Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-02 / 129. szám
1966. június 2. csütörtök N OG R A 0 3 Kedvező szállítási feltételek Tovább javul a termelőszövetkezetek és Egy hohl eperből 56 ezer forint Tapasztalatcsere Honion Megyénk termelőszövetkezetei az idén 870 vagon zöldségre, 217 vagon gyümölcsre, 1048 vagon burgonyára kötöttek termelési, illetve értékesítési szerződést a MÉK- kel. Hogy a jelentős mennyiségű áru mikor és milyen minőségben jut el a fogyasztóhoz, az elsősorban azon múlik, milyen lesz az együttműködés a tsz-ek és a felvásárlók között. A MÉK vezetői, munkatársai még az idény beindulása előtt felkeresték a szerződő tsz-eket és megállapodást kötöttek az árufelvásárlásra. Rögzítették az áru mennyiségét, minőségét, az átadás helyét, az export csomagolást és a szállítást is. A cél, hogv a megtermelt áru a legrövidebb időn belül, minőségi veszteség nélkül kerüljön a fogyasztóhoz. Ha a gazdaságok, az áru előkészítéséből, csomagolásából, szállításából részt vállalnak, magasabb árat kapnak érte. Ezt a kedvezményt azok a tsz-ek is Igénybe vehetik, amelyek eddig nem kötöttek szerződést a MÉK-kel. A felvásárlási időszak alatt többféle szállítási feltétel között válogathatnak a gazdaságok. Ha vállalják az áru- szállítást, 25 mázsán felül, a MÉK-telepre, felvásárló raktárába, vagy a legközelebbi vasútállomásra, — ahol az áruátadás is történik — a felvásárlási áron felül, hivatalos díjszabás szerinti fuvarköltséget térít a vállalat. Amennyiben a közös gazdaság a MÉK. vagy a MÉK vevőjének, illetve a nagykereskedelmi szervek raktárába szállítja a terményt, akkor az az ár illeti meg, amit egyébként a MÉK kapott volna érte. Ebben az esetben az árukapcsolat létrehozásáért, a szállító tsz az átvételi árból öt százalék költség- térítést, illetve jutalékot köteles adni a vállalatnak. Ha a tsz, a MÉK, vagy a MÉK vevőjének boltjában, a vendéglátóipari, vagy közületi fogyasztó telephelyen adja át az árut az az ár illeti meg, amit a nagykereskedelmi elosztást végző szerv kapott volna. Az áru- kapcsolat létrehozásáért itt is bizonyos összeget, hét százalékos költségtérítést fizet a termelőszövetkezet. Amennyiben a szállítás a MÉK diszpozíciójára történik, a gazdaságot fuvarkedvezmény illeti a MÉH kapcsolata meg. Az ehhez szükséges menetlevelet és jogosítványt a MÉK bocsátja a tsz rendelkezésére. A tsz tartózik a MÉK és vevője közti szerződéses feltételeket átvállalni, és e feltételek ismeretében viselni az értékesítés kockázatát. A szállításokra a MÉK-től a védőárak és irányárak garanciáját nem követelheti. Azokon az árufogadó helyeken, ahol a MÉK-nek állandó áruátadója van, a közvetlenül szállító tsz-ek kérésére — külön költség felszámítása nélkül — a MÉK átadói látják el e tsz-ek érdekképviseletét is. Ha a tsz vállalja az áruk besorolását, export csomagolását, magasabb áron veszik át a terméket. Ha a fenti feltételeket, a termelési szerződéssel és az áruszállítással kapcsolatban nyújtott lehetőségeket, kedvezményeket a termelőszövetkezetek jól használják ki, a bevételi tervük, jövedelmük nagymértékben növekszik. Elősegítik, hogy a megtermelt áru frissen, kevés veszteséggel kerüljön a fogyasztókhoz. Horváth József MÉK főosztályvezető Bővítik a balassagyarmati vízmüvet A fejlődő, s egyre iparosodó Balassagyarmat vízellátását a jelenlegi vízmű napi ezernégyszóz köbméteres víztermeléssel nem tudja megoldani. A város fejlődését figyelembe véve szükséges a vízmű napi termelésének kétezernyolc- száz köbméterre való emelése. A megyei tanács végrehajtó bizottsága — a tervosztály előterjesztése alapján jóváhagyta a vízmű bővítésének tervét, amelyre összesen kilencmillió forintot költenek majd. A vízmű bővítésének tervei decemberre készülnék el. A kivitelezést a jövő év júliusában kezdik el, s a tervek szerint 1968 novemberében próbaüzemelésre átadják az új létesítményt, s ezzel megduplázzák a víztermelést. Mintegy hetven termelőszövetkezeti tag, mezőgazdász és könyvelő vett részt tapasztalatcserén, a hont! Győzelem Termelőszövetkezetben. A szécsényi, a balassagyarmati és a rétsági járás epret, málnát és fekete ribizlit termelő gazdaságai, a keszegi, a varsányi, a szécsényi, az érsekvadkerti, meg még egy sor más termelőszövetkezet tagjai, vezetői adtak egymásnak találkozót Honton. A tapasztalatcserét a balassagyarmati járási Nőtanács és a mezőgazdasági osztály közösen szervezte. Ott voltak a Börzsöny lankáin gazdálkodó termelőszövetkezetben a megyei és a járási tanácsok szakemberei is. A Győzelem Termelőszövetkezet a jó gazda gondosságával készült a bemutatóra, amelyet a napokig tartó esőzés a rendkívül hűvös, szeles idő kissé megzavart. Galabár Emil, a termelőszövetkezet fóagronómusának tájékoztatóját élénk érdeklődés kísérte. A fiatal mezőgazdász elmondotta, a közös gazdaságban mintegy 120 holdon díszük eper, málna és fekete ribizli. A jövedelem jelentős részét, tavaly holdanként 56 ezer forintot, a szamóca hozza a szövetkezetnek. Az eper, a málna egyaránt munkaigényes növény. Különösen kényes a szedés idejére. Ezért a tagokat a részes műveléssel tették érdekeltté a szedésben. Nem ritka az olyan tag Honton, aki tavaly 8—10 ezer forintot kapott 400 négyszögöl eper terméséért. Természetesen ugyanennyit „fizetett be” a közös kasszába is. A tájékoztató után a látogatók megtekintették az epres- és málnás kerteket, valamint a fekete ribizli telepítéseket. Később a beszélgetés újra bent a faluban, a művelődési otthonban folytatódott. Többen kérdeztek a telepítés előtti talajelőkészítésről, a talajerő pótlásáról, az eltelepített növények ápolásáról. A „kíváncsiskodóknak” Galabár Emil főagronómus és Pál László elnök adott kielégítő választ. A nóqrádsápick nyomában Fiatalok a termelőszövetkezetekben (Tudósítónktól) A napokban megbeszélést tartott Rétságon a járási Hazafias Népfront, a Nőtanács, a KISZ-bizottság, a járási tanács mezőgazdasági és művelődésügyi osztálya. A megbeszélés tárgya a mezőgazdasági szakmunkásképzés volt. Különösen figyelemre méltó, hogy az utóbbi években csak olyan szakmákra kötnek a termelőszövetkezetek szerződést fiatalokkal, amelyekben, a szakmunkás vizsga sikeres letétele után foglalkoztatni is tudják őket. Az elmúlt két év alatt megnőtt az érdeklődés a mezőgazdasági szakmák iránt. Amíg 1961, 1962 és 1963-as években mindössze 20 fiatal kérte felvételét tanulónak, addig 1964, 1965 és 1966 évben 80 tanuló van a rétsági járás szövetkezeteiben. Ugyancsak hasznos, hogy az utóbbi időben a termelőszövetkezetek vezetői is többet foglalkoznak a most végző általános iskolásokkal. Közülük többen mezőgazdasági szakmát választottak. Vannak termelőszövetkezetek. termelőszövetkezeti vezetők, akik a rendeletben előírtak mellett, a szociális és kulturális alapból biztosítják a tanuláshoz szükséges tankönyvek, füzetek, írószerek megvásárlását. Az ilyen törődést mehálálják a fiatalok. A nógrádsápi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben 15 ifjú mezőgazdasági szakmunkástanuló van. Az idén még kilenc tanulót szerződtettek. Hasonló eredménynyel büszkélkedhet a diós- jenői, tereskei, legéndi, né- zsai és a keszegi termelőszövetkezet is. A nógrádsápi Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe visszajöttek az eddig távoli üzemekben dolgozó fiatalok is. Filiczki Mária lett annak az ifjúsági kertészeti brigádnak a vezetője, amelyet ezek a fiatalok alakítottak. A brigád a szocialista címért küzd. A kertészet éves termelési terve 370 000 forint. Vállalták ennek túlteljesítését. A tsz vezetőség pedig kimondotta, hogy a biztosított fizetés mellett, a túlteljesítésből származó bevétel 10 százalékát az ifjúsági brigád tagjai kapják meg. Fábián Albertnek, a nógrádsápi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökének az a véleménye, hogy a jövőben növelni kell a nagyobb munkával járó, de nagyobb bevételt is biztosító növények termelését. Ezzel is munkalehetőséget teremtenek a fiataloknak. A tsz-nél három évvel ezelőtt alig lehetett találni fiatalt. Most a fiatalok száma meghaladja a harmincat. Az elnök szerint nem elég a fiatalokat csak hívni a termelőszövetkezetbe, lehetőséget kell teremteni, hogy dolgozhassanak, keressenek. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetnél havi 25— 26 munkánapra 1100 forintot fizetnek a kertészetben dolgozó ifjúsági, szocialista címért küzdő brigád tagjainak. Ezenkívül egynapi fizetett szabadságot is kapnak havonta. A megbeszélésen egyöntetű vélemény született. Minél több fiatalt bevonni a mező- gazdasági termelőszövetkezetbe. Ennek egyik fontos eszköze az ifjú mezőgazdasági szakmunkás képzés. Hiszen a munkák szakszerű elvégzésével emelkedik a termelő- szövetkezetek és a tagok jövedelme. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol kellőképpen foglalkoznak a fiatalokkal, és a gazdálkodással kapcsolatos elemző tevékenységet végeznek, mint a nógrádsápiak is, nő a mezőgazdasági termelés, a jövedelem is. A nógrádsápi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben 1964-ben az egy tagra eső évi átlagos jövedelem 5700 forint volt, tavaly pedig meghaladta a 12 ezer forintot. Nem lehet kétséges, hogy ehhez hozzájárult a fiatalok szorgalmas munkája is. E. F. Vödörhöz vizet is A mexikói példa — Miskolcon Egyre több korszerű, folyamatos szállítóberendezés, P— 400-as, P—500-as és lengyel Slasz kaparó kerül Nógrád- ba a bányászok örömére. Megszerették őket, mert jók, már amikor jók. A bányászok örömébe azonban sokszor üröm is vegyül, s tehetetlenségükben néha a csillagos eget is emlegetik. Sajnos ezek a berendezések — bármennyire szeretnék is a gyártó vállalatoknál — nem örökéletűek. A használattól például kopnak is. Egyik alkatrészük előbb, másik később, de elkopik. Ami elkopott, azt cserélni kell. Cserélnék is, ha lenne mivel, de legtöbb esetben nincs. Csigakúton, a frontfejtésben nemrég elromlott a kaparó. Pótalkatrész nem lévén utasították a műhelyt, hogy készítsen. Nem volt más megoldás, de ennek nagyon borsos volt az ára: háromnapos termeléskiesés. Később Kistelek gyalus frontja csapágytörés miatt állt le. Tartalék itt sem volt. Ezért először a műhelynek kellett utasítást adni, azután elkészíteni, majd beszerelni az alkatrész. Ilyen példát bármelyik bányánál lehetne találni. Talán a gépeket gyártó vállalatok nem készítenek elegendő alkatrészt? Lehetséges. Vagy talán mégis gyártanak, csak az üzemek nem rendelnek? Ez is lehetséges. A munkahelyeken a bányászok ezt nem tudják eldönteni, de sok mindenre gondolnak. Egyben azonban megegyeznek: ez nem takarékosság, hanem pazarlás. B. J. A Magyar Képzőművészek Szövetségének Észak-Magyarországi Szervezete a napokban tartotta meg közgyűlését, amelyen Nógrád megyéből Czinke Ferenc, Iványi Ödön és idős Szabó István vett részt. A közgyűlésen Seres Jánost területi titkárnak, Feledy Gyulát szövetségi ösz- szekötőnek választotta. A közgyűlésen elhangzottakról Iványi Ödön, a Nógrád megyei képzőművészcsoport összekötője az alábbiakat mondotta: — Számos izgalmas kérdés között szó volt a Budapesten, illetve a vidéken alkotó képzőművészek viszonyáról, illetve lehetőségeikről. Ez utóbbi kérdéscsoport vitája kapcsán figyelemreméltó javaslat született Kunt Ernő részéről. Kérte a közgyűléstől; a Képzőművészeti Lektorátus tegye lehetővé a művészeknek, hogy központi megbízás nélkül is kaphassanak falfelületet, ha nagyobb murális feladatok megoldására képesnek érzik magukat. A javaslattevő hivatkozott a mexikói példára, ahol központi megbízás nélkül oldanak meg jelentős murális feladatokat a képzőművészek. Magyarországon a jelenlegi lektorátusi rend ezt nem teszi lehetővé. S ez elsősorban a vidéken élő művészeket sújtja. — Milyen jelentőséggel bírna, ha a jelen lektorátusi rend megváltoznék? — Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy sem a városképekben, sem az épületek arculatában nem esne kór. Mexikó városképe jó példa erre. A kötetlenebb lektorátusi rend azonban a vidéken élő művészek számára is lehetővé tenné, hogy felületet kapjanak, szélesebb körben próbálják ki erejüket, az alkotók között egészséges verseny alakuljon ki. Óriási jelentősége lenne tehát a művésznevelésben, de a tömegek ízfósformálásában is. A javaslatot a Borsod—Aba- uj—Zemplén, Heves és Nógrád megyékben élő képzőművészek kedvezően fogadták. (tóth) Gieni mú stú luiqif erekek A kedélyek nem nyugodtak meg egészen. A hamu alatt még van egy kis parázs. A termelési tanácskozás már döntött: a szerelő brigád ugyan teljesítette minden vállalását, mégsem kapja meg a szocialista címet, mert az értékelés időszakálban két tagja hozzányúlt a társadalmi tulajdonhoz. Néhány perc és vége a délelőtti műszaknak a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalatnál. A szerelő brigád tagjai lassan gyülekeznek. Kérésükre azt vitatjuk; igazságos volt-e tőlük megvonni a szocialista brigád címet? Kiss János ezt mondja: — Bennünket sújtottak a legjobban. Tizenhatan bűnhődünk kettő miatt. Priberi András folytatja: — őket biztosan nem bántja úgy a dolog, mint minket. Kár volt mindenért... Kovács László nekikeseredve szól: Eldobhatom a brigádnaplót, nem ér az semmit. Mostohagyerekei vagyunk a vállalat vezetőségének. Nincs erkölcsi alapunk versenyezni. Róza János meós a következőkkel érvel: — Régen ebben a brigádban dolgoztam, szeretem a kollégáimat. Nekem is az a véleményem, túlságosan súlyosan büntették őket. Azok, akik megsértették a társadalmi tulajdont, köny- nyebben elviselik a büntetést, de a brigád nehezen, letörtek a fiúk. Pistyúr József brigádvezető: — A többi brigád munkájának megítélésénél elnézőbbek voltak. Egyébként sem jogos a büntetés, mert a hibát vétő két kollégát máshová helyezték. Ez viszont nekik nem nagy büntetés. Kiss János így mondja: — Sehogy se megy a fejembe a következő: Az igazgató elvtárs azt mondta, hogy az 1965-ös évi eredmények alapján javasolták a termelési tanácskozásnak, hogy ki érdemes a címre. Tudomásunk szerint mi a feltételeket minden vonatkozásban teljesítettük. A sajnálatos eset viszont az idén februárban történt. Mégis figyelembe vették. Miért? Farkas Sándor, a szakszervezet titkára válaszol: — A rendelkezések értelmében attól a kollektívától, amelyik megsérti a társadalmi tulajdont, nyomban meg vonni a címet. — Ezek szerint lényegében ott vagyunk, ahol a part szakad, — veszi visz- sza a szót Kiss János. Majd Zólyomi Sándor kérdez: — Ha ebben az esztendőben jól dolgozunk, akkor a jövő év elején megkaphatjuk? Szed- lák Sándor igazgató: — Egy hibáért kétszer nem büntetünk. Az elvonás 1965-re szólt. Ami pedig a fölvetett problémákat és a jövőt illeti, csak annyit mondhatok: a brigád nem mostohagyerek. Érthető, hogy fáj a cím elvesztése. De mit szólnátok, ha az járná az üzemben, városban, vagy máshol, hogy a bútongyártóknál az a brigád is megkapta a szocialista címet, amelynek két tagja lopott. A bűnösöktől megvontuk a Kiváló dolgozó oklevelet. Miért nem bocsátottuk el őket? Itt követték el a hibát, itt bizonyítsanak. Érezzék, hogy mennyi bánatot, gondot okoztak kollégáiknak, barátaiknak. Nehogy azt higgyétek, nekik mindegy, hogy ti nem kaptátok meg a címet. Nem nyugodt a lelkiismeretük.. Néhány pillanatra csend elgondolkoztatja, amit az igazgató mondott. A hallgatást Máth Sándor művezető töri meg: — Azt meg hogyan értsük, amit a pártbizottság kiküldötte mondott a legutóbbi taggyűlésen: — Magas volt a mérce... — Szerintünk nem — válaszolnak a vállalat vezetői. A mércét nem lehet az egyéni kívánságokhoz igazítani. A szerelő brigád már egyszer elnyerte a címet. Tagjai ön- tudatosabbak, jól ismerik a követelményeket is. Ha most szemethúnyunk hibáik felett, fedezzük, megmagyarázzuk mulasztásaikat, akkor elsősorban nekik ártunk. De téves útra vezethetnénk a jelenlegi versenyzőket is. És hogy nagyobb a követelmény, az is biztos. Enélkül nincs fejlődés. Találóan mondta a későbbiekben Máth Sándor művezető: a brigád a következő tanulságot szűrheti le: nincs bérelt hely a szocialista címért folyó versenyben. Sajnos többen ezt ma még nem így fogják fel. Megsértődtek, magúkba zárkóztak, pedig a vetély társak véleménye szerint: ha akarják, meg tudják szerezni az első helyet. Ezt vallják az üzem pártós gazdasági vezetői is. Venesz Károly lesz. Látszik az arcokon, kell hogy a többséget nagyon is
