munká­soknak: „Minden eszközzel tegyétek lehetetlenné a fehé­rek mozgását kelet felé!” Tíz nap sem telt el, s meg­kezdődött a fegyveres felke­lés. A garnizon, s a vasuta­sok hamarosan átálltak az OKP cseremhovói bizottsá­gának az oldalára. A cseremhovói bányászok 30 kilométerre a várostól leállították a vonatokat, és feltartóztattak egy halálvo- natot is, amelyben elfogott illegális harcosokat akartak Kolcsakék keletre szállítani. Azok között, akik így visz- szanyerték szabadságukat, volt többek között Radó Ede magyar Internacionalista, ö. és fegyvertársa, a magyar partizánosztagok szervezője: Pataki Ferenc és sokan má­sok azonnal bekapcsolódjak a helyi forradalmi munká­ba. A felkelők stábja — kö­zöttük Jeléna Berdnyikova, Radó. Pataki stb. — a cse­remhovói megye legfőbb ha­talmi szervévé alakult át. Több cseh katona is átállt a felkelőkhöz. (Folytatjuk) Következik: Riasztanak % bányák.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom