Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-17 / 142. szám

4 N OG R A D 1966. június 17 péntek Idegenforgalmi kiadványaink — idegenforgalmi propagandánk Mind több szó hangzik el szűkebb hazánkban, Nógrád megyében, illetve Salgótar­jánban is az idegenforgalmi szemlélet kialakításáról. Ez természetesen nem „megfog­ható” valami, kialakításához éppen ezért nem is elegen­dő csupán a jószándék. Az idegenforgalom fejlesztése el­sősorban anyagi kérdés, be­ruházások kellenek hozzá. Nemrég e hasábokon is örömmel adtunk hírt a Nóg­rád megyei Tanács Idegen- forgalmi Hivatalának új, rep­rezentatív helyiségbe való költözéséről, turistaszállóink fejlesztéséről, kilátók meg­nyitásáról, s legutóbb újabb idegenforgalmi kiadványok megjelenéséről. Ezúttal, maradjunk ez utóbbiaknál, azaz idegenfor­galmi propagandánknál, mely a felsorojtakon kívül ugyan­csak szoros összefüggésben van az idegenforgalmi szem­lélettel. Milyenek ezek a ki­adványok, tartalmukban, megjelenési formájukban al­kalmasak-e propagandiszti- kus céljaink megvalósításá­ra? Mint hírül adtuk, a na­pokban két füzet: Palóc táj — Palóc nép, Földalatti Szénbányászati Múzeum Sal­gótarjánban címmel és egy leporelló látott napvilágot Salgótarján és környéke cím­mel. A három kiadvány ösz- szesen majdnem félszázezer példányban. Ezek után vizsgáljuk meg, mennyiben felelnek meg e füzetek, illetve' a leporelló a propagandakiadványainkkal szemben támasztott általános követelményeknek? Mindhárom kiadványról elmondhatjuk, mind tartal­mukat, mind stílusukat vizs­gálva, hogy az egyik leg­fontosabb követelménynek eleget tesznek. Azaz, felkel­tik az érdeklődést tájegysé­günk, annak helységei, nép­rajzi érdekességei, munkás- mozgalmi múltja, gazdasági arculata, egyszóval múltja, jelene és jövője iránt. A Palóc táj — Palóc nép című hat nyelven kiadott, krétapapírra nyomott, az MTI-Foto által készített szí­nes képekkel illusztrált fü­zetet, az ország, illetve Euró­pa bármely városának ide­genforgalmi hivatala az ér­deklődő kezébe adhatja. Szövegének fogalmazása (Szombathy Viktor munkája), tördelése és kivitelezése (Pa­noráma Kiadó, Kossuth Nyomda, Budapest) korrekt, elegáns. A helytelen adato­kat — néhány egészen je­lentéktelen apró hibával — kiküszöbölte, a legfrissebb szemléltető anyagokat tartal­mazza, hasznos segédeszköz az idegenvezetők kezében is. Angol, francia, német, esz­perantó, cseh és magyar nyelven jelent meg, remél­jük, minél olcsóbban hozzák forgalomba. A Földalatti Szénbányá­szati Múzeum Salgótarjánban című füzet a helyi idegen- forgalmi hivatal munkatársa, dr. Börzsönyi Sándor mun­kája. A fényképekkel és raj­zokkal illusztrált magyar nyelvű füzet egy tervezett idegenforgalmi kiadványso­rozat első darabja, nem szak­emberek számára készült. Az volt a célja, hogy az Európa jelentősebb idegenforgalmi látványosságai közé sorolható múzeumot látogató turisták számára könnyed nyelven, ol­vasmányos stílusban írt ka­lauz legyen. A füzet végén rövid idegenforgalmi tájé­koztatót is kap az olvasó, térképpel, salgótarjáni látni­valókkal, turistaszállásokkal, illetve azok árjegyzékével. Érdeklődéssel várjuk a soro­zat további darabjait Nóg­rád idegenforgalmi neveze­tességeiről. A Salgótarján és környéke című leporelló ugyancsak elegáns darab Fekete-fehér fényképfelvételeket, térképet tartalmaz az ipari centrum­ról és környékéről. Hasznos tudnivalóival, Salgótarján — Karancs—Medves-vidék tu­rista jelzéseivel stb. nem nélkülözheti a Salgótarján­ba látogató idegen. Végezetül a válasz feltett kérdésünkre. Az idegenfor­galom kinőtt az elhanyagol­ható gazdasági ágak sorából, s ha nem is kíván központi kérdéssé nőni, nem elhanya­golható többé. Megérdemli azt a „megfoghatatlan” va­lamit, arpit idegenforgalmi szemléletnek nevezhetünk. Továbbá — éppen e szem­lélet kialakítása érdekében — joggal elvárhatja a je­lentőségének megfelelő pro­pagandát. E három kiadvány — egye­lőre! — megnyugtató választ ad e propagandát illetően Nógrádban. E kiadványok — jó propagálóink! Tóth Elemér Vizsgáztatják a zenészeket Az Országos Szórakoztató­zenei Központ igazgatósága 1966. szeptemberében és októ­berében a megyeszékhelyeken így Salgótarjánban is megren­dezi a szórakoztató zenészek vizsgáztatását. Az újabb ka­tegorizálást a nagyszámú je­lentkezés tette szükségessé. A tájékoztatás szerint a vizs­gán azoknak is részt kell ven­niük, akik ideiglenesen, vagy határidőhöz kötött működési engedéllyel rendelkeznek, de jelentkezhetnek azok is, akik kategóriát akarnak javítani, vagy több hangszeren kíván­nak játszani. Az új jelentke­zők zongora, dob, gitár, brá­csa, bőgő, cimbalom hangsze­reken, valamint mindkét mű­fajban énekes kategorizált működési engedélyt kaphat­nak, ha úgy érzik, hogy kel­lően felkészültek, és a már több éve érvényben levő vizs­gakövetelményeknek eleget tudnak tenni. Az új jelentke­zők korhatára férfiaknál: 18—35 év, nőknél: 18—30 élet­év. Jelentkezést 1966. július 20-ig fogad el az OSZK megyei ki- rendeltsége, ahol részletes tá­jékoztatást adnak a jelentke­zésről és a vizsgák lefolyásá­ról is. Bízunk abban, hogy ez ez- évben sorrakerülő vizsgázta­tás elősegíti a szórakoztató ze­ne színvonalának emelkedését a vendéglátóiparban, de a mű­velődési otthonokban is. Igazságérzet, igazság Nagy-nagy ritkaság, hogy olyan elkeseredett hangú le­vél érkezzék hozzánk, ami­nőt a napokban olvastunk. Írója sorozatos visszaélést, felelőtlenséget, közönyt em­leget, s úgy találja, hogy „mind a járási, mind a megyei bíróság a bűnösök menedék­háza lett”. Keserűen pana­szolja, hogy kislányát a szomszéd meg akarta fojta­ni; — s mindezekre tekin­tettel szerkesztőségünk leg­sürgősebb közbelépését kéri. Tény, hogy levélírónk kis­lánya a szomszéd gyerekkel két évvel ezelőtt összekülön­bözött, s az is, hogy az utóbbi nagyapja az előbb említett gyermeket emiatt testi fenyítésben részesítette — jogtalanul. A balassagyar­mati járásbíróság a szom­szédot ezért jogerősen há­romszáz forint pénzbüntetés­re Ítélte. A tárgyaláson ott volt levélírónk is, — aki­nek _ mint a gyermekkorú sértett törvényes képviselő­jének — joga lett volna mind a minősítés, mind a kiszabott büntetés mértéke tekintetében fellebbeznie. Az apa — bölcs önmérsékletről tanúskodva — nem fellebbe­zett. Levélírónk később — a szükséges engedély birtoká­ban — lebontott egy épüle­tet, amelynek hátulsó fala közös volt a szomszéd tulaj­donát képező épület falával. A szomszéd a járásbíró­ságon is, a megyei bíróságon is megnyerte azt a pert, amelyben a fal felhúzásából eredő költségeket követelte. A megyei bíróság jogerős ítélete alapján a levélíró­nak kereken háromezer fo- forintot kell megfizetnie. A korábban ismertetett büntető ügy lezárása után a levélíró egy igen tekintélyes szervhez fordult panasszal. E szerv felkérésére az ügyet a megyei főügyészség tövj­ről-hegyire kivizsgálta, s megállapította, hogy az igaz­ságügyi szervek semmiféle törvénysértést nem követtek el, s hogy a járásbíróság he­lyesen alkotta meg ítéletét. Köztudomású, hogy a bí­róság szóban is, írásban is megindokolja ítéletét. Sajnos, a bíróság csak igazságot oszt­hat, igazságérzetet nem. Le­vélírónk családapai érzelmeit sérti, hogy a kislányát bán­talmazó öregember — szerin­te — túlságosan enyhe bün­tetést kapott. Sérelmezi, hogy meg kell térítenie 'az okozott kárt. Az igazság és a szub­Mecseki Jenő csak pár he­te volt még a vállalatunknál, de nekem már a harmadik na­pon gyanús volt. Nem va­gyok egy szimatoló típus, de én rögtön láttam, hogy va­lami nincs nála rendben. Éreztem, hogy zűrös ember, és figyelni kell. Figyelni kezdtem, de semmi gyanúsat . nem tapasztaltam nála. Ez újra felkeltette a gyanúmat, úgyhogy szóltam a főnöké­nek, Verbőcinek. — Utána kellene nézni ennek a Mecsekinek — mondtam —, valami nincs nála rendben. — Az anyagával nincs semmi baj — válaszolta Ver- bőci. — Egy pötty sincs az önéletrajzán. Kitűnő szakem­ber, az oklevelét is bemu­tatta, és az előző munkahe­lyéről is nagyon jó véleményt adtak róla. — Annál gyanúsabb. Ha minden rendben van nála, akkor annál érthetetlenebb a viselkedése. — Miért? Mi baj van ve­le? — Képzeld el, ez az em­ber nem iszik! — Egy kortyot se? Ez le­hetetlen — hüledezett Ver- bőci. — Egy gyűszűnyit se — mondtam. Biztos vagy ebben? jektív igazságérzet nem fel­tétlenül találkozik. Ügy véljük, a régen tör­ténteket újból elővenni, a kétszeresen elbírált üggyel harmadik, negyedik fórum­nál róbálkozni nem érdemes, nem helyes. A kellemesnek nem mondható szomszédság megszűnt, hiszen levélírónk elköltözött. Mi több, épít új házat, ahol a jelenleginél sokkal jobb köúülményeket biztosíthat családjának. S minél kevesebb időt fecsé­rel reménytelen próbálkozá­sokra, erre annál hamarabb sor kerülhet. — Sajnos, igen! Amíg sza­badságon voltál, Gyula na­pon felköszöntöttük Lakner bácsit, de Mecseki vissza­utasította a tokaji furmin­tot, sőt Berényi Joli szüle­tésnapján a szürkebarátból sem ivott. — Talán csak a töményt szereti. — Azt sem itta meg múlt szombaton, Alfonz napon, pedig Somogyi fütyülős ba­rackot hozatott, és másnap, Loncika születésnapján Dry Gin-nel koccintottunk. — És sörrel próbálkozta­tok már? — Kétszer is. Hétfőn Se­bes Laci kitüntetésekor, és szerdán, meccs után. Udva­rias mosollyal visszautasítot­ta a Kinizsit, sőt a Rockyt is. Pedig remekül éreztük magunkat. Szalontai teljesen elázott, Ferenczi elvtárs az asztal alatt kukorékolt, és Varga elvtársat úgy kellett betenni a kocsijába. Szóval isteni volt, de ez a Mecseki egy kortyot sem ivott. — Érthetetlen — csodál­kozott Verbőci. — Ilyen még nem volt nálunk. Az egész vállalat rendszeresen össze­jár inni, és akkor egy ilyen jöttment alak, mitsem törőd­ve a jól összeszokott ko- lektívával, elkezd itt különc­ködni. Jó munka — jutalom Repülő modellekbe motor alkatrészeket készítenek a Zagyvaróna vízválasztói Mo- d'ell-motorgyártó Ktsz-ben. A kis üzemet 3 éve hozták létre. A dolgozók 70 százaléka nő, főleg fiatalok. Jó munkájukat bizonyítja, hogy tervüket ál­talában 120 százalékra telje­sítik. Jutalomból legutóbb 40 nődolgozót vittek el a Buda­pesti Nemzetközi Vásárra. Szocialista címért küzdő mun­kabrigád megalakítását terve­zik a közeljövőben. — Jellemző, ilyen az után­pótlás — mondta rezignál­tam — Mit lehet itt tenni? — Figyelni fogom őt. Le­het, hogy a központ embere, és rendszeresen jelentéseket ad az ivászatokról. Talán a központban már azt is tud­ják, hogy ma délután mit iszunk majd az én névna­pomon. Olyan príma kecske­méti rizlingem van, hogy az egész társaság megemlegeti majd. Te is ott leszel? Persze, hogy ott voltam. És ott volt Mecseki is. Ter­mészetesen egy kortyot sem ivott, és félóra múlva ango­losan távozott. Akkor már mindenkinek gyanús volt, csak Bokor Laci vette a vé­delmébe. — Ugyan kérem, nagyon rendes gyerek Mecseki Sanyi. Nekem elhihetitek, mert én húsz éve ismerem őt. Hála istennek, Bokor La­cinak lett igaza. Másnap min­den kiderült. Verbőci meg­tudta Mecsekiről, hogy csak azért nem iszik, mert jelen­leg elvonó kúrára jár. Megnyugodtunk mindany- nyian. Ha csak azért nem iszik, mert alkoholista, akkor tényleg rendes ember ... Miklósi Ottó Gyanús volt nekem Mecseki PIACI KÉPEK Egyre több termelőszövetke­zet, őstermelő érkezik árujá­val a salgótarjáni piacra. Az áruellátás mégis egyoldalú, szegényes. A MÉK árudák sem bővelkednek a mezőgaz­daság termékeinek gazdagsá­gával. A salgótarjáni háziasz- szonyok hiába szeretnének választékosán vásárolni, nem lehet, mert nincs választék. Ugyanakkor az árak elég ma­gasak, és rapszodikusan in­gadozók. Ennek az az oka, hogy nincs folyamatos fel­hozatal. Az őstermelők nem tudnak elegendő mennyiséget szállíatni, a termelőszövetke­zetek elárusító helyén pedig legtöbbször üresek az aszta­lok. A megyén kívüli közös gazdaságok közül a jászszent- andrási, a megyeiek közül pe­dig a lucfalvai termelőszövet­kezet „standján” lehet még a legváltozatosabban vásárolni. Nagy kincs a gyümölcs, csak kevés van belőle Mit rejt a táska? Drága még a paprika (Foto: Koppány György) Tanévzáró hangverseny — Vietnamért A Nagybátonyi Állami Ze­neiskola június 20-án dél­után fél négy órai kezdettel tartja tanévzáró hangverse­nyét és ünnepélyét a nagy­bátonyi Bányász Művelődési Házban. Ez alkalomra az is­kola vezetői gazdag progra-, mot állítottak össze. Közre­működnek a műsorban a zeneiskola haladó növendé­kei, a IX. Országos Ifjúsá­gi Kamarazene Fesztiválon részt vett csoportok, a zene­iskola szimfonikus zenekara. A zeneiskola volt növen­dékei is szerepelnek az ün­nepségen. Bencze Lajos, Kár­páti Judit, a miskolci, Pil- bauer János, a győri, Szűcs Lajos és Tari Lujza, a sze­gedi Zeneművészeti Szakis­kolák tanulói, valamint Ber- tók Zoltán és Maróti Attila, a Honvéd Központi Zeneis­kola növendékei. Ünnepi beszédet mond Szűts Pál. a zeneiskola igaz­gatója. Műsor után jntp’om- és bizonyítványosztás lesz. A belépődíjas tané Táró hangverseny és ünnepén fel- jes bevételét Vietnam meg­segítésére ajánlja fel az in­tézmény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom