Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-16 / 141. szám

iS6ß június 16 csütörtölc

NOG R A D

H

Clazclaiág:i vezetés és politika

A megyei pártbizottság a második ötéves terv tapasztalatainak tárgyalása során Ciogvizsgálta a műszaki- gazdasági vezetés jelenlegi helyzetét és tevékenységét. Megállapította, hogy a megye iparában a nehézipar a domináns. Ezért különös jelentőséggel bír a gépesítés és a műszaki fejlesztés. Megoldása fokozott mértékben sürgeti a gazdasági, műszaki vezetésben foglalkoztatottak számának növelését, munkájuk minőségének emelését. Ezt erősítette meg annak idején a megyei pártértekezlet határozata is. Ennek szellemében cselekedtek üzemi pártszerveink, gazdasági vezetőink. Eredményeként jelentősen gyarapodott a műszaki beosztásban tevékenykedők száma, nőtt szakmai képzettségük.

A fejlődés során a felső és középszintű vezetésbe sok új diplomás műszaki szakember került. De jelentős az a változás is, amely a szak- képzettség megoszlásában jelentkezik. öt év alatt a mérnökök száma százzal, a technikusoké pedig 600-al növekedett. Ez utóbbiak között sok olyan munkásvezető van. akiknek korábban nem volt meg a beosztásukhoz szükséges előírt iskolai végzettségük.

A gyarapodás következtében ma már olyan műszaki, szellemi kapacitással rendelkezünk, amely a jelenleginél jóval nagyobb feladatokat is képes megoldani. Ezt tanúsította az a vizsgálat is. amelyet nemrég a megyei pártbizottság kezdeményezett és folytatott le a műszakiak körében. Ennek során csaknem 200 műszakigazdasági vezető véleményét kérték ki. szakmai és politikai kérdésekben.

Behatóan tanulmányozták: miként érvényesül a párt politikája a gazdasági-műszaki vezetők tevékenységében. Megállapították, hogy a műszaki vezetés elfogadja és támogatja a párt politikai, gazdasági célkitűzéseit. Ennek jelei azonban nem mindig tükröződnek a gyakorlatban. Az elétérés legfőképMegyei úttö

pen abban nyilvánul meg, hogy egyesek leszűkítik a vezető feladatát, s úgy gondolják, csak szakmailag felelősek munkaterületükért. Elhanyagolják politikai továbbképzésüket, munkájukat.

I» rlönösen érezhető -z azoknál az egyetemről kikerült fiatal műszakiaknál, akik még nem ismerik eléggé az üzemi élet bonyolultságát, annak valóságos gondjait, politikai, gazdasági viszonyait. Emiatt aztán azt gondol jáa: elég, ha csak a szaK- mai kérdések megoldásáoa temetkeznek. Elfeledkeznek a munkások támogatásának megszerzéséről, politikai meggyőzéséről.

Az előbbieken kívül még számtalan homályosabban, vagy kevésbé homályosan megfogalmazott vélemény, több dologra figyelmeztet. Ezek közül a leggyakoribb: rosszul értelmezik a párt helyes álláspontját. Abból kiin-Vlva, hogy a pártfunkció kivételével a pártonkí- vüliek bármilyen tisztséget betölthetnek, azt a helytelen következtetést vonják le: elég, ha csak szakmailag képzik magukat. Amikor a politikai tudományok sürgetése, bővítése, felfrissítése kerül szóba sokan kimondják: ez nekik nem hoz nagyobb jövedelmet. S amikor megnézik, hogy egy-egy gazdasági vezető esetenként miért old meg nehezebben bizonyos feladatokat, hamar előbúvik az igazi ok: politikailag képzetlen és emiatt nem tudja kellően maga mögé sorakoztatni az üzemrész, vagy a gyáregység dolgozóit, a feladatok jó elvégzésére. Ez is igazolja: a politikában való jártasság legalább olyan fontos, mint a szakmai hozzáértés.

Erre utalnak azok a termelési értekezletek, szociálist.. brigádvezetői megbeszélések, ahol a munkások felszólalásaikban kívánságaikban, bejelentéseikben, javaslataikban vitás problémáikban egyszerre mindkettőt kérik számon. Ezt cselekszik, amikor a vezetés színvonalának emelésével kapcsolatos igényeiket mondják el a köző találkozó

vélemény előtt.Ezek a megnyilvánulások arra hívják fel az üzemi pártbizottságok, pártszervezetek figyelmét, hogy a jelenleginél nagyoDb gondot fordítsanak a gazdasági, műszaki vezetők politikai nevelésére.

Szükség van erre, mert példáui a műszakiak egy része távoltartja magát a közéletben való szerepléstől. Közülük soknak kéWiárom megbízatása is van, ugyanakkor 30 százalékuk kivonja magát a közösség társadalmi szolgálata alól. Ez amellett, hogy jogosan sérti azokat, akik többet tesznek a közért, esetenként anyagilag is érinti őket.

Az új gazdaságirányítási mechanizmus, amikor az önálló cselekvések szabadsága mellett száll síkra, érti azt a politikai tudományok művelésére is. A gazdasági vezető a termelési tanácskozáson, vagy a szocialista brigádértekezleten a számok ismertetésekor magyarázza meg, az azok mögött húzódó jelenségek politikai okait. Vagy, amikor utasítást ad ki, felettes szerv határozatit ismerteti, közölje annak politikai vonatkozásait is.

Mivel e tekintetben sok még a fehér folt. szükség van a műszaki-gazdasági vezetők fokozottabb politikai képzésére. Mégpedig olyan fokon, amely legjobban megfelel szellemi felkészültségüknek. Ez pedig a Marxista—Leninista Esti Egyetem.

A politikai képzés szorgalmazására figyelmeztet az a tény, hogy az elmúlt négy évben az előbb említett egyetemen, a műszakiak aránya alig érte el a hallgatók 20 százalékát. Az idén valamivel jobb a helyzet, de korántsem megnyugtató. Pedig mindenki tudja: a műszaki-gazdásági vezetők egyben politikai vezetők is. Ezt a tisztet is el kell látniuk, be kell tölteniük. Minél előbb felelnek meg e feladatnak, annál jobb, mert annál hamarabb jelentkeznek az eredmények a gazdaságosabb termelésben, valamint az irányításukra bízott munkások szocialista gondolkodásában, magatartásában.

Húszak Artur

Megbecsüljük veteránjainkat!

Ök voltak, akik tanítottak bennünket, első lépéseinkre vigyáztak, amikor felnőtt korban már a napi politikai és társadalmi feladatok megoldásával ismerkedtünk. Megyénkben és Salgótarjánban különösen nagy jelentősége van veteránjaink, a kommunista munkásmozgalomban több évtizedet eltöltött elvtársak megbecsülésének. A tarjám bányavidék az ország munkásmozgalmának egyik bölcsője volt. Hatása érezhető volt Győrtől Szegedig és a pécs-szabolcsi bányászok felhívásaikban gyakran hivatkoztak tarjáni elvtársaikra. Példát merítettek, erőt gyűjtötte)? tőlük, tetteikből magatartásukból.

Megyénkben ma 76 olyan elvtárs él, aki már a felszabadulás előtt, illegalitásban, fiatalon és friss lelkesedéssel hirdette a jobb, és boldogabb, a szabad életet, a munkáshatalmat. Családjuk volt, feleség, gyerek, ők is annyira szerették az egyéni boldogságot és boldogulást, mint bárki más ebben az országban, mégis vállalták a nélkülözést, a munkanélküliség fenyegető veszélyét egy biztató, a Szovjetunióban már megvalósított társadalmi rend érdekében.

Nekik volt igazuk!

Megbecsüljük veteránjainkat, akik kezünkbe adták a boldogabb, a jobb élet kulcsát. Megbecsüljük és igényeljük ma is nagy tapasztalatukat, segítő készségüket. Nem egy régi párttagunk dolgozik a pártnál, a tömegszervezetekben, politikai és gazdasági beosztásokban, felelős helyeken.

Különösen pártszervezeteink igénylik segítségüket. Hiszen ők ismerik, hogyan dolgoztak valamikor az illegális sejtekben, rettegve rendőrkopóktól és besúgóktól. Mennyivel könnyebb, (vagy talán nehezebb?) ma egy pártszervezetben kialakítani a harcos politikai légkört. Ebben nagy tapasztalatai elvtársainkra támaszkodni, a fiatalság nevelésének egyik záloga. Már az is sokat segít nekünk, ha elmondják harcukat. ha lelkesítenek a mai feladatokra, a termelésben, a munkában, a társadalmi életben, hol ma a párttagok mindennapos harca zajlik.

Régi elvtársaink helyesen és érzékenyen reagálnak elsősorban a jobboldali túlzásokra, a hibás gyakorlat ellen azonnal szót emelnek. Tekintélyük van a pártszervezetekben, de a pártonkívüliek körében is, ahol elsősorban múltbeli, áldozatokat követelő harcukat ismerik el.

Megbecsüljük régi, kommunista elvtársainkat. Az utóbbi öt évben közülük kilencen kaptak kormánykitüntetést és harmincegy elvtárs jutalomüdülésen pihenhetett. Az is nagy megtisztelés volt, hogy tavaly a november 7-i moszkvai ünnepségen hét nógrádi veterán vett részt.

És folytathatnánk azzal, hogy nincs olyan párt- és tömegszervezeti rendezvény, amelyre ne hívnák meg veteránjainkat. Találkozókat szervezünk velük és szívesen hallgatjuk elbeszéléseiket a kommunista párt tevékenységéről a tömegek körében. A találkozók hangulata lelkesedéstől fűtött. így van ez helyesen, hiszen élő forrásból meríthetünk erőt, olyan mozgalomból, melynek hatását ma is érezzük és sohasem nélkülözhetjük.

A jövőben is számítunk rájuk, széleskörű tapasztalataikra, de segítjük is őket. főleg a KISZ fiatalok, akik figyelemmel kísérik mindennapos életüket, gondjaikat. Nevüket örökre beírták megyénk és a magyar munkásmozgalom fényes lapjaira. Ha veteránok is ma már, szívük örökké fiatalosan dobog az ügyért, melyért fiatalságukat áldozták.

Eldőlt a „fülemüle per"

Amint egy korábbi számunkban megírtuk, a salgótarjáni új gimnázium építését hosszú ideig gátolta, hogy a tervező és kivitelező vállalat nem tudott megegyezni a homlokzat és bizonyos t>első felületek műkő burkolatának színében. A többoldali sürgetésre a „fülemüle perben” salamoni ítélet született: a homlokzat —, amelyen a műkő, a nagy felület miatt jobban ki van téve a zsugorodás, repedezés veszélyének, szürke műkő burkolatot kap. A lépcső és a mellvédek burkolata marad fehér színű. A késedelem azonban, amely a huzavona következtében keletkezett, így is elég nagy, s bizony az ÉM Műkő és Kőfaragó Vállalat munkásainak igyekezniük kell, hogy a belső burkolás még a zsibongó tört metlachi borítása előtt készen legyen. Ellenkező esetben a metlachi burkolaton alig jóvátehető kárt okozhatnak.

Egyébként minden más munka megélénkült üteme azt bizonyítja, hogy Nógrád megyei Építőipari Vállalat rendkívül komolyan veszi az augusztus 13-i átadási határidőt. Csak kubikos harminchét dolgozik jelenleg az épületen, s gyors ütemben betonozza a burkolás alá az aljzatot. Tizenkét kőműves vakol, készíti az álmennyezetet. összesen körülbelül nyolcvan munkás serénykedik a nagy jelentőségű intézmény befejezésén. Bemutatták már, s a Fa- és Vászonredőnygyár- ban megkezdték a holland anyagú, világoszöld színű reluxa redőnyök szerelését is.

Abban az esetben, ha a munka jelenlegi üteme nem törik meg, neim hátráltatja valamely anyag késedelmes érkezése — mint például most a tantermi gumiszőnyegek szállításának halogatása —, a gimnázium épülete az előírt határidőre elkészül.

Nagymező-pusztán

A mezőgazdasági munkások „parlamentjének" tapasztalatai

(Folytatás az 1. oldalról)

zép-Szlovákia négy járásának legjobb úttörőiből tevődött össze. A besztercebányai pajtások a csehszlovák úttörők életét bemutató foto-kiállítást hoztak magukkal, amelyet érkezésük után a turistaházban helyeztek el.

Érkeznek a vendégek

Négy óra előtt néhány perccel kürtszó harsant a tábor bejárata felől. A bejárattól a turistaházig vezető utat egyenruhás, piros nyakkendös pajtások sorfala övezte. E pirosfehér kettős sorfal között haladtak el a nagymezői jubileumi tábor megnyitó ünnepségére meghívott vendégek: Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára, Vadkerti Lóránt, a Szak- szervezetek Nógrád megyei Tanácsa titkára, Rakó József, a Magyar Űttörő Szövetség Országos Elnökségének tagja, a megye társadalmi-politikai életének több képviselője.

Somogyi Miklós beszéde

Az első megyei úttörő-találkozó ünnepsége a csapatok felvonulásával, tisztelgésével kezdődött, ezután Herczeg István, a KISZ megyei bizottságának munkatársa mondott ünnepi beszédet, majd Somogyi Miklós szólt a turistaház előtt felsorakozott úttörőkhöz.

— Jó érzés fogott el. amikor az első megyei úttörő-találkozóra megkaptam a meghívást — mondta beszéde elején Somogyi elvtárs. — Igaz, hogy csak Palócföld széléről való vagyok, mégis nagy öröm számomra, hogy résztvehetek ezen az ünnepségen ... Ne feledkezzünk meg arról, hogy amikor mi ünnepelünk, a világon sok fiatal kényszerül a föld alá a bombák elől... Szívből jövő gyűlölettel gondoljunk azokra, akik bombákkal, fegyverrel, nap mint nap megismétlődő tömeges gyilkosságokkal „védik” a békét ... Mi békében élünk, így szeretnénk élni a jövőben is, de anélkül, hogy ünneprontók lennénk — ezen a szép találkozón sem feledkezhetünk meg azokról, akik békénket fenyegetik.

Somogyi Miklós ezután említést tett arról, hogy a KISZ Központi Bizottságánál a legkiválóbbak között tartják számon a nógrádi úttörőket. Elismerését fejezte ki a tábor szervezéséről, felépítéséről és további sok sikert, jó tanulmányi eredményeket kívánt a pajtásoknak.

Maring Katalin, a salgótarjáni Rákóczi Üti Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója a beszéd után átadta Géczi Jánosnak, a megyei úttörők nemes cselekedeteit tartalmazó Tettek könyvét, ezután a sátortáborba vonultak az úttörők.

A táborozás második napján sportversenyeken, vetélkedőkön, és az MH£> bemutatóin vettek részt a pajtások

P. L.

Ma már senki előtt nem vitatott, hogy a dolgozók részvétele a vezetésben elengedhetetlenül szükséges. Az elmúlt években sok vezető felismerte ezt az igazságot, számít a munkások, a műszakiak aktív közreműködésére. A mező- gazdasági üzemek munkásai örömmel látják ezt, és a legtöbb helyen élnek a lehetőségekkel.

— Hogyan vezetnek a dolgozók? A vezetés legfontosabb formája — mondhatnánk úgy is: a „dolgozók parlamentje”

— a termelési tanácskozás. Ezen a fórumon a gépállomások, állámi gazdaságok dolgozói, beosztásuktól, munkakörüktől függetlenül elmondják észrevételeiket, számonkérnek és bírálnak. A leglényegesebb azonban, hogy az egész kollektíva foglal állást, dönt a legfontosabb kérdésekben.

A műszakiak értekezleteit

— ahol résztvesznek a mozgalmi szervek vezetői is — általában az igazgatók, főagronó- musok tartják. Itt készítik fel az előadókat és itt beszélik meg a részlegek tennivalóit. Ezzel párhuzamosan tartják a bizalmi és bizalmi csoportértekezleteket. A Pásztói és Nóg- rádkövesdi Állami Gazdaságban brigádonként, egyénenként elemezték a munkát, dicsérték a jó dolgozókat és bírálták a mulasztókat.

Az új tanácskozási rendszer legnagyobb eredménye, hogy egyre többen mondják el véleményüket a munkáról, a gazdálkodásról. Legutóbb 70 egységben tartottak megbeszélést, s ezeken 580 felszólalás hangzott el. A dolgozók többsége a termelési gondok megoldására hivta fel a figyelmet, és sok ötlet hangzott el a tartalékok feltárására. A

Nógrád'kövesdi Állami Gazdaság gépműhelyének kollektívája például javasolta az

üzemegységi rakodók megépítését, hogy a munkagépeket szakszerűen tudják le- és fölrakni. A Sziráki Állami Gazdaság hényelpusztai üzemében, az állattenyésztők nem tartották kielégítőnek a takarmányok minőségét. Vállalták, hogy a legelő tisztításánál, a pillangósok betakarításánál segítenek. Hasonló vállalást tettek a magyarnándori, borsos- berényi gazdaságok sertéstelepén is. A Szécsényi Gépjavító Állomáson többen, a gépek jobb kijavításáról, valamint a kinti meghibásodások gyorsabb elhárításáról beszéltek. Mindezek azt bizonyitják, hogy az emberek többsége felelősséget érez a közösség ügyei iránt.

Jó lehetőséget biztosítanak a

termelési tanácskozások arra is, hogy ott megismertessék és elterjesszék a kiváló dolgozók.

az élenjárók jó munkamódszereit. A munkások kollektívája hivatott arra is, hogy megállapítsa: az egyes időszakokban kik tevékenykedtek a legeredményesebben, amiért kitüntetésre érdemesek. A mezőgazdasági üzemekben az idén majd százzal többen kaptak kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt, mint az előző évben.

örvendetes, hogy a kollektíva nem fogad el minden előterjesztést, hanem vitatkoznak és mérlegelnek. Sok helyen olyan gyakorlat van kialakulóban, hogy már a tanácskozások előtt bizalmi csoportokban végzik el az értékelést és tesznek javaslatot a legjob- bakra. E néhány gondolat is bizonyítja, hogy a tanácskozás új rendszere, a szakszervezeti bizottságok szervező munkája jó irányú változásit hozott. Mindezzel nem állítjuk, hogy a munka hibamentes. Azt tapasztaltuk — még egy-kéf eredményesen gazdálkodó üzemnél is — hogy a beszámolókban nem mindenütt kapott helyet a munkát végző ember, fukarkodtak a jó munkát végzők, élenjárók dicséretével.

Nem ritka az sem, hogy a munkásokkal való tanácskozások során csupán feladatokat,

intézkedéseket közölnek, és kevés figyelmet fordítanak a

tennivalók előtti véleménycserére, a dolgozók javaslatainak kikérésére és felhasználására. Egyes helyeken továbbra is gondként jelentkezik, hogy az üzemi vezetők nem szorgalmazzák az arra érdemes dolgozók kitüntetését. A Sziráki Állami Gazdaságban, az Érsekvadkerti Gépjavító Állomáson a múlt évben egyetlen dolgozót sem tüntettek ki. Számos javaslatra sem reagálnak megnyugtatóan a gazdasági vezetők.

Az élet bizonyítja: sok helyen megértek a feltételek az üzemi demokrácia továbbfejlesztésére. Azzal azonban, hogy a dolgozók tevékeny részesei a vezetésnek, a vezetői? feladata csak látszólagosan lett könnyebb. Ezért helyes az a törekvés, hogy az üzemegységi beszámolókban kevesebbet foglalkozzanak az egységet közvetlenül nem érintő kérdésekkel, de annál Inkább többet a munka értékelésével, a terület sajátos tennivalóival. Ez természetesen elképzelhetetlen a valóságos helyzet ismerete nélkül.

Az eddigi eredmények — a hibák ellenére is — biztatóak. A további előrehaladás érdekében a szakszervezeti bizottságoknak Is többet kell tenniük. Mindenütt szerezzenek érvényt a határozatoknak, a rendeleteknek és maguk is mozgósítsák a dolgozókat a minőségileg megváltozott feladatok elvégzésére. A cél érdekében segítsék elő. hogy egyetlen megvalósításra alkalmas javaslat se kallódjon el. A szakszervezeti bizottságok karoljanak fel minden olyan kezdeményezést, mely a gazdaságosabb termelést mozdítja elő.

Gyárét János