Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-15 / 140. szám
1ÖSS, június ÍR. szerda NÖGR A D 3 Reflektorfényben A túlér az tatás Nem ok nélkül esik mostanában sok szó üzemeinkben az indokolatlan túlóráztatásról. Károsan befolyásolja ez a gazdaságos termelést, de rossz a munkásnak is, mert megnehezíti a másnapi munkára való felkészülést, gátolja kulturális Igényeinek kielégítését, megrövidíti azt az időt, amelyet családja körében tölthet. Bármilyen oldaláról közelítjük meg ezt a kérdést, mindig egységes következtetésre jutunk: közös érdek az indokolatlan túlóráztatás csökkentése. Ennek szellemében végzik munkájukat gyáraink, üzemeink, vállalataink szakszervezeti bizottságai. Mióta a feladatot az érdekvédelmi munka reflektorfényébe állították, határozott javulásról beszélhetünk, akár a bázishoz, akár a tervhez viszonyítjuk a fejlődést. Míg korábban a termelésszervezés hiányosságait a túlórák sokaságával pótolták, addig az idén a túlmunka nagy többségét a váratlan feladatok elhárítására, a szállításoknál és a rakodásoknál előírt határidők betartására fordították. Ma már legtöbb helyen a szakszervezeti bizottságok a munkaügyi osztállyal közösen vizsgálják meg a túlóra-igények jogosságát. ' A részben indokolt kívánságot vagy mérsékelten elégítik ki, vagy ha úgy látják, nincs szükség rá, megtagadják a túlmunka engedélyezését. Ilyen intézkedésre került sor az öblös- üveggyárban. A kétségtelen fejlődés ellenére néhány üzemünkben — így az Őtvözetgyárban, a Nógrádkövesdi Kőbányánál és az Erőműnél — a munka szervezetlenségéből fakadó termeléskiesést, valamint az együttműködés hiányából előforduló mulasztásokat túlmunkával pótolják. Emiatt 6—8 százalékkal emelkedett a túlórák száma. Tapasztaljuk, hogy a szak- szervezeti bizottságokat megkerülve egyik-másik helyen engedély nélkül, vagy ahogy a köznyelv mondja, feketén túlóráztatnak. Ennek megelőzésére több üzemünkben a szakszervezeti bizottságok rendszeresen ellenőrzik a túlmunkát végzőket. A még nagyobb rendcsinálás érdekében a bányaüzemeknél például a túlóra engedélyezésének jogát az aknabizottságok kezébe adták. Természetesen előadódhatnak olyan körülmények, amikor a munkások túlmunkája szükséges, mert az adott feladatot másképp nem lehet elvégezni, halasztása pedig jelentős népgazdasági kárt okozna. Az ilyen jellegű túlóráztaÜzletkötés divatbemutató alapján Érdekes kezdeményezésnek voltunk tanúi a Nógrád megyei Textilipari Vállalatnál. A vezetőség divatbemutatóval egybekötött üzleti megbeszélésre hívta Salgótarjánba megrendelőit. Az üzletkötés előtt a vállalat dolgozóinak gyermekei mintegy 35 bébi-, leányka- és bakfis ruhát mutattak be. Ezután Gombár János, a megyei tanács ipari osztályának vezetője ismertette a gyár elmúlt évben végzett tevékenységét, utalt a jövő feladataira, ennek kapcsán a foglalkoztatottság további növelésének szükségességére, majd egyik-másik probléma, megoldásához a jelenlevő országos és megyei vezetők segítségét kérte. Kálmán Józsefné igazgató elmondotta, hogy a legnagyobb megrendelőikkel kötött szocialista szerződésben vállaltakat egy feladat kivételével — a ruhák vállfán való szállítása — teljesítették. Ez azt jelenti, hogy mindig az igényeknek megfelelően, és általában a kért időre szállították a megrendelt árukat. Később ismertette a vállalat vezetősége által összeállított harmadik ötéves tervet. E szerint a termelési érték megháromszorozódna, ugyanakkor a foglalkoztatottság majdnem 100 százalékkal növekedne. A Női- és Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat főosztályvezetője, Gertner György elmondta, hogy a salgótarjáni gyár termékei elérik a budapesti gyárak termékeinek színvonalált. A vállalat vezetősége rugalmasan elégíti ki a megrendeléseket. Ezért a nagykereskedelmi vállalat sajátjának érzi a nógrádiakat. Innen olyan minőségi árut és választékot kapnak, amelyet a fogyasztók kérnek. Ebből adódóan igen jó a kapcsolat is. Eddig a gyár kapacitásának 98 százalékát kötötték le megrendeléseikkel. Ezután a 100 százalékot kívánják maguknak biztosítani. A bemutatott ruhákból pedig rendelni fognak. Egyébként az az útkeresés, amelyet ez a divatbemutató is jól példáz, igen dicsérendő dolog Horváth Edéné, a Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Főigazgatóságának főelőadója beszélt arról, hogy az alig egy hete működő új üzemrész megvalósításához igen sok segítséget kapott a vállalat a megyei pártbizottságtól és a megyei tanácstól. Az új létesítmény újabb 100 női dolgozó foglalkoztatását tette lehetővé. Szerinte a foglalkoztatottság további növelésének legiárhatóbb útja a bedolgozói hálózat bővítése. örült a gyár és a kereskedelem között kialakult jó kapcsolatnak, maid a gazdaságos termelés meg- valósításának szükségességét hangsúlyozta. Az igen érdekes, hasznos és újszerű tanácskozáson részt vett és felszólalt Jed- licska Gyula, a megyei párt- bizottság első titkára és Illés Miklós, a megyei tanács végrehajtó bizottságán nak elnökhelyettese. A divatbemutatóval egybekötött megbeszélés üzletkötésekkel zárult. tások azonban elenyészőek, mivel mód van megtervezésükre. A rendelkezések betartása esetén pedig nem is okoznak különösebb zavart. Ugyanis a törvényben előírtakon felüli túlórát a vállalatok igénye alapján az iparigazga- tóságok. az illetékes szakszervezetekkel egyetértésben általában engedélyezik. Az is igaz, hogy az indokolásnál megkívánt mérce egyre magasabb. de amint a példák mutatják, ez nagyon is indokolt. A szigorítások ellenére is megtörténik, hogy egyes gazdasági vezetők nem tartják be az előírásokat. Nem közlik a dolgozóval három nappal előbb a túlmunka elrendelését, nem szerzik meg hozzá a szakszervezet engedélyét. Hogy az ilyen és ehhez hasonló eset még kevesebb legyen, s tiszteljék az erre vonatkozó rendeletet, a SZOT Elnöksége felhatalmazta a megyei munkavédelmi felügyelőket, hogy ha a többszöri intő szó nem használ, bírságolják meg a mulasztókat. Ez az intézkedés azonban egyedül nem oldja meg a problémát. Szükség van még például a helyes anyagi ösztönzésre is. Bebizonyosodott, hogy ahol az igazgató és a szakszervezet " legkövetkezetesebb ellenzője a túlóráztatásnak, s ezt a szándékukat kifejezik a prémiumfeltételeknél, a nyereségrészesedés előírásainál, valamint a jutal- mazhatóságnál — ott nagyon is meggondolják a gyárrészlegek vezetői, hogy mikor, miért és mennyi időre kérjenek túlórát. Üzemi, szakszervezeti bizottságainknak az indokolatlan túlóráztatás érdekében két területen kell figyelemmel kísérni a termelés alakulását. Először: a veszteségidők nagyságát és az állásidőket állítsák szembe a felhasznált túlórákkal. Másodszor: kutassák az anyagi ösztönzés újabb lehetőségeit, annak jobb formáit. Így szükséges cselekedni, ha azt akarjuk, hogy a jelenleginél nagyobb eredményeket vallhassunk magunkénak. És csak így tudunk hathatós változásokat elérni az üzemi vezetők szemléletében is. Solymosi Imre Udvarias igazolványcsere A helyi autóbuszbérietek igazolványait a rövidesen életbe lépő árváltozás miatt ki kell cserélni. A csere egyedül Salgótarjánban körülbelül kétezerötszáz embert érint. A torlódás elkerülése, az utasok kényelme érdekében a 2. sz. AKÖV a megyeszékhely tizenkét pontján — így a Salgótarjáni Acélárugyárban, a megyei tanácsházán, a pálfai- vi tanácskirendeltségen. a trösztnél, a ZIM-ben, Baglya- son — alkalmi csereirodákat állított fel. Hasonlóképpen könnyítik meg az igazolványcserét Balassagyarmaton és Nagybátonyban. A 2. sz. AKÖV-öt dicséret illeti a helyes szervezésért. Ezt a cetlit kaptam egy kék borítékban: „Igen Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon szépen megkérem, szíveskedjék ezt a pár sort a kedves újságban elhelyezni. Előre is hálás köszönet. Szívélyes üdvözlettel: aláírás. Dátum.” A pár sor vedig a következőképpen fest: „Sokat jártál az utcánkban, de csak azért, hogy megláthassál, meg-megálltál ablakomnál, bámulhassál engem. Esküd, szavad, ígéreted nem volt egyéb üres légnél, sajnáltad a szép jövő- met, azon voltál megraboljál, tönkre tegyél m- gem. Ma is jársz még az utcánkban, de már észre sem veszel, nem kérdezed, miből élek? Van-e nekem kenyerem? Engemet a nagy jó Isten megsegített, adott nekem kicsiny, piciny, fekete, de igen keserű, parányi, csöpp kenyeret. De tetőled vegye el a nagy jó Isten az egészséged, vegye el a szerencsédet, örömödet és a nyugalmadat. Aláírás.” Mondanom sem kell, ez az igen „Szívélyes” átkozódás különösen alkalmas volt arra, hogy felkeltse érdeklődésemet. Szegény leány, gondoltam, ki csalhatta meg ilyen rútul? Gyönyörű viselkedés, mondhatom. Társadalmilag veszélyes az ilyen alak. Elcsábítani egy leányt, aztán otthagyni. Nahát. Ezen gondolatokkal mentem N-be, a címre. Ki gondolt volna másra? Pedig ... ha jaj. Nem csalta meg azt a „leányt” (70—80 év közötti öregasszony) senki emberfia, legfeljebb a „nagy jó Isten” az Korábban kezdődik Öröm manapság a határt járni: minden talpalatnyi föld a tsz-tagok, állami gazdasági és gépállomási dolgozók szorgalmáról tanúskodik. Gyakran elhangzik megyeszerte a szokványos hasonlat: olyan a határ, mint az asztal. Ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy minden darabka földet gondosan bevetettek, a kapálást és egyelóst idejében elvégezték, tehát nem csúfítja gyom, gaz a kultúrterületet, a vetések sorait. Mindenütt szemnek gyönyörködtető nyomot hagy az ember, ami az állami gazdasági dolgozók felelősségérzetéről és a tsz-tagok gazdához méltó igyekezetéről tanúskodik. S ha elvétve itt-ott egy-egy elhanyagoltább földtábla akad, vagy néhány sor cukorrépa, mák, kukorica a családi művelésben elmaradt tsz- tagok hanyagságára utal, az csak kiemeli az általános kép szépségeit. Az ember kinő a gyerekcipőből, bátran és okosan halad a maga választotta új úton. s az évről évre fokozódó szorgalom minek a jele lenne másnak, ha nem a megnövekedett öntudatnak és az elmélyült bizalomnak. Szemet-lelket gyönyörködtető látvány mindenfele a sok szép tábla búza, rozs, őszi és tavaszi árpa is, amelyek közül éppen a kenyérgabona a mutatósabb. Vannak tsz-ek, ahol a kalászt hozott vetések láttán abban bizakodnak, hogy az idén is elérik a tavalyi, rendkívül szép termésátlagokat. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy az árpáknál már nem ilyen biztató a helyzet, és mitagadás a búzatáblák sem tanúskodnak egyformán jó szakmai hozzáértésről, a minden részletre kiterjedő gondosságról. Helyenként a szem elé táruló látvány, a ritkán kelt vetés, a még mindig egyenetlen és rögös talaj az őszi kapkodás nyomait mutatja. Mintha egyes helyeken másodlagosnak tekintették volna a minőségi előírások betartását a talajelőkészítésnél és a vetésnél, s kizárólag arra törekedtek volna, hogy mielőbb útnak ereszthessék a táviratot: szövetkezetünkben határidő előtt végeztünk a vetéssel. Elfeledték, hogy a gyorsaságnak csak akkor van értéke, ha az a minőségi előírások hatványozott betartásával párosul. Hiszen a megye tavalyi szép kenyérgabonatermését éppen annak köszönhették szövetkezeteink, állami gazdaságaink, hogy hatvannégy őszén nem kapkodtak, hanem a legjobb gazdák gondosságával vetettek. Megnyugtató viszont, hogy a vegyszeres gyomirtást, és igen sok helyütt, ezzel egyidejűleg a karbamidos levéltrágyázást is a tavalyinál nagyobb területen végezték el. Ügy mondják tréfásan, hogy az idén már nem a pipacs és szarkaláb, hanem a vetések gyomtalansága teszi virágzó gazdasággá a tsz-eket. állami gazdaságokat. A délebbi részeken, a pásztói járás és a balassagyarmati járás homokosabb talajú vidékein már szűkülni kezd az árpa. Tehát a szokottnál korábban mutatkoznak az érés jelei megyénkben is, habár nem tartunk ott, mint az alföldi és. dunántúli megyék, ahol a rendrevágógépek már több mint egy hete megkezdték az aratást. De az, hogy Baranyában, Fejérben, Bács-Kiskun megyében már javában aratnak, intő jel a megye mezőgazdasági üzemeinek is. Nem szabad úgy számolni, amire számos jó szövetkezetünkben is akad példa, hogy nálunk még van idő, júliusnál előbb Nógrád megyében nem szokták megkezdeni az aratást. Minden jel arra mutat, hogy Nógrád megyében is korábban aratunk, mint máskor. Ez pedig kötelezettségekkel jár. Mindenekelőtt a felkészüléssel kell végezni. Ott tartunk és a szőkülő árpakalászok is erre figyelmeztetnek, hogy már egyetlen állami gazdaságban, tsz-ben sem maradhat úgynevezett nyitott kérdés. Az esetleges kézi aratók és a cséplőgépekhez szükséges munkaerő biztosítása, a szükséges gépek rendbehozása, az erők felmérése, a komplex tervek elkészítése nem várathat magára. Ha gépjavítás, üzem- és munkaszervezés az utolsó pillanatokra marad, az feltétlenül kapkodást eredményez. A kapkodás, rendszertelenség pedig, jól tudjuk, mindig kése-, delmet, és ami ezzel jár. szemveszteséget okoz. Tavalyi példákból tudjuk, hogy a rendkívül szép búzatermés átlaga is lehetett volna még jobb, ha egyes tsz-ekbem nem hanyagolják el a nyári munkákat, nem kapkodnak, nem késnek s nem hagyják ki peregni, helyenként kicsírázni is a megtermett kenyérnekvalót. A pásztói járás legtöbb szövetkezete tavalyi jó példákkal bizonyítja, hogy ha a rendelkezésre álló gépi- és emberi erőket idejében felmérik, ha a rendelkezésre álló erővel valóban gazdálkodnak, ha az idénytervet úgy készítik el, hogy az egyes munkameneteket nem a nagy egészből, a gazdaság előtt álló nagy feladatokból kiragadva vizsgálják, hanem összefüggésükben, akkor úrrá lehet lenni a nehézségeken. Alkatrészt is lehet szerezni, ha idejében meghatározzuk, mire van szükségünk. Kézi munkaerő is akad, ha tudjuk, hány embernek tud munkát adni a szövetkezet, a gazdaság, hiszen az ipar és a bánya most is készen áll arra, hogy tevékeny segítséget nyújtson a mezőgazdaságnak. Szállítóeszközt is biztosítanak a külső szervek, köztük a TEFU, ha a szövetkezet nem felejti el igényét bejelenteni. A rendelkezésre álló saját és a gépállomási gépek munkáját is jobban ösz- sze lehet hangolni, ha előre tudják, mire, mennyire számíthatnak. Előre látni, ez most a jó szövetkezeti vezetők egyik igen fontos kötelezettsége. S az előrelátás nem korlátozódhat a szorosan vett betakarítási munkákra. Az Idén már, amint azt szövetkezeteink és állami gazdaságaink többségükben tavaly is tették, a betakarítással egyidejűleg meg kell kezdeni az őszi talajelőkészítést is. Az aratás befejezése és a talaj munkák, a nyári szántás megkezdése között nem lehet szünet. Az a cél, hogy mire magtárba kerül a kenyér- és takarmánygabona, addigra kazlakban álljon a kombájnszalma, és nyoma se maradjon a tarlónak. Ez pedig azt igényli, hogy a gépek munkáját jóelőre ehhez szervezzék, ehhez igazítsák, vagyis készüljenek fel a jól egybehangolt, jól megszervezett, komplex munkákra. Az idő sürget, mert bármennyire mást mondat velünk a megszokás, az aratás az idén minden bizonnyal Nógrád megyében is korábban kezdődik a szokottnál. Lakos György ELVETTÉK AZ ARANYÁT égben. De lehet, hogy még ő sem. Annál is inkább, mert hiszen nem létezik. Csak ütött-kopott — egyébként a giccsek sorába sorolandó — képei a falon. Az Utolsó vacsora, meg a többi, ne..ánv tövissel, galambbal, báránnyal, a felkelő, vagy a nyugovó nap fényével. Egy rozoga asztal, förtelmesen szúette ágy, egy „csapat” befőttesüveg glédába rakva, meg egy halom friss cseresznyemag képezi még a szoba berendezését. A sarkokban pók szövögeti hálóját. Befonta egy másfajta háló ezt a szerencsétlen, elmebetegnek tűnő asszonyt is, a magány, meg az azt enyhítő vakhit. „Mai dolog ez, amit a levélben ír?” „Régi dolog, uram. ötvenhat éves dolog. Kérem szépen, ént akartam menni állásba. Egyszer megállt az ablakomnál ez a fiatal, deli legény, fényes ruhában, nem volt azon egy porszem, elkérte a papírjaimat, hogy elhelyez munkába. ö egy úriember volt. Evekig zaklattam. Kérdeztem, ifiúr, mikor adja vissza a papír- jóimat, dolgozni szeretnék. Mondta, te fehér liliomszál vagy, én meg a te jótevőd. Akkor már ’cis huncut szakálla volt. Aztán jött a háború, itt maradtam.” „El még ez az úriember?” „El, uram. De nem mondom meg a nevét, nehogy baja legyen belőle. Mert én akkor félek, hogy megölne.” „Visszajött a háborúból?" „Visszajött. Hajaj. Akkor fosztott ki engem. En cseléd voltam, napszámba jártam, gyűjtöttem egy kis pénzt, elvitte tőlem. Nehéz munkát végeztem én, uram. Sok nehéz munkát, nem is hinné.” „Mit vitt el magától ez a ronda férfi?” „Kérem, uram, ez a ronda férfi elvitt tőlem ötven szivart, két kávéskanalat, öt ezüst kanalat, egy darab tigrisbőrt.” „Nem szép dolog volt tőle.” „Ugye, uram? Én is azt mondom, nem szép dolog volt. De ez még mind semmi. Nekem volt egy kis aranyam, azt is elvitte, Na, mit szól ehhez?” „Nahát.” „En is azt mondom, uram. Ugye? Most van 260 forintom, nyugdíj a tsz-től. Kevés, ugye, uram. Hat aranypénzem volt. Vígan élnék, ha meglenne.” „A férje meghalt?” „Férjem? Nem volt neke> férjem, uram. Az apám ross ember volt. En nem akartam még egy rossz emberi Jártam mulatságba, műkedvelő voltam, színpadon. Igen, szavalni kellett. Sikerem volt. Ábrányi Emil versét szavaltam, uram. Mi a haza? Ez volt a címe. Ha nekem el nem viszik az aranyamat,- akkor nincs semmi bajom. Azért nem mentem férjhez. Micsoda finom úriember volt, nem volt a ruháján egy porszem.” A konyhában egy halom fa. „Miért?” „Ellopják, uram, a szomszédok.” Az udvaron egy rozoga disznóól, disznó nélkül. Rá van írva: Jóska színészke- dik. „Jópofa vagyok, uram, ugye? Én írtam rá. Hülyeség, nem, uram? Jópofa vagyok. Nem is ismerem a Jóskát.” . Nem volt magának egy gramm aranya sem, hallja-e?” „Nem hát”, uram, én is azt mondom. Nem volt nekem egy gramm aranyam sem. öreg vagyok én már. A nagy jó Isten megsegít. „Az emberek segítik, a nyugdíj, nem?” „Nem tudom, uram. xla az a hat aranyam megvan, nem fő nekem a fejem.” „ - bizony. De nem szép dolog az átkozódás, tudja-e? A nagy jó Isten is haragudna érte, ha megtudná.” „Azt hiszi. uram. Mert én nem. Hajaj. öreg vanyok in már, ravasz. Nincs is Isten, csak kitalálták. Nekem elhiheti. én is sok mindent ki- '~lálok. Szereti maga a cseresznyét. Adok szívesen, hihi... Maga is jópofa. uram. T*th Elemér
