Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-17 / 142. szám
4 N OG R A D 1966. június 17 péntek Idegenforgalmi kiadványaink — idegenforgalmi propagandánk Mind több szó hangzik el szűkebb hazánkban, Nógrád megyében, illetve Salgótarjánban is az idegenforgalmi szemlélet kialakításáról. Ez természetesen nem „megfogható” valami, kialakításához éppen ezért nem is elegendő csupán a jószándék. Az idegenforgalom fejlesztése elsősorban anyagi kérdés, beruházások kellenek hozzá. Nemrég e hasábokon is örömmel adtunk hírt a Nógrád megyei Tanács Idegen- forgalmi Hivatalának új, reprezentatív helyiségbe való költözéséről, turistaszállóink fejlesztéséről, kilátók megnyitásáról, s legutóbb újabb idegenforgalmi kiadványok megjelenéséről. Ezúttal, maradjunk ez utóbbiaknál, azaz idegenforgalmi propagandánknál, mely a felsorojtakon kívül ugyancsak szoros összefüggésben van az idegenforgalmi szemlélettel. Milyenek ezek a kiadványok, tartalmukban, megjelenési formájukban alkalmasak-e propagandiszti- kus céljaink megvalósítására? Mint hírül adtuk, a napokban két füzet: Palóc táj — Palóc nép, Földalatti Szénbányászati Múzeum Salgótarjánban címmel és egy leporelló látott napvilágot Salgótarján és környéke címmel. A három kiadvány ösz- szesen majdnem félszázezer példányban. Ezek után vizsgáljuk meg, mennyiben felelnek meg e füzetek, illetve' a leporelló a propagandakiadványainkkal szemben támasztott általános követelményeknek? Mindhárom kiadványról elmondhatjuk, mind tartalmukat, mind stílusukat vizsgálva, hogy az egyik legfontosabb követelménynek eleget tesznek. Azaz, felkeltik az érdeklődést tájegységünk, annak helységei, néprajzi érdekességei, munkás- mozgalmi múltja, gazdasági arculata, egyszóval múltja, jelene és jövője iránt. A Palóc táj — Palóc nép című hat nyelven kiadott, krétapapírra nyomott, az MTI-Foto által készített színes képekkel illusztrált füzetet, az ország, illetve Európa bármely városának idegenforgalmi hivatala az érdeklődő kezébe adhatja. Szövegének fogalmazása (Szombathy Viktor munkája), tördelése és kivitelezése (Panoráma Kiadó, Kossuth Nyomda, Budapest) korrekt, elegáns. A helytelen adatokat — néhány egészen jelentéktelen apró hibával — kiküszöbölte, a legfrissebb szemléltető anyagokat tartalmazza, hasznos segédeszköz az idegenvezetők kezében is. Angol, francia, német, eszperantó, cseh és magyar nyelven jelent meg, reméljük, minél olcsóbban hozzák forgalomba. A Földalatti Szénbányászati Múzeum Salgótarjánban című füzet a helyi idegen- forgalmi hivatal munkatársa, dr. Börzsönyi Sándor munkája. A fényképekkel és rajzokkal illusztrált magyar nyelvű füzet egy tervezett idegenforgalmi kiadványsorozat első darabja, nem szakemberek számára készült. Az volt a célja, hogy az Európa jelentősebb idegenforgalmi látványosságai közé sorolható múzeumot látogató turisták számára könnyed nyelven, olvasmányos stílusban írt kalauz legyen. A füzet végén rövid idegenforgalmi tájékoztatót is kap az olvasó, térképpel, salgótarjáni látnivalókkal, turistaszállásokkal, illetve azok árjegyzékével. Érdeklődéssel várjuk a sorozat további darabjait Nógrád idegenforgalmi nevezetességeiről. A Salgótarján és környéke című leporelló ugyancsak elegáns darab Fekete-fehér fényképfelvételeket, térképet tartalmaz az ipari centrumról és környékéről. Hasznos tudnivalóival, Salgótarján — Karancs—Medves-vidék turista jelzéseivel stb. nem nélkülözheti a Salgótarjánba látogató idegen. Végezetül a válasz feltett kérdésünkre. Az idegenforgalom kinőtt az elhanyagolható gazdasági ágak sorából, s ha nem is kíván központi kérdéssé nőni, nem elhanyagolható többé. Megérdemli azt a „megfoghatatlan” valamit, arpit idegenforgalmi szemléletnek nevezhetünk. Továbbá — éppen e szemlélet kialakítása érdekében — joggal elvárhatja a jelentőségének megfelelő propagandát. E három kiadvány — egyelőre! — megnyugtató választ ad e propagandát illetően Nógrádban. E kiadványok — jó propagálóink! Tóth Elemér Vizsgáztatják a zenészeket Az Országos Szórakoztatózenei Központ igazgatósága 1966. szeptemberében és októberében a megyeszékhelyeken így Salgótarjánban is megrendezi a szórakoztató zenészek vizsgáztatását. Az újabb kategorizálást a nagyszámú jelentkezés tette szükségessé. A tájékoztatás szerint a vizsgán azoknak is részt kell venniük, akik ideiglenesen, vagy határidőhöz kötött működési engedéllyel rendelkeznek, de jelentkezhetnek azok is, akik kategóriát akarnak javítani, vagy több hangszeren kívánnak játszani. Az új jelentkezők zongora, dob, gitár, brácsa, bőgő, cimbalom hangszereken, valamint mindkét műfajban énekes kategorizált működési engedélyt kaphatnak, ha úgy érzik, hogy kellően felkészültek, és a már több éve érvényben levő vizsgakövetelményeknek eleget tudnak tenni. Az új jelentkezők korhatára férfiaknál: 18—35 év, nőknél: 18—30 életév. Jelentkezést 1966. július 20-ig fogad el az OSZK megyei ki- rendeltsége, ahol részletes tájékoztatást adnak a jelentkezésről és a vizsgák lefolyásáról is. Bízunk abban, hogy ez ez- évben sorrakerülő vizsgáztatás elősegíti a szórakoztató zene színvonalának emelkedését a vendéglátóiparban, de a művelődési otthonokban is. Igazságérzet, igazság Nagy-nagy ritkaság, hogy olyan elkeseredett hangú levél érkezzék hozzánk, aminőt a napokban olvastunk. Írója sorozatos visszaélést, felelőtlenséget, közönyt emleget, s úgy találja, hogy „mind a járási, mind a megyei bíróság a bűnösök menedékháza lett”. Keserűen panaszolja, hogy kislányát a szomszéd meg akarta fojtani; — s mindezekre tekintettel szerkesztőségünk legsürgősebb közbelépését kéri. Tény, hogy levélírónk kislánya a szomszéd gyerekkel két évvel ezelőtt összekülönbözött, s az is, hogy az utóbbi nagyapja az előbb említett gyermeket emiatt testi fenyítésben részesítette — jogtalanul. A balassagyarmati járásbíróság a szomszédot ezért jogerősen háromszáz forint pénzbüntetésre Ítélte. A tárgyaláson ott volt levélírónk is, — akinek _ mint a gyermekkorú sértett törvényes képviselőjének — joga lett volna mind a minősítés, mind a kiszabott büntetés mértéke tekintetében fellebbeznie. Az apa — bölcs önmérsékletről tanúskodva — nem fellebbezett. Levélírónk később — a szükséges engedély birtokában — lebontott egy épületet, amelynek hátulsó fala közös volt a szomszéd tulajdonát képező épület falával. A szomszéd a járásbíróságon is, a megyei bíróságon is megnyerte azt a pert, amelyben a fal felhúzásából eredő költségeket követelte. A megyei bíróság jogerős ítélete alapján a levélírónak kereken háromezer fo- forintot kell megfizetnie. A korábban ismertetett büntető ügy lezárása után a levélíró egy igen tekintélyes szervhez fordult panasszal. E szerv felkérésére az ügyet a megyei főügyészség tövjről-hegyire kivizsgálta, s megállapította, hogy az igazságügyi szervek semmiféle törvénysértést nem követtek el, s hogy a járásbíróság helyesen alkotta meg ítéletét. Köztudomású, hogy a bíróság szóban is, írásban is megindokolja ítéletét. Sajnos, a bíróság csak igazságot oszthat, igazságérzetet nem. Levélírónk családapai érzelmeit sérti, hogy a kislányát bántalmazó öregember — szerinte — túlságosan enyhe büntetést kapott. Sérelmezi, hogy meg kell térítenie 'az okozott kárt. Az igazság és a szubMecseki Jenő csak pár hete volt még a vállalatunknál, de nekem már a harmadik napon gyanús volt. Nem vagyok egy szimatoló típus, de én rögtön láttam, hogy valami nincs nála rendben. Éreztem, hogy zűrös ember, és figyelni kell. Figyelni kezdtem, de semmi gyanúsat . nem tapasztaltam nála. Ez újra felkeltette a gyanúmat, úgyhogy szóltam a főnökének, Verbőcinek. — Utána kellene nézni ennek a Mecsekinek — mondtam —, valami nincs nála rendben. — Az anyagával nincs semmi baj — válaszolta Ver- bőci. — Egy pötty sincs az önéletrajzán. Kitűnő szakember, az oklevelét is bemutatta, és az előző munkahelyéről is nagyon jó véleményt adtak róla. — Annál gyanúsabb. Ha minden rendben van nála, akkor annál érthetetlenebb a viselkedése. — Miért? Mi baj van vele? — Képzeld el, ez az ember nem iszik! — Egy kortyot se? Ez lehetetlen — hüledezett Ver- bőci. — Egy gyűszűnyit se — mondtam. Biztos vagy ebben? jektív igazságérzet nem feltétlenül találkozik. Ügy véljük, a régen történteket újból elővenni, a kétszeresen elbírált üggyel harmadik, negyedik fórumnál róbálkozni nem érdemes, nem helyes. A kellemesnek nem mondható szomszédság megszűnt, hiszen levélírónk elköltözött. Mi több, épít új házat, ahol a jelenleginél sokkal jobb köúülményeket biztosíthat családjának. S minél kevesebb időt fecsérel reménytelen próbálkozásokra, erre annál hamarabb sor kerülhet. — Sajnos, igen! Amíg szabadságon voltál, Gyula napon felköszöntöttük Lakner bácsit, de Mecseki visszautasította a tokaji furmintot, sőt Berényi Joli születésnapján a szürkebarátból sem ivott. — Talán csak a töményt szereti. — Azt sem itta meg múlt szombaton, Alfonz napon, pedig Somogyi fütyülős barackot hozatott, és másnap, Loncika születésnapján Dry Gin-nel koccintottunk. — És sörrel próbálkoztatok már? — Kétszer is. Hétfőn Sebes Laci kitüntetésekor, és szerdán, meccs után. Udvarias mosollyal visszautasította a Kinizsit, sőt a Rockyt is. Pedig remekül éreztük magunkat. Szalontai teljesen elázott, Ferenczi elvtárs az asztal alatt kukorékolt, és Varga elvtársat úgy kellett betenni a kocsijába. Szóval isteni volt, de ez a Mecseki egy kortyot sem ivott. — Érthetetlen — csodálkozott Verbőci. — Ilyen még nem volt nálunk. Az egész vállalat rendszeresen összejár inni, és akkor egy ilyen jöttment alak, mitsem törődve a jól összeszokott ko- lektívával, elkezd itt különcködni. Jó munka — jutalom Repülő modellekbe motor alkatrészeket készítenek a Zagyvaróna vízválasztói Mo- d'ell-motorgyártó Ktsz-ben. A kis üzemet 3 éve hozták létre. A dolgozók 70 százaléka nő, főleg fiatalok. Jó munkájukat bizonyítja, hogy tervüket általában 120 százalékra teljesítik. Jutalomból legutóbb 40 nődolgozót vittek el a Budapesti Nemzetközi Vásárra. Szocialista címért küzdő munkabrigád megalakítását tervezik a közeljövőben. — Jellemző, ilyen az utánpótlás — mondta rezignáltam — Mit lehet itt tenni? — Figyelni fogom őt. Lehet, hogy a központ embere, és rendszeresen jelentéseket ad az ivászatokról. Talán a központban már azt is tudják, hogy ma délután mit iszunk majd az én névnapomon. Olyan príma kecskeméti rizlingem van, hogy az egész társaság megemlegeti majd. Te is ott leszel? Persze, hogy ott voltam. És ott volt Mecseki is. Természetesen egy kortyot sem ivott, és félóra múlva angolosan távozott. Akkor már mindenkinek gyanús volt, csak Bokor Laci vette a védelmébe. — Ugyan kérem, nagyon rendes gyerek Mecseki Sanyi. Nekem elhihetitek, mert én húsz éve ismerem őt. Hála istennek, Bokor Lacinak lett igaza. Másnap minden kiderült. Verbőci megtudta Mecsekiről, hogy csak azért nem iszik, mert jelenleg elvonó kúrára jár. Megnyugodtunk mindany- nyian. Ha csak azért nem iszik, mert alkoholista, akkor tényleg rendes ember ... Miklósi Ottó Gyanús volt nekem Mecseki PIACI KÉPEK Egyre több termelőszövetkezet, őstermelő érkezik árujával a salgótarjáni piacra. Az áruellátás mégis egyoldalú, szegényes. A MÉK árudák sem bővelkednek a mezőgazdaság termékeinek gazdagságával. A salgótarjáni háziasz- szonyok hiába szeretnének választékosán vásárolni, nem lehet, mert nincs választék. Ugyanakkor az árak elég magasak, és rapszodikusan ingadozók. Ennek az az oka, hogy nincs folyamatos felhozatal. Az őstermelők nem tudnak elegendő mennyiséget szállíatni, a termelőszövetkezetek elárusító helyén pedig legtöbbször üresek az asztalok. A megyén kívüli közös gazdaságok közül a jászszent- andrási, a megyeiek közül pedig a lucfalvai termelőszövetkezet „standján” lehet még a legváltozatosabban vásárolni. Nagy kincs a gyümölcs, csak kevés van belőle Mit rejt a táska? Drága még a paprika (Foto: Koppány György) Tanévzáró hangverseny — Vietnamért A Nagybátonyi Állami Zeneiskola június 20-án délután fél négy órai kezdettel tartja tanévzáró hangversenyét és ünnepélyét a nagybátonyi Bányász Művelődési Házban. Ez alkalomra az iskola vezetői gazdag progra-, mot állítottak össze. Közreműködnek a műsorban a zeneiskola haladó növendékei, a IX. Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztiválon részt vett csoportok, a zeneiskola szimfonikus zenekara. A zeneiskola volt növendékei is szerepelnek az ünnepségen. Bencze Lajos, Kárpáti Judit, a miskolci, Pil- bauer János, a győri, Szűcs Lajos és Tari Lujza, a szegedi Zeneművészeti Szakiskolák tanulói, valamint Ber- tók Zoltán és Maróti Attila, a Honvéd Központi Zeneiskola növendékei. Ünnepi beszédet mond Szűts Pál. a zeneiskola igazgatója. Műsor után jntp’om- és bizonyítványosztás lesz. A belépődíjas tané Táró hangverseny és ünnepén fel- jes bevételét Vietnam megsegítésére ajánlja fel az intézmény.
