Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-10 / 136. szám

1966 június 10. péntek

NOGRÁt

3

A munkásoké a szó

A bérrendezés után

! Állják a szavukat

A pártmimka

tapasztalatai Keszegen

Bérezés, kereset, hogy érzed magad, elégedett vagy-e? Ezek a kérdések gyakran szerepelnek a munkások napi beszédtémájában. Ki úgy, ki amúgy fejti ki véleményét. Február 1. áta, amikor is sor került az alacsony keresetű munkások és művezetők béremelésére, azóta viszonylag kevesebb a panasz, több a megelégedettséget jelző szó.

A napokban a Salgótarjáni Acélárugyár huzalműjében arra kerestünk választ, hogy a legutóbbi bérrendezés orvosolta-e a korábbi sérelmeket, ' esetleges igazságtalanságokat?

— Ha nem is teljesen, de zömében igen — kezdi a beszélgetést Bányik Antal az üzem vezetője... — Ha kíváncsi rá, megmutathatom március végén készült feljegyzésünket, amelyet a pártalapszervezet és a műhelybizottság vezetőivel készítettünk. Az akkori megállapítások ma is helytállóak.

— Ügy látom nem mindenki elégedett a rendezéssel?

— Nem bizony. De megkérdem: az üzemi konyhán mindenkinek a szájaíze szerint főznek? Ugye, hogy nem. így hát elégedetlen ember mindig volt és lesz is, miért lenne épp a mi üzemünk kivétel.

— Jogosak, vagy jogtalanok ezek az észrevételek?

— Döntő többségük jogtalan, de akadt köztük jogos is. így például a rendezés során feszültség keletkezett a dróthúzói csoportvezetők és a fizikai munkások keresete között. De már ezt is orvosolta a gyár vezetősége. Felemelték a csoport- vezetők fizetését. Volna egy javaslatom: kérdezzen meg néhány dolgozót az üzemben, hisz ebben a kérdésben ők a legilletékesebbek nyilatkozni.

Az első, akivel összetalálkoztam Telek József szállító volt. A jól megtermett ember frissen ugrott le a targoncáról.

— Hogy elégedett vagyok-e a béremeléssel? — ismétli a kérdést, majd így

folytatja: — Igen. Havi keresetem 150—200 forinttal több mint korábban volt. De van egy problémám is. No, nem a béremeléssel kapcsolatban. Szeretném, ha köny- nyítenének nehéz munkámon. Naponta 550 mázsa drótkarikát mozgatok meg. A szállításhoz targoncánk már van. Még a daru hiányzik. Hát ezért vagyok én most egy kicsit elégedetlen. Ebben segíthetnének a műszakiak.

Meghallotta Telek József panaszát Gyalog Sándor művezető. Rögtön válaszolt rá: — a kérés jogos. Teljesítése azonban egyelőre nem lehetséges.

Miután megtudja, hogy előzőleg miről beszélgettünk, ő is elmondja ezzel kapcsolatos véleményét.

— Havi fizetésem 150 forinttal lett több. Ennek is örülök, de még jobban annak, ami emögött van: a művezetői munka megbecsülésének. Mert korábban előfordult. hogy jónéhány fizikai dolgozó többet keresett, mint mi, akik mindenért felelősek vagyunk; a termelésért, a selejtcsökkentésért. a bérgazdálkodásért, a túlóráért, a balesetek alakulásáért —, hogy csak a jelentősebbeket említsem.

Mészáros Istvánt a legjobb dróthúzók között említik. „Bárcsak egy futballcsapatra való lenne belőle” — szokták mondani a vezetők. Kormánykitüntetés, szakma kiváló dolgozója oklevél és jelvény tulajdonosa. Épp karikát cserél, amikor ráköszönök és megkérdem: — Emeli-e edett-e a fizetése?

— Igen. Azóta 2400 forintot keresek. Nincs okom panaszra, bár ezért a pénzért meg kell dolgozni. Dehát sehol sem adják ingyen a fizetést.

A több mint négy hónappal ezelőtt végrehajtott bérrendezés a huzalműben 460 munkást és több műszaki dolgozót érintett. Az emelés mértéke személyenként és átlagban 116 forint volt. Ezen belül a dróthúzó üzem dolgozóinak 62 százaléka, azaz 160 fizikai munkás és öt művezető részesült béremelésben.

Olcsóbb a fény, mint a gipsz

Goethe és Winnetou nyomában Salgótarjánban

Állítólag építkeztek már úgy is, hogy előbb elkészítették valamely új lakónegyed útjait, aztán láttak -*z alapásáshoz, falazáshoz ... Mint ismeretes, a salgótarjáni Pécskő utcán nem egé- szen(?) ebben a sorredben történtek a dolgok; fő azonban, hogy történtek. Szóval: most az útnál tartunk, idáig jutottunk a fejlesztésben és a fejlődésben. Az építkezés nappal megragadó, éjszakánként kalandos élményekben részesíti a környék lakóit. A napocska hajnaltól a serény útépítőkre süt; éjjel pedig — állítólag — a környékbeliekkel együtt álmodik a hadiösvényen osonó Winnetou- ról, Uncasról, s hajdanvolt gyermekkorunk többi rézbőrű hőséről, őket utánozza esténként agg és ifjú, midőn talppal tapogat göröngyöt, s rögöt, cipőorral kutat hepét és hupát. Az ön- és egészségfenntartási ösztön vezérli a sötétség vándorait, kik fel- f elsóhajtanak Goethével:

Több fényt! A költői lelkek mellett anyagiasak is botladoznak porhüvelyükben (s az éjben), s ezek nem ritkán emlegetik mennyivel olcsóbb végső soron a fény mjnt a gipsz — mármint mennyivel olesób lenne a terület gazdájának felszereltetnie néhány lámpát, mint állampolgári lábtörés esetén fizetni a gipszelésből, kórházi kezelésből, kereset és táppénz közötti különbözet megtérítéséből adódó költségeket.

Vadgazdálkodási

értekezlet

A megyében működő vadászmesterek és vadőrök a napokban tartották meg Salgótarjánban a szokásos félévi tanácskozásukat. 21 apróvadas és 13 nagyvadas vadásztársaságunkat hatvanan képviselték a tanácskozáson. A vadászati szakembereknek Tálos Mihály vadászmester, a MAVOSZ megyei választmányának tagja tartott előadást. Többek között ismertette a vadászmesterek és vadőrök feladatait, és foglalkozott az 1965/66-os vadászati év tennivalóival.

Ujj Antalnét még az ötvenes évek elején választották párttitkámak Keszegen. Amikor először került szóba a neve, hevesen tiltakozott:

— Nagy dolog az! Sok munkát ad a megbízatás, különösen egy asszonynak.

A szövetkezetiek bátorították, mind jobban érezte, nem marad magára. A pártvezetőség közösen beszélte meg a tennivalókat és a határozatok is közös munkával születtek. Azt mondja Ujj Antalné: később a határozatok megvalósításáért is közösen fáradoztak.

így telt el néhány év, s 1960-ban Keszeg termelőszövetkezeti község lett. A kommunisták munkája egyszerre megszaporodott Hogyan gazdálkodjon a termelőszövetkezet? Hogyan oldják az új és a régi tagok közötti ellentétet? Tavaly a termelőszövetkezet, a szomszédos ősagárdi gazdasággal egyesült. Ez csak növelte a pártszervezet, a termelőszövetkezet vezetőinek munkáját. Most már túljutottak a nehezén.

— Egyedül hiába erőlködtem volna... A közös munka, az egymás iránti bizalom hozott eredményt — magyarázza Ujj Antalné, aki most már az egyesült termelőszövetkezet pártszervezetének vezetője.

A járási pártbizottság javaslatára nemrégen öthónapos pártiskolát végzett.

— Nehéz öt hónap volt... Nem magam, inkább a gyerekek miatt — emlékszik vissza azokra az időkre. — Mint mindig, akkor is a kommunisták, a közösség segített. Ígérték, nem hagyják magára a családot...

A pártszervezet szervezö- és ellenőrző tevékenységét ma már senki sem vonja kétségbe a közös gazdaságban. Azokat a legfontosabb kérdéseket. amelyek a szövetkezeti tagok összességét érintik, először a vezetőség, majd a párttaggyűlés vitatja meg. Ezután kerül sor a közgyűlésre, ahol a termelőszövetkezet tagsága mond véleményt a kommunisták javaslatáról.

— így készült a termelési tervünk is — mondja Ujj

Antalné. — Javaslatot tettünk a termelőszövetkezet vezetőségének jól jövedelmező üzemágak kialakítására, s az ösztönző jövedelemelosztási módszerek alkalmazására is.

A párttitkámő mindjárt példával is szolgál. A pártvezetőség javasolta például, hogy a termelőszövetkezetben honosítsák meg a munkaigényes, de jól jövedelmező bogyósgyümölcsök termesztését. Eddig 70 hold málnát, 20 hold fekete ribiz- lit és kísérletképpen 5 holdon szamócát telepítettek. A, málnából az idén. már 30 hold termőre fordul. Ez, a számítások szerint mintegy 600 ezer forint bevételt jelent a közös gazdaságnak.

— A javaslat tulajdonképpen akkor érlelődött meg, ami'or azt vizsgálgattuk, az összbevételből mit hoz a növénytermesztés és az állattenyésztés. — így mondja Ujj Antalné, s magyarázatul még hozzáfűzi, a termelési tervben a növénytermesztés több mint hárommilliót, az állat- tenyésztés pedig nem egészen kétmilliót hoz az idén. A szántóföld alig haladja meg az 1600 holdat a két községben. A gyümölcsös területe nem egészen száz hold. S mégis, a tervezett bevétel majd negyedét, egymillióháromszázezer forintot, a málna, a fekete ribizli és a szamóca hozza.

— Érdemes hát a gyümölcsöst ápolni, gondozni az asszonyoknak — vonja le a következtetést a párttitkárnő.

Aztán arról beszél, a növényápolás, a közelgő aratás újabb gondokat hoz a szövetkezetnek, a pártszervezetnek is. Keszeg és. Ős- agárd Is közel feleszik Váchoz. A férfiak nagyrésze ott dolgozik az ipari üzemekben, vállalatoknál. A termelőszövetkezet férfi-tagjai jobbára idős emberek. Bármennyi az igyekezet, egyre kevesebbet bírnak dolgozni.

— Mit tehetünk? Megyünk az ipari munkásokhoz, segítsenek ... A szövetkezeti asszonyok férjei, fial

itt töltik a szabadságukat a búzamezőn ...

így mondja Ujj Antalné, s később arról szól, hogyan történik a munka ellenőrzése a termelőszövetkezetben.

— Nem csinálunk különös dolgot... Legfeljebb csak annyit, hogy a kommunisták nyitott szemmel járnak... Ha bajt látunk, azonnal szólunk, segítünk. Mert mi azt tartjuk, az ellenőrzés nem lehet pusztán a hibák, a bajok felkutatása... A segítség a lényeges.

— Ha a pártszervezet nem segít, biztosan nem tartanánk még itt, ahol vagyunk ...

Herencsényi Imre, a ke- szegi Zöldmező Termelőszövetkezet elnöke mondja ezeket, amikor az kerül szóba, számíthatnak-e a szövetkezet vezetői a pártszervezetre? Az elnök hat éve tagja a szövetkezetnek. Mindjárt az első közgyűlésen állattenyésztési brigádvezetőnek választották. Később pedig elnöknek. Most két éve község gazdálkodását irányítja, az egykori nyolcholdas gazda.

Ujj Antalné, a párttitkár,

az elsők között volt, akik biztatták;

— Eddig nem csalódtam bennük ... Amit ígértek meg is tartották — mondja Herencsényi Imre. — Bármilyen nagy gondban is főtt a fejem, ha a párttagok segítségét kértem, mindig sikerült kijutni a bajból...

S meséli, hogy a növényápolási munkákra még a tél folyamán tették meg az első intézkedéseket. Természetesen a pártszervezettel közösen. Nincs is baj a kapálással. A málna, a fekete ribizli, a szamóca ápolását időben elvégezték az asszonyok.

Most a takarmány betakarításán fáradoznak a keszegi és az ősagárdi gazdák. A mintegy hatvan hold lucernát már kazlakba rakták. A kétszáz holdnyi vöröshere termése ugyancsak a széna- szárítón vem.

•

Tölgyesi Béla. a termelő- szövetkezet főagronómusa azt mondja: az alapvető agrotechnikai eljárások alkalmazásénál, az új módszerek bevezetésénél is segített a pártszervezet. v

— Tavaly a kukoricát és a burgonyát csak úgy tudtuk megműveltetni a tagokkal, ha egy bizonyos részt kaptak a munkáért. Tavaly, meg a korábbi években málnát, a fekete ribizli t és szamócát is telepítettünk. Nyilvánvaló. hogy a kapálás, a gyümölcsszedés jelentős kézi erő felhasználását igényli — magyarázza Tölgyesi Béla. — De hát honnan vegyük az embert. ha nincs? A pártszervezet javaslatára a kukorica nagy részét vegyszerrel gyomtalanítjuk. Nyolcvan holdon Hungazint permeteztünk ki, de gyomtalanítunk Dikonirttal is ...

A kenyérgabona vetésterületének jelentős részén, mintegy 400 holdon karba- midos levéltrágyázást végeztek. Az aprómagtermesz- tés és betakarítás legjobb módszereit a tolmácsi Szabadság Termelőszövetkezetnél tekintették meg. Végül így vélekedik Tölgyesi Béla: a szakmai irányítás az ő feladata, de sokkal könnyebb a munkája, ha azt látja, a pártszervezet, a kommunisták, a termelőszövetkezeti tagok mind mellette állnak.

De érdeklődhet az ember az állattenyésztőknél, a gépcsoportnál, a vélemények mind megegyeznek abban: a pártszervezet tevékenysége át- meg átszövi a keszeg) Zöldmező Termelőszövetkezet munkáját. A kommunisták azért dolgoznak, hogy a tagok mind megtalálják számításukat a szövetkezetben.

Emmer Ferenc

H. A.

Tjizeuhat éo e kő zti&zteleib én

Sisa Pista nógrádi betyár volt. Bement a kocsmába, ráparancsolt a csapiárosra, mérjen bort a nógrádmarcali szegényeknek.

— Nekik is legyen néha ünnepük — ezért parancsolt így Sisa. A kastélyokban félték tőle, mint a rossz álomtól, sok kalamajkát csinált. Magános lázadó volt, s csak cppen, hogy meg tudta menteni magát.

Sisa József nógrádmarcali tanácselnök, családi emlékek szerint távoli rokona a szegények egykori pártfogójának, s korban unokája lehetne. Nem fiatal ember 46 éves. Haja fehér, vonásai simák, s tiszteletben álló ember a fajúban. A tanácsok megalakulása óta viseli a hivatalt. Közmegelégedésre. A betyárral való rokonságát én firtattam, különben talán meg sem említi. A távoli atyafi- ságnak semmi köze Sisa József életéhez, cselekedeteihez. Az összehasonlításban csak az az érdekes, hogy amíg Sisa a kilátástalan szegénység ellen küzdött, addig a tanácselnök Sisa a volt szegények utódjainak életét kormányozza. S nem a Tranyovszky uraságékkal szemben, fondor- lattal és ravaszsággal, hanem ü jövőbe nézve, tudatosan

mondhatnám úgy is; a néppel, a népért.

Kellett ahhoz politikai érzék, meg sok jó emberi tulajdonság. hogy valakit immár 16 éve, tanácselnökként tiszteljenek. Nincs is ilyen tanácselnök több a megyében, de azt hiszem az országban is kevés. Már mint aki ennyi ideig van egy helyen.

Erről kérdezgetem a szép tanácsházán, amelyre a falubeli öregek azt mondják „fájintos épület”. Néhány bőrüléses karosszék maradt a körjegyzőség idejéből, de a szellem teljesen kicserélődött. A határ nagyobb része valamikor Tranyovszky birtok volt. Sok cseléd élt a faluban. Sisa József is napszámba járt, a hét hold föld a családot nem tudta volna eltartani, öten voltak testvérek. Most egy jó tsz gazdálkodik a volt úri holdakon. Ha dologidő van az ünnep sem számít, az embereket a határban lehet találni.

Tizenhat év alatt sok minden történt Nógrádmarcalon. Megbolydult a falu. Az osztályharc túlzásai rokont és barátot fordítottak egymással szembe. A szemekben kiszámíthatatlan indulat tüzelt. Az eltúlzott politikának voltak szélsőséges értelmezői is.

— Nálunk csak egy kulák volt, — említi Sisa József, annak embernek a higgadtságával, aki nem enged a hirtelen indulatnak. Ha feketén ecsetelné a transzferálás korát, nem hökkentene meg, de tempós nyugalma Inkább azt fejezi ki: másról, másokról könnyű beszélni, de ez olcsó szórakozás s nem tisztességes. Hatalmat és népet képviselni, úgy, hogy az érdekek találkozzanak, nem könnyű. Különösen akkor, ha az érdekek olykor ütköznek. Mert 1956 előtt ebben és abban ütköztek is.

— A faluban mindenki tudta ki ez a kulák. Mondhatnám úgy is, hogy balsorsú ember. Szegény és magányos volt, Emberi élet nélkül. Csak dolgozott, olyan volt, mint egy földtúró vakond. Örökölt egy árkot, kulák lett. Mondtuk neki, hogy hagyja, leírjuk. De erről hallani sem akart. Fanatikus paraszt volt, akit a birtoklás boldogított. Különben annak ellenére, hogy önfejű volt mindenki együttérzett vele.

Nógrádmarcalon nem volt padlássöprés a beadás idején. Lett volna néhány helyen, mert volt, aki megkeményedett, de a tanácselnök

r.em az irodából szemlélődött, ott volt mindenütt, beszélt. Hallgattak rá. De ekkor már sok minden volt Sisa József mögött. Tények, amelyeket el kellett ismerni. Járda és óvoda építést szervez. Elbontják a régi házakat, újakat emelnek helyükbe. Ahol kevesebb a pénz átpofozzák a régit. S jön a villany. Mikor erről beszélünk elneveti magát. Tudakolom az okát.

— Mikor a villanyról beszéltem összenevettek az emberek. Majdnem úgy, mint amikor a kortesek ígérgettek. Aztán, ahogy kezdték hordani az oszlopokat, a nevetés alábbhagyott. De volt egy utca, ahol sehogysem akartak megbarátkozni a villanynyal. Itt laktak a legjobb gazdák.

— Majd ide csalogatjuk a villámot. Kihívjuk az ég haragját. — Ezt mondták az ellenzékiek. — Amikor kigyulladtak a villanyok, megszólaltak a rádiók, akkor meg egymással kezdtek veszekedni.

A villany-ügyön ma már abban az utcában is nevetnek egy kis pironkodással. A nem egészen ezer lélekszámú községben 260 rádió szól 40 1:v-antenna van a tetőkön, s hogy mennyi háztartási gép azt nem tudni, mivel a posta nem tartja nyilván. A cigányok házaiban is bent a villany.

Ahol megízlelik a jót gyorsan megnő az emberek étvágya. Ma ott tartanak, hogy strandot, sportpályát szeretnének. Pénz egyelőre csak arra van, hogy folytassák az útépítést, gondozzák a középületeket. Meg kell gondolni, mire ad’ják ki a pénzt, elsietni semmit sem szabad, s az elnök azt sem titkolja ei, hogy néha így is jártak. Elhatároztak valamit, akkor mindenki örült, s aztán évek múlva kiderült, rosszul határoztak. Ha postának nem engednek át egy épületet, akkor nem kell új óvodát építeni, s akkor talán a Petőfi, a Kinizsi, a Dózsa György út mellett máshová is kerül köves út.

És mond még valami érdekeset a tanácselnök. Sosem kívánkoztak el a községből, itt él a családja, rokonsága, de ezenkívül is ezernyi szál köti ide. Talán el sem engednék.

— Nem jó az, ha gyakran váltogatják a vezetőket. Ha valaki rövid ideig van egy poszton, csak az erényeit ismerik meg vagy a hibáit, amit sokszor el is túloznak. Az idő az eligazít.

Nem lehetne azt mondani, hogy minden vezetőnek évtizedeket kell eltölteni egy helyen. A változás néha fris- sítőleg hat. Abban azonban igaza van, hogy előbb meg kell ismerni valakit, s aki vezet, az győződjön meg arról, miként szolgálnak cselekedetei a köz megelégedésére.

Sisa József érzi a falubeliek ragaszkodását. Azért van így, mert mindig azonosulni tudott a többség érdekeivel. Nem tulajdonított semmit önmagának, őt nemcsak megértették, de sok jó munkatársat is nevelt. Hát ebben is különbözik az egykori rokontól, Sisa Pistától.

Gulyás Ernő