Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-09 / 135. szám

1966. június 9. csütörtök nograd 3 Növekvő termelési érték, csökkenő költségek Tanácskozás a mezőgazdaság tavalyi munkájáról Fontos tanácskozás színhe­lye volt a napokban a pász­tói járási pártbizottság nagy tanácsterme. A járási párt­ós tanács-vb kezdeményezé­sére a közös gazdaságok ve­zetői járási szintű értekezle­ten beszélték meg az elmúlt év gazdálkodásának tapasz­talatait és a további felada­tokat. Ispán Károly, a járási tanács-vb mezőgazdasági osz­tályvezetője vitaindítójában a termelési érték és termelé­si költség alakulásáról, a rá­fordítások hatékonyságáról, a termelési színvonal növelé­sének lehetőségeiről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a vi­szonylag kedvezőtlen, csapa­dékos időjárás ellenére a járás közös gazdaságai jól oldották meg feladataikat, és a második ötéyes terv időszakában ebben az évben érték el a legna- g> óbb terméseredményt. A bruttó termelés értéke 19 százalékkal haladta meg az 1964. évi szintet, és a 100 A kocsiban ülők közül va­laki kiszáút azzal, hogy né­hány szót szeretne beszélni az elnökkel — egy pillanat­ra beszalad a községi tanács­hoz, várjuk meg, jön azon­nal. Így hozott össze a véletlen Ilugyecz Jánossal, a banki KISZ-alapszervezet titkárá­val. Eredeti úticélom nem Bánkra szólt, ott csak „át­gurulni” akartam. A kény­szerű várakozásból rövid idő alatt érdekes beszélgetés ke­rekedett. — A tó? Halastó. Jó régen megvan az már. Szép község a mienk. A lakók javarésze a helyi termelőszövetkezet­ben dolgozik, vagyis inkább az idősebbek, mert a fiata­lok közül sokan eljárnak munkára a környező ipari üzemekhez, vállalatokhoz. Még akkor is, ha nem ki­fizetődő és sok fáradtsággal, felesleges utazgatással jár... Most így megy ez. Elmen­nek, vissza-visszatémek, ki ha­vonta, ki hetente és mert sokat látnak, tapasztalnak, más­nak, többnek érzik magukat az itthonmaradottaknál. Ez természetes. Meg az is, hogy két táborra szakadt a falu fiatalsága. Az ingázók az új munkahelyen, meg a modern munkásszállókban hamar megszokták a jót. Idehaza egyre többet beszéltek arról — mennyire elmaradott köz­ség a mienk. forint termelési érték előál­lításához felhasznált költség 70 forintról 61.50 forintra csökkent. A termelés növelésének még nagyon sok kihasználat­lan, rejtett tartaléka vár feltárásra a mezőgazdasági üzemekben. A kedvező ered­mények ellenére még sok termelőszövetkezetben ala­csonyak a hozamok és túl­ságosan drágán termelnek Egyes gazdaságokban nem foglalkoztak évközben a rá­fordítások hatékonyságának vizsgálatával és indokolat­lanul magasak a költségek. Más helyeken viszont éssze­rűtlenül takarékoskodtak olyan ráfordításokkal is. amelyek hatékonysága a ter­méseredményekben közvetle­nül jelentkezne, így átla­gon aluli hozamokat taka­rítottak be. Az előadást élénk vita kö­vette. Illés Gyula, a palotási Május 1. tsz főagronómusa el­„A közöny múlandó../S 6 — Szórakozási lehetősé­gek! — A faluban még kevés a televíziós készülék. A mozi is csak szombaton meg va­sárnap nyit ki. Régi filme­ket játszanak. A helyi párt- szervezet televíziója is rak­táron hevert. Sokáig. Nem volt alkalmas helyiség ... — És a KISZ-klub? — KISZ-klub? Sokáig egy szobányi helyiséget sem tud­tunk az alapszervezet részé­re szerezni. Közöny és ci­nizmus. Divatos mindkettő, de csoda e, ha ezek után nagyrészt ez jellemezte a bánki fiatalokat? — Mit tettek ellene. Mit csinált a KISZ? — Tudtuk azt mindnyájan, hogy a megoldást egyedül az ifjúsági szervezet talpradllí- tásával találjuk meg. Tömö­rítettünk. Segített a pártszer­vezet is. Amikor a mag már megvolt, elhatároztuk, hogy új tagokat toborzunk és a KISZ-en kívüli fiatalokat is bevonjuk a községben folyó társadalmi munkákba. Végül sikerült elérni, hogy a párt- alapszervezet helyiségét hasz­mondotta, hogy a termelés növelését elősegítő technikai fejlődés, a gépesítés üteme lassú a termelőszövetkezet­ben. Egyes, nagyon fontos és rí agy teljesítményű munka­gépek beszerzése a keretgaz­dálkodásból, vagy a behoza­tal ellentmondásos helyzeté­ből adódóan egyszerűen le­hetetlen, ami a termelést és a munka termelékenységének növelését nagymértékben gá­tolja. A mezőgazdasági osztály vezetője összefoglalójában hangsúlyozta, hogy a terme­lőszövetkezetek gazdálkodá­sában a jövőben fokozottab­ban kell érvényesülni a ter­melés-elemző munkának, a közgazdasági szemléletnek. A járás termelőszövetkezeteiben dolgozó mérnököktől és tech­nikusoktól joggal várja ezt a tsz tagság és az irányító apparátus egyaránt. nálhatták a KISZ-esek is. Az igazi fordulópont éppen ezzel a kedvező körülmény­nyel függ össze. Az első tag­gyűlésünkön hónapokra szó­ló tervek, munkavállalások születtek. És a tettekkel sem maradtak adósok a bánki fiatalok. Vasárnaponként a tóparton dolgoztunk, rendbe­hoztuk a megrongálódott ka­binokat. Harminckét fiatal 192 társadalmi munkaórát dolgozott akkor. A folytatás? A rét- és legelőjavitásban vállaltaknak is eleget tet­tünk, 168 óra közhasznú tár­sadalmi munkával gyarapí­tottuk a „számlánkat”. A feltűnő változásnak tulajdon­képpen egyszerű a magyará­zata. Kaptunk egy helyiséget, egy lemezjátszót és annyi pénzt is, hogy felszerelhet­tük alakuló gitárzenekarun­kat.''A terv az, hogy vasár­naponként a strandon ját­szanak majd a fiúk ... A kö­zös munka jó orvossság a közöny ellen. A rendszeres­sé váló klubdélutánokon kö­zelebb kerültünk egymáshoz, megismertük egymás gond- ját-baját, amelyekről kide­rült. hogy nagyrészt szintén közösek. A tanulság? A fiataloknak adni, szavukra figyelni nem haszontalan dolog. A közöny pedig múlandó ... (pataki) Megelőz he fő a burgonyabogát' kártétele A megyei növényvédő állomás tapasztalatai sze­rint, az idén rendkívül nagy burgonyabogár fer- tőzöttséggel kell számol- niok a gazdaságoknak. Május elejétől kezdve bogarak tömege lepte el burgonyatáblákat. Néhány helyen már eddig is kárt okoztak azzal, hegy meg­rágták a fiatal növény lombozatát. Védekezni azonban nem a kifejlő­dött burgonyabogarak el­len kell. Sokkal olcsóbb és hatásosabb végrehajta­ni ezt a munkát a fiatal lárvák ellen. A háztáji gazdaságok­ban a védekezésre legin­kább a DL—7 porozószert ajánlatos használni, hol­danként 8-10 kilogramm szükséges belőle. A Hun­gária Matador, vagy a Nikéről D. 20 százalékos szerekből 5-10 kilogramm szükséges egy-egy hold­rak. Ezek a vegyszerek a boltokban mind kapha­tók. Nagyüzemi védekezés­hez a növényvédő állo­más a következő vegy­szereket javasolja: Lard- Tox 70-ből katasztrális holdanként 80 dekagram­mot, a Hungária DL-40- ből pedig 0,8-1 kilogram­mot egy-egy holdra. A Metox 30-ból ugyancsak 80 dekagramm szükséges holdanként. Eezeket a vegyszereket 150 liter vízben oldva helyes ki­permetezni a burgonya- földekre. Egyszeri védekezéssel nem mindig lehet meg­menteni a burgonyát a kártételtől. A burgonya- botgár szaporodása, fej­lődése folyamatos, ezért gyakran többszöri véde­kezésre van szükség. Fontos, hogy a vegysze­res védekezésnél a mun­kát végző emberek óva­kodjanak a mérgező sze­rektől. Kiss Miklós főagronómus tetlenek; a gyárak rekonst­rukciója folyik — kettőt szin­te teljesen újonnan építenek föl — de a műhelyek zsú­foltságához képest az ütem lassúnak tűnik. És a többi. S ezeknek elsorolása után még azt is megjegyzik, hogy az igazi város megszületé­sének külső következményei hetvenre megvalósulnak: meglesz minden szükséges középület, szinte minden család elfogadható vagy jó lakásban fog lakni, lesznek kulturális intézmények és modem szórakozóhelyek. De mindez csak tárgyi föl­tétel. A piac fölső végénél van egy mütyűrös bódé. Tes­tes, energikus néni a tulaj­donos, aki pár megjegyzés után részletesen elmondja, hogy ő bizony utálja ezeket a puffos párnákat, mintadús falvédőket, az agyoncicomá- zott figurákat, amelyek kö­zött még Böbebaba a leg­puritánabb, hiszen róla min­denki tudja, hogy csak egy rongybaba — de ez kell, ezt keresik, ezt vennék, ha há­romszor annyi volna is! Es az üzlet — üzlet... Nemré­giben kisiparosok kiállítása volt a városban: a szép, íz­léses munkák között bőven akadt érzelgősen giccses, vá- sárian silány, holmi is. A látogatók nagy többsége egy­forma elragadtatással dicsér­te mindet. Meg kell azonban hagyni, hogy ha Pestről hoznak be­mutatandó anyagot, az is tetszik. Ám egyelőre a la­kosság kisebb része keresi a modemet. S abban talán nem ők a hibásak elsősor­ban, itt-ott csak modemke- dőt találnak . .. A nógrádi bányászok vá­sárlóerejéről legendákat me­sélnek. Anekdóta van a aa- zári sokszoknyás néniről, aki bejön Tarjánba, és egyszer­re két tévét vásárol, mert „nem kér az enni, jó ha van”. A létbiztonságba ju­tott, jó anyagi helyzetbe ke­rült volt „sehonnaiak” ilyen dolgain most sem meglepőd­ni, sem meditálni nem akar­nánk, inkább a dolognak egy másik vonatkozását: Az a bányász is kazári volt, akinek lányát egy üveg­gyári munkás vette felesé­gül. A két fiatal elég ízlése­sen berendezte a központi fűtéses új lakást. Az após az első vizit után kijelen­tette, hogy ő addig mégeg.y- szer be nem teszi a lábát, míg azokat a modern mar­haságokat el nem tüntetik. A vő dúlt-fúlt, a menyecs­ke sírt, míg végül megtört az ellenállás, és a falakat aranyszínűre festették, a há­tóba vettek két hatalmas ágyat, a nappaliba világító* rekamiét és a többi.. Űjabb látogatáskor az após elégedetten csettintett a nyelvével, majd felemelte az ujját: „Látjátok, gyerekek, mostmár boldog vagyok, mert úri lakásotok van! Mint egy bányatisztnek!. S az eb talán éppen itt van elhantolva: honnan ve­hették volna a tarjám mun­kások és bányászok az áhí­tott jobb élet mintáit, mint a volt kisebb és nagyobb macskáktól — kiknek két háború közötti általános íz­lését és életmódját itt talán nem kell hosszabban ecsetel­ni. Egyre többen érzik már azonban, hogy új tartalmú életüket igazán új keretek közé kell helyezni. Ezért fogadják olyan szívesen a betelepülő értelmiségieket. ... Mit várnak tőlük? Majdnem mindent. Azt, ami­re nekik nem volt idejük, mert „öltek, öleltek, tették ami kell.” Tarjánból nem kevés te­hetség ment el még a közeli években is: „Határszéli kis­város, ahol az ipar az úr­isten. és nincs helye a mú­zsáknak”. A keserű mondás­nak még az ötvenes évek­ben is volt létjogosultsága. Hatvanhatban már talán semmi. S erre legjobb bizo­nyíték, hogy a tarjániak ma már nemcsak hívják a ta­nult embereket, hanem ma­guk is tanulnak; a város­ban több az esti középisko­lába járó felnőtt, mint a pappal! tagozatos fiatal... A nyolc általános megszer­zése után évről évre száz meg száz lakatos, öntő, zo­máncozó, üvegcsiszotó, üveg­festő jár olyan középiskolá­ba, aminek elvégzése után nem számíthat magasabb be­osztásra, íróasztalra. Tehát nem a karrier miatt teszik: művelt emberek akarnak lenni, s az igazi várossá le­vésnek ez a legfőbb biztosí­téka. Itt sohasem ül el a zaj: Ha az építőket szorítja a ha­táridő — pedig ez igencsak előfordul náluk —, akkor éj­jel is csattognak a síneken a toronydaruk; az öt nagy­üzem legtöbb műhelye há­rom műszakban dolgozik; a vasút majdnem hajszálpon­tosan középen szeli keresztül a tizenöt kilométer hosszú települést, s a tehervagonok­ba gyakran éjjel is rakod­nak ... ... Szinte naponta futnak ki Salgótarjánból a kész áru­val telt szerelvények, s a különböző gépek, szerszámok, berendezések és üvegáruk mind az öt lakott "ilágrész- ben hirdetik, hogy ennek a városnak nem csupán küz­delmes múltja, hanem élet­től lüktető jelene miatt is jövője van. Kunszabó Ferenc Erdő mellett nem jó lakni*.. Barátságos, közvetlen ember Molnár József vegyésztechni­kus-jelölt, az Erdőkémiai Fale­párló Üzem tolmácsi telephe­lyének üzemvezető-helyettese. Együtt járjuk az üzemet. Ar­ról beszélgetünk, ami itt ké­szül. így kezdi: — Havonta 200 vagon nyersfát dolgozunk fel, készletünk viszont egy év­re elegendő. Fő szállítóink a bükki és a tatai erdőgazdasá­gok. Most is vagy tíz fával telt vagon áll a kirakodó mellett. — Nekik kell ezt a munkát elvégezni, sőt fel is dolgozni — mutat két öttagú embercso­portra, Bögér Gergely és Cso­mó András brigádjára. Olyan emberek kellenek ide, akik erős. egész nap bírják a nehéz fejsze forgatását. Ne­vetve mondják: — Igazat szól ám a nóta; „Erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell ha­sogatni. . — Személyenként, egy mű­szakban négy négy- és fél er­dei ürmétert Ha a szállít­mány tiszta tusköból áll, ak­kor csak hármat — tájékoztat Bögér Gergely brigádvezető. — Elég ez egy embernek — pillant fel munkájából a bri­gádvezető öccse. Kilenc éve dolgozik együtt testvérével. Megszokták egymást, ismerik egymás gondolatait, nem kí­vánkoznak el innen. Minek, — mondják egyszerre többen is, — hisz aki elmegy, az is visz- szajön egy idő múlva. Jancsó János tanúsítja ezt a legjobban. — Van még ennél is rosszabb munkahely. Ilyen például az öntöde. Amikor Vácra jártam, ott dolgoztam. A gáz, a füst, meg a por ka­parja az ember torkát, marja a tüdejét. — Bárhová is veti az em­bert a sorsa, másutt sem ke­res többet mint itt — hangoz­tatja Rudnai Géza. aki szintén megpróbálkozott az öntödével. — No és az sem utolsó do­log, hogy nem kell hajnalban háromkor kelni a vonathoz, este meg nyolckor hazabotor­kálni — vélekednek többen. — Innen meg hazalátunk a konyhába, tudjuk mit tesz az asszony a tűzhelyre, mivel vár odahaza — avatkozik a be­szédbe Vágner Antal. — Mind a két brigád Diós- jenőről jár be dolgozni. Tol­mácshoz öt kilométer. Idelát- szák a falu templomtornya — mutat a község irányába Mol­nár József. A kedélyes, derűs hangula­tot Csomó András brigádveze­tő szavai változtatják meg. Az ezüstös hajú, szikár arcú, moz­gékony ember a gyomrára pa­naszkodik. Fekélye van. Nem­rég jött ki a kórházból, hat kilót hizott, de már leadta. Kapott olyan papírt, amely­ben könnyebb munkára java­solják. — És?.. — Intézkedett a vezetőség. Csak én nem fogadtam el. Kevés az a hat forint órabér, amit ott adnak. Két gyerek van, az asszony is beteges, kell a pénz. Később egy kicsit megenyhülve folytatja: — Rö­videsen felszabadul a vasesz­tergályos tanuló fiam, akkor könnyebb lesz nekem is. s le­het. hogy elvállalom a fel­ajánlott könnyebb munkakört. Addig is a brigád tagjai. ahol lehet megkímélik idős kollégájukat, aki 11 esztendeje hasogatja a vastag és kevés­bé vastag fákat, a nagyon és kevésbé görcsös tuskókat. — A fejszét rövidesen fel­váltja majd a hasitógép. Egyet a Kiskunsági Erdőgazdaságból szerzünk be, a másikat pedig telepvezetőnk, Markovics Imre terve alapján most készíti a lakatosműhely KISZ-brigádja. Egy hónap múlva kész lesz — mondja a telepvezető-helyet­tes. — Ha már itt volna, akkor is késő lenne — hangzik a sürgetés. Aztán mindannyian újra kézbeveszik a fejszét. Igyekezni kell, mert csak így lesz meg a norma. Amíg a retorta felé me­gyünk, megtudom, hogy az előbb látott 40—50 százalékos víztartalmú fa mire szenesí- tésre kerül, már csak 15-í-20 százaléknyi vizet tartalmaz, annyit, amennyi a levegőben van. A víztelenített fából 2.5 vagonnak megfelelő súlyút tesznek a retortába. Az adago­lás és a csapolás folyamatosan történik. Ennek ellátása Ha­vasi Lászlóra vár, aki hat éve dolgozik itt: — 20--30—40 Ilyen kocsi faszenet — mutat egy öblös hasú vastartályra — szállítok kl naponta a retortá- ból. Attól függ, milyen víz­tartalmú volt szenesítés előtt a fa. Felesége a helybeli tsz-ben dolgozik. Munkaidő után ő is, meg a gyerekek is segíte­nek a közösben dolgozó édes­anyjuknak... — Kell a pénz. jó étvágya van a három gye­reknek — mondja mosolyogva Havasi László. — Meg másért. Azért a pa­lotáért, amelyet nemrég épí­tett — fogja tréfára a szót a telepvezető-helyettes. Havasi László ugyanígy vissza: — Ha egyszer elkezdi az ember ne adja alább — köz­ben újabb tartályt állít a töb­bi mellé. Légmentesen lezárja, aztán a vízvezeték egyik ró­zsáját ráirányítja. Vízzel nyolc órán át permetezik, mire le­hűl a tartály és ki lehet be­lőle venni a szállításra alkal­mas faszenet. — Hova szállítanak a leg­többet? — Az ötvözetgyárba. Utána a Ganz MA VÁG, a Péti Nit­rogénművek és a Műszénter- melő Vállalat következik. Az igényeket nem tudjuk kielé­gíteni. Importra szorulunk. — Miként lehetne ezt csök­kenteni? — Erre — mutat egy fe­lénk haladó alacsony emberre — majd az igazgató válaszol. Szalontai Béla igazgató el­mondja, hogy a faszén jó ex­portcikk. Hetven dollárt adnak tonnájáért. Külföldön minden mennyiséget átvennének. Arra a kérdésre miként tudnák emelni a termelést, a követke­zőket mondja: — Ha sikerül 12 millió forintot szerezni, duplájára emeljük a terme­lést. Az összegből még egy régen vajúdó szociális problé­mát is megoldunk. Olyan öl­tözőt, fürdőt és étkezdét építünk majd. — Biztos meglesz? — Ha csak rajtam múlik, akkor igen. De ebben maguk is segítsenek. — Rajtunk se múljon. Venesz Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom